Danbi: Just one day with my love ~

a gardrób egy része. :D

Lázasan készülődtem reggel. Olyan voltam, mint egy tizenéves, aki élete első randijára készül.

- Hova készülsz? – kérdezte ásítva Mei a fürdőszoba ajtajában állva egy csésze kávéval a kezében-.

- Chanyeolnak ma szabadnapja van. – mosolyogtam sejtelmesen.

- Ohh. Értek mindent. Segítsek? – Mei nagyon jól tudta, hogy amióta megvan a kis Babyboy nem nagyon volt időnk egymásra Chanyeolnak.

- Köszönöm. – tettem le kezemből a fogkefét és elindultam a szobába, hogy helyet foglaljak a sminkes asztalnál. Mei pikk-pakk felkent egy egyszerű mégis gyönyörű sminket.  Miután végeztünk a gardróbba mentem, hogy kiválasszak valami egyszerű, nem feltűnő ruhát. Nem akartam ma a kamerák áldozata lenni.

- Ez jó lesz? -  kérdeztem meg Meitől.

- Tökéletes. – mosolygott rám biztatóan. – Mi lesz JiSang-al?

- Ma Yem nénis napot tartunk.

- Biztos vagy te ebben?

- Mei, bízom Yeminben. Ha gáz van úgyis fel fog hívni. tudom, hogy neked dolgoznod kell. D ki se látszik a munkából.

- Jut eszembe mit csinál D?

- Majd este elmondom. – kacsintottam rá sejtelmesen.

- Hát jó. –lepődött meg. Láttam rajta, hogy nagyon kíváncsi, de inkább nem kérdez semmit.

Összekészítettem Babyboy cuccát, kivettem a  kis járókából és átszaladtam vele a szomszédba.  Felkutattam az egész lakás Yemin után, de sehol se találtam. Már éppen hívni készültem mikor egy álmos fiú jött ki az egyik szobából.

- szia Dodo, Yem?

- Nem tudom, miért? – kérdezte szemét dörzsölve.

- Randim van és bébicsőszt játszik.

- Ja. Hagyd itt a picit, vigyázok rá addig, amíg meg nem érkezik.

- Rendben.  A táskámban benne van minden, ami kell.

- B… ha éhes mit adjak neki?

- Már nem szopik. De van két üveg anyatej, azt tedd be a hűtőbe és ha éhes melegítsd meg neki.

- Hogy-hogy?

- Már elkezdtem edzeni. - füllentettem egy kicsit. Részben igaz volt, hogy az edzések miatt nem etetem már a picit, de az is közrejátszott, hogy nem igazán volt tejem, ezért béranyát kellett fogadnom, aki legalább fél éves koráig ellátja a picit minden nap tejjel.

- Mindjárt ott vagyok. Gyere le. – mondtam rögtön mikor felvette a telefont, majd le is csaptam, mikor megláttam a rendőröket. Nem volt szükséges arra, hogy ezen a napon megbüntessenek. Tényleg hamar odaértem a dormhoz, de drága párom még nem volt ott, így kiszálltam az autóból és felmentem megnézni mit szerencsétlenkedik.

- Sziasztok. – köszöntem be a srácoknak miután beengedett Junmyeon.  – Chanyeol?

- Baekkel szerencsétlenkednek a szobába.  – biccentettem egyet köszönésképp, majd Baekyeol páros szobája felé vettem az irányt. Kopogás nélkül nyitottam be és majdnem összeestem a feltörekvő nevetéstől.

- Jézusom. Ti mit csináltok? – nevettem hangosan, amint megláttam a káoszban álló szobát.  ruhák voltak a földön az ágyon, az asztalon. Sapkák szanaszét, kabátok lógtak az ajtókról az ágyról.

- Készülődök.- közölte velem idegesen Chanyeol.

- Jaj Chanyeol nem a színpadra készülsz. Nekem egy szakadt póló és egy rongyos nadrág is megteszi. – sétáltam elé, majd derekán összekulcsoltam kezeim, így öleltem magamhoz.  – Na kapj fel egy pólót, egy farmert, meg ezt a kabit. –Dobtam oda neki a közös Supremes kabátunkat és kisétáltam a szobából. A nappaliban leültem a kanapéra a többiek közé és vártam még másik felem végre elkészül. Komolyan mondom rosszabb volt, mint én.  – Végre.- álltam fel mosolyogva, majd köszöntem el a többiektől mikor megláttam Channiet. Mielőtt leérhettünk volna a lifttel Chanyeol közelebb lépett hozzám, majd lágy csókot hintett ajkaimra.

- Meg van. – lebegtette meg a kocsi kulcsot, majd mikor nyílt a lift ajtó kirohant a kocsihoz, hogy semmiképpen ne előzzem meg és ne tudjak a volán mögé ülni. Mivel nem volt más választásom ezért beültem az anyósülésre, de sértődöttet játszva egész után nem szóltam egy szót se.

- Na B ne legyél ilyen. –hajolt közelebb hozzám miután leállt az autó. – Gyere. –szállt ki egy puszi után , majd átsétáltam az én oldalamra és kinyitotta nekem is az ajtót. Megmosolyogtatott ezzel a gesztussal és már nem tudtam rá haragudni azért, mert befoglalta a vezetőülést.  Megfogta a kezemet és úgy indultunk el a bolt felé.

Heaven *-*

- Úristen..Ez a mennyország. – tapadtam rá majdnem a pultra mikor megláttam a sok amerikai fánkot. Chanyeol még időben visszahúzott, mielőtt tényleg megcsináltam.  Mivel nem tudtam választani, mindegyikből kértünk egyet, majd kocsiba pattantunk és a városnak egy kisebb, nem olyan forgalmas részén elmajszolgattuk a reggeliként szolgáló édességet.

- Kipukkadok. – fogtam meg hasamat és belenéztem a dobozba. –Mi lenne, ha ezt meghagynánk későbbre? – kérdeztem azt az öt fánkot látva még.

- Rendben. Gyere amúgy is mennünk kell. – húzott fel, majd újra kocsiba ültünk és útnak indultunk. Nem tudtam hova megyünk. Ez az egész nap meglepetés volt, így most is kisgyermeki kíváncsisággal vártam, hogy mi a következő állomás. Nem kellett sokat várnom és Chanyeol megállt egy tetováló

Our common tattoo. :D

szalon előtt. Ismétlem egy TETOVÁLÓ szalon előtt. Úgy meglepett, hogy hirtelen azt se tudtam, hogy mi a nevem.

- Channie, mit keresünk itt? – mutattam a szalonra, ahol az eddigi tetoválásaimat csináltattam.

- Újítok. És ami azt illeti te is, ha benne vagy.

- Hogy mi van?! A nagy Park Chanyeol, aki ki akart dobni az első tetkóm miatt, most varratni akar? Lázas vagy? – léptem oda és homlokára tettem kezem.

- B azóta már eltelt 1-2 év. Gyere. - fogott csuklón majd behúzott a szalonba, ami kiürülve csak ránk várt. Chanyeol leállt beszélni az egyik csávóval, még a másik megmutatta nekem mit szeretne drága párom.

- Na? – ölelt át hátulról felhőkarcolóm.

- Nem rossz…Sőt kifejezetten tetszik. Csináljuk. - fordultam meg és adtam egy puszit szájára, majd húztam magam után, hogy elfoglalhassuk helyünket. Lehunyt szemmel ültem a kényelmes székben és vártam, hogy kész legyen. Még én egy szó nélkül kibírtam az egész procedúrát, mert úgymond már profi voltam ebben, addig a másik felem néha felszisszenve jelezte, hogy nem igazán fájdalom mentes… Nem egészen egy óra múlva már fóliával a csuklónkon távoztunk.

- Na, mi a következő. – lelkesedtem be.

- Várj egy picit. –

- Jaj Chanci ne légy már puhány. Férfi vagy, vagy mi. – bokszoltam mellkason majd futásnak eredtem. Láttam, hogy már a Chanci se tetszett neki, aztán mikor a férfiasságát kérdőjeleztem meg azon már tényleg kiakadt.

- Állj meg. – szaladt utánam.  Még szerencse, hogy sportoló vagyok és így kicsit előnyöm van annak ellenére, hogy hatalmas lábaival simán utolérhetne.

- Biztos, hogy nem. – kezdtem el sprintelni. Áldom az eszem, hogy sportcipőt vettem és nem bajlódtam a magassarkúval, különben most bajban lennék.

- Állj meg, nem bántalak.

- Biztos? – fékeztem le a sarkon.

- Biztos, csak gyere ide. – teljesítettem kérését és odasétáltam hozzá. -  

- Menjünk be ide. – húzott be egy fodrászüzletbe

- Minek?

Új hajszín . *-*

- D mesélte, hogy panaszkodsz, hogy nincs időd hajat festeni.

- Imádlak. – ugrottam nyakába. Hát lehet valaki ennél figyelmesebb? Nem hiszem.  Szerintem más el se viselne, de ő nemhogy elvisel, hanem egyenes szeret.

Az egész délelőttünk elment azzal, hogy egyik szalonból mentünk a másikba.

- Gyönyörű vagy. – mondta miután kész lett a hajam.  Fizettünk, vagyis pontosítok, megint Chanyeol fizetett és visszamentünk White-hoz.

- És most hova ? – ültem be az anyós ülésre.

- Ha odaérünk, majd meglátod.

- Gonosz vagy. Tudod, hogy milyen kíváncsi vagyok.

- Tudom. – hajolt oda hozzám, mikor pirosra váltott a lámpa és apró csókot hintett arcomra engesztelésképp, amiért titkolózik.

- Úristen.  – adtam hangot örömömnek mikor megérkeztünk Namdaemun piacra. – Biztos jó ötlet ez? Sokan vannak itt. – nem akartam, hogy úgy szerezzen nekem örömet, hogy közben ő szenved a sok rajongótól, akik esetlegesen ráakaszkodnak.

- Biztos. Ne aggódj. – húzott fel egy sapkát. Hatalmas mosollyal az arcomon szálltam ki és szinte futottam a tömeg felé, hogy mindent végig tudjak nézni. Chanyeol alig bírt követni. Üzletről jártam üzletre.  Nem töltöttem sehol se sok időt, éppen csak annyit, hogy mindent szemügyre vehessek felszínesen. Csak akkor maradtam 3 percén többet egy üzletben, ha megtetszett valami.

 Nézd. – fordultam hátra, de nem volt senki a hátam mögött. Megijedtem. Chanyeol eltűnt. CHANYEOL ELTŰNT. Idegesen rohantam ki az üzletből és néztem körül, de sehol nem láttam. – Francba. – kezdtem telefonom után kutatni, de azt szerencsésen a kocsiban hagytam.

- Kit keresel? – jött hátam mögül az ismerős mély hang, majd átölelve szemem előtt egy szatyrot lebegtetett.

- Mi van benne? – már nyúltam volna érte, de ő nem engedte.

- Majd otthon megtudod. – nyomott puszit arcomra, majd összefonta ujjainkat és így sétáltunk vissza a kocsihoz.  Mivel a mai napból már csak egy állomás maradt ezért engedett, hogy én vezessek.  Úgy örültem neki, mint egy gyerek, aki ajándékot kap. Hát végülis kinek mi az ajándék. Hatalmas mosollyal az arcomon vettem ki kezéből a kulcsot és foglaltam el helyem. Amint hallottam, hogy csukódott a mellettem lévő ajtó indítottam a motort és a gázra tapostam.

- Azért maradjuk életben, különben nem tudod meg mit rejt a zacskó.

- Értettem főnök. - loptam tőle egy csókot menet közben.

- Most mondtam. – utasított, hogy az útra figyeljek vezetés közben. Nem akartam kihúzni a gyufát ezért figyelmem száz százalékosan az útnak szenteltem.  

- Menj be, én addig elmegyek JiSang-ért. – mutattam a szomszéd házra.

- Ugye nem Yemin vigyázott rá?

– Mi bajod van Yeminnel.

- Semmi. – adtam meg magát szúrós tekintetem miatt.

- Nézd meg Namsong-ot. – indultam meg a szomszéd házba.  Az ajtó előtt megálltam és csöngettem, hogy barátnőm tudja itt vagyok, majd előhalásztam kulcsom és beengedtem magam.

- Nézd ki van. – jött Dodo a pici JiSang-al a kezében üdvözölni. Átvettem Babyboyt, majd áthívtam Yemet és Dodo-t is hozzánk.

- Szóval ha már a többség jelen van, akkor szeretnék valamit bejelenteni. – adtam át a picit Chanyeolnak.

- Remélem ez a nagy bejelentés nem gyerekhez kapcsolódik.  – közölte Mei.

- De. Jön a második kis Chanyeol. –simítottam végig hasamon. – Nem, hülye lennék még egy gyereket bevállalni…most. -  egészítettem ki mondatom miután megláttam Chanyeol arcát. – Gondolom észrevettétek, hogy D nagyon sokat dolgozott mostanában.

- Hát ezzel nem mondtál újat. – sürgetett Yem.

- 2 hét múlva megnyitjuk az első Koreai üzletünket.

A hír közlése után megmutattuk a terveket, amiket már elkészítettünk  D-vel és a helyet, ahol az üzlet lesz. Mindenki pozitívan fogadta a hírt és felajánlott a segítséget. Örültem neki, hogy nem egyedül kell mindent csináltunk, mert kicsit húzós volt ez a határidő, amit kitűztünk magunknak.

Közös pólók. :D

- Szerelmem. – nyújtotta át Channie a szatyrot, amit még a piacon vett, miután lefektettük a picit. Gyorsan kikaptam a kezéből és kivettem a benne lévő pamut anyagokat. A zacskó egy fekete és fehér pólót rejtett.

- Ohh,- azt hittem, hogy ennyi, de nem. Chanyeol kivette a kezemből és széthajtotta a két pólót. A fekete hátulján egy King felirattal a másikon pedig egy Queen felirat díszelgett. – De édes vagy. – húztam le magamhoz és ajkaira tapadva köszöntem meg a kis ajándékot és az egész napot.

- Ez még nem minden. – vált egy ajkaimtól, majd eltűnt pár pillanatra. Kíváncsian vártam mivel készült még nekem és emiatt a kíváncsiság miatt nem tudtam a  szobába várni, ezért párom után mentem. A nappaliba érve láttam meg, ahogy táskájából egy dobozt vesz elő….

Holnap folytatom. :D

OMG, my new love. *-*

Szó nélkül nyújtotta át nekem és csendben vártam, hogy tépjen szét a csomagolást.

- Atya úristen. Chanyeol…- nem jutottam szóhoz. A könnyeim is elkezdtek folyni.

- Azért ennyire nem nagy szó.

- Meg se érdemlem.

- Dehogynem.  – húzott közelebb magához.

- Nem. Semmit nem csinálok jól. És még szülinapom sincs. – értetlenkedte,hogy miért kaptam.

- De jó anya vagy.

- Hülye. –bokszoltam bele vállába, majd letéve a telefont a kanapéra ajkaira martam. 

Másnap reggel ♥