-Yem téged keresnek.-vonja fel B a szemöldökét.
-JongSu.... te meg mit keresel itt?-nézek rá döbbenten.
-Otthon kerestelek de csak az a fiatal fiú nyitott ajtót és azt mondta itt vagy gondoltam utána nézek.-mondta egy fél oldalas mosollyal.-Jajj de udvariatlan vagyok. Bong JongSu vagyok.-itt félve rám néz majd vissza B-re.-Yemin apja.- láttam ahogy B-nek kissé kikerekednek a szemei de ő is bemutatkozik. Ezt a pillanatot választja JiSang, hogy eszeveszett üvöltésbe kezdjen jelezvén, hogy ő bizony eleget aludt már és épp ideje foglalkozni vele. B besiet hozzá és vele a kezében tér vissza. Apám csak mosolyog és kicsit közelebb lép.
-Hát szia.-nyújtja kezét a pici felé aki mosolyogni kezd és elkapja ujját. Apám gratulált B-nek a csöppséghez.
-Már nem is emlékszem, milyen volt mikor a lányok ilyen picik voltak.-mosolyog úgy mintha a szép emlékeket keresné. Én pedig egy hangosan hitetlenkedésbe kezdek.
-Mondjuk mert ott se voltál?-vonom fel szemöldököm gúnyosan.-Nehéz olyanra emlékezni ahol lényegében ott sem voltál.-fújtatok.
-Tudom, kicsim és ne haragudj. De mond csak én mikor leszek nagypapa? Bár jobban belegondolva még nagyon fiatal vagyok nagypapának.-kuncog fel.
-Aha... és 18 évesen nem voltál nagyon fiatal 'apának'?-horkanok fel.-De amúgy igazán nem kell ez miatt aggódnod nem leszel soha.-erre a kijelentésemre mindketten odakapják a fejüket értetlenül.
-Történt valami?-súgja oda halkan B célozva arra, hogy esetleg valami baj van e köztem és Tao közt de csak megrázom fejem egy mosollyal. Látom, hogy apám se érti pontosan, hogy mivan szóval csak sóhajtok egyet.-Nem lehet gyerekem.-mondom nemes egyszerűséggel amire mindketten ledöbbennek.-Ne nézzetek már úgy rám mintha azt mondtam volna, hogy már csak három hetem van hátra.-forgatom meg szemeim és tarkómra simítok. -De azért ez igazán nevetséges.... egy olyannak mint te lehetett gyereke te mégis eldobtál magadtól mi pedig akik szeretnénk és vigyáznánk rá...nekünk nem lehet.-mondom lekezelően. -Yemin én nem dobtalak el, hisz felneveltelek.-keményít kicsit a hangján.
-Nem.... te pénzelted, hogy felneveljenek a házadban... ez egy kicsit más.-morgom egyre idegesebben.-És mielőtt végleg kiakadok, azt hiszem most van a legjobb idő arra, hogy elhúzz.-kezdem el tessékelni az ajtó felé. Nem tehetek róla hiába próbálkozik, hisz még mindig egyetlen szavával eltudja érni, hogy a plafonra másszak. Még az ajtóból egyszer visszanéz mielőtt indulatosan rávágnám azt. Fújtatva megyek vissza a konyhába ahol barátnőm lefagyva áll.
-Hát ez.... felettébb érdekes volt.-néz rám döbbenten.-És miért nem mondtad?-néz rám kérdőn.
-Nem láttam jelentőségét.-rántom meg vállam.-Viszont most megyek.-mosolygok rá és egy cuppanóst nyomok arcára majd a babáéra.-Legyetek jók ha gáz van sikíts...ne szó szerint...-nézek vissza és már rohanok is.
Épphogy hazaértem mikor kaptam egy sms-t egy képpel.... 'értünk jössz?' . Nem egészen értettem az üzenet többesszámát amíg meg nem nyitottam a képet...
