Yemin - Just two days with B.

Mióta a kis JiSang megszületett még annál is többet nyüzsgök B-éknél mint eddig. Vagy épp ő rohan át fejvesztve a gyerekkel a kezében, hogy s.o.s vészhelyzet van segítsek ha épp Mei nincs a közelben. Bár többnyire ilyenkor felhívom testvéremet, hogy mégis mi a francot csináljunk hisz egyikünk se igazán tudja mit kell egy pár hetes baba elhallgattatása érdekében tenni. Akkor is épp náluk voltam mikor valaki csöngetett. B kirohant majd pár pillanat múlva döbbent arccal jött vissza amire én hasonló arckifejezést viszonoztam mikor megláttam a mellette állót.
-Yem téged keresnek.-vonja fel B a szemöldökét.
-JongSu.... te meg mit keresel itt?-nézek rá döbbenten.
-Otthon kerestelek de csak az a fiatal fiú nyitott ajtót és azt mondta itt vagy gondoltam utána nézek.-mondta egy fél oldalas mosollyal.-Jajj de udvariatlan vagyok. Bong JongSu vagyok.-itt félve rám néz majd vissza B-re.-Yemin apja.- láttam ahogy B-nek kissé kikerekednek a szemei de ő is bemutatkozik. Ezt a pillanatot választja JiSang, hogy eszeveszett üvöltésbe kezdjen jelezvén, hogy ő bizony eleget aludt már és épp ideje foglalkozni vele. B besiet hozzá és vele a kezében tér vissza. Apám csak mosolyog és kicsit közelebb lép.
-Hát szia.-nyújtja kezét a pici felé aki mosolyogni kezd és elkapja ujját. Apám gratulált B-nek a csöppséghez.
-Már nem is emlékszem, milyen volt mikor a lányok ilyen picik voltak.-mosolyog úgy mintha a szép emlékeket keresné. Én pedig egy hangosan hitetlenkedésbe kezdek.
-Mondjuk mert ott se voltál?-vonom fel szemöldököm gúnyosan.-Nehéz olyanra emlékezni ahol lényegében ott sem voltál.-fújtatok.
-Tudom, kicsim és ne haragudj. De mond csak én mikor leszek nagypapa? Bár jobban belegondolva még nagyon fiatal vagyok nagypapának.-kuncog fel.
-Aha... és 18 évesen nem voltál nagyon fiatal 'apának'?-horkanok fel.-De amúgy igazán nem kell ez miatt aggódnod nem leszel soha.-erre a kijelentésemre mindketten odakapják a fejüket értetlenül.
-Történt valami?-súgja oda halkan B célozva arra, hogy esetleg valami baj van e köztem és Tao közt de csak megrázom fejem egy mosollyal. Látom, hogy apám se érti pontosan, hogy mivan szóval csak sóhajtok egyet.-Nem lehet gyerekem.-mondom nemes egyszerűséggel amire mindketten ledöbbennek.-Ne nézzetek már úgy rám mintha azt mondtam volna, hogy már csak három hetem van hátra.-forgatom meg szemeim és tarkómra simítok. -De azért ez igazán nevetséges.... egy olyannak mint te lehetett gyereke te mégis eldobtál magadtól mi pedig akik szeretnénk és vigyáznánk rá...nekünk nem lehet.-mondom lekezelően. -Yemin én nem dobtalak el, hisz felneveltelek.-keményít kicsit a hangján.
-Nem.... te pénzelted, hogy felneveljenek a házadban... ez egy kicsit más.-morgom egyre idegesebben.-És mielőtt végleg kiakadok, azt hiszem most van a legjobb idő arra, hogy elhúzz.-kezdem el tessékelni az ajtó felé. Nem tehetek róla hiába próbálkozik, hisz még mindig egyetlen szavával eltudja érni, hogy a plafonra másszak. Még az ajtóból egyszer visszanéz mielőtt indulatosan rávágnám azt. Fújtatva megyek vissza a konyhába ahol barátnőm lefagyva áll.
-Hát ez.... felettébb érdekes volt.-néz rám döbbenten.-És miért nem mondtad?-néz rám kérdőn.
-Nem láttam jelentőségét.-rántom meg vállam.-Viszont most megyek.-mosolygok rá és egy cuppanóst nyomok arcára majd a babáéra.-Legyetek jók ha gáz van sikíts...ne szó szerint...-nézek vissza és már rohanok is.

Épphogy hazaértem mikor kaptam egy sms-t egy képpel.... 'értünk jössz?' . Nem egészen értettem az üzenet többesszámát amíg meg nem nyitottam a képet...

DongHoon egy kutyussal pózolt és már akkor volt egy olyan sejtésem, hogy bizony megint bővül a kutyáink száma a házban.
-Szia Yem.-pattant be szinte egyből ahogy leparkoltam az egyetem előtt.
-Szia...sztok? Hát ő meg ki?-néztem a kutyusra.
-Még nincs neve...de megtarthatom?-nézett kiskutyaszemekkel.
-Ha vigyázol rá és megígéred, hogy nem rágja szét a bútorokat akkor meg.-néztem rá mosolyogva mire a nyakamba vetette magát.
-Jó jó nem kell megfojts.-nevettem mire lemászott rólam.-Dolgozol vagy hazamegyünk?-kérdeztem.
-Öhhm...Ma nem dolgozom. Menjünk sétálni...- mosolygott rám.
Hazamentünk összeszedni kis kutyaseregünk másik három tagját és az egész délutánt a parkban töltöttük.

Másnap B-vel és babyboyal mentünk el nagy bevásárlást tartani ami hát... érdekesre sikerült...ugyanis elhagytuk a kis JiSang-ot. Persze hamar meglett, de sajnos előbb értesítettük Yeolt... otthon pedig szép kis fejmosást is kaptam érte Taotól.
-Yemin... ti sosem nőtök fel? Eltudod képzelni ChanYeol milyen dühös volt mikor felhívtátok?- korholt párom.
-Bocsi. De nem értem miért engem szidsz... Nem én vagyok az anyja szóval mi lenne h B-t cseszegetnéd inkább?-forgatom szemeim.
-Aha és ha nekünk is gyerekünk lesz majd őt is jól elhagyod?-kiabált rám.
-Nem lesz kit elhagynom...-makogtam majd bevonultam műtermembe, kintről pedig egy hangos ajtócsapódás jelezte, hogy párom bizony lelépett és vissza ment próbára.

