Mei

Csendes kis környéken
vagyunk.

Miután mindenkit haza szállítottam és elértem, hogy ne nekem kelljen először kiszállnom a csendben ültem a kocsimban. Illetve Kris kocsijában, amit közös lakásunkhoz vettem, amiről senki nem tud csak Ő és Én. B furcsállta, hogy amint üres lett a jármű nekem a hajnali órákban fontos dolgom lett, úgyhogy jelen pillanatban nem is dolgoztam, Hiszen a nyáron lediplomáztam ezzel megszűnt a gyakornokság a Vougenál. A mély garázs tele volt autóval, alig találtam olyan parkolót, ahova böszme nagy autónk befér. A telefonom rezegni kezdett, a kijelzőre pillantottam, legjobb barátnőm hívott, fel se vettem, de a testem össze porcikája azt sugallta, hogy B aggódik értem. Nem bírtam beszélni és magyarázkodni, hogy hol vagyok, csak egyedül akartam lenni a gondolataimban. A zizegés abba maradt. Kiszálltam végre és felmentem, hogy vehessek egy forró zuhanyt.

A lakásunk átlagos kis fiataloknak való lakás volt, tele dobozokkal, képekkel, ruhákkal, amiket Kris küldözget folyamatosan. A házi néni naponta jött takarítani, így nem lepett por semmit. Kellemes őszi idő volt, úgyhogy kinyitottam kicsit az ablakot. A kanapén egy hatalmas ajándék tasakot találtam, rajta egy rövidke üzenettel.

„El kéne jönnöd velem egy jótékonysági estre." Kihúztam egy ruhát és egy cseppet sem hozzám illő darabbal találtam szembe magam, hamarabb tudnám elképzelni Yem-en vagy B-n, de hogy Én egy ilyet hordjak. Azonnal telefonomért nyúltam.

-Te nem vagy százas. – vette fel második csörgésre testvérem.

-Most miért? Az EXO óta egy hatalmas imidzs váltáson megyek keresztül, és mivel te vagy a kísérőm neked is hozzám kell öltöznöd.

-De muszáj ennyire feltűnőnek lennie?!

-Kötelező. Mennem kell. Szeretlek. – és Kris már bontotta is a vonalat. Úgy gondoltam jobb lesz ha tényleg letusolok. A forró víz alatt álltam és csak bámultam a fehér csempét. Elfáradtam az egész éjszakás vezetésben. Homlokom a nedves csempének támasztva lehunytam a szemeim és hallgattam a vízcseppek halk muzsikáját. Kellett már ez a kis egyedüllét. Már sok idő eltelhetett mikor keserves nyávogás csapta meg a fülem. Törülközővel magam körül rohantam ki a nappaliba. Egy aprócska szőrgombolyag éhesen figyelt a nyitott ablakban.

Hát ő lenne Mona.

-Hát szia. – szelíd volt, ahogy magamhoz szorítottam elkezdte nyalogatni a vizet a karomról – Biztosan éhes vagy. Gyere nézzünk szét mi van itthon. – nem engedtem el, a konyhában kerestem egy kissé mély tányért, amibe tudok neki önteni egy kis tejet. Szerencsére a pulton háromszor is elfért volna, így bátran mertem otthagyni. Magamra kaptam valami kis kényelmeset és vissza siettem új kis lakótársamhoz.

A Mona nevet kapta, magam sem tudom miért, olyan kis Monás pofija volt. Amint az összes tejet kiitta, lehuppant a pultról, persze nekem azonnal szívinfarktusom lett, hogy összetöri magát, de csak felém nézett, és mintha meg akarna nyugtatni nyávogott egyet. Akárcsak otthon lett volna, a hálóba sietett, az ágyra ugrott és összekuporodva elaludt. Telefonom 10 percenként csengett, hol Yemin,  hol B, D vagy Yeol hívott. Senkinek nem vettem fel, még nem álltam készen a magyarázkodásra, hogy Kris vett nekem meg magának egy közös lakást, aminek a címét csak is mi ketten tudjuk. Plusz vett egy autót, hogy a paparazzók ne ismerjenek fel. Bár szerintem egyértelmű, hogy az EXOból csak én vagyok ilyen terepjáró őrült. A többi csajszi a tökéletesen áramvonalas, karcsú autókat tartja előnyben, én addig a kényelemre hajtok és ezt a csodás és hatalmas Land Roveremben érzem.

-Még nem állok készen. – suttogtam és Mona mellé összekuporodtam. Nem jött álom a szememre, így inkább csak a kis szőrmókot simogattam. Valaki kopogott. Az ajtót kitépve egy ideges B lökött arrébb.

-MÉG IS MI A FRANCOT KÉPZELSZ MAGADRÓL?! – kezdett el teli torokból üvölteni.

-Itt közelebb vannak a szomszédok, vegyél vissza. – csuktam be utána az ajtót – Egyébként is mit keresel itt?

-Yem kiszedte Krisből a címet. Mei, mi van veled?

-Zsúfolt a ház kicsit. Egyedül létre vágytam és eljöttem. Ennyi, nem kell azonnal a plafonon lenni.

-De a plafonon vagyok, mert egyedül hagytál a gyerekkel. Tudod, hogy nem bírok vele.

-Bababoy itt van lassan 1 éves, tessék kicsit jobban igyekezni.

-De...

-NEM ÉN VAGYOK AZ ANYJA SEM APJA, LÉGY SZÜLŐ VÉGRE DANBI! – kiabáltam le én is őt. Szemei könnyekkel teltek meg és ahogy kimondtam már meg is bántam, hogy azt mondtam, amit. Vettem egy nagy levegőt és a konyhába mentem. Szipogva követett. Elé toltam egy csésze kávét és magyarázni kezdtem. Elmondtam neki töviről hegyire, hogy miért van a lakás, miért van az autó, miért tűnök el manapság olyan sokat. Majd bemutattam neki Monát. Láttam, hogy valamit nagyon el akar nekem mondani, de nem merte. Így inkább megmutattam neki a ruhát, amit drága testvérem küldött nekem. Hát mit ne mondjak el volt ájulva, hogy a ruha milyen jól néz ki, az, hogy én hogy festek benne, már nem volt olyan érdekes. Aztán leesett neki, hogy miért is vettem fel és megdicsért, hogy jól mutatok benne, de teljesen nem én vagyok.

-Mikor lesz a buli?

-Holnap este. Reggel repülök, de éjszaka a magángépet kölcsön adták anyuék, szóval azonnal az este után jövök.

Nem csak a cipőm ADIDAS XD

-Akkor....Mei....Mino hívott, hogy nézzük meg az SMTM4-ben.  – szemeim azonnal felcsillantak, hiszen imádtam a műsort is és Minot is. Így azonnal beleegyeztem. Napunk további része azzal telt, hogy oda illő cuccokat vásároljunk. Ennyi adidas boltban szerintem életemben nem jártam. Hamar eljött az este és indultunk az elő showba szurkolni a pink rapperünknek. Aki az előadás előtt gyorsan körbe ölelgetett minket. Eljött mellettünk az általam annyira utált Black Nut, akinek majdnem kiestek a szemei. 

-Mi van nem láttál még Exo Girlt? – szóltam oda neki. Köpni-nyelni nem tudott, B és Mino pedig hangosan nevetett – Ne nevesetek utálom szegényt.

Zico is oda jött bemutatkozott, tálán többet tudott rólunk, mint mi róla. Olyan volt, mint egy vagány Exo girl fan. Az SMTM-es élményeket majd B jobban kifejti.

Reggel korán megérkeztem testvérkémhez, aki már kint várt a reptéren. A kezében egy táblával a felirat rajta: „Egyetlen, édes és imádni való testvérkém.”

-Nem kell a puncs. – öleltem meg – Anélkül is jöttem volna.

-Azért had imádjalak. Már régen tettem meg. – puszit nyomott az arcomra és kézen fogva mentünk ki a reptérről. Persze kattogtak körülöttünk a gépek, de szinte már hozza szoktam a vakukhoz és kattintásokhoz. Házunkhoz érve már el is kellett kezdeni a készülődést. Kris ide hívatta nekem a fodrászát és a sminkesét is. Pár óra alatt a hétköznapi Meiből, igazi idol barátnő és testvér Mei Wu lettem. 

-Gyönyörű vagy. – dicsért bátyuskám. Már Ő is öltönyben volt. Egy jótékonysági eseményen kellett volna a szüleinknek részt vennie, de anyuék minket küldtek. Anyukám szavaival élve: Elég érettek vagytok ahhoz, hogy képviseljetek minket. 

Ilyen volt a ruhám.
Alig bírtam benne menni xD

A limuzinból kiszállva riporterek hada lepett el, kérdezve, hogy visszatérek e Kínába, vagy, hogy éppen Krisen kívül más ex taggal is tartom e a kapcsolatot. De megkaptam azt is, hogy igaz e, hogy Lay megkérte e a kezem. Mindenre próbáltam illedelmesen válaszolni és annyit mondani, amennyi a firkászoknak épp elég. A vörös szőnyeg közepén álló paraván előtt jöhetett a szokásos mosolygós, összebújós kép. Mondhatni filmsztárnak éreztem magam. Sokan dicsérték a ruhám a cipőm, a sminkem. Az est további része ugyan olyan volt, mint a többi jótékonysági est. Sok pezsgő, sok mini szendvics, sok adomány. Természetesen mi is adtunk egy csekély kis összeget szüleink nevében. Többen akartak Krissel fotózkodni, így néha csak álltam a háttérbe szorulva. Ám arra is volt példa, hogy többen, inkább fiatal nők, vagy fiatal üzletvezetők jöttek hozzám, hogy kérjenek velem közös képet és Layről, meg a többiekről érdeklődtek. 

-Fan Fan,azt hiszem mennünk kéne. – mondtam már jócskán éjfél után. Elbúcsúztunk mindenkitől és a kocsinkat kikérve hazamentünk. A gépem hajnali 3-kor szállt fel. Furcsa volt egyedül utazni, a gép most hatalmasnak tűnt. Szerencsémre a szüleim kényelmes emberek így kialakítottak a gép hátuljában egy mini hálót. Bedőltem az ágyba és Lin Lin a légiutas-kísérőnk csak a leszállás előtt ébresztett.

Komplett fogadó bizottság fogadott a hajnali órákban. Yeol, B és Bababoy idillikus családi képe mellet ott toporgott Tae és Tokiya is, aki szerintem állva eltudott volna aludni.

-Hát ti? Itt az egész ház. – nevettem. Tokiya elvette a táskám, Tae a kis táskámért nyúlt. A Park família pedig csoportos ölelésbe vont. – Jesszus. Csak egy napig voltam távol. 

Nincs is jobb, mint mikor hazaérve őt pillantom meg.
Szegény 20 percig tuti így állt, mire megtaláltam a telefonom és lefotóztam.