-Szia Yem.-pattant be szinte egyből ahogy leparkoltam az egyetem előtt.
-Szia...sztok? Hát ő meg ki?-néztem a kutyusra.
-Még nincs neve...de megtarthatom?-nézett kiskutyaszemekkel.
-Ha vigyázol rá és megígéred, hogy nem rágja szét a bútorokat akkor meg.-néztem rá mosolyogva mire a nyakamba vetette magát.
-Jó jó nem kell megfojts.-nevettem mire lemászott rólam.-Dolgozol vagy hazamegyünk?-kérdeztem.
-Öhhm...Ma nem dolgozom. Menjünk sétálni...- mosolygott rám.
Hazamentünk összeszedni kis kutyaseregünk másik három tagját és az egész délutánt a parkban töltöttük.
Másnap B-vel és babyboyal mentünk el nagy bevásárlást tartani ami hát... érdekesre sikerült...ugyanis elhagytuk a kis JiSang-ot. Persze hamar meglett, de sajnos előbb értesítettük Yeolt... otthon pedig szép kis fejmosást is kaptam érte Taotól.
-Yemin... ti sosem nőtök fel? Eltudod képzelni ChanYeol milyen dühös volt mikor felhívtátok?- korholt párom.
-Bocsi. De nem értem miért engem szidsz... Nem én vagyok az anyja szóval mi lenne h B-t cseszegetnéd inkább?-forgatom szemeim.
-Aha és ha nekünk is gyerekünk lesz majd őt is jól elhagyod?-kiabált rám.
-Nem lesz kit elhagynom...-makogtam majd bevonultam műtermembe, kintről pedig egy hangos ajtócsapódás jelezte, hogy párom bizony lelépett és vissza ment próbára.
Később pedig ismételten B rontott rám mikor épp egy festményen dolgoztam. Már mikor hallottam kinyílni műtermem ajtaját tudtam, hogy ő az ugyanis ő az egyetlen aki kopogás vagy bármiféle előrejelzés nélkül beront... meg hát a műtermembe amúgy se járnak be nagyon mások párom is csak ha életmentő feketét hoz.
-Yem segíts!-kezd bele egyből barátnőm.
-Mégis miben?-nézek rá furcsán.
-Kell egy majom.-jelenti ki....
Ezt követően nekiálltunk majmot keresni. Nagy nehezen rátaláltam a megfelelő emberre akit fel is hívtam.
JiSangot bevittük Yeolhoz azzal a címszóval, hogy apa nap van szóval vigyázzon rá.
Én oda is siettem páromhoz, hogy az előző veszekedésért bocsánatot kérjek.
-Ne haragudj kicsim, tudom, hogy felelőtlen vagyok.-öleltem át.
-Te meg ne haragudj, hogy kiabáltam veled.-mondja és homlokomra csókol.
"Tao úgyis nyomorék ő tud vigyázni a picire."-halljuk meg B érvelését mire párom felfújja arcát durcásan én pedig nevetni kezdek.-Ugyan...tudod, hogy nem úgy érti.-csókolom meg.
-Ez nem volt szép.-mondom B-nek mikor eljöttünk.
Beültünk szépségembe és fél óra kocsikázás után a megadott címre értünk.
Mikor kiszálltunk egy fiatal férfi fogadott minket és miután bemutatkoztunk bementünk az üzletbe és megkaptuk a majom örökbefogadáshoz szükséges papírokat. Legális engedély illegális úton...gyors és egyszerű!
Miután ezekkel kész voltunk jött a választás. Tényleg mind nagyon aranyos volt így fél óra alatt (ami éveknek tűnt B mellett.) sikerült kiválasztani az új kis családtagot. Az utolsó simításokat is elvégeztük, kaptunk egy 'hogyan neveld a majmot' gyorstalpalót és már mehettünk is haza, várni az új jövevényt... De, hogy ehhez a többiek mit fognak szólni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése