Seo Young - Talking with Seiji

Este 9-re sikerült átrágnunk magunk minden papíron. Volt üresedés bőven,azt meg kell hagyni. Felhívtam B-t és megköszöntem neki,hogy segített japán barátaimnak. Valamint megkértem,hogy holnap 11-re jöjjön értük és menjenek be a Lotte World-be elintézni az állásokat. Végre minden kezdett egyenesbe jönni. Legalábbis azt hittem…

Másnap reggel egész korán keltem. Valamiért nem voltam álmos. Kicsoszogtam a konyhába és csináltam magamnak egy kávét,majd a vendég szoba felé vettem az irányt. Gondoltam,ha már úgyis fent vagyok ilyen korán,hasznosan töltöm az időt és kimosom Seiji ágyneműjét meg elrakok neki még pár cuccot. (Ugyanis tegnap éjfélkor felhívott,hogy kéne neki még pár dolog). Mia és Kio úgyis a nappaliban aludtak ma ,úgyhogy nem keltettem fel őket a zörgéssel. Lehúztam a huzatot Seiji paplanjáról,majd a párnáért nyúltam. Ahogy húzni kezdtem róla a huzatot valami megzörrent benne.
 - Mi a fene…. – mondtam csak úgy magamnak és benyúltam a huzatba. Nem akartam elhinni amit látok. Egy injekciós tűt és egy kis zacskó fehér port,meg egy erős nyugtatót találtam. Olyas fajtát amit csak orvos írhat fel,és általában skizofrénok szedik,mert drogszerű hatása van. Tudtam,hogy mi ez,mert Seiji régen is ezekkel adagolta túl magát.

-          a rohadt életbe Seiji. – csattantam fel. Nem tudtam elhinni,hogy így átvert. Komoly gondjai voltak,amikkel egyszerűen nem bírt szembenézni. Elhatároztam,hogy még nem szólok Kio-éknak. Először utána járok a dolognak. Gyorsan írtam egy üzenetet a srácoknak,hogy elmentem Joon-al találkozni(ami mellesleg igaz volt,csak nem délelőttre) ,majd kocsiba ültem és B háza felé vettem az irányt. Lehet,hogy kicsit gyorsan hajtottam,de túl ideges voltam ahhoz, hogy lassítsak. Rekord idő alatt értem oda az úti célomhoz. Kipattantam a kocsimból
és a bejárathoz rohantam. Szinte ráfeküdtem a csengőre.
- Jól van, jól van. Megyek már. – hallottam meg Mei hangját, majd az ajtó kinyílt. Barátnőm álmosan dörzsölgette a szemét.
- Szia Mei! Bocsánat,hogy csak így hirtelen beállítok,de beszélnem kell Seijivel. Hoztam neki pár dolgot. – hadartam,talán kicsit túl idegesen.
- Őőő semmi gond,nyugodtan gyere be. B most nincs itthon,mert D-vel ment valahova,a többieket meg nem tudom. Nemrég keltem fel. – nevetett.
- Tényleg bocsi,hogy ilyen korán zavarok.
- Dehogy zavarsz. Seiji az emeleti második szobában van. Nem tudom,hogy alszik-e még. Amúgy jó fej srác meg helyes is. Remélem sikerül kilábalnia a függőségből. – tűnődött Mei.
- Én is nagyon remélem. Akkor felmegyek. Azért majd mi is beszélhetünk. Mármint elég ritkán van rá alkalmunk. - feleltem.
- Mindenképpen. Már én is mondani akartam. – mosolygott rám és eltűnt a konyhában. Én felsétáltam az emeletre és bekopogtam a második szobába.
- Ki az? – hallottam meg Seiji álmos hangját.
- Seo. – feleltem. Az ajtó se perc alatt kinyílt és egy szemét dörzsölgető,boxer alsós Seiji állt előttem.
- Sziaaa. Hát ennyire hiányoztam? – ölelt át és behúzott a szobába. Eléggé nagy szoba volt. Fele akkora mint a lakásom.
- Ne gondolj túl sokat magadról. – borzoltam össze a haját. Ő égnek emelte a kezét és ledőlt az ágyra.
- Szép szobát kaptál. – ültem le mellé.
- Jaja. Eléggé fasza. De van szobatársam. Egy japán srác. Azt hiszem Tokami…. jaaa nem Tokiya. Jó fej srác,de most dolgozik,mert egy bárban pultos. A másik szobában meg egy buzi srác lakik. Tisztára mint valami beteg Hollywood-i filmben. – röhögött. Én csak oldalba vágtam.
- Hééé tudod,hogy csak vicceltem. De még nem feleltél a kérdésemre. Mi szél hozott kicsit sem szerény hajlékomba? – könyökölt fel az ágyon.
- Hoztam pár dolgot,amit kértél. – vettem elő a táskámból a cuccait. A drogokra még nem tértem ki.
- Óóó köszi,istennő vagy. De még én is vissza akarok menni,hogy elhozzak ezt-azt… - vakarta meg a halántékát.
- Miféle „ezt-azt”? Mondd mi az,és elhozom.
- Őőő nem kell ezzel fáradnod. Amúgy sem maradok itt olyan sokáig szóval nem kell évekre berendezkednem. Csak néhány fontos dolog,olyan pasis cucc. – felelte kicsit habozva.

Get a T-shirt Seiji xd ♥

- Szóval pasis cucc. Nagyon rosszul hazudsz Seiji. – néztem rá komolyan. Láttam rajta,hogy kezd ideges lenni. Most ahogy jobban megnéztem az arcát a szemei rendellenesen karikásak és bevérzettek voltak. Egyértelmű jelei annak,hogy ma még nem adta be magának az „adagját”.
- Ezt meg hogy érted? Mégis miről hazudnék? – kérdezte végül.
- Azt majd te mindjárt elmondod. Mert ne akard,hogy nekem kelljen. – fordítottam komolyra a szót.
- Fogalmam sincs,hogy miről beszélsz. Kezdesz paranoiás lenni Seo. Ne menjek el veled orvoshoz? – nevetett.
- Hahaha olyan vicces vagy Seiji. Csak valahogy nem hiszem, hogy akkor is ilyen jókedvedben lennél ha mondjuk nem találnád meg a párnahuzatodban EZEKET! – vettem ki a táskámból a fecskendőt,nyugtatót és a drogot. Seiji arca fal fehér lett.
- Ho-hogy találtad meg ezeket? TE KUTATTÁL A CUCCAIM KÖZT?  - csattant fel, felpattanva az ágyról.
- Nehogy még neked álljon feljebb. Amúgy ha tudni akarod,csak ki akartam mosni az ágyneműdet. Én sem számítottam rá,hogy ezeket találom a huzatban. Mégis meddig akartál még hülyét csinálni belőlünk Seiji? – ordítottam. Seiji idegesen túrt a hajába. Olyan volt,mint aki mindjárt felrobban.
- A-azokat az orvosom írta fel és… - kezdte,de nem engedtem,hogy végig mondja.
- Aha,persze. Legalább most ne hazudj. Mióta tart ez Seiji? – álltam fel én is.
- De mi?? Nem tart semmi se. Csa-csak néha be kell vennem egy bogyót,vagy …vagy be kell szúrnom magamnak egy kis herkát,de ez a leszokás része. Minél jobban csökkentem az adagot,annál könnyebben szokom le… nem kell ,hogy ezen fennakadjatok. – hadarta. Láttam rajta,hogy hazudik. Túl jól ismertem.
- Seiji,könyörgöm ne hazudj nekem. Nem veszed észre,hogy hova süllyedtél? Titokban drogozol? Komolyan itt tartasz? Miért nem mondtad el nekünk? – folytattam egy fokkal lágyabban.
- Hogy miért nem mondtam el? És mégis hogyan gondoltad Seo? Mit mondtam volna? „Bocs srácok,de amióta pár hete újra túladagoltam magam folyton drogozom,de ne aggódjatok nincs nagy gáz”. Hm? Így gondoltad?  - nézett rám. A szemében kétségbeesés keveredett haraggal.
- Te is tudod,hogy nem. De el kellett volna mondanod nekünk. Kio-ékkal kitaláltunk volna valamit . Tudod,hogy ő is mindig melletted áll,hiszen együtt laktok Tokyo-ban. Legalább neki elmondhattad volna a rohadt életbe!
- Ne gyere nekem ezzel! Ne gyere Kiosuke-val. Tudom,hogy én csak egy elcseszett lecsúszott drogos vagyok,akinek semmi sem jön össze. Tudod milyen rossz volt japánban is azt hallgatni,hogy a bátyám mennyivel jobb nálam? Aztán látni,hogy Kio mennyivel jobban teljesít az egyetemen. Még Mia is jobb jegyeket kapott nálam. Egész életemben azt kellett hallanom a szüleimtől,hogy mennyire nem viszem majd semmire. És szépen lassan kezdem én is elhinni. Te azt mondod,hogy elmondhattam volna legalább Kio-nak. De nektek fogalmatok sincs,hogy ez milyen. Úgyhogy legalább most ne akarjátok jobban tudni,hogy mi a jó nekem. – kapta ki a kezemből a drogot. Most telt be a pohár.
- ENOMOTO SEIJI. Te mégis mi a fenéről beszélsz? Mindig is egy idióta voltál,de nem gondoltam volna,hogy ennyire. És ne akard nekem itt eljátszani a magányos

Get well,u idiot

kitaszítottat,mert nem veszem be. Túl jól ismerlek. És segítségre van szükséged,még ha nem is látod be. Úgyhogy vagy vissza adod ,ami a kezedben van és megígéred,hogy megpróbálsz leszokni,először B-vel aztán egy elvonón… vagy pedig visszaküldelek Tokyo-ba,ahol már muszáj lesz elmenned egy kibaszott klinikára. Értve vagyok,vagy mondjam el lassabban is? – tartottam felé a markom. Ő mélyet sóhajtott és a kezembe adta a drogokat,majd leült az ágyára. Nem szólt semmit,csak a földet bámulta. Én is leültem mellé. Így ültünk egy darabig. Egyikünk sem szólt egy szót sem. Végül ő törte meg a csendet.
- Sajnálom…. nem tudom,hogy mit mondhatnék még,de … de sajnálom. – suttogta. Hallottam a hangján ,hogy komolyan gondolja.
- Én is sajnálom. De szeretném,hogy tudd,hogy mi itt vagyunk neked. Ha úgyis érzed,hogy egyedül vagy hozzánk fordulhatsz. Mert,ha valaki,akkor mi nem fogunk elárulni. Ha kell bejárunk veled minden egyes elvonóra,de nem hagyunk egyedül Seiji. Csak térj már észhez komolyan. – kócoltam össze a haját. Ő csak magához húzott és ledőltünk az ágyra.
- Tudom. És igazad van,de…nagyon nehéz. Tényleg egy idióta pöcs vagyok. – tette a homlokára a kezét.
- Igen,az vagy. De egy imádnivaló idióta. – nyomtam egy puszit az arcára. Ő kicsit elmosolyodott.
- Elmondtad Mia-éknak? – kérdezte. Megráztam a fejem.
- Még nem. Az lenne a legjobb,ha te mondanád el. Mondjuk ma este. Mondd meg B-nek,hogy gyertek át. Ő is jöhet. És akkor négyszemközt elmondod nekik,oké?
- Oké….- sóhajtotta.
- És Seiji?
- Hm?
- Minden rendben lesz. – tettem a mellkasára a fejem.
- Hahh,jó lenne. De most így hírtelen tudod,hogy mi hiányzik még a drognál is jobban? – szólalt meg.
- Mi? – néztem rá.
- Egy jó kis gruppen. – nevette el magát.
- Aaaaa Seijiiii – vágtam hozzá egy párnát.
                                Kio&Mia a tegnapelőtti bulin ♥