Nos,bátran kijelenthetem,hogy már vagy fél
éve nem jelentkeztem..ha nem több. Nagyon sajnálom,de jó okom volt rá…akarom
mondani jó okaim.
A nyár óta rengeteg dolog történt. Szó
szerint. Talán az lenne a legjobb,ha hónaponként haladnánk…. vagyis inkább
egybe veszem a nyarat..igen,az lesz a legjobb…bocsánat,mostanában kissé kiestem
a ritmusból. Akkor vágjunk bele:
Azt hiszem illik ott kezdenem,ahol legutóbb abbahagytam: apánál. Ugorjunk vissza oda,mikor Seoulban koncerteztek:
Azt hiszem illik ott kezdenem,ahol legutóbb abbahagytam: apánál. Ugorjunk vissza oda,mikor Seoulban koncerteztek:
-Min,biztos,hogy ne menjünk veled? –
kérdezte a kanapén fetrengő Lucas.
- Igen,biztos. Aranyosak vagytok,de ezt
egyedül kell elintéznem. Ígérem sietek vissza,úgyhogy nem kell sokáig egyedül
lennetek. – mosolyogtam vissza az ajtóból. A konyha felől kisebb csörömpölést
hallottam.
- Nyugi,minden oké,csak levertem egy lábast. De nem tört el !- kiabált a konyhából Haylie.
- Oké,akkor magatokra hagylak titeket. Ne törjetek össze semmit. Hallod Haylie?!- válaszul egy hüvelykujj lendült a konyha felől.
- Nyugi, minden oké lesz. Mi elleszünk, addig majd olvasgatom a cikkeket rólad a neten. –kacsintott a kanapén fekvő.
- Haha,nagyon vicces vagy. – ingattam a fejem.
Mindenhez jobban volt most kedvem,mint apámmal találkozni,bár tudtam,hogy meg kell ejtenünk ezt a beszélgetést. A szállodájuk melletti kávézóban volt a találkánk. Mikor leértem a parkolóba egy pillanatra elgondolkodtam azon,hogy motorral kéne mennem,de gyorsan elvettem az ötletet,mert nem voltam éppen úgy öltözve…na meg… áh,inkább hagyjuk… az az idióta még mindig nem hívott.
Miután nagy nehezen sikerült parkolót találnom,a kávézó felé vettem az irányt. Reméltem,hogy senki nem ismer fel. Mostanában eléggé megszaporodtak körülöttem/körülöttünk a rajongók. Persze nem így lett. Nagy nehezen leráztam magamról az izgatott tekinteteket és kérdéseket,majd bementem(bemenekültem khm…) a kávézóba. Az ajtó melletti asztalhoz ültem. Mindig oda ülök,nem tudom,ez valami megszokás nálam.
- Nyugi,minden oké,csak levertem egy lábast. De nem tört el !- kiabált a konyhából Haylie.
- Oké,akkor magatokra hagylak titeket. Ne törjetek össze semmit. Hallod Haylie?!- válaszul egy hüvelykujj lendült a konyha felől.
- Nyugi, minden oké lesz. Mi elleszünk, addig majd olvasgatom a cikkeket rólad a neten. –kacsintott a kanapén fekvő.
- Haha,nagyon vicces vagy. – ingattam a fejem.
Mindenhez jobban volt most kedvem,mint apámmal találkozni,bár tudtam,hogy meg kell ejtenünk ezt a beszélgetést. A szállodájuk melletti kávézóban volt a találkánk. Mikor leértem a parkolóba egy pillanatra elgondolkodtam azon,hogy motorral kéne mennem,de gyorsan elvettem az ötletet,mert nem voltam éppen úgy öltözve…na meg… áh,inkább hagyjuk… az az idióta még mindig nem hívott.
Miután nagy nehezen sikerült parkolót találnom,a kávézó felé vettem az irányt. Reméltem,hogy senki nem ismer fel. Mostanában eléggé megszaporodtak körülöttem/körülöttünk a rajongók. Persze nem így lett. Nagy nehezen leráztam magamról az izgatott tekinteteket és kérdéseket,majd bementem(bemenekültem khm…) a kávézóba. Az ajtó melletti asztalhoz ültem. Mindig oda ülök,nem tudom,ez valami megszokás nálam.
