 |
| my lil monster ♥ |
Reggel arra ébredtem,hogy
iszonyúan fáj a fejem és ,hogy Hollynak már megint sikerült kitúrnia az ágyból.
Mikor nagy nehezen sikerült ülő helyzetbe küzdenem magam megláttam,hogy nem
csak Holly fekszik mellettem. Kio is a matracot nyomta,egy szál gatyában. Kócos
haja a szemébe hullott.
- Húúú Holly, szerintem túl jól sikerült az este. – suttogtam kiskutyámat magamhoz húzva,majd lábujjhegyen kilopóztam a szobából. Szinte félve nyitottam be a vendég szobába,ahol csak Miat és Sun-t találtam. Mindketten ébren voltak és az ágyon fekve telefonoztak.
- Jó reggelt srácok. Hol van Seiji? – szólaltam meg.
- Szia Seo! Seiji? Gondolom a nappaliban. Amúgy neked mennyi maradt meg a tegnap estéből? – ült fel barátnőm.
- Háát az egész. Illetve kisebb kihagyásokkal. De megvan a haza út is,meg hogy nagyon sokat táncoltam Eunjival meg Jung-al. Meg persze veletek is. Kio meg Seiji megint nagyon népszerűek voltak. – dőltem az ajtónak.
- Az biztos. És a színpadon táncoltunk! Juhuuu! Imádom ,hogy ott dolgozol baby. – csókolta meg Mia Sunt.
- Na jó,akkor most hagylak titeket és megnézem Seijit. – mentem ki a szobából egy mosoly kíséretében. Az este tényleg nagyon vad volt. Seijiről és Kio-ról alig lehetett levakarni a lányokat. És most nem túlzok. Mikor a nappaliba értem szinte imádkoztam,hogy Seiji a kanapén legyen. Tegnap tényleg „jó fiú” volt.. vagyis valami olyasmi. Nem ivott semmit és nem is drogozott. De pár szál cigit elszívott,aminek nem örültem viszont annak nem volt köze a gyógyszereihez,úgyhogy elvileg „nem volt tilos”. Viszont megint eléggé a farka után ment és legalább 3 lánnyal eltűnt az este folyamán. Ezen már meg sem lepődtünk. Igazából örültem,hogy újra a régi,vagyis jobban van. Mikor megláttam a nappaliban feküdni,hatalmas kő esett le a szívemről. Már 11 óra is elmúlt, úgyhogy muszáj volt felkeltenem,hogy bevegye a gyógyszereit. Odamentem hozzá és leguggoltam a kanapéhoz. Holly a lábamnál toporgott és igyekezett alvó barátom mellé felugrani. Alig bírtam visszatartani.
- Seiji. Hé Seiji,ébresztő . – nyomtam egy puszit a homlokára. Ő mélyet sóhajtott,majd lassan kinyitotta a szemét,ami eléggé be volt vérezve.
- Hogy érzed magad? – kérdeztem.
- Mint akit betettek egy centrifugába. Baszki. Pedig nem is ittam. – dörzsölte meg a szemét.
- De a gyógyszereid még nem vetted be. Ezért vagy rosszul. Idehozom őket,jó? – álltam fel és a konyha felé indultam. Közben Kio is felébredt és kómásan odacsoszogott hozzám.
- A rohadt életbe,szétesik a fejem. – támaszkodott a konyhapultra. Gyorsan odavittem Seijinek a gyógyszereit és visszamentem Kiosukehez.
- Kicsit sokat ittál tegnap. – kócoltam össze a haját.
- Nekem mondod? Hol van a fejfájás csillapító Seo? – dőlt a vállamra.
Miután mindenkit elláttam a szükséges gyógyszerekkel, elmentem átöltözni. Mia és Sun még mindig nem jött ki a szobából. Inkább nem nyitottam be,nehogy olyat lássak,amit nem akarok.
- Srácok,én most kicsit elmegyek itthonról,mert Luhannal találkozom. Addig el lesztek,ugye? – mentem oda a nappaliban terpeszkedő két hímhez.
- Persze,menjél nyugodtan. – mosolygott Kio. Seiji arcát egy párnába temetve feküdt a kanapén.
- Seiji,jól vagy? – simogattam meg a hátát.
- Igen,de inkább ne beszélgessünk,mert mindjárt hányok. – suttogta.
- Úristen mi a baj? – csattantam fel.
- Nyugi Seo,ez csak a gyógyszerek mellékhatása. Túl későn vette be őket ezért van most kicsit rosszul. Tényleg menjél nyugodtan. Én majd rendet tartok. – kacsintott Kio.
- Oké,hiszek neked te orvos. – nevettem,majd egy –egy puszit nyomtam az arcukra és az ajtó felé indultam. Mikor leértem az udvarra és beültem fehér szépségembe megcsörrent a telefonom. A kijelző Lee Joon nevét írta ki. A szám automatikusan mosolyra húzódott. Nagyon régen beszéltünk.
- Húúú Holly, szerintem túl jól sikerült az este. – suttogtam kiskutyámat magamhoz húzva,majd lábujjhegyen kilopóztam a szobából. Szinte félve nyitottam be a vendég szobába,ahol csak Miat és Sun-t találtam. Mindketten ébren voltak és az ágyon fekve telefonoztak.
- Jó reggelt srácok. Hol van Seiji? – szólaltam meg.
- Szia Seo! Seiji? Gondolom a nappaliban. Amúgy neked mennyi maradt meg a tegnap estéből? – ült fel barátnőm.
- Háát az egész. Illetve kisebb kihagyásokkal. De megvan a haza út is,meg hogy nagyon sokat táncoltam Eunjival meg Jung-al. Meg persze veletek is. Kio meg Seiji megint nagyon népszerűek voltak. – dőltem az ajtónak.
- Az biztos. És a színpadon táncoltunk! Juhuuu! Imádom ,hogy ott dolgozol baby. – csókolta meg Mia Sunt.
- Na jó,akkor most hagylak titeket és megnézem Seijit. – mentem ki a szobából egy mosoly kíséretében. Az este tényleg nagyon vad volt. Seijiről és Kio-ról alig lehetett levakarni a lányokat. És most nem túlzok. Mikor a nappaliba értem szinte imádkoztam,hogy Seiji a kanapén legyen. Tegnap tényleg „jó fiú” volt.. vagyis valami olyasmi. Nem ivott semmit és nem is drogozott. De pár szál cigit elszívott,aminek nem örültem viszont annak nem volt köze a gyógyszereihez,úgyhogy elvileg „nem volt tilos”. Viszont megint eléggé a farka után ment és legalább 3 lánnyal eltűnt az este folyamán. Ezen már meg sem lepődtünk. Igazából örültem,hogy újra a régi,vagyis jobban van. Mikor megláttam a nappaliban feküdni,hatalmas kő esett le a szívemről. Már 11 óra is elmúlt, úgyhogy muszáj volt felkeltenem,hogy bevegye a gyógyszereit. Odamentem hozzá és leguggoltam a kanapéhoz. Holly a lábamnál toporgott és igyekezett alvó barátom mellé felugrani. Alig bírtam visszatartani.
- Seiji. Hé Seiji,ébresztő . – nyomtam egy puszit a homlokára. Ő mélyet sóhajtott,majd lassan kinyitotta a szemét,ami eléggé be volt vérezve.
- Hogy érzed magad? – kérdeztem.
- Mint akit betettek egy centrifugába. Baszki. Pedig nem is ittam. – dörzsölte meg a szemét.
- De a gyógyszereid még nem vetted be. Ezért vagy rosszul. Idehozom őket,jó? – álltam fel és a konyha felé indultam. Közben Kio is felébredt és kómásan odacsoszogott hozzám.
- A rohadt életbe,szétesik a fejem. – támaszkodott a konyhapultra. Gyorsan odavittem Seijinek a gyógyszereit és visszamentem Kiosukehez.
- Kicsit sokat ittál tegnap. – kócoltam össze a haját.
- Nekem mondod? Hol van a fejfájás csillapító Seo? – dőlt a vállamra.
Miután mindenkit elláttam a szükséges gyógyszerekkel, elmentem átöltözni. Mia és Sun még mindig nem jött ki a szobából. Inkább nem nyitottam be,nehogy olyat lássak,amit nem akarok.
- Srácok,én most kicsit elmegyek itthonról,mert Luhannal találkozom. Addig el lesztek,ugye? – mentem oda a nappaliban terpeszkedő két hímhez.
- Persze,menjél nyugodtan. – mosolygott Kio. Seiji arcát egy párnába temetve feküdt a kanapén.
- Seiji,jól vagy? – simogattam meg a hátát.
- Igen,de inkább ne beszélgessünk,mert mindjárt hányok. – suttogta.
- Úristen mi a baj? – csattantam fel.
- Nyugi Seo,ez csak a gyógyszerek mellékhatása. Túl későn vette be őket ezért van most kicsit rosszul. Tényleg menjél nyugodtan. Én majd rendet tartok. – kacsintott Kio.
- Oké,hiszek neked te orvos. – nevettem,majd egy –egy puszit nyomtam az arcukra és az ajtó felé indultam. Mikor leértem az udvarra és beültem fehér szépségembe megcsörrent a telefonom. A kijelző Lee Joon nevét írta ki. A szám automatikusan mosolyra húzódott. Nagyon régen beszéltünk.
 |
| I miss ur face idiot xd ♥ |
-Szia idegen! Hát felőled
is hallani? – vettem fel a mobilt.
- Szia Seo! Hiányzol nagyon. Valamikor rá érsz találkozni?
- Ezt inkább nekem kéne tőled kérdeznem. Nem én vagyok egy szuper híres idol , baromi sűrű menetrenddel. - nevettem.
- Jól van jól van . Igazad van. Akkor konkrétan kijelentem,hogy holnap délután 2-kor találkozol velem. Elmegyek hozzád és onnan indulunk valahova.
- Húú de határozott vagy. Egy ilyen szép kérésre nem lehet nemet mondani.
- Ugye-ugye? Remélem szabaddá tudod magad tenni. Most le kell tennem,akkor holnap. Sziaaa.
- Oké, sziaaa! – nyomtam ki. Háát akkor a holnapi programom is megvolt. Bedugtam a slusszkulcsom az indítóba és a Dorm felé vettem az irányt. Pont ahogy leparkoltam a kocsit megcsörrent a telefonom. Luhan volt az.
- Sziaa , pont most értem ide a Dormhoz,mindjárt fent vagyok. – vetem fel a mobilt.
- Kicsiiim az van,hogy most mégse jó. A manager berendelt egy fotózásra…kb 5 perce tudtuk meg. Sajnálom,tudom,hogy nagyon régen voltunk már normálisan együtt.
- Ugyan már, semmi baj. Nem a te hibád. Én holnap is ráérek. Dolgozz keményen. Szeretlek!
- Én is téged, nagyon. És ígérem bepótoljuk. Most mennem kell. Bocsánat.
- Tényleg nincs baj. Majd találkozunk. Sziaaa.
- Szia kicsim. – tette le a telefont. Mély levegőt vettem és vissza dugtam a kulcsot az indítóba,majd hazafelé vettem az irányt.
Mikor felértem a lakásba Holly boldogan rohant oda hozzám. Kiskutyámat felemelve sétáltam be a nappaliba,ahol Mia és Kio a kanapén ülve lapozgattak valami papírokat.
- Sziasztok. Hát ti mit csináltok? – ültem le hozzájuk.
- Sziaa Seo! Luhan nem ért rá? – kérdezte Mia.
- Nem,közbe jött egy fotózás. De most komolyan,mit csináltok? – hajoltam a papírok felé.
- A munkavállalási papírjainkat töltjük ki. Mert LESZ MUNKÁNK SEO! Hála Danbi-nek. – lelkendezett barátnőm.
- Hogy mi? Milyen munka? És mi lesz az egyetemmel?
- Ez csak részmunkaidő. És már tegnap beadtuk az átjelentkezésünket az egyetemünk itteni testvér egyetemére. Egyfajta tapasztalatszerzés egy másik országban néven. Szóval itt maradunk Seo,de nem fogunk ám élősködni rajtad pénz nélkül. – karolt át Kio.
- Hát én nem is tudom mit mondjak. Ez nagyon jól hangzik. De hogy jön a képbe B? – néztem rájuk.
- Hát úgy,hogy ma átjött és adott nekünk pár munkalehetőséget. Vagyis csak papírt róluk az apja Lotte Worldjében. Juuj Seo én még sosem voltam ott és annyira várom! Igaz,hogy a koreai még nem megy olyan jól,de gyakorlat teszi a mestert. – nevetett Mia.
- Tényleg? Ez nagyon rendes tőle. De akkor ezt tényleg komolyan kell vennetek srácok. De hol van Seiji?
- Seiji? Ő pár napra B-hez költözött. Azt mondta segít neki leszokni,elvonó nélkül. – felelte Kio.
- Hogy mi? És nem kellett volna erről szólni nekem? És mi az,hogy segít neki leszokni elvonó nélkül? Ez nem játék! Seijinek szüksége van arra az elvonóra a rohadt életbe! – csattantam fel.
- Hé nyugi Seo! Mi is tudjuk,oké. De Danbi aztmondta,hogy tudja mit csinál és megbízhatunk benne. – fogta meg a kezem Mia.
- Ez mind szép és jó,de B elég ritkán tudja,hogy mit csinál. Nagyon szeretem,de nem hiszem,hogy alkalmas rá,hogy leszoktassa Seijit. – dőltem hátra a kanapén. Hírtelen megcsörrent a telefonom. Seiji volt az.
- Szia te idióta. – vettem fel.
- Szi-szia Seo. Mondták Kio-ék,hogy mi a szitu? – lihegett.
- Őőő igen,de miért lihegsz ennyire?
- Danbi-vel vagyok az edzésén. Hallod,ez nagyon kemény. Én sokszor járok kondiba,de ez a csaj nem is ember. Megígértem neki,hogy azt teszem,amit mond,ha segít leszokni,de esküszöm én soha többet nem nyúlok droghoz , csak még egyszer ne kelljen ezt végig csinálnom. – felelte. Elnyomtam egy nevetést.
- Óóó tényleg? Szóval egy csaj padlóra küldött? Ne legyél puhány Seiji. Folytasd csak az edzéstervet édesem. – mondtam.
- Dehogy küldött padlóra. Több kell ahhoz. De ma este nem akartok átjönni B-hez a srácokkal? Kurva nagy az a ház. Szerintem vagy 500 ember elférne ott.
- Szivesen átmegyünk,de ezt előbb B-vel beszéld meg.
- Oké,ha abbahagyta az edzést megkérdezem. És Seo?
- Igen?
- Szeretlek,ugye tudod?
- Tudom. Én is téged,úgyhogy gyógyulj meg gyorsan és húzzál vissza a lakásomba. – Igenis. Na most lerakom,mert még hátra van 200 felülés.
- Úúú jól hangzik. De azért éld túl. Elég gáz lenne ha B még ebben is legyűrne. Puszi.
- Haha előbb szopom le magam,minthogy legyőzzön egy lá…- itt kinyomtam a telefont.
- Na mi az? Mégse bánod,hogy Danbivel van? – kérdezte Kio.
- Szia Seo! Hiányzol nagyon. Valamikor rá érsz találkozni?
- Ezt inkább nekem kéne tőled kérdeznem. Nem én vagyok egy szuper híres idol , baromi sűrű menetrenddel. - nevettem.
- Jól van jól van . Igazad van. Akkor konkrétan kijelentem,hogy holnap délután 2-kor találkozol velem. Elmegyek hozzád és onnan indulunk valahova.
- Húú de határozott vagy. Egy ilyen szép kérésre nem lehet nemet mondani.
- Ugye-ugye? Remélem szabaddá tudod magad tenni. Most le kell tennem,akkor holnap. Sziaaa.
- Oké, sziaaa! – nyomtam ki. Háát akkor a holnapi programom is megvolt. Bedugtam a slusszkulcsom az indítóba és a Dorm felé vettem az irányt. Pont ahogy leparkoltam a kocsit megcsörrent a telefonom. Luhan volt az.
- Sziaa , pont most értem ide a Dormhoz,mindjárt fent vagyok. – vetem fel a mobilt.
- Kicsiiim az van,hogy most mégse jó. A manager berendelt egy fotózásra…kb 5 perce tudtuk meg. Sajnálom,tudom,hogy nagyon régen voltunk már normálisan együtt.
- Ugyan már, semmi baj. Nem a te hibád. Én holnap is ráérek. Dolgozz keményen. Szeretlek!
- Én is téged, nagyon. És ígérem bepótoljuk. Most mennem kell. Bocsánat.
- Tényleg nincs baj. Majd találkozunk. Sziaaa.
- Szia kicsim. – tette le a telefont. Mély levegőt vettem és vissza dugtam a kulcsot az indítóba,majd hazafelé vettem az irányt.
