Soyun : Érzések...

Már nagyon rég rúgtam így be, de most, B születésnapja, és persze a koncert miatt, sok volt az izgalom.
Jó volt mindenkivel  együtt lenni, látni, milyen boldogok, és nekem ennél több nem is kellett a jó hangulathoz. Még ha a koncert után nem is ittam, csak az öltözőkben voltunk.
Persze Jongin volt olyan aranyos, és a koncert után becipelt egy üres öltözőbe, már épp vette volna elő a lényeget, amikor ránk nyitottak. Fél percig meredtünk az ajtóra miután az a csaj bezárta vissza, vörös fejjel, jó nagyot röhögtem.
Végül nem fejeztük be, hanem mentem a B partyra. Most kiélveztem az egészet. Buliztam, ez kellett már. Mindent új lappal kezdtem ezzel, még ha fáj is a fejem mint állat.
Jongin mocorogni kezdet mellettem, aztán nagyot nyújtózva a hátára fordult. Fogalmam sincs, hogy került ide.
Rám pillant, és elmosolyodik.
-Jó reggelt. - suttogott.
-Neked is. - olyan hangom volt, mint egy rozmárnak.
-Szexis a hangod. - kuncogva közelebb jön, és magához húz. -Óh, hisz lázas vagy. - tol el, homlokomra nyomja az ajkait.
-Tegnap kicsit buliztam... - suttogtam. Nem tudtam hangosan beszélni. Tuti hangszál gyulladásom van.
-Én hoztalak haza. Szóval igen, kicsit nagyon! - kuncog. -Gyere, elmegyünk a dokihoz. - kisegített az ágyból, miután Ő is kimászot, aztán rám adott pár ruhát, mert csak póló volt rajtam és egy bugyi. Szörnyen szédültem, fájt a torkom, és a fejem.
-Hát... nem kellett volna félmeztelenül, vizesen, rohangálnod a parkban. - mondja Jongin. Rá meredek.
-Mi van? - ijedten nyikkantam fel. Ezért nem csak azért volt ijedt fejem, amit hallottam, hanem a hangom miatt is.  Semmire se emlékszem. És még megfáztam.
-Az éjszaka közepén felhívtál, hogy menjek utánad, gondolom vettél két üveg piát, mert a parkban ott volt a szökőkút mellett a két üres üveg, totál részeg voltál, Én szedtem fel a felsőd és a cipőd a betonról, mezítláb, melltartóban és szoknyában megfürödtél az egyik kútban, aztán, vizesen táncolni kezdtél nekem, elég erotikusan, majd szó szerint berángattál egy bokor mögé, többit gondold hozzá. - mondta. És mivel tök komoly volt a feje, tuti igaz.
Megfogtam a fejem, és előre dőlve szidtam magam, persze fejben. Édes Istennek! Soha többet nem iszok ennyit.

Doki jól leszidott. Csak annyit mondtam, hogy vizesen mentem ki az erkélyre, fürdés után, meg összehordtam mindent, csak az igazat nem mondtam meg. Már mint az ivós, fürdős dolgot nem. Kaptam gyógyszert, meg egy fekete maszkot. Minimum két hétig feküdni kell, sok teát inni, mert torok, és hangszál gyulladást kaptam. Szörnyű érzés is volt. Még szerencse, hogy nem köhögök, mert akkor befektetett volna azonnal.

Rakás gyógyszerrel mentem haza, Jongin ágyba zavart, csinált teát és be is hozta.
-Tegnap... vagyis hajnalban... Én nem hagytam, hogy kint lefeküdjünk. Haza hoztalak, és fél úton bealudtál a hátamon. - szólal meg. Rá néztem.
-Miért? - még kimondani is fájt. Azt hiszem, most egy ideig nem fogok beszélni.
-Mert tiszta lappal akarok kezdeni mindent. És részeg voltál. - kezembe adja a gyógyszereket. -Ezeket ved be, aztán alszol egyet. - megfogom a kezét. Rá mosolygok.
-Köszönöm. - krákogok kicsit.
-Lezuhanyzok. Utána pedig mennem kell.

Néztem, ahogy a fürdőbe megy, aztán bevettem a gyógyszereket. Fogtam a forró teát, és azt kortyolgatva, néztem egy pontot a padlón.
-Jobbulást szépségem. - szól be Nam, fel emelem a fejem, rá mosolygok. Mutatom neki, hogy nincs hangom, nem tudok beszélni, mire rám mosolyog. -Most rohanok dolgozni, este talizok Tj-vel, aztán bejövök hozzád. Addig pihenj sokat, gyilkolászd a bacikat. - bejött, egy gyors homlok puszit adott, majd kiindulva rám pillantot. -Szeretlek. - mosolyodik el.
Bólogatok kettő, jelezve, hogy Én is, de kicsit szédültem. Leraktam az üres bögrét, lefeküdtem. Jongin jött be, egy boxerban, még kicsit vizes hajjal, és bebújt mellém. Magához vont, és olyan jó hideg volt, hogy muszáj voltam szinte rá tekeredni. Persze a polcról levettem a maszkot, igaz, sokat nem segít, de jobb ha rajtam van, hátha nem kapja el.
-Nagyon forró vagy. - ölel magához. Becsuktam a szemeim, és hallgattam, ahogy szuszog, keze pedig a hátam simogatja.
Olyan békés volt az egész.
Éreztem, ahogy egyre jobban kezdem kívánni, ezért, kicsit eltávolodtam tőle mellé feküdtem, bal kezemmel pedig végig simitottam az arcán, a vállán, karján, oldalán,  egész a csípőjéig. Letoltam róla a takarót, és csak csodáltam. Nem gondoltam volna, hogy azok után, amiken keresztül mentünk, Én újra Vele leszek, és most mégis... itt fekszik előttem, kezemmel bebarangolom az egész testét, mint aki bolond, lehet csak a láz miatt van, bennem ez az érzés, mégis... nekem Ő kell!
-Yun? - szól hozzám kábultan. Észre se vettem, hogy mit csinálok.  Szemeibe nézek, látom, hogy nem bír már magával, és ez szemmel látható volt. Nem mertem megcsókolni ,ujjaim lágy cirógatása is abba marat, majd fogtam, letoltam magamról is a takarót, levettem a pólót, Jongin pedig mint egy éhes vad, tapadt a mellkasomra. Tudom, hogy meg fogom bánni, hogy lázason... de akarom őt. Nem hagytam, hogy hozzám érjen, legyen ez a büntetése, egyedül vettem le a bugyim, majd letoltam a boxerét. Újra hozzám akart érni, nem hagytam.
-Miért nem? - kérdi kétségbe esve.
-Mert nem... - válaszolok halkan. Megcsókolni se hagytam magam, maszk ugyan úgy rajtam volt. Megfogtam a derekát, így lassan elmerült bennem.

Szemeim nézte, értette mit akarok, értette, hogy ha nem ér hozzám, milyen rossz is neki, hogy amikor mással van, vagy volt, ez volt az az érzés, mert tudom, hogy érzett valamit.
Ez csak szex volt, amit mi sose csináltuk, mi mindig szeretkeztünk, mert hozzám ért, gyengéden, mellettem volt. Remélem, ezzel mostmár meg érti, hogy, ha nem is maradunk együtt emiatt, ezek után, vagy pár év múlva, hozzám bármikor fordulhat. Bármennyire is fog fájni nekem. Tudni fogom, hogy boldog, ha az idő múlásával, mégha már más mellett lesz.  Én akkor is itt leszek vele, neki, mint támasz. Azt hiszem, ezt megértette a szemeimből kiolvasta, még így is, hogy mozog a csípője, és másra kellene gondolnia, végig a szemeim nézte. Végig. Egyetlen érintést engedtem neki, azt is a derekamra, pár pillanatra, szemei becsukódtak, szusszant egyet, és újra rám pillantva, éreztem, hogy megremeg, de tartotta magát. Hiába voltam forró, éreztem, ahogy szét terjed bennem. Fáradtan dőlt mellém, Én pedig kimásztam az ágyból és a fürdőbe siettem. Beálltam a zuhany alá, levettem a maszkot, megengedtem a csapot, jó hideg zuhannyal lemostam magam. Ettől pedig álmos lettem.
Mire kimentem Jongin már öltözött felfelé. Rám pillantot, de Én a gardróbhoz mentem és kivettem pár ruhát. Mögém lépett, megfogta a derekam, és megölelt hátulról.
-Hidd el... tiszta szívből sajnálok minden rosszat amit ellened tettem, mert nem értettem meg, hogy mennyire is fontos vagy nekem. Nem csak mint szerelem, hanem mint társ, barát, támasz, mint minden. Visszagondolva, amikor megismertelek, már akkor is sokszor Te voltál előttem tánc közben is, mert már akkor fix pont voltál nálam, és Én ezt nem értettem. Vagy nem akartam, vagy nem tudtam. Ígérem, ezek után, minden rendbe jön, megváltozom, de csak is miattad. - fejemre nyomot egy puszit, és eltűnt. Mire megfordultam már sehol se volt. Elmosolyodtam.
Kiélvezve a csendet, és a nyugalmat meg a lázt, felöltöztem, és úgy dőltem be az ágyba mint egy darab fa.

Pár napig tiszta kóma voltam, csak aludtam, teát ittam, és WC-re jártam. Lassan kezdek jobban lenni, ezért magamhoz vettem a laptopom, és filmezni kezdtem.
Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha megbeszélném a többiekkel, hogy, elmennénk a Los Angeles-i házba, nyaralni egyet, de ezt majd megszervezem, ha jobban leszek. Viszont jó ötlet, az tuti.

Soyun : "-Most nem fogom elrontani..."

Nem mentem fel. Kint ültem a kocsiban és néztem a villogó mobilom, aztán felvettem.
-Yun? - szólt bele Hoon.
-Mond. Most láttam, hogy hívsz. Kicsit elhúzódott a tárgyalás. - hazudtam. Fejem hátra döntöttem.
-Ó, nem tudtam. Ne haragudj. - szomorú volt a hangja.
-Semmi baj. - sóhajtok.
-Mikor érsz haza? - kérdi.
-Nem tudom, még dolgom van. Miért?
-Beszélni akartam veled, de akkor így mondom el. Szakítani akarok. Nem tudok már így lenni. Te Kait szereted, Én pedig... megint csak mást. Távolság kell tőletek... - hadarja.
-Ki az akit szeretsz? - elcsuklott a hangom.
-Chaerin. De Ő az öcsédet szereti.
Kinyomtam a telefont és ki is kapcsoltam. Verni kezdtem a kormányt, aztán begyújtottam és padló gázzal elhajtottam onnan. Nyugalom kell.
Moonlight, Baby don't cry, Heart Attack volt folyamatosan lejátszva, fejem a falnak döntve ültem. És meredtem a padlóra. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Miért olyankor jön rossz amikor kicsit is boldog vagyok? Annyira nagy dolog lenne ha legalább csak egy kicsit hosszabb időre boldog maradjak?
Nem tudtam hát mit tenni, csak ültem a régi lakásban, és néztem, ahogy kint villámlik, és esik az eső. Néha éreztem, ahogy megmozdul alattam a padló, a dörgés rezgése miatt, de nem érdekelt. Egyedül akartam lenni.

Ezek után, teljesen el zárkóztam mindenkitől. Nem beszéltem senkivel, sehol se voltam, csak a kórházban, ahol a papírokat rendeztem, néha a gyerekekkel is voltam, meg otthon. Kai is próbált beszélni velem, olyankor, teljesen nyugodtan néztem rá, de nem feleltem. Mei is jött hozzám, hogy mi van velem, de Én, senkinek se mondtam, mi bánt.
Épp haza indultam, amikor megszólalt a mobilom. Chanyeol volt, SMS-t írt, hogy menjek már utána, mert senkit se ér el. Felsóhajtottam, és a megadott címre mentem.
Valami nagy stúdió volt.
Így, bementem, megkérdeztem, hol találom a fiút. Nem akarták megmondani hol van, de mondtam, hogy engem küldtek érte, címet is adtak, hát felengedtek. Megálltam az ajtó előtt, bekopogtam, és bementem.
Jongin, Sehun, Luhan Chanyeol és még valaki volt ott.
-Yun! - örült meg Chanyeol, és megölelt. -Egy pillanat, és mehetünk! - mondja, Én pedig bólintok.
Amikor vissza fordultam, hogy rá nézzek a másik három fiúra, azt hittem kiesik a szemem, úgy néztem a férfira.
-Minwoo? - bukik ki belőlem. Rám pillanat. Szemei elkerekednek, ledobja a táskáját, három lépés után pedig a karjaiba zár.
-Kiscsillag!
Úgy bújtam hozzá, akár egy cica az óvó gazdi karjaiba.
Ezer éve nem láttam! Velem járt egy suliba, persze idősebb is két évvel tőlem, de Ő volt az első olyan pasim akivel normális volt a kapcsolatom, és még szakítás után is. Jó, nem is volt az szakítás, inkább közös megegyezés, hogy külön válunk.
-Rég láttalak! Hogy vagy? - kérdi, és elenged. -Olyan szép vagy, de mi ez a rövid haj? - néz végig rajtam.
-Rákos voltam. - vontam vállat.
-Édes Istenek, miért nem értesítettél? - fehéredik el.
-Akkor épp doramát forgattál. És ott voltak nekem a fiúk. Főleg Jongin! - mosolygok Minwoora.
Elnevette magát.
-Mindig is az olyan típusú fiúk voltak a kedvenceid. Mióta vagytok együtt? - kérdi vigyorogva.
-Hmm... egy, éve? - nézek Jonginra.
-Hamarosan egy. - lép mellém, és megölelt. Éreztem, hogy kicsit megszorít, aztán elenged, majd rám mosolyog.
-Szépek vagytok. - megfogja Minwoo a kezem.
-Na, és Te? Van valakid? - kérdem
-Alakul... de még nem nyilatkozom. - kacsint.
Elnevetem magam, aztán bejön egy pasi, szólni, hogy a fiúk -Chanyeol és Minwoo- induljanak lassan mert várják őket.
Végül megtudtam, hogy Chanyeol-lal vannak egy műsorban. Tuti nézni fogom.

Jó volt látni újra Minwoot, egész úton beszéltünk, nosztalgikus volt a hangulat, már csak Seok hiányzott, és minden olyan lett volna mint rég.

-Maradsz? - nézek Jonginra, a dorm előtt.
-Azt hiszem... igen. - mondja kicsit félszegen. Intek a kocsihoz, Ő pedig bólint, és elindul.

Már húsz perce csend van. Azt hittem megszólal, de az ablakon néz kifelé. Beindítottam a kocsit, és elindultam. Ekkor se szól semmit, de mivel éhes vagyok, hát megyek keresek valami gyors kajás helyet.
Rendeltem kettőnknek, és a régi lakáshoz mentem.
-Gyere. - szólok neki.
Csendben megyünk fel, és pakolok le a matrac mellé.
-Yun? - szólal meg Jongin.
-Hmm? - néztem rá.
-Most nem fogom elrontani...

Rá mosolyogtam, és leültem. Mellém ült, Én pedig enni kezdtem. Nem szóltunk semmit, csak ültünk, és ettünk, aztán a matracra dőlve, néztük a kocsi fényeket, amik a falon játszottak, Jongin a karom cirógatta, addig, amíg el nem aludt.

Soyun: Little happy b.day

Villám csapás ként vágott belém a felismerés! Ekkora idióta is csak Én lehetek, hogy elfelejtettem a saját és Luhan szülinapját. Azonnal keresni kezdtem a mobilom és tárcsáztam is a számot.
-Igen? - szólt bele Bambi.
-Hogy lehetünk ekkora marhák? - kérdem tőle.
-Mi? Miért? Rosszat csináltam? - ijed meg.
-Huszadika van! Április 20. Nem rémlik valami ezzel kapcsolatban? - kérdezem.
-Jézusom! - olyat sikit, hogy el kell húzni a fülem mellől a mobilt, mert majd megsíketültem. -Boldog születésnapot Yun! - mondja végül.
-Neked is Bambi! - mondom mosolyogva.
-Hol vagy most? - kérdi.
-Itthon. - válasz közben lenéztem az alvó cicára. Olyan aranyos.
-Be tudsz jönni az SM-hez? - hallani a hangján, hogy vigyorog.
-Be. Fél óra és bent vagyok. - kuncogva rakom le, felöltöztem, aztán az ajándékját elvéve minden fontos dolgot magamhoz véve kocsiba ültem, és mentem is az SM-hez.
Bent már szinte mindenki köszönt plusz felköszöntött akit ismerek és engem is. Jjong akkora ölelésben részesített, hogy azt hittem ott halok meg. Minho adott nekem macit, Taemin pedig egy nyakláncot. Ott szidtam őket, hogy mire kellett, végül kaptam még kisebb ajándékokat Onew-tól, Key-től és Jonghyuntól. Mindent beraktam a táskámba. Még jó, hogy a nagyobbat hoztam. Donghea, Siwon, Kyunhyun is meglepett egy hatalmas macival amit közösen vettek. Na nálam itt tört el a mécses, sírni kezdtem. Hyoyeon vett egy gyönyörű karkötőt hozzá egy egyszerű, fülbevalóval. Aztán miután megkaptam mindent, mentek a dolgukra. Én pedig a fiúk terméhez mentem. Luhan, Seok, Chen volt bent, és mint láttam, Lulu épp pakolt le, szóval Őt is elkapták.
-Azta! Ez akkora mint Te! - mondja Minseok.
-Suju maci! Ez lesz a neve is. - kuncogok.
-Boldog születésnapot! - ölel meg Minseok miután lerakom a macit a sarokba.
-Ennél boldogabb nem is lehetne! - szipogom.
-Ne sírj! - tol el és letörli az arcom.
-Azért sírok, mert boldog vagyok. - mosolyogva kócolom össze a haját, aztán Luhanhoz lépek.
-Boldogat Te óriás Bambi! - ölelem meg.
-Neked is törpe! - bújik a nyakamba. -Hol az ajándékom? - enged el. Elnevetem magam, és feltúrom a táskám, aztán odanyújtom neki.
-Tessék! Remélem teszik is majd. - mondom. Azonnal kikapja az ajándékot a kezemből, és a táskájához rohan, majd vissza hozzám egy fehér dobozzal tér vissza.
-Ez a tiéd! Egyszerre! - pattog, elnevetem magam, és ketten kezdjük kibontani az ajándékainkat. Enyém egy csillag és Hold medálos nyaklánc. Luhan pattogva veszi a nyakába az ő ajándékát, én pedig mosolyogva az övét. Maga mellé cipel és csinálunk egy selcát ketten, egymás láncára mutatva.
Nem voltam ott sokáig, mert Nam hívott, hogy menjek vele kávézni. Betuszkoltam a macit a kocdiba, és irány a kávézó.
Már jó egy órát ültem a kávézóban egyedül, mire szólt, hogy mégse tud jönni. Felsóhajtottam és elfogyasztottam a sütit amit rendeltem, pont ittam bele a narancs levembe amikor megszólal a mobilom, amit elő is vettem. Mei neve villog, amin elmosolyodok. Fel is vettem.
-Sooooo Szia Mei vagyok! -
szólt bele azonnal, mire néztem nagyot. -Be kéne jönnöd a stúdióba. Van egy koreográfia ötletem. - hadarja. Bűzlik ez nekem. Tuti van valami!
-Szia Mei! Jongin ott van? - kérdeztem meg azért mindenesetre.
-Nincs...- mondta kicsit nem hihető hanggal.
-Biztos?! - hunyorogva néztem a velem szembeni székre.
-110% százalék. - mondja.
-Csak Én vagyok! - kiabált
bele Lay a telefonba.
-Hjjaaajj. Egy fél óra és ott
vagyok! - sóhajtok nagyot. Aztán pakolni kezdek.
-Szuper. Várunk, várlak. Akarom
mondani Lay és Én várunk. -
hadarta és azonnal megszakította a hívást, én meg csak pislogtam a mobilomra.
-Na ezek is készülnek valamire, az már tuti! - morgom az orrom alatt. Fizettem, és már indultam is. Semmi kedvem nem volt oda menni, főleg, hogy Jongin is ott van, mert tuti, hogy ott lesz.
Közel volt a stúdió, szóval szinte percre pontosan már ott voltam.
Nem értettem mi van, Mei épp öltözött, Lay pedig betolt aztán becsukta az ajtót, rám mosolyogva intett a fejével egy irányba, ahonnan vizes hajjal, póló nélkül, egy szál nadrágban állt Jongin. Nem akarok vele egy helyen lenni!
-Mi folyik itt? - kérdem és hátrálni kezdtem, hogy kimenjek, mire Lay kézen fogott és a tükörhöz húzott, és leültem az egyik székre. Jongin folyamatosan a padlót nézte.
Lay elindított egy számot, mire Mei és Jongin táncolni kezdtek. Ámulva figyeltem az össze mozdulatot, ám amikor volt pár intimebb mozdulat, Layre pillantottam, aki csak mosolyogva nézte őket. 
Újra minden figyelmemmel őket néztem, aztán vége lett a számnak és ketten maradtunk Jonginnal. Két sunyi úgy lelépett, hogy észre se vettem, csak Jongin volt előttem. Felálltam és hozzá sétáltam. Szemben álltam vele, pihegő mellkassal nézett rám. Szőke haja vizesebb lett, és teljesen el voltam varázslva.
-Boldog születésnapot Yun! - mondja. -Ez volt az ajándék egyik fele, remélem tetszett. - láttam rajta, hogy hozzám akar érni, de nem mert, így Én tettem egyik kezem a mellkasára, másikat pedig a nyakára és lehúztam egy csókra. Édes ajkai most szinte felfaltak, úgy csókolt, két karjával pedig magához szorítva fogot. Azt hittem kiugrik a szívem. Sok minden benne volt ebben a csókban, szerelem, harag, fájdalom, minden, amit éreztem. Szemei csillogtak amikor újra rám nézett, és elmosolyodott.
-Szeretlek... - suttogta, de rendesen hallottam. Én pedig becsuktam a szemem, és kibuggyant pár csepp könny a csukott szemeim mellett.
-Most mennem kell... - tolom el.
-Szakíts Donghoonal!
Tudtam, hogy ezt fogja mondani, éreztem, és igaza volt, szakítanom kell Donghoonnal, pedig egy angyal fiú.
Telefonom zavarta meg a csendet, így odamentem a táskához. Suho volt, azt mondta menjek vissza az SM házhoz, mert várnak a többiek. Jongin elment felöltözni, addig én is rendbe raktam magam, és már mentünk is.
-Jézusom, honnan ez a hatalmas maci? - kérdi.
-Suju fiúk adták. Ajándék. - mondom.
-Ja, tényleg! - kutakodni kezd a táskában, aztán elő vesz egy dobozt. -Ez a másik ajándék! - mondja.
-Tedd a többi mellé. - legyintek hátra, aztán befordulok a parkolóba. Lerakja a többi doboz mellé, leparkolok, és irány be.
Természetesen kaptam egy rakás ajándékot, sok puszit, ölelést. Itt volt Nam, Hoon, Jun, és Rin is. Olyan boldog voltam.
-Boldog születésnapot. - mosolyog rám Donghoon. Mosolyom azonnal felragyog miatta, mert olyan aranyos.
-Köszönöm! - kap tőlem egy puszit az ajkaira.
-Vettem neked ajándékot, ott van a kupac közt. - kuncog. -De szeretnék beszélni veled valamiről, nagyon fontos, és tudom, csúnya dolog pont most ezt elmondani neked, de, Én szak... - félbe szakadt a mondata, mert felemeltem a kezem, hogy hallgasson, és az ablakhoz mentem. Mei magából kikelve kiabált. Azonnal rohanni kezdtem ki. Teljesen nem Ő volt. Aztán végül kiderült, hogy bevett egy rakás gyógyszert. Elvettem Jongintól a mobilt, és azonnal hívni kezdtem a mentőt.
Teljesen sokkban volt mindenki.
Aggódtam Meiért, ezért Én is Lay-jel mentem a kórházba. Ott beszéltem a dokimmal, aki elvitte gyomor mosásra, és azt mondta, másnap reggelre jól lesz. Bent maradtam vele, ott is éjszakáztam, majd amikor felkelt, elmeséltem mit csinált. Le volt teljesen sokkolva. Nem is csoda.
Nekem haza kellett menni, mert a telefonom folyton rezget. Hol Xiu, hol Nam, vagy Hoon hívott.
Meg le kell pakolni a rengeteg dobozt.
De nem akartam haza menni, mert sajnos tudtam mit akart Donghoon, és tuti, hogy otthon vár...

Soyun: Sky~

Reggel amikor kimásztam az ágyból, nyújtóztam egy hatalmasat, és felvettem a pólót a földről. Ekkor tört be Jongin az ajtón.
-Soyun! Nézd mit találtam! - szorongat valamit a felsője alatt.
-Jongin! Meztelen vagyok! - kapom magam elé a pólót.
-Láttalak már úgy! - néz fel. Először rám, aztán Hoonra néz. -Óh, bocsi. - vörösödik el. -Kijössz a nappaliba mindjárt? - néz rám.
-Persze csak elmegyek zuhanyozni. - mondom. Bólint, és ki megy. -Bocsi. - nézek Hoonra.
-Miért van mindig melletted ha nem jártok? - ül fel.
-Mert a barátom. Attól, hogy szakítottunk, barátok maradtunk, persze ezt csak utólag dumáltuk meg... - sóhajtok. -Jössz velem zuhanyozni? - nyújtom a kezem.
-Igen. - magához fogja a lepedőt, én pedig felkapom a pólóját.
-Van itt Seoktol póló, ha kell. - mondom.
-Hát jó lenne, nehogy már póló nélkül szaladjak végig fél Szöulon. - hátulról átkarol és úgy megyünk ki.
-Leesünk! - nevetek, mert botorkálva megyünk a fürdőbe.
-Nem baj, puhára esek akkor. - kuncog.
-De rossz vagy! - nevetek.
Zuhany után adtam neki egy fogkefét, és ketten egymást bekenve mostunk fogat, aminek az lett a vége, hogy meg kellett mosdanunk. Újra.
-Ah, éhen halok! - szaladok a konyhába. -Jongin, Te is éhes vagy? - kiabálom.
-Kicsit. - jön be.
-Oké. - gyorsan összedobok egy könnyű reggelit, három főre, mert a többiek megint nincsennek.
-Holnap mit csinálsz? - jön be Hoon is.
-Öhm... beszélni kell pár befektetési céggel, aztán Hyoyeonhoz megyek, koreot fogunk tanulni, asszem ennyi. - gondolkodok.
-Akkor holnap nem is látlak? - karolja át a derekam.
-Nem tudom, max az SM házban. - fintorgok. -De attól hívhatsz. - fogom meg az egyik kezemmel az arcát és egy puszit adok az ajkaira.
-Oké. - kuncog. -De én most megyek, még be kell néznem a suliba, aztán pedig Yemint is ki kell engesztelni amiért nem szóltam az este miatt. - csókol meg.
-Nem reggelizel? - fogom meg az arcát.
-Egy szendvicset elviszek. - mondja és elvesz egy szendót majd egy gyors csók után elmegy. Én leülök enni, mert irtó éhes vagyok.
-Miért is jöttél amúgy? - nézek Jonginra. Felnéz rám, aztán vissza az ölébe, felemeli a kupacot amit a pulcsijából csinál, és egy apró nyávogás csapja meg a fülem. Lerakom a falat kenyeret a tányérba, megtörlöm a kezem és az ajkam és felállok. Mellé térdelek, ő pedig felém fordul, kibontom egy picit a pulcsit és egy rózsaszín kis nózi jelenik meg, aztán hozzá egy fehér pofi, és hatalmas kék szemek.

-Hát szia. - mosolyogva nézek rá. -Hol találtad? - nézek Jonginra.
-Itt nem messze az egyik kukában sírt, hát én pedig kiszedtem onnan. - kibontsa teljesen a pulcsit és kiveszi a sovány cicust, aki koszos és büdös.
-Gyere, megfürdessük és adunk neki enni. És remélhetőleg meg is marad. - állok fel elveszem a pulcsiját -Ezt pedig berakom mosni.
Miután megfürdettük a cicát, adtam neki tejet, amitől dorombolni kezdet, majd a lábunkhoz kuporodott.
-Itt maradhat? - szólal meg Jongin.
-Persze. Csak kell neki akkor pár dolgot venni. - mondom és kézbe veszem a cicát, beviszem a szobámba, és lerakom a még feldult ágyba, betakargatom, hogy melegben legyen. -Jössz velem? - nézek Jonginra aki bólint.
Mindent megvettem a cicusnak, aztán még elvittük egy dokihoz, aki egészségesnek találta a cicust, megkapott minden oltást, és haza vittük.
-Olyan csendes vagy. - nézek Jonginra. Vállat von, és feláll.
-Megyek, még dolgom van. - indul ki.
-Jongin... - megyek utána. Megfogom a karját és visszafordítom.
-Olyan rohadtul fáj téged más mellett boldognak látni! - mondja és rám néz. -Mellettem sose voltál ilyen! És ez fáj, szét tépi a lelkem, mert bűnös vagyok. - sóhajt. -Én tettem ezt, hogy Te mással legyél, tudtomon kívül, mert nem gondolkodtam. - fordul el. Megszorítom a karját mire rám néz.
-Annyira bolond vagy! Mindig mindent akkor kell észre venned amikor jól vagyok, aztán pedig minden felborul bennem, és teljesen elveszett leszek. Ezzel a viselkedéssel nekem okozol bűntudatott, pedig nem Én voltam az aki megcsalt! Nem Én voltam a rossz! - könnyek szöktek a szemembe és továbbra is a karját szorítottam. Körmöm belemélyesztve a karjába. -Azt hittem jó lesz így minden... barátok leszünk... de nem... sajnálom, de nem akarok veled többet találkozni, csak is a táncpróbákon. Mert az fontos nekem. Szóval... menj el. - engedem el, körmeim és az ujjam véres volt, de nem érdekelt. Az semmi ahhoz képest, amit Én a mellkasomban érzek. Hátra lépett, és lehajtotta a fejét, aztán egész az ajtóhoz hátrált, és kiment. Sírva rogytam a földre, és fogtam meg az arcom. Mindig mindent el kell csesznie! Mindig! Boldog vagyok Hoon mellett, még úgy is, hogy nem szeretem szerelemből! Erre jön Jongin, és ilyet mond.
Annyira úrrá lett rajtam a sírás, hogy elgyengültem, és elájultam. Arra eszméltem, hogy valaki az arcom simigatja, és beszél hozzám. Kinyitottam a szemem, és Donghoon volt az. Mellette Jun, Nam, és Minseok.
-Jól vagy? - térdel fel. A kanapén voltam, Donghoon mellette ült, de most feltérdelt.
-Igen. Mi történt? - lassan felülök és felnézek.
-Én találtam rád. - mondja Kangjun. -Nagyon megijedtem. Szólt a mobilod, az pedig Hoon volt, így ide rohant azonnal, Nam most érkezett, Minseokot Én hívtam. - ül mellém Jun.
-Mi történt? - kérdi Hoon. Nem válaszoltam azonnal, inkább lehajoltam és megfogtam a fejem. Levettem a kendőt, -már jó sokat nőtt a hajam-, felsóhajtottam.
-Nem tudom. Bevittem a cicát aludni, és enni, jöttem ki és... nem emlékszem... csak minden sötét lett. - hazudok.
-Fejed nem fájt? - kérdi Nam.
-Nem, csak megbillent a fejem, vagyis kicsit mintha mozgott volna a föld alattam, aztán kész. - mondom.
-Be kell menni a dokihoz. Gyere, elviszlek. - mondja Nam.
-Veletek megyek...
-Nem Donghoon, maradj itt, pár óra múlva jövünk. - inti le a fiút.
-Sajnálom... - puszit adok az ajkaira, és lassan fel állok, belekarolok Namjoonba, felveszi a táskám ami a dokihoz kell, és kimegyünk. Kocsiba ülve, Nam elhajt, aztán hat utcával arrébb leáll, és rám néz.
-Hallgatlak...
És Ő hallgatott! Kiadtam mindent, sírtam, csapkodtam, hisztiztem, nevettem saját magamon... Szánalmas vagyok. Egy rakás semmi.
-Jobb már? - kérdi. Megfogja a kezem, és felsóhajtott. -De most tényleg beviszlek a dokihoz, mert lázad van. - indul el újra.
Nem szóltam semmit, már nem volt erőm.
Szegény doki megijedt amikor meglátott. Megigazította a kendőm, aztán bekisért a szobába előre engedve minket. Persze nem tetszett pár várakozó egyednek, de rájuk néztem oszt elhallgattak.
-Hallgatlak, mi a panasz? - ül le.
-Elájult, és most láza van. - válaszol helyetem Nam.
-Oh, akkor máris megvizsgálunk. Fejed nem fáj? - áll fel
-Nem. - mondom rekedtes hangon.
-Úgy hallom, itt lesz egy kis megfázás. - mondja doki. Felsóhajtok, Doki pedig kimegy szólni a nővérnek, aki azonnal be is siet. Sunhee volt, annyira megörült nekem, hogy meg is ölelgetett. Vért vett, majd mondta a Doki kint várjuk meg az eredményt, addig ő fogadja a többi beteget.
Stressz, és megfázás a bajom sajnos. Kaptam gyógyszert, és mentünk is haza. Otthon a fiúk azonnal ágyban dugtak, és négy napig ki se engedtek onnan.

Sky~

Cica is velem volt, akinek Sky lett a neve a kék szemei miatt.  Mindent telefonon rendeztem, és laptopon. Aztán végre kisurrantam az ágyból, mert senki se volt otthon.
Ettem, és letelepedtem a TV elé.
De szinte biztos, hogy valamit elfelejtettem!

Soyun: Nem semmi fiú~

Másnap fél kettőkor kaptam egy smst Jongintól, hogy, legyek szíves bemenni hozzá az SM-hez. Hát fogtam magam, és vettem kaját a fiúknak, és külön neki is, mert írta, hogy egyedül van.
-Hali csipetcsapat! - megyek be.
-Szia, hát Te? - néz rám Luhan.
-Kaja? - emelem fel a három szatyrot. Na két másodperc se kellett, már üres volt a kezem.
-Köszi Yun! - mosolygott rám Suho.
-Szóra se érdemes. Amúgy Jongin miatt jöttem, hol van? - kérdem.
-Eggyel fentebb van, szólót tanul. - mondja Chanyeol. Bólintok, és már mentem is fel hozzá.
Tényleg épp táncolt. A zene kicsit túl hangos volt, ettől észre se vette, hogy bent vagyok, így letelepedtem az egyik tükör elé, háttal dőltem neki, magam mellé raktam a szatyrot, a táskám, és azt kezdtem el nézni ahogy táncol.

Olyan jó mozgása, és amikor táncol, teljesen máshol jár. Ilyenkor tényleg Kai. Kai olyan neki, mint egy bástya, védi, mert  erős, karizmatikus, dögös, süt minden részéről a szexualitás. De amikor rám néz -mint most-, és elmosolyodik, már Jongin. Néha ha elmosolyodik, ha nem lenne füle tuti körbe érné a fejét a szája. Lentebb húzta a zenét, és megforditotta a sapkát magán, és hozzám fordult.
-Régóta vagy itt? - siett hozzám.
-Úgy hét - nyolc perce? - mosolyogva vettem magamhoz a szatyrot. -Bibimpa, és Chacchamyon. - nyujtom neki a két dobozt, leült elém, és elvette öket
-Te ettél már? - gombolja ki az ingét, és megláttam az eljegyzési gyűrűt amit nekem adott. Ott volt egy ezüst nyakláncon, a nyakában.
-Nammal még otthon. - hajtottam le a fejem, hogy elvegyem a kanálat és a pálcikát, addig Ő levette az inget, és atlétában ült.
-Akkor jó. Milyen napod volt? - kezd el enni.
-Gyors. - vonok vállat.
-Baj van? - hajol előre, hogy lássa az arcom.
-Nem. Nincs. - néztem rá, fejem oldalra billentve mosolyogtam.
-Hát akkor? - olyan erősen szugerált, hogy kis híján megcsókoltam. Nagyon de nagyon hiányzik, de Én most Donghoon-nal vagyok.
-Csak azt hittem minimum egy év kell ahhoz, hogy újra úgy nézzek rád mint az előtt, hogy járni kezdtünk. - hajtom le a fejem.
-Oh... hát Én pedig azt hittem egy életen át utálni fogsz. - sóhajtott.
-Nem utállak, már, de csalódtam. Nálam nem kaptad meg azt amire vágytál és ezt mástól kérted. Ahelyett, hogy tőlem kérd. - vontam vállat.
-Tőled kérni kell a szexet? - kérdi, hallottam, hogy mosolygós a hangja ezért felnéztem.
-Nem pont kérni... - rázom a fejem aztán felsóhajtottam, fejem pedig az üvegnek döntöttem. -Neked nem kérni kellett volna, hanem megfogni és bevinni a szobába, hidd el, nem ellenkeztem volna. - mondom.
-De Te akkor...
-Igen, beteg voltam de amikor a kis csajjal jöttél össze már itthon voltam... - néztem rá hunyorogva. -Amikor kórházban voltam, azért egy pillanatra se haragudtam amikor mással voltál, mert akkor úgy voltam vele, hogy lehet meghalok. - vontam vállat.
-Oké, felfogtam - mondja.
-Hülye! - csapom homlokon.
-Ezt most miért? - fogja a homlokát.
-Mert nem csak festett szőke vagy de agyilag is az vagy! - mondom, mire elnevette magát.
-Ha Te mondod. - dőlt el nevetve. Elmosolyodtam, és oldalra billentettem a fejem. -Mi az? - tolja fel magát mosolyogva.
-Egyél. - adom oda neki a pálcikákat.
Elvette, és felegyenesedve enni kezdett, közben folyamatosan beszélt, mintha ezer éve haverok lennénk, a jó pedig az benne, hogy jól esett. Újra az a régi hangulat volt köztünk mint amikor kezdtünk barátkozni. Ő elmondta mi bántja, Én pedig meghallgattam és tanácsot adtam neki. Vagy teljesen semleges témáról kezdett beszélni. Pár percig elhallgatott amíg ivott, addig elővettem a mobilom, hogy megnézzem jött e sms, vagy hívtak e, de csak Jun írt, hogy este jön át Chaerin. Mosolyogva írtam vissza, hogy ideje, olyan rég láttam már.
-Hallottad már a Decemberi varázs számunkat? - szólal meg hirtelen, Én pedig felnéztem.
-Persze. Mindig elpityergek a szöveg miatt. - mondom.
-Én is szívesen visszafordítanám az időt, hogy újra veled legyek...
-Jongin... - sóhajtottam
-Komolyan beszélek. - lerakta a dobozt és teljesen hozzám jött, ott térdelt előttem,  csak pár centire volt tőlem az arca.
-Nem fogom ismételni magam Jongin. - nézek a szemeibe.
-Hiányzol... - fogja meg a kezem.
-Ne most akarj lelkizni! Barátom van... - fordítom el a fejem -És nem vagyok olyan aki megcsalja a párját - teszem hozzá.
-Yun... - leheletét a nyakamon érzem, amitől egy picit megremegek.
Végül megérzem az ajkát a nyakamon és teljesen elgyengülve hagyom, hogy magához húzva csókokkal borítsa be a nyakam, és egyik keze pedig a póló alatt a mellem simogassa. Nem csókolt meg, de ez is nagy hatással volt rám. Telefonom csöngése hozz vissza a valóságba, azonnal kimásztam Jongin öléből, és kikotortam a táskából a nem rég visszarakott készüléket.
Donghoon neve állt a kijelzőn. Hatalmasat sóhajtva vettem fel.

-Szia. - szól bele vidáman.
-Hát Te maszat! Egész nap nem hívsz? - mondom szigorú hangon. Elnevette magát, Én pedig elmosolyodtam. -De amúgy neked is szia. Mi a helyzet? - kezdek pakolni vissza mindent amit kiszedtem most.
-Nem sok, nem rég végeztem, és Te voltál az első gondolatom, így fogtam a telefont, és felhívtalak. Hol vagy?
-SM házban. Hoztam enni a fiúknak. Mindjárt indulok, vegyelek fel valahol? - állok fel, ki akartam indulni de Jongin megfogta a karom.
-Várj meg inkább az SM előtt, ott leszállok a buszról. - mondja.
-Akkor siess, kint várni foglak! - mondom és lerakom. -Mit akarsz? - nézek Jonginra.
-Folytatni. - mondja.
-Bocs, ide jön Donghoon, lent fogom várni. - veszem el a karom.
-Soyun... - lép hozzám és megfogja az arcom, meg akart csókolni de elhúztam a fejem.
-Légy jó fiú Jongin és szedj fel más csajt. - paskolom meg az arcát és otthagyom.
Kint a kocsinak dőlve felhívtam Minseokot, hogy megyek haza, csak megvárom Hoont, ki is nézet az ablakon, Én pedig felintettem neki. Aztán láttam, hogy közeledik Donghoon, így elköszöntem Seokitól, és leraktam. Hatalmas mosollyal az arcán állt meg előttem Hoon.

Imádom a mosolyát~

-Szia. - hülye vigyora miatt elnevettem magam.
-Szia szép fiú. Elvihet a csúnya rossz néni valahová? - ajkam beharapva néztem fel rá, mert ugyan úgy a kocsinak dőlve voltam. Egyik kezét a kocsira rakta, és közelebb hajolt.
-Csúnya rossz néni, bárhová elvihet. - mondja Én pedig elnevettem magam, és nyakam kicsit kinyújtva megcsókolom.
-Milyen napod volt? - állok meg rendesen, és megigazítom az inget rajta.
-Fárasztó! - sóhajtott.
-Na gyere, otthon van kaja, meg kicsit kettesben is tudunk lenni, mert Nam dolgozik, Jun pedig csak este hatra jön haza. - veszem ki a kulcsot a táskából.
-Oké. - kaptam egy puszit és átszaladt a másik oldalra már be is ült mire inditottam a kocsit.
Hát, az történt, hogy otthon, ettünk, aztán befoglalva a kanapét filmet kezdtünk nézni, amiből az lett, hogy a szobámban végeztük, mert túl csábító volt ahogy a nyakam cirógatta, és közben meg is csókolt néha. Kérem szépen, hónapok óta nem volt senkim, mármint Úgy senkim, mert ugye egy két dolog közbe jött. Hát ezt elég szépen be lett pótolva szegény fiún. Be is aludtam vele együtt. Annyira elfáradtunk.
Arra keltem, hogy beszél valakivel. Jó álmos hangon, biztos akkor kelt Ő is.
-Ki volt az? - bújtam hozzá.
-Yemin. Elfelejtettem szólni neki, hogy nem megyek haza. - lerakta a mobilt, és átkarolta a vállam, állát pedig a fejemre rakta.
-Nem is volt időd szólni. - kuncogtam.
-Ez igaz. - ő is elkuncogta magát, és megpuszilt. -Ah, fáj minden részem. - sóhajtott. Elnevettem magam.
-Sajnálom. - arcom a nyakába furtam. -De vald be, hogy élvezted. - néztem rá.
-Na az már tuti, hogy élveztem. - vigyorgott.
-Akkor jó. Csúnya rossz néni tanít még pár dolgot ha szeretnéd! - hátára toltam és ráültem a csípőjére, annyi menet után, ugyan úgy harcra kész volt már most.
-Nagyon szeretném... - felült, derekam átkarolva vadul csókolt meg.
Nem semmi ez a fiú.

Soyun : Egy csepp múlt~

Nammal, és Hoonal azonnal a kórházba mentem, már ott mondta, Seok, hogy
tegnap történt minden, de azóta senkit se akar beengedni Mei. Yemin B, és a
fiúk is itt voltak.
-Beszélsz vele? - néz rám Minseok.
-Mert pont Soyunt engedné be azok után, hogy lefeküdt Kris-szel? - mondja
undok hangon Lay.
-Már mindent megbeszéltünk Lay! És tudom mit érez! Tizenöt évesen Én is elvesztettem a babám. És ahelyett, hogy itt dühöngsz, inkább támogatnád! - szólok rá, mire meglepődött. -Nem az kell neki, hogy
minden rendben lesz, hanem az, hogy támogasd! Törődj vele, és szeresd.
Hagyd, hogy kisírja magát. Nálam a támogatás és a törődés segített akkor,
és Minseok mindenben segített.  - nézek a fiúra. Aztán újra Layre nézek aki
lehajtotta a fejét.
-Akkor... beszélsz vele? - kérdi B.
-Ha beenged akkor igen. - mentem az ajtóhoz. -Mei! - kopogtam -Soyun
vagyok! Engedj be kérlek. - mondom. De semmi. Fél órát beszéltem, hogy
engedjen be, mire kattant a zár, az ajtó pedig kinyílt, Én pedig bementem.
Addigra már újra ágyban volt.
-Csukd be vissza kérlek! - hallom a csendes hangját. Úgy tettem ahogy kért.
És odamentem hozzá. -Kitartó vagy! - néz rám. Szemei pirosak, arca pedig
sápadt.
-Hát... már egy család vagyunk, és sokat jelentesz nekem. - megyek oda
hozzá -Csússzanj! - tolom meg picit és befészkelem magam hozzá, majd jó
szorosan megölelve visszahúztam magamhoz, mire újra sírni kezdett.
Megvártam mire megnyugszik, addig a hátát simogattam, és kicsit ringattam.
-Nem mondom, hogy minden rendben lesz mert ez nem igaz. - szólalok meg. A
hallgatás miatt kicsit rekedt a hangom.
-Miből gondolod? - szipog.
-Fújd ki az orrod, de ha lehet ne a pólómba. - kuncogva nyújtok neki egy
zsepit mire elkacagta magát. Kifújta az orrát, és újra megöleltem -Amúgy,
nem gondolom... tudom. - sóhajtottam. -Semmi sem lesz rendben, de egy idő
után az elvesztés fájdalma enged, és tovább tudsz élni boldogan. Mert annak
a babának lehet ez volt a sorsa Mei. Hogy felkészítsen téged, és, hogy
figyelmeztessen. - mondom.
-Biztos? - kérdi halkan.
-Igen. Én már hat hónapos voltam amikor megjelent a baba apja és annyira
eldurvult a helyzet, hogy megindult a szülés, és elvesztettem a babát. -
Mei felült és rám nézett.
-Sajnálom. - mondja könnyes szemmel.
-Nem kell, rég volt! Mei, arra akarok rá mutatni, hogy a baba elvesztése
okkal volt, hogy erősebb légy. Én is az lettem. Te is az leszel, mert veled
lesz mindenki. Én egyedül voltam 15 évesen, három hónapig voltam teljesen
letargikus állapotban, arra se reagáltam, hogy Minseok folyton bent volt
velem. Máshol voltam. Ez pedig nem jó. Aztán Seok kiakadt és kaptam tőle
egy pofont, ez ébresztett fel. - mosolyogtam az emlék miatt. -Nagyon jól
tudom mit érzel, de ne hagyd, hogy felemésztjen, itt van Kris, Lay, Én B,
Yemin a fiúk, mindenki támogat, hagyd, hogy segítsünk. Egyedül nem menne
neked, tapasztalatból mondom. - Mei lehajtott fejjel ült előttem. -Nagyon
szeretlek Mei, mintha a húgom lennél, nem akarlak összetörve látni téged.
Azt szeretem ha mosolyogsz, és nevetsz. Tudom, hogy most fáj, de idővel
jobb lesz. És nézd a jó oldalat, ha lesz újra babád, arra sokkal de sokkal
jobban fogsz figyelni, mert akkorra már kialakul benned az anyai ösztön, és
fantasztikus anyuka lesz belőled. - erre felnézett.
-Biztos? - kérdi.
-Igen! Ah, de nyálas lettem mostanában. - nevetek, mire Mei elmosolyodott.
-Küldjek be valakit? - kérdem.
-Layt... - bólint, Én pedig megölelem, és már megyek is. Jó másfél órát
voltam bent hozzá. Amikor kinyitottam az ajtót, mindenki felpattant, és Lay
azonnal elém állt.
-Menj be hozzá. - állok el az útból, ő pedig berohant, Én pedig bezártam az
ajtót. -Elvégeztem a dolgom. Már csak rajta áll a többi része, és rajtatok.
- nézek Krisre.
-Köszi Yun. - ölelt meg.
-Szóra se érdemes. Szeretem Meit, olyan mintha a húgom lenne, bármit
megteszek érte ha kell. - engedem el.
-Attól még köszönöm. - mosolyogva nézett rám. Elkuncogtam magam, és
Donghoonhoz mentem, mire azonnal egy csókkal fogadott, Yemin pedig
vigyorgott mellette mint a tejbe tök.
-Ne vigyorogj! - fenyegetem meg az ujjammal.
-Én? Hol már? - ölel meg. -Örülök nektek! - mondja és elenged.
-Köszi. Na de mi most megyünk! - fogom meg Hoon kezét. Mindenkitől
elköszöntünk, és elhagytuk a kórházat.
-Hová akarsz menni? - kérdi.
-Megrendelni Luhan ajándékát. - vonok vállat.
-És mi lesz az?
-Egy nyakláncra gondoltam, azokat nagyon szereti. És egyedi lesz, vagyis
arra gondoltam, hogy egy Kos jelet csináltatok egy cédulával amiben benne
lesz a születési dátumunk. - nézek mosolyogva Donghoonra.
-Szerintem jó ötlet. Tőlem mit kérsz? - vigyorgott rám.
-Téged, meztelenül, piros szalaggal átkötve, a szobámba! - mondom halál
komoly fejjel mire majdnem orra bukik. -Csak vicceltem! - nevetek előre
hajolva amitől elfordult a paróka rajtam és most Donghoon nevetett ki.
-Gyere ide Te! - húz magához, és igazítja meg rajtam a parókát. Aztán
kicsit lehajolt és megcsókolt. Most nem úgy mint eddig, most kicsit vággyal
telibben. Ami megmozditott bennem valamit. Ha most nem is, de idővel
szeretnék kicsit közelebb kerülni hozzá, mind testileg, mind lelkileg. Hisz
most felébresztett bennem egy olyan részt aki most azonnal teperné le az
ágyba, de nyílt utcán vagyunk, szóval ezzel várni kell. Pihegve vált el az
ajkaimtól, és apró puszikat adott a nyakamra.
-Ah, sose értettem, hogy a pasik csók után miért mennek azonnal nyakra. -
sóhajtottam és megöleltem.
-Mert finom. Azért. - kuncog.
-Persze persze. Na menjünk, mert még enni is akarok, meg filmezni! - engedtem el.
Megrendeltem a nyakláncot, aztán vettünk kaját, nasit, azzal haza telepedve filmet kerestünk, és azt kezdtünk el nézni.

Soyun: Cry

Az ember azt gondolná, hogy amikor minden kezd jó lenni, akkor semmi rossz nem lehet tovább... hát téved.
Pont mire kezdtem helyre jönni Jongin után most itt van full részeg, és lehányt.
Pont ajtót nyitottam amikor hirtelen rám dőlt épp, hogy megfogtam amikor egyszercsak rajtam landolt az a sok alkohol amit elfogyasztott. Nem vagyok finnyás, szóval meg se kottyant, mert ugye régebben gyerekekkel foglalkoztam és volt ám aki megajándékozott néha egy egy folttal. Csak meglepődtem.
-Remek! - tolom picit el, hogy rendesen megfogjam, és be tudjam zárni az ajtót, és támogassam a fürdőbe. Szegény Jun kicsit elsápadt amikor látta az új mintát rajtam ezért inkább visszavonult aludni. Namjoon pedig dolgozik, vagy lehet TJ-vel van. Nem mondta, de nem jött haza kilenc után. Akkor gondolom ott lehet.
Jég hideg víz megtette a hatást, Jongin fehér haja teljesen lelapult, smink ami rajta volt lefolyt az arcán de kicsit tisztább tekintettel nézett már rám, állítottam a vízen, hogy melegebb legyen és levettem a pólót meg a nadrágot és kicsit lemosva magam a mosdónál megtöröltem magam, majd felvettem egy másik pizsit. Jongin végig figyelt, de nem szólt. Kimentem a szobámba és szedtem elő a ruháiból amik itt vannak még mindig és visszamentem, akkora már meztelenül állt a víz alatt. Jó gyors.
Leraktam a ruhát, és kiindultam.
-Ne menj ki! - szólalt meg, Én pedig visszafordulva rá néztem -Kérlek - mondja, Én pedig bólintok és megvárom a mosdónak dőlve.
Miután végzet, nagy nehezen kijött a zuhany alól, segítettem neki megtörölközni. Felvett egy boxert, azt is kicsit imbolyogva, majd elém állt, Én pedig a vizes fejére raktam a kendőt, hogy lassan megtörölgessem a haját.
-Miért ide jöttél? - kérdem.
-Nem tudom. Nem emlékszem hogy kerültem ide, csak akkor tisztult ki minden amikor rám engedted a vizet. - mondja. Vállára rakom a kendőt, és az arcára nézek.
-Lefogytál. - igen, téma váltásban jó vagyok.
-Nem sokat ettem mostanában. - láttam rajta, hogy hozzám akar érni, de nem tette.
-Gyere, feküdj le aludni. - intek a szobám felé. -Elég ramaty a fejed. - mondom, elindultam Őt kikerülve, a szobámba. Követett, persze boxerban mert nem vette fel a pólót és nadrágot amit oda készítettem.
Befeküdtem a paplan alá, és megvártam amíg Ő is lefekszik. Úgy tettem mint aki nagyon próbál aludni, de nem ment. Itt volt mellettem, Én pedig szívesen hozzá bújtam volna.
-Sajnálom... - suttogta.
-Mit? - kérdem, kicsit hangosabban.
-Mindent. - megéreztem a derekamon a kezét. -Hülye voltam, de megtanultam... hiába viszem ágyba azokat a lányokat... Te vagy az egyetlen aki támogat - szipogott. -Vagyis csak voltál...
-Te most komolyan sírsz? - nyitom ki a szemem, de az övé csukva volt, és folyt belőle a könny. -Jongin! - másztam hozzá közelebb, Ő pedig úgy bújt hozzám akár egy kiscica amit bántottak és most egy védelmező kéz vette fel. Zokogott, válla rázkódott, és görcsösen kapaszkodott a pólómba. Éreztem a meleg sós cseppeket a nyakamon. -Jongin, nyugodj meg. Itt vagyok. - simogatom a hátát, hogy lassan megnyugodjon. Soha nem láttam sírni. De Én nem tudtam vele együtt érezni, túlságosan fájt amit tett.
Fél óra múlva már csak szipogott. És mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjon.
-Tudod... - szólal meg -Rádöbbentem, hogy azok akik eddig velem voltak mind Kai-nak hívtak, csak Te hívsz Jonginnak. - mondja.
-Mert Én csak akkor látom Kai-t ha táncolsz. - sóhajtottam. Tiszta víz vagyok a hajától és a könnyeitől. Viszont lusta vagyok átöltözni megint.
-Miért csak akkor? - húzódik el.
-Mert most Jongin vagy. Amikor pedig táncolsz akkor pedig Kai. Aki teljesen más. Erős, karizmatikus, szexi, és mindenkit elvarázsol. Most pedig csak egy esetlen kölyök vagy. Két külön személy Jongin és Kai, egy emberben. Más a Kai éned szereti, de Én a Jongin éned, mert az szeretni valóbb. - mondtam, nem tudom mennyire értette.
-Én is szeretlek Yun. Csak hülye voltam. De már tudom mit rontottam el, és bánom is hidd el, mert egyedül maradtam. Erre pedig most jöttem rá. - sóhajtott.
-És, hogyan? - kíváncsi voltam miért itta le magát, és gondolom emiatt a rájövetel miatt.
-Felhívtam Sky-t. Az a csaj akivel rajta kaptál... és kértem, hogy találkozzunk, mert szükségem van valakire. Azt mondta; Bocs Kai, a karrierem most fontosabb, mint a Te nyavalygásod arról a csajról amiért elhagyott.
-Ez még nekem is fájt. - fintorgok.
-Itt kicsit kiakadtam, mert előtte Ő hisztizett, hogy velem akar lenni. Hát ez lett a vége. Egyedül maradtam, a fiúk meg a lányok is haragszanak, Te lefeküdtél Kris-szel, és már mással vagy. Ezért fogtam magam vettem egy rakás piát és a parton leittam magam.  - sóhajt.
-Ezt mind magadnak köszönheted Jongin.
-Igen, sajnos. - fejét a mellkasomhoz nyomta. -Lesz esély arra, hogy velem légy újra? - motyogta.
-Talán majd idővel. - túrtam a hajába.
-Rendben. - motyogta.
-Most aludj, reggel nagyon másnapos leszel. - simogatom a hátát. Hamar elaludt. Én pedig nem tudtam, mert túl sok dolog kavargott bennem. Szeretem Jongint, tiszta szívből, de fáj amiket csinált, hiába van most itt, nem tudok máshogy nézni rá, csak mint egy elesett kölyökre.
Homlokára adtam egy puszit, és betakartam a hátát, mire mocorogni kezdett, és megéreztem a nyakamon az ajkát. Nem csinált semmit de éreztem, hogy fent van, légzése más lett. Max egy órát aludhatott. Nagyon jól ismerem már, szóval tuti épp gondolkodik valamin. Kicsit lentebb raktam a fejem így éreztem rendesen az illatát, amit annyira imádok.
Nem moccant, gondolom azt hiszi, hogy azt hiszem alszik, de nem.
-Szeretlek Te majom. - motyogtam, és becsuktam a szemeim. Annyira elfáradtam a rengeteg gondolkodásban, hogy pillanatok alatt elaludtam.
Reggel a telefonom rezgésére keltem, nagy nehezen kikecmeregtem Jongin mellől és elvettem a telefont.
-Halo? - szóltam bele.
-Jó reggelt így kora este. - kuncog Hoon.
-Szia. Hány óra? - ülök fel álmosan.
-Délután fél három. - mondja -Már hívtalak párszor, jól vagy? - kérdi aggódva. Oldalra néztem Jonginra, aki még aludt.
-Igen. Csak kicsit nehezen ment az alvás az éjjel. - álltam fel és mentem ki.
-Baj van? - kérdi.
-Nincs. - mondom. -Hmm helyre jött most minden. Mármint nálam lelkileg. De nincs kedved eljönni hozzám? Filmeznénk egyet. - megyek a konyhába.
-De persze. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Na akkor várlak. - kuncogtam. Elmondtam a címet, de persze tudta, így kimentem a nappaliba, kicsit rendbe szedtem magam, meg a nappalit, ekkor vettem észre Namot a konyhában.
-Szia. - mentem be hozzá.
-Szia szépség. Hát fel keltél? Jongin hogy van? - néz rám
-Elég ramatyul, főleg lelkileg. - ültem le az egyik székre.
-Csináltam kaját vigyél be neki, meg fájdalom csillapítót. - veszi elő a tálcát.
-Te ezt honnan? - állok fel.
-Beraktam a gépbe a ruhákat, tömör alkohol szaga van, és voltam bent, rajtad pedig ruha volt szóval Kai részegen jött ide és hányt le. - von vállat.
-Ja. - fintorogtam -Mindjárt jön Donghoon, enged be, jó? - veszem el a tálcát. Bólint, és homlokon puszilt, Én pedig rámosolyogtam, és elindultam be a szobámba. Leraktam az éjjelire a tálcát, és felmásztam az ágyra, Jongint felkelteni.
-Kis majom! - piszkáltam -Fel kelni, elvitték a csigaházad! - kuncogok.
-A majmok mióta élnek csigaházban? - motyogja.
-Mától! Hoztam enni Te alkoholista, és gyógyszert a fejedre. - fordultam meg, de megfogott és magához húzott.
-Köszönöm, hogy nem zavartál el. - mondta a nyakamba.
-Attól, hogy nem vagyunk már együtt, Én bármikor itt leszek neked, és támogatlak Jongin. - mondom lágy hangon.
-Köszönöm. - mormolta a nyakamba, amitől felsóhajtottam, és megborzongtam. Kezét bevezette a pólóm alá, és megcirógatta a hasam, nyakam pedig elkezdte apró csókokkal beborítani, pólóm alatti kezét pedig bedugta a nadrágomba, Én pedig megremegtem. Ekkor szólalt meg a csengő, amitől azonnal felébredtem a pillanatnyi mámorból, és kipattantam Jongin mellől.
-Ilyet többet ne! Oké? - nézek rá mérgesen, ő pedig mosolyogva bólint. -Jó étvágyat, Én most megyek, mert itt a barátom, szeretném ha miután végeztél elmennél. - elkomorodott, de nem érdekel. Sarkon fordultam és otthagytam. Kint kicsit megigazítottam magam, meg a parókámat is, és mosolyogva mentem a nappaliba, ahol Donghoon azonnal felpattant karjaiba zárt és megcsókolt.
-Szia. - vigyorgott.
-Szia. - bújtam a nyakába nevetve.
-Mekkora mázlista vagy, mindig összekaparsz valami szexi pasit. - szólt be Nam. Elnevettem magam.
-Ilyen gyönyörű lánynál ez nem lehet meglepő dolog. - bókol Hoon, Én pedig elengedtem és adtam neki egy puszit az arcára.
-Milyen filmet nézzük? - tolom a kanapéhoz, és leülők mellé.
-Soyun? - hallottam Jongin hangját.
-Tessék? - nézek rá. Még mindig boxer volt rajta. Itt kapok agybajt! Hoon meg is fogta a kezem, és közelebb ült.
-Véletlen leöntöttem az ágyat, de letakarítottam, tiszta ágyneműt is raktam fel. - mondja.
-Semmi baj. Jobban vagy? Gyógyszert bevetted? - kérdem hidegen.
-Igen. - bólint.
-Van még ruhád a szekrényben Minseok cuccai közt, öltöz fel, gondolom már várnak. - vettem el a távirányítót. Nem néztem Jonginra, gondolom visszament, és felöltözött, mert utána elég hangosan becsapta a bejárati ajtóm. Nam és Hoon túl csendes volt, Én pedig filmet kerestem.
-Amúgy, mit terveztek Öcsivel a születésnapomra? - nézek Namra. Felnézett a telefonjából.
-Ezt honnan veszed? - lett zavart.
-Jun ilyen, három nappal a születésnapom előtt már szervezkedik, tavaly Luhant is bele vonták a fiúk, szegény úgy meglepődött, hogy elsírta magát. - kuncogtam.
-Ah, csak egy kisebb bulit szervez nektek, de ez nem tőlem tudod! - fenyeget meg az ujjával.
-Oké. - nevetek. -Seok is segít neki?
-Seok, Kris és asszem Suho. - kezd újra írni a mobilján.
-Mikor lesz a születésnapod? - kérdi Hoon.
-Huszadikán. - mosolyogtam rá.
Megszólalt a mobilom, Én pedig felvettem. -Igen? - szólok bele.
-Mei kórházban van. - hallottam Minseok hangját.
-Jézusom! De jól van? - pattanok fel.
-Elvesztette a babát. - sóhajtott.
-Bemegyek és beszélek vele. - mondom. Egy okéval elköszön és megyek gyorsan felöltözök.

Soyun: #^_^#

Mosolyogva szálltam ki a kocsiból, és indultam be Donghoonhoz. Ott állt már, és látszott rajta, hogy ideges.
-Szia. - köszöntem rá, mire megugrott, és megfogta a mellkasát.
-Megijedtem. - nézett rám.
-Ne paráz, ez nem randi, csak egy mozi. - veregettem vállon.
-Pedig annak szántam - motyogta, de úgy tettem mint aki meg se hallotta.
-Na, milyen filmet nézünk? - karoltam belé.
-Hát elég sok van, de válasz Te. - mutat a listára. Én pedig gyorsan végig szaladok a listán és megakad a szemem az Én, a Frankeinstein című filmen.
-Azt! Kérlek! - kapaszkodok belé, mint egy kisgyerek az anyukájának a karjába. 
Elnevette magát.
-Azt hittem valami csajos filmet választasz. - mosolygott.
-Nem vagyok csajos csaj! - kacsintok rá, mire elpirul.
-Azt észre vettem. - mutatott a convers cipőmre. -Más csaj még nem randira is magas sarkút vesz fel. - mosolygott.
-Csak nagyobb alkalmakra veszek magas sarkút. - vonok vállat.
-Gyere, menjünk, vegyük meg a jegyet. - nyújtja a kezét, Én pedig el is fogadom. Kézen fogva megyünk jegyet venni, és akkor veszem észre, Jongint az egyik sarokban, ahogy áll, sapkát a fejére húzva, a telefonját nyomkodva álcázni próbálta magát. El is nevettem magam. Most komolyan követ? És azt hiszi nem ismerem fel? Bárhol felismerem! De ez már nagyon gyerekes tőle.
-Mi az? - karolja át a derekam Hoon.
-Semmi semmi. - rázom a fejem mosolyogva. -Nasit is vegyünk. - mutatok a popcornra és a többi finomságra.
-Rendben. - megy oda, engem maga után húzva.
Chipset is vettünk, popcornt meg még gumi cukrot. Pislogott is, hogy ezt mind megeszem e. Naná!
-Most mit vagy úgy oda? - nevetek mire közel hajol és rám mosolyog.
-Nem tudom. - vigyorog.
-Észre vetted, hogy nem vagy már olyan felénk? - kuncogtam. Zavarba jött.
-Hát... - vakarta a tarkóját.
-Ezért kapsz egy puszit. - nyomtam volna az arcára egy puszit, de az ajkaira ment, mert hirtelen rám nézett a kijelentésem miatt, és olyan vörös lett a feje, hogy azt hittem mindjárt kibukik. -Jól vagy? - fogom meg az arcát. Istenem de megnézném Jongin fejét most. De nem akarok lebukni azzal, hogy felismertem.
-Azt hiszem sokkot kaptam. - suttogta. Felnevettem, és közelebb léptem hozzá.
-Akkor többet nem kapsz puszit.  - mondom, mire rám néz, és most Ő hajolt hozzám. Kicsit gyors ez most, de ha nem lett volna a közelben Jongin akkor tuti nem csókolok vissza Hoonnak. 
Mozi nagyon jó volt. Imádom az ilyen filmeket. Sokszor ölelt magához Hoon, olyankor mindig adott egy egy puszit, hol az arcomra, hol a nyakamra. Aranyos volt. Sokkal érettebb gondolkodásu mint Jongin, pedig fiatalabb azt hiszem.
-Hány éves is vagy? - szólalok meg. Egy étteremben vagyunk. Mert film után megéheztem.
-19. - mondta, közben pedig rám nézett.
-Én kicsit idősebbnek néztelek. - kuncogtam. Megszólalt a mobilom. -Egy pillanat. - veszem elő a mobilom. -Mondjad drágám! - veszem fel.
-Nincs csoki! - hisztizik Nam.
-Szekrény legfelső polc barna doboz. - sóhajtok. -És ha lehet, ne az egészet zabáld fel, mert nem fogok melletted éjszakázni egy vödör társaságában! - szidom is le egyszerre. Persze úgy is tudom, hogy nem hallgat rám.
-Jó jó! - már hallom ahogy nyamnyog.
-Namjoon komolyan beszélek! - kicsit elő veszem anyuci hangnemet.
-Jó anyuci, csak két tábla csokit vettem el. Így jó? - mondja.
-Tedd vissza a másik kettőt! Úgy is tudom mennyi van, szóval nem csapsz be! Kettő tábla csoki, nem több! Tudod a doki mit mondott a múltkor is. - mondom. -Gonosz bestia. - puffog.
-Én is téged szívem. - rakom le. -Bocsi, csak... Namjoonnal voltam egy szobában, amikor beteg voltam, aztán hozzánk költözött, mert nem volt kihez, meg hová, a meg dokija rám bízta, de nem tud a seggén megülni amióta mindent ehet. - rakom el a mobilom.
-Értem. Akkor Namjoon....  - mosolygott.
Gondolom Yemin mondta neki mi a helyzet velem, azért nem kérdezte milyen beteg voltam. De így legalább jó.
-Tele vagyok. Amúgy, Nam meleg, szóval nem a pasim vagy ilyesmi. - rázom a fejem és hátra dőlök, hasam fogva.
-Ezt jó tudni, amúgy csodálkozom, hogy még fért beléd még kaja annyi nasi után. - csúszott közel hozzám, és Ő is hátra dőlt.
-Nem hízok könnyen, szóval lehet. - simizem a hasam.
-Úgy nézel ki mint aki négy hónapos terhes! - nevetve rakja rám a kezét, és közel hajol.
-És tényleg. - kuncogtam.
-Szereted a gyerekeket? - kérdezte.
-Óvodában dolgoztam. - nézek rá. -Most akarok újra gyerekekkel foglalkozni. - mosolyogtam -Lassan indulnom kell mert holnap elég sok dolgom lesz. - sóhajtok az órára nézve. 
-Rendben. - bólint, de nem hajolt el, és lassan de közelebb hajolt, ajkát az enyémre nyomva csukta be a szemeit, Én pedig egyik kezem a nyakára raktam, úgy húztam közelebb. Jól esett a csókja, mert sehol se láttam Jongint, így nyugodtan tudtam visszacsókolni, és el is mélyítettem. Pihegve, váltam el tőle, levegő hiány miatt, és néztem rá.
-Haza vigyelek? - néztem rá.
-Haza megyek. - bólint. Elnevettem magam, mert nem ezt a választ vártam -Vagyis haza sétálok, nem lakik messze Yemin. - mondja vörös fejjel. Újra elnevettem magam.
-Ne legyél már zavarban. - állok fel. Fizetni akartam, de nem hagyta.
-Melletted mindig abban leszek. - mondja.
-Pedig nem kell. - rázom a fejem. -Na gyere. - fogom meg a kezét és kiindulunk a plázából.
Kocsimnál még kérdeztem, hogy biztos ne vigyem haza, aztán kaptam egy puszit, és már ment is. Tényleg aranyos fiú.
Otthon a kanapén találtam Namot, két csoki papír társaságában nagyban aludt. Betakartam, és elmentem zuhanyozni meg aludni.
Másnap reggel mentem az SM-hez, Hyoyeonnal beszélni és SM bácsival, hogy segítsen. Ő is jól jár, Én is, meg a gyerekek is.
Hyoyeon azonnal belement a dologba, viszont SM bácsi, kicsit túl nagy falat volt. De Hyoval bevetettük a boci szemeket és nagyon nehezen de csatlakozott. Iszonyatosan hálás voltam neki.
Aztán benéztem a fiúkhoz.
-Sziasztok! - intek.
-Szia Yun! - jön a köszönés.
-Szia. - pattan elém Seok.
-Szia Manó - öleltem meg.
-Mizu? - enged el.
-Nos, még pár simitás és a születés napom...
-Napunk! - szól közbe Luhan
-Bocsánat! - vigyorgok rá. -Szóval születésnapunk után minden el lesz intézve és... megnyithatom az alapítványt. - mosolyogtam.
-Gratulálok! - tapad rám Baekhyun.
-Sonka szelet megfojtasz a szereteteddel! - nyögtem.
-Ja, bocsi. - engedett el. -De akkor is. - újra rám tapadt, jó szorosan megszorongatott és eltűnt.
-Ah, Baekhyun néha fájdalmas. - fogom a karom
-Tényleg gratulálunk, mindenki nevében, és természetesen segítünk is mindenben. - mondja Suho.
-Köszönöm, Én pedig irtó hálás vagyok nektek. - nézek rá. 
-Nem kell, ez természetes. - ölel meg.
-De ugye fel fogtok lépni Ti is? - nézek a két leaderre.
-Persze. Csak megbeszéljük a menedzserrel. - mondja Kris.
-Jó. - bólintok. Fél szemmel Jongint néztem de a tükör előtt ült sapka a fején és füles a fülében a telefonját nyomkodta.
-Három napja senkihez se szól. Tiszta letargikus. - mondja Chen a vállamra rakva a fejét és kaptam egy arc puszit.
-Hát sajnálom, hadd szenvedjen Ő is. De most mennem kell. - mondom.
Elköszöntem és haza mentem. Kicsit később Mei toppant be, nagyon jó volt vele beszélni, úgy mint rég, Joon meg úgy látszik bepasizot aminek pedig nagyon örülök, mert nincs egyedül. Megbeszéltük Mei-el milyen koreo legyen, hol fogunk próbálni, aztán elmondta, hogy terhes. Le voltam döbbenve teljesen, de örültem neki. Miután jól kitracsoltuk magunkat, Mei haza ment, Én pedig fürödni mentem, aztán ágyba.
Hajnalban pedig arra keltem, hogy valaki veri az ajtót. Nem volt épp jó érzés erre kelni.

Soyun~ Blonde korean boys~

Megbeszéltem Mei-el, hogy egy kávézóban talizunk. Hallottam a hangján, hogy haragszik, és nem is nagyon akart találkozni velem, de mégis belement, mert mondtam, hogy fontos.
-Essünk túl rajta. - huppan le elém Mei, Én pedig majdnem szívbajt kapok.
-Ne haragudj rám kérlek... tudom, az, hogy részeg voltam nem épp jó kifogás, de... És beszéltem Kris-szel is, ugyan úgy barátok maradunk, ami történt pedig elfelejtve.
-Ennyi? - egyenesedik ki.
-Nem. Mivel ezt tisztáztam, szeretnék kérdezni valamit...
-Hallgatlak.
-Huh... szóval... Szeretnék egy Rák Alapítványt nyitni... a megnyítóra szeretnék veled is táncolni. - mondom.
-Velem IS? - néz rám. Is szót kihangsúlyozva.
-Igen, veled szeretném a nyitó táncot csinálni a rendezvényen, és persze Hyoyeont is megkérem rá. Na meg persze még pár embert, az Idolok közül...
-Milyen alapítvány lenne ez? - hajol előre.
-Ugye ahol Én feküdtem, ott volt egy gyerek osztály, az egyik nővér mondta, hogy beakarják zárni, mert nincs fix alapja az egész gyerek rák osztálynak. Új dolgok kellenek, na meg a többi. Arra gondoltam, hogy megcsinálom a vagyonom feléből az Angel Rák alapítványt, és támogatnám az osztályt, abból ami össze jönne a banketten ahol többen is fellépnénk. - mondom. -Persze nem kell azonnal választ adnod, csak szeretném, hogy tud, Te lennél a tökéletes párom a megnyitó tánchoz. - mosolyogtam.
Nem válaszolt, így gondoltam akkor hagyom, biztos nem akar velem táncolni. Ezért felálltam, és kifizettem a kávét, majd otthagytam. Tudom, hogy haragszik, és rossz is ez nekem, de remélem megbékél.
Be kellett mennem az orvoshoz, kontrollra, de út közben kaptam egy SMS-t Mei-től.
"Benne vagyok! Táncolok veled!"
Akkora hatalmas szikla -nem, nem kő-, esett le a szívemről, mint a Mount Everest.
"Nagyon de nagyon köszönöm!" Szívesen ugrottam volna most a nyakába, de nem volt előttem.
Doki után csak sétálgattam. Jó érzés volt annyi idő után ilyen szabad lenni.
Egyik kávézóból egy ismerős alak lépett ki. Szívem hevesen kezdett verni, hisz imádom ha szőke. Jongin, és sima fehér pólót viselt, farmert, és egy bőr dzsekit.

Meg is torpant előttem jó húsz lépéssel, és csak nézett. Hiába jártak köztünk és mellettünk az emberek... senki más nem volt előttem csak Ő.
-Szia. - köszönt, azzal a tipikus Jongin felé fél mosollyal. És zavarban volt.
-Szőke vagy! - mozdultam volna, hogy elé lépjek, jól beletúrjak, de csak hátra léptem egyet.
-Hmm... ezt tudtam, azért is hagytam, hogy befessék. - fogta meg oldalt és egy tincset megemelt, aztán rám mosolygott.

-Mennem kell. - fordultam meg és elindultam de utánam lépett megfogta a karom és elém állt.
-Megiszol velem egy kávét? - kérdezte. Annyira szeretem, hogy most még az illatától is olvadok, pedig most nagyon utálnom kéne.
-Meg, ha elengedsz, és nem jössz a közelembe. - nézek a karomra, ahol a keze volt. El is engedett, majd oldalra mutatott, a kávézóra ahonnan kijött.
-Most már mindig ilyen lesz köztünk a hangulat? - szólalt meg, jó fél óra után. Végig engem nézett, Én pedig a csészét.
-És milyen legyen? - nézek rá -Ugorjak a nyakadba és csókoljalak szét? - szarkazmus...
-Yunnie. - nyüszített.
-Sajnálom Jongin. Nekem ez nem megy. - rázom a fejem.
-Kérlek! Bocsáss meg nekem. Kérek egy utolsó esélyt. - mondja.
-Túlságosan fáj... - nézek rá. Megszólal a telefonom, Én pedig megnézem ki az, egy ismeretlen szám, és egy SMS.
"Szia! Donghoon vagyok, csak nem merlek felhívni... lenne kedved találkozni?"
Hát azt se tudtam mit reagáljak erre.
"Persze, most ráérek, a Chonsum parkban talizunk." el is küldtem.
-Mennem kell. - rakom el a mobilt. Felállok, de Jongin elém áll.
-Holnap mit csinálsz? - fogja meg a kezem.
-Nem tudom. - elveszem a kezem, és megfogom a táskám, mire felnézek már csókol is. Megremegtem, de vettem magamon annyi erőt, hogy eltoljam. Kezem pedig az ajkamra téve, kerülöm ki, és megyek el onnan.
Út közben kaptam tőle egy SMS-t, hogy szeret, és vissza fog szerezni. De inkább hagytam.
Úgyse fogom most hagyni magam, mert fáj, és szenvedek, mert hiányzik, de most még a csókja se esett jól. Az a tudat, hogy azzal az ajkakkal mást csókolt, amikor velem volt, nem épp jó érzés.
A park előtt vártam. Mikor megláttam Yemin kocsiját. Amikor pedig megállt, vigyorogva magyarázott a fiúnak, aki pedig kézzel lábbal ellenkezett, végül Yemin fogta és szó szerint kitaszigálta a kocsiból.
-Szia Yun! - nevetve int Yem.
-Szia Minnie! - köszöntem vissza.
-Gonosz boszorkány! - morogja Donghoon. Elnevetem magam
-Én is téged! - nevetve csapta be az ajtót Yem és indult el.
Szegény fiú ott állt előttem, tiszta vörös fejjel telefonját fogta és a pulcsija alját gyürögette.
-Gyere. Vegyünk fagyit. - szólaltam meg.
Vettünk fagyit, vagyis Ő vett nekem is, és egy padra ülve kezdtük enni.
-Miért is akartál találkozni velem? - kérdem.
-Hát... öhm.. - vakarta a fejét. -Yemin volt amúgy... ő küldte az SMS-t, és tuszkolt a kocsiba, mert kicsit kiakadt, hogy annyit kérdeztem rólad... és most itt vagyok... - habogott.
-Hát ez Yeminre vall, főleg ha kerítőtt játszik. - nevettem el magam.
-Hát igen. - kuncog.
-Nos, ne érts félre, aranyos vagy meg minden, de... nem tudok máshogy nézni rád, max barátként. - nézek rá. Elneveti magát, aztán kotorászni kezd a zsebében, és hozzám hajol, egy papírzsepivel megtörli az arcom.
-Bocsánat, csak fagyis volt a szád. - mosolygott. Zavarba jöttem a mosolygós szemei miatt.
-Köszönöm. - vettem el tőle a zsepit. Olyan jó tavaszi nap van ma.
-Amúgy, nekem az is elég ha barátom leszel... - mondja.
Elkuncogtam magam.
-Rendben. Ennek örülök. - nézek rá.
Jó sokáig beszélgettünk, aztán éhes lettem, és elmentünk enni. Volt este kilenc mire haza keveredtem, és puszit is kapott mert elkísért.
Nevetve szaladtam be a lakásban, ahol életem pasijai voltak.
-Szia Noona! - köszön Suho. Jongin is itt volt. Xiu, Chen, Suho, Jongin, Baekhyun és Kyungsoo.
-Kyaaaaa! - szaladtam hozzá -Hadd túrjak a hajadba! Légyszi légyszi légyszi! - toporogtam mire felnevetett.
-Csak tessék. - mondta. Azonnal feltúrtam a hidrogén szőke haját. -Szőke koreai pasi, felér egy orgazmussal, plusz ha még bele is túrhatok! - mondom csillogó szemekkel, mire Suho drága olyan vörös lett mint a pólóm.
-Soyun! - krákog.
-Hát de most nem? - huppantam az ölébe, puszit adtam az arcára, és tovább piszkáltam a haját. -Úúúúgy imádom! - két kézzel túrtam fel a haját.
-Yun, begerjedt a hajadra! - röhögött Nam.
-Naná! - nézek rá.
-Azt a perverz fejet Yun! - már annyira nevetett, hogy lefordult a kanapéról.
-Namjoon, Te hülye vagy! - mászok ki Suho hajából és szépen elrendeztem a tincseit. Megölelte a derekam, és így ültem. Tiszta jó már nekem.
-Fúj, menjetek szobára! - mondja Nam.
-Megyünk is. - állok fel, karon fogom Suhot és becipelem a szobámba. Szegény ott pislogott rám mint egy zombira. -Ne félj, nem eszlek meg. - kuncogok.
-Akkor jó. - sóhajt.
-Van dugi csokim, kérsz? - megyek az ágyamhoz.
-Persze. - jött utánam. Egymással szemben ülve helyezkedtünk el,  és kibontottam a csokit.
-Nam csoki függő mióta kijött, és állandóan felzabálja az össze csokim. Ezért mindig van tartalék eldugva. - rakom középre a csomagot.
-És, amúgy, hogy vagy? Jongin mondta, hogy megittál vele egy kávét. - vett el egy darabot, és azt kezdte majszolni.
-Hát... testileg gyógyulgatok. Voltam dokihoz, azt mondta, jól vagyok. - bólogatok.
-És lelkileg? - néz rám. Felnéztem rá, szemeim pedig könnyek lepték el. Megfogott, és magához húzott.
-Fáj itt látni őt, úgy, hogy arra gondolok, mást is csókolt, amikor velem volt. Hát ennyire rossz ember vagyok, hogy ezt érdemlem? - sírtam.
-Nem vagy az! - mondja.
Sokáig voltunk így. Vele tudtam már elejétől fogva ilyen viszonyban lenni, Seokon kívül.
Egymás szemetesei vagyunk.
Annyira kisírtam magam, hogy el is aludtam.
Reggel keltem, és félig Suhon, a csoki pedig ott volt a polcon. Vagyis csak a papír. A kis falánk.
Álmosan, nyúzottan mentem reggelit csinálni, és kávét, mert mint észre vettem, a fiúk is ittmaradtak.
-Jó reggelt. - hallottam Jun hangját.
-Neked is szívem. - mosolyogtam rá. -Suliba? - adtam neki puszit az arcára.
-Igen sajnos, de Rin már vár. - mosolygott.
-Mondjad neki, hogy holnap szombat, jó lenne egy kis vásárlás. - adtam a kezébe egy bögre kávét.
-Rendben.
Gyorsan meg is itta a kávét, aztán már ment is. Én pedig elmentem zuhanyozni.
Frissen, és mosolyogva mentem a konyhába, ahol Kyungsoo, Jongin, Nam, és Suho volt. Suho meg is ölelt.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Igen. Már jobban. - kuncogtam. Kicsit ringatózott egyet, aztán elengedett, és homlokon puszilt.
Jött egy SMS Donghoontól, hogy találkozzunk megint, és menjünk moziba. Mosolyogva írtam vissza, hogy kettőkor a plázában.
-Szabad vagy ma? - kérdi Jongin. Ránéztem.
-Randim lesz. Szóval nem. - elnyúltam Suho mellett, és elvettem a bögrét, hogy igyak egy kis kávét.
-Randid? - képedt el.
-Igen, randim. Zavar? El lehet menni akkor. - mutatok az ajtóra, mire mérges lett, és tényleg elment. Jól be is csapta az ajtót.
-Ez durva volt. - mondta Soo.
-Ő is az volt... - mondtam.
Nem maradtak sokáig a fiúk, mert szólt a menedzser, hogy ideje menni gyakorolni, így egyedül maradtam, mert Nam meg dolgozni ment. De jó volt kicsit csendben lenni. És gondolkodni.

Soyun : "-Beszélhetnénk?"

Pár nap és 600 SMS és hívás után ami persze mind Jongintól jött... Otthon főztem Minseoknak, hogy bepótoljam a születésnapját. Vettem tortát, csináltam a kedvenc ételeiből, és mindent elpakoltam egy dobozba.
-Mentem dolgozni! - hallottam Nam hangját.
-Állj! Fordul! Visszajön! - mondom. Szegény úgy is tett. Visszakullogot, és megállt előttem.
-Igen anyuci? - hatalmas gyönyörű szempilláit rebegtettve nézett rám.
-Ettél? - nem a válasz. -Akkor tessék szépen leülni és enni! - odament az asztalhoz, és leült.
-Muszáj? - nyafogott.
-Amíg nálam élsz addig kötelező! Nehogy bajod essen! És a doki is mondta, hogy vigyázz az étrendeddel. - rakok elé rizst, húst, zöldséget egy pohár narancs levet. -Megenni. Én megyek ezt elviszem az Sm-hez a többit. A fiúk is biztos éhesek. - mondom.
-Rendben. - bólint.
-Este mikor jössz? - nézek rá.
-Kilenc-tíz. Még nem tudom. - majszolgat.
-Akkor ha nem alszok be, filmezhetnénk miután haza jössz. - mondtam.
-Az jó lenne. Rég voltunk kettesben. - néz rám.
-Akkor ezt megdumáltuk. - intek és már megyek is az SM-hez.
Mindenkit kiterülve találtam, ami aggasztó volt, de lassan kezdek hozzászokni. -Sziasztok fiúk, hoztam nektek enni. - pakolok le. Azonnal kicsit élénkebbek lesznek, és szépen felültek. -És persze hoztam tortát is Seok. - mosolyogtam rá.
-Nem kellett volna. - áll fel.
-De kellett. Hétvégén pedig elmegyünk ketten valahová. - öleltem meg.
-Mint rég? - kérdezte.
-Aha. - engedtem el.
-Akkor jó. - mosolygott.
-Yun, beszélhetnénk? - állt elém Jongin. Elfordultam és megfogtam az étel dobozokat, és kikerülve Jongint elkezdtem lepakolni a fiúk elé.
-Gondoltam jól jön a kaja... - mosolyogtam. Jongdae segített kinyitni őket.
-Oké! - csattant fel Jongin. -Hibáztam! És most azzal büntetsz, hogy nem szólsz hozzám, de akkor is elmondom, mert idegesít a lelkiismeretem. Sajnálom oké? Megbántam... rosszul esett, amikor láttalak Kris-szel... és értem a dolgot.
-Kurvára nem értesz Te semmit! - fordultam hozzá. -Hány éves vagy? 20! Egy gyerek! 24 vagyok, árva, egy öccsel, megküzdöttem a rákkal miattad! Világos? MIATTAD! Nem magam miatt, mert azt a kínt amit okozott, és azt a veszteséget az ellenségemnek se kívánom. Minden apró dologért két kézzel dolgoztam meg, hogy mindent megkapjon az öcsém! Én harcoltam azért amim van, Te mit tettél? Hmm? - keltem ki magamból. -Itt táncikálsz jobbra-balra, riszálod magad, a segged alá tesznek mindent, mindened megvan, csak emeld meg a kisujjad, a fél világ a lábaid előtt hever, és az SM női tagjai már szinte mind meg volt, csak azért mert Te vagy Kim Jongin! - csak pislogott. -Hát megmondom Kai, hogy egy senki vagy. Az Én szemembe biztos! - fogtam a kulcsaim. -De ennek ellenére is szeretlek, pedig hidd el, inkább gyűlölnélek. Mert belefáradtam már mindenbe. - mondtam. Aztán kimentem. Jonghyun és Taemin állt az ajtóban ijedten.
-Szia Noona... - pislog rám Taemin.
-Sziasztok. - mosolyogtam rájuk.
-Egy kávét? - mondta Jonghyun.
-Az jól esne. - bólintok. Taemin megfogta a kezem, és elindult a lifthez.
-Soyun! - hallottam Kris hangját.
-Tessék? - fordultam hozzá. -Fiúk egy pillanat és csatlakozom. - néztem a másik két fiúra. Bólintottak és beszálltak a liftbe.
-Figyelj...
-Nem, bocsánat amiért kiakadtam... meg, hogy lefeküdtünk. - vakarom a fejem.
-Megérdemelte. - mosolygott. -Maradjunk barátok jó? Két összetört szív nem épp a legjobb párosítás.
-Ebbe egyetértek. - nevettem fel. -Barátok. - nyújtottam a kezem. De inkább megölelt.
Miután Kris elengedett, én lementem megkeresni a Shinee fiúkat. Kicsit beszélgettünk, aztán Én mentem Yeminhez. Út közben vettem egy hatalmas csokor virágot, és a legjobb minőségü csokiból.
Becsengettem, de egy fiú nyitott ajtót.
-Szia, Yemint keresem. - mondom meglepve.
-Szólok neki. - mosolyog rá, aztán felszalad. Pár pillanat múlva pedig már jött is le. -Azt mondta gyere be, mindjárt végez. - invitál be. Bemegyek, és lerakom a konyhában a pultra a csokrot és a csokit.
-Amúgy... Te ki vagy? - kérdeztem a fiút.
-Donghoon. Yemin egyik modellje. - mosolyog zavartan.
-Ja... - nézek a pultra. -És miért vagy itt? - nézek újra rá, amitől elpirult.
-Hát... a szüleim nem voltak elégedettek azzal ami vagyok, és nem mentem ügyvédnek, Yemin pedig befogadott. - turt a hajába.
-Aha. - lépcső dobogásra lettem figyelmes, ezért a hang irányába fordultam, és rámosolyogtam Yeminre.
-Soyun! - ugrik a nyakamba.
-Úgy hiányoztál csajszi! - mondom. -És gratulálok a megnyitóhoz. De nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elmenni. - mondom szomorúan.
-Semmi baj, lényeg, hogy eszedben volt. - ölelt meg újra.
-Hoztam neked virágot, és csokit. - mutatok a pultra.
-Nem kellett volna. - néz rám meglepve.
-Dehogy nem. Szégyellem magam, amiért otthon itattam az egereket, de nem akartam látni Jongint. - hajtom le a fejem. -Kris mondta mi volt, és sajnálom. Beszélni fogok Én is már Jonginnal...
-Ma szépen kiosztottam, szóhoz se tudott jutni. - mosolyodtam el. -Jól tetted. - behúzott a nappaliba, és ott kezdtünk beszélgetni. Kiadtam mindent magamból, és jól esett. Rég beszéltem már Yeminnel ilyen hosszan, már nagyon hiányzott.
Végül mennie kellett, így már ketten mentünk le a kocsihoz, elköszöntünk, Yemin ment a dolgára, Én pedig haza.
Otthon mindent előkészítettem a mozizáshoz, és leültem a gépem elé. Szét néztem pár Exo oldalon, és láttam, hogy a fiúk azért voltak ma olyan fáradtak, mert Comeback lesz. Hát akkor nem csoda, hogy Lay a földön aludt be. Még arra se kelt fel, hogy kiabálok.
Elraktam a gépet, és csak néztem ki a fejemből.
Hat felé pedig Xiumin jött hozzám.
-Na, hogy vagy? - karolta át a vállam.
-Jól. - bújtam hozzá. Levette a parókámat, és megnézte a sebem.
-Nagyon szépen gyógyul. És már a hajad is nöl. - mondja.
-Remélem gyorsan, mert utálom a parókát. - fintorgok.
-Elhiszem! - vette fel mire Én szakadni kezdtem. -Én vagyok Minyu. - mondja vékony hangon. Én pedig nevetésbe törtem ki.
-Uuh micsoda csajok! - hallottam Nam hangját.
-Hallgass! - szólt rá Minseok.
-Olyan cuki vagy. Komolyan, szebb vagy csajnak. - vigyorog Nam. Kész voltam, úgy nevettem, hogy ha Min nem fog hasra vágódok. Hárman kezdtünk filmezni, aztán kilenc felé haza jött Jun is, aki betelepedett elém, és Én voltam neki a kanapé -magyarán: Szét rakta a lábaim és közé ült, majd felső testét nekem döntötte. Feje volt a mellkasomon. Mindig is így szeretett filmezni ha ketten voltunk, vagy hárman ha Seok is itt volt. Persze az lett a nagy Én, a Frankeinsten nézésből, hogy mindenki bealudt és reggel keltünk. Még jó, hogy megcsináltam a három nagy futon matracot, hoztam párnát és takarót is ki, így Én Nam és Jun közt aludtam. Reggel Én keltem hamarabb, csináltam reggelit, és amíg a fiúk a paplan alatt henyéltek, ágyba reggelit kaptak. Én is visszaültem a helyemre géppel a kezemben és felmentem arra az oldalra amit a csaj vezett. Most semmi Új nem volt, max annyi, hogy várja a comebacket.
Jó volt lustulni, csak sajnos Seoknak menni kellett. Így hát egyedül voltam egész nap. Aztán fogtam a telefonom és tárcsáztam Meit.
-Mondjad! - vette fel.
-Beszélhetnénk? - szólok bele félve...

Soyun: Boldog születésnapot Minseok

Jongin megint fura, pedig... én mindent megteszek, hogy boldog legyen, az esküvőt is eltoltuk miatta, meg ugye a közös fellépések miatt, mégis...
Úgy érzem megint megcsal.
Mivel beszéltem Nam-mal, azt mondta az SM-nél nincs, mert volt bent, bevinni a ruhákat a fiúknak. Hívtam is, de nem vette. Ezért kocsiba ültem és elindultam.
Jó másfél órát kocsikáztam, amikor megláttam egy kávézóból kijönni, az egyik gyakornok csajjal. Azonnal leparkoltam, és vártam mi lesz. Nevetve állt meg, és húzta magához a lányt, és csókolta meg. Én pedig kiszálltam a kocsiból, és mivel elég közel voltam, neki dőltem a kocsimnak, és tapsolni kezdtem.
-Gyönyörű pár vagytok. Gratulálok! - mondtam gúnyosan. Jongin ijedten nézett rám. -Sok boldogságot. Kár, hogy a saját menyasszonyoddal nem vagy az. De tudod mit Jongin? Már nem vagyok az! - levettem a gyűrűt és hozzá léptem, majd a kezébe adtam. -Elég volt! - néztem rá könnyes szemmel. Sarkon fordultam, és a kocsihoz indultam, de megfogta a karom.
-Yun! Ne csináld! - mondta.
-Engedj el Jongin! - mondtam sírós hangon. Elengedte a karom. Én pedig beültem a kocsiba, és padló gázzal elhajtottam.
Vettem pár üveg piát, és lementem a partra. Sose iszok egyedül, de most kell! Egyedül akarok lenni. A telefonomon biztos van egy rakás nem fogadott hívás, de nem érdekel. A kocsiban hagytam.
Már egy üveg pia elfogyott amikor valaki mellém ült.
-Mit akarsz? - kérdeztem undokul.
-Mindenki téged keres. - mondta Kris.
-Tényleg? És miért? - néztem rá.
-Kai mondta, hogy összekaptatok. Te pedig elhajtottál. - nézett rám. -Azt is mondta min? És miért? - fogtam a másik üveget, és kibontottam, ittam belőle, majd odanyújtottam neki is az üveget.
-Azt nem! - elvette és bele ivott.
-Fényes nappal, egy kávézóból jött ki egy SM gyakornokkal, és előttem csókolta meg. - elhajitottam az üres üveget.
-Hogy mi az Istent csinált? - kérdezte vissza.
-Hadd ne mondjam el újra. - néztem rá.
-Oh! Rendben.
Tovább csendben ittunk. Még sose voltam így kettesben Kris-szel, voltaképpen alig ismerem, mert annyira sokat nem találkozunk, de ideje bepótolni.
-Soha! Egyetlen barátomat se csaltam meg. Mind az öttel jóban vagyok mai napig. Aztán jött Jongin, én pedig mint egy tini lány, a kis lábujjhegyemig bele szerettem. És Ő már nem egyszer megcsalt. Miért ilyen ha szeret? Miért teszi? - piszkáltam a homokot.
-Bizonytalan. És fiatal. Meg Idol, és ezt ki is használja. - mondta Kris.
-Annyira utálom! Visszaadtam a gyűrűt is. - dőltem hátra.
-Hát... asszem berúgtam. - csuklott egyet.
-Én is. - nevettem.
-Hány üveggel ittunk? - pislogott rám.
-Hárommal. - vigyorogtam.
-És hogy megyünk haza?
-Taxival?
-Akkor ide a másikkal. - mondta, és áthajolt rajtam, de úgy is maradt. Szemeimbe nézett és nem tudtam ellenállni. Megcsókoltam.

Hatalmas fejfájásra keltem. Azt hittem meghalok. Aztán éreztem, hogy ágyban vagyok, de ruha nincs rajtam. Felültem, és ekkor láttam, hogy Kris szobájában vagyok. Ő meg mellettem alszik. Szívbajt kaptam.
-Kris! - kezdtem rázni. -Yifan! - keltettem. -A fene a jó alvókádat! Kelj már fel! - csapkodtam.
-Anyuu, még öt perc! Oké? - motyogta.
-Kris Yun vagyok! És meztelen! - na erre már felemelte a fejét.
-Mi? - ram nézett és látta, hogy ott ülök mellette, magamat takarva, mire belesett a paplan alá. Aztán az ágy mellé. -O-ó! - ült fel.
-Ugye mi... nem? - kérdeztem.
-Két használt óvszer van mellettem. Szóval tuti, hogy DE!
-Francba. - kipattantam az ágyból, és felkapdostam a ruhám, közben Ő is kimászott az ágyból magára tekerte a lepedőt, és csak pislogott. Jó másfél fejjel magasabb tőlem, és kicsit röhejes volt látni azt a kisfiús fejet.
-Erről senkinek egy szót se! Vili? - indultam ki. Jött utánam.
-Soyun? - hallottam Mei hangját a nappaliből. -Hála az Istennek, hogy meg vagy! - mondta, és ekkor lépett mellém Kris. Na itt óvatosan néztem mindenkire, és hát azokat a döbbent fejeket...
-Ti... lefeküdtetek egymással? - kérdezte Jongin.
-Óh, Kim pofa be! Semmi közöd hozzám már! - mondtam mérgesen.
-De hisz a menyasszonya vagy! - mondta Luhan.
-Csak voltam! - néztem Luhanra.
-Ti hárman! Irány a szobába! Azonnal! - mondta Mei. Kris megfogta a kezem, és visszahúzott, míg Mei, betaszigálta Jongint.
-Most megfog enni? - suttogtam Krisnek. Kuncogva hajolt le, és kaptam egy puszit a halántékomra.
-Nem! Csak leordítja a hajunkat. - felnéztem as colosra.
-Nekem nincs is hajam te hülye! Parókát hordok. - vigyorogtam rá.
-Magyarázatot! - mondta Mei. -Jongin? - nézett az említettre. De nem szólt. -Soyun? - nézett rám. -Mi ez az egész?
-Jongin megcsalt, már Isten tudja hányadszor. Tegnap rajta is kaptam, és visszaadtam neki a gyűrűt. Elegem lett. Én amióta vele vagyok, egyetlen egyszer se csaltam meg, még csak eszembe se jutott, de Jongin csak a farka után megy. Hát tessék! Szabad vagy! Tönkre tettél lelkileg. - néztem a fiúra.
-Yifan? - nézett Krisre.
-Nem emlékszem sok mindenre. Kicsit berúgtunk. - fogta a fejét.
-Csalódtam bennetek! Soyun... pont Kris?
-Én találtam meg! Ne Őt hibáztasd! - mondta Kris.
-Olyan gyerekesek vagytok! - sarkon fordult, és kirohant.
-Majd én utána megyek. - mondta Kris, és elkezdett felöltözni. Aztán egyedül maradtam Jonginnal.
-Miért pont Kris? - szólalt meg végül Jongin.
-Miért pont a kiscsaj? - néztem rá.
-Sajnálom...
-Mióta?
-Másfél hete.
-Három hónapja jöttem haza a kórházból. Hogy van pofád ezt tenni velem Jongin? Hogy? Nem adok meg mindent neked? Unsz? Vagy szánalomból voltál végig velem, csak azért mert szeretlek?
-Nem! Én is szeretlek! - lépett közelebb, az Én kezem pedig az arcán csattant.
-Ne hazudj! Ha szeretsz, nem csalnál meg, de Te azt teszed! Gyerek vagy még Jongin! Sok az a négy év köztünk. Te magad tudod, hogy megbocsátottam eddig mindent. Mert Én igazán szeretlek. De ez már nekem is sok! Értesz? Gondolkoz kicsit el. Ugye, milyen rossz volt arra rádöbbenni, hogy lefeküdtem Kris-szel? - bólintott. -Én is ezt érzem. Majd ha felnőtt leszel, akkor keress meg ha kellek még neked! De addig, kerülj el. Látni sem akarlak! - otthagytam.
Elindultam haza, otthon pedig lezuhanyoztam, és Mei agyaltam, most biztos nagyon utál. Könnyek lepték el a szemem, és sírni kezdtem. Éreztem, hogy valaki megölel, és simogatja a hátam.
-Boldog születésnapot Manó. - szipogtam.
-Köszönöm. - mondta. -Sírj csak nyugodtan. Itt leszek veled...
Így is volt. Minseok ahelyett, hogy születésnapját ünnepelte volna, velem volt.

Soyun: Jongin, vallomás

Miután Mei elment, csendben ültem, és gondolkodtam. Jó, hogy végre itthon van, de ezt nem gondoltam volna, hogy Ők ketten...
Becsuktam a szemem, aztán figyeltem a mellettem lévő gép egyenletes csipogó hangját, amit ma levesznek már rólam.
Most már értem, hogy amikor Én is néha benéztem a fiúkhoz, és epekedtem már akkor Jongin után, miért nem érdekeltem.
Aztán minden lassan megváltozott. Ezek szerint, azért mert Mei elköltözött.
-Gond van? - kérdezte Jongin mellőlem. -Fáj valamid? - az arcom törölgette. Észre se vettem, hogy sírok.
-Nem. Nem tudom miért könnyezek. - álkuncogtam, és hozzábújtam.
-Biztos? - kérdezte.
-Igen. - mondtam.
-Akkor pihenj. - egy puszira felemelte a kezem, és összekulcsolta a saját kezével.
-Jongin? - szólaltam meg kicsit hallkan.
-Mondjad. - mondta.
-Ha... meghaltam volna, mit csináltál volna utána? - böktem ki végül.
-Hmm... - csend. -Mentem volna utánad. - mondta. -Felesleges lett volna élnem. Már a tánc és az éneklés se lett volna olyan mint eddig. - kicsit szorosabban ölelt meg.
-Írtam neked... egy levelet. - néztem rá. -Majd megmondom Namnak, hogy adja oda. Abban leírtam, hogy mit is érzek, és mire kérlek. - mondtam.
-És mire kértél? - megfogta az arcom.
-Csinálj egy alapítványt. - mosolyogtam.
-És azt hiszed lett volna erőm rá? - húzta fel az egyik szemöldökét.
-Ha nem, Namjoonnak meg volt engedve, hogy zaklasson. - vigyorogva dőltem vissza a párnámra.
-Oda adtál volna annak a hiénának? - haborodott fel.
-A cél érdekében mindent. - nevettem.
-Igaza van Mei-nek. Jó téged nevetni látni. - csókolt meg.
-Jó téged csókolni. - suttogtam az ajkaira. Hajába túrtam, és szorosan fogtam a másik kezemmel a tarkóját.
-Hmm... - fölém mászott, lovagló pózban, amitől kuncogtam egyet, és hagyta, hogy belessek az inge alá. -Ne csináld. - sóhajtott.
-Csak egy picit. - simitottam végig a mellkasán.
-Aztán meg mehetek a budira segíteni magamon? - vigyorgott.
-Persze. Van zsepim. - nevettem.
-De gonosz vagy. - fölém hajolt, és megcsókolt.
-Te atya Úr Isten, hozzatok egy hordágyat! Szívrohamom lett ettől a látványtól! - igen. Megjött Namjoon, és ami szerencséje van, pont szembe nézett Jongin fenekével. Elröhögtem magam, mert Jongin feje olyan vörös volt, mint egy túl érett paradicsom.
-Csak egyszer hadd fogjam meg! - mondta Nam.
-Hozzám mersz érni OTT hátul, eltöröm a mancsod! - mászott le rólam.
-Juj, valaki kanos. - mutatott a nadrágjára Nam. Kész, már fejem fogtam annyira nevettem.
-Egyszer megölöm. - morogta Jongin.
-Még párszor behajolsz előttem, magamtól halok meg. - jaj de szereti Jongin ágyat húzni
-Soyuuun! Szólj rá. - hisztizet Jongin.
-Szeretlek titeket. - mosolyogtam.
-Hoztam enni. Rin küldi. - jött közelebb Nam. -Én is téged szépség. - homlokon puszilt, Jongin pedig elment a fürdőbe.

Az igazat megvalva nem volt olyan jó érzés bennem Jongin csókja után se, még mindig azon kattogtam, amit Mei és Jongin mondott. És félek... tudom, hogy Jongin miattam, ha nem is teljesen, de megváltozott, mégis tudom, hogy lesz egy kis bakija újra, ami megint csak összetör.
-És lepakoltam a dolgaimat. Elég nagy lakásotok van. - hallottam Nam hangját.
-Elég volt a nyomorgásból. - bekaptam egy falatot. Közben már Jongin is mellettem volt. -Hamar végeztél. - pillantottam rá.
-Már Te is kezded? - meredt rám. -Isten ments. - nevettem el magam.
-Akkor jó. Suho csengetet, hogy mennem kell. Ha ma már nem jövök, akkor csak holnap. - mosolygott.
-Inkább pihenj miután végeztetek. - fogtam meg a kezét.
-Rendben. Hívj ha baj van. - lehajolt és megcsókolt.

Ketten maradtunk Nam-mal. Aztán bejött a doki és két nap után leszedett a gépekről, megnéztem a sebem, elvittek CT-re, és már estére újra Nam-mal voltam a szobában.
-Na mesélj hercegnő. Miért voltál olyan amikor itt volt Jongin? - szépen betakargatott.
-Hmm... Itt volt Mei, végre haza jött. Viszont, megtudtam, hogy szexuális kapcsolat volt köztük. Oké, rég volt, de... ismerem Jongint, akár mennyire változott meg, nem tudok benne bízni. Igen! Imádom, az életemnél is  jobban, de félek, hogy újra megcsal. És... - ekkor vettem észre Jongint az ajtóban. -Jongin. - szóltam neki, bejött, lerakta a szatyrot, és elment. Namjoon felállt s utána ment.
*Jongin*
Megértem Soyunt. Én se bíznék magamban, csak rosszul esett. Végig hallottam az egészet, de legalább tudom, hogy szeret. Leültem egy padra, és kézbe vettem a rezgő mobilom. Soyun hívott, és üzenetet is küldött.
"Ne haragudj rám kérlek!" Vissza akartam írni, hogy nem haragszom, de nem tudtam, nem vitt rá a lélek.
Amióta ismerem, Xiumin hyung által, sokat jelent nekem. Amikor először kapott rajta egy lánnyal, nem tudtam miért érzek úgy, ahogy, aztán összejöttünk, és amikor megcsaltam, utána döbbentem rá, hogy szeretem.
-Annyira elgondolkoztál, hogy észre se vettél, vagy simán azt hitted, ha úgy teszel itt hagylak? - hallottam mellőlem Namjoon hangját.
-Bocs, nem vettem észre, hogy itt vagy. - mondtam.
-Gondoltam... Figyelj, Soyun nem rosszból mondta, amit...
-Tudom Nam!  - néztem rá.
-Nem szeretném, ha fájdalmat okoznál neki! Tessék... - adott a kezembe egy levelet. -Nem tudja, hogy nálam maradt. És... nem maga miatt ment bele a műtétbe, hanem miattad.Nem egy éjjelt sírt már át azért, mert, az ő szavaival élve; egy roncs mellett vagy. A negyedik kemó után... olyan rosszul lett, hogy azt kérte a nővértől... adagolja túl a morfiumát. Meg akart halni. Teljesen lemondott magáról. Én ugye akkor lettem a szobatársa végleg, és nem ismertem. Szörnyű volt látni ahogy szenved. - maga elé meredve, kezét piszkálva mesélt, Én pedig elképedtem. -Akkor... két napra vak lett. Erről csak Én és a doki tud. Nem akart vakon élni, mert ettől félt. Azt mondta: Akkor így, hogy fogom látni, Jun, Minseok, és Jongin mosolyát? És a többiekét? Miért vagyok ilyen roncs? Miért velem történt ez? Semmi rosszat nem tettem a világ ellen...
Tisztán van bennem az a pillanat. Zokogott. Akkor határoztam el, hogy segítek neki. És ekkor kérte zokogva a nővért, hogy adagolja túl neki a morfiumot... Azt kérdeztem tőle; neked könnyű lesz, a más világon, de a fiúkkal mi lesz? Nem válaszolt. A nővér adott neki egy kevés nyugtatót, és akkor elaludt. Én pedig mellette voltam. Másnap lassan újra látni kezdet, akkor este haza is ment. Másnap amikor visszajött, mosolygott. Csodás, ragyogó mosolya volt. Gyönyörű barna haja volt még akkor, csillogó szemei, és a mosoly. Láttam, hogy kapott egy kis erőt. Akkor mondta, hogy veled volt este, melletted kelt, és megfogadta, amíg teheti, veled akar lenni. Újult erővel vágott bele a többi kúrába, csak miattad. Erős volt a szerelme. Ez, és a reménnyel teli mosolya adott nekem is erőt, és sikeresen meggyúgyultam. Azóta, Yun, olyan nekem mint egy lelki társ. Ő nem viszolyog attól, hogy buzi vagyok, Ő az embert látja, mert hatalmas a lelke. Befogadott, mert mielőtt bele vágtam a kezelésbe, elmondtam a családnak, hogy meleg vagyok, ezért kitagadtak. Ezt elmondtam neki, és azt válaszolta: Gyere hozzánk, van hely. Sose kaptam rendes szeretetet, de tőle igen. Szeret, és tisztel. Ne gondold, hogy rajtatok nem látom, hogy viszolyogtok attól, hogy köztetek vagyok, és ráadásul buzi is vagyok, mert látom. Pedig... csak... azért vagyok olyan amilyen veletek, mert elfogadtam azt ami vagyok. De sose nyomulok nem meleg pasira. Nektek is csak azért "udvarolok", hogy oldjam magamban a feszültséget. És inkább elviccelem. - sóhajtott fel. -Lényeg a lényeg... akár rosszat fogsz tenni akár nem a jövőben... Yun szeret annyira, hogy egy kis idő után visszafogadna. De mint Ő maga mondta, már nem bízna benned. - nézett rám. -Érted mit zagyválok itt össze?
-Azt hiszem... - most én hajtottam le a fejem. Csak néztem a levelet.
-Jól gondolkodj. Yun, stabil pont az életedben, mint a tánc, viszont, ha megcsalod, boldog sose leszel más mellett!  Hidd el, Én se voltam Szent, talán rosszabb voltam mint Te, csak csajok helyet a pasikat vittem az ágyba, és amikor megtaláltam az igazit, elbaltáztam, és egyedül maradtam. Azóta is bánom, mert... a múltkor hívtam, de még csak szóba se áll velem. - újra rá néztem.
-Hogy mondjam el neki, hogy van alapja a bizalmatlanságának? Hogy a múlt héten megcsaltam? Még ha részeg is voltam a sok gond miatt? És Te erre, hogy jöttél rá? - rengeteg kérdés.
-Sehogy. Elég ha most nekem mondod ki, mert ha elmondanád Yun-nak, főleg a műtét után, összeomlana. Ha részeg voltál, nem emlékszel rá, max a reggelre, de inkább élj azzal a tudattal, hogy nem emlékszel, hidd el, jobb lesz. És, hogy Én, hogy jöttem rá? Láttam. Én is pont úgy feszengtem, a régi szerelmem előtt, mint Te másnap. - nekem dőlt. És megválaszolta a kérdéseim.
-Köszi Nam. - néztem rá.
-Lelki szemetes vagyok, ezért megérdemlek egy csókot, nem gondolod? - vigyorgott.
-Fúj! - nevetve toltam el az arcát. Mire a hülye belenyalt a tenyerembe. -Jézusom! - nevetve törölgettem a kezem a nadrágba. -Nam?
-Hmm? - rám mosolygott.
-Köszönöm. Tiszta szívből! - nyújtottam a kezem.
-Semmiség. Szeretem Soyunt, olyan mintha a húgom lenne. De inkább adj egy ölelést. - kitárta a karjait, mire megöleltem. Most normális volt, csak egy baráti ölelés volt az egész. -Kicsit gebe vagy. - engedett el, aztán belesett az ingem alá. -Többet kell ám gyúrni fiam! - nevetett.
-Gyúrok én! - nevetve fogtam magamhoz az inget.
-Visszajössz? - állt fel.
-Nem. Maradok kicsit, aztán haza megyek, holnap pedig bejövök, amint tudok. - néztem fel rá.
-Rendben. Jó éjt Jongin. - intett. -Aztán nehogy a seggem nézd amíg elmegyek! - vigyorgott.
-Már nekem fáj a perverzitásod! - nyögtem ki.
-Nem baj. Szia! - intett és már el is indult.
-Szia! - szóltam utána. Gondolkodnom kell.
*******
Igaza volt Nam-nak. Végig hallottam amit beszéltek, és... NEM tudok haragudni Jonginra.
-Itt vagy szépségem? - hallottam Nam hangját.
-Igen. - válaszoltam.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Igen! - sóhajtottam. -Éreztem, hogy volt valami. De Te voltál aki megerősítette. És most Ő maga, de nem tudok rá haragudni. Holnap beszélek vele, ha bejön. - néztem az ablakra.
-Én most haza megyek, Te pihenj, holnap terápia, nyolcra ott leszek és megyek veled. Jó? - mondta.
-Persze. És köszönöm. Mindent! Hogy vagy nekem, hogy így tekintesz rám. És ezért nagyon szeretlek!
-Nem kell gyönyörűm. Én is nagyon szeretlek. De most pihi, reggel megyek. Jó éjt, és szép álmokat. - mondta.
-Neked is. - ki is nyomta.
Sajnos aludni nem tudtam. De gondolkoztam.
Másnap voltak ben mind, aminek nagyon örültem, aztán b is megjelent, mert Minseok mondta, hogy megint nincs meg, de vágül meg lett, hát hadd ne részletezzem mennyire voltam sokkban...