Apa 5 perc után csatlakozott hozzám. Egy
szó nélkül a pulthoz sétált,hogy rendeljen valamit.
- Szia kicsim. –ült le elém végül.
-Hello.- válaszoltam,bevallom,kissé unottan.
- Min,beszélnünk kell.
- Nem mondod? Szerinted mi a francért ülök itt előtted?
- Szia kicsim. –ült le elém végül.
-Hello.- válaszoltam,bevallom,kissé unottan.
- Min,beszélnünk kell.
- Nem mondod? Szerinted mi a francért ülök itt előtted?
Közelebb húzva székét az asztalhoz,a
szemembe nézve folytatta.
- Tudom,hogy elcsesztem. Méghozzá elég keményen. Semmi okod rá,hogy megbocsáss nekem,tudom,de…azért megpróbálom megmagyarázni…és talán helyre tudjuk hozni.
Közben kihozták a rendelésünket is..jobban mondva apa rendelését. Amint a pincér lerakta elém a mézes-vanilíás shakemet,elnevettem magam. Az előttem ülő kérdően nézett rám.
- Komolyan ezt fogjuk játszani? Előadod nekem a bűnbánó apát és azt hiszed,hogy csak azért,mert idehozatod a gyerekkori kedvenc italomat-,amit utoljára akkor ittunk,mielőtt elmondta,hogy elmegy - majd minden meg fog oldódni? Ne haragudj,de nekem ez nem megy ilyen könnyen. Szóval figyelj ide. Meg hallgatom a mondókádat,lehet,hogy el is gondolkodom rajta,de utána te fogsz végig hallgatni engem. Érted?
- Értem.- bólintott. Szemében nem láttam dühöt…inkább bűntudatot. – Elég nehéz megfogalmazni a gondolataim…tudom,hogy már százszor elmondtam,de sajnálom. Tényleg sajnálom Min. Önző voltam,csak saját magamra gondoltam,mikor itt hagytalak titeket. És azt is sajnálom,hogy elvittem magammal Yesungot…tudom mennyire szerettétek egymást…de ezt is megpróbáltam helyrehozni,hisz találkoztatok és…
- Tudom,hogy elcsesztem. Méghozzá elég keményen. Semmi okod rá,hogy megbocsáss nekem,tudom,de…azért megpróbálom megmagyarázni…és talán helyre tudjuk hozni.
Közben kihozták a rendelésünket is..jobban mondva apa rendelését. Amint a pincér lerakta elém a mézes-vanilíás shakemet,elnevettem magam. Az előttem ülő kérdően nézett rám.
- Komolyan ezt fogjuk játszani? Előadod nekem a bűnbánó apát és azt hiszed,hogy csak azért,mert idehozatod a gyerekkori kedvenc italomat-,amit utoljára akkor ittunk,mielőtt elmondta,hogy elmegy - majd minden meg fog oldódni? Ne haragudj,de nekem ez nem megy ilyen könnyen. Szóval figyelj ide. Meg hallgatom a mondókádat,lehet,hogy el is gondolkodom rajta,de utána te fogsz végig hallgatni engem. Érted?
- Értem.- bólintott. Szemében nem láttam dühöt…inkább bűntudatot. – Elég nehéz megfogalmazni a gondolataim…tudom,hogy már százszor elmondtam,de sajnálom. Tényleg sajnálom Min. Önző voltam,csak saját magamra gondoltam,mikor itt hagytalak titeket. És azt is sajnálom,hogy elvittem magammal Yesungot…tudom mennyire szerettétek egymást…de ezt is megpróbáltam helyrehozni,hisz találkoztatok és…
-Állj,állj. – szakítottam félbe. – Mit
akartál te helyrehozni? Én már semmit nem akarok Yesungtól. Már mást szeretek…
- a mondat végén kicsit lehalkultam. Magam is meglepődtem a kijelentésemen.-
Tudod,hogy mit gondolok? Hogy megint csak magadat próbálod menteni. Úgy állítod
be magad,mintha te lennél az áldozat.? Gyáva vagy…menekülsz a felelősség
elől…és tudod,hogy miért gondolom így? Mert mióta itt vagy még nem vetted a
bátorságot,hogy beszélj anyával.
- Tudod,hogy ez nem ilyen…
- Egyszerű? Ugyan miért nem? Odaállsz elé és beszélsz vele. Nem kell kibékülnötök,de ennyit megérdemel,bármennyire is haragszom rá ugyanúgy,mint rád.
- Nekünk már nincs miről beszélnünk.- ivott bele a poharába.
- Szóval ennyit arról a szentbeszédről,amit előadtál nekem? Hm? Vagy te már nem emlékszel? Azt mondtad,hogy attól,hogy elmész,anya mindig is fontos lesz neked..mindig…látom,mennyire mondtál igazat akkor is..
- Min..
-Nem,most már befejezem.. Tudod,hogy mit éreztem,mikor elmentél, miután nem kerestél? A fenébe is,te voltál az egyik legfontosabb ember az életemben…olyan voltál nekem,mint egy meséből kilépett szuperhős,aki megvéd,aki meghallgat,aki…- itt elcsuklott a hangom…- aki mindig mellettem lesz… apa,senkiben nem csalódtam akkorát,mint benned..senkiben. Hogy mondhatod azt,hogy fontos vagyok neked? Hogy ejthetsz ki ekkora hazugságot a szádon?! – igen,itt már felemeltem a hangom. – Mikor anya megváltozott,úgy éreztem,csak te maradtál nekem…hogy lehettem ennyire naív? Hogy tudtam ennyire félreismerni a saját apámat?... És mikor,már azt hittem,nem lehet rosszabb, Yesung bejelenti,hogy elmegy veled,mert megkérted rá? Gondolkodtál már rajta,hogy mit is kértél tőle akkor? Miféle apa az olyan,aki elveszi a szerelmet a lányától,csak azért,hogy neki jó legyen? Persze,itt most nem Yesungot védem…az a szemét simán elment veled,ergo nem voltam fontos neki… a lényeg az,hogy nem értelek…olyan,mintha egy idegen ülne velem szemben….nem tudom,hogy hogy jutottam hirtelen eszedbe,mikor már elég szépen berendezkedtél az új családoddal,de egy valamit tudnod kell: kibaszott sokat kell tenned azért,hogy visszanyerd a bizalmam..vagy egyáltalán azért,hogy a lányodnak mondhassam magam…mert egyelőre csak…- nem tudtam tovább folytatni..könnyeim patakokban folytak a szemeimből. Az egész kávézó minket nézett,de nem érdekelt. „Ian” két kezét a tarkójára kulcsolta.
-Levegőznöm kell.- álltam fel a székből…nem bírtam tovább a kíváncsi tekinteteket…
Az utcára érve egy kéz kulcsolódott a csuklómra,majd maga felé fordított.
- Igazad van…a rohadt életbe Min,mindenben igazad van…befejeztem a magyarázkodást. Mostantól csak a jövőre fogok koncentrálni és mindent meg fogok tenni azért,hogy ismét bízzál bennem. – ingerülten beszélt. Nem tudtam rá nézni,nem tudtam válaszolni. Túl sok volt ez nekem egyszerre. Csak sírni volt erőm. Apa lassan elengedte a csuklóm. Közelebb lépett hozzám, karjait átfonva körülöttem. –Lehet,hogy nem hiszed el,de még mindig te vagy a legfontosabb ember az életemben…mindig is te leszel. Mindig.
Huh,bevallom kicsit belekönnyeztem most is,miközben írtam. Azért nem írom tovább,mert szerintem ennyi elég volt a beszélgetésünkből. Nem mondom,hogy minden megoldódott kettőnk között,de alakulnak a dolgok. Kevés esély van rá,hogy valaha is képes leszek neki 100%ig megbocsájtani,de a lehető legjobbat próbáljuk kihozni a dolgokból…mindketten. Anyával mondjuk még mindig nem beszélt…
- Tudod,hogy ez nem ilyen…
- Egyszerű? Ugyan miért nem? Odaállsz elé és beszélsz vele. Nem kell kibékülnötök,de ennyit megérdemel,bármennyire is haragszom rá ugyanúgy,mint rád.
- Nekünk már nincs miről beszélnünk.- ivott bele a poharába.
- Szóval ennyit arról a szentbeszédről,amit előadtál nekem? Hm? Vagy te már nem emlékszel? Azt mondtad,hogy attól,hogy elmész,anya mindig is fontos lesz neked..mindig…látom,mennyire mondtál igazat akkor is..
- Min..
-Nem,most már befejezem.. Tudod,hogy mit éreztem,mikor elmentél, miután nem kerestél? A fenébe is,te voltál az egyik legfontosabb ember az életemben…olyan voltál nekem,mint egy meséből kilépett szuperhős,aki megvéd,aki meghallgat,aki…- itt elcsuklott a hangom…- aki mindig mellettem lesz… apa,senkiben nem csalódtam akkorát,mint benned..senkiben. Hogy mondhatod azt,hogy fontos vagyok neked? Hogy ejthetsz ki ekkora hazugságot a szádon?! – igen,itt már felemeltem a hangom. – Mikor anya megváltozott,úgy éreztem,csak te maradtál nekem…hogy lehettem ennyire naív? Hogy tudtam ennyire félreismerni a saját apámat?... És mikor,már azt hittem,nem lehet rosszabb, Yesung bejelenti,hogy elmegy veled,mert megkérted rá? Gondolkodtál már rajta,hogy mit is kértél tőle akkor? Miféle apa az olyan,aki elveszi a szerelmet a lányától,csak azért,hogy neki jó legyen? Persze,itt most nem Yesungot védem…az a szemét simán elment veled,ergo nem voltam fontos neki… a lényeg az,hogy nem értelek…olyan,mintha egy idegen ülne velem szemben….nem tudom,hogy hogy jutottam hirtelen eszedbe,mikor már elég szépen berendezkedtél az új családoddal,de egy valamit tudnod kell: kibaszott sokat kell tenned azért,hogy visszanyerd a bizalmam..vagy egyáltalán azért,hogy a lányodnak mondhassam magam…mert egyelőre csak…- nem tudtam tovább folytatni..könnyeim patakokban folytak a szemeimből. Az egész kávézó minket nézett,de nem érdekelt. „Ian” két kezét a tarkójára kulcsolta.
-Levegőznöm kell.- álltam fel a székből…nem bírtam tovább a kíváncsi tekinteteket…
Az utcára érve egy kéz kulcsolódott a csuklómra,majd maga felé fordított.
- Igazad van…a rohadt életbe Min,mindenben igazad van…befejeztem a magyarázkodást. Mostantól csak a jövőre fogok koncentrálni és mindent meg fogok tenni azért,hogy ismét bízzál bennem. – ingerülten beszélt. Nem tudtam rá nézni,nem tudtam válaszolni. Túl sok volt ez nekem egyszerre. Csak sírni volt erőm. Apa lassan elengedte a csuklóm. Közelebb lépett hozzám, karjait átfonva körülöttem. –Lehet,hogy nem hiszed el,de még mindig te vagy a legfontosabb ember az életemben…mindig is te leszel. Mindig.
Huh,bevallom kicsit belekönnyeztem most is,miközben írtam. Azért nem írom tovább,mert szerintem ennyi elég volt a beszélgetésünkből. Nem mondom,hogy minden megoldódott kettőnk között,de alakulnak a dolgok. Kevés esély van rá,hogy valaha is képes leszek neki 100%ig megbocsájtani,de a lehető legjobbat próbáljuk kihozni a dolgokból…mindketten. Anyával mondjuk még mindig nem beszélt…
 |
| baby |
Nyáron 3 hetet Los Angelesben töltöttünk
Seoval és Seijiékkel,mert Seiji elég jóban lett Lucassal Koreában tartózkodásuk
alatt… Apa nem nagyon volt LA-ben,mert folytatták a turnéjukat,de sokat
beszéltünk mobilon. Su Yunhoz és a kicsikhez is közelebb kerültem,egyszóval jó
kis 3 hét volt… eltekintve a rendőrségi incidenst khm…na meg Lucast kétszer
kapták el gyorshajtásért. Tulajdonképpen vicces volt nézni,ahogy magyarázkodik
a rendőröknek „50es tábla? Nem,nem láttam. Biztos takarta egy pálmafa.” de a
kedvencem „ Uram én biztos vagyok benne,hogy nem mentem olyan gyorsan…mutassa azt
a mérőt…uuu a rohadt életbe…220 km/h….ez az eddigi rekordom…de most nézze
meg…azért jó,nem?”. Yesung sem zavart be,mert éppen Hawaiion volt fotózása… Itt megjegyezném,hogy SeungJunnal viszont
azóta is tartom a kapcsolatot. Voltam nála L.A-ben,illetve most már egyre
többet lesz Koreában is,aminek nagyon örülök!
Az ősz folyamán még kétszer voltam L.A.-ben,mindkétszer fotózás alkalmával,szóval nem mondhatnám,hogy sokat tudtunk beszélni (apával),de azért találkoztunk. Lucas és Haylie eljöttek megnézni az egyiket,amit a parton készítettek. Luc valamit nagyon nem akar elmondani és úgy látszik Hayl sem szeretné közölni velem…tuti,hogy apával van valami.
Az ősz folyamán még kétszer voltam L.A.-ben,mindkétszer fotózás alkalmával,szóval nem mondhatnám,hogy sokat tudtunk beszélni (apával),de azért találkoztunk. Lucas és Haylie eljöttek megnézni az egyiket,amit a parton készítettek. Luc valamit nagyon nem akar elmondani és úgy látszik Hayl sem szeretné közölni velem…tuti,hogy apával van valami.
A következő napirendi pont,hogy úgy
mondjam: anya. Csak nagy vonalakban írnám le. A kapcsolatunk továbbra sem
változott radikálisan. Mióta aláírtam a modellszerződést,egyre többet
 |
| fotózááás :D |
És ( igen,tudom,’és’-el nem kezdünk
mondatot) térjünk rá az EXOra. Szerintem egybe veszem a baráti körömmel,hogy
ilyen furán fogalmazzak. Az egyik legmeglepőbb esemény számomra Luhan kilépése
volt. Sajnáltam,hogy így döntött,de meg tudtam érteni. Csodáltam,hogy eddig is
kibírta az SMnél..a többieket is csodálom ezért.. Kínába költözött,de azóta
találkoztunk,tartjuk a kapcsolatot. A
sors furcsa fintora,hogy Seoval azóta sokkal többet tudnak együtt lenni.
A srácok menetrendje rettenetesen szoros,alig van időnk találkozni… ez különösen nehéz most,mióta újra…összejöttem Sehunnal. Igen,nem ment simán,voltak kisebb-nagyobb veszekedéseink,de végül ismét egymásra találtunk…augusztus végén…mert előtte nem nagyon tudtunk találkozni…szóval azóta is együtt vagyunk. Baekhyun rettenetesen örül neki(na meg a többiek is),többek közt az ő keze is benne volt a dologban. Mi lenne velem az én imádott Baekem nélkül? Azt nem mondom,hogy abba hagyta a féltékenykedést…még mindig nem nézi jó szemmel,ha L.Joe-val találkozom..pedig muszáj neki… ami pedig L.Joet illeti..háát vele is nagyjából sikerült megbeszélnem a dolgokat. Elmondtam neki,hogy Sehunt szeretem,ő pedig elfogadta. Nem nagyon tudott máshogy tenni. Tudom,hogy szomorú…rosszul is érzem magam emiatt egy kicsit. L.Joe soha nem volt közömbös számomra és valószínűleg nem is lesz az,viszont Sehun az,akihez a szívem húz… lényeg a lényeg: azóta is maradt a szoros viszonyunk,szigorúan barátság szinten.
Taeminnel is elcsitultak a dolgok,már ami a médiát illeti. Hihetetlen,hogy az emberek mennyire fel tudják kapni a vizet egy ártatlan képen,amin megjegyzem semmi nem látszik azon kívül,hogy Taemin közel hajol hozzám. Persze az SM fülébe is eljutott a hír,úgyhogy be kellett mennünk ( nekem is) egy kis elbeszélgetésre,majd miután cáfoltuk a híreket,kiadtak egy közleményt,amiben ők is megtették ugyan ezt. A neten mai napig találok olyan fanficeket,amiben Sehun-Taemin-Min háromszögről írnak a rajongók…meg kell,hogy mondjam kifejezetten vicces némelyik. Ami pedig Taemint illeti: máig nem tisztáztuk teljesen,hogy mi is volt az a majdnem csók,de jobb is ez így. A jó viszonyunk megmaradt,a múlt pedig a múlt.
Henryvel és GDvel alig alig találkoztam az utóbbi majdnem egy évben…annyira szoros az ő beosztásuk is,hogy nem nagyon tudták megoldani..illetve mikor ők ráértek,akkor nekem nem volt időm…főleg az ősszel…akkor aztán tényleg el voltam havazva…egyetem..fotózások…vizsgák…fotózás…szóval ezek a dolgok még „megoldásra” szorulnak.
És utoljára,de nem utolsó sorban az én drága Minsoomról is szólnék pár sort,csak mert megígértem neki. Nos,kapcsolatunk mit sem változott,más szóval: még mindig ő az én imádott,néha idegesítő Mr. Bangem,akire mindig számíthatok. Nem sokat tudtunk találkozni a nyáron,viszont ősszel bepótoltuk az elmaradásokat. Vett egy új kutyát,aki a kis szerelmem lett,szóval CAP eldöntötte,hogy kapok tőle egy kutyát…valamikor…háát kíváncsi leszek,hogy mikor fog megtörténni..egyelőre úgy néz ki,hogy elfelejtette.
Nézzük,mi is történt még a nyáron…oh,hát persze! A lányokkal elutaztunk a Bahamákra, kikapcsolódni egy kicsit. Bevallom,ránk fért. Rettenetesen jó volt,legszívesebben maradtam volna még egy hetet…vagy egy hónapot.
Illetve augusztus közepe felé Baekhyunnal elutaztam a szüleihez egy hétvégére. Jó volt az a két nap nyugi. Imádom Baek anyukáját. Főleg mikor a gyerekkori kedvenc ételemet főzi. Sajnos ez a kis idő nem volt elég azokra a beszélgetésekre,amiket terveztünk,de hálás vagyok,hogy ezt a kis időt is ki tudtuk használni…és az SM egyáltalán elengedte Baekhyunt.
A srácok menetrendje rettenetesen szoros,alig van időnk találkozni… ez különösen nehéz most,mióta újra…összejöttem Sehunnal. Igen,nem ment simán,voltak kisebb-nagyobb veszekedéseink,de végül ismét egymásra találtunk…augusztus végén…mert előtte nem nagyon tudtunk találkozni…szóval azóta is együtt vagyunk. Baekhyun rettenetesen örül neki(na meg a többiek is),többek közt az ő keze is benne volt a dologban. Mi lenne velem az én imádott Baekem nélkül? Azt nem mondom,hogy abba hagyta a féltékenykedést…még mindig nem nézi jó szemmel,ha L.Joe-val találkozom..pedig muszáj neki… ami pedig L.Joet illeti..háát vele is nagyjából sikerült megbeszélnem a dolgokat. Elmondtam neki,hogy Sehunt szeretem,ő pedig elfogadta. Nem nagyon tudott máshogy tenni. Tudom,hogy szomorú…rosszul is érzem magam emiatt egy kicsit. L.Joe soha nem volt közömbös számomra és valószínűleg nem is lesz az,viszont Sehun az,akihez a szívem húz… lényeg a lényeg: azóta is maradt a szoros viszonyunk,szigorúan barátság szinten.
