Seo Young - Talking with Seiji

Este 9-re sikerült átrágnunk magunk minden papíron. Volt üresedés bőven,azt meg kell hagyni. Felhívtam B-t és megköszöntem neki,hogy segített japán barátaimnak. Valamint megkértem,hogy holnap 11-re jöjjön értük és menjenek be a Lotte World-be elintézni az állásokat. Végre minden kezdett egyenesbe jönni. Legalábbis azt hittem…

Másnap reggel egész korán keltem. Valamiért nem voltam álmos. Kicsoszogtam a konyhába és csináltam magamnak egy kávét,majd a vendég szoba felé vettem az irányt. Gondoltam,ha már úgyis fent vagyok ilyen korán,hasznosan töltöm az időt és kimosom Seiji ágyneműjét meg elrakok neki még pár cuccot. (Ugyanis tegnap éjfélkor felhívott,hogy kéne neki még pár dolog). Mia és Kio úgyis a nappaliban aludtak ma ,úgyhogy nem keltettem fel őket a zörgéssel. Lehúztam a huzatot Seiji paplanjáról,majd a párnáért nyúltam. Ahogy húzni kezdtem róla a huzatot valami megzörrent benne.
 - Mi a fene…. – mondtam csak úgy magamnak és benyúltam a huzatba. Nem akartam elhinni amit látok. Egy injekciós tűt és egy kis zacskó fehér port,meg egy erős nyugtatót találtam. Olyas fajtát amit csak orvos írhat fel,és általában skizofrénok szedik,mert drogszerű hatása van. Tudtam,hogy mi ez,mert Seiji régen is ezekkel adagolta túl magát.

-          a rohadt életbe Seiji. – csattantam fel. Nem tudtam elhinni,hogy így átvert. Komoly gondjai voltak,amikkel egyszerűen nem bírt szembenézni. Elhatároztam,hogy még nem szólok Kio-éknak. Először utána járok a dolognak. Gyorsan írtam egy üzenetet a srácoknak,hogy elmentem Joon-al találkozni(ami mellesleg igaz volt,csak nem délelőttre) ,majd kocsiba ültem és B háza felé vettem az irányt. Lehet,hogy kicsit gyorsan hajtottam,de túl ideges voltam ahhoz, hogy lassítsak. Rekord idő alatt értem oda az úti célomhoz. Kipattantam a kocsimból
és a bejárathoz rohantam. Szinte ráfeküdtem a csengőre.
- Jól van, jól van. Megyek már. – hallottam meg Mei hangját, majd az ajtó kinyílt. Barátnőm álmosan dörzsölgette a szemét.
- Szia Mei! Bocsánat,hogy csak így hirtelen beállítok,de beszélnem kell Seijivel. Hoztam neki pár dolgot. – hadartam,talán kicsit túl idegesen.
- Őőő semmi gond,nyugodtan gyere be. B most nincs itthon,mert D-vel ment valahova,a többieket meg nem tudom. Nemrég keltem fel. – nevetett.
- Tényleg bocsi,hogy ilyen korán zavarok.
- Dehogy zavarsz. Seiji az emeleti második szobában van. Nem tudom,hogy alszik-e még. Amúgy jó fej srác meg helyes is. Remélem sikerül kilábalnia a függőségből. – tűnődött Mei.
- Én is nagyon remélem. Akkor felmegyek. Azért majd mi is beszélhetünk. Mármint elég ritkán van rá alkalmunk. - feleltem.
- Mindenképpen. Már én is mondani akartam. – mosolygott rám és eltűnt a konyhában. Én felsétáltam az emeletre és bekopogtam a második szobába.
- Ki az? – hallottam meg Seiji álmos hangját.
- Seo. – feleltem. Az ajtó se perc alatt kinyílt és egy szemét dörzsölgető,boxer alsós Seiji állt előttem.
- Sziaaa. Hát ennyire hiányoztam? – ölelt át és behúzott a szobába. Eléggé nagy szoba volt. Fele akkora mint a lakásom.
- Ne gondolj túl sokat magadról. – borzoltam össze a haját. Ő égnek emelte a kezét és ledőlt az ágyra.
- Szép szobát kaptál. – ültem le mellé.
- Jaja. Eléggé fasza. De van szobatársam. Egy japán srác. Azt hiszem Tokami…. jaaa nem Tokiya. Jó fej srác,de most dolgozik,mert egy bárban pultos. A másik szobában meg egy buzi srác lakik. Tisztára mint valami beteg Hollywood-i filmben. – röhögött. Én csak oldalba vágtam.
- Hééé tudod,hogy csak vicceltem. De még nem feleltél a kérdésemre. Mi szél hozott kicsit sem szerény hajlékomba? – könyökölt fel az ágyon.
- Hoztam pár dolgot,amit kértél. – vettem elő a táskámból a cuccait. A drogokra még nem tértem ki.
- Óóó köszi,istennő vagy. De még én is vissza akarok menni,hogy elhozzak ezt-azt… - vakarta meg a halántékát.
- Miféle „ezt-azt”? Mondd mi az,és elhozom.
- Őőő nem kell ezzel fáradnod. Amúgy sem maradok itt olyan sokáig szóval nem kell évekre berendezkednem. Csak néhány fontos dolog,olyan pasis cucc. – felelte kicsit habozva.

Get a T-shirt Seiji xd ♥

- Szóval pasis cucc. Nagyon rosszul hazudsz Seiji. – néztem rá komolyan. Láttam rajta,hogy kezd ideges lenni. Most ahogy jobban megnéztem az arcát a szemei rendellenesen karikásak és bevérzettek voltak. Egyértelmű jelei annak,hogy ma még nem adta be magának az „adagját”.
- Ezt meg hogy érted? Mégis miről hazudnék? – kérdezte végül.
- Azt majd te mindjárt elmondod. Mert ne akard,hogy nekem kelljen. – fordítottam komolyra a szót.
- Fogalmam sincs,hogy miről beszélsz. Kezdesz paranoiás lenni Seo. Ne menjek el veled orvoshoz? – nevetett.
- Hahaha olyan vicces vagy Seiji. Csak valahogy nem hiszem, hogy akkor is ilyen jókedvedben lennél ha mondjuk nem találnád meg a párnahuzatodban EZEKET! – vettem ki a táskámból a fecskendőt,nyugtatót és a drogot. Seiji arca fal fehér lett.
- Ho-hogy találtad meg ezeket? TE KUTATTÁL A CUCCAIM KÖZT?  - csattant fel, felpattanva az ágyról.
- Nehogy még neked álljon feljebb. Amúgy ha tudni akarod,csak ki akartam mosni az ágyneműdet. Én sem számítottam rá,hogy ezeket találom a huzatban. Mégis meddig akartál még hülyét csinálni belőlünk Seiji? – ordítottam. Seiji idegesen túrt a hajába. Olyan volt,mint aki mindjárt felrobban.
- A-azokat az orvosom írta fel és… - kezdte,de nem engedtem,hogy végig mondja.
- Aha,persze. Legalább most ne hazudj. Mióta tart ez Seiji? – álltam fel én is.
- De mi?? Nem tart semmi se. Csa-csak néha be kell vennem egy bogyót,vagy …vagy be kell szúrnom magamnak egy kis herkát,de ez a leszokás része. Minél jobban csökkentem az adagot,annál könnyebben szokom le… nem kell ,hogy ezen fennakadjatok. – hadarta. Láttam rajta,hogy hazudik. Túl jól ismertem.
- Seiji,könyörgöm ne hazudj nekem. Nem veszed észre,hogy hova süllyedtél? Titokban drogozol? Komolyan itt tartasz? Miért nem mondtad el nekünk? – folytattam egy fokkal lágyabban.
- Hogy miért nem mondtam el? És mégis hogyan gondoltad Seo? Mit mondtam volna? „Bocs srácok,de amióta pár hete újra túladagoltam magam folyton drogozom,de ne aggódjatok nincs nagy gáz”. Hm? Így gondoltad?  - nézett rám. A szemében kétségbeesés keveredett haraggal.
- Te is tudod,hogy nem. De el kellett volna mondanod nekünk. Kio-ékkal kitaláltunk volna valamit . Tudod,hogy ő is mindig melletted áll,hiszen együtt laktok Tokyo-ban. Legalább neki elmondhattad volna a rohadt életbe!
- Ne gyere nekem ezzel! Ne gyere Kiosuke-val. Tudom,hogy én csak egy elcseszett lecsúszott drogos vagyok,akinek semmi sem jön össze. Tudod milyen rossz volt japánban is azt hallgatni,hogy a bátyám mennyivel jobb nálam? Aztán látni,hogy Kio mennyivel jobban teljesít az egyetemen. Még Mia is jobb jegyeket kapott nálam. Egész életemben azt kellett hallanom a szüleimtől,hogy mennyire nem viszem majd semmire. És szépen lassan kezdem én is elhinni. Te azt mondod,hogy elmondhattam volna legalább Kio-nak. De nektek fogalmatok sincs,hogy ez milyen. Úgyhogy legalább most ne akarjátok jobban tudni,hogy mi a jó nekem. – kapta ki a kezemből a drogot. Most telt be a pohár.
- ENOMOTO SEIJI. Te mégis mi a fenéről beszélsz? Mindig is egy idióta voltál,de nem gondoltam volna,hogy ennyire. És ne akard nekem itt eljátszani a magányos

Get well,u idiot

kitaszítottat,mert nem veszem be. Túl jól ismerlek. És segítségre van szükséged,még ha nem is látod be. Úgyhogy vagy vissza adod ,ami a kezedben van és megígéred,hogy megpróbálsz leszokni,először B-vel aztán egy elvonón… vagy pedig visszaküldelek Tokyo-ba,ahol már muszáj lesz elmenned egy kibaszott klinikára. Értve vagyok,vagy mondjam el lassabban is? – tartottam felé a markom. Ő mélyet sóhajtott és a kezembe adta a drogokat,majd leült az ágyára. Nem szólt semmit,csak a földet bámulta. Én is leültem mellé. Így ültünk egy darabig. Egyikünk sem szólt egy szót sem. Végül ő törte meg a csendet.
- Sajnálom…. nem tudom,hogy mit mondhatnék még,de … de sajnálom. – suttogta. Hallottam a hangján ,hogy komolyan gondolja.
- Én is sajnálom. De szeretném,hogy tudd,hogy mi itt vagyunk neked. Ha úgyis érzed,hogy egyedül vagy hozzánk fordulhatsz. Mert,ha valaki,akkor mi nem fogunk elárulni. Ha kell bejárunk veled minden egyes elvonóra,de nem hagyunk egyedül Seiji. Csak térj már észhez komolyan. – kócoltam össze a haját. Ő csak magához húzott és ledőltünk az ágyra.
- Tudom. És igazad van,de…nagyon nehéz. Tényleg egy idióta pöcs vagyok. – tette a homlokára a kezét.
- Igen,az vagy. De egy imádnivaló idióta. – nyomtam egy puszit az arcára. Ő kicsit elmosolyodott.
- Elmondtad Mia-éknak? – kérdezte. Megráztam a fejem.
- Még nem. Az lenne a legjobb,ha te mondanád el. Mondjuk ma este. Mondd meg B-nek,hogy gyertek át. Ő is jöhet. És akkor négyszemközt elmondod nekik,oké?
- Oké….- sóhajtotta.
- És Seiji?
- Hm?
- Minden rendben lesz. – tettem a mellkasára a fejem.
- Hahh,jó lenne. De most így hírtelen tudod,hogy mi hiányzik még a drognál is jobban? – szólalt meg.
- Mi? – néztem rá.
- Egy jó kis gruppen. – nevette el magát.
- Aaaaa Seijiiii – vágtam hozzá egy párnát.
                                Kio&Mia a tegnapelőtti bulin ♥

Seo Young - difficult choices

my lil monster ♥

Reggel arra ébredtem,hogy iszonyúan fáj a fejem és ,hogy Hollynak már megint sikerült kitúrnia az ágyból. Mikor nagy nehezen sikerült ülő helyzetbe küzdenem magam megláttam,hogy nem csak Holly fekszik mellettem. Kio is a matracot nyomta,egy szál gatyában. Kócos haja a szemébe hullott.
- Húúú Holly, szerintem túl jól sikerült az este. – suttogtam kiskutyámat magamhoz húzva,majd lábujjhegyen kilopóztam a szobából. Szinte félve nyitottam be a vendég szobába,ahol csak Miat és Sun-t találtam. Mindketten ébren voltak és az ágyon fekve telefonoztak.
- Jó reggelt srácok. Hol van Seiji? – szólaltam meg.
- Szia Seo! Seiji? Gondolom a nappaliban. Amúgy neked mennyi maradt meg a tegnap estéből? – ült fel barátnőm.
- Háát az egész. Illetve kisebb kihagyásokkal. De megvan a haza út is,meg hogy nagyon sokat táncoltam Eunjival meg Jung-al. Meg persze veletek is. Kio meg Seiji megint nagyon népszerűek voltak. – dőltem az ajtónak.
- Az biztos. És a színpadon táncoltunk! Juhuuu! Imádom ,hogy ott dolgozol baby. – csókolta meg Mia Sunt.
- Na jó,akkor most hagylak titeket és megnézem Seijit. – mentem ki a szobából egy mosoly kíséretében. Az este tényleg nagyon vad volt. Seijiről és Kio-ról alig lehetett levakarni a lányokat. És most nem túlzok. Mikor a nappaliba értem szinte imádkoztam,hogy Seiji a kanapén legyen. Tegnap tényleg „jó fiú” volt.. vagyis valami olyasmi. Nem ivott semmit és nem is drogozott. De pár szál cigit elszívott,aminek nem örültem viszont annak nem volt köze a gyógyszereihez,úgyhogy elvileg „nem volt tilos”. Viszont megint eléggé a farka után ment és legalább 3 lánnyal eltűnt az este folyamán. Ezen már meg sem lepődtünk. Igazából örültem,hogy újra a régi,vagyis jobban van. Mikor megláttam a nappaliban feküdni,hatalmas kő esett le a szívemről. Már 11 óra is elmúlt, úgyhogy muszáj volt felkeltenem,hogy bevegye a gyógyszereit. Odamentem hozzá és leguggoltam a kanapéhoz. Holly a lábamnál toporgott és igyekezett alvó barátom mellé felugrani. Alig bírtam visszatartani.
- Seiji. Hé Seiji,ébresztő . – nyomtam egy puszit a homlokára. Ő mélyet sóhajtott,majd lassan kinyitotta a szemét,ami eléggé be volt vérezve.
- Hogy érzed magad? – kérdeztem.
- Mint akit betettek egy centrifugába. Baszki. Pedig nem is ittam. – dörzsölte meg a szemét.
- De a gyógyszereid még nem vetted be. Ezért vagy rosszul. Idehozom őket,jó? – álltam fel és a konyha felé indultam. Közben Kio is felébredt és kómásan odacsoszogott hozzám.
- A rohadt életbe,szétesik a fejem. – támaszkodott a konyhapultra. Gyorsan odavittem Seijinek a gyógyszereit és visszamentem Kiosukehez.
- Kicsit sokat ittál tegnap. – kócoltam össze a haját.
- Nekem mondod? Hol van a fejfájás csillapító Seo? – dőlt a vállamra.  
Miután mindenkit elláttam a szükséges gyógyszerekkel, elmentem átöltözni. Mia és Sun még mindig nem jött ki a szobából. Inkább nem nyitottam be,nehogy olyat lássak,amit nem akarok. 
- Srácok,én most kicsit elmegyek itthonról,mert Luhannal találkozom. Addig el lesztek,ugye? – mentem oda a nappaliban terpeszkedő két hímhez.
- Persze,menjél nyugodtan.  – mosolygott Kio. Seiji arcát egy párnába temetve feküdt a kanapén.
- Seiji,jól vagy? – simogattam meg a hátát.
- Igen,de inkább ne beszélgessünk,mert mindjárt hányok. – suttogta.
- Úristen mi a baj? – csattantam fel.
- Nyugi Seo,ez csak a gyógyszerek mellékhatása. Túl későn vette be őket ezért van most kicsit rosszul. Tényleg menjél nyugodtan. Én majd rendet tartok. – kacsintott Kio.
- Oké,hiszek neked te orvos. – nevettem,majd egy –egy puszit nyomtam az arcukra és az ajtó felé indultam.  Mikor leértem az udvarra és beültem fehér szépségembe megcsörrent a telefonom. A kijelző Lee Joon nevét írta ki.  A szám automatikusan mosolyra húzódott. Nagyon régen beszéltünk.

I miss ur face idiot xd ♥

-Szia idegen! Hát felőled is hallani? – vettem fel a mobilt.
- Szia Seo! Hiányzol nagyon. Valamikor rá érsz találkozni?
- Ezt inkább nekem kéne tőled kérdeznem. Nem én vagyok egy szuper híres idol , baromi sűrű menetrenddel. - nevettem.
- Jól van jól van . Igazad van. Akkor konkrétan kijelentem,hogy holnap délután 2-kor találkozol velem. Elmegyek hozzád és onnan indulunk valahova.
- Húú de határozott vagy. Egy ilyen szép kérésre nem lehet nemet mondani.
- Ugye-ugye? Remélem szabaddá tudod magad tenni. Most le kell tennem,akkor holnap. Sziaaa.
- Oké, sziaaa! – nyomtam ki. Háát akkor a holnapi programom is megvolt. Bedugtam a slusszkulcsom az indítóba és a Dorm felé vettem az irányt. Pont ahogy leparkoltam a kocsit megcsörrent a telefonom. Luhan volt az.
- Sziaa , pont most értem ide a Dormhoz,mindjárt fent vagyok. – vetem fel a mobilt.
- Kicsiiim az van,hogy most mégse jó. A manager berendelt egy fotózásra…kb 5 perce tudtuk meg. Sajnálom,tudom,hogy nagyon régen voltunk már normálisan együtt.
- Ugyan már, semmi baj. Nem a te hibád. Én holnap is ráérek. Dolgozz keményen. Szeretlek!
- Én is téged, nagyon. És ígérem bepótoljuk. Most mennem kell. Bocsánat.
- Tényleg nincs baj. Majd találkozunk. Sziaaa.
- Szia kicsim. – tette le a telefont. Mély levegőt vettem és vissza dugtam a kulcsot az indítóba,majd hazafelé vettem az irányt.
Mikor felértem a lakásba Holly boldogan rohant oda hozzám. Kiskutyámat felemelve sétáltam be a nappaliba,ahol Mia és Kio a kanapén ülve lapozgattak valami papírokat.
- Sziasztok. Hát ti mit csináltok? – ültem le hozzájuk.
- Sziaa Seo! Luhan nem ért rá? – kérdezte Mia.
- Nem,közbe jött egy fotózás. De most komolyan,mit csináltok? – hajoltam a papírok felé.
- A munkavállalási papírjainkat töltjük ki. Mert LESZ MUNKÁNK SEO! Hála Danbi-nek. – lelkendezett barátnőm.
- Hogy mi? Milyen munka? És mi lesz az egyetemmel?
- Ez csak részmunkaidő. És már tegnap beadtuk az átjelentkezésünket az egyetemünk itteni testvér egyetemére. Egyfajta tapasztalatszerzés egy másik országban néven. Szóval itt maradunk Seo,de nem fogunk ám élősködni rajtad pénz nélkül. – karolt át Kio.
- Hát én nem is tudom mit mondjak. Ez nagyon jól hangzik. De hogy jön a képbe B? – néztem rájuk.
- Hát úgy,hogy ma átjött és adott nekünk pár munkalehetőséget. Vagyis csak papírt róluk az apja Lotte Worldjében. Juuj Seo én még sosem voltam ott és annyira várom! Igaz,hogy a koreai még nem megy olyan jól,de gyakorlat teszi a mestert. – nevetett Mia.
- Tényleg? Ez nagyon rendes tőle. De akkor ezt tényleg komolyan kell vennetek srácok. De hol van Seiji?
- Seiji? Ő pár napra B-hez költözött. Azt mondta segít neki leszokni,elvonó nélkül. – felelte Kio.
- Hogy mi? És nem kellett volna erről szólni nekem? És mi az,hogy segít neki leszokni elvonó nélkül? Ez nem játék! Seijinek szüksége van arra az elvonóra a rohadt életbe! – csattantam fel.
- Hé nyugi Seo! Mi is tudjuk,oké. De Danbi aztmondta,hogy tudja mit csinál és megbízhatunk benne. – fogta meg a kezem Mia.
- Ez mind szép és jó,de B elég ritkán tudja,hogy mit csinál. Nagyon szeretem,de nem hiszem,hogy alkalmas rá,hogy leszoktassa Seijit. – dőltem hátra a kanapén. Hírtelen megcsörrent a telefonom. Seiji volt az.
- Szia te idióta. – vettem fel.
- Szi-szia Seo. Mondták Kio-ék,hogy mi a szitu? – lihegett.
- Őőő igen,de miért lihegsz ennyire?
- Danbi-vel vagyok az edzésén. Hallod,ez nagyon kemény. Én sokszor járok kondiba,de ez a csaj nem is ember. Megígértem neki,hogy azt teszem,amit mond,ha segít leszokni,de esküszöm én soha többet nem nyúlok droghoz , csak még egyszer ne kelljen ezt végig csinálnom. – felelte. Elnyomtam egy nevetést.
- Óóó tényleg? Szóval egy csaj padlóra küldött? Ne legyél puhány Seiji. Folytasd csak az edzéstervet édesem. – mondtam.
- Dehogy küldött padlóra. Több kell ahhoz. De ma este nem akartok átjönni B-hez a srácokkal? Kurva nagy az a ház. Szerintem vagy 500 ember elférne ott.
- Szivesen átmegyünk,de ezt előbb B-vel beszéld meg.
- Oké,ha abbahagyta az edzést megkérdezem. És Seo?
- Igen?

Just be well Seiji...

- Szeretlek,ugye tudod?
- Tudom. Én is téged,úgyhogy gyógyulj meg gyorsan és húzzál vissza a lakásomba. – Igenis. Na most lerakom,mert még hátra van 200 felülés.
- Úúú jól hangzik. De azért éld túl. Elég gáz lenne ha B még ebben is legyűrne. Puszi.
 - Haha előbb szopom le magam,minthogy legyőzzön egy lá…- itt kinyomtam a telefont.
- Na mi az? Mégse bánod,hogy Danbivel van? – kérdezte Kio.

- Hááát adok neki egy esélyt. Meglátjuk mi sül ki belőle. Na de most mutassátok azokat a papírokat. – karoltam át japán barátimat.

Danbi: A tiring day~

a levél vége.  I love u , baby♥

Másnap szerelmem már nem volt mellettem mikor felébredtem, de egy édes üzenet várt az éjjeli szekrényemen, amit most nem osztok meg senkivel, mert sajnos károsodnának a fiatalok agysejtjei tőle. De mindegy nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egyre közeledett a fiúk első, önálló koncertje és úgy érzem itt az ideje újra gatyába rázni a társaságot és kirángatni mindenkit a barlangjából. Sok feladat várt rám a héten így nem lustálkodtam. Gyorsan összekaptam magam és egyből rohantam is a  kocsihoz, hogy minél előbb útnak indulhassak.

- Reggeli? - kérdezte a konyhában sertepertélő Bostonboy.

- Vészhelyzet van. Világot kell mentenem.

- Semmi nem lehet fontosabb a reggelinél.

- Pedig hidd el, van.

- Nem te vagy véletlen a sportoló? Neked kéne legjobban tudnod , hogy...

- Majd útközben veszek valamit apuci .- küldtem neki egy puszit és elhúztam a csíkot. Első utam az apámnak nevezett személy csodás cégéhez vezetett. Hogy miért pont oda? Sokat gondolkoztam mostanában és rájöttem, hogy néha nem árt a barátainknak egy csöppnyi segítség. Seonál az utóbbi napokban elég sokan laknak és szegény egyedül finanszíroz mindent. Egy ideig megy a dolog, de ki tudja meddig és látszik rajta, hogy nem akarja, hogy a srácok lelépjenek, viszont akkor kéne valami állás nekik a suli mellé. Na és ez az a dolog ami miatt megyek  a Lotte worldbe, de mielőtt bárki is azt gondolná, hogy  Mr. Moon-t fogom keresni, az nagy tévedésben él, mert én csak az asszisztenséhez megyek, akit értesüléseim szerint kineveztek, de mivel régen nem voltam bent nem tudom milyen pozícióban van. Biztos vagyok benne, hogy tudd majd segíteni nekem és a srácoknak

is , hogy valamilyen részmunkaidős állással a kereső emberek falkájához csatlakozzanak. 

- Itt is volnánk. - parkoltam le a létesítmény előtt az egyik szabad Vip helyre.

- Kisasszony nem akarom megbántani, de ide nem állhat. – szólított meg az egyik parkoló őr. 

- Jó régen volt már. Hali Junsoo. 

- Danbi?! - jött oda és ölelt meg régen látott barátom. 

-  Nem tudod véletlen hol találom Mr. Yoon-t? 

- Elkísérjelek?

- Megköszönném. 

Felkísért Yoon irodájában, de mielőtt bemehettem volna megígértette velem, hogy gyakrabban járok ide, mert nélkülem unalmas a munka. Miután ígéretet tettem, bekopogott nekem majd mosollyal az arcán sétált vissza a parkolóba.

- Azt hiszem feldobtam a napját.

- Kinek dobta fel a napját, kisasszony? - jött ki időközben Mr. Yoon, mert tökre megfeledkeztem arról, hogy nekem ide be is kéne mennem. 

- Ne már. Te se ismersz fel?

- Danbi?

- Bingó.

- Mi szél hozott kislány? - invitált be irodájába. Elmeséltem neki röviden és tömören, hogy mi zajlik most éppen nálam, meg meséltem a tegnapról is neki. Igen ő volt apukám helyett az apukám.  Mr. Moon mindig őt küldte, ha valamiért nem ért rá a kislányára és mivel Mr. Yoon az asszisztense volt minden füttyentésére ugrott, de igazából nem ez a lényeg.  Elmeséltem neki japán barátaim helyzetét és egyből mosoly terült az arcára, aminek először nem értettem az okát,  de később, mikor bejártuk az egész létesítményt, persze csak digitálisan, hogy gyorsan végezzünk mindent megértettem.  Egy csomó üresedés volt, ami azt jelentette, hogy embereket keresnek, hogy a kieső munkaerő, ne járjon kieső bevétellel. Mikor végeztünk mindennel elkértem tőle papíron is a lehetséges állásokat barátaim számára és könnyes búcsút vettem tőle, hiszen neki egy megbeszélése volt még nekem 1000 és 1 dolgom volt, ami minél előbb meg kellett csinálnom. Gyors újra kocsiba pattantam és nem is kellett sok idő és már Seo háza előtt parkoltam. Ráfeküdtem a csengőre és vártam, hogy valamelyik jómadár ajtót nyisson.

- Jól van már, nem vagyok süket. – hallottam bentről valaki nagyon mérges hangját.

persze Seiji én is szeretlek. .-.♥

- Szia Seiji. - köszöntöttem a kicsit hiányos öltözetben lévő fiút.

- Seo nincs itthon. - pattintott volna le egyből, de nem hagytam magam.

- Most kivételesen nem hozzá jöttem. - löktem egy picit félre az útból és beljebb mentem. - Hol vannak a többiek? 

- Gondolom a szobába még, mert, hogy aludni már tuti nem alszanak hála neked.

- Na ide figyelj te túlméretezett csecsemő , aki képtelen magára vigyázni. Szépen bemész, kihívod őket , közben felöltözöl és magadhoz veszed az összes holmidat ami nélkül nem tudsz élni pár napig is visszajössz ide még 3-at számolok. 

- Minek? 

- Te... Sziasztok. - köszöntöm közben Kionak és Mianak. - Indíts. Ne akard, hogy nekem kelljen bevinni téged, mert annak bizony nem lesz jó vége.

- Haver ,ha még élni akarsz jobb ha szót fogadsz neki. - állt mellém Kio. - Egyébként hogy-hogy megint itt? Seot keresed?

- Vele telefonon is tudok beszélni, most hozzátok jöttem. - ültem le a kanapéra. Megvártam még Seiji is csatlakozik hozzánk és csak utána kezdtem el. - Na szóval nézzétek át ezeket. - toltam eléjük egy kupac papírt. 

- Mi ez? - kérdezte Mia.

- Nem úgy néztek ki, mint akik haza akarnak menni a közeljövőben, viszont sokáig nem maradhattok Seo nyakán munka nélkül.

- Akkor ez azt jelenti, hogy…

- Igen azt jelenti, hogy van munkátok. Vagyis lesz, ha jelentkeztek rá. Elég sok helyen van üresedés, szóval van választék bőven. Ha kiválasztottátok  mi tetszik a legjobban töltsétek ki ezeket a lapokat, majd csörögjetek rám. Beugrok értetek és elviszlek titeket a főnökhöz. 

- Úristen, nem jutok szóhoz. Köszönjünk. - ugrott a nyakamba Mia. 

- Ugyan semmiség. - bújtam ki öleléséből, majd Seiji fele fordultam. - Te meg szépen velem jössz.

- De most munkát kell...

- Ne etess azzal, hogy ilyen állapotban dolgozni akarsz...Gyere. - ragadtam karon és leráncigáltam a kocsihoz. - Ha tényleg nem akarsz galibát és azt akarod, hogy Seo idegei még ne menjenek tönkre, szépen nálam tanyázol pár napig. - ültem be mellém.

- Miért tenném? 

- Ha nem akarsz elvonóra menni, akkor inkább egy szó nélkül követsz mindenhova. Minden jobb, mint ott bent. 

- Ne mondd, hogy te is...

- De bizony. Voltam már ott. Ezért mondtam, ha jót szeretnél magadnak velem jössz. Megígértem Seonak, hogy segítek neked, de ahhoz , hogy javuljon az állapotod neked is segítened kell, hiszen nem vagyok isten, hogy percek alatt meggyógyítsalak.

- Rendben. - bólintott egyet és már útnak is indultunk. Miközben hazafelé tartottunk elég sokat beszélgettünk, mivel Seijnek elég rendesen megeredt a nyelve. Rá kellett jönnöm, hogy bizony nem is lesz olyan nehéz dolgom a fiúval, hiszen annak ellenére, hogy majdnem kinyírta magát, igazán nem is volt tudatában mit csinál. Ez az egyik legkönnyebb eset. Arról is mesélt, hogy nem ez volt az első ilyen, de mindig sikerült, magától leállnia, Nem érti most miért ilyen nehéz. És ez az amire rá kell jönnünk. Közben megérkeztünk.

- Remélem nem irtózol a melegektől.

- Hát…

- Mert ha igen nem vagyok hajlandó segíteni.

- Semmi bajom nincs velük, egészen addig, még rám nem másznak.

- Nyugi Boston-boynak van már valakije, így nem nagyon jöhetsz szóba.

- Húú most megnyugodtam.

- Na választhatsz. Boston-boy vagy  Tokiya? Sajnos külön szobával nem tudok szolgálni hacsak a kanapé nem felel meg. Ha van japán a házban akkor mellette döntenék. – megmutattam neki a szobát és mondtam kap egy órát körülnézni meg kipakolni, nekem dolgom van és az orrára kötöttem búcsúzképp, hogy ha megszökik halott.  Ezen kijelentésem miatt már mosolyra húzódott a szája és úgy köszönt el tőlem, hogy kimehessek D-ért a reptérre. Gyorsan megjártam az utat, nem telt bele egy órába és már újra csodás otthonomban voltam, ahol meglepetés fogadott, a Nappaliban Seiji éppen két kis kölkömmel játszadozott nagyon. annyira belemerült a játékba, hogy fel se tűnt neki, hogy hazaértem.

- Na mi van, ennyire tetszenek?- guggoltam le melléjük és köszöntem a két kis pöttömnek, közbe bemutattam neki D-t is, aki egyből beszélgetni kezdett a sráccal még én felvittem a bőröndjeit a szobába.  -  Be kéne fejezni a másik két vendégszobát is, mert így elég szűkösen vagyunk ám. – mentem vissza hozzájuk.

- Ebben a házban még mit akarsz csinálni? Tökéletes így...

- Seiji drágám, tudod elég sok vendég szokott nálunk megfordulni, így muszáj még egy pár szoba, hogy ne a kanapén altassam őket, mint ahogy veled is tettem volna, ha gonosz kedvemben lennék.

mert hiányzott. ♥

- Hát jó. – fordult vissza Whiskeyhez és Vodkához.

- Tényleg D, sok szabadidőd van?

- Hát őszintén.

- Jó, ha így kezdődik akkor biztos ráérsz. El kéne menned erre a címre, mert nekik dolgunk van még. Mondd, hogy B küldött. Köszönöm. - adtam a papírfecnit a kezében és indultam újra útnak mielőtt kérdezősködni kezdeni, de ezt megtette helyette más.

- Hova kell mennie?

- Hosszú történet. – rendeztem le ennyivel. Tényleg hosszú történet volt, hiszen az egész még Kínában kezdődött, mikor Yeminnel ott jártam.  De dióhéjban annyi,barátnőm apukája nem olyan rég Koreába költözött , hogy itt vigye sikerre modellügynökségét. A kép, ami még Californiába készült rólam és egy sportújság címlapján landolt elég nagy port kavart minden ügynökségnél. Hogy ez hogy is kapcsolódik ehhez az egészhez? Az újság megjelenése után  számos cégtől hívtak fel, de mind elutasításra került, kivéve ezt az egyet. Megígértem, hogy egyszer a segítségére leszek, és valahogy így kerültem a képbe, de úgy láttam jónak, ha közben anyának is segítek, hiszen D álma még mindig az, hogy modell legyen, amit drága apám szépen elcseszett a számára…

- És mi hova megyünk? – hozott vissza a jelenbe Seiji.

- Már sehova. – parkoltam le az SM előtt.-  Ezeket szépen vedd fel. – nyomtam a kezébe egy napszemüveget és egy baseball sapkát. Amilyen feltűnésmentesen be tudtunk menni Seiji annál feltűnőbb volt belül. Néha már komolyan azon voltam, hogy inkább elhagyom és majd hazajön valahogy, de aztán mindig eszembe jutott Seo meggyötört arca, hogy nem találjuk ezt az óriás csecsemőt.  – Ha meg mersz szólalni halott vagy. Értve vagyok?

- Igen. – ezzel a lendülettel löktem be a terem ajtaját.

- Hali. – köszöntem mindenkinek. – Figyu, azért köszönni köszönhetsz.- adtam a következő parancsot „tanítványomnak”.

- Sziasztok. – de ennél többet nem mert mondani, pedig láttam rajta, hogy megannyi kérdés és mondanivaló kavarog a fejében.

- Szia édesem, hát ki ez a jómadár? – jött oda hozzám szerelmem és adott egy csókot.

- Hát ez a jómadár az új árnyékom. Amúgy meg Seo barátja tuti találkoztatok már vele.

- Jaaa biztos az a drogos.

- Chenchen- szóltam oda egy mosollyal az arcomon.-  Mit mondtál?!

- Srácok ti halottatok valamit?

- Nem. –válaszolták egyöntetűen.

- Ugye tudod, hogy ilyenkor elég ijesztő vagy.- suttogta a fülembe Chanyeol.

- Az a célom, hogy ijesztő legyek.

- Áhhh vagy úgy, értem már.

- Nem akarok sokáig zavarni, de muszáj beszélnem veletek. Segítenek kell. Neked is Tao. Gondolom észrevettétek már mennyire széthullóban van a csapat. Értem ezt rátok és ránk a lány részlegre is. Mindenki el van a saját kis világában. Nem tudom pontosan mi zajlik például Sehun és min között de jó lenne ha végre dűlőre jutnátok, mert ez így senkinek nem jó. És ugyan ez van Yeminnel és Taoval is. Ha azt akarod, hogy Yemin éljen még jó sokáig akkor kezedbe veszed a dolgot, viszont szólok, hogy gyorsan kell cselekedned, mert rémesen fogy az időd.  Nem akarok senkit se kioktatni a párkapcsolatokról, mert láthatóan az enyém se mindig fenékig tejfel köszönhetően nekem, de valahogy mindig kilábalunk a gödrökből és jó lenne ha ti is efelé hajlanátok. A másik dolog meg, hogy szeretném ha segítenétek nekem. Mivel most lesz az első közös  koncertetek arra gondoltam, hogy a lányokkal együtt mennénk megnézni titeket. Persze nem arra kérlek titeket, hogy lobbizzatok be. Támogatni szeretnék bennetek így ugyanúgy fizetnénk a jegyárakat, csak tudjátok nincs sok időnk és félünk, hogy nem sikerül olyan jegyet intéznünk amilyet szeretnénk.

- Ezt mondani se kell.  Vedd úgy, hogy minden el van intézve.

- Köszönöm Suho.

the end of training. :)

Nem sokáig maradtunk bent Seijivel, mivel a srácoknak próbálniuk kellett nekem meg gyógytornára kellett mennem, amire japán barátom szívesen kísért el, és hogy ne egyedül szenvedjek még be is szállt mellém.  Szerencsétlen a végére már kivolt, mint a liba, de azért folytatta egészen addig, még az edző azt nem mondta, hogy abbahagyhatjuk…

Az egész napot a rohangálással töltöttük nagy részt, csak néhány, olyan hely volt ahol tovább időztünk Seijivel.

- Ugye nem ez lesz a tréning, mert ha igen, akkor már most feladom ez sokkal rosszabb, mint az elvonó. – huppant bele a kanapéba mikor hazaértünk.

- Pedig képzeld szépségem pont ez az ami segíteni fog, hogy ne is gondolj többet a drogra, de ez csak az első nap volt. Érhet még meglepetés holnap. - kacsintottam rá, majd felmentem a szobámba, hogy kipihenjem a mai napot. 

Yemin - Egyre lentebb.

Most esedezhetnék bocsánatért, mondhatnék mézes-mázas fellengzős szövegeket, hogy a rengeteg utazás és program miatt nem volt időm arra, hogy élet jelet adjak magamról...de akkor hazudnék. Az igazság az, hogy teljesen elvesztem. Még csak kósza árnyéka sem vagyok fél évvel ezelőtti önmagamnak. De azt hiszem kezdjük onnan ahol abba hagytam. Miután Kris ott hagyott abban a kis szobában végleg összetörtem, kulcsra zártam ajtómat és talán napokig lábamat se tettem ki. Az, hogy nem éltem az nem kifejezés.... az egyetlen ami elmondható volt, hogy épphogy csak nem voltam halott...legalábbis testileg. Hallottam Mei hangját aki az ajtóm mögül kérlelt, hogy bújjak elő vagy legalább csak szólaljak meg, hogy tudja jól vagyok e, de nem ment. Volt, hogy Tokiya volt, hogy Hoon jött és próbálkozott előcsalogatásommal de semmi. Egyszerűen nem rájuk volt szükségem. Két-három nap telhetett el mikor meghallottam azt a mély hangot amire eddig vártam.
-Yemin. Kérlek engedj be.-mondta aggodalommal hangjában. Felálltam majd fájó tagokkal oda sétáltam és elfordítottam a kulcsot. Az ajtó azzal egyidejűleg nyílt ki és egy létra magasságú egyed borult a nyakamba. Beletemettem arcom mellkasába úgy kezdtem el szipogni.
-Kris...én ezt nem bírom tovább.-sírtam.
-Shhh.~ Nem mondom, hogy minden rendben lesz tudom, hogy ez nem segít. De együtt átvészelünk mindent igaz? Amúgy azt hiszem valamiről tudnod kell.-vált ki ölelésemből és kezembe nyomta telefonját amin egy cikk volt megnyitva. Először azt hittem csak szórakozik velem... de komoly tekintete hamar elárulta, hogy ez bizony igaz. Teljesen sokkot kaptam, eddigi zokogásom talán a háromszorosára duzzadt és mostmár hisztivel egybekötve püföltem mellkasát. Elkapta csuklóm és visszarántott magához ölelésbe vonva.
-Mondtam...Mindent...-nem akartam, hogy befejezze. Nem akartam, hogy azt mondja kibírjuk és nem akartam, hogy hazug szavakkal áltasson. Mégis hogy a fenébe lenne képes egy ember ennyi mindent elviselni? Lehúztam magamhoz, hogy megcsókoljam. Ez most nem volt vad és nem is volt követelőző. Egy szimpla csók amiben azt hiszem mindkettőnk összes érzelme benne volt. És tudom, hogy megbocsájthatatlan amit teszek...hisz a szerelmem után szenvedek és mégis Kris-t csókolom megint, de egyszerűen ez nem olyan egyszerű. Nem tudom egyik napról a másikra azt mondani, hogy vége van és már nem érzek semmit. Ez a lüke colos olyan mintha a másik felem lenne. A testvérem, a barátom és minden egyben amire valakinek szüksége lehet. Miután elváltunk egymástól azt mondta elmegy valami szállodába...
-De nálam is nyugodtan maradhatsz.-mondtam.
-Nem lenne jó ötlet. Ha ezt Tao megtudná.... Inkább koncentrálj arra, hogy rendbe hozd a kapcsolatod.-fogta kezei közé arcom. Pár pillanatig még néztük egymást majd egy homlok puszi után magamra hagyott.

Igazából teljesen elszigeteltem magam a külvilágtól ezért gondoltam kicsit olvasgatok, hogy mik a fejlemények. Bekapcsoltam laptop-omat de amint bejelentkeztem közösségi oldalaimra rájöttem...hülye ötlet volt. Twitter követőim száma majdnem negyedére csökkent és minden oldalon gyűlölködő üzenetek halmazát kaptam.
"Megérdemled a szenvedést k***"
"Tehetségtelen senki vagy.. Nem érdemelted meg oppát"
" Azt sem értem mit szeretett benned, nézz tükörbe"
és még sok sok ezekhez hasonló üzenet. Megnyitottam egy cikket amiben le volt írva, hogy Tao-val szakítottunk. Azt is leírták, hogy megcsaltam de azt nem, hogy kivel... a főcímben is csak ennyi állt. 'TAO (EXO) EX BARÁTNŐJE NEM IS OLYAN TÖKÉLETES MINT GONDOLTUK'
Olyan képeket jelentettek meg ami akár csak egy röpke másodperc volt de engem mégis rossz színben tüntet fel. Dühösen csaptam össze a gépet majd felöltöztem és elindultam.

B-vel este bulizni mentünk de erre nem térek ki túlságosan ugyanis semmire sem emlékszem. A következő kép a klubba lépés óta, hogy ágyamban fekszem és még levegőt venni is fáj. Egy aggódó colos ül mellettem de most nem ordít mint legutóbb. Elvisz a zuhanyzómig segít megmosakodni főz egy teát és újból csak némán ül mellettem. Ennél még az is jobb lenne ha kiabálna... látom a fájdalmat a szemében és tudom, hogy megint megszegtem amit megígértem neki régen. A karomat újból tűszúrások borítják én pedig csak egy meggyötört test vagyok amibe már a lélek is csak hányni jár. Védelmező óriásom csak estig maradt utána elhatározta Meinél marad egy darabig. Nem ellenkeztem, nem kértem számon. Csak hagytam, hogy újból kisétáljon az ajtómon. Mei, B, Tokiya és Hoon szinte váltó őrjáratot tartott nálam következő nap. Mei majdhogynem 10 percenként tört rám, hogy nem csinálok e valami hülyeséget épp. Szoba kulcsom már rég elkobozták szóval esélyem se lett volna kizárni a külvilágot és beleugrani az ablakomtól nem messze található úszómedencébe miközben áldottam volna az eget, hogy nem tett úszó képessé. Késő délután épp nem mászkált a nyakamra senki mikor megszólalt a csengőm.. Megszólalt?! éppenséggel, hogy nem törtek ki az ablakok az eszeveszett vonyítástól.
-Jólvan már. Megyek, megyek. Nem kell ráfeküdni arra a kurva csengőre.-kiabáltam miközben ajtót nyitottam. Gondoltam valamelyik lány lehet aki épp azt hiszi meghaltam de ajtó nyitás után egy mellkassal találtam szemben magam....majd egy kicsit feljebb néztem és így csengő erőszakoló barátom arcát is szemügyre vehettem.
-Hmm? Mivan?-néztem rá.
-Yemin!-csattant fel.
-Ismerem magát?-mondtam teljesen komoly fejjel.
-Nem vagy vicces Yemin.. ne tégy úgy mint ha nem ismernél.
-Hm..most, hogy mondod.-kezdtem vakargatni fejem mintha gondolkoznék.-Magas...elálló fülek..bugyuta tekintet.hmmm.. ÁÁÁHH CHANYEOL! -kacarásztam hosszú hetek óta először.
-Ha-ha-ha.-vágott sértett fejet majd bentebb lépett.
-Szóval? Házszámot tévesztettél? Te nem szoktál csak úgy meglátogatni egymagad.
-Nem, nem tévesztettem házszámot és nem "csak úgy" jöttem.-mutatta kézzel is a macskakaparást.
-Hát?
-Láttam egy videót.-ült le a kanapén.
-Milyen videót? Ugye nem szörfdeszkán szexelő kiscicákról jöttél át cseverészni?-egyszerűen nem bírom megállni. Akármilyen kedvem is legyen látni Yeol lesújtó tekintetét mindent megér.
Ő válasz helyett csak megfogta karom felhúzta hosszú ujjú pólóm és a szúrásra mutatott.
-Ilyen videót. Sőt néhány fehér poros tasak is megvillant benne. És volt egy lány.... egy lány aki nagyon emlékeztet valakire..hmm...kilehetett az várjál csak...-esett most ő mű gondolkozóba majd folytatta.-Yemin hát normális vagy te? Mi a franc van veled? Tao-val szakítottatok? És? ez egyből feljogosít arra, hogy tönkre tedd magad? Nem lehetsz ennyire önző. Nem csak neked rossz így hanem mindenkinek körülötted. Elhiszem, hogy nehéz, elhiszem, hogy fáj de megoldjuk oké? Hidd el, hogy ti egymásé vagytok. Tao is csak vegetál a szakítás óta. Mindent megcsinál amit muszáj akárcsak egy robot, üveges tekintettel a már jól ismert mozdulatokat. De azon kívül csak a szobájában gubbaszt. Hol bőg hol kiabál van, hogy csak az ágyán ül és bámul maga elé.
-Tudom Yeol és aranyos vagy de nem tudok mit tenni.
-Miaz, hogy nem tudsz? Ahelyett, hogy ön pusztítasz inkább dolgozz.
-Nem akarok.
-És mivan azzal a hatalmas raktár épülettel amiből olyan csodát varázsoltál?
-Eladom.
-Hiszen az volt az egyik álmod.
-Jól látod a helyzetet... Csak VOLT.-hangsúlyoztam ki az utolsó szót.-És ha nem haragszol....már biztos vár a barátnőd.
-Tehát elzavarsz. Na szép. Jövök ide nagy kedvesen összeszedni a porcicák közül és ez a hála.-játszott sértődöttet.
-Jólvan már te drama queen nem színházban vagy.-mosolyogtam és arrébb toltam.-Később még találkozunk benézek a lányokhoz..
Ezzel újra magamra lettem hagyva. Felmentem szobámba és vissza vettem ölembe gépemet. Gondoltam újból neki állok átnézni leveleim anélkül, hogy fél úton öngyilkossági gondolataim lennének....(najó annyira nem durva a helyzet hisz mit foglalkozzak pár.....párszáz! gyűlölködővel.)
Olvasás közben találtam egyet ami igazán meghatott. Persze a levelek között volt néhány amiben egy-egy 'Fighting' szócska szerepelt de ez különösen jól esett.

" Szia Yemin!
Remélem jól vagy annak ellenére amiket írnak...ne foglalkozz velük. Ott voltam nem rég a klubban ahol te is és láttam mi történt. Tudom megviselhet a szakítás de kérlek vigyázz magadra nem éri meg. Amit pedig a twitteren írnak, hogy nem érdemled meg őt az nem igaz. Harcolj érte...szeret téged. Én felnézek rád. Régebben megjelent egy újság cikk amiben rólad írtak. Felnézek rád amiért a semmiből teremtetted elő azt aki ma vagy. Imádom a festményeid nehogy abba hagyd.
Mindenki életében vannak hullámvölgyek... de kerekedj felül rajtuk.
Remélem a következő cikk amit olvasok rólad az lesz, hogy újból együtt vagytok.
Fighting."

A végét már szinte könnyezve olvastam. Ez az egyetlen apró levél akkora energiát adott, hogy el se tudom mondani. Szinte kipattantam ágyamból a tükör elé siettem és emberi formát varázsoltam magamnak.
(Najó igazából csak a köntöst cseréltem le utcai ruhára de már ez is haladás.)
Lesiettem és autóba pattantam. Célomnál kiszálltam és az ajtóhoz igyekeztem.
Egyszer csöngettem majd hangosan dörömbölni kezdtem, hogy minél hamarabb bejuthassak.
-Szia Yemin.-nyitott ajtót Sehun.-Mi történt?
-Szia Sehun....Itthon van?-néztem rá nagy szemekkel.
-Kicsoda?
-A Mikuláshoz jöttem. Szerinted?
-Jaaaaa, hogy Tao. jólvanjólvan meg ne egyél.-kuncogott.-A nappaliban filmet néznek.
-Oké.-sétáltam be vele együtt. Megköszörülte a torkát amire a nappaliban ülő srácok mind rá figyeltek. Hát a fogadtatások vegyesek voltak. Én csak Tao arcát figyeltem. Nem tudtam eldönteni, hogy mit érez.
-Beszélhetünk?-szólaltam meg halkan végig a szemébe nézve.
-Nincs miről.-mondta csalódott arccal.
-Kérlek.-néztem rá esdekelve.
-Mondjad.
-Négyszemközt....-egy sóhaj kíséretében felállt a szobája felé indult én pedig utána mentem.
-5percet kapsz.-mondta tárgyilagosan.
-Kérlek Tao. Szeretlek. Én annyira elmondhatatlanul szeretlek.-és akármilyen megalázó térdre borultam előtte.
-Kelj fel onnan.-mondta kissé megremegett hanggal.
Ahelyett, hogy felkeltem volna csak törökülésbe tornáztam magam és úgy néztem rá.
-Tao. Szeretsz te még engem?
-Ahj...Yemin vége van értsd meg.-fordult el.
-Nem ezt kérdeztem.
-Mit akarsz hallani? Hogy szeretlek? Hogy jobban szeretlek bárkinél és ebbe az egészbe belebolondulok? Hiába van így... végeztem veled. És előbb utóbb túl teszem magam.
-De mire jó ez? Csak szenvedünk a másikért... -néztem rá könnyes szemmel.
-Még kérdezed? Azok után, hogy számtalanszor megcsaltál még kérdezed?
-Tao...-kezdtem el sírni. Ő karomnál fogva felhúzott és magához ölelt. Pár pillanatig így álltunk.
-És most menj el kérlek.-törte meg a pillanatot.
Elváltam tőle és még egyszer ránézve becsuktam az ajtót magam után...

Mei-Lost Galaxy

Most nyafoghatnék, hogy az akit mindennél jobban szeretek, tőlem kilométerekre van. Vagy, hogy a szomszédomat 10 percenként kell ellenőriznem, nehogy valami kárt tegyen magában.
Nem fogok, inkább beszélek arról az emberről, aki az egyik éjszaka macskákat megszégyenítő halksággal surrant be a házba, majd a szobámba érve levette fölösleges ruhadarabjait, hosszú karjai közé zárt és csendben zokogott.

-Nem lesz semmi baj. - simítottam meg arcát és egy kósza kis könnycsepp gurult végig az enyémen.
-Dehogy lesz rendben, elcsesztem az életem. - szipogta.
Egy pár percig még hallgattam hüppögését, aztán a sírásból, hortyogás lett. Kicsomagoltam magam a karjaiból és a konyhába mentem.
-Te nem alszol? - surrant ki TJ a házból.
-Nem,  váratlan vendégem jött. - lenézett a cipőkhöz, majd néma O-t formált az ajkaival.
-Akkor Én most lépek Namhoz. - intettem neki és magamba öntöttem egy nagy pohár hideg vizet. A nappali nyitott részére sétáltam, ahol kettőt villantottam a lámpával. Ez Yemin vészhívója volt. Barátnőm pár perc múlva már pizsomában és mamuszban csoszogott át hozzánk.
-Mei miért nem alszol?
-Kávét? - nyújtottam felé egy bögrét.
-Bármikor. - kivette a kezemből és leült a teraszra. Némán várta, hogy neki kezdjek a mondókámnak.
-Hol van Kris?
-Gondolom Kínában.... - nézett rám hatalmas szemekkel trikrem. A bögrémben lévő feketét figyeltem. Yemin nem tudta, hogy ezt miért is kérdezem, aztán egy hatalmas kéz érintette meg a vállam, annyira megijedtem, hogy majdnem kiöntöttem az összes kávém.
-Nem akarok gondot okozni.
-Nem teszed....Csak....- kerestem a megfelelő szavakat, és nem tudtam, hogy abban a helyzetben hogyan is érzek valójában. Féltem, hogy ha mindenki rájön, hogy nálam van, pletyka lapok ezrei fognak minket keresni. Dühöt, hogy ezt tették vele, és sajnálatot...hisz a testvéremről volt szó. Ha a menedzser is megtudja, hogy mi történt, soha nem enged egyik fiú közelébe sem. Lehet a munka helyemről is kirúgnak, pedig nem kéne, egyre jobban szeretem a Vouge-ot és a divatot.
-TE MEG MIT KERESEL ITT??? - csatlakozott hozzánk B.
-Én is örülök neked...
-Nekem Te ne örülj. - boxolt egyet a hasfalába.
-Hééjjj, a tesómat nem ütni. - figyelmeztettem barátnőm, aki csak olyan B-s hozzá állással beintett.
-Forogjak is rajta? - kérdeztem és kacsintottam egyet felé.
-Mei ha zavarlak elmegyek. - ült le nekem háttal Kris és nekem dőlt.
-Mihez kezdene egy Galaxis csillagok nélkül?! - nevettem el magam kínomban és a két lány is.

B alkotott  a telefonommal.....

Miután kicsit jobb kedve lett mindenkinek Kris haza kísérte Yemint, Én pedig addig B szobájában ücsörögtem. Szegény lány a kanapéján aludta, mert nem volt hajlandó belefeküdni abba az ágyba, amiben Nam és TJ huncodkodtak. Majd mikor kijelentettem neki, hogy Ő és Yeol is már közel álltak ahhoz, hogy az ágyamban csinálják, láttam, hogy kicsit elkondolkozik a dolgon. De mi mást tehetnék, ez a lány egy makacs öszvér,hajtja az igazát, még akkor is, mikor nincs is igaza. Nem telt el 10 perc se, Kris kukkantott be az ajtót, felpattantam és mentünk aludni. Nem engedtem, hogy a kanapén aludnjon.
-Kris, kis korunkban mindig együtt aludtunk. - dobtam felé egy párnát.
-Biztos nem gond, hogy itt vagyok? - nézett rám szomorúan.
-Jaaj, Kris, az a baj, hogy folyton nyávogsz. Még B sem hisztizik ennyit, vagy TJ. Gyere ide. - arrébb csúsztam, Ő pedig befeküdt mellém. - Ugye tudod, hogy a fiúknak nagyon hiányzol. Lay és Tao folyton csak rólad beszélnek, de mindenki más is. Suho is aggódik érted.
-Nem jutott jobb az eszembe, de ennek véget kellett vetnem. Nem vagyok robot.
-Igazad van. Valószínű egy idő után Én is ezt tettem volna. Mindegy ne is beszéljünk erről, de annyit még mondok, hogy a szobámon kívül semerre nem mehetsz oké?
-Ühüm...- jött a halk válasz és tesókám már aludt is, engem használva alvós plüssnek.
Másnap reggel TJ rontott be a  szobámba, az arcán egyszerre villogott a pánik, düh, és félelem.
-Itt van....- lihegte - A házban. Itt....húúú....B.....de sok lépcső.
-Mi van? - kérdeztem álmosan. TJ nagy levegőt vett és újra beszélni kezdett. Elmondta, hogy B apja reggel az ajtó előtt várta amíg valaki ki- vagy be nem jön a házba. Azt hitte a bevándorlási hivatalból jöttek és kitoloncolják....*hülye*....DE miután bemutatkozott leesett neki a tantusz.
-Szóval  most B apja az ajtó előtt toporog és várja, hogy bejöhessen.
-Mennyi az idő?
-Fél10.
-Jó, akkor most B gyógytornán van. Siess engedd be. Azonnal megyek Én is. Kris - rugdostam fel most már hangosan horkoló fivérem - Keljél felll! Maajjjooommmm! - kiabáltam a fülébe.
-Idióta, miért ébresztettél fel?!
-B apja itt van, elkéll az idol segítség.
-Jelenleg szökésben vagyok, ugye tudod?!
-Basszus tényleg.  Hívom Chanyeolt. - a telefonom után nyúltam és már tárcsáztam is. Még tusoltam, mikor ideért hozzánk. Yeolt hívtam nehéz tüzérségnek, ha véletlen durvulna a helyzet. Egy szál melltartóban és bugyiban rohantam ki. Kris időközben eltűnt a gardróbban. Chanyeol ahogy belépet a szobámba el is fordult.
-Jesszus Nyomi ezerszer láttál már így. Ne most legyél nekem szégyenlős.
-Tudod nekem van egy olyan barátnő félém.
-A Te barátnő féléd már meztelenül is látott. Fordulj meg és segíts. Fekete vagy kék ruha. - a fiú lassan megfrdult és hunyrogva nézett végig rajtam, majd a ruhákra.
-Kék. - hadarta és vissza fordult.

-Rendben. Nyomás B szobájába, csak akkor gyere le, ha szólok, ha nem szólok és B haza jön....elmehetsz.
-Igenis Kapitány. - nevetett. Gyorsan köszönetem jeléül megöleltem és tuszkoltam át a másik szobába. Aztán rohantam le a lépcsőn. TJ már kiszolgálta vendégünket, aki a kanapén ülve mérte végig a lakást.
- Jó reggelt! - hajoltam meg mélyen - Már találkoztunk régebben, de újra bemutatkoznék - Lea Mei Wu. Örvendek a találkozásnak.
-Á, igen emlékszem magára. Danbi egyik barátnője. Örvendek. Nagyon szép a ház.
-Köszönöm! B, akarom mondani Danbi és az anyukája műve pár szoba. - ültem le pár méterrel arrébb tőle. Kiszaladt a két kis mopszli kutyus is és vad csaholásba kezdtek.
-Ó, Elnézést kérek. A kutyáink általában nem így viselkednek. - megcsörgettem Yeolt, aki füttyentett egyet és a kutyák kiszeleltek a szobából. - A kutyatrénerünk hívta őket. - hazudtam. Időközben Tokiya is megérkezett.
-Hello everybody! Kibaszott fáradt vagyok, húzok aludni. - csukott szemmel nyomott a homlokomra egy puszit és már ment is az emeletre.
-Ugye nem Ő Danbi barátja.
-Nem, nem. Ő is itt lakik. - az arca mindent elárult, lenézi a dolgos embereket.
-A lánya nem sokára haza ér....Remélem. Addig esetleg körbevezethetem Önt? - épp felálltam mikor belépett B az ajtón. Az apja megfordult és TJ elkezdtünk neki mutogatni, hogy bocsi, meg, hogy mi erről az egészről nem tudtunk. Erre kinevetett minket. Kissé fagyossá vált a levegő így Yeollnak megadtam a jelet és hátulról jött be.
-Sziasztok B itthon van? - kacsintott felém, Én pedig vissza. Tökéletes kommandós páros vagyunk. Jobbnak láttam, hogy ha a fölösleges személyek fedezékbe vonulnak, mert kezdett kissé eldurvulni a helyzet. A konyhába rángattam TJ-t, hogy azért halljak is valamit abból amit apa és lánya "beszélnek". De egyszer csak megjelent ott B is, Én meg azt se tudtam, mit csináljak így a hűtő elé léptem, TJ pedig nemes egyszerűséggel leesett a bárszékről. Alig tudtam vissza tartani a nevetést. Chanyeol mint mindig, most is a legjobb pillanatban lépett be.
Épp egymás karjaiba burkolóztak, mikor leesett nekem a tantusz, hogy pontosan miről is beszéltek az előbb. Kicsit átbújtam D szerepébe, mert annyira tökfej tud néha lenni, van agya, amit nem használ....mondja az, aki halasztott, de Én legalább bejártam az óráimra. Mindenki kapott egy nagy TJ ölelést és már jobb is lett a kedvünk.
Az egész napot otthon töltöttük. Chanyeolt beavattuk, Kris nálunk van, de megígértettük vele, hogy senkinek nem mondja el.
Este pedig B ezzel fogadott:

TILOS A SZEX! Miért is? Ha nem akarod, hogy pornófilmként adjam ki a kis szerelmi légyottod, amit nem tudsz az egyik hálóban, vagy a ház bármelyik részében elvégezni, ne ijedt meg, mert lehet másnap már az egész világ a te formás kis popódra és édes kis nyögéseidre fogsz maszturbálni.  

Xoxo: B

Skypon megmutattam Laynek, aki majdnem lefordult az ágyról, annyira nevetett, mert rögtön tudtuk, hogy ez a kiírás nekünk szól.

Hiányzik!!!!! ToT