Min- an old friend

Legszívesebben magamra húznék egy zacskót,amiért ilyen régóta nem jelentkeztem. Mentségemre szóljon,hogy eléggé pörögnek az események körülöttem ( vagy mindig ez a mentségem?). Na de  menjünk szépen sorjában.

Miután sikerült elmagyaráznom Baekhyunnak a helyzetet,és megbeszéltük,hogy megpróbálja ő is leállítani a pletykákat,haza indultam,majd felhívtam Taemint. Ő is épp úgy meg volt döbbenve,mint én.
- Figyelj,megpróbálok kitalálni valamit. Ne aggódj,az emberek nem dőlnek be az ilyesminek.
- Hát nagyon remélem,hogy igazad van. Majd még beszélünk. Szia. – bontottam a vonalat.

A hét további részében voltam bent anyámnál ( sms-t írt !! ),hogy megbeszéljük a Vogue-os gála időpontját,részleteit stb… Két hónap múlva fog kezdődni,és anyám ragaszkodik hozzá,hogy elmenjek.            Nem mondom,hogy nincs kedvem,de… na mindegy. Majd meglátjuk,hogy milyen lesz. Gondolkodtam,hogy felhozom neki apát,de inkább letettem róla.
Időközben elhaladtuk Sehun szülinapját is. Semmit nem adtam neki. Még csak fel sem köszöntöttem. Nagyon furcsa érzés volt. A srácok felhívtak,hogy menjek át,higgyem el,jó lesz stb,de nem tudtam rávenni magam. Már nem vagyunk együtt…. Nem tudom,hogy fogunk-e valaha is újra beszélni…vagy jóban lenni..Elég szar helyzet.

Luhan és Soyun szülinapjánál már más volt a helyzet. Őket természetesen felköszöntöttem. Taemin nem tudta elintézni,hogy levegyék a cikket ( Baek mondta is,hogy Sehun teljesen ki volt akadva… elég szomorú,hogy elhiszi,amit ezek a firkászok írnak.), ezért az SM-nek kellett közbelépnie és megcáfolnia a dolgokat. A cikk ugyan lekerült a netről,de sok másik új követte. Szóval sokan még mindig ott tartanak,hogy én és Taemin egy pár vagyunk. Viccesek a fanok.
A Teen Top is befejezte a turnéját és már itthon vannak. CAP már le is foglalt a hétvégére. Azt mondta meglepetése van számomra… Már előre félek.
Az egyetemen elég jó évet zártam ( egy hónappal hamarabbra tettem a vizsgáimat,így most több szabadidőm van.)

Apám és a bandája ezen a héten fog Seoulban koncertezni. Már minden jegy elkelt. Haylie-ék könyörögtek,hogy menjek el én is,mert ők is ott lesznek ( gyanítom Yesung is..) Még nem tudom.

És most térjünk vissza a jelenbe:
- Min,nem igaz,hogy nem tudtad hamarabb felvenni a telefonod .- kiabált a vonal túlsó végéről egy ideges GDragon.
-Nyilván valami okom volt rá. – feleltem cinikusan. Igazság szerint,mikor először hívott,éppen YeMinnel beszéltem,aztán,mikor vissza akartam hívni,anyám telefonált,hogy ma délután be tudok-e menni egy fontos dolog miatt ( húúúha…). Szokás szerint tömör volt és egyenes. Idézem „ És elegánsan gyere.”
- Oké,ez most mindegy. Szóval holnap este lesz egy kis..na jó nem „kis” nyárindító koncertje a YG-nek és véletlenül van egy ingyen VIP jegyem csak neked. 8-kor kezdünk. Valószínűleg előtte aludni fogok,de ha mondod a biztonságiaknak,hogy ki vagy,biztos be fognak engedni.
- Ömm.. oké,szívesen elmegyek.
- Király.Ja,és Taeyang kérdezi,hogy láttad-e a Vogue-ot. Tudod,most ő van a címlapon.
- Még nem volt időm beszerezni,de ma úgy is megyek a Voguehoz,szóval kérek majd egy példányt.
- Na ennek örülni fog. Majd megmondom neki. Na most mennem kell. Pusziii.
Igazság szerint éreztem,hogy valami ilyesmi miatt hív. Nem,mintha nem örültem volna neki. Már jó régen nem találkoztunk.

Mivel anyám nem mondta pontosan,hogy mikor menjek,és most pont ráértem,ezért a Vogue felé vettem az irányt. Egy pillanatra átsiklott az agyamon,hogy motorral kéne mennem,de gyorsan elhesegettem. Igen,ez is az én hülyeségem,hogy nem bírok felülni rá a szakításunk óta… Úgyhogy kocsival mentem. Szerintem az „elegáns” jelzőnek is megfeleltem.

A székházhoz érve a recepciós rögtön fel küldött az irodába.
- Szabad. – hangzott a válasz a kopogásomra.
- Szia. –köszöntem. Ő csak bólintott, hogy miért,azt nem tudom. – Tudod,ilyenkor vissza szokás köszönni. –ültem le elé egy székre.
- Térjünk a lényegre. –tolt elém egy citromsárga mappát.

mikor modelleset játszom otthon és anyám hirtelen felhív xD
Legalább az elegáns ruha adott volt :p

-Kérlek. Nehogy megpróbálj kedves lenni. –nyitottam ki az imént említett tárgyat. Mindössze egyetlen egy papírlap volt benne,ami egy szerződésnek látszott. – Mi ez ? – néztem fel anyámra.
- Ez egy szerződés. Egy modell szerződés. Jobban mondva egy bizonyos ügynökség .- mutatott a papíron feltűntetett névre ( elég neves ügynökség volt,azt meg kell hagyni…sőt, nagyon-nagyon elirmert volt.) – felfigyelt rád. Illetve a régebbi képeidre,mikor még modellkedtél. Felvették velem a kapcsolatot. Megkérdezték akarsz-e nekik dolgozni. Igent mondtam, helyetted is. Eznekünk is jó,mert az első fotózást a Voguenak csinálják ma, és téged akarnak ennél a kampánynál is. A szerződés egyelőre 3 hónapra szól,utána persze lehet hosszabbítani. Gyorsan írd alá,aztán mehetsz a földszinti 2-es fotóterembe. Már minden ott van.
- Mégis mit képzelsz magadról,hogy helyettem döntesz ? Mikor éred fel végre ép ésszel,hogy én a lányod vagyok és nem valami kis bábu ,akit kedved szerint ide-oda rángathatsz? – vágtam az asztalra. Anya egy picit összerezzent.
- Nézd, a megkeresés egy hete érkezett. Tudtommal elég elfoglalt voltál. Na meg én is olvasok újságot… Szerintem jót tenne neked is,ha a lapok nemcsak a szerelmi botrányaidról írnának. Hivatalosan tulajdonképpen már úgy vették,hogy igent mondtál, a papír csak formaság. Ne miattam tedd meg,hanem magad miatt. Fényes jövő állhat előtted,ha ezt elfogadod. – anya összekulcsolta a kezét maga előtt. Vörös ajkain egy pillanatra sem látszott a mosoly bármilyen jele sem. Nagyot sóhajtottam. Tulajdonképpen alá akartam írni. Nem anyám miatt. Tényleg nem. Mégis ott volt bennem az érzés,hogy ,ha aláírom,azzal neki teszek szívességet. Egy kicsit még haboztam,majd elvettem az előttem heverő tollat,és aláfirkantottam a nevemet.
- Jól mondtad. Egyáltalán nem miattad csinálom… továbbá nincs szükségem arra,hogy helyettem dönts. Jó lenne,ha felfognád végre, és azt is megértenéd,hogy ez az egész most nem rólad szól. Hanem rólam. – toltam vissza a mappát felé,majd az ajtó felé indultam.
- Oh,és még valami… -fordultam vissza – apa a hétvégén itt fog koncertezni. Csak hogy tudd. – közöltem vele szárazon,majd becsaptam magam mögött az ajtót.

A fotóteremben már tényleg vártak rám. Ott volt az ügynökség igazgatója is.
- Te vagy Min,ha nem tévedek .- lépett oda hozzám. – Myung-dae vagyok. Örülök,hogy megismerhetlek,és hogy elfogadtad a szerződést .- mosolygott.
- Én köszönöm,hogy felkértek. –mosolyogtam.
- Tudom,hogy elég hirtelen jött ez az egész,természetesen mindent részletesen el fogunk magyarázni,ahogy azt kell,viszont ez a fotózás is eléggé hirtelen jött. Mivel itt vagy,ezért gondolom beleegyeztél a képek elkészítésébe.
- Igen. –bólintottam.
- Nagyszerű. Nekem most el kell mennem,mert fontos megbeszélésem lesz. A többit majd megbeszéljük később,ha bejössz az irodánkba. – nyújtotta felém a névjegy kártyáját.- LeeYung! –intett a sminkes asztalnál álló férfi felé. Ő elmosolyodott,majd csatlakozott hozzánk.
- Ő lesz a managered.
- Azt hiszem tegeződhetünk. – mosolygott rám,miközben felém nyújtotta a kezét. Miután bemutatkoztunk,és az igazgató is elment,elkezdődhetett a fotózás.
Kisminkeltek és megcsinálták a hajamat,majd a ruhák következtek. Kb. 4x kellett átöltöznöm. A téma vegyes volt. A smink visszafogottabb volt,a vörös rúzst kivéve.
Nagyon élveztem, furcsa mód eddig nem is éreztem,hogy mennyire hiányzik ez az egész.
Miután készen voltunk,a fotós oda hívott magához. Megnéztük a képeket. Mindenki nagyon elégedett volt velem. Azt mondták,hogy a képek az augusztusi Vogueban fognak szerepelni.
- Szép munka volt Min. Várom,hogy a jövőben együtt dolgozzunk. – mosolygott LeeYung,miközben a folyosón sétáltunk.
- Őszintén szólva eléggé a derült égből jött ez az egész és még nem nagyon értem,hogy mi is lesz a feladatom,de én is várom. – mosolyogtam én is.
- Biztos vagyok benne,hogy könnyen bele fogsz rázódni. Holnap felhívlak a továbbiakról ( természetesen telefonszámot cseréltünk). Szia ! – köszönt el,majd a kijárat felé indult.
Tényleg nem értettem,hogy miért pont én,mármint,hogy találtak meg… Van egy olyan érzésem,hogy anyámnak több köze van hozzá,mint azt gondolnám… Eléggé elbambulhattam,mert akkor hallottam meg,hogy valaki utánam kiabál,mikor már csak 2 méterre volt tőlem.
- Miiin! A füleden ülsz ?!- hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot.
- SeungJun ?? – fordultam meglepetten a hang irányába. – Te meg mi a francot keresel itt ? – ugrottam a nyakába.
- Itt van fotózásom,csak nem tudom melyik teremben. Ezer éve nem találkoztunk ! Még mindig fasírtban vagy anyáddal ?
- Az biztos. Háát ez egy hosszú történet,de… most miért erről akarsz beszélni ? Mesélj már,mi van veled ? – fogtam meg a kezét,majd a kanapékhoz húztam. SeungJunt akkor ismertem meg,mikor Yesungot,mert… hát történetesen legjobb barátok. Egy ügynökségnél voltak ( vagy még mindig egynél vannak?). Miután YeSung elment, nem sokkal utána valahogy vele is megszakadt a kapcsolatom,mert New Yorkba költözött. Szóval gondolhatjátok mennyire boldog voltam,mikor megláttam. Régebben még közös fotózásaink is voltak. Elmeséltem neki nagyjából,hogy mi a helyzet velem. Tényleg csak nagyjából,mert inkább rá voltam most kíváncsi.
- Hát nem vagy semmi Min. Másokkal egész életükben nem történik annyi minden,mint veled egy hét alatt. – nevetett.
- Hát ez van. Mától megint modellkedem,aztán majd meglátjuk. – vontam meg a vállam.
- Örülök neked! És együtt vagy még… öhhm… ja igen, Sehunnal ?
- Már…nem. – válaszoltam szaggatottan.
- Oh,bocsi,nem kell róla beszélnünk .- fogta meg a kezem.
- Semmi baj.
- Velem amúgy minden oké, átköltöztem LA-be az ügynökség,meg Yesung miatt… oh,tudom  ő tiltott téma.- tette a szájára a kezét szórakozottan.

hiányoztál♥

Yesung és SeungJun. A képet még én csináltam.
( Azt hittem,hogy már nincsenek róluk képek a telómon)

- Mondd nyugodtan. Nem érdekel már.

- Tényleg ? Egyáltalán nem ? Mert tudod,szerintem ő még…

-   Nem érdekel,hogy mit érez, oké ? Inkább mégse beszéljünk róla.

-Jól van bocsi. De azt tudod,hogy most hétvégén ide jön ? Fotózásunk is lesz akkor. Ezért is vagyok most Koreában.

-  Igen,tudom. Majd elkerüljük egymást. Szóval,milyen LA? –váltottam témát.

-   Nagyon szuper! Imádom. De hiszen te is tudod .- lökte meg a vállam.

 

Még beszélgettünk kicsit, megadta a mostani telefonszámát,én is az enyémet,majd megmutattam,hogy hol lesz a fotózása és elköszöntünk.

Miközben a kocsimhoz sétáltam,összegeztem az utóbbi egy hónapomat. Junnak igaza van… tényleg nem semmi,hogy mennyi minden történik velem… A telefonom csörgése zökkentett ki a merengésből.
- Igen ?- vettem fel,meg sem nézve,hogy ki az.
- Én vagyok. – hallottam meg a vonal túlsó végéről Sehun hangját.