Taeminnel is elcsitultak a dolgok,már ami a médiát illeti. Hihetetlen,hogy az emberek mennyire fel tudják kapni a vizet egy ártatlan képen,amin megjegyzem semmi nem látszik azon kívül,hogy Taemin közel hajol hozzám. Persze az SM fülébe is eljutott a hír,úgyhogy be kellett mennünk ( nekem is) egy kis elbeszélgetésre,majd miután cáfoltuk a híreket,kiadtak egy közleményt,amiben ők is megtették ugyan ezt. A neten mai napig találok olyan fanficeket,amiben Sehun-Taemin-Min háromszögről írnak a rajongók…meg kell,hogy mondjam kifejezetten vicces némelyik. Ami pedig Taemint illeti: máig nem tisztáztuk teljesen,hogy mi is volt az a majdnem csók,de jobb is ez így. A jó viszonyunk megmaradt,a múlt pedig a múlt.
Henryvel és GDvel alig alig találkoztam az utóbbi majdnem egy évben…annyira szoros az ő beosztásuk is,hogy nem nagyon tudták megoldani..illetve mikor ők ráértek,akkor nekem nem volt időm…főleg az ősszel…akkor aztán tényleg el voltam havazva…egyetem..fotózások…vizsgák…fotózás…szóval ezek a dolgok még „megoldásra” szorulnak.
És utoljára,de nem utolsó sorban az én drága Minsoomról is szólnék pár sort,csak mert megígértem neki. Nos,kapcsolatunk mit sem változott,más szóval: még mindig ő az én imádott,néha idegesítő Mr. Bangem,akire mindig számíthatok. Nem sokat tudtunk találkozni a nyáron,viszont ősszel bepótoltuk az elmaradásokat. Vett egy új kutyát,aki a kis szerelmem lett,szóval CAP eldöntötte,hogy kapok tőle egy kutyát…valamikor…háát kíváncsi leszek,hogy mikor fog megtörténni..egyelőre úgy néz ki,hogy elfelejtette.
Nézzük,mi is történt még a nyáron…oh,hát persze! A lányokkal elutaztunk a Bahamákra, kikapcsolódni egy kicsit. Bevallom,ránk fért. Rettenetesen jó volt,legszívesebben maradtam volna még egy hetet…vagy egy hónapot.
Illetve augusztus közepe felé Baekhyunnal elutaztam a szüleihez egy hétvégére. Jó volt az a két nap nyugi. Imádom Baek anyukáját. Főleg mikor a gyerekkori kedvenc ételemet főzi. Sajnos ez a kis idő nem volt elég azokra a beszélgetésekre,amiket terveztünk,de hálás vagyok,hogy ezt a kis időt is ki tudtuk használni…és az SM egyáltalán elengedte Baekhyunt.
 |
| szerelmeim |
A karácsonyról és a szilveszterről most nem
írnék,mert akkor ez egy felettébb hosszú bejegyzés lenne…már így is az…legyen
elég annyi,hogy volt itt minden…családi balhé…apa…anya…Sehun…barátok…de mindent
összevetve jó volt. Eléggé zűrös évet zártam…szerintem mind így vagyunk ezzel.
A végére hagytam 2015 legmeghatározóbb eseményét…legalábbis nekünk az volt. B-nek és Chanyeolnak kisfia született,pontosan január 1-jén. Annyira édes a kis csöppség,hogy csapatunk amikor csak teheti,B-nél tengeti a napjait,csakhogy vigyázhasson a trónörökösre… főleg Seiji…
A végére hagytam 2015 legmeghatározóbb eseményét…legalábbis nekünk az volt. B-nek és Chanyeolnak kisfia született,pontosan január 1-jén. Annyira édes a kis csöppség,hogy csapatunk amikor csak teheti,B-nél tengeti a napjait,csakhogy vigyázhasson a trónörökösre… főleg Seiji…
Igen,tudom ez a bejegyzés eléggé össze-visszaság lett,de szerintem így remekül
láthatjátok,hogy milyen mostanában az életem: zsúfolt,pörgős, cseppet sem
hétköznapi…viszont nem cserélném el semmi pénzért sem. Azt hiszem most
befejezem,mert az előbb hívott Hunnie. Van egy szabad órája,szóval összefutunk
a dormban és kitudja…talán több ideig fog tartani,mint egy óra…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése