Mei - Ajándék

Kris, késő este írt egy SMS-t, hogy nem jön haza csak másnap késő délután, így a ház csak az enyém lett. Woo Bin egyszál alsógatyában feküdt mellettem, Én pedig magamhoz vettem a gépem, és elindítottam egy videó hívást, hogy megtudjam hogy vannak az otthoniak, főleg az Én drága kis unokaöcsikém JiSang. A skypom hangos búgása felébresztette a mellettem alvó fél istent, és kezét a derekamra köré fonta. Hosszú csörgés után egy rég nem látott ismerőst pillantottam meg.

-What’s up Baby! – üdvözölt TJ – Nagyon hiányzol. – biggyesztette le ajkait.

-Engedj, engedj. TJ BAZD MEG ENGEDJ MÁR ODA! – üvöltött B. Amerikai barátom kinyújtotta a nyelvét a mellette állóra, és elköszönve tőlem elindult a dolgára. – Hol vagy? Mikor jössz? Azt hiszem meg fogok őrülni és szakítunk Yeollal, nem hagyhatod, hogy szakítsunk. Gyere haza. – könyörgött, majd észrevette a mögöttem vigyorgó emberkét – LEA MEI WU! Azt ne mond nekem, hogy lefeküdtél azzal a bájgúnárral.

-Bocsi, de kétszer is megtörtént. – kacsintott B-re, de kapott tőlem egy gyilkos pillantást. Hisz oké, hogy istenien csókol és oké, hogy isteni az ágyban, de Lay egyszer sem hagyott tök pucéran az ágyban se szó, se beszéd. Ami miatt valljuk be még mindig haragszom Woo Binra, de egyszerűen nem bírok neki ellen állni. B elmesélt mindent, hogy mi folyik otthon, de úgy éreztem, hogy valamit nem mond el nekem. Tokiya is beköszönt, és természetesen Ő is elmondta mindennek Woo Bint, aki a gonosz megjegyzéseken csak jókat vigyorgott. Majd inkább otthagyott egyedül. Még beszélgettünk egy kicsit B-vel, majd mikor apró puszikat éreztem a lábamnál félbeszakítottam a hívást. Próbáltam nyugodt hangnemet megütni, de barátnőm tudta, hogy ki áll a "hirtelen közbe jött dolgom" mögött. Még annyit hallottam, hogy rám parancsolt, hogy ne feküdjek le vele. Ám sajna ez nem jött össze. Pólómból hamar kibújtatott, nekem könnyebb dolgom volt, mert a lábammal simán lehúztam róla a boxert, majd gyors előjátékunk után megéreztem magamban. Kínzó lassúsága megőrjített, hiába kértem, hogy gyorsítson a tempón, mintha meg sem hallott volna.

-Szeretsz Mei? – suttogta, ezt követően finoman a fülcimpámba harapott, amitől teljesen összezuhantam.

-Őszintén? – a hangom remegett. Újabb harapása erősebb volt, ezt igennek vettem. – Szerettelek.Talán még most is. – válaszom nem tetszett neki, így erősebbet lökött,amitől csillagokat kezdtem látni, de Ő se maradt ki a jóból, hisz erősen belevájtam ujjaim a hátába. Mindketten hangosan nyögtünk. Újból megkérdezte, de a válaszom ugyanaz volt.

-Sze...szeretem Layt. – lihegtem – Elhagytál.

-Szerettelek. – újabb erősebb lökés – Nagyon. – újabb. Tempója megváltozott, gyorsan mozgott bennem. Aztán hirtelen felkapott és az ölében találtam magam. Csókja fájdalommal teli volt, tudom, hogy Ő szerelmes belém. Erősen csókoltam Őt, most az övé voltam. Forró könnycseppek égették a kezem, amit az arcán pihentettem.

-Ne sírj. – váltam ki a csókból. – Most csak a tied vagyok, csakis a tied Binnie. – jobban magához húzott és újra a párnák közé lökött. Szorosan ölelt és hangosan élveztünk el egymás karjaiban.

Mellkasomon pihent, én pedig a haját simogattam. Sokáig csak feküdtünk néma csendben. Majd felcsúszott mellém, magához húzott és elaludt.

-Ugye reggelre nem tűnsz el? – suttogtam izzadságtól nyirkos mellkasába. Hallottam, hogy elmosolyodik.

-Nem. Itt maradok. – suttogta fél álomban.

Reggel a boxerjában és egy melltartóban fogadtam a konyhában.

-Kéne az alsóm. – csapott a fenekemre. A szobalányok pirulva figyelték a teljesen meztelen Woo Bint.

-Nem volt annyi gusztusod, hogy magad köré csavarj egy lepedőt?! Megzavarod a szobalányok lelkivilágát.

-Tegnap este látták volna, állt, mint a zászlórúd.

-Gusztustalan vagy Kim Woo Bin. – odamentem hozzá, és rá ugrottam, hogy legalább ezzel eltakarjam a fáradt kis huszárt. Megmarkolta a fenekem és elindult velem a szobámba. Ledobott az ágyra és már éreztem is, hogy az előbb még pihent katona, harcra készen áll. Woo Bin ismeri a szex start gombom, ami igazából a fülem mögötti kis rész édes csókolgatása. Nincs is jobb egy reggeli hancurnál, fel frissíti a testet és a lelket. Miután végre magunkhoz tértünk kikeltünk az ágyból, normális ruhába öltöztünk, majd kivittem a reptérre. A rajongók most is szúrós szemmel figyeltek, főleg mikor Woo Bin romantikus filmeket megszégyenítő módon bedöntött és megcsókolt, Én meg vihogtam mint valami szerelmes tini.

Észrevett, hogy fotózom XD

-Alig várom, hogy Koreában találkozzunk. – kacsintott felém és eltűnt a szemem elől. Érzékeim jeleztek, hogy jobb ha lépteim felgyorsítva menekülök a kocsimhoz. Mivel hiányzott az EXO mobilom, anyuék megleptek egy hasonló kis merci terepjáróval.

A telefonom hangosan visítozni kezdett, amitől majdnem kiugrottam a kocsiból. Kris hívott, közölte velem, hogy ha már ilyen aktív vagyok elmehetnék érte a forgatásra. Mikor odaértem mindenki úgy fogadott, mintha már ezer éve ismernének. Be se kellett mutatkoznom, a biztonságiak már messziről integettek.

-Mindenkinek szóltál, hogy jövök? – néztem furcsán testvéremre.

-Nem csak, akinek muszáj volt.

-Tehát mindenkinek.

-Örülj, hogy büszkélkedem veled, drága húgom. De muszáj neked ekkora autókkal járnod?

-Muszáj neked folyton beszólnod?! – nyújtottam rá a nyelvem. Erre Ő magához húzott és összekócolta a hajam – Hány éves vagy te? KRISSSS! ENGEDJ MÁR EL! ANYAAAA! – visítottam. Nagy nehezen elengedett és elindultunk kedvenc kávézónkba. Beültünk egy, a tömegtől távol eső kis boxba és kértünk két muffint egy lattet, meg kávét. Nekem kellett kikérnem, de engem is ugyan úgy megismertek, mert amióta Lay közölte a szünetet, Én vagyok a dobott ex EXO lány, akit a rajongók egy része sajnál, egy része meg öröm táncot jár és leplezetlenül az arcomban röhög. Hát a pultos lány éppen nem sírta el magát, két sajnálom között. Lassan, de biztosan megkaptam a rendelésem. Az asztalhoz érve egy nagy csokor rózsa várt rám, de nem akármilyenek, a kedvenceim. Amiknek világos a közepe és a szélei vörösek vagy rózsaszín. Krisre néztem, de Ő sem tudott semmit, annyit mondott, hogy egy futár hozta nekem. Meg a kezébe nyomott egy aprócska ékszeres dobozt, amiben egy gyűrű díszelgett. Leültem és kis lapocska után kutattam a csokorba, de semmit nem találtam. Gondoltam csak is Woo Bin küldhette.

Gyönyörűségem :3

Felhúztam a gyűrűt, pontosan illet az ujjamra. Mikor végeztünk az evéssel haza felé indultunk, Kris nagy kegyesen beadta a derekát, hogy Ő vezet, mert még mindig új gyűrűm varázsában voltam. Írtam egy sms-t Binninek, ám nem azt a választ kaptam, mint vártam. Nem Woo Bin küldte a csokrot és az ékszert. Akkor mégis ki volt? Megkérdeztem testvérem is, hogy ne talán tán mégis Ő kedveskedett eme kis csekélységgel, de nem is Ő volt. Úgy éreztem a legésszerűbb dolog amit tehetek, hogy felhívom valamelyik Koreában tartózkodó barátom, hátha tudnak e valamit erről az egész ékszer dologról.
Először Chennél próbálkoztam, választ nem kaptam. Majd jött Tao és Xiumin, de ők sem válaszoltak a hívásomra. Majd próbálkoztam az otthoniakkal. Yemin végre felvette, B telefonját:

-Szia! – köszöntem –Nem tudod...

-GYERE HAZA! B kezd megőrülni. – vágott a szavamba – Egyébként hogy vagy? Sajna az álcád nem jött össze, így már mindenki tudja, hogy Krissel vagy. –nevetett.

-Tudom. Nem olyan vicces ez. Ennyit az inkognitóról. De lényeg a lényeg, van körülötted dalos pacsirta?

-Rap pacsirta megteszi? – kérdezte és meg se várva a válaszom átadta a telefon Yeolnak. Tőle is megkérdeztem, hogy tud e a virágról és a gyűrűről valamit, de semmit. Ingerültnek tűnt, talán a kezében hangosan síró baba is rátett egy lapáttal.

-Nem bírom. – mondta – Tessék beszéljetek. – egyszer csak a sírás abba maradt, helyette apró kis nyöszörgést hallottam.

-JiSang? - újabb nyöszörgés – Szia Édi! Jól vagy? Ne aggódj Mei néni nem sokára megy és jobb sorod lesz.

-Most is jó sora van. – vette át a szót B.

-Gondolom. – kuncogtam – Te nem tudod ki küldhetett nekem egy csokort a kedvenc rózsáimból és egy gyűrűt?!

-Honnan tudnám, Anyáskodom egész nap. Alig van rajtam smink és a hajam is szar. Gyere haza Meiiiii! – majd rám csapta a telefont.

De akkor ki küldhette?

A csokrom 

A gyűrűm