Később pedig ismételten B rontott rám mikor épp egy festményen dolgoztam. Már mikor hallottam kinyílni műtermem ajtaját tudtam, hogy ő az ugyanis ő az egyetlen aki kopogás vagy bármiféle előrejelzés nélkül beront... meg hát a műtermembe amúgy se járnak be nagyon mások párom is csak ha életmentő feketét hoz.
-Yem segíts!-kezd bele egyből barátnőm.
-Mégis miben?-nézek rá furcsán.
-Kell egy majom.-jelenti ki....
Ezt követően nekiálltunk majmot keresni. Nagy nehezen rátaláltam a megfelelő emberre akit fel is hívtam.
JiSangot bevittük Yeolhoz azzal a címszóval, hogy apa nap van szóval vigyázzon rá.
Én oda is siettem páromhoz, hogy az előző veszekedésért bocsánatot kérjek.
-Ne haragudj kicsim, tudom, hogy felelőtlen vagyok.-öleltem át.
-Te meg ne haragudj, hogy kiabáltam veled.-mondja és homlokomra csókol.
"Tao úgyis nyomorék ő tud vigyázni a picire."-halljuk meg B érvelését mire párom felfújja arcát durcásan én pedig nevetni kezdek.-Ugyan...tudod, hogy nem úgy érti.-csókolom meg.

-Ez nem volt szép.-mondom B-nek mikor eljöttünk.
Beültünk szépségembe és fél óra kocsikázás után a megadott címre értünk.
Mikor kiszálltunk egy fiatal férfi fogadott minket és miután bemutatkoztunk bementünk az üzletbe és megkaptuk a majom örökbefogadáshoz szükséges papírokat. Legális engedély illegális úton...gyors és egyszerű!
Miután ezekkel kész voltunk jött a választás. Tényleg mind nagyon aranyos volt így fél óra alatt (ami éveknek tűnt B mellett.) sikerült kiválasztani az új kis családtagot. Az utolsó simításokat is elvégeztük, kaptunk egy 'hogyan neveld a majmot' gyorstalpalót és már mehettünk is haza, várni az új jövevényt... De, hogy ehhez a többiek mit fognak szólni...

Seo Young - Gossip

nem tud sietni ._. ♥

-Kai, abbahagynád a készülődést és elindulnánk végre? – csaptam rá már harmadszorra a dormban lévő fürdőszoba ajtajára. Az én drágalátos legjobb barátom ugyanis már egy órája odabent volt és készülődött az induláshoz,amit nem igazán értettem ,hiszen csak próbára ment. Mielőtt bárkiben is felmerülne a kérdés,hogy miért csak ő és én voltunk a dormban, erre egyszerű a válasz. Kai-nak fotózása volt, ezért ő később csatlakozott az Exo-hoz, és megkért,hogy vigyem el,mert nagyon késésben volt. Buszozni meg bizonyos okok miatt egyikünk sem akart. Tudtam,hogy a manager nem örült neki,ha a lányok közül akármelyikünk is furikázta a srácokat ,de magasról tettem a véleményére.
- Be ne törd már az ajtót. Készen vagyok Seongy. Rosszabb vagy,mint anya . – nevetett,majd egy puszit nyomva a homlokomra a kijárat felé húzott. Ahogy leértünk az autómhoz, egy kis fehér papír fecnit láttunk meg a szélvédőmre tűzve. Meglepődve vettem le onnan és hajtogattam szét. Egy kacskaringós betűkkel írt üzenet állt rajta.

Hagyd békén az oppáinkat vagy nagyon megbánod te ribanc. Luhan is miattad szállt ki. Húzz vissza japánba te ******.

- Csak a szokásos. – sóhajtottam és próbáltam nyugodtságot erőltetni a hangomra, de éreztem,hogy nem nagyon jött össze. Már kezdtem hozzászokni az utálkozó rajongók üzeneteihez ,de attól függetlenül ez most eléggé rosszul érintett.
- Csak a szokásos? Hány ilyet kaptál már Seo? – csattant fel Kai, kikapva a kezemből a levelet.
- Egy idő után már nem számoltam. De hééé. Nyugi , felesleges ezen fenn akadni. Hiszen te tudod az egyik legjobban milyenek a féltékeny fanok. Ezzel együtt kell élnem. – mosolyogtam rá egy kicsit erőltetetten.
- Éppen ez! Hogy tudom milyenek, és kifejezetten veszélyesek is tudnak lenni. Ha legközelebb ilyet kapsz , azonnal szólj. – fordított maga felé. A hangja nagyon komoly volt és a szemében nem láttam mást,csak aggódást.
- Őőő oké ,persze ,de mondtam ,hogy nem kell felfújni . ..
- De igenis felfújom. Ha még egyszer megfenyegetnek én legyek az első akinek elmondod. Oké Seo?
- Oké Kai, értettem.  – emeltem a kezem a homlokomhoz nevetve. Erre ő is elmosolyodott és átölelt.
- Akkor indulhatunk. – suttogta.
- Igen. Jaa és Kai. Erről ne szólj senkinek,jó? – húztam vissza a kocsitól.
- Rendben. – felelte.

Miután kitettem az SM-nél dolgozni indultam. Próbáltam kizárni a fejemből az utálkozó levelet és azt,hogy  az illető a kocsimra tette. Nem akartam Kai-nak mondani,de nagyon zavart,hogy ennyire közel volt hozzám az a valaki. De tényleg jobb volt nem gondolni rá inkább.

A munkaidőm nagyon gyorsan lejárt. Eunjit fotóztuk egész délután és rengeteget hülyéskedtünk. Kwon úr is elég jó kedvében volt,úgyhogy élveztem az egész délutánt. Miután végeztem Kio hívott,hogy nem iszunk-e meg valamit az egyik kedvenc kávézónkban,mert most lett vége a vizsgájának és meg akarta ünnepelni,hogy jól sikerült.


      Így várt a kávémmal xd ♥
A kávézó 10 percre volt a Vogue-tól,szóval gyorsan odaértem. Kio már az egyik boksz-ban várt egy gőzölgő latte-vel.
- Sziaa! Rendeltél nekem? Decuki vaagy.  – nyújtottam el a szó végét nevetve. Japán barátom csak mosolyogva bólintott. Leültem vele szemben és belekortyoltam a kávémba.
- És milyen napod volt Seo?
- Háát nagyon semmilyen. A munka ma nagyon jó volt ,mert Eunjit fotóztuk és vele mindig nagyon jókat lehet nevetni. De amúgy semmi különös nem történt. És neked?  – feleltem ,kerülve a tekintetét,mert tudtam, hogy Kiosuke egyből kiolvasná a szememből,hogy valami rossz történt. Féltem,hogy feltűnik neki ,hogy nem is néztem rá,de valami mással volt elfoglalva.
- Őőő Kio? Figyelsz te rám egyáltalán? – ütögettem meg a karját.
- Seo! Nézd a tévét! – mutatott a hátam mögött lévő készülékre. Megfordultam és nem akartam hinni a szememnek. A képernyőn Kai és én voltunk,amint egymást öleljük. Ma reggel. A szöveg ,amit a bemondó mondott a kép mellé, feliratozva volt a képernyő alján.

Úgy látszik a gyerekkori barátság egészen mássá vált mára. Hwang Seo Young és a közismert idol banda (EXO) egyik tagja, Kai ma reggel együtt jöttek ki a banda dormjából és együtt is szálltak be egy fehér autóba. A képen jól látszik,hogy nem titkolják az egymáshoz fűződő érzelmeiket. Az ex EXO  tag, Luhan barátnője úgy látszik már tovább is lépett és az EXO  körein belül szeretne maradni.

- Hogy mi van?! – csattantam fel, egy kicsikét talán hangosan. Ha a kávézóban eddig nem bámult volna mindenki,hát most már biztos így volt.
- Héé nyugi Seo , halkabban. – tette a kezét az enyémre Kio. A tv-ben még mindig rólam volt szó. Különböző rajongókkal készítettek interjút az utcán és rólam faggatták őket, vagyis arról ,hogy mit gondolnak az EXO-hoz fűződő viszonyomról. Amit válaszoltak az nem éppen tűrt nyomdafestéket. Elég egyértelmű volt,hogy mire ment ki ez az egész. A riporter továbbra is mondta alá a szövegét,ami csak hazugságokból állt.
- Na jó. Most volt elég! Gyere , elmegyünk. Nem kell tovább ezt a szemetet nézned. – szólalt meg Kio, majd a székéről felállva az ajtó felé húzott. A kávézóban mindenki minket bámult. Páran még hangos megjegyzéseket is tettek. Szinte futva tettük meg azt az 5 métert ,ami a kocsim és a bejárat között volt. Mikor beültünk kiengedtem azt a hatalmas sóhajt,ami már vagy 15 perce bennem volt. - Na jó. Azért ez durva volt. De ugye tényleg nincs semmi közted meg Kai között? – szólalt meg Kio.
- Dehogyis! Kai olyan nekem, mintha a bátyám lenne , de soha nem tudnék rá „úgy” nézni. Az egész csak egy baromi nagy félreértés és pár újságíró fantáziájának szüleménye. – dőltem hátra az ülésben. Éppen kezdtem volna kicsit megnyugodni,mikor megcsörrent a telefonom. Luhan volt az.
- Szia kicsim! – vettem fel.
- Szia! Néztél mostanában internetet? – kérdezte nagyon ideges hangon.
- Őőő nem. Miért?
- Csak mert tele van veled meg Kai-al. Szóval lehet nem ártana megkukkantanod. Meg elmagyaráznod, hogy mi a fene folyik itt. - felelte nagyon komoly hangon.
Miután sikerült elmagyaráznom Lulu-nak, hogy ez csak egy hatalmas félreértés és valamennyire meg is nyugodott , megígérte ,hogy megpróbál intézkedni ,hogy a cikkeket tűntessék el a netről. Mondjuk nem tudom, hogy Kínából mennyit tehetett, de az ő szava talán mégis többet ért, mint az enyém a sajtóban. Sajnos Kio-nak sietnie kellett dolgozni,mert Seiji és Mia-t váltotta a műszakban, úgyhogy elvittem a Lotte World-be és felvettem Seijiéket. Kio egész oda  úton nyugtatgatott ,azzal , hogy „minden csoda 3 napig tart” és ezt is nagyon gyorsan el fogják felejteni az emberek,mint minden más pletykát. Szerettem volna hinni neki ,de ugyanakkor tudtam ,hogy azért errefelé ez nem éppen így megy.

- Szóval tényleg nincs köztetek semmi? – szólalt meg barátnőm a kocsiban.
- Nem , nincsen. Semmi sincsen. – mondtam kissé idegesen.
- Azoknak a kibaszott firkászoknak nincs jobb dolguk, mint hogy rólad írjanak faszságokat? Oda megyek és eltöröm mindkét kezüket,hogy még véletlen se tudjanak több…
- Hé hé Seiji! Nagyon imádlak, hogy ennyire mellettem állsz, de börtönbe azért ne menj miattam. Majd Luhan elintézi a sajtót. Minden rendben lesz. – vágtam japán barátom szavába.

Miután haza értünk nem beszéltünk többet erről a dologról. Egész délután a tévét kapcsolgattuk,de sehol sem volt már rólunk több hír. Az internet is kezdett elcsendesedni. Reméltem,hogy Kio-nak igaza volt és fellélegezhetek….Naiv kis Seo…

Másnap reggel a srácok korán elmentek egyetemre. Nekem szabadnapom volt, úgyhogy felhívtam B-t ,hogy mi újság feléjük a kis csöppséggel ( akire mellesleg állandóan vigyázni akartak idióta japán barátaim). Barátnőm szinte rögtön felvette,de hatalmas hangzavar volt mögötte. Valamit mondott arról,hogy most nem igazán tud beszélni és majd később mindent megmagyaráz , de , idézem : „ most a majom a legfontosabb”. Nem firtattam tovább ezt a majom dolgot, úgyhogy elköszöntünk egymástól. Viszont kezdtem kíváncsi lenni,hogy mi ez az egész.

Mivel tényleg nem volt semmi dolgom, az ölembe vettem Hollyt és elhelyezkedve a kanapén felnyitottam a laptopomat. Ahogy beléptem a netre , megakadt a szemem a fő hír címén.

Világhíres modellel járt az EXO  lány

Szinte imádkoztam,hogy ne rólam legyen szó , miközben rákattintottam. De persze tévedtem. A monitoromon ott virított Sen képe , alatta a következő szöveggel.

Mitsuji Sen és Hwang Seo Young közös ismerőseik állítása szerint többször is találkozgattak mióta a lány ismét Seoulban él. Úgy tűnik a fiatal lány egyszerre több vasat is tart a tűzbe…. vagy mondjuk inkább úgy,hogy arany rudat?

Olyan hirtelen csaptam le a laptopot,hogy Hollywood ijedtében leugrott az ölemből. Kikaptam a telefonom a zsebemből és már tárcsáztam is Kai számát.
- Beszélnünk kell. De nagyon gyorsan. – hadartam.
- Azt hiszem tudom miről. Gyere be az SM-hez. A manager  is beszélni akar veled…. – mondta nagyon nem bizakodó hangsúllyal.

       
              Indulás az SM-hez...

Mikor leparkoltam az SM  épülete előtt és kiszállva a kocsimból a lépcsők felé indultam , a gombóc a torkomban egyre nőtt. Kai az ajtóban várt.
- Minden oké? – kérdezte miközben megölelt.
- Nem igazán. De mit akar tőlem a manager? – néztem rá.
- Azt én is szeretném tudni. Gyere, menjünk és essünk túl rajta. – fogott kézen és behúzott az ajtón. Mikor visszanéztem az utcára egy fotóst pillantottam meg az egyik oszlop mögött. A Kai-al összekulcsolt kezünkre néztem,majd nagyot sóhajtottam. Itt az újabb címlapsztori.  

Mei - Ajándék

Kris, késő este írt egy SMS-t, hogy nem jön haza csak másnap késő délután, így a ház csak az enyém lett. Woo Bin egyszál alsógatyában feküdt mellettem, Én pedig magamhoz vettem a gépem, és elindítottam egy videó hívást, hogy megtudjam hogy vannak az otthoniak, főleg az Én drága kis unokaöcsikém JiSang. A skypom hangos búgása felébresztette a mellettem alvó fél istent, és kezét a derekamra köré fonta. Hosszú csörgés után egy rég nem látott ismerőst pillantottam meg.

-What’s up Baby! – üdvözölt TJ – Nagyon hiányzol. – biggyesztette le ajkait.

-Engedj, engedj. TJ BAZD MEG ENGEDJ MÁR ODA! – üvöltött B. Amerikai barátom kinyújtotta a nyelvét a mellette állóra, és elköszönve tőlem elindult a dolgára. – Hol vagy? Mikor jössz? Azt hiszem meg fogok őrülni és szakítunk Yeollal, nem hagyhatod, hogy szakítsunk. Gyere haza. – könyörgött, majd észrevette a mögöttem vigyorgó emberkét – LEA MEI WU! Azt ne mond nekem, hogy lefeküdtél azzal a bájgúnárral.

-Bocsi, de kétszer is megtörtént. – kacsintott B-re, de kapott tőlem egy gyilkos pillantást. Hisz oké, hogy istenien csókol és oké, hogy isteni az ágyban, de Lay egyszer sem hagyott tök pucéran az ágyban se szó, se beszéd. Ami miatt valljuk be még mindig haragszom Woo Binra, de egyszerűen nem bírok neki ellen állni. B elmesélt mindent, hogy mi folyik otthon, de úgy éreztem, hogy valamit nem mond el nekem. Tokiya is beköszönt, és természetesen Ő is elmondta mindennek Woo Bint, aki a gonosz megjegyzéseken csak jókat vigyorgott. Majd inkább otthagyott egyedül. Még beszélgettünk egy kicsit B-vel, majd mikor apró puszikat éreztem a lábamnál félbeszakítottam a hívást. Próbáltam nyugodt hangnemet megütni, de barátnőm tudta, hogy ki áll a "hirtelen közbe jött dolgom" mögött. Még annyit hallottam, hogy rám parancsolt, hogy ne feküdjek le vele. Ám sajna ez nem jött össze. Pólómból hamar kibújtatott, nekem könnyebb dolgom volt, mert a lábammal simán lehúztam róla a boxert, majd gyors előjátékunk után megéreztem magamban. Kínzó lassúsága megőrjített, hiába kértem, hogy gyorsítson a tempón, mintha meg sem hallott volna.

-Szeretsz Mei? – suttogta, ezt követően finoman a fülcimpámba harapott, amitől teljesen összezuhantam.

-Őszintén? – a hangom remegett. Újabb harapása erősebb volt, ezt igennek vettem. – Szerettelek.Talán még most is. – válaszom nem tetszett neki, így erősebbet lökött,amitől csillagokat kezdtem látni, de Ő se maradt ki a jóból, hisz erősen belevájtam ujjaim a hátába. Mindketten hangosan nyögtünk. Újból megkérdezte, de a válaszom ugyanaz volt.

-Sze...szeretem Layt. – lihegtem – Elhagytál.

-Szerettelek. – újabb erősebb lökés – Nagyon. – újabb. Tempója megváltozott, gyorsan mozgott bennem. Aztán hirtelen felkapott és az ölében találtam magam. Csókja fájdalommal teli volt, tudom, hogy Ő szerelmes belém. Erősen csókoltam Őt, most az övé voltam. Forró könnycseppek égették a kezem, amit az arcán pihentettem.

-Ne sírj. – váltam ki a csókból. – Most csak a tied vagyok, csakis a tied Binnie. – jobban magához húzott és újra a párnák közé lökött. Szorosan ölelt és hangosan élveztünk el egymás karjaiban.

Mellkasomon pihent, én pedig a haját simogattam. Sokáig csak feküdtünk néma csendben. Majd felcsúszott mellém, magához húzott és elaludt.

-Ugye reggelre nem tűnsz el? – suttogtam izzadságtól nyirkos mellkasába. Hallottam, hogy elmosolyodik.

-Nem. Itt maradok. – suttogta fél álomban.

Reggel a boxerjában és egy melltartóban fogadtam a konyhában.

-Kéne az alsóm. – csapott a fenekemre. A szobalányok pirulva figyelték a teljesen meztelen Woo Bint.

-Nem volt annyi gusztusod, hogy magad köré csavarj egy lepedőt?! Megzavarod a szobalányok lelkivilágát.

-Tegnap este látták volna, állt, mint a zászlórúd.

-Gusztustalan vagy Kim Woo Bin. – odamentem hozzá, és rá ugrottam, hogy legalább ezzel eltakarjam a fáradt kis huszárt. Megmarkolta a fenekem és elindult velem a szobámba. Ledobott az ágyra és már éreztem is, hogy az előbb még pihent katona, harcra készen áll. Woo Bin ismeri a szex start gombom, ami igazából a fülem mögötti kis rész édes csókolgatása. Nincs is jobb egy reggeli hancurnál, fel frissíti a testet és a lelket. Miután végre magunkhoz tértünk kikeltünk az ágyból, normális ruhába öltöztünk, majd kivittem a reptérre. A rajongók most is szúrós szemmel figyeltek, főleg mikor Woo Bin romantikus filmeket megszégyenítő módon bedöntött és megcsókolt, Én meg vihogtam mint valami szerelmes tini.

Észrevett, hogy fotózom XD

-Alig várom, hogy Koreában találkozzunk. – kacsintott felém és eltűnt a szemem elől. Érzékeim jeleztek, hogy jobb ha lépteim felgyorsítva menekülök a kocsimhoz. Mivel hiányzott az EXO mobilom, anyuék megleptek egy hasonló kis merci terepjáróval.

A telefonom hangosan visítozni kezdett, amitől majdnem kiugrottam a kocsiból. Kris hívott, közölte velem, hogy ha már ilyen aktív vagyok elmehetnék érte a forgatásra. Mikor odaértem mindenki úgy fogadott, mintha már ezer éve ismernének. Be se kellett mutatkoznom, a biztonságiak már messziről integettek.

-Mindenkinek szóltál, hogy jövök? – néztem furcsán testvéremre.

-Nem csak, akinek muszáj volt.

-Tehát mindenkinek.

-Örülj, hogy büszkélkedem veled, drága húgom. De muszáj neked ekkora autókkal járnod?

-Muszáj neked folyton beszólnod?! – nyújtottam rá a nyelvem. Erre Ő magához húzott és összekócolta a hajam – Hány éves vagy te? KRISSSS! ENGEDJ MÁR EL! ANYAAAA! – visítottam. Nagy nehezen elengedett és elindultunk kedvenc kávézónkba. Beültünk egy, a tömegtől távol eső kis boxba és kértünk két muffint egy lattet, meg kávét. Nekem kellett kikérnem, de engem is ugyan úgy megismertek, mert amióta Lay közölte a szünetet, Én vagyok a dobott ex EXO lány, akit a rajongók egy része sajnál, egy része meg öröm táncot jár és leplezetlenül az arcomban röhög. Hát a pultos lány éppen nem sírta el magát, két sajnálom között. Lassan, de biztosan megkaptam a rendelésem. Az asztalhoz érve egy nagy csokor rózsa várt rám, de nem akármilyenek, a kedvenceim. Amiknek világos a közepe és a szélei vörösek vagy rózsaszín. Krisre néztem, de Ő sem tudott semmit, annyit mondott, hogy egy futár hozta nekem. Meg a kezébe nyomott egy aprócska ékszeres dobozt, amiben egy gyűrű díszelgett. Leültem és kis lapocska után kutattam a csokorba, de semmit nem találtam. Gondoltam csak is Woo Bin küldhette.

Gyönyörűségem :3

Felhúztam a gyűrűt, pontosan illet az ujjamra. Mikor végeztünk az evéssel haza felé indultunk, Kris nagy kegyesen beadta a derekát, hogy Ő vezet, mert még mindig új gyűrűm varázsában voltam. Írtam egy sms-t Binninek, ám nem azt a választ kaptam, mint vártam. Nem Woo Bin küldte a csokrot és az ékszert. Akkor mégis ki volt? Megkérdeztem testvérem is, hogy ne talán tán mégis Ő kedveskedett eme kis csekélységgel, de nem is Ő volt. Úgy éreztem a legésszerűbb dolog amit tehetek, hogy felhívom valamelyik Koreában tartózkodó barátom, hátha tudnak e valamit erről az egész ékszer dologról.
Először Chennél próbálkoztam, választ nem kaptam. Majd jött Tao és Xiumin, de ők sem válaszoltak a hívásomra. Majd próbálkoztam az otthoniakkal. Yemin végre felvette, B telefonját:

-Szia! – köszöntem –Nem tudod...

-GYERE HAZA! B kezd megőrülni. – vágott a szavamba – Egyébként hogy vagy? Sajna az álcád nem jött össze, így már mindenki tudja, hogy Krissel vagy. –nevetett.

-Tudom. Nem olyan vicces ez. Ennyit az inkognitóról. De lényeg a lényeg, van körülötted dalos pacsirta?

-Rap pacsirta megteszi? – kérdezte és meg se várva a válaszom átadta a telefon Yeolnak. Tőle is megkérdeztem, hogy tud e a virágról és a gyűrűről valamit, de semmit. Ingerültnek tűnt, talán a kezében hangosan síró baba is rátett egy lapáttal.

-Nem bírom. – mondta – Tessék beszéljetek. – egyszer csak a sírás abba maradt, helyette apró kis nyöszörgést hallottam.

-JiSang? - újabb nyöszörgés – Szia Édi! Jól vagy? Ne aggódj Mei néni nem sokára megy és jobb sorod lesz.

-Most is jó sora van. – vette át a szót B.

-Gondolom. – kuncogtam – Te nem tudod ki küldhetett nekem egy csokort a kedvenc rózsáimból és egy gyűrűt?!

-Honnan tudnám, Anyáskodom egész nap. Alig van rajtam smink és a hajam is szar. Gyere haza Meiiiii! – majd rám csapta a telefont.

De akkor ki küldhette?

A csokrom 

A gyűrűm 

Danbi: Just B~

Hát igazából nem is tudom, hol kezdjem ezt az egészet. Sok minden történt, amióta kis Babyboy-unk, Ji Sang a ház lakója lett. Egyet viszont váltig állíthatok. Mei elhamarkodottan ítélt meg jó anyának, mert azt hiszem inkább a borzalmas anya a legmegfelelőbb jelző rám, de igyekszem, még ha ez nem is annyira látszódik.

with Babyboy ♥

Miután hazaengedtek a kórházból Mei rögtön megtanította hogyan kell jól pelenkát cserélni, amit körülbelül öt nap alatt sikerült úgy elsajátítanom, hogy itt merjen hagyni egyedül a gyerekkel. Hogy miért is egyedül? A férfiakra, akik a házban laknak nem nagyon számíthatok gyereknevelés terén; D meg szintén külföldön dekkol, így rám marad minden. Igaz, hogy az én gyerekem és nem támaszkodhat mindig másra, de úgy érzem ez a gyerek még túl korai nekem. Lehet rossz döntés volt megtartani.  

- Mi a baj, B? – jött be Tokiya a szobába, ahol Babyboy végre csendben aludt a kezemben, viszont az én könnyeim megállás nélkül potyogtak.  Egyik kezemmel letöröltem a sós vízcseppeket, majd halkan megszólaltam.

- Úgy érzem nem állok készen rá. Ez túl sok nekem.

- Ugye tudod, hogy nem egyedül kell mindent csinálnod?

- De senki nincs itt, aki segítsen.

- Hát ha én senkinek számítok, akkor tényleg nincs.

- Jaj, nem úgy értettem édes.- simogattam meg az arcát. – Csak te éjjel-nappal dolgozol. Nincs pofám segítséget kérni tőled, mikor látom, hogy hulla fáradt vagy.

- És akkor pontosan mi is a baj?

- Holnap van egy vizsgám.  De Mei elutazott, D szintén, a lányok dolgoznak, Tj is. Gondolom te is. Senki nincs , aki vigyázna babyboyra és mégse vihetem magammal.

- Ami azt illeti, a gyereknek van apja is, nem?

- De. – húztam fel szemöldököm, mert nem igazán értettem mire gondol, hiszen jól tudja, hogy Chanyeol is dolgozik.

- Jaj B , ne értetlenkedj! Attól, hogy dolgozik ő volt az, aki felcsinált, szóval ő is felelősséggel tartozik a gyerekért.

- De mégse állíthatok be hozzá, hogy vigyázzon a gyerekre. Az ügynökség ki is csinálna.

- É téged ez mikor kezdett el izgatni, hogy mit gondol az ügynökség?

- Igazad van. Holnap övé a gyerek.  –fektettem le a picit és Tokiyával kimentünk a konyhába, hogy összedobjunk valami vacsorát, majd beültünk a mozi szobába megnézni egy filmet.  Szerencsére a pici délután már kisírta magát, így a filmet megszakítás nélkül végig tudtuk nézni, majd mi is lefeküdt aludni.

indulásra készen. :)

Reggel nyúzottan keltem fel. Nem igazán voltam kész erre a vizsgára a gyerek mellett, de muszáj volt elmennem, ha nem akartam még egy fél évet szenvedni vele. Kibattyogtam a konyhába, hogy feltegyek egy feketét magamnak, de a konyha nem volt üres és finom illatok áradtak bentről.

- Hát te?- ültem le a pulthoz.

- Ma szabadnapos vagyok.

- Jézusom Tokiya ezt miért nem mondtad előbb, akkor vigyázhatsz…

- Nem. Én elkísérlek téged. Meg amúgy is, azt mondtad, hagysz pihenni. – villantotta rám 1000 wattos molyát.

- Látom tanultál amióta itt laksz. - mosolyogtam vissza és elvettem a felém nyújtott bögrét, amiben kávé gőzölgött. Gyorsan megreggeliztünk, utána felöltöztem, összepakoltam a kicsi cuccát és autóba pattantunk.

- B tudod van egy kis gond. – állt meg Tokiya az White előtt.

- Milyen baj, Én nem látok semmi bajt. Szállj be.

- De B.

- Semmi de, majd az fogod JiSangot.

- De nem lenne jobb, akkor he te fognád és én vezetek.

- Nem. Régen vezettem már és hiányzik már.  Pattanj be, késésben vagyunk. – utasítottam japán barátom és már indultunk is. 

Gyorsan megérkeztünk az SM épületéhez. A recepción megkérdeztem, hogy a fiúk itt vannak-e és szerencsémre, már nem kellett külön utat tennem, hogy megtaláljam őket. Kiszaladtam a kocsihoz, megfogtam a kicsit és a sarkamban Tokiyával elindultunk a teremhez.

- Sziasztok- szakítottam meg hangos köszönésemmel a próbát.

- Sziasztok. Hát ti?- jött egyből oda Chanyeol hozzánk és hatalmas puszit nyomott a kis JiSang arcára, majd apró csókot lehelt az én ajkaimra.

- Ma tied a gyerek. Nekem dolgom van. - nyomtam a kezébe hatalmas mosollyal az arcomon.

- De…

- Nincs semmi de. Tudom, hogy dolgozol, de körülötted több százan vannak, akiktől kérhetsz egy kis segítséget, de én az egyetemre mégse vihetem be a gyereket.

- De a lányok? Mei? D?

- Mindenki dolgozik. Mei és D meg külföldön vannak.

- Mei külföldön van? –kérdezte Lay.

- Igen seggfejkém, külföldön van.

- És Tokiya? – kérdezte Chanyeol.

- Dolgozni megy ezután. – füllentettem egy kicsit.

- De én…

- Máskor ha nem akarsz ilyen terhet a nyakadba akkor húzz…- de nem tudtam végig mondani, mert Chanyeol átadta a gyereket Baekhyunnak és befogva a számat kivezetett a folyosóra.  

- Légy szíves B, ma nagyon nem alkalmas.

- Nekem se.

- De az egyetemre be tudsz menni máskor is.

- Nem.

- De csak konzultációra mész, nem?

- Vizsgázni megyek.

 De azt mondtad december letudod az összeset.

- Hát így volt, de megbuktam az egyiken és ma megyek újra.  Meg amúgy is amióta megszületett a gyerek, nem sokat voltál velünk. Itt az ideje, hogy pótold.

- De B…

- Chanyeol az isten szerelmére , nem lehetsz ekkora seggarc.

- Igaza van B-nek.- jött ki Tokiya és kelt a védelmemre.

- Fogadjuk nem is dolgozol.  

- És mi van, ha nem dolgozom? Nem az én gyerekem.  Hidd el, ha én csináltam…

- Hagyd!. - fogtam meg csuklóját, majd faképnél hagytam Chanyeol és visszamentem a terembe.

- B.- szólított meg Suho. – Nem tudom, mit mondott neked Chanyeol, de na aggódj megoldjuk.  sok sikert a vizsgához.

- Köszönöm. – küldtem egy hálás mosolyt, majd Tokiyával az oldalamon elmentem az egyetemre.

Szerencsémre egész gyorsan végeztem és most nem csüggedten, hanem hatalmas örömmel az arcomon jöttem ki a kivégzőteremből.

- Sima ügy. – válaszoltam a fel nem tett kérdésre. – Na gyere ünnepeljünk.

- De a gyerek.

- Ma egész nap az apjáé.

Este egy mérges és fáradt Chanyeol állított be a kis Babyboy-al a kezében.

- B, nem erről volt szó.

- Neked is szia.- vettem el a picit. – Igazából semmiről nem volt szó, mert te nem voltál hajlandó normálisan beszélni velem. – Bejössz? – láttam, hogy hezitál. – Hát ha nem, akkor nem. Jóéjt Chanyeol.- csaptam rá az orrára az ajtót.

Több,  mint egy hét telt el azóta, hogy Chanyeol megnyerte egész napra a kis bőgőmasinánkat.

- Gyere öltözzünk fel szépen. - vettem ki az ágyból. - Ma elmegyünk Yemin nénivel vásárolni. Úristen. – lepődtem meg magamon. - Ezt tisztára nem én vagyok. – De azért szépen felöltöztettem Babyboyt. Összepakoltam a táskáját és már mentünk is át a szomszédba, hogy felvegyük Yemet. Mivel nagybevásárlást kellett tartanunk egybevásárló központot választottunk, ami valljuk be nem a legjobb ötlet volt.  Már órák óta bent voltunk és elfáradtunk abban, hogy tologatjuk a babakocsit is mindenhova. Vagyis valljuk be, igazából elfeledkeztünk arról, hogy egy babakocsival jöttünk, amiben egy pár hetes baba fekszik.

- Úristen, hol van JiSang?

- Nem tudom. - nézett körül Yemin is, de sehol nem láttuk a  picit.  Teljesen kétségbeestem. Yeminnel külön váltunk és körbenéztünk a környéken de sehol nem volt a gyerek.

- Egy katasztrófa vagyok. Hogy lehet egy gyerekről megfeledkezni?! – tettem fel a költői kérdést. – Mit fogok Chanyeolnak mondani?! Két lábon járó szerencsétlenség vagyok.

- Nyugi B, meg lesz. – próbált nyugtatgatni Yem, de nem ment túl sokra, de azért összekapart és újból nekiálltunk körülnézni.

- Az lesz a legjobb ha felhívom. – vettem elő a telefont és tárcsáztam Saur párom.  – Szia édes.- szóltam bele, mikro felvette.

- Ajaj. Ez rosszul kezdődik. Na megint mit csináltál?

- Hát…Eljöttünk Yeminnel vásárolni és letettük valahova a babakocsit, de nem találjuk. – vallottam be. YEM MEGVAN. –üvöltöttem barátnőmnek és mielőtt párom bármit is mondhatott volna lecsaptam a telefont.

Egyenes berontok Yemimhez, aki épp egy festményén dolgozik.

- Yem segíts!– ő csak értetlen szemekkel néz rám.

- Mégis miben?- vonja fel egyik szemöldökét.

- Kell egy majom. – nézek rá, úgy, hogy még véletlenül se gondolja, hogy hülyéskedek.

- B elment az eszed? – néz rém, mintha nem hinné el azt, amit hallott.

- Ugyan Yem, csak te segíthetsz. Biztos van akitől tudnánk szerezni egyet.

- Ezt most úgy mondod, mintha arra kérnél, hogy  csempésszek át heroint veled a határon. – forgatja szemeit. – Ha jobban körülnézünk biztos találunk valamit. - ezzel a lendülettel nyúlt a laptopért és már izzította is. Én csak álltam mögötte és néztem mit csinál. – Egyébként a kicsivel mi lesz? És jut eszembe , ugye most nem hagytad egyedül?

- Tokiya és TJ vigyáznak rá, de nem sokáig érnek rá.

- Akkor mit csinálunk a gyerekkel, ha találunk valamit?

- Hát ráérünk kitalálni, ha már találtunk valamit.

- Akkor forgasd az agytekervényeidet, mert találtam.  –adta ki a feladatot és ő már tárcsázta is a képernyőn szereplő számot.  Elmondta mit akarunk , majd egy ott leszünk kíséretében letette.

- Biztos, hogy akarod? – intézi hozzám kérdést. Én csak bólintok válaszképp.

- Oké akkor nemsokára majom tulajdonos leszel. – villant egy mosolyt, majd eltűnik egy picit, hogy átöltözzön. – Eldöntötted mi legyen a kicsivel? kérdezi már az autó mellett.

- Ma apa napot tartunk. – mosolyogva nézett rám. – Jobb nem jutott eszembe. – mentünk át a szomszéd házba, hogy fellapátoljuk a kis csöppséget és már indultunk is a stúdióba.

- Szia édes. - támadtam le párom a többieket figyelmen kívül hagyva. – Ma apa napot tartunk.

- B, ma tényleg nem alkalmas.

- Neked sose alkalmas. – forgattam meg szemeimet.

- De…- próbálkozott Chanyeol.

- Tao úgyis nyomorék ő tud vigyázni a picire. - nyomta párom kezébe JiSangot.- szia anyuci most elmegy egy picit. - adtam neki egy cuppanósat, majd Yemet elrángattam Taotól és már el is tűntünk.

- Ez nem volt szép. - szidott meg barátnőm miután elindultunk.

-  Máshogy nem hagyhattam volna itt. A múltkori után is kiakadtak rám. Pedig csak 12 óráról volt szó. – Yemin nem válaszolt csak felnevetett.

Fél órás kocsikázás múlva leállította a motort.

- Itt vagyunk.  Tudod, hogy még meghátrálhatsz.

- 10 éves korom óta akarok egy majmot. Szóval nem fogok meghátrálni. - szálltam ki magabiztosan a kocsiból és elindultam a férfi felé, akiről azt feltételeztem minket vár.

- Yemin vagyok. - nyújtott aki a kezét, hogy üdvözölje a férfit. - Ő itt Danbi. - követtem Yem példáját én is kezet fogtam a férfival, majd egy szó nélkül követni kezdtük. Csak akkor szólalt meg miután beértünk az üzletbe.  

- Először is tisztázzuk a dolgokat mielőtt nagyon beleélnék magukat. Mivel az országban hosszú folyamatok útján lehet megszerezni az engedélyt a majom tartáshoz, így ezt a részt illegálisan végezzük, de maguk a papírok teljesen legális engedélyek. Ebből sokszor probléma szokott lenni, ezért mondjuk el mindig az elején.

- Magyarán ha elhagyom ezt a helyet, akkor már nem kaphatnak el okmány hamisításért? –tettem fel a kérdést.

- Valahogy úgy. A hivatalban van egy belső emberünk, aki megszerzi ezeket az engedélyek.

- És mikor nézhetjük meg őket? – tértem egyből a  lényegre.

- Ha nincs több kérdés ezzel kapcsolatban, akár most azonnal is. – felcsillantak a szemeim , mikor elindultunk egy nagyobb helyiség felé, ahol körülbelül 10 különböző fajta kis majom ugrált.

- Úristen.- kaptam számhoz és egyből futottam hozzájuk, mint egy kis gyerek.

- Ilyenkor el se hiszem, hogy már van egy gyereke. - forgatta szemeim Yem mosolyogva és követett ő is.

- Nem tudom választani. Yem, segíííts! Legszívesebben az összeset hazavinném.

- Egy is elég lesz. Mei így is ki fog akadni, ha hazaér.

Fél óra sikerült eldöntenünk melyiket szeretném hazavinné. Elintéztük a kötelező papírmunkát. Elmondták, hogy kell gondozni. Vettem egy nagy ketrecet is neki, amit a mai nap folyamán el is szállítanak nekem a kis majommal együtt.

♥

- Mikor jönnek már? – pattogtam izgatottan a kanapén. Szegény Yem már kikészült tőlem.

- B csak egy picit nyugodj le. Úgy pörögsz.

- De nem tudok. Tiszta izgatott vagyok. – ekkor megszólalt a csengő. – Ez biztos Namsong lesz.- pattantam fel.

- Ki? – rohant utánam Yem is.

- Hát a majom. – téptem fel az ajtót és rohantam ki, hogy kinyissam a kaput is, de nagyon meglepődtem, mert a ketrec és a kis Namsong helyett, 10 kíváncsi szempár állt előttem és egybékésen szuszogó Babyboy.

- Öhhhm. Hali.

- Hali?! –akadt ki Chanyeol.

- Öhhmm, ja.  Mi szél hozott titeket?

- Milyen majomról volt szó?

- Ohh. Semmilyen. Nem tudom miről beszéltek. – játszottam a hülyét.

- És te Yem?- kérdezte Tao párját.

- Csak néztünk egy filmet, amiben voltak majmok és arról beszélgettünk. Tudjátok, hogy B oda meg vissza van értük.

- Aha. És amíg te filmet nézegetsz, nem tudsz a gyerekre vigyázni?  - homlokon csaptam magam.

- Hogy lehetek ekkora hülye, hogy megint elfelejtkeztem róla? – játszottam tényleg a hülyét.

- Valami itt bűzlik. – mondat Channie.

- Biztos,csak JiSang bekakilt. Add ide kicserélem a pelenkáját. – vettem át a kicsit és próbáltam lerázni őket, de már késő volt. A fiúk mögött valaki megszólított.

- Jó helyen vagyunk? Miss Danbit keressük.

- Most végem. – nyomtam Yem kezébe Baby boyt, vetettem egy keresztet és átmásztam a fiúkon. – Hali. -  köszöntem.  – Gyertek csak megmutatom hova tehetik majd őket. – félrelöktem a srácokat és behívtam a munkásokat, megmutattam, hogy hova tehetik a ketrecet, majd egy szó nélkül kimentek az alkatrészekért, és kezükben megannyi rácsdarabbal és szerszámmal tértek vissza, hogy munkához lássanak.

- Azt hiszem, jobb ha mi most lelépünk. - adta ki a parancsot Suho.

- B mi ez az egész?!

- Jaj Chanyeol ne akadj már fent mindenen. Ez csak egy majom.

- Csak egy majom?! Jézusom B. Most született meg a gyereked.

- Ami a tied is.- vágtam a szavába.

- Most született meg a gyerekünk és te már egy majmot is beszereztél? Hogy fogsz rá vigyázni?!  

- Hát majd megoldom.

- Hogyan? B…- fehéredett el egy pillanat alatt. - Ugye nem valami illegális dologba kerültél?

- Nem, nézd itt van az engedély, meg minden. - nyomtam orra alá a papírokat. – Sajnálom, hogy nem szóltam róla, de tudod, hogy milyen régóta szeretnék egyet. – bújtam oda hozzá. – Haragszol?

- Igen. – ölelt át azért ő is. – Sose szól előre. Mindig felkészületlen vagyok. Napokig nem is beszélünk, aztán egyszer csak beállítasz a gyerekkel, hogy ma a tied és eltűnsz.

- Akkor nem is Namsong miatt vagy kiakadva?

- Namsong?!

- A kismajom. Gyere megmutatom. – ragadtam csuklón és kihúztam az udvarra, ahol a ketrecben ugrált az új kis családtag. – Ő Namsong. – nyújtottam oda ujjamat a kis állatnak, aki közelebb jött egyből ujjamra kulcsolta az övéit. – Látod milyen aranyos?

- Még mindig haragszom rád .- állt mögém, majd ő is kinyújtotta az ujját és üdvözölte az új jövevényt.

 

Namsong♥