Mei

Csendes kis környéken
vagyunk.

Miután mindenkit haza szállítottam és elértem, hogy ne nekem kelljen először kiszállnom a csendben ültem a kocsimban. Illetve Kris kocsijában, amit közös lakásunkhoz vettem, amiről senki nem tud csak Ő és Én. B furcsállta, hogy amint üres lett a jármű nekem a hajnali órákban fontos dolgom lett, úgyhogy jelen pillanatban nem is dolgoztam, Hiszen a nyáron lediplomáztam ezzel megszűnt a gyakornokság a Vougenál. A mély garázs tele volt autóval, alig találtam olyan parkolót, ahova böszme nagy autónk befér. A telefonom rezegni kezdett, a kijelzőre pillantottam, legjobb barátnőm hívott, fel se vettem, de a testem össze porcikája azt sugallta, hogy B aggódik értem. Nem bírtam beszélni és magyarázkodni, hogy hol vagyok, csak egyedül akartam lenni a gondolataimban. A zizegés abba maradt. Kiszálltam végre és felmentem, hogy vehessek egy forró zuhanyt.

A lakásunk átlagos kis fiataloknak való lakás volt, tele dobozokkal, képekkel, ruhákkal, amiket Kris küldözget folyamatosan. A házi néni naponta jött takarítani, így nem lepett por semmit. Kellemes őszi idő volt, úgyhogy kinyitottam kicsit az ablakot. A kanapén egy hatalmas ajándék tasakot találtam, rajta egy rövidke üzenettel.

„El kéne jönnöd velem egy jótékonysági estre." Kihúztam egy ruhát és egy cseppet sem hozzám illő darabbal találtam szembe magam, hamarabb tudnám elképzelni Yem-en vagy B-n, de hogy Én egy ilyet hordjak. Azonnal telefonomért nyúltam.

-Te nem vagy százas. – vette fel második csörgésre testvérem.

-Most miért? Az EXO óta egy hatalmas imidzs váltáson megyek keresztül, és mivel te vagy a kísérőm neked is hozzám kell öltöznöd.

-De muszáj ennyire feltűnőnek lennie?!

-Kötelező. Mennem kell. Szeretlek. – és Kris már bontotta is a vonalat. Úgy gondoltam jobb lesz ha tényleg letusolok. A forró víz alatt álltam és csak bámultam a fehér csempét. Elfáradtam az egész éjszakás vezetésben. Homlokom a nedves csempének támasztva lehunytam a szemeim és hallgattam a vízcseppek halk muzsikáját. Kellett már ez a kis egyedüllét. Már sok idő eltelhetett mikor keserves nyávogás csapta meg a fülem. Törülközővel magam körül rohantam ki a nappaliba. Egy aprócska szőrgombolyag éhesen figyelt a nyitott ablakban.

Hát ő lenne Mona.

-Hát szia. – szelíd volt, ahogy magamhoz szorítottam elkezdte nyalogatni a vizet a karomról – Biztosan éhes vagy. Gyere nézzünk szét mi van itthon. – nem engedtem el, a konyhában kerestem egy kissé mély tányért, amibe tudok neki önteni egy kis tejet. Szerencsére a pulton háromszor is elfért volna, így bátran mertem otthagyni. Magamra kaptam valami kis kényelmeset és vissza siettem új kis lakótársamhoz.

A Mona nevet kapta, magam sem tudom miért, olyan kis Monás pofija volt. Amint az összes tejet kiitta, lehuppant a pultról, persze nekem azonnal szívinfarktusom lett, hogy összetöri magát, de csak felém nézett, és mintha meg akarna nyugtatni nyávogott egyet. Akárcsak otthon lett volna, a hálóba sietett, az ágyra ugrott és összekuporodva elaludt. Telefonom 10 percenként csengett, hol Yemin,  hol B, D vagy Yeol hívott. Senkinek nem vettem fel, még nem álltam készen a magyarázkodásra, hogy Kris vett nekem meg magának egy közös lakást, aminek a címét csak is mi ketten tudjuk. Plusz vett egy autót, hogy a paparazzók ne ismerjenek fel. Bár szerintem egyértelmű, hogy az EXOból csak én vagyok ilyen terepjáró őrült. A többi csajszi a tökéletesen áramvonalas, karcsú autókat tartja előnyben, én addig a kényelemre hajtok és ezt a csodás és hatalmas Land Roveremben érzem.

-Még nem állok készen. – suttogtam és Mona mellé összekuporodtam. Nem jött álom a szememre, így inkább csak a kis szőrmókot simogattam. Valaki kopogott. Az ajtót kitépve egy ideges B lökött arrébb.

-MÉG IS MI A FRANCOT KÉPZELSZ MAGADRÓL?! – kezdett el teli torokból üvölteni.

-Itt közelebb vannak a szomszédok, vegyél vissza. – csuktam be utána az ajtót – Egyébként is mit keresel itt?

-Yem kiszedte Krisből a címet. Mei, mi van veled?

-Zsúfolt a ház kicsit. Egyedül létre vágytam és eljöttem. Ennyi, nem kell azonnal a plafonon lenni.

-De a plafonon vagyok, mert egyedül hagytál a gyerekkel. Tudod, hogy nem bírok vele.

-Bababoy itt van lassan 1 éves, tessék kicsit jobban igyekezni.

-De...

-NEM ÉN VAGYOK AZ ANYJA SEM APJA, LÉGY SZÜLŐ VÉGRE DANBI! – kiabáltam le én is őt. Szemei könnyekkel teltek meg és ahogy kimondtam már meg is bántam, hogy azt mondtam, amit. Vettem egy nagy levegőt és a konyhába mentem. Szipogva követett. Elé toltam egy csésze kávét és magyarázni kezdtem. Elmondtam neki töviről hegyire, hogy miért van a lakás, miért van az autó, miért tűnök el manapság olyan sokat. Majd bemutattam neki Monát. Láttam, hogy valamit nagyon el akar nekem mondani, de nem merte. Így inkább megmutattam neki a ruhát, amit drága testvérem küldött nekem. Hát mit ne mondjak el volt ájulva, hogy a ruha milyen jól néz ki, az, hogy én hogy festek benne, már nem volt olyan érdekes. Aztán leesett neki, hogy miért is vettem fel és megdicsért, hogy jól mutatok benne, de teljesen nem én vagyok.

-Mikor lesz a buli?

-Holnap este. Reggel repülök, de éjszaka a magángépet kölcsön adták anyuék, szóval azonnal az este után jövök.

Nem csak a cipőm ADIDAS XD

-Akkor....Mei....Mino hívott, hogy nézzük meg az SMTM4-ben.  – szemeim azonnal felcsillantak, hiszen imádtam a műsort is és Minot is. Így azonnal beleegyeztem. Napunk további része azzal telt, hogy oda illő cuccokat vásároljunk. Ennyi adidas boltban szerintem életemben nem jártam. Hamar eljött az este és indultunk az elő showba szurkolni a pink rapperünknek. Aki az előadás előtt gyorsan körbe ölelgetett minket. Eljött mellettünk az általam annyira utált Black Nut, akinek majdnem kiestek a szemei. 

-Mi van nem láttál még Exo Girlt? – szóltam oda neki. Köpni-nyelni nem tudott, B és Mino pedig hangosan nevetett – Ne nevesetek utálom szegényt.

Zico is oda jött bemutatkozott, tálán többet tudott rólunk, mint mi róla. Olyan volt, mint egy vagány Exo girl fan. Az SMTM-es élményeket majd B jobban kifejti.

Reggel korán megérkeztem testvérkémhez, aki már kint várt a reptéren. A kezében egy táblával a felirat rajta: „Egyetlen, édes és imádni való testvérkém.”

-Nem kell a puncs. – öleltem meg – Anélkül is jöttem volna.

-Azért had imádjalak. Már régen tettem meg. – puszit nyomott az arcomra és kézen fogva mentünk ki a reptérről. Persze kattogtak körülöttünk a gépek, de szinte már hozza szoktam a vakukhoz és kattintásokhoz. Házunkhoz érve már el is kellett kezdeni a készülődést. Kris ide hívatta nekem a fodrászát és a sminkesét is. Pár óra alatt a hétköznapi Meiből, igazi idol barátnő és testvér Mei Wu lettem. 

-Gyönyörű vagy. – dicsért bátyuskám. Már Ő is öltönyben volt. Egy jótékonysági eseményen kellett volna a szüleinknek részt vennie, de anyuék minket küldtek. Anyukám szavaival élve: Elég érettek vagytok ahhoz, hogy képviseljetek minket. 

Ilyen volt a ruhám.
Alig bírtam benne menni xD

A limuzinból kiszállva riporterek hada lepett el, kérdezve, hogy visszatérek e Kínába, vagy, hogy éppen Krisen kívül más ex taggal is tartom e a kapcsolatot. De megkaptam azt is, hogy igaz e, hogy Lay megkérte e a kezem. Mindenre próbáltam illedelmesen válaszolni és annyit mondani, amennyi a firkászoknak épp elég. A vörös szőnyeg közepén álló paraván előtt jöhetett a szokásos mosolygós, összebújós kép. Mondhatni filmsztárnak éreztem magam. Sokan dicsérték a ruhám a cipőm, a sminkem. Az est további része ugyan olyan volt, mint a többi jótékonysági est. Sok pezsgő, sok mini szendvics, sok adomány. Természetesen mi is adtunk egy csekély kis összeget szüleink nevében. Többen akartak Krissel fotózkodni, így néha csak álltam a háttérbe szorulva. Ám arra is volt példa, hogy többen, inkább fiatal nők, vagy fiatal üzletvezetők jöttek hozzám, hogy kérjenek velem közös képet és Layről, meg a többiekről érdeklődtek. 

-Fan Fan,azt hiszem mennünk kéne. – mondtam már jócskán éjfél után. Elbúcsúztunk mindenkitől és a kocsinkat kikérve hazamentünk. A gépem hajnali 3-kor szállt fel. Furcsa volt egyedül utazni, a gép most hatalmasnak tűnt. Szerencsémre a szüleim kényelmes emberek így kialakítottak a gép hátuljában egy mini hálót. Bedőltem az ágyba és Lin Lin a légiutas-kísérőnk csak a leszállás előtt ébresztett.

Komplett fogadó bizottság fogadott a hajnali órákban. Yeol, B és Bababoy idillikus családi képe mellet ott toporgott Tae és Tokiya is, aki szerintem állva eltudott volna aludni.

-Hát ti? Itt az egész ház. – nevettem. Tokiya elvette a táskám, Tae a kis táskámért nyúlt. A Park família pedig csoportos ölelésbe vont. – Jesszus. Csak egy napig voltam távol. 

Nincs is jobb, mint mikor hazaérve őt pillantom meg.
Szegény 20 percig tuti így állt, mire megtaláltam a telefonom és lefotóztam.

Mei - elfelejtettem a címet

Tokiya teljesen összetörve vonult el a szobájába. A lányokkal kicsit lefoglaltuk a kis herceget, majd B-nek átadva jobbnak láttam, hogy ha magukra hagyom őket.
-Gyertek csajok haza viszlek titeket. - Seo és Min boldogan pattantak kocsimba, hisz mindketten hullafáradtak voltak.
-Nehogy aztán holnap magunkát lássuk viszont a címlapon. - mondta Seo nevetve.
-Leszbi még úgy sem voltam. - kacsintottam felé. A lány hasát fogva nevetett, majd intett. A kocsim eddig csajos csacsogással zengett be, de most a sötétben ültem és néma csendben. A motor hangosan mordult fel, nem volt még kedvem hazamenni, így meglátogattam a fiúkat. Halkan mentem be, de a villany még égett a nappaliban.

Vigyorka

-Szia. - huppantam le Kyungsoo mellé, aki éppen egy szövegkönyvbe volt bele bújva. - Lattet? - nyújtottam felé forró italom.
-Szia Mei. Köszi. Mi járatban?
-Kicsit hagyom, hogy B és Tokiya megbeszélje a dolgokat. Tudod...
-Tudom.
-Yeol? - D.O. csak az ajtó felé mutatott. Tehát az én kis herom épp duzzog. - Egyedül van? - újabb bólintás. Felálltam és bementem hozzá. Kopogtam, de semmi. Aztán csak simán benyitottam. A mindig vigyorgós fiú az ágyán feküdt a sötétben és a plafont szuggerálta. Arrébb lökdöstem, mire felmordult és befordult.
-Ha B küldött, el se kezd. - morogta.
-Nem ő küldött. Ő éppenséggel Tokiyát vigasztalja, mert teljesen összezuhant. Nem direkt csinálta. Ismered már mind a kettőt. Tudhatnád, hogy ha be vannak gyulladva akkor bármire képesek. - válaszul hirtelen megfordult, az orrom súrolta az övét.
-Mi tennél ha most csak úgy megcsókolnálak?! - hatalmas keze beterítette az arcom. Csak bámultam sötét íriszébe. Nem tudtam, hogy abban a pillanatban Yeol csak játszik, vagy totál bekattant. Aztán mint derült égből villámcsapás, ajkai már lassan érintették ajkaim. Agyam azonnal kapcsolt és leesve az ágyról, eltoltam magam tőle.
-Ha B megteheti, Én miért nem?! - könnyek kezdtek csorogni az arcán.
-Aj Yeol. Ne legyél már ilyen. Tudod milyen B, és pontosan ezért szereted. - törölgettem meg arcát.

-Itt maradsz? - válaszképp csak bólintottam és magamhoz öleltem. Komolyan mondom, néha úgy érzem, mintha tinédzser gyerekeim lennének, bár elég morbid, hogy két gyenge lelkű tini kölyköm egymásba szerelmesek, plusz egy gyerekük is van. Sértettünk hamar elaludt, szerencsére olyan mélyen, hogy nem vette észre, mikor reggel kibújva hatalmas karjai közül otthagytam őt. Ugyanis az éjszaka közepén fordult a helyzet és úgy éreztem magam, mint egy élő Teddy maci.

Cukorka

 Egy álmos Baekhyunt pillantottam meg a kanapén. Millió kérdőjelet láttam a feje felett. Telefonom felmutatva mutattam meg neki a cikket.
-Mindent értek. - válaszolta rekedtes hangon- Meiiiii - nyújtotta meg nevem, tehát valamit akar - Csinálsz kávét?
-De csak mert ilyen cuki vagyok. - a konyhában egy fáradt Kaival találtam magam szembe. Csoszoga mellém jött és hatalmas cuppanóst nyomott a fejemre. - Neked is jó reggelt. Baek a kávé pötyög, nekem mennem kell. - puszit nyomtam a homlokára, közben kivettem a feje alól a táskám.

Legalább valaki reggel is
aktív xD

A házban mikor haza értem mindenki durmolt. Felmentem, Tokiya B-be csimpaszkodva aludt. Bababoy pedig épp aprócska ujjait vizsgálta. Gyorsan tisztába tettem és B ágyára heveredve bekapcsoltam valami rajzfilmes csatornát. Majd egy reklám következett, közben lementem és az ajtóban egy Taehwan állt, két tele zacskóval a kezében.
-Hát te? - kérdeztem.
-Hoztam reggelit. - vigyorgott.
-Köszönjük. - a zacsik épp csak landoltak a konyhapulton mikor B kezembe nyomta a picit, aki hatalmas szemekkel nézett rám, majd anyukájára, aki csak hadart és hadart és hadart. - Te értettél ebből az egészből valamit?! - néztem a magas fiúra, aki nemlegesen bólintott - Akkor ketten vagyunk.
A nap lassan telt, igazából csak TV néztünk, sétáltunk, aludtunk, majd újból séta. A délutáni kerülőből haza érve a telefonom megcsörrent.
-Halló! - szóltam bele.
-Kapcsold be a TV-t. - mondta Yemin izgatottan. A hatalmas képernyőn mosolygó arcok voltak, akik boldogan ecsetelték, hogy Kim Woo Bin újra kapcsolatban van - Mei, MEI hallasz?! - kiabált Yem.
-Visszahívlak.  - de erre semmi szükség nem volt, szomszédunk feltépve az ajtót rohant oda hozzám. A szemeim könnyekkel teltek meg. Nem is azt bántam a legjobban, hogy Woo Binnak barátnője van, hanem, hogy több hete hanyagol, én persze naivan azt hittem, hogy csak nagyon elfoglalt, de nem. "Vajon neki is egy névvel ellátott dobozkája?!"- futott végig az agyamban egy kósza gondolat.
-Kérlek Yem maradj itt. El kell mennem hozzá.
-Ne menj, csak rosszabb lesz. - húzott vissza.
-ENGEDJ EL! - kiabáltam, kitéptem a kezem a kezei közül és elindultam. A kocsimban ülve fortyogtam a dühtől. A lakásához érve viszont megijedtem, nem akartam szembesülni a tényekkel. A kódot beírva beléptem, de üres volt. Előkerestem a dobozom, majd egy rövidke üzenetet hagytam neki.

" Elvittem a ruháim, hogy legyen hely az új barátnőd dobozának....Seggfej" 

Tokiya álcázza magát.
Szerinte 40 fokban nem
szúrnak ki egy kabátos pasit.......

Haza érve eltespedtünk a TV előtt, mert Babyke elaludt. A híradóban egy olyan autó volt összetörve, mint a B-é. Chanyeol az emeletről csititgatott, de egyszerűen nem bírtam halkan magyarázni a dolgokat. Próbáltam nyugtatni, de magam sem hittem el amit mondok. A kezem szorongatta és könyörgött, hogy csak ne B legyen.
-Nyugi Yeol, Taehwan és Én elmegyünk megkeresni, te addig próbálj meg pihenni. - Taeval a kocsimhoz siettünk, először jól megtankoltunk, majd D-től megtudva a címet elindultunk az esetleges jó irányba. A mellettem ülő srác folyamatosan hívogatta testvérét, aki persze nem válaszolt a hívásra. Értesített mindenkit, Tokiya éppen egy képet küldött, mert csak úgy engedtem dolgozni, hogy megígértettem vele, hogy legalább óránkét értesít, hogy mi van vele.
-Felhívjam?
-Ne, először találjuk meg B-t.

Mentő akció indul (Y)

Mei - IGOT7

Kis édesség xD

-Hallo! - emeltem fülemhez a telefonom.
-Mit csinálsz?
-Őszintén?
-Ühüm....
-Nézem, ahogyan horpasztasz. - kuncogtam a telefonba. Lay nem tudta mire vélni a válaszom, így gyorsan elküldtem neki egy képet, hogy pontosan miről is beszélek.
-Akkor ezért beszélsz kínaiul. 
-Nem, azért beszélek így, mert a szerelmemmel beszélek.
-Csak hallani akartam a hangod. Most mennem kell. Szeretlek Mei!
-Ne hajszold túl magad. Mikor jössz? Hiányzol.
-Sietek.
-Szeretlek! - ezzel a vonal megszakadt. Szomorkodva néztem a sötét kijelzőm, majd átmentem kicsit babyboyhoz. A kis törpe időközben nyúlt egy nagyot és már próbálgatja kis sonka lábait. A kiságyból vigyorogva figyelt mikor beléptem. Éppen ébredezett, felvettem és a nappaliba mentem vele, de senki nem volt ott. Egy cetli fogadott a konyhapulton:

"Chanyeolhoz mentem, sietek. Tokiya alszik. Puszi B" 

Ittenem, hogy lehet ennyire édes...
Jó géneket kapott XD

Kis kenguruba tettem Babykét és kimentem vele a kertbe Namsonghoz, akit még mindig nem sikerült annyira megkedvelnem, de tény, hogy nagyon édes. Aztán a jó időnek köszönhetően puccba vágtuk magunkat és medencéztünk egyet. Irtó cuki a pici az úszógumiban kapálózva. Időközben Tokiya is csatlakozott. Olyan hullámokat keltett ropi testével, hogy én majdnem szívrohamot kapva, fulladozva mentettem a hangosan kacagó csöppséget. Végre lecsillapodtak mikor meghallottam, hogy valaki csönget. Bizalmatlanul hagytam a kicsit Tokiyára a vízben, de pár ütéssel a fejébe vertem, hogy vigyázzon rá. Taehwan vigyorogva állt az ajtó előtt.
-Van fürdőgatyád B-nél? - kérdeztem köszönés helyett. Nemlegesen bólogatott, csuklón ragadtam és irány Tokiya szobája. Ellpotam az egyik fürdőgatyáját, szerintem pontosan az volt, amit tőlem kapott. - Vedd fel és gyere a medencéhez. - magára hagytam a fiút, aki hatalmasokat pislogott felém. Már éppen indítottam volna a mentő akciót, mikor félszegen megjelent a medence szélén. Sajnos a végzete pontosan mögötte állt. Yemin egy laza mozdulattal lökte meg, így pontosan a medence közepére érkezett.
-Bejössz? - kérdésemre tettekkel válaszolt és egy laza bombával megérkezett a medencébe, persze ruhástól....Mit vártunk Yemintől?! Őszintén?!
Még kicsit ökörködtünk a vízben, majd már jócskán besötétedett mikor végre kimentünk. Időközben B is hazaért, persze azonnal durcába vágta magát, amint meglátott minket ki tápászkodni a vízből. Lefürdette a kicsit, aki olyan fáradt volt, hogy a vacsija közben bealudt az etető székben. Yeminnel és Taeval a kanapén ülve kapcsolgattam a TV-t. Kínai létemre nincs ellenemre a testi érintkezés, de Taehwan tipikus koreai, lábaim ölébe pakoltam, amíg fejem Yemin ölében pihentettem. Yem persze nem ellenezte, de szegény fiú úgy ült mellettem, mint aki karót nyelt.
-Nyugi, nem vagyok leprás.
-Még hozzá kell szoknom ehhez. - mutatott a lábamra.
-Skinship. - tátogta Yem.
-Ha zavar elveszem a lábam. - már ültem volna fel, de bokámnál fogva vissza húzta a lábam.
-Nem, nem. Így is már azt hiszem elég közelről ismerjük egymást. - mutatta fel két lapát kezét. B kiakadva ült a fotelba, hogy megrontom a testvérét. Időközben felcsendült egy általunk nagyon kedvelt banda új száma. Yeminnel visítva ugrottunk fel és a hatalmas tv előtt csorgattuk a nyálunkat kedvenceinkre. Majd hirtelen felindulásból elhatároztuk, hogy a következő fellépésüket megnézzük és ha sikerül elintéznünk, akkor meg is látogatjuk a fiúkat, akik még csak hírből ismernek minket.
Hamar eljött az idő. Mint és Seot is sikerült meggyőznünk, hogy jöjjenek velünk. A színfalak mögött kerestük egyik sminkes ismerősöm, aki segített bejuttatni a fiúkhoz. Próbáltam póker arccal illedelmesen bemutatkozni, de amint megláttam kedvencem, azonnal előtört belőlem a fan és vigyorogva hajlongtam.
-Mei....Mei Wu vagyok. - mutatkoztam be.
-Én... - kezdte el.
-JACKSON! - visítottam, de azonnal szám elé kaptam a kezem és vöröslő arccal fordultam a csapat leaderhez.
-Te vagy a kedvence. - közölték a lányok a kínaival.
-Vettem észre. - nevetett, majd megtörtént az, amit világéletemben vágytam. Wang Jackson megölelt. Teljes katarzis, az agyam leblokkolt és azt hittem örömömben be fogok pisilni. A fellépés előtt még beszélgettünk kicsit, Jackson végig a kezemet fogta, hogy az örömtől el ne repüljek. Tipikus kínai ő is. Lőttünk egy gyors csoport képet és már mentünk is elfoglalni a helyünket a színpad előtt. Örömmel láttam, hogy mindenki talált magának egy szimpatikus tagot. Tényleg boyfriend banda a Got7. A fellépésük után kaptak egy kis pihenőt, mi pedig -vagyis csak számomra volt a mennyország- kaptunk fél órát a mennyországban. Megbeszéltük, hogy ha idejük engedik eljönnek hozzánk egy medencés buliba.
Hogy ennek mikor jön el pontosan az ideje......Remélem minél hamarabb. Nyáááááá~ BamBam sms-t írt. Innen üzenem neki, hogy Én kíni vagyok. Nem értem ha külföldiül írsz nekem, én nem értem a nyelved.

Imádom őket!!!

Mei- Új jövevény

Nem mindig sír ám :3

Hangos, keserves és irritáló sírásra ébredtem. B mindenki szobájába tett egy bébi örzőt, hogy Babyboy egy pillanatra se tűnjön el a szemünk elől. Persze a kutyák körülöttem erre hangos vonyítással válaszoltak.

-Na meg van mi nem hiányzott. – magamhoz vettem a hangos készüléket és Zelda kíséretében át vonultam a csöppséghez – Na mi a helyzet kis öreg?!  Anya horpaszt, te meg éhes vagy?! – kivettem a most már halkabban szipogó babát, akit egész nap el tudnék tutujgatni. Zelda egy jó reggelt nyalintással köszöntötte, majd megérkezett Oscar, aki B ágyára telepedett le.

-Utálom a nagy dögöd. – tolta ki arcából Oscár lihegő fejét.

-Utálom a majmod, mégis megtűröm.  – kontráztam.

-Még mindig ezen lovagolsz Mei?! Komolyan mondom lassan egy hete vagy itthon és még mindig csak a picivel foglalkozol, pedig itt vagyok Én is.

-Örülj, hogy a picivel foglalkozok. Éhes, plusz ha jól érzem be is van kakálva.

-Ki cserél...

-Csak szeretnéd. – nyomtam kezébe a gyerekét, majd kutyáim kiparancsolva úgy döntöttem, hozzám nem illően futni megyek, 5 nagy kutyával. Nem gondoltam át teljesen a dolgot. A telefonomért nyúltam és már hívtam is kedvenc , illetve egyetlen futó társam. Persze, hogy azonnal igent mondott. Bár a kutyákat nem említettem neki. A parkban egy padon ülve vártam. Juliet és Marcus hangos csaholással köszöntötte Woo Bint.

-Hát ők? – simogatta meg ebeim. Gyors elmagyaráztam neki a helyzetet, majd Oscart, Marcust és Julietet a kezébe nyomtam. Zelda és Summer tunyák, ők csak kocognak, míg a másik három szinte vágtat. Indulásra készen álltunk, a kutyák úgy kilőttek, mint a golyó. Woo Bin messziről kiabálta a nevem, Én pedig hasam fogva nevettem.

Izzadtan haza érve első utam a tusolóba vezetett. Éppen csak beálltam a víz alá, mikor Tokiya kopogott. Gyors törülközőt csavartam magam köré és lerohantam, mivel csak annyit közölt velem szemtelen japán barátom, hogy B nagyon keres engem. Tehát lebillegtem egy száll kis törcsimben, ami éppen lefedte a fedni kívánt testrészeket.

-Na bazd meg Tokiya.- fordultam volna vissza, de a szemétje tolt előre, közben persze görcsösen rázta a röhögés. Egy hatalmas, szerintem Krisnél is magasabb fiatalember állt a konyhában. B meglepetten nézett rajtam végig.Mérgesen fújtam egy nagyot és felemeltem a kezem jelezvén, hogy ne is mondjon, vagy kérdezzen semmit. A mellette álló fiú hatalmast nyelt, majd mélyen meghajolva bemutatkozott.

-Mei...Ő itt az....Szóval Taehwan az öcsém. – hadarta barátnőm. Megkövülve álltam, majd pukedlizve Én is bemutatkoztam. Nem tudtam, hogy pontosan mit is kéne cselekedjek. Örüljek, vagy ne, rontsak e a helyzetemen, hogy a nyakába ugrok vagy ne. Bár a nyakába ugrás, csak szórakozásból lenne, hiszen, annyira édesen 

toporgott előttem és még véletlenül sem nézett a lábfejemnél feljebb. Kutyáim a szobámból kiszabadulva rohantak le a lépcsőn, hogy nyálas puszikkal és hangos vakkantásokkal fogadják a vendéget, szegény kis mopszlik is próbálkoztak, de sajnos eltörpültek

hatalmas malamutjaim mellett. Vodka lábujjam csócsálva jelezte, hogy ugyan emeljem már fel, hogy Ő is illendően köszöntse gazdája új családtagját. Amint lehajoltam a törülközőm úgy engedett, majd csúszott le szépen lassan. Ám valaki hirtelen elkapta melleim ezzel gátat szabva a lefelé csúszó anyagnak.

-Hát ez egy elég fura helyzet . – szólalt meg Yemin a hátam mögül.

-Csak ne engedj el. – könyörögtem, a hatalmas kezek beterítették a mellem.

-Fog....foglak. – dadogta szegény fiú.

-Taehwan... – veregette meg Tokiya a vállát – Mázlista vagy.

-Ma a majommal alszol. – vágtam hasba a hangosan röhögő fiút – Felkísérnél a szobámba?

Kezeim összekulcsolva kezeivel elindultam B kisöccsével az emeltre. Mikor az ajtóhoz értünk, gyorsan berohantam a szobámba és kiordítva megköszöntem a segítséget. Magamra kaptam valami itthonit, majd, hogy kicsit lehiggadjak felhívtam Layt.

Na akkor nem így kalimpált. xD

Pár nap kínos integetés után összeszedtem a bátorságom, hogy még egyszer megköszönjem Taehwan kedves, mellbevágó gesztusát. Örültem neki, hogy kicsit magunk lehetünk. Bátorításképp magammal vittem az ebeket...az összeset, mind a hetet. A fiú kissé félve vette t tőlem a két törpét, plusz Zeldát. A két nagy fiú rám jobban hallgatott. A parkba ment mesélt magáról, a színészi karrieréről, az eddigi életéről és mindenről amit tudni akartam és persze ez vissza felé is működött, amire kíváncsi volt, én elmondtam neki. Haza felé még beugrottunk egy kávézóba, ahova persze be is engedtek a mini hadseregünkkel. B aggóda hívott, hogy hirtelen meglett testvére, szőrén-szárán eltűnt...majd közöltem vele, hogy szőr van elég, hisz előttem szürcsöli a jegeskávéját Summerel együtt. Undi, de édesek voltak. Haza felé a szüleim is megejtettek egy hívást, hogy nem sokára kérik vissza az ebeket, mert a végén megszokják a koreai levegőt.
Az a nemsokára a hétvégén el is jött. Fájó szívvel váltam meg az 5 kis/nagy gazfickómtól, de valljuk be, a házunk nem állatkert. Hiába akarja B azzá tenni. A reptérről hazaféle sétálgattam. Nem volt kedvem haza menni, túl zajos volt. Imádom azt a csöppséget, de az a mennyiség, amennyit sírni tud...elképesztő. Így koreai ex legjobb barátomhoz mentem, aki nem volt otthon. A rögzítőjén hagytam egy nyúlfarknyi üzit, hogy ne lepődjön meg, hogy ha az ágyában alélva talál, csak alszom. Három negyedóra telhetett el, mire jött az üzenet: Ájultan?! Remélem meztelen....
-Istenem Woo Bin. - dobtam készülékem a párnák közzé. A kanapéra vetve maga kacsolgattam a tévét. Készülékem berregni kezdett.

Unatkoztam xD

-Kapós vagyok ma. - megnéztem a kijelzőt - Nem én voltam, a konyha pulton van vagy a hűtőben és egyébként sem raktam el. Mond.
-Szia Mei! - szólt bele B - Te mégis hol a fenében vagy?!
-Ha elmondanám meg kell, hogy öljelek.
-Ha elmondod, valószínű meg foglak ölni.
-Ez is egy valós opciók lehet. - kuncogtam.
-Nem untad még meg, hogy feszt vele vagy?!
-Nem untad még meg, hogy feszt ezzel nyaggatsz?!
-Utálom mikor ilyen vagy. 
-Én is mikor te. Kicsit jobban is bízhatnál bennem. Oké, Woo Bin lakásán vagyok, de jelenleg egyedül...- hallottam az ajtókód csiripelését - Egyedül voltam eddig. Kérlek B kell egy kis szusszanás bababoy mellett, ha nem lehet egy nyugodt éjszakám, megőrülök.
-De hiszen megígérted, hogy segítsz. - hangja fáradt volt. Tudom, hogy az első 5 év borzasztó lesz, se Yeol, van, hogy D sincs itt, csak mi vagyunk Bnek.
-1 éjszakát kérek. - fogtam én is könyörgőre. Danbi anyuci megkönyörült rajtam és már hallottam, amint Yemin után kiállt. Letettem a telefont és a kanapén végigrohanva, nyakába ugorva köszöntöttem fáradt színészem.
-Ezek szerint hiányoztam. - szorított magához.
-Te mindig hiányzol, és soha. - nevettem - Kimenőm van a Danbi bölcsiből. Bababoy teljes uralma alá vett minket. - Woo Bin egy fekete zacskót lebegtet meg a szemem előtt. Soju és kimchi.
-És miért pont idejöttél?
-Hát Yemin amúgy is nálunk van, Minnel már régóta nem beszéltem, szerintem a munkájába van elveszve, Seo már egy komplett japán negyed, nem kell még neki oda egy kínai. TJ pedig elment Amerikába a szerelmével. - nyúltam el a kanapén, mint egy kis macska, éppen csak nem doromboltam. Az est további része beszélgetéssel, sok nevetéssel és a forgatókönyvének tanulmányozásával töltöttem. Az új filmje nagyon viccesnek ígérkezik. Mikor végre minden elfogyott úgy határoztunk irány az ágy, persze szigorúan csak alvási céllal. Háááát mondhatom, hogy sikerült visszafognunk magunkat. Oké egy jó éjt puszi, csók elcsattant, de semmi több. Ígérem kedves olvasóim, hogy többé a Gyagyakornist nem csalom meg. Hacsak nem jön egy jobb Unikornis, de kétlem.

Én is téged <3

Mei: Újra itthon

A nappaliban Krissel épp reggeliztünk, mikor a TV-ben meghallottam Seo nevét. Odasiettem a képernyő elé, és döbbenten láttam a kompromittáló fotót, ami érdekes szögben készült. A hír után, mintha csak megérezte volna hívott Luhan.

-Láttam. – szólt bele idegesen.

-Ez kamu. Beszéltél már Seoval?

-Persze, de Mei.....már a net is tele van. – kezdett el a hangja emelkedni mérgében.

-Jaj, ugyan már Luhan. B-vel is tele volt a sajtó, Yeminnel is.

-SŐT MÉG MEIVEL IS! – kiabált bele Kris tele szájjal.

-Nem segítesz ezzel. – közöltem vele – Figyelj, beszélj Seoval, hogy adjon interjút, mi pedig majd innen segítünk neki. Szervezünk Kris sajtósával egy interjút, ha akarod ott leszünk veled. Meg is tettük a legfontosabb intézkedéseket, egész délelőtt rohangáltam, hogy minél hamarabb meglegyen a riport. Persze időközben Seot is felkészítettem, hogy ha Koreában várni fogja egy riporter csapat, ne rémüljön meg, csak a Wu ikrek akcióba lendültek.
Teljesen megfeledkeztem arról is, hogy otthoni kiruccanásom lerövidítem és a gépem a riport után indulni fog. Senkinek nem szóltam, úgy gondoltam meglepem a társaságot egy kora reggeli érkezéssel. Layt is magammal viszem, mert elegem volt abból, hogy távol legyek tőle, így megkértem, hogy had kapjon legalább 4 nap pihenőt. Na jó a kérésem inkább volt fenyegetés. Plusz talán lehet azt a kijelentésem, hogy Kris ügyvédje már beleegyezett, hogy Lay-t is megvédje ha kell. Így Layt rángattam magammal mindenhova.

Eljött a délután, mi pedig Luhannal találkoztunk egy rádióállomás bejáratánál. Régen nem láttam már a kis törpikét, megváltozott, a kisfiús pofija teljesen megkomolyodott.

-Luhan. – ugrottam a nyakába – Megváltoztál.

-Te se panaszkodhatsz. Kivirultál.

-Jót tett az itthoni levegő. – vigyorogtam. Bementünk, ahol már vártak minket .

Beültünk a kényelmes kis gurulós székekbe és már indult is az élő adás. Végig mantráztam, hogy csak Seo halljon meg minket, elküldtem neki, hogy hol fogunk lenni, illetve, hogy mikor kezdünk. Jól sikerült a felvétel, nevettünk, sírtunk, vagyis Én sírtam, mert teljesen elérzékenyültem, mikor Lulu a kapcsolatáról beszélt Seoval.

„Legyünk egymástól bármennyire messze, a szerelmünk soha nem gyengül el...”

– édi pofi. Persze minket is fagattak Layel, de mindig ügyesen hárítottunk. Most nem mi voltunk a középpontban.

Imádom ezt a Gyagyakornist
<3

Az interjú végén ittunk egy kávét. Reménykedünk, hogy mi innen Kínából tudtunk valamennyit segíteni, hogy a rossz pletykák véget érjenek. Mikor elbúcsúztunk haza mentem a bőröndjeimért, Kris kivitt a reptérre, amit ott láttam, majdnem visszafordultam.

-Mégis mi ez? – kérdeztem a hatalmas plüss bárányt. 

-Viszem Chanyeol fiának. – kukucskált ki a hóna alól Lay.

-És hogy akarod fel vinni a gépre? Veszel neki egy jegyet?!

-Dehogy, beadom a bőröndöm mellé.

Megkönnyebbülve fordultam testvéremhez. Kicsit rosszul esett, hogy megint el kell váljak tőle, de megígérte, hogy legközelebb ő fog eljönni hozzánk, hogy megnézze mit művel B baby boyyal.

Koreába érve épp a bőröndöm próbáltam a többi közül kirángatni, mikor megcsörrent a mobilom. TJ írt egy sms-t, hogy beszélni akar velem.  Egyedül Őt értesítettem, hogy haza jövök, elpötyögtem neki a hotel címét, ahol megszállunk. Kizárt, hogy a dormba menjünk, mert Yeol azonnal adná le a drótot B-nek.

-Kopogtak. – bújtam ki Lay öleléséből, magam köré csavartam egy törülközőt, ugyanis a tus alatt „álltunk”. – Gyere be.

-Zavarok? – mutatott végi rajtam vigyorogva.

-Te sosem zavarsz. – öleltem meg rég nem látott barátom. Gyorsan felvettem egy bő pólót és egy bugyit, hogy mégse pucéran beszéljünk. Leültem az ágyra, Ő pedig a fotelban vizsgálta a zokniját. Vártam, hogy elkezdjen beszélni.

-Nammal a kapcsolatom...a kapcsolatunk úgy látszik nagyon komollyá vált. Mei – ült mellém és húzott magához – Nem lenne gond, ha Nammal összeköltöznénk?

-Jaj Istenkém, miért lenne gond?! – szorítottam még jobban magamhoz – Gratulálok.

TJ elmorzsolt pár könnycsepp és elmesélte, hogy B-vel már mindent megbeszélt, a kulcsokat vissza adta. Arra a környékre költöznek, ahol régen éltem, mikor még nem költöztem össze a jómadárral. Beszélgettünk még egy kicsit, majd Boston boy haza ment. Szegény azt hitte, hogy megharagszom rá, mert elköltözik. Miután Lay is befejezte az esti rituáléját végre befeküdt mellém az ágyba.

Másnap reggel elindultam rég nem látott táncstúdiómba.  A diákjaim már vártak rám. Időközben egy koreográfiát találtak ki, amikhez színes spicc cipőket vettek, nekem is szántak egyet.

A rózsaszínt kaptam meg :3

 A próba végén hívtak a hotelból, hogy a kutyuskáim készen vannak. Mivel nekik ez az út is hosszú volt, befizettem őket egy teljes napos kutya kozmetikushoz, a piciket pedig kutya oviba vittem. Kris közölte velem, hogy túl sok az ideje, hogy vissza vigye őket Kanadába, meg hosszú is lenne nekik az út, így bátorkodtam B beleegyezése nélkül haza hozni őket. Ahogy letettem a telefont Lay jelent meg az ajtóban az 5 kutyával. Oscar hangos csaholásba kezdett, amitől bezenget a terem, persze követte őt Marcus és Summer is. Szerencsére, csak két kis kutyánk maradt, így velük elbírtam. Zelda ügyesen várta, hogy szóljak neki, csendben volt és csak ült Lay mellett. Ezután a próbánk kissé nehezebb lett, hisz a lábunk alatt ott mászkált az a hatalmas malamut, akit bár imádok, de jelen pillanatban zavart. A próba végén kipurcanva feküdt a padlón.

-Gyere Oscar, megyünk haza. 

A kutyák:

A büszke apuka. Ő van a legrégebb óta velünk. Mikor Yemin hozzánk költözött akkor kaptuk kis

kölyökként. 

Nagyon nem bírja Krist, féltékeny a drágám.

Zelda a mami kuytusunk. Anyu Oscar jövetele után kb egy évvel fogadta örökbe, különben elaltatták volna. Igazi díva. Imádok vele aludni.

Marcus igazi vezér egyéniség, pedig még kölyök. Tiszta apja xD 

Summer volt a legkisebb az alomban és az egyedüli, aki Zeldára hasonlít. Kis felhőcske. Nagyon nagy lustaság.

Végül Juliet, aki a legelső alomból maradt velünk. Egy nagyon türelmes kis eb, örömmel játszik a kicsikkel, sőt jobban el van velük, mint a szüleivel. 

Mei - Valentin nap

- Gond van? - vakargatta szemeit álmosan testvérem.
-Miért lenne? - fordultam el a mosogatótól.
-Hajnali fél 7 van és Te már két adag csokis muffint sütöttél.
-Nem tudtam aludni. - rándítottam meg a vállam. Kris a naptár felé nézett, majd szorosan magához húzott.
-Legyek a Valatinod? - arcom a mellkasába fúrtam és helyeslően bólogattam.
Miután minden női dolgozót megkínáltam a gondűzőmből, elindultunk a testvér randinkra. Már az ajtón kilépve megláttam az első ajándékom.
-Yemin segített választani. - vigyorgott Kris - És üzeni, hogy taposs a gázra.

Pinky

-Ez egy Porsche. - mutattam fel turbózott járgányomra - És pink. - Kris a kezembe nyomta a kulcsokat, Én pedig szinte berepültem a kocsiba. A motor édesen zümmögött, majd lassan a gázra léptem. Egyenes szakaszokon bátran mentem 100 fölé, ami tőlem nem annyira megszokott, hiszen nagyon biztonságos sofőrként igyekszem betartani a kellő sebesség határt. Az autópályán szinte izzott alattunk a beton, viszont mikor a városba értünk azonnal lassítottam, Kris jót is nevetett rajtam, hogy hiába engedem el magam, a vezetési stílusom akkor sem fog megváltozni. Egy kis kávézóban indítottam a napot, ahol egy Krissel közös interjún vettünk részt. Bátyámat új filmjéről faggatták, míg engem folyton Yixinges kérdésekkel bombáztak. Először le se esett, hogy kiről volt szó, hiszen Én nagyon ritkán szólítottam így, nekem Ő mindig Lay volt. A sok kérdés, felszakította bennem az év elején kapott sebeket. Lassan egy hónap eltelt mióta itt vagyok és eddig sikerült is a sajtót kikerülnöm, de válaszolnom kellett.
-Szereti még Őt? - jött a váratlan kérdés.
-Elnézést, de ez...- kezdte Kris, de megfogtam a kezét.
-Jelen pillanatban magam se tudom, hogy mit érzek Yixing iránt. Talán szeretem még, talán nem, magam sem tudom. De igazából nekem most a legfontosabb a testvérem, miatta jöttem Kínába, miatta hagytam a munkáim Koreába, a tánc csapatom. Nekem most Kris a fontos, az, hogy mindenben támogassam Őt, mint egy igazai jó testvér. - a telefonom rezegni kezdett, a kijelzőre pillantottam, mintha csak megérezné, hogy róla beszéltem. Nem fogadtam a hívást. Folytattam az interjút, nem törődve, hogy  mobilom két percenkét csörög. Mikor végeztünk megittunk egy kávét kettesben, majd elindultunk a fotózásomra, amit még a főnököm intézett el nekem. Komolyan mondom, hogy jobban szeret modellként látni, mint szerkesztőként, annak ellenére, hogy utálok modellkedni. Egy plázába készítettek plakátokat egy esti nagy Valentin napi partyra. Mikor megtudtam, hogy milyen ruhám lesz majd kiugrottam a bőrömből.
-Csak annyit ígérjenek meg nekem, hogy ha kész vagyunk kipróbálhatom. - örömködtem hableányként egy kádban. A fotózás kissé disneys stílus vett fel és rám esett a választásuk, mint Ariel. Mikor odaértünk egy nagyon szép párost fotóztak, reménykedtem, hogy a partnerem is egy dögös kínai modell lesz. Bíztam benne,hogy egyik jó barátom Simon Tham lesz a párom, akivel nagyon sok közös vonásunk van, plusz Ő a kedvenc CK modellem is egyben. Párszor már szerencsém volt találkozni vele. A kádban vártam mikor megjelent.
-Mei?! - örült meg nekem, de sminkje és ruhája, inkább hasonlított egy görög félistenre, mint a kis hableányból jól ismert Eric hercegre.
-Simon. - integettem neki - Te leszel a partnerem?
-Nem sajnos. Én egy stúdióval arrébb vagyok, csak meghallottam, hogy itt vagy és el se hittem. Csodaszép hableány vagy. - nevetett.
-Majd látogass meg a medencébe, ott is lesz pár kép kattintva. - nem beszélgethettünk sokáig, mert a fotósom közbe szólt, hogy nem sokára mennünk kell a medencémhez, ahol a párom vári fog, de még el kell lőni pár képet itt is. Jól éreztem magam sellőként, már régóta kiakartam próbálni, hogy milyen uszonyban lenni. Kris időközben elment forgatásra, így otthagyott engem egyedül.
Kaptam egy kis pihenőt, úgy döntöttem felhívom a csajokat. Mázlimra mindenki egy rakáson volt. Oda csődültek a telefonhoz és tudtam mindenkivel pár szót váltani. B még mindig nagyon furcsán viselkedett és mikor rákérdeztem inkább babyboyra terelte a szót. Nem tudtam sokáig beszélni, hiszen alig 10 perc múlva már szóltak,hogy a medence előkészítették és visznek. Bemásztam és azonnal próbálgatni kezdtem úszni, ami először nem volt könnyű, de a végén belejöttem.

Úszkáltam :P

A felszínre jőve azt hittem elájulok. Lay pillantottam meg.
-Én leszek a herceged. - szégyenlős mosoly jelent meg az arcán.
-Hurrá. - mondtam és jó sellőhöz híven lemerültem. A levegőm fogytán volt ezért újra fel kellett mennem. A medence szélébe kapaszkodva feltoltam magam, amitől Lay összefejeltem vele. Bemászott mellém és miután sikeredett pár olyan képet kattintani, amin úgy nézünk ki, mint egy szerelmes pár, szét ázva kihúztak a vízből. A vádlim olyan szinten zsibbadt, hogy alig bírtam menni. Elköszöntem mindenkitől, küldtem egy üzenetet Krisnek, hogy vacsira lepjen meg.
A hatalmas előcsarnokban a sok ember között is kiszúrtam Őt, amint a kezében egy kávés papírpoharat tart.
-Nem tudtam, hogy Kínában vagy.
-Nem akartalak zavarni. Ha jól tudom, mi szüneteltetjük a kapcsolatunkat. Tehát mi szigorúan csak baráti viszonyban vagyunk, amiből azt következik, hogy neked semmi közöd ahhoz, hogy Én hova és mikor megyek. Ha éppen Makaóra van kedvem menni, oda megyek, ha Tokióba, akkor oda, de lehet, hogy Malibura vágyom. Semmi közöd hozzá Yixing. - nem tudott válaszolni, csak hebegett-habogott. Otthagytam Őt. Kocsimba ülve a könnyeim patakokban folytak le az arcomon. Kopogtattak.
-Menj el. - szipogtam.
-Nem. Végig fogsz hallgatni. - közölte velem, aztán kinyitotta a vezető ülés felőli ajtót. Az anyós ülésre terelt, arcom a kezei közé fogta és megcsókolt. Hiányzott a puha ajka, nyugodt, szerelmes csókja. Ellenkezni akartam, de nem tudtam. Annyira hiányzott.
-Hiányoztál. - vált ki a csókból.
-Akkor miért beszéltél hülyeségeket?! - hangom rekedtté vált a sírástól.
-Össze voltam zavarodva. A tagok kilépése, a műsorok minden egyszerre sok volt.
-Ezért eldobtál....
-Nem dobtalak el.
-De igen. - újra sírni kezdtem - Lay azért vagyok melletted, mert szeretlek, segítlek, a legjobb barátom vagy. - letörölte a könnyeim és újabb csókba invitált. Eltoltam magamtól - Szállj ki. - bólintott és magamra hagyott.
Haza érve halk zongora szó csapta meg a fülem.
-Kris. KRIS! - üvöltöttem.
-Sajnálom. - lehajtott fejjel masírozott a szobájába.
-Utállak. - tátogtam. A nappaliba rohantam. - Menj el.
-Nem.
-MENJ EL! LÁTNI SEM AKARLAK! - kiabáltam.
-Akkor miért csókoltál vissza?! - felállt a zongorától. Közelebb lépett. Olyan közel volt hozzám, hogy a testünk szinte összeért. Nem nyúlt hozzám, csak nézett. Már olyan régóta vágytam erre a kedves tekintetre, az édes nevetőgödröcskére, az egész lényére. Léptem egyet, hozzá bújtam. Az ismerős illata elkábított.
-Azt hittem nem szeretsz. A mai interjún azt mondtad. - simogatta a hátam.
-Hogy hallhattad?!
-Ott voltam. Kris hívott.
-Hát ezért a csilli-villi autó. - mérgelődtem.
Az est további részét Lay karjaiban töltöttem, kiadtunk mindent, ami a 3 hónap alatt felgyülemlett bennünk.
Vajon minden rendben lesz ez után? Vajon megtudom, hogy kiküldte nekem a gyűrűt, ami azóta az ujjamon csillog?

Lehet rá haragudni? Most küldte ezt nekem <3  

Mei - Ajándék

Kris, késő este írt egy SMS-t, hogy nem jön haza csak másnap késő délután, így a ház csak az enyém lett. Woo Bin egyszál alsógatyában feküdt mellettem, Én pedig magamhoz vettem a gépem, és elindítottam egy videó hívást, hogy megtudjam hogy vannak az otthoniak, főleg az Én drága kis unokaöcsikém JiSang. A skypom hangos búgása felébresztette a mellettem alvó fél istent, és kezét a derekamra köré fonta. Hosszú csörgés után egy rég nem látott ismerőst pillantottam meg.

-What’s up Baby! – üdvözölt TJ – Nagyon hiányzol. – biggyesztette le ajkait.

-Engedj, engedj. TJ BAZD MEG ENGEDJ MÁR ODA! – üvöltött B. Amerikai barátom kinyújtotta a nyelvét a mellette állóra, és elköszönve tőlem elindult a dolgára. – Hol vagy? Mikor jössz? Azt hiszem meg fogok őrülni és szakítunk Yeollal, nem hagyhatod, hogy szakítsunk. Gyere haza. – könyörgött, majd észrevette a mögöttem vigyorgó emberkét – LEA MEI WU! Azt ne mond nekem, hogy lefeküdtél azzal a bájgúnárral.

-Bocsi, de kétszer is megtörtént. – kacsintott B-re, de kapott tőlem egy gyilkos pillantást. Hisz oké, hogy istenien csókol és oké, hogy isteni az ágyban, de Lay egyszer sem hagyott tök pucéran az ágyban se szó, se beszéd. Ami miatt valljuk be még mindig haragszom Woo Binra, de egyszerűen nem bírok neki ellen állni. B elmesélt mindent, hogy mi folyik otthon, de úgy éreztem, hogy valamit nem mond el nekem. Tokiya is beköszönt, és természetesen Ő is elmondta mindennek Woo Bint, aki a gonosz megjegyzéseken csak jókat vigyorgott. Majd inkább otthagyott egyedül. Még beszélgettünk egy kicsit B-vel, majd mikor apró puszikat éreztem a lábamnál félbeszakítottam a hívást. Próbáltam nyugodt hangnemet megütni, de barátnőm tudta, hogy ki áll a "hirtelen közbe jött dolgom" mögött. Még annyit hallottam, hogy rám parancsolt, hogy ne feküdjek le vele. Ám sajna ez nem jött össze. Pólómból hamar kibújtatott, nekem könnyebb dolgom volt, mert a lábammal simán lehúztam róla a boxert, majd gyors előjátékunk után megéreztem magamban. Kínzó lassúsága megőrjített, hiába kértem, hogy gyorsítson a tempón, mintha meg sem hallott volna.

-Szeretsz Mei? – suttogta, ezt követően finoman a fülcimpámba harapott, amitől teljesen összezuhantam.

-Őszintén? – a hangom remegett. Újabb harapása erősebb volt, ezt igennek vettem. – Szerettelek.Talán még most is. – válaszom nem tetszett neki, így erősebbet lökött,amitől csillagokat kezdtem látni, de Ő se maradt ki a jóból, hisz erősen belevájtam ujjaim a hátába. Mindketten hangosan nyögtünk. Újból megkérdezte, de a válaszom ugyanaz volt.

-Sze...szeretem Layt. – lihegtem – Elhagytál.

-Szerettelek. – újabb erősebb lökés – Nagyon. – újabb. Tempója megváltozott, gyorsan mozgott bennem. Aztán hirtelen felkapott és az ölében találtam magam. Csókja fájdalommal teli volt, tudom, hogy Ő szerelmes belém. Erősen csókoltam Őt, most az övé voltam. Forró könnycseppek égették a kezem, amit az arcán pihentettem.

-Ne sírj. – váltam ki a csókból. – Most csak a tied vagyok, csakis a tied Binnie. – jobban magához húzott és újra a párnák közé lökött. Szorosan ölelt és hangosan élveztünk el egymás karjaiban.

Mellkasomon pihent, én pedig a haját simogattam. Sokáig csak feküdtünk néma csendben. Majd felcsúszott mellém, magához húzott és elaludt.

-Ugye reggelre nem tűnsz el? – suttogtam izzadságtól nyirkos mellkasába. Hallottam, hogy elmosolyodik.

-Nem. Itt maradok. – suttogta fél álomban.

Reggel a boxerjában és egy melltartóban fogadtam a konyhában.

-Kéne az alsóm. – csapott a fenekemre. A szobalányok pirulva figyelték a teljesen meztelen Woo Bint.

-Nem volt annyi gusztusod, hogy magad köré csavarj egy lepedőt?! Megzavarod a szobalányok lelkivilágát.

-Tegnap este látták volna, állt, mint a zászlórúd.

-Gusztustalan vagy Kim Woo Bin. – odamentem hozzá, és rá ugrottam, hogy legalább ezzel eltakarjam a fáradt kis huszárt. Megmarkolta a fenekem és elindult velem a szobámba. Ledobott az ágyra és már éreztem is, hogy az előbb még pihent katona, harcra készen áll. Woo Bin ismeri a szex start gombom, ami igazából a fülem mögötti kis rész édes csókolgatása. Nincs is jobb egy reggeli hancurnál, fel frissíti a testet és a lelket. Miután végre magunkhoz tértünk kikeltünk az ágyból, normális ruhába öltöztünk, majd kivittem a reptérre. A rajongók most is szúrós szemmel figyeltek, főleg mikor Woo Bin romantikus filmeket megszégyenítő módon bedöntött és megcsókolt, Én meg vihogtam mint valami szerelmes tini.

Észrevett, hogy fotózom XD

-Alig várom, hogy Koreában találkozzunk. – kacsintott felém és eltűnt a szemem elől. Érzékeim jeleztek, hogy jobb ha lépteim felgyorsítva menekülök a kocsimhoz. Mivel hiányzott az EXO mobilom, anyuék megleptek egy hasonló kis merci terepjáróval.

A telefonom hangosan visítozni kezdett, amitől majdnem kiugrottam a kocsiból. Kris hívott, közölte velem, hogy ha már ilyen aktív vagyok elmehetnék érte a forgatásra. Mikor odaértem mindenki úgy fogadott, mintha már ezer éve ismernének. Be se kellett mutatkoznom, a biztonságiak már messziről integettek.

-Mindenkinek szóltál, hogy jövök? – néztem furcsán testvéremre.

-Nem csak, akinek muszáj volt.

-Tehát mindenkinek.

-Örülj, hogy büszkélkedem veled, drága húgom. De muszáj neked ekkora autókkal járnod?

-Muszáj neked folyton beszólnod?! – nyújtottam rá a nyelvem. Erre Ő magához húzott és összekócolta a hajam – Hány éves vagy te? KRISSSS! ENGEDJ MÁR EL! ANYAAAA! – visítottam. Nagy nehezen elengedett és elindultunk kedvenc kávézónkba. Beültünk egy, a tömegtől távol eső kis boxba és kértünk két muffint egy lattet, meg kávét. Nekem kellett kikérnem, de engem is ugyan úgy megismertek, mert amióta Lay közölte a szünetet, Én vagyok a dobott ex EXO lány, akit a rajongók egy része sajnál, egy része meg öröm táncot jár és leplezetlenül az arcomban röhög. Hát a pultos lány éppen nem sírta el magát, két sajnálom között. Lassan, de biztosan megkaptam a rendelésem. Az asztalhoz érve egy nagy csokor rózsa várt rám, de nem akármilyenek, a kedvenceim. Amiknek világos a közepe és a szélei vörösek vagy rózsaszín. Krisre néztem, de Ő sem tudott semmit, annyit mondott, hogy egy futár hozta nekem. Meg a kezébe nyomott egy aprócska ékszeres dobozt, amiben egy gyűrű díszelgett. Leültem és kis lapocska után kutattam a csokorba, de semmit nem találtam. Gondoltam csak is Woo Bin küldhette.

Gyönyörűségem :3

Felhúztam a gyűrűt, pontosan illet az ujjamra. Mikor végeztünk az evéssel haza felé indultunk, Kris nagy kegyesen beadta a derekát, hogy Ő vezet, mert még mindig új gyűrűm varázsában voltam. Írtam egy sms-t Binninek, ám nem azt a választ kaptam, mint vártam. Nem Woo Bin küldte a csokrot és az ékszert. Akkor mégis ki volt? Megkérdeztem testvérem is, hogy ne talán tán mégis Ő kedveskedett eme kis csekélységgel, de nem is Ő volt. Úgy éreztem a legésszerűbb dolog amit tehetek, hogy felhívom valamelyik Koreában tartózkodó barátom, hátha tudnak e valamit erről az egész ékszer dologról.
Először Chennél próbálkoztam, választ nem kaptam. Majd jött Tao és Xiumin, de ők sem válaszoltak a hívásomra. Majd próbálkoztam az otthoniakkal. Yemin végre felvette, B telefonját:

-Szia! – köszöntem –Nem tudod...

-GYERE HAZA! B kezd megőrülni. – vágott a szavamba – Egyébként hogy vagy? Sajna az álcád nem jött össze, így már mindenki tudja, hogy Krissel vagy. –nevetett.

-Tudom. Nem olyan vicces ez. Ennyit az inkognitóról. De lényeg a lényeg, van körülötted dalos pacsirta?

-Rap pacsirta megteszi? – kérdezte és meg se várva a válaszom átadta a telefon Yeolnak. Tőle is megkérdeztem, hogy tud e a virágról és a gyűrűről valamit, de semmit. Ingerültnek tűnt, talán a kezében hangosan síró baba is rátett egy lapáttal.

-Nem bírom. – mondta – Tessék beszéljetek. – egyszer csak a sírás abba maradt, helyette apró kis nyöszörgést hallottam.

-JiSang? - újabb nyöszörgés – Szia Édi! Jól vagy? Ne aggódj Mei néni nem sokára megy és jobb sorod lesz.

-Most is jó sora van. – vette át a szót B.

-Gondolom. – kuncogtam – Te nem tudod ki küldhetett nekem egy csokort a kedvenc rózsáimból és egy gyűrűt?!

-Honnan tudnám, Anyáskodom egész nap. Alig van rajtam smink és a hajam is szar. Gyere haza Meiiiii! – majd rám csapta a telefont.

De akkor ki küldhette?

A csokrom 

A gyűrűm 

Mei- Welcome Home

Megérkeztem...

„Nem jöhetsz a magán géppel, túl feltűnő lenne. Foglaltam neked egy délutáni jártra. Próbáld meg nem lekésni. Nagyon hiányzol.” – olvastam sokadjára, immáron a gépen ülve.

-Elnézést, de a gépen nem lehet telefonálni. – zavart fel egy légiutas-kísérő.

-Sajnálom, elteszem. – készülékem kikapcsolt állapotban csúsztattam zsebembe. Úgy jöttem el Koreából, hogy senki nem tudja hova tartok. B és Ji Sang sétálni voltak, mikor elindultam. Az autómat a reptér melletti parkolóban hagytam.

Mikor a gép felszállt, fülembe dugtam fülhallgatóm és próbáltam ellazulni. Ami sikerült is, olyan szinten, hogy el aludtam. Mikor kisebb légörvénybe keveredve a gép felrázott, már sötét volt és halványan láttam Kína fényeit. A reptéren a szemfülesebb rajongók megtaláltak,és mosolyogva jöttek aláírást kérni.

-Elnézést! Wu kisasszony, mi a látogatásának a célja? – került az orrom alá egy diktafon.

-Nem adok interjút itt sem, ahogy Koreában sem szokásom. – közöltem a rám nagy szemekkel figyelő riport. Egy a légitársaságnál dolgozó fiú lépett mellém és a kezembe nyomott egy papírfecnit. Azzal az üzenettel, hogy erre a címre menjek, a bátyám kérésére.

Felszálltam a buszra, a csupán 35 kg-s bőröndömmel és újra a zenének adtam át magam. Majd ismerős arcot pillantottam meg a buszban lévő TV képernyőjén.

-Lay... – suttogtam, de nem hallottam mit mondott.

-....éppen szünetet tartunk. – csak ennyit hallottam, így kikapcsoltam a zenét és megvártam amíg újra az Ő riportját mutatják. Megannyi fitnesz terem és színházi előadás reklámja után az Ő része jött. Egy műsor reklámja volt, amibe szerepelt, de, mint vendég. – Mei és Én most szünetet tartunk. – mire ez az egy mondat eljutott a tudatomig már mindenki tudta, hogy ki vagyok. Hallottam a fényképezőgépek kattanó hangját. A busz megállt, Én pedig lerohantam róla. Bőröndöm a sárba dobtam, a rohanás közben elestem. A hirtelen jött dühtől nem tudtam sírni, pedig égették a szemem, a ki akarni vágyó könnycseppek. Hangos dudaszó ijesztett meg.

-Mei!

-Kri....- szipogtam. Nem tudtam kimondani a nevét, csak az éppen kiszálló fiú karjaiba rohantam – Olyan régóta nem láttalak. Annyira hiányoztál, annyi mindent kell elmesélnem. – szorosan öleltem, olyan volt, mintha csak álmodtam volna.

-Hallottad? – kérdezte halkan – Hogy Lay....

-Láttam...- kitöröltem a szememből a könnyet – De hogy tehette ezt? – felhúzta vállait, majd intett, hogy szálljak be. Ekkor vettem észre, hogy egy lapos, fekete sport kocsival jött, amibe éppen hogy befért a bőröndöm. 

Létra mobil xD

Hazafelé nem beszélgettünk, elmélyedve bámultam a sötétet. A házhoz érve kivettem a cuccaim és a szobám felé vettem az irányt. Évek óta nem jártam itthon. A Yeminnel megosztott szobám még mindig ugyan úgy nézett ki, ahogy itt hagytam. Poszterek a falon, az ágyak, a szekrényem, tele matricákkal. A gyerekkori fotóim, díjjak. Mély levegőt vettem, aztán lassan kifújtam, hogy lenyugtassam dobogó szívem. A telefonom vissza kapcsoltam, de kár volt. 50 nem fogadott hívás, hang üzenet, sms, email, minden, amivel B üzenetet tudott hagyni. meghallgattam őket, a kedvencem az volt, mikor mondta, hogy a picinek szüksége van a szitterére, látja a szemében. Tisztában voltam vele, hogy Danbi nagyon éretlen egy gyerekhez, bár eddig jó anyának bizonyul. Ha kis legény tüsszent egyet, már teper a dokihoz.

-Minden oké? – kopogott be Kris. Bólintottam, leültem az ágyamra. Odasétált mellém, majd Ő is helyet foglalt. – Sajnálom Mei. Nagyon magadra hagytalak.

-Hát eléggé. A nyarat még valahogy átvészeltem Los Angelesben, meg a nagyiéknál, de a december húzós volt. Egyedül nem jó karácsonyozni.

-Lay nem volt veled? 

-Nem tudott jönni. Valami karácsonyi műsort vettek fel, plusz lehet, akkor már szüneteltünk. Nem tudom. Persze ott voltak a fiúk, meg mindenki, de a családom...a vér szerinti nem. – hozzá bújtam és könnyek kezdtek csordogálni a szememből. Aztán elmeséltem neki mikor B szült. Majd kibújt a szög a zsákból, ugyanis létra ikrem kikotyogta, hogy barátosném ellátogatott hozzá, és közölte áldott állapotát.

Bvel romantikáztunk LA-ben 

Még fent voltunk egy kicsit és beszélgettünk az együtt nem töltött napokról. Reggel a telefonom zümmögve jelezte a millió üzentet. Elolvasva emailt küldtem B-nek, hogy mikor mit csináljon a kis herceggel, majd egy sms-t, amiben közöltem, hogy jól vagyok, de egy ideig ne keressenek. Majd újabb üzentet jelezett készülékem. Woo Bin küldte, egy kép magáról, egy repülőtéren volt. A kép alatt annyi volt: Megérkeztem! A szemeim majd kigurultak a helyéről. Mivel fortyogott bennem a Lay iránt érzett dühöm, magamra kaptam egy melegítőt, laza copfba fogtam a hajam és Kris kocsijának kulcsát magamhoz véve elindultam a reptér felé. Tudtam, hogy ma egész nap egyedül lettem volna, így kedvenc butikjaim felfedezése helyett Woo Binnal akartam tölteni egy napot. A szemfüles rajongók közé surrantam, és figyeltem mikor érkezik meg. A lányokon átnézve figyelt. Akik mellettem álltak, mind átkozódva mondták ki a nevem. Nem igaz, hogy mindig ezen csámcsognak. 

Az a bizonyos kép :P

-Mégis mit keresel itt? – törtem át magam a lányok beton kemény falán.

-Téged. – mosolyogva válaszolt – Hallottam, hogy mi történt Layel, illetve láttam az  interjút.

-És Te azonnal gépre ültél, hogy meggyógyítsd összetört szívem....- sóhajtottam.

-Igen.

-Nem kérdés volt. – csendben ballagtunk a kocsiig. Mikor haza értünk Woo Bin se szó, se beszéd letámadott. A szolgáló lányok azt sem tudták melyik ajtó felé meneküljenek. A szívem hevesen vert, észre se vettem, de már az asztalon voltam, lábaim között egy mohón csókoló Woo Bin.

-Lay és....Lay és Én...ez csak szünet. – szakítottam meg csókunkat, de Woo Bin nem válaszolt, csak erősen megszorította a combom és még jobban magához húzott.

Nem volt ott senki, aki meg tudna állítani. Hogy mi történt ez után? Az már egy következő bejegyzés lesz. 

Az eddigi kedvenc képem, a kis trónörökösről. :3 

Mei- Nem vagyok önmagam....

Kora reggel a tusoló alatt áztattam magam, mikor valaki hangosan dörömbölt az ajtón.

Kiléptem a gőzzel teli fürdőből, magamra csavartam egy törülközőt és ajtót nyitottam.

-Itt van. – B idegesen toporzékolt és a kezem tördelte.

-Ki?

-Hát Ő. – aggódó arca láttán csak egy ember jutott eszembe.

-Jong Suk? Mit keres itt? Gyere be. – húztam magam után, majd leüvöltöttem, hogy egy pillanat és jövünk. Gyorsan felöltöztem a munka ruhámba és pár nagy levegő után lementem. B-t pedig elküldtem, hogy ébressze fel a többieket. Lementem, de majdnem vissza is fordultam, mikor a kanapén ülve megláttam Woo Bin-t is. „Ezek mindenhova együtt mennek?!” – gondoltam magamba. Valami mosoly félét erőltettem az arcomra, hogy mégis illendően köszöntsem vendégeinket.

-Fiúk. – biccentettem feléjük. Amikor Jong Suk velünk volt, Woo Bin úgy viselkedett, mintha csak szigorúan ismerősök lennénk, se egy ölelés, se egy puszi – B kínált már titeket kávéval, vagy esetleg készítsek nektek valami reggelit?

-Egy kávé jól esne. – zsebre tett kézzel mellém araszolt Jong Suk, majd hirtelen magához ölelt. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen jött szeretet áradást, félénken vissza öleltem, aztán gyorsan elengedtem.

-Binnie? – fordultam exem felé, aki csak bólintott egyet. A konyhába csoszogtam és folyamatosan ismételgettem: „Haladj B! Kérlek! Haladj!” .

-Mei. – suttogta a Woo Bin, ahogy kiért a konyhába. Maga felé fordított. Aggodalmas tekintete meg rémisztett.

-Baj van?

-B...- szorítása erősödött a vállamon – B tényleg terhes? – kérdését meghallva rajtam volt a sor, hogy aggódó fejet vágjak. Csuklójánál fogva magam után húztam. Jong Suk furcsán nézett felénk a nappaliból, de barátja megnyugtatta, hogy pár perc és jövünk. Út közben a folyosón össze találkoztam az említett személlyel.

-Tokiya alszik, TJ öltözik és Seiji is. D már elment. – mondta. Bólintottam és húztam magam után tovább Woo Bint. A szobám most kilométereknek tűnt a konyhához képest. Beérve magunkra zártam az ajtót, aztán bementünk a fürdőbe, hogy véletlen se halljon meg minket senki.

-Honnan tudod? – kérdeztem kissé ingerülten.

-Beszéltem Layel....- olyan volt akár egy kis fiú, akit éppen szid az anyukája.

-Minek hívogatod Te az Én barátom, és beszélsz vele az Én barátnőmről?! Mi jogod van ehhez? – kicsit megemeltem a hangom, mert haragudtam, hogy a hátam mögött intézkedik.

-Csak felhívtam, és Ő meg csak kibökte.

-Lay nem bök ki csak úgy akármit.

-Oké, rákérdeztem. Miután elmondtam, hogy nálam voltál...

-Te elmondtad neki? – hangom pár oktávval feljebb csúszott.

-Igen, elmondtam. Joga van tudni, de nem is ez a lényeg. Basszus Mei a barátnőd terhes, és lehet, hogy az Én legjobb barátom az apja.

-Mond, hogy Jong Suknak nem mondtad el. – nem válaszolt, csak a lábfejét tanulmányozta. Közelebb léptem hozzá, megfogtam az arcát és magam felé fordítottam – Kérlek Woo Bin, mond, hogy nem mondtad el neki. – nem válaszolt, csak nagyot sóhajtott és nemlegesen bólintott. Hatalmas sóhaj szakadt ki belőlem a meg könnyebüléstől. Szemeim becsuktam és egy pár percig Woo Binba kapaszkodva próbáltam a dühöm lecsillapítani, de erre Ő rá tett egy lapáttal. Lassan végig húzta hosszú ujjait fedetlen karomon. A hideg végig szaladt rajtam, felnéztem rá.

-Ne csináld.

-Miért? – hangja halk volt, mély és túl szexi ahhoz, hogy a lábaim ne váljanak automatikusan kocsonyává. Hallottam, hogy valaki hangosan kopog az ajtómon, de nem törődtem vele, csak figyeltem Binnie kiismerhetetlen, tökéletes vonásait. Nem bírtam megmozdulni. Combomnál fogva felhúzott, derekára fontam a lábaim, semmit nem csináltunk még mindig csak néztük egymást. Jól tudom mire ment ki a játék. A falnak nyomott, minden menekülési útvonalat elzárt előlem. A kopogás kintről egyre erősödött. Éreztem, ahogy a nadrágjában egyre jobban növekedésnek indult a kis fickó. Ahogy nekem feszült, apró nyögtem, amitől csak még jobban feltüzeltem Őt. Kicsit közelebb jött, amitől még jobban nekem feszült, felsőtestünk egymásnak simult. Fejem a vállára támasztottam, míg Ő a nyakam csókolgatta és harapdálta. Remegtem, teljes testben. Mievel ennyire közel voltunk egymáshoz bátran elmert engedni és a nadrágom gombja után kezdett kutatni. Nem csináltam semmit, nem ellenkeztem, a világ abban a pillanatban megszűnt létezni. A pólójába kapaszkodtam, de ujjaim egyre jobban zsibbadtak, ahogy keze mélyebbre jutott a nadrágban. Tenyere szinte tökéletesen illett a fenekemre. 

-Ágy. – nyöszörögtem. Tudtam, hogy ha most nem kapok a mindkettőnk által annyira imádott reggeli ágytornát, egész nap rosszul lettem volna. Villámgyorsan a párnák között kötöttem ki. Pólóját a fürdőben hagyta, nadrágjától útközben szabadult meg. Ingem kezdte kigombolni. Egy apró könnycsepp gördült végig az arcomon. Tisztában voltam vele, hogy mit teszünk, és Layre is mérges voltam, Woo Binre is, sőt haragudtam az egész világra, hogy két ilyen pletykás vénasszonnyal áldott meg. Időközben Binni már a nadrágtól is megszabadított, ott feküdtem alatta fehérneműben. Észre se vettem eddig, hogy mennyit izmosodott, csak mikor hasfalára tettem a kezem és végig húztam ujjam kockáin. Lábam újra a derekát ölelte, ezzel ismét éreztem keménységét. Puha ajkai perzselték a bőröm. Könnyeim egyre jobban záporoztak. „Mit csinálok?” – üvöltötte tudat alattim. Épp az alsóját húztam le, mikor valaki, illetve valakik bevágták az ajtóm.

-Itt mégis mi a jó franc folyik? – mondta B, és egyre közelebb araszolt felénk, mikor felbukott a nadrágomban. Jong Suk egy apró nevetést fojtott vissza, mert B gyilkos tekintettel nézett rá.

-B... – másztam ki Woo Bin alól.

-Ne B-z itt nekem. Neked barátod van, aki mindennél jobban szeret. – mondta mérgesen.

-Igen? – újra fortyogott bennem a düh – Én nem feküdtem le vele.

-De ha nem jövök megtetted volna.

-Igen, megtettem volna. Na és? Felnőtt nő vagyok, saját akaratom van. azt teszek férfiakkal amit akarok.

-Mei nem ismerek rád...

-Jesszus B, ne akarj már engem kioktatni. Pont Te magyarázol nekem, aki nem csak majdnem, hanem tényleg lefeküdt az exével?! – akadtam ki, könnyeim újra csorogni kezdtek. B nem szólt semmit, csak kiviharzott a szobámból – Basszus. – arcom tenyerembe temettem és sírni kezdtem. Woo Bin közelebb csúszott. – Ne érj hozzám. – löktem el magamtól.

-Mei...Én...sajnálom.

-Mit sajnálsz? Jesszus Woo Bin...- kínomban felnevettem – Menj el. Ne keress, majd Én hívlak. Jong Sukot is vidd magaddal. Kérlek most hagyj egy kicsit békén. – az órámra néztem, még volt egy kis időm, hogy újra rendbe tegyem magam és munkába induljak. Kimásztam az ágyból, összeszedtem a ruháim és a fürdőbe mentem. Mikor végre rendbe szedtem magam, angolosan távoztam a hátsó ajtón. Nem figyeltem senkire, csak az exo mobilba ültem és az egyetem felé vettem az irányt.

Gyorsan megtaláltam a professzorom, akinél írom az utolsó beadandóm. A telefonom egyfolytában rezgett a zsebembe, de nem érdekelt, nem vettem róla tudomást. Miután végeztem ezzel is elindultam szeretett munkahelyemre. Az ajtóban egy mérges B várt.

-Sietek. – szóltam oda neki, de Ő vissza rántott.

-Mei. Mi a baj? Te nem szoktál ilyen lenni.

-Semmi. Hagyj, hülye voltam, ennyi. – kirántottam a kezem a szorításból és elindultam befelé, de B jött utánam. A liftbe is beszállt velem. Most addig fog az árynékom lenni, amíg ki nem bököm, ami bánt – Woo Bin tudja, hogy terhes vagy. Lay elmondta neki, mert Ő volt olyan hülye, hogy felhívta.

-Most azért vagy rá mérges, mert tudja, hogy terhes vagyok, vagy mert beszélt Layel?

-Mindkettő.

-És mi volt reggel? 

Hiányzik ez az ökör ToT

-Meg akartam őket büntetni. Az egyiket azzal, hogy megkap, a másikat azzal, hogy elveszít.

-Te nem vagy ilyen Mei....- fogta meg a kezem barátnőm és a könnyeim megint eleredtek.

-Rossz hatással van rám, hogy Kris nincs mellettem. – szipogtam. B nem szólt semmit, csak magához ölelt és hagyta had bőgjem ki magam. Igen, az, hogy az egyik felem nincs mellettem, őrületesen zavar. Ha éppen nem tudtam mi tévő legyek azonnal futottam a testvéremhez. Hiányoznak azok a napok, amikor csak mi ketten elmentünk az éttermünkbe, amióta elment nem voltam ott. Talán ha beszélnék Yeminnel, Ő talán tudja, hogy hol van. A lift hangos pittyenéssel jelezte, hogy megérkeztünk.

-Egyébként Jong Suk tudja. Elmondtam neki ma reggel. – hamis mosollyal nézett vissza rám, mert a hír hallatán földbe gyökerezett a lábam. – Egyébként Soyun tervez egy L.A.-i utat. Megyünk?

-Ott a helyünk. – vigyorogtam és telefonom előkapva már küldtem is a választ Soyunnak.

„Irány a napsütötte L.A.!!!!!!”

B tovább fejlesztett Chanyeol póza
Hagyott dolgozni délelőtt XD