Mei - elfelejtettem a címet

Tokiya teljesen összetörve vonult el a szobájába. A lányokkal kicsit lefoglaltuk a kis herceget, majd B-nek átadva jobbnak láttam, hogy ha magukra hagyom őket.
-Gyertek csajok haza viszlek titeket. - Seo és Min boldogan pattantak kocsimba, hisz mindketten hullafáradtak voltak.
-Nehogy aztán holnap magunkát lássuk viszont a címlapon. - mondta Seo nevetve.
-Leszbi még úgy sem voltam. - kacsintottam felé. A lány hasát fogva nevetett, majd intett. A kocsim eddig csajos csacsogással zengett be, de most a sötétben ültem és néma csendben. A motor hangosan mordult fel, nem volt még kedvem hazamenni, így meglátogattam a fiúkat. Halkan mentem be, de a villany még égett a nappaliban.

Vigyorka

-Szia. - huppantam le Kyungsoo mellé, aki éppen egy szövegkönyvbe volt bele bújva. - Lattet? - nyújtottam felé forró italom.
-Szia Mei. Köszi. Mi járatban?
-Kicsit hagyom, hogy B és Tokiya megbeszélje a dolgokat. Tudod...
-Tudom.
-Yeol? - D.O. csak az ajtó felé mutatott. Tehát az én kis herom épp duzzog. - Egyedül van? - újabb bólintás. Felálltam és bementem hozzá. Kopogtam, de semmi. Aztán csak simán benyitottam. A mindig vigyorgós fiú az ágyán feküdt a sötétben és a plafont szuggerálta. Arrébb lökdöstem, mire felmordult és befordult.
-Ha B küldött, el se kezd. - morogta.
-Nem ő küldött. Ő éppenséggel Tokiyát vigasztalja, mert teljesen összezuhant. Nem direkt csinálta. Ismered már mind a kettőt. Tudhatnád, hogy ha be vannak gyulladva akkor bármire képesek. - válaszul hirtelen megfordult, az orrom súrolta az övét.
-Mi tennél ha most csak úgy megcsókolnálak?! - hatalmas keze beterítette az arcom. Csak bámultam sötét íriszébe. Nem tudtam, hogy abban a pillanatban Yeol csak játszik, vagy totál bekattant. Aztán mint derült égből villámcsapás, ajkai már lassan érintették ajkaim. Agyam azonnal kapcsolt és leesve az ágyról, eltoltam magam tőle.
-Ha B megteheti, Én miért nem?! - könnyek kezdtek csorogni az arcán.
-Aj Yeol. Ne legyél már ilyen. Tudod milyen B, és pontosan ezért szereted. - törölgettem meg arcát.

-Itt maradsz? - válaszképp csak bólintottam és magamhoz öleltem. Komolyan mondom, néha úgy érzem, mintha tinédzser gyerekeim lennének, bár elég morbid, hogy két gyenge lelkű tini kölyköm egymásba szerelmesek, plusz egy gyerekük is van. Sértettünk hamar elaludt, szerencsére olyan mélyen, hogy nem vette észre, mikor reggel kibújva hatalmas karjai közül otthagytam őt. Ugyanis az éjszaka közepén fordult a helyzet és úgy éreztem magam, mint egy élő Teddy maci.

Cukorka

 Egy álmos Baekhyunt pillantottam meg a kanapén. Millió kérdőjelet láttam a feje felett. Telefonom felmutatva mutattam meg neki a cikket.
-Mindent értek. - válaszolta rekedtes hangon- Meiiiii - nyújtotta meg nevem, tehát valamit akar - Csinálsz kávét?
-De csak mert ilyen cuki vagyok. - a konyhában egy fáradt Kaival találtam magam szembe. Csoszoga mellém jött és hatalmas cuppanóst nyomott a fejemre. - Neked is jó reggelt. Baek a kávé pötyög, nekem mennem kell. - puszit nyomtam a homlokára, közben kivettem a feje alól a táskám.

Legalább valaki reggel is
aktív xD

A házban mikor haza értem mindenki durmolt. Felmentem, Tokiya B-be csimpaszkodva aludt. Bababoy pedig épp aprócska ujjait vizsgálta. Gyorsan tisztába tettem és B ágyára heveredve bekapcsoltam valami rajzfilmes csatornát. Majd egy reklám következett, közben lementem és az ajtóban egy Taehwan állt, két tele zacskóval a kezében.
-Hát te? - kérdeztem.
-Hoztam reggelit. - vigyorgott.
-Köszönjük. - a zacsik épp csak landoltak a konyhapulton mikor B kezembe nyomta a picit, aki hatalmas szemekkel nézett rám, majd anyukájára, aki csak hadart és hadart és hadart. - Te értettél ebből az egészből valamit?! - néztem a magas fiúra, aki nemlegesen bólintott - Akkor ketten vagyunk.
A nap lassan telt, igazából csak TV néztünk, sétáltunk, aludtunk, majd újból séta. A délutáni kerülőből haza érve a telefonom megcsörrent.
-Halló! - szóltam bele.
-Kapcsold be a TV-t. - mondta Yemin izgatottan. A hatalmas képernyőn mosolygó arcok voltak, akik boldogan ecsetelték, hogy Kim Woo Bin újra kapcsolatban van - Mei, MEI hallasz?! - kiabált Yem.
-Visszahívlak.  - de erre semmi szükség nem volt, szomszédunk feltépve az ajtót rohant oda hozzám. A szemeim könnyekkel teltek meg. Nem is azt bántam a legjobban, hogy Woo Binnak barátnője van, hanem, hogy több hete hanyagol, én persze naivan azt hittem, hogy csak nagyon elfoglalt, de nem. "Vajon neki is egy névvel ellátott dobozkája?!"- futott végig az agyamban egy kósza gondolat.
-Kérlek Yem maradj itt. El kell mennem hozzá.
-Ne menj, csak rosszabb lesz. - húzott vissza.
-ENGEDJ EL! - kiabáltam, kitéptem a kezem a kezei közül és elindultam. A kocsimban ülve fortyogtam a dühtől. A lakásához érve viszont megijedtem, nem akartam szembesülni a tényekkel. A kódot beírva beléptem, de üres volt. Előkerestem a dobozom, majd egy rövidke üzenetet hagytam neki.

" Elvittem a ruháim, hogy legyen hely az új barátnőd dobozának....Seggfej" 

Tokiya álcázza magát.
Szerinte 40 fokban nem
szúrnak ki egy kabátos pasit.......

Haza érve eltespedtünk a TV előtt, mert Babyke elaludt. A híradóban egy olyan autó volt összetörve, mint a B-é. Chanyeol az emeletről csititgatott, de egyszerűen nem bírtam halkan magyarázni a dolgokat. Próbáltam nyugtatni, de magam sem hittem el amit mondok. A kezem szorongatta és könyörgött, hogy csak ne B legyen.
-Nyugi Yeol, Taehwan és Én elmegyünk megkeresni, te addig próbálj meg pihenni. - Taeval a kocsimhoz siettünk, először jól megtankoltunk, majd D-től megtudva a címet elindultunk az esetleges jó irányba. A mellettem ülő srác folyamatosan hívogatta testvérét, aki persze nem válaszolt a hívásra. Értesített mindenkit, Tokiya éppen egy képet küldött, mert csak úgy engedtem dolgozni, hogy megígértettem vele, hogy legalább óránkét értesít, hogy mi van vele.
-Felhívjam?
-Ne, először találjuk meg B-t.

Mentő akció indul (Y)