YeMin - Hello again

Nos... hosszú hosszú kihagyás után aminek bizony megvan a maga oka újból élet jelet adok. Szeptember óta elég sok minden történt köztük jó és rossz is egyaránt. Azután, hogy igent mondtam a házasságra az SM bejelentette, hogy a jegyességet engedélyezik de a házassággal még legalább egy évet várnunk kell amibe készségesen beleegyeztünk én titkon még egy kicsit örültem is a dolognak akármennyire is szeretem Taot. Az eljegyzést nem tudtuk túl sokáig titkolni így végül egy hivatalos közlemény is született róla miután a fanoktól elég sok gyűlölködő üzenetet kaptam, de nem igazán érdekelt és részben egyet is értettem velük hisz nem elég, hogy megcsaltam az egyik legjobb barátjával tettem. Egyébként Krisel azóta is tartjuk a kapcsolatot telefonon csak nem mondta el hol van nehogy utána menjek amit Meivel már többször megtettünk az évek során.

Miután kiderült, hogy az utóbbi időben a depresszió miatt újból szerekhez nyúltam az SM kötelező elvonóra küldött amit panda párom is támogatott mondván, hogy az én érdekemben teszi. Borzalmas hetek voltak, nem gondoltam, hogy újból ennyire függőjévé váltam. Megtiltották, hogy bárki látogasson és ha páromat mégis beengedték nagy ritkán az is csak pár perc erejéig tartott. Így teltek a hetek és mikor kiengedtek egészen elveszettnek éreztem magam a nagyvilágban hisz borzasztóan hozzászoktam a bezártsághoz így kellett kis idő míg újra szocializálódtam. Ami újra visszarángatott az életbe az a pillanat volt mikor megtudtam, hogy B terhes. Már szépen kerekedő pocakjával nagyon édes látványt nyújtott bár azért elgondolkoztam, hogyan is fogja felnevelni azt a gyereket mikor még ő is erősen nevelésre szorul bár a tény nyugtatott, hogy Mei ott van mellette szóval azért az a kis szerencsétlen pocaklakó mégsem fog éhen halni.

Az utóbbi időben apám is egyre többször látogatott meg ezzel az idegbajba kergetve engem. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért most lettem neki ilyen fontos mikor sohasem voltunk jóban a legkevésbé sem. Bejelentette, hogy ő bizony véglegesen Koreába költözik és a környéken nézegeti is már a házakat és reméli ha a közelemben fog élni mi is közelebb kerülhetünk egymáshoz.
-Na nem! Az egy dolog, hogy az országba költözöl nem tilthatom meg mint ahogy azt sem, hogy az utcába, de én most közlöm ha ez megtörténik én a város másik felébe költözöm!-jelentettem ki nemes egyszerűséggel nem törődve azzal, hogy mennyire bántom őt meg ezzel. De ez az igazság.... még az kéne nekem, hogy minden áldott nap a nyakamra mászkáljon mikor már most is hetente eljön pedig még nem is lakik itt.

A karácsonyra túl sok időt nem pazarolnék, hisz nem karácsonyozok csak a lányokkal való karácsonyi vacsin szoktam megjelenni néhány aprósággal, de engem ez az ünnep nem igazán foglalkoztat. Szenteste azért apám mégis csak betoppant ezzel kicsit ismét lesokkolva.
-Nem zavarlak sokáig ne aggódj.-mondta kissé keserűen.
-Nem zavarsz...-vakargattam meg tarkóm.-Amúgy is egyedül vagyok.-engedtem meg egy halvány mosolyt és beengedtem, hogy ne az ajtóban toporogjon. A fal mögül kiemelt egy hatalmas dobozt, el sem tudtam képzelni mi lehet benne de reménykedtem, hogy nem valami gyerekes hülyeség amivel mostanában elhalmoz csak, hogy kicsit pótolhassa a kimaradt gyerekkorom. Lerakta a kanapé előtti üvegasztalra és várakozóan nézett rám. Odasétáltam és kissé félve néztem a dobozra.
-Nyisd ki.-mondta hatalmas vigyorral. Lassan bontottam fel a csomagolást és egy gyönyörű ezüstös borítású doboz volt. A kinézete alapján nem úgy festett mint ami egy játék vonatot vagy esetleg egy barbie baba szettet tartalmaz ezért csak felnyitottam tetejét. Szemeim az eddigi kétszeresére nyíltak és teljesen elámultam. A doboz tartalma egy gyönyörű ruha volt.
-Na tetszik?-kérdezte JongSu-Gyönyörű, köszönöm.-mosolyogtam rá.-Reméltem, hogy tetszeni fog. Egy híres tervezővel készíttettem neked aki jelenleg a cégemnek dolgozik a legújabb projektemen.-mosolygott és látszott szemében mennyire boldog, hogy olyat tudott adni ami tetszik. Kicsit rosszul éreztem magam amiért nem tudom ezt viszonozni így közelebb léptem kicsit és átöleltem egyik karommal. Az egész csak egy pillanatig tartott mivel még mindig nem érzem azt, hogy kapcsolatunk többet engedhetne meg magának mégis tudom, hogy sokat jelentett neki ez az apró mozdulat is.

Szilveszterre nem terveztem túl sok mindent úgy éreztem még nem tenne jót újból olyan közegbe menni pláne, hogy B most amúgy sem tartana velem úgy pedig nem lenne az igazi. Nem is kellett sokáig agyalnom azon, hogy mihez is kezdjek így éjfélhez közeledve mert megcsörrent telefonom miszerint azonnal menjek a kórházba B-nél megindult a szülés. Gyorsan autómba pattantam és a kórházig meg sem álltam (volna) ha a rendőrség nem megint engem szúr ki magának a rengeteg gyorshajtó közül.
-Jogosítványt, forgalmit kérek.
-Biztosúr kérem ne most. A barátnőmnél megindult a szülés így szeretnék odaérni a kórházba. Amúgy is új év van igazán elengedhetne most egy ejnye-bejnyével...-néztem rá kissé türelmetlenül.
Úgy néz ki most egész jó kedvében volt mert elengedett, de azért hozzá tette, hogy ha legközelebb megint meg kell állítson nem fog ilyen könnyen elengedni.
Miután beértem a kórházba már éjfél elmúlt és a kis pocak lakó is előbújt. Egy kisebb vita után a csöppség neve is eldőlt, ami B-től tök várható volt és a sármos doki után kapta nevét amit Yeol elég durcásan fogadott mégis beleegyezett. Hisz ki is ő, hogy beleszóljon a gyereke nevébe. Gondoltam magamba egy halk kuncogás kíséretében. Közelebb sétáltam az ágyhoz amin B feküdt a csöppséggel a kezében. Végig simítottam az aprócska kezén mire ráfogott ujjamra. Melegség töltötte el a szívemet és könnybe lábadt a szemem.
-Üdv köztünk picúr.