Mikor felértem a lakásba Holly boldogan rohant oda hozzám. Kiskutyámat felemelve sétáltam be a nappaliba,ahol Mia és Kio a kanapén ülve lapozgattak valami papírokat.
- Sziasztok. Hát ti mit csináltok? – ültem le hozzájuk.
- Sziaa Seo! Luhan nem ért rá? – kérdezte Mia.
- Nem,közbe jött egy fotózás. De most komolyan,mit csináltok? – hajoltam a papírok felé.
- A munkavállalási papírjainkat töltjük ki. Mert LESZ MUNKÁNK SEO! Hála Danbi-nek. – lelkendezett barátnőm.
- Hogy mi? Milyen munka? És mi lesz az egyetemmel?
- Ez csak részmunkaidő. És már tegnap beadtuk az átjelentkezésünket az egyetemünk itteni testvér egyetemére. Egyfajta tapasztalatszerzés egy másik országban néven. Szóval itt maradunk Seo,de nem fogunk ám élősködni rajtad pénz nélkül. – karolt át Kio.
- Hát én nem is tudom mit mondjak. Ez nagyon jól hangzik. De hogy jön a képbe B? – néztem rájuk.
- Hát úgy,hogy ma átjött és adott nekünk pár munkalehetőséget. Vagyis csak papírt róluk az apja Lotte Worldjében. Juuj Seo én még sosem voltam ott és annyira várom! Igaz,hogy a koreai még nem megy olyan jól,de gyakorlat teszi a mestert. – nevetett Mia.
- Tényleg? Ez nagyon rendes tőle. De akkor ezt tényleg komolyan kell vennetek srácok. De hol van Seiji?
- Seiji? Ő pár napra B-hez költözött. Azt mondta segít neki leszokni,elvonó nélkül. – felelte Kio.
- Hogy mi? És nem kellett volna erről szólni nekem? És mi az,hogy segít neki leszokni elvonó nélkül? Ez nem játék! Seijinek szüksége van arra az elvonóra a rohadt életbe! – csattantam fel.
- Hé nyugi Seo! Mi is tudjuk,oké. De Danbi aztmondta,hogy tudja mit csinál és megbízhatunk benne. – fogta meg a kezem Mia.
- Ez mind szép és jó,de B elég ritkán tudja,hogy mit csinál. Nagyon szeretem,de nem hiszem,hogy alkalmas rá,hogy leszoktassa Seijit. – dőltem hátra a kanapén. Hírtelen megcsörrent a telefonom. Seiji volt az.
- Szia te idióta. – vettem fel.
- Szi-szia Seo. Mondták Kio-ék,hogy mi a szitu? – lihegett.
- Őőő igen,de miért lihegsz ennyire?
- Danbi-vel vagyok az edzésén. Hallod,ez nagyon kemény. Én sokszor járok kondiba,de ez a csaj nem is ember. Megígértem neki,hogy azt teszem,amit mond,ha segít leszokni,de esküszöm én soha többet nem nyúlok droghoz , csak még egyszer ne kelljen ezt végig csinálnom. – felelte. Elnyomtam egy nevetést.
- Óóó tényleg? Szóval egy csaj padlóra küldött? Ne legyél puhány Seiji. Folytasd csak az edzéstervet édesem. – mondtam.
- Dehogy küldött padlóra. Több kell ahhoz. De ma este nem akartok átjönni B-hez a srácokkal? Kurva nagy az a ház. Szerintem vagy 500 ember elférne ott.
- Szivesen átmegyünk,de ezt előbb B-vel beszéld meg.
- Oké,ha abbahagyta az edzést megkérdezem. És Seo?
- Igen?
 |
| Just be well Seiji... |
- Tudom. Én is téged,úgyhogy gyógyulj meg gyorsan és húzzál vissza a lakásomba. – Igenis. Na most lerakom,mert még hátra van 200 felülés.
- Úúú jól hangzik. De azért éld túl. Elég gáz lenne ha B még ebben is legyűrne. Puszi.
- Haha előbb szopom le magam,minthogy legyőzzön egy lá…- itt kinyomtam a telefont.
- Na mi az? Mégse bánod,hogy Danbivel van? – kérdezte Kio.
- Hááát adok neki egy esélyt.
Meglátjuk mi sül ki belőle. Na de most mutassátok azokat a papírokat. –
karoltam át japán barátimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése