Hát igazából nem is tudom, hol kezdjem ezt az egészet.
Sok minden történt, amióta kis Babyboy-unk, Ji Sang a ház lakója lett. Egyet
viszont váltig állíthatok. Mei elhamarkodottan ítélt meg jó anyának, mert azt
hiszem inkább a borzalmas anya a legmegfelelőbb jelző rám, de igyekszem, még ha
ez nem is annyira látszódik.
 |
| with Babyboy ♥ |
Miután hazaengedtek a kórházból Mei rögtön megtanította
hogyan kell jól pelenkát cserélni, amit körülbelül öt nap alatt sikerült úgy
elsajátítanom, hogy itt merjen hagyni egyedül a gyerekkel. Hogy miért is
egyedül? A férfiakra, akik a házban laknak nem nagyon számíthatok gyereknevelés
terén; D meg szintén külföldön dekkol, így rám marad minden. Igaz, hogy az én
gyerekem és nem támaszkodhat mindig másra, de úgy érzem ez a gyerek még túl
korai nekem. Lehet rossz döntés volt megtartani.
- Mi a baj, B? – jött be Tokiya a szobába, ahol Babyboy
végre csendben aludt a kezemben, viszont az én könnyeim megállás nélkül
potyogtak. Egyik kezemmel letöröltem a
sós vízcseppeket, majd halkan megszólaltam.
- Úgy érzem nem állok készen rá. Ez túl sok nekem.
- Ugye tudod, hogy nem egyedül kell mindent csinálnod?
- De senki nincs itt, aki segítsen.
- Hát ha én senkinek számítok, akkor tényleg nincs.
- Jaj, nem úgy értettem édes.- simogattam meg az arcát. –
Csak te éjjel-nappal dolgozol. Nincs pofám segítséget kérni tőled, mikor látom,
hogy hulla fáradt vagy.
- És akkor pontosan mi is a baj?
- Holnap van egy vizsgám.
De Mei elutazott, D szintén, a lányok dolgoznak, Tj is. Gondolom te is.
Senki nincs , aki vigyázna babyboyra és mégse vihetem magammal.
- Ami azt illeti, a gyereknek van apja is, nem?
- De. – húztam fel szemöldököm, mert nem igazán értettem
mire gondol, hiszen jól tudja, hogy Chanyeol is dolgozik.
- Jaj B , ne értetlenkedj! Attól, hogy dolgozik ő volt
az, aki felcsinált, szóval ő is felelősséggel tartozik a gyerekért.
- De mégse állíthatok be hozzá, hogy vigyázzon a
gyerekre. Az ügynökség ki is csinálna.
- É téged ez mikor kezdett el izgatni, hogy mit gondol az
ügynökség?
- Igazad van. Holnap övé a gyerek. –fektettem le a picit és Tokiyával kimentünk
a konyhába, hogy összedobjunk valami vacsorát, majd beültünk a mozi szobába
megnézni egy filmet. Szerencsére a pici
délután már kisírta magát, így a filmet megszakítás nélkül végig tudtuk nézni, majd
mi is lefeküdt aludni.
 |
| indulásra készen. :) |
Reggel nyúzottan keltem fel. Nem igazán voltam kész erre
a vizsgára a gyerek mellett, de muszáj volt elmennem, ha nem akartam még egy
fél évet szenvedni vele. Kibattyogtam a konyhába, hogy feltegyek egy feketét
magamnak, de a konyha nem volt üres és finom illatok áradtak bentről.
- Hát te?- ültem le a pulthoz.
- Ma szabadnapos vagyok.
- Jézusom Tokiya ezt miért nem mondtad előbb, akkor
vigyázhatsz…
- Nem. Én elkísérlek téged. Meg amúgy is, azt mondtad,
hagysz pihenni. – villantotta rám 1000 wattos molyát.
- Látom tanultál amióta itt laksz. - mosolyogtam vissza
és elvettem a felém nyújtott bögrét, amiben kávé gőzölgött. Gyorsan
megreggeliztünk, utána felöltöztem, összepakoltam a kicsi cuccát és autóba
pattantunk.
- B tudod van egy kis gond. – állt meg Tokiya az White
előtt.
- Milyen baj, Én nem látok semmi bajt. Szállj be.
- De B.
- Semmi de, majd az fogod JiSangot.
- De nem lenne jobb, akkor he te fognád és én vezetek.
- Nem. Régen vezettem már és hiányzik már. Pattanj be, késésben vagyunk. – utasítottam japán
barátom és már indultunk is.
Gyorsan megérkeztünk az SM épületéhez. A recepción
megkérdeztem, hogy a fiúk itt vannak-e és szerencsémre, már nem kellett külön
utat tennem, hogy megtaláljam őket. Kiszaladtam a kocsihoz, megfogtam a kicsit
és a sarkamban Tokiyával elindultunk a teremhez.
- Sziasztok- szakítottam meg hangos köszönésemmel a
próbát.
- Sziasztok. Hát ti?- jött egyből oda Chanyeol hozzánk és
hatalmas puszit nyomott a kis JiSang arcára, majd apró csókot lehelt az én
ajkaimra.
- Ma tied a gyerek. Nekem dolgom van. - nyomtam a kezébe
hatalmas mosollyal az arcomon.
- De…
- Nincs semmi de. Tudom, hogy dolgozol, de körülötted
több százan vannak, akiktől kérhetsz egy kis segítséget, de én az egyetemre
mégse vihetem be a gyereket.
- De a lányok? Mei? D?
- Mindenki dolgozik. Mei és D meg külföldön vannak.
- Mei külföldön van? –kérdezte Lay.
- Igen seggfejkém, külföldön van.
- És Tokiya? – kérdezte Chanyeol.
- Dolgozni megy ezután. – füllentettem egy kicsit.
- De én…
- Máskor ha nem akarsz ilyen terhet a nyakadba akkor húzz…-
de nem tudtam végig mondani, mert Chanyeol átadta a gyereket Baekhyunnak és
befogva a számat kivezetett a folyosóra.
- Légy szíves B, ma nagyon nem alkalmas.
- Nekem se.
- De az egyetemre be tudsz menni máskor is.
- Nem.
- De csak konzultációra mész, nem?
- Vizsgázni megyek.
De azt mondtad
december letudod az összeset.
- Hát így volt, de megbuktam az egyiken és ma megyek
újra. Meg amúgy is amióta megszületett a
gyerek, nem sokat voltál velünk. Itt az ideje, hogy pótold.
- De B…
- Chanyeol az isten szerelmére , nem lehetsz ekkora
seggarc.
- Igaza van B-nek.- jött ki Tokiya és kelt a védelmemre.
- Fogadjuk nem is dolgozol.
- És mi van, ha nem dolgozom? Nem az én gyerekem. Hidd el, ha én csináltam…
- Hagyd!. - fogtam meg csuklóját, majd faképnél hagytam
Chanyeol és visszamentem a terembe.
- B.- szólított meg Suho. – Nem tudom, mit mondott neked
Chanyeol, de na aggódj megoldjuk. sok
sikert a vizsgához.
- Köszönöm. – küldtem egy hálás mosolyt, majd Tokiyával
az oldalamon elmentem az egyetemre.
Szerencsémre egész gyorsan végeztem és most nem csüggedten,
hanem hatalmas örömmel az arcomon jöttem ki a kivégzőteremből.
- Sima ügy. – válaszoltam a fel nem tett kérdésre. – Na gyere
ünnepeljünk.
- De a gyerek.
- Ma egész nap az apjáé.
Este egy mérges és fáradt Chanyeol állított be a kis
Babyboy-al a kezében.
- B, nem erről volt szó.
- Neked is szia.- vettem el a picit. – Igazából semmiről
nem volt szó, mert te nem voltál hajlandó normálisan beszélni velem. – Bejössz?
– láttam, hogy hezitál. – Hát ha nem, akkor nem. Jóéjt Chanyeol.- csaptam rá az
orrára az ajtót.
Több, mint egy hét
telt el azóta, hogy Chanyeol megnyerte egész napra a kis bőgőmasinánkat.
- Gyere öltözzünk fel szépen. - vettem ki az ágyból. - Ma
elmegyünk Yemin nénivel vásárolni. Úristen. – lepődtem meg magamon. - Ezt
tisztára nem én vagyok. – De azért szépen felöltöztettem Babyboyt. Összepakoltam
a táskáját és már mentünk is át a szomszédba, hogy felvegyük Yemet. Mivel
nagybevásárlást kellett tartanunk egybevásárló központot választottunk, ami
valljuk be nem a legjobb ötlet volt. Már
órák óta bent voltunk és elfáradtunk abban, hogy tologatjuk a babakocsit is
mindenhova. Vagyis valljuk be, igazából elfeledkeztünk arról, hogy egy
babakocsival jöttünk, amiben egy pár hetes baba fekszik.
- Úristen, hol van JiSang?
- Nem tudom. - nézett körül Yemin is, de sehol nem láttuk
a picit. Teljesen kétségbeestem. Yeminnel külön váltunk
és körbenéztünk a környéken de sehol nem volt a gyerek.
- Egy katasztrófa vagyok. Hogy lehet egy gyerekről
megfeledkezni?! – tettem fel a költői kérdést. – Mit fogok Chanyeolnak mondani?!
Két lábon járó szerencsétlenség vagyok.
- Nyugi B, meg lesz. – próbált nyugtatgatni Yem, de nem
ment túl sokra, de azért összekapart és újból nekiálltunk körülnézni.
- Az lesz a legjobb ha felhívom. – vettem elő a telefont
és tárcsáztam Saur párom. – Szia édes.-
szóltam bele, mikro felvette.
- Ajaj. Ez rosszul kezdődik. Na megint mit csináltál?
- Hát…Eljöttünk Yeminnel vásárolni és letettük valahova a
babakocsit, de nem találjuk. – vallottam be. YEM MEGVAN. –üvöltöttem barátnőmnek
és mielőtt párom bármit is mondhatott volna lecsaptam a telefont.
Egyenes berontok Yemimhez, aki épp egy festményén
dolgozik.
- Yem segíts!– ő csak értetlen szemekkel néz rám.
- Mégis miben?- vonja fel egyik szemöldökét.
- Kell egy majom. – nézek rá, úgy, hogy még véletlenül se
gondolja, hogy hülyéskedek.
- B elment az eszed? – néz rém, mintha nem hinné el azt,
amit hallott.
- Ugyan Yem, csak te segíthetsz. Biztos van akitől
tudnánk szerezni egyet.
- Ezt most úgy mondod, mintha arra kérnél, hogy csempésszek át heroint veled a határon. –
forgatja szemeit. – Ha jobban körülnézünk biztos találunk valamit. - ezzel a
lendülettel nyúlt a laptopért és már izzította is. Én csak álltam mögötte és
néztem mit csinál. – Egyébként a kicsivel mi lesz? És jut eszembe , ugye most
nem hagytad egyedül?
- Tokiya és TJ vigyáznak rá, de nem sokáig érnek rá.
- Akkor mit csinálunk a gyerekkel, ha találunk valamit?
- Hát ráérünk kitalálni, ha már találtunk valamit.
- Akkor forgasd az agytekervényeidet, mert találtam. –adta ki a feladatot és ő már tárcsázta is a
képernyőn szereplő számot. Elmondta mit
akarunk , majd egy ott leszünk kíséretében letette.
- Biztos, hogy akarod? – intézi hozzám kérdést. Én csak
bólintok válaszképp.
- Oké akkor nemsokára majom tulajdonos leszel. – villant egy
mosolyt, majd eltűnik egy picit, hogy átöltözzön. – Eldöntötted mi legyen a
kicsivel? kérdezi már az autó mellett.
- Ma apa napot tartunk. – mosolyogva nézett rám. – Jobb nem
jutott eszembe. – mentünk át a szomszéd házba, hogy fellapátoljuk a kis
csöppséget és már indultunk is a stúdióba.
- Szia édes. - támadtam le párom a többieket figyelmen
kívül hagyva. – Ma apa napot tartunk.
- B, ma tényleg nem alkalmas.
- Neked sose alkalmas. – forgattam meg szemeimet.
- De…- próbálkozott Chanyeol.
- Tao úgyis nyomorék ő tud vigyázni a picire. - nyomta
párom kezébe JiSangot.- szia anyuci most elmegy egy picit. - adtam neki egy
cuppanósat, majd Yemet elrángattam Taotól és már el is tűntünk.
- Ez nem volt szép. - szidott meg barátnőm miután
elindultunk.
- Máshogy nem
hagyhattam volna itt. A múltkori után is kiakadtak rám. Pedig csak 12 óráról
volt szó. – Yemin nem válaszolt csak felnevetett.
Fél órás kocsikázás múlva leállította a motort.
- Itt vagyunk. Tudod, hogy még meghátrálhatsz.
- 10 éves korom óta akarok egy majmot. Szóval nem fogok
meghátrálni. - szálltam ki magabiztosan a kocsiból és elindultam a férfi felé,
akiről azt feltételeztem minket vár.
- Yemin vagyok. - nyújtott aki a kezét, hogy üdvözölje a
férfit. - Ő itt Danbi. - követtem Yem példáját én is kezet fogtam a férfival,
majd egy szó nélkül követni kezdtük. Csak akkor szólalt meg miután beértünk az
üzletbe.
- Először is tisztázzuk a dolgokat mielőtt nagyon
beleélnék magukat. Mivel az országban hosszú folyamatok útján lehet megszerezni
az engedélyt a majom tartáshoz, így ezt a részt illegálisan végezzük, de maguk
a papírok teljesen legális engedélyek. Ebből sokszor probléma szokott lenni,
ezért mondjuk el mindig az elején.
- Magyarán ha elhagyom ezt a helyet, akkor már nem
kaphatnak el okmány hamisításért? –tettem fel a kérdést.
- Valahogy úgy. A hivatalban van egy belső emberünk, aki
megszerzi ezeket az engedélyek.
- És mikor nézhetjük meg őket? – tértem egyből a lényegre.
- Ha nincs több kérdés ezzel kapcsolatban, akár most
azonnal is. – felcsillantak a szemeim , mikor elindultunk egy nagyobb helyiség
felé, ahol körülbelül 10 különböző fajta kis majom ugrált.
- Úristen.- kaptam számhoz és egyből futottam hozzájuk,
mint egy kis gyerek.
- Ilyenkor el se hiszem, hogy már van egy gyereke. -
forgatta szemeim Yem mosolyogva és követett ő is.
- Nem tudom választani. Yem, segíííts! Legszívesebben az
összeset hazavinném.
- Egy is elég lesz. Mei így is ki fog akadni, ha hazaér.
Fél óra sikerült eldöntenünk melyiket szeretném
hazavinné. Elintéztük a kötelező papírmunkát. Elmondták, hogy kell gondozni.
Vettem egy nagy ketrecet is neki, amit a mai nap folyamán el is szállítanak
nekem a kis majommal együtt.
 |
| ♥ |
- Mikor jönnek már? – pattogtam izgatottan a kanapén.
Szegény Yem már kikészült tőlem.
- B csak egy picit nyugodj le. Úgy pörögsz.
- De nem tudok. Tiszta izgatott vagyok. – ekkor megszólalt
a csengő. – Ez biztos Namsong lesz.- pattantam fel.
- Ki? – rohant utánam Yem is.
- Hát a majom. – téptem fel az ajtót és rohantam ki, hogy
kinyissam a kaput is, de nagyon meglepődtem, mert a ketrec és a kis Namsong
helyett, 10 kíváncsi szempár állt előttem és egybékésen szuszogó Babyboy.
- Öhhhm. Hali.
- Hali?! –akadt ki Chanyeol.
- Öhhmm, ja. Mi
szél hozott titeket?
- Milyen majomról volt szó?
- Ohh. Semmilyen. Nem tudom miről beszéltek. – játszottam
a hülyét.
- És te Yem?- kérdezte Tao párját.
- Csak néztünk egy filmet, amiben voltak majmok és arról
beszélgettünk. Tudjátok, hogy B oda meg vissza van értük.
- Aha. És amíg te filmet nézegetsz, nem tudsz a gyerekre
vigyázni? - homlokon csaptam magam.
- Hogy lehetek ekkora hülye, hogy megint elfelejtkeztem
róla? – játszottam tényleg a hülyét.
- Valami itt bűzlik. – mondat Channie.
- Biztos,csak JiSang bekakilt. Add ide kicserélem a
pelenkáját. – vettem át a kicsit és próbáltam lerázni őket, de már késő volt. A
fiúk mögött valaki megszólított.
- Jó helyen vagyunk? Miss Danbit keressük.
- Most végem. – nyomtam Yem kezébe Baby boyt, vetettem
egy keresztet és átmásztam a fiúkon. – Hali. - köszöntem. – Gyertek csak megmutatom hova tehetik majd
őket. – félrelöktem a srácokat és behívtam a munkásokat, megmutattam, hogy hova
tehetik a ketrecet, majd egy szó nélkül kimentek az alkatrészekért, és kezükben
megannyi rácsdarabbal és szerszámmal tértek vissza, hogy munkához lássanak.
- Azt hiszem, jobb ha mi most lelépünk. - adta ki a
parancsot Suho.
- B mi ez az egész?!
- Jaj Chanyeol ne akadj már fent mindenen. Ez csak egy
majom.
- Csak egy majom?! Jézusom B. Most született meg a
gyereked.
- Ami a tied is.- vágtam a szavába.
- Most született meg a gyerekünk és te már egy majmot is
beszereztél? Hogy fogsz rá vigyázni?!
- Hát majd megoldom.
- Hogyan? B…- fehéredett el egy pillanat alatt. - Ugye
nem valami illegális dologba kerültél?
- Nem, nézd itt van az engedély, meg minden. - nyomtam
orra alá a papírokat. – Sajnálom, hogy nem szóltam róla, de tudod, hogy milyen
régóta szeretnék egyet. – bújtam oda hozzá. – Haragszol?
- Igen. – ölelt át azért ő is. – Sose szól előre. Mindig
felkészületlen vagyok. Napokig nem is beszélünk, aztán egyszer csak beállítasz
a gyerekkel, hogy ma a tied és eltűnsz.
- Akkor nem is Namsong miatt vagy kiakadva?
- Namsong?!
- A kismajom. Gyere megmutatom. – ragadtam csuklón és
kihúztam az udvarra, ahol a ketrecben ugrált az új kis családtag. – Ő Namsong. –
nyújtottam oda ujjamat a kis állatnak, aki közelebb jött egyből ujjamra
kulcsolta az övéit. – Látod milyen aranyos?
- Még mindig haragszom rád .- állt mögém, majd ő is
kinyújtotta az ujját és üdvözölte az új jövevényt.
 |
| Namsong♥ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése