Seo Young - lot of things

szedd össze magad Seiji...

- Indulok Lucas-hoz. Ne várj meg ébren. - kiabált Seiji a nappaliból. Én éppen Holly fürdetését fejeztem be. Mia és Kio most dolgoztak. Kiengedtem kiskutyám a fürdőszobából és kirohantam a bejárathoz, hogy még idejében kapjam el szőke barátom.
- Várj egy pillanatot! Min tud erről? - tettem karba a kezem.
- Tud ... gondolom. - vakarta meg a fejét.
- Seiji... tudod ,hogy én nagyon örülök neki ,hogy ennyire jóban lettetek Lucassal, de nem gondolod ,hogy elhanyagolsz másokat miatta?
- Nem , nem gondolom. Mégis kit hanyagolnék el?
- Mondjuk Kio-t és Miat. Vagy Rick- kel mikor beszéltél utoljára? - néztem rá. Seiji idegesen sóhajtott egyet.
- Mindenki elfoglalt. Rick állandóan dolgozik. De tegnap előtt összefutottunk vele Lucasszal az egyik szórakozóhelyen. Kio és Mia pedig együtt lakik velem. Minden nap látom őket. Szóval nem értem hol itt a baj. - emelte égnek a kezét. Én ezt egy szemforgatással jutalmaztam.
- Ne csináld már Seo! Most bűntudatot akarsz bennem ébreszteni Luc miatt?
- Én? Dehogy akarok. Én csak azt szeretném , hogy tisztában legyél a jelenlegi helyzettel. Ugyanis éjjel- nappal vele vagy. És tudom ,hogy 2 napja nem jársz be dolgozni. Ugye tudod ,hogy csakis azért van még meg az állásod ,mert megkértem B-t ,hogy beszéljen az apjával az érdekedben?
- Óóóó... nem , ezt nem tudtam. Majd küldök neki egy csokor rózsát. Vagy valami gyerek cuccot. Téged meg imádlak Seo és köszi az aggódást, de ura vagyok a helyzetnek. Senkit sem hanyagolok, egyszerűen csak jól elvagyunk Lucas-sal. De a többi haveromról sem feledkeztem meg.
- Jó ... te tudod. De az egyetemet ne hanyagold, mert ha nem lesznek meg a kredit pontjaid ,akkor vissza küldenek Japánba. Ezt ne felejtsd el.
- Nem felejtem el Anyu. De most tényleg megyek. Te meg vigyázz az őrült rajongókkal. Na szia. - nyomott egy puszit a fejemre és kirohant az ajtón.

my love

Mivel ma nem dolgoztam , rácsatoltam a pórázt Hollywoodra és elindultunk egy kis délutáni sétára. A park felé vettük az irányt, mert ilyenkor nem voltak olyan sokan és most nem nagyon volt kedvem a rajongókhoz. Megfogadtam ,hogy nem olvasom el a rólam szóló cikkeket , de akaratlanul is folyton beléjük botlottam az interneten. A Kai-os botrány óta a média nem csitult. Különböző divat oldalakon találtam meg magam lefotózva, az éppen akkor viselt szettemet kiveséző cikkek körében. És ez még a kellemesebb része volt a dolognak. Kai és Luhan is azt mondta , hogy ehhez szokjak hozzá ,mert ennél csak durvább lesz a helyzet. Hát... kezdtem érteni miről beszéltek.

Mikor leértünk a parkba levettem Holly-t a pórázról, hadd szaladgáljon egy kicsit. Sunhee írt egy sms-t ,hogy holnap jönnek vissza Koreába Nate-tel. Már nagyon hiányoztak mindketten. Örültem neki ,hogy jól alakulnak a dolgaik.Már nagyon vártam ,hogy végre kitűzzék az esküvőjük időpontját,hiszen már lassan egy éve volt az eljegyzésük. Azóta Sunhee eladta a régi kis lakását és összeköltözött Nate-el egy fantasztikus tetőtéri Penthause-ba ,ami eszméletlenül szép és modern volt. És persze hatalmas, elég nagy egy családnak. Akkor kezdtem el gondolkozni, hogy itt az ideje ,hogy én is vegyek egy saját lakást. Imádtam az albérletemet ,de kezdett kicsi lenni (főleg ennyi embernek) és jó lett volna , ha rendelkezem saját lakással,amit nem csak bérlek. Már egy jó ideje teszek félre a fizetésemből (ami szerencsére egyre csak jobb lesz) és anyáék is minden hónapban küldenek egy kisebb összeget a számlámra ,amihez eddig még nem nyúltam hozzá , szóval egész szép kis összeg gyűlt már össze rajta. Ha ezt a kettőt összerakom egy egész szép lakást tudnék venni Seoul valamelyik jobb negyedében. Szóval a lakáskeresés is tervbe volt tűzve. Erről eddig csak Sunhee tudott.

A telefonom csörgése zökkentett ki a gondolkodásból. A kijelzőm Lee Joon nevét írta ki. Mosolyogva fogadtam a hívást.
- Szia Idegen. Hát te még emlékszel a számomra? - viccelődtem.
- Igazából csak félrenyomtam. Csak hülyülök. Nagyon cuki a kutyád és szerintem megismert. - nevetett.
- A kutyám? A parkban vagy? - fordultam hátra a padon. A mögöttem lévő füves területen Holly-t pillantottam meg egy magas sráccal , felém közeledni. A füléhez telefont emelt. Integetni kezdtem neki és felállva a padról feléjük siettem. Holly vidáman battyogott mellette.
- Sziaa! - ugrottam a nyakába.Nagyon régen nem találkoztunk. Mióta kilépett az MBLAQ-ből és a színész pályára lépett még az eddiginél is elfoglaltabb volt.
- Szia Seo! De jó látni! - szorított magához. Hollywood féltékenyen vakkantott egyet a lábunknál. Lehajoltam és a kezembe vettem, ami nem ment olyan könnyen , tekintve kicsi bogaram súlyát.
- Ne legyél féltékeny. - nyomtam egy puszit az orrára. Ő erre összenyalta az arcomat.
- Nagyon aranyos és mekkorát nőtt. - simította meg a fejét Joon. Kiskutyám láthatólag nagyon élvezte,hogy a figyelem középpontjában van ,mert boldogan vakkantott egyet.
- Ne is mondd. Már alig bírom el. - nevettem. Erre Joon is elnevette magát és átvette tőlem Holly-t. Ő már könnyebben tartotta.
- Megiszunk egy kávét valahol? - kérdezte.
- Aha, persze. - mosolyogtam rá.

:)

A park melletti egyik kávézóba mentünk. Joon meghívott egy kávéra.Mivel nem volt kedvünk beülni a szép idő miatt, ezért kint ültünk le.
- Szóval zajlanak körülötted az események. 2 új film és egy sorozat. Nem semmi ,gratulálok. - szólalta meg , Holly láb alatt áthúzva az összegabalyodott pórázt.
- Köszönöm, igyekszem a legjobbat ki hozni magadról. De történések terén te sem panaszkodhatsz. Láttam a cikkeket a neten és hallottam a Kai-os botrányról is. Persze én egy percig sem hittem el ,de nagyon durva ,hogy mennyire rád szálltak. Hogy bírod?
- Hát először nagyon rossz volt,de elfogadtam ,hogy ez jár azzal, hogy egy világhírű idol a pasim. Hozzá kell szoknom. De szerintem pont neked nem kell magyaráznom ,hogy milyen az amikor minden lépésedről tudni akarnak. Mint például most is. - mutattam az út túl oldalán lévő park felé. Joon követte az ujjamat és idegesen felsóhajtott. 2 férfi bujkált a bokrok mögött és minket fényképeztek. Csodálatos. Meg is van a következő botrány ,amin lehet majd csámcsogni.
- Ne törődj velük. Firkászok. Élnek-halnak egy jó sztoriért. Gyere, sétáljunk inkább. - mosolygott rám és felhúzott a székről. Lassan indultunk el az utcán. Élveztük a napsütést. A mellettünk elhaladók a kelleténél kicsit jobban és hosszabban bámultak meg, néhányan elővették a telefonjaikat és "feltűnésmentesen" lőttek rólunk pár képet. Csak a szokásos.
- Már látom is az új címlapsztorit : " A hallyu sztár Lee Joon és a pasizási szokásairól híres Seoyoung közös kutyát vettek" - szólaltam meg nevetve. Erre a mellettem sétáló is elnevette magát. Még kb 2 órát töltöttem Joon- nal. Nagyon jót beszélgettünk, de sajnos el kellett mennie egy forgatásra. Viszont megbeszéltük, hogy most már többet fogunk találkozni. Reméltem is ,hogy így lesz.

szia Kio :)

Másnap. Reggel rohannom kellett dolgozni, úgyhogy még reggelizni sem volt időm. Csak bepattantam a kocsimba és már hajtottam is a Vogue-hoz. A fotózások nagyon jól teltek, sokat nevettünk. Kwon úr csak délelőttre hívott ma be, úgyhogy délután volt időm elmenni ebédelni a kedvenc sushizom-ba ( nem hiába éltem japánban 5 évig). Egyszerűen éltem-haltam a japán kajáért. Persze a koreai se volt rossz ,de semmi sem volt fogható egy jó sushihoz. Később Kio és Mia is csatlakoztak hozzám. Seiji-nek valami más elfoglaltsága volt...
- Szóval nagyobb lakásba költözünk. juhééé. - lelkendezett barátnőm, miután vázoltam nekik terveimet a lakásvásárlásról.
- Azért ne örülj előre. Ez még korántsem biztos. Sok mindentől függ. Először is találni kell egy árban is elfogadható, szép és tágas lakást ,ami azért jó környéken van. - feleltem és egy sushit tettem a számba.
- Persze , persze. Ez egyértelmű. De mi mindenben segítünk neked Seo. Gangnam-ban rengeteg szép lakás van és a felük eladó ,mert csak nemrég épültek. Biztos találunk neked megfelelőt. - mosolygott Mia.
- Gangnam? Nem lesz az kicsikét túl drága?
-Minden lehetőséget meg kell néznünk. És persze mi is adunk bele ,ha már nálad lakhatunk. Igaz ,hogy már csak 3 hónapig tart az egy éves ösztöndíj. - sóhajtott Kio.
- Óóó így eltelt az idő? Nem lehet meghosszabbítani? Nem akarom ,hogy elmenjetek srácok. Annyira jó ,hogy itt vagytok.
- Jajj ne is mondd. Én se szeretnék. Persze , nagyon hiányzik Tokyo és az ottani barátaim , de itt van nekem Sun és te is itt laksz Seo. Szóval ha elérjük a megfelelő kredit pontot , akkor pályázunk még egy évre. És elég nagy az esélye, hogy elérjük . -fogta meg a kezem Mia.
- Komolyan? Lenne rá esély ,hogy maradjatok?
- Igen , nagyon úgy néz ki. De ezt meglepetésnek szántuk, ugye Mia? - könyökölte oldalba Kiosuke.
- Naaa Kio. Hát már nem bírtam magamban tartani a jó hírt. Most haragszol? - nézett rá durcásan barátnőm.
- Nem , dehogyis. Végül is jobb, hogy Seo tudja. Így nagyobb lakást fog venni. - nevetett Kio.
- De várjatok. Mi van Seijivel? Neki lesz elég pontja? - szólaltam meg hirtelen. Erre mind a ketten nagyon elcsendesedtek. Nem tetszett ez nekem.
- hahó. Miről nem tudok?
- Hát az a helyzet ,hogy Seijinek  még hiányzik 4 vizsgája....és ha 2 hónapon belül nem vizsgázik le mindenből ,akkor nem hogy nem lesz meg a szükséges pontja, de el is tanácsolják. De tisztában van vele és állandóan hajtogatja, hogy ne izguljunk ,mert tudja mit csinál. Igazából nem tehetünk mást , mint hogy bízunk benne. Felnőtt már és itt az ideje,hogy felelősséget vállaljon a tetteiért. Nem lehetünk ott mindig ,hogy kihúzzuk a bajból. Ezt most neki kell megoldania. - sóhajtotta Kio. Szóra nyitottam a számat , de a telefonom megcsörrent. Mei volt az.
- Egy pillanat. - vettem fel a telefont.
- Szia!
- Szia Seo! Remélem rá érsz ma. Ha nem , akkor is tedd magad szabaddá. - hadarta.
- Őőő ráérek ,de miért is?
- Mert megyünk a GOT7 koncertjére. Ne kérdezz semmit, csak legyél B-nél fél óra múlva. Puszika. - azzal a vonal megszakadt. Hitetlenkedve emeltem el a fülemtől a telefont.
- Ezt majd később folytatjuk srácok ,mert most rohannom kell.
- Őőő de mégis hova? - kérdezte Mia.
- Most derült ki ,hogy megyek a csajokkal Got7 koncertre. - feleltem , miközben felálltam a székről. Szerintem nem kell elmondanom ,hogy barátnőm milyen arckifejezéssel nézett vissza rám.

És a közös kép ,amit Jackson telefonjával csináltunk,
szóval csak később kaptam meg :)

Rekord idő alatt értem B-hez, ahol már mindenki ott volt. Jó volt , hogy újra együtt van a kis csapatunk. Kiderült , hogy a backstage-be is hivatalosak vagyunk ,hála Mei egyik sminkes ismerősének. Kicsit izgultam ,de nem igazán azért, mert a Got7-hez mentünk. Tudtam kik ők , hogyne tudtam volna. Szerettem a zenéjüket és azt ahogyan táncoltak ,meg úgy az egész csapatot. Egyszerűen csak kicsikét kényelmetlenül éreztem magam egy ilyen "kivételezős" szituációban. Nem voltam az a fajta lány ,aki "be fanol" egy adott embert vagy bandát , szóval nem tudtam ,hogy hogyan kéne viselkednem. Szerencsére ez az izgulásom rögtön elmúlt ,ahogy odaértünk. A srácok eszméletlen aranyosak és érdeklődőek voltak. És ami a legfurcsább volt: ismertek már minket. Legalábbis az internetről biztosan. Mindenkinek bemutatkoztam és beszélgettem is az összes taggal. Mei , ahogy meglátta Jacksont , elordította magát. Nagyon vicces és persze aranyos volt. Tényleg jól éreztem magam. A koncert után még kicsit maradtunk a fiúkkal ,de aztán mennünk kellett és nekik is.

B- nél folytattuk a kis mini bulinkat. Éppen a konyhában voltam és a netet böngésztem , mikor megláttam egy B-ről szóló , nem éppen jóindulatú cikket.
- Jézusom .- csattantam fel.
- Megint valami utálkozó dolog. - szaladt oda hozzám barátnőm.
. Igen. Vagyis nem.
- Akkor most melyik? Minről írtak valamit?
- Nem. Rólad. - mutattam felé a telefont. Mi lesz ebből...

Seo Young - A hidden street in Seoul

lovie ♥

Tudom, tudom. Kicsikét eltűntem az utóbbi napokban,de megvolt rá az okom. Kicsit összejött most minden. A botrány Kai-al, a sajtó állandó zargatása… egyszóval kissé elegem volt már mindenből. De hála az én fantasztikus és imádnivaló barátaimnak az ügy elcsitulni látszott. És hogy most kikről beszélek? A Wu ikrekről ,akik minden „erőtt” mozgósítottak Seoul-tól Kínáig ,hogy megoldják az ügyet. Na meg persze az én egyetlen szerelmemről Luhanról, aki még egy interjút is adott Kínában a kapcsolatunkról. Én is hasonlóképpen tettem Koreában ( megint csak hála Mei-nek és Krisnek.) Szóval nekik köszönhetem,hogy sikerült tisztázni az ügyet. Jó jó, persze még mindig vannak,akik nem hisznek nekünk és meggyőződésük,hogy járok Kai- al ,de magasról teszek rájuk. Viszont mivel a kelleténél kicsivel több figyelmet kaptam a médiától az utóbbi napokban , eléggé sok cikk jelenik meg rólam még mindig és az utcán betámadó rajongók száma is megnőtt. De ezzel meg kell tanulnom együtt élni. Viszont van még egy probléma, amit úgy hívnak ,hogy SM. És az idióta aláírásra váró papírjuk. Amit persze eszem ágában sincs aláírni. Nekem nem fogják megmondani , hogy kivel és mikor találkozzak. És nagyon remélem ,hogy legutóbb is világosan fogalmaztam.

Az egyik reggel egyedül voltam otthon, mert a srácok egyetemen voltak. Vagyis nagyon reméltem ,hogy Seiji is ott volt és nem Lucas-sal lógott el már megint valahova….
Szóval éppen a kávémat kavargattam,mikor kopogást hallottam az ajtón. Letettem a csészét az asztalra és odasétáltam,hogy kinyissam.
- Szia Seo! hiányoztam? – tárta szét a karját a küszöb túloldalán álló személy. Én minden szó nélkül a nyakába ugrottam és egy hatalmas csókot nyomtam a szájára.
- De még mennyire. Úristen Luhan. Hogy kerülsz te ide? – húztam be az ajtón. Ő csak elmosolyodott és megindult a nappali felé. Hollywood hangos ugatással ugrott a lábára.
- Héé Holly , hát nem ismersz meg? – guggolt le hozzá Luhan. Ahogy simogatni kezdte a fejét , kis vérebem megadóan feküdt el előtte.
- Ne lepődj meg rajta. Elég ritkán fordulsz meg nálam mostanában. Elszokott tőled. De most komolyan, mégis mit keresel itt? – ültem le a kanapéra. Ő a kezében Holly-val követte a példámat. Kiskutyám már nem is volt annyira kicsi, mármint súlyát tekintve szóval nem volt egy kifejezetten egyszerű feladat felemelni. De Luhannak mindenféle nehézség nélkül sikerült.
- Hiányoztál és látni akartalak. Meg tudni akartam hogy vagy ezután a nagy… balhé után az SM-el , meg a Kai- os dolog után. – kulcsolta össze a kezünket.

így szokott elterülni ♥

- Egész jól. Próbálom túltenni magam rajta. A Kai-os ügyön még könnyebb, hiszen tudom az igazságot és remélem,hogy a pletykalapok is felfogták. Persze még mindig vannak cikkek,de nem veszek róla tudomást. Viszont az SM már keményebb dió. Nem hiszem,hogy lefognak állni , amíg teljesen ki nem készítenek. De most komolyan Luhan, van ennek az egész szerződésnek értelme?
- Nincs, de sosem arról voltak híresek, hogy fer és értelmes szerződéseket írattak alá. És az a gond ,hogy ha én próbálnék segíteni azt személyes támadásnak vennék ellenük és még rosszabb lenne a helyzet. Sajnos nekem ez ügyben meg van kötve a kezem . – sóhajtott. Tökéletesen tisztában voltam vele ,hogy Luhan most nem igazán tehet semmit. Nem is vártam el tőle. Eleget tett már a Kai-os pletykával kapcsolatban. Ezt magamnak kellett megoldanom.
- Figyelj, lehetne hogy most ne beszéljünk ezekről a dolgokról? Tudom,hogy attól még nem fognak megoldódni,de 1 hete megy ez a rémálom. Most már kicsit elegem van belőle. – dőltem hátra. Luhan csak elmosolyodott és bólintott.
- Ez esetben gyere! Elmegyünk valahova. – állt fel ,felém nyújtva a kezét.

Mikor leértünk az utcára, az autóm felé indultam ,de Luhan visszahúzott.
- Most inkább sétáljunk. Olyan szép idő van. – mosolygott.
-  Oké. – feleltem és elindultam mellette. Ahogy az utcán haladtunk ,egyre több ember gyűlt körénk. Eleinte nem nagyon vettünk róla tudomást,mert egy idő után ( és pár fénykép után) lemaradtak. Aztán kezdett durvulni a helyzet. Egyre több és több ember követett minket és ez eléggé kényelmetlen és egyben ijesztő is volt.
- Luhan… - súgtam oda neki, mire ő alig észrevehetően bólintott ,megszorította a kezem és mikor elértük a következő kis utcát hirtelen berántott oda és csak annyit mondott: - Na most futás! Gondolkodás nélkül kezdtem el futni a sikátorban. A kezünk még mindig össze volt kulcsolva , szóval igazából ő húzott maga után. Hallottam , hogy páran futnak utánunk. Olyan volt,mintha adrenalint pumpálnának a vénáim vér helyett. Volt valami észveszejtően izgalmas ebben az egész helyzetben. Persze semmi jó nem volt abban ,hogy őrült rajongó lányok ( és fiúk?) követnek minket az utcán , de a tudat ,hogy ketten voltunk benne Luhannal , valahogy jobbá tette az egészet. Egyik kis utcából szaladtunk be a másikba. A végén már azt sem tudtam megmondani a város melyik részén vagyunk. Vagy ,hogy egyáltalán a városban vagyunk-e.
- Lu-Luhan.- rángattam meg a karját. Ő erre lelassított, majd megállt és felém fordult.
- Leráztuk őket? – kérdezte lihegve. Bólintottam. Nem volt erőm megszólalni. Megkönnyebbülve dőlt neki a mellettünk lévő kőfalnak, majd a karomnál fogva magához húzott. A kulcscsontjába temettem az arcom és beszívtam az illatát. A légzése a fáradtságtól egyenetlen  és zihált volt. Az enyém sem lehetett másmilyen. Álltunk így egy darabig, majd elemeltem a fejem a mellkasától és körbe néztem. Életemben nem láttam még ezt a környéket és ezeket a házakat.
- Mégis hol vagyunk?
Ő is körbe nézett és megvonta a vállát.
- Fogalmam sincs. De nem mindegy? A lényeg,hogy már nem követnek. Gyere, menjünk arra.  – fogott ismét kézen és elindult egy nagyobb utca felé. Idegességgel vegyült kíváncsiság volt bennem. Mikor kikanyarodtunk az utcára tátva maradt a szám. Kis boltok sorakoztak egymás mellett egyenetlen nagyságban. Különböző színre voltak kifestve.  Volt amelyik ingyen hajvágást hirdetett, míg a másik egy fagyizó volt. Meg kellett csípnem magam ,hogy nem álmodom-e. Mégis melyik negyede ez Seoul-nak?
- Luhan. Hol a fenében vagyunk?
- Seoulban Seo. Elég nagy város, nem meglepő ,hogy még nem jártunk mindenhol. Mihez lenne kedved? – mosolygott rám.
- Hmm. Egy kávéhoz. Ott pont van egy kávézó. De… mi van ha felismernek?
- Akkor futunk. – kacsintott rám és a kávézó felé indult.

Odabent nem volt sok ember (nagy megkönnyebbülésemre). Aranyos kis helynek tűnt, kerek fa asztalokkal és virágokkal az asztallapok tetején. Luhan egy ablakmelletti asztalhoz ment és kihúzta nekem a széket. Ahogy leültünk már oda is jött egy pincérnő és barátságos mosollyal az arcán vette fel a rendelésünket. Ha fel is ismert , nem mutatta.

- Hülyének nézel , ha azt mondom , legalább 2 hete nem volt ilyen nyugalom körülöttem? – dőltem hátra a székben.
-  Nem. Mert én is hasonlóképpen vagyok ezzel. Mióta visszaköltöztem Kínába még az eddiginél is nagyobb figyelem irányul rám. Persze nem panaszkodom ,hiszen én akartam ezt és mérföldekkel jobb annál, ami régen volt ,de akkor is fárasztó tud lenni néha. – sóhajtott. Láttam a szemén ,hogy tényleg fáradt. Átnyúltam az asztalon és az ujjai közé csúsztattam az enyémeket.
- Tudom. De most nem kell senkinek sem megfelelned. Nem tudom miért ,de úgy érzem ,hogy abból áll az egész életünk ,hogy másoknak akarunk megfelelni. Főleg neked. Hiába léptél ki az EXO- ból ,még mindig Luhan vagy, egybe írva , nagybetűkkel, EXO emblémával a neved mögött. – nem mondott semmit , csak egyetértően bólintott. Közben a nő kihozta a rendelésünket. A magasba emeltük a kávénkat és színpadiasan koccintottunk az asztal felett.
- Várj! – szólt hirtelen , mikor a számhoz emeltem a poharat. Kérdően néztem rá ,miközben ő kivette a telefonját a zsebéből és lefényképezett a kávémmal együtt.  Valamit még ügyködött a mobilon ,majd elégedetten elmosolyodott és felém csúsztatta a készüléket. A kijelzőn Luhan instagramja jelent meg és egy újonnan feltöltött kép ,amin én és a kávém szerepeltem.
 A következőt írta hozzá : Elszöktünk a világ elől , hogy kávézzunk ♥
Elmosolyodtam. Legszívesebben örökre itt maradtam volna vele. Az egész annyira tökéletes volt. Csak ő meg én . Egy egyszerű , hétköznapi pár voltunk , mindenféle elvárás és gátlás nélkül.

Miután megittuk a kávét tovább indultunk. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Kai volt az.
- Szia Kkamjong!
- Szia Seongy! Luhannal vagy? Koreában van?
- Őőő igen. Láttad a képet?
- Igen. És nem csak én. A CEO nagyon ideges.
- Teszek rá. Felőlem ki is borulhat. Még mindig semmi köze nincs hozzá ,hogy mit csinálok. Remélem a két szerződést elloptad és elégetted.
- Kulccsal zárja a fiókjait…
- Szóval megpróbáltad?
- Igen. Megpróbáltam. Tudod, hogy én sem értek egyet vele, de nem mondhatok neki állandóan ellent különben nagy bajba kerülök. Sajnálom Seo.
- Ugyan már , ne hülyéskedj. Köszönöm Kai.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek te kis hülye. Amúgy örülök ,hogy vele vagy. Rád fért már a jelenléte. Ott van most veled?
- Aha.
- Akkor üdvözlöm. Mindenki üdvözli. – volt valami furcsa a hangjában ,de nem tudtam volna megmondani, hogy pontosan mi volt az.
- Oké , átadom. De akarsz beszélni vele?
- Most nem érek rá nagyon. Le is kell tennem csak ezt akartam. Majd beszélünk. Jók legyetek. És ne nézz mostanában internetes cikkeket EXO témában ,mert sokban benne vagy és hülyeség egytől egyig. Képzeld, egyikben azt írják ,hogy titokban összeházasodtunk.
- Óóó hát nem hittem volna , hogy rájönnek. De hát akkor most már minek tagadni. Na, jó legyél Kkamjong, mindenkit puszilok.
- Okééés sziasztok! – azzal a vonal megszakadt. Eltettem a telefont és Luhan felé fordultam.
- A srácok üdvözölnek.
- Én is őket. Azért ne hívd vissza,hogy ezt elmondd. – nevetett a kezem után nyúlva.
- Hány óra van? – kérdeztem.
- Délután négy. Telik az idő. De még ne menjünk vissza. Olyan ,mintha valami másik világba kerültünk volna. Itt senki nem vesz rólunk tudomást. És ez nagyon tetszik. Láttam arra egy cukrászdát. Veszek neked valami finomat. – vigyorgott. Viszonoztam a gesztust és elindultunk. Fogalmam sem volt ,hogy mi fog fogadni ,mikor visszaérünk a való világba ,de jelen pillanatban nem is érdekelt. Most egyszerűen , hosszú idő óta minden tökéletes volt.

Mert Luhan szerint az jó kép rólam o.o

Seo Young - Valentine's day...

Mikor a manager irodája elé értünk a gyomromban lévő görcs egyre nőtt. Kai nem engedte el a kezem még akkor sem,amikor az SM kíváncsi dolgozói tekintetének tüzében átkeltünk a hall-on. Kettőt kopogtunk az ajtón.
- Gyertek! – jött a válasz.
- Ne izgulj! Minden oké lesz. – suttogta Kai és lenyomta a kilincset. Odabent a hatalmas irodában két bőr kanapé volt egymással szemben. A manager intett, hogy foglaljunk helyet. Már többször is találkoztam vele, de mindig csak futólag. Ez az első ,hogy beszélnem is kellett vele.
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan idejöttél Seo. Elég fontos dologról szeretnék veletek beszélni. Nem is akarok nagyon kertelni, mert Kai beosztása ma nagyon szoros. Térjünk is a tárgyra. – szólalt meg, kezeit összekulcsolva az ölében. Nyeltem egy nagyot. A férfi tekintete nagyon komoly volt. Éreztem,hogy Kai keze is kicsit megfeszül. Tudtam, hogy ő is ideges.
- Szóval gondolom tisztában vagytok vele, hogy milyen pletykák kaptak szárnyra az elmúlt 1 napban.
-  Igen, de te is tudod,hogy az ilyen légből kapott ostobaságoknak soha sem kell hinni. Nagyon hazugság szagú ez az egész. És mindenki tudja, hogy Seo és én legjobb barátok vagyunk , hiszen ő Luhannal jár. – szólalt meg Kai. A manager mély levegőt vett.
- Én is ezt reméltem Kai, de sajnos mint számomra ma kiderült , ez nem ilyen egyszerű. Nem csak egy kis félreértésről van szó. A sajtó nagyon komolyan ránk szállt és ez a vezetőségnek egyáltalán nem tetszik. És most nem csak a Kai-al való kapcsolatodról van szó Seo, hanem az egész EXO-ról.
- Ezt meg hogy érti? – szólaltam meg.
- A tény ,hogy te Luhannal jársz ,aki már ex-EXO tag és mégis nap, mint nap látogatod az EXO próbáit nagyon nem tetszik a CEO-nak.
- Ugyan miért? – kérdezte Kkamjong.
- Azért ,mert nem véletlenül nem tarthatják vele a srácok se  hivatalosan a kapcsolatot.  Ennek nagyon bonyolult jogi okai vannak,amibe most inkább nem mennék bele. A lényeg az ,hogy válaszút elé kell ,hogy állítsalak titeket. – mondta nagyon komoly hangsúllyal.
- Miféle válaszút elé? Mégis mi ez az egész? – csattant fel a mellettem ülő.
- A CEO ragaszkodik hozzá ,hogy Seo válasszon. Vagy továbbra is kitart a Luhannal való kapcsolata mellett és végleg megszakít minden kapcsolatot az EXO tagjaival vagy fordítva. A kettő együtt sajnos nem megy. Többé nem.  – a szavai hidegzuhanyként értek. Egyszerűen nem bírtam megszólalni. Olyan volt,mintha kiléptem volna a testemből és kívülről nézném önmagamat. Kai szólalt meg helyettem.
- Ezt nem gondolhatjátok komolyan. Ez csak… ez csak valami vicc , ugye? Azért csinálod , mert tegnap késtem ,ugye? Ez a bosszú. Oké, jó poén… - nevetett Kai , de a mosoly rögtön lefagyott az arcáról a manager tekintete láttán.
- Ez nem vicc Kai. Nagyon sajnálom, bár viccelhetnék. . sóhajtott.
- Sajnálja a francokat! Örül neki ,hogy más emberek életével szórakozhat. Maguk itt mind élvezik ezt. És ne próbálja meg nekem bemagyarázni ,hogy nem így van.  De én nem vagyok a bábjuk , amit kedvük szerint rángathatnak. Azzal találkozok és akkor amikor én akarok és senki nem fogja nekem az ellenkezőjét mondani. Még az SM sem. Remélem érthetően fogalmaztam! – csattantam fel, felpattanva a kanapéról.
- Seo , kérlek ülj vissza és gondold át amit mondtam. Szó sincs olyasmikről , amiket az előbb a fejemhez vágtál. Viszont vannak bizonyos szabályok , amelyekhez tartanunk kell magunkat. Elhiheted ,hogy ezeket nem én találtam ki. És a te érdekedben mondom ,hogy nagyon gondold át a döntésed. – mondta a manager , nyugodtságot erőltetve a hangjára. Kai a csuklómra kulcsolta a kezét és gyengéden visszahúzott a kanapéra.
- Ezen nincs mit átgondolni. Nem tudok és nem is vagyok hajlandó választani az EXO és a szerelmem között. Nem kérhetnek tőlem ilyet. És különben is. Luhan már 6 hónapja nem az EXO tagja. Miért csak most lett ez ilyen fontos?
- A mai botrány miatt rólad és Kai-ról. A sajtó a szokásosnál is jobban érdeklődik utánad. Reflektorfénybe kerültél Seo és ez a vezetőségnek is feltűnt. És nem tetszik nekik,hogy Luhan barátnőjeként kapcsolatba hoznak az EXO-val. Szóval választanod kell. És ezt s választást hivatalossá is kell tennünk.
- Hogy érted azt , hogy hivatalossá? – szólalt meg Kai. A manager az üveg asztalon lévő fekete mappáért nyúlt és a tartalmát elénk rakta. Két nyilatkozat volt. Az egyik arról szólt,hogy az minden kapcsolatot megszakítok Luhannal és semmilyen módon nem érintkezem vele vagy lépek vele kapcsolatba. A másikon ugyanez állt csak az EXO-val. Mindkettő alján ott volt a pontozott vonal az aláírásomnak. Na itt telt be a pohár. Mégis mi a fenét képzel az SM magáról? Azt várja el tőlem ,hogy válasszak a legjobb barátaim és a szerelmem között? Hát ezt nagyon gyorsan felejtse el. Kai szemei is elkerekedtek a két papír láttán.
- Ezt ti sem gondoljátok komolyan. – szólalt meg. A manager szóra nyitotta a száját,de én megelőztem. Felkaptam a két papírt az asztalról és a szeme láttára téptem őket ketté, majd az asztalra szórtam a darabokat.
- Ez a véleményem magáról és az SM-ről. És nem érdekelnek a következmények. Pereljen be,ha nagyon akar. De én nem leszek senki rabszolgája. Most pedig ha megbocsájt dolgom van. Jössz Kai? – fordultam barátom felé.
- Nem. Ő még nem megy. Ha te nem is vagy hajlandó erről a témáról beszélni tovább, Kai-al még beszédem van. És remélem meggondolod magad. A te érdekedben. Távozhatsz.
- Ne féljen, nem fogom meggondolni magam. – néztem a szemébe és kiviharzottam az ajtón.

Olyan sebességgel vágtattam le a lépcsőn,hogy majdnem fellöktem 3 tranieet a bejáratnál. Bepattantam a kocsimba és a sebességkorlátra fittyet hányva vezettem hazáig. A srácok már otthon voltak. Ahogy beértem a nappaliba kibukott belőlem ez az egész. Mindent elmondtam nekik. Jól esett kiadni magamból. Már este 10 óra volt és még mindig a mai nap történéseiről beszéltünk. Seiji annyira kiakadt ,hogy be akart menni az SM-hez ,hogy kicsapja a balhét , de szerencsére sikerült lebeszélnünk róla. Azzal nem oldottunk volna meg semmit ,csak rosszabb lett volna a helyzet. Már ha lehet ennél rosszabb. Olyan éjfél körül feküdtünk le aludni. Előtte még felhívtam Kai-t , hogy minden oké-e. Annyira nem nyugtatott meg,de azért nagy nehezen el bírtam aludni. 

A srácok másnap reggel egyetemre mentek, úgyhogy korán elhagyták kis lakunkat. Olyan 10 óra körül keltem fel. Vagy 20 percig csak feküdtem az ágyban és a plafont bámultam. Nem volt kedvem semmihez , főleg nem a tegnapiak után. Aztán nagy nehezen rávettem magam arra ,hogy kimenjek a nappaliba. Ahogy kiléptem a szobámból tátva maradt a szám. Az egész lakás tele volt szórva rózsa szirmokkal és a nappaliban a kanapén ott ült Luhan Hollyval az ölében. Bennem akadt a szó. A kezemet a szám elé szorítva mentem oda szerelmemhez, aki hatalmas mosollyal az arcán állt fel és magához húzott.

♥

- Meglepetés! Boldog Valentin Napot Seo! – suttogta a fülembe.
- Uramisten. Teljesen elfelejtettem . –mondtam , fejem a vállába temetve. Vagy 10 percig csak álltunk és öleltük egymást. Egyszerűen úgy éreztem,hogy a karjaiban nem érhet baj.
- Semmi baj. Én nem felejtettem el. Remélem tetszik és nem lett túl csicsás. – mosolygott rám , egy tincset kisimítva az arcomból.
- Nem ,nem. Egyáltalán nem. Imádlak is érte. Ez… annyira aranyos tőled Luhan tényleg….
- De? Mi a baj Seo? – kérdezte. Túl jól ismert. Kézen fogtam és leültem vele a kanapéra. Szépen, lassan elmondtam neki a tegnap történteket. Ő végig csendben hallgatott, csak néha ráncolta össze a szemöldökét. Aztán mikor befejeztem a történetet csak magához ölelt. Éreztem,hogy az eddig bent tartott könnycseppjeim most megállás nélkül hullani kezdenek. Egyszerűen nem bírtam már tovább visszatartani őket. Luhan Olyan szorosan ölelt magához,hogy éreztem a szívdobogását. Az ütemes dobogás egy kicsit megnyugtatott. Mély levegőt vettem és elengedtem Lulu, majd a szemébe néztem.
- Ígérd meg ,hogy nem hagyod ,hogy ezt csinálják. Tudod,hogy képtelen lennék választani. Tudod , hogy … - kezdtem, de a mondat vége ismét sírásba fulladt.
- Hé hé , Seo! Nézz rám! Minden rendben lesz. Megígérem. – emelte meg a fejem az államnál fogva és ajkait gyengéden az enyémekre tapasztotta. A lágynak induló csókot kezdtük egyre jobban elmélyíteni ,míg végül már egymásba gabalyodva feküdtünk a kanapén ruha nélkül. Annyira régóta vágytam rá,hogy újra ilyen közel érezzem őt magamhoz. Elmondhatatlanul sokat jelentett nekem ,hogy itt volt most velem. És az SM nagyon téved, ha azt hiszi ,hogy bármilyen beleszólása is van a vele vagy az EXO-val való kapcsolatomba. Feldughatja magának a szerződését, mert az biztos,hogy én egyiket se fogom aláírni. 

Olyan délután 5 fele Mia, Seiji és Kio hazaértek. Luhannal éppen egy filmet néztünk (ne kérdezzétek melyiket,mert nem éppen arra koncentráltunk khm..). Lakótársaim arcán nem láttam meglepettséget,amiből arra következtettem,hogy tudtak Luhan kis valentin napi akciójáról.
- Végre mosolyogsz Seo! Tudtam,hogy Luhan fel tud majd vidítani. – lelkendezett barátnőm és lehuppant mellénk a kanapéra. Közben a fiúk is leültek egy-egy fotelba.
- Szóval ti tudtatok erről? – néztem rájuk gyanús tekintettel.
- Hát persze. Mit gondolsz ki engedte be? Neem, nem kell megköszönni. – nyúlt el Seiji az ülőhelyén.
- Nekem majd mindjárt mennem kell,mert Sun-nal valentin napozunk, csak látni akartalak titeket együtt. Annyira de annyira cukik vagytok. És az SM-nek meg semmi köze hozzátok. Semmi! – nyújtozott ki Mia, majd felállt a kanapéról és bement a szobájába átöltözni. 10 perc múlva már kész is volt és egy levegőbe dobott puszi kíséretében kisietett a lakásból. Örültem neki,hogy ennyire jól kijönnek Sun-nal.
- Hééé ti agglegények , ne nézzetek már ilyen komoran. Mit szólnátok hozzá ,ha elmennénk valahova ma este? Na? Ez az én valentin napi ajándékom nektek. – néztem japán barátaimra. A szemük szinte egyszerre csillant fel.

Gyorsan összekészültünk és a belváros felé vettük az irányt. Az egész este nagyon jól telt. Teljesen megfeledkeztem a gondjaimról. Imádtam érte a srácokat. Luhan-t többször is hívta a managere , míg végül már nem bírta tovább lerázni és mennie kellett. Nagyon sajnáltam,hogy nem tudtunk több időt együtt tölteni, de még ez a kicsi is nagyon sokat jelentett nekem. Hosszas búcsúzkodás után végül nagy nehezen beszállt az érte küldött kocsiba, én pedig csak álltam és néztem,ahogy elhajt.
- Hé Seo ,fel a fejjel. Itt vagyunk neked mi. Seoul két legjobb pasija. – karolta át a vállamat Seiji és Kio két oldalról, majd egyszerre egy-egy puszit nyomtak az arcomra. - Háát , akkor nincs is okom szomorkodni ,igaz? Na, induljunk el valamerre ,mert fiatal még az éjszaka. – nevettem és kézen fogva lovagjaimat elindultam a Seoul-i éjszakába. Alig tettünk meg pár lépést és egy ismerős arcba botlottunk.
- Lucas?! – csattantunk fel egyszerre Min testvére láttán. A srác éppen annyira meg volt lepődve,mint mi ,de a szája hatalmas mosolyra húzódott.
- Hello srácok. Rég találkoztunk. – vigyorgott.
- Te meg mi a francot keresel itt haver? – szólalt meg Seiji.

Kio valentine-ja xd

- Az egy hosszú és fárasztó történet. A lényeg,hogy most egy ideig Seoulban leszek. Jó is ,hogy összefutottunk. Nem akartok velem eljönni abba a bárba ott? – mutatott a túloldalon lévő sztriptíz klub-ra.
- Hátőőő nem nagyon vágyom arra,hogy fél pucér nők tekeregjenek rajtam, de ti mehettek srácok – nevettem.
- Nem szívesen hagynánk most egyedül Seo-t. Igaz Seiji? – lökte meg Kio szőke hajú barátunkat, aki éppen kidülledt szemekkel vizsgálgatta az említett helyet.

Seiji már nagyon menne xd

- Hogy mi? Ja igen ,hogyne ,persze…. de de srácok ,valentin nap van és én annyira magányos vagyok ezen a gyönyörű napon és úgy érzem ,hogy szükségem lenne egy kis …
- .. Egy kis dugásra? – fejeztük be egyszerre a mondatát Kiosuke-val.
- Ti mondtátok ki. Nem én. – emelte égnek a kezét Seiji.
- Jól van ,nyugodtan menjél. De ha a rendőrségre kell majd értetek mennünk megint akkor jobb ,ha tudjátok: ezúttal nincs itt Ian ,hogy kifizesse az óvadékot. – sóhajtottam.
- Nyugi Seo. Vigyázok rá. Reggel épségben visszakapjátok . –kacsintott Lucas.
- Ugye nem baj ,Seo? Vagy szeretnéd,hogy inkább veled maradjak? Komolyan. – nézett rám Seiji.
- Na menjél már gyorsan abba a klubba, vagy én foglak odatolni. – öleltem át nevetve. Ő csak elmosolyodott és egy hatalmas puszit nyomott a homlokomra,majd Lucas-sal az oldalán az utca túloldala elé indult.
- Idióták. Azért én is megnéztem volna azt a bárt… - nevetett Kio ,mire én csak oldalba vágtam.
- Na gyere. Keresünk neked is valakit akivel Valentin napozhatsz. – karoltam belé és elindultunk az utcán. Az este további része is nagyon jól telt. Kioval vagy 5 különböző helyre beültünk és rengeteget táncoltunk meg nosztalgiáztunk. Tényleg nagyon jól éreztem magam. Egészen addig,amíg meg nem láttam azt a bizonyos cikket a neten.....

Seo Young - Gossip

nem tud sietni ._. ♥

-Kai, abbahagynád a készülődést és elindulnánk végre? – csaptam rá már harmadszorra a dormban lévő fürdőszoba ajtajára. Az én drágalátos legjobb barátom ugyanis már egy órája odabent volt és készülődött az induláshoz,amit nem igazán értettem ,hiszen csak próbára ment. Mielőtt bárkiben is felmerülne a kérdés,hogy miért csak ő és én voltunk a dormban, erre egyszerű a válasz. Kai-nak fotózása volt, ezért ő később csatlakozott az Exo-hoz, és megkért,hogy vigyem el,mert nagyon késésben volt. Buszozni meg bizonyos okok miatt egyikünk sem akart. Tudtam,hogy a manager nem örült neki,ha a lányok közül akármelyikünk is furikázta a srácokat ,de magasról tettem a véleményére.
- Be ne törd már az ajtót. Készen vagyok Seongy. Rosszabb vagy,mint anya . – nevetett,majd egy puszit nyomva a homlokomra a kijárat felé húzott. Ahogy leértünk az autómhoz, egy kis fehér papír fecnit láttunk meg a szélvédőmre tűzve. Meglepődve vettem le onnan és hajtogattam szét. Egy kacskaringós betűkkel írt üzenet állt rajta.

Hagyd békén az oppáinkat vagy nagyon megbánod te ribanc. Luhan is miattad szállt ki. Húzz vissza japánba te ******.

- Csak a szokásos. – sóhajtottam és próbáltam nyugodtságot erőltetni a hangomra, de éreztem,hogy nem nagyon jött össze. Már kezdtem hozzászokni az utálkozó rajongók üzeneteihez ,de attól függetlenül ez most eléggé rosszul érintett.
- Csak a szokásos? Hány ilyet kaptál már Seo? – csattant fel Kai, kikapva a kezemből a levelet.
- Egy idő után már nem számoltam. De hééé. Nyugi , felesleges ezen fenn akadni. Hiszen te tudod az egyik legjobban milyenek a féltékeny fanok. Ezzel együtt kell élnem. – mosolyogtam rá egy kicsit erőltetetten.
- Éppen ez! Hogy tudom milyenek, és kifejezetten veszélyesek is tudnak lenni. Ha legközelebb ilyet kapsz , azonnal szólj. – fordított maga felé. A hangja nagyon komoly volt és a szemében nem láttam mást,csak aggódást.
- Őőő oké ,persze ,de mondtam ,hogy nem kell felfújni . ..
- De igenis felfújom. Ha még egyszer megfenyegetnek én legyek az első akinek elmondod. Oké Seo?
- Oké Kai, értettem.  – emeltem a kezem a homlokomhoz nevetve. Erre ő is elmosolyodott és átölelt.
- Akkor indulhatunk. – suttogta.
- Igen. Jaa és Kai. Erről ne szólj senkinek,jó? – húztam vissza a kocsitól.
- Rendben. – felelte.

Miután kitettem az SM-nél dolgozni indultam. Próbáltam kizárni a fejemből az utálkozó levelet és azt,hogy  az illető a kocsimra tette. Nem akartam Kai-nak mondani,de nagyon zavart,hogy ennyire közel volt hozzám az a valaki. De tényleg jobb volt nem gondolni rá inkább.

A munkaidőm nagyon gyorsan lejárt. Eunjit fotóztuk egész délután és rengeteget hülyéskedtünk. Kwon úr is elég jó kedvében volt,úgyhogy élveztem az egész délutánt. Miután végeztem Kio hívott,hogy nem iszunk-e meg valamit az egyik kedvenc kávézónkban,mert most lett vége a vizsgájának és meg akarta ünnepelni,hogy jól sikerült.


      Így várt a kávémmal xd ♥
A kávézó 10 percre volt a Vogue-tól,szóval gyorsan odaértem. Kio már az egyik boksz-ban várt egy gőzölgő latte-vel.
- Sziaa! Rendeltél nekem? Decuki vaagy.  – nyújtottam el a szó végét nevetve. Japán barátom csak mosolyogva bólintott. Leültem vele szemben és belekortyoltam a kávémba.
- És milyen napod volt Seo?
- Háát nagyon semmilyen. A munka ma nagyon jó volt ,mert Eunjit fotóztuk és vele mindig nagyon jókat lehet nevetni. De amúgy semmi különös nem történt. És neked?  – feleltem ,kerülve a tekintetét,mert tudtam, hogy Kiosuke egyből kiolvasná a szememből,hogy valami rossz történt. Féltem,hogy feltűnik neki ,hogy nem is néztem rá,de valami mással volt elfoglalva.
- Őőő Kio? Figyelsz te rám egyáltalán? – ütögettem meg a karját.
- Seo! Nézd a tévét! – mutatott a hátam mögött lévő készülékre. Megfordultam és nem akartam hinni a szememnek. A képernyőn Kai és én voltunk,amint egymást öleljük. Ma reggel. A szöveg ,amit a bemondó mondott a kép mellé, feliratozva volt a képernyő alján.

Úgy látszik a gyerekkori barátság egészen mássá vált mára. Hwang Seo Young és a közismert idol banda (EXO) egyik tagja, Kai ma reggel együtt jöttek ki a banda dormjából és együtt is szálltak be egy fehér autóba. A képen jól látszik,hogy nem titkolják az egymáshoz fűződő érzelmeiket. Az ex EXO  tag, Luhan barátnője úgy látszik már tovább is lépett és az EXO  körein belül szeretne maradni.

- Hogy mi van?! – csattantam fel, egy kicsikét talán hangosan. Ha a kávézóban eddig nem bámult volna mindenki,hát most már biztos így volt.
- Héé nyugi Seo , halkabban. – tette a kezét az enyémre Kio. A tv-ben még mindig rólam volt szó. Különböző rajongókkal készítettek interjút az utcán és rólam faggatták őket, vagyis arról ,hogy mit gondolnak az EXO-hoz fűződő viszonyomról. Amit válaszoltak az nem éppen tűrt nyomdafestéket. Elég egyértelmű volt,hogy mire ment ki ez az egész. A riporter továbbra is mondta alá a szövegét,ami csak hazugságokból állt.
- Na jó. Most volt elég! Gyere , elmegyünk. Nem kell tovább ezt a szemetet nézned. – szólalt meg Kio, majd a székéről felállva az ajtó felé húzott. A kávézóban mindenki minket bámult. Páran még hangos megjegyzéseket is tettek. Szinte futva tettük meg azt az 5 métert ,ami a kocsim és a bejárat között volt. Mikor beültünk kiengedtem azt a hatalmas sóhajt,ami már vagy 15 perce bennem volt. - Na jó. Azért ez durva volt. De ugye tényleg nincs semmi közted meg Kai között? – szólalt meg Kio.
- Dehogyis! Kai olyan nekem, mintha a bátyám lenne , de soha nem tudnék rá „úgy” nézni. Az egész csak egy baromi nagy félreértés és pár újságíró fantáziájának szüleménye. – dőltem hátra az ülésben. Éppen kezdtem volna kicsit megnyugodni,mikor megcsörrent a telefonom. Luhan volt az.
- Szia kicsim! – vettem fel.
- Szia! Néztél mostanában internetet? – kérdezte nagyon ideges hangon.
- Őőő nem. Miért?
- Csak mert tele van veled meg Kai-al. Szóval lehet nem ártana megkukkantanod. Meg elmagyaráznod, hogy mi a fene folyik itt. - felelte nagyon komoly hangon.
Miután sikerült elmagyaráznom Lulu-nak, hogy ez csak egy hatalmas félreértés és valamennyire meg is nyugodott , megígérte ,hogy megpróbál intézkedni ,hogy a cikkeket tűntessék el a netről. Mondjuk nem tudom, hogy Kínából mennyit tehetett, de az ő szava talán mégis többet ért, mint az enyém a sajtóban. Sajnos Kio-nak sietnie kellett dolgozni,mert Seiji és Mia-t váltotta a műszakban, úgyhogy elvittem a Lotte World-be és felvettem Seijiéket. Kio egész oda  úton nyugtatgatott ,azzal , hogy „minden csoda 3 napig tart” és ezt is nagyon gyorsan el fogják felejteni az emberek,mint minden más pletykát. Szerettem volna hinni neki ,de ugyanakkor tudtam ,hogy azért errefelé ez nem éppen így megy.

- Szóval tényleg nincs köztetek semmi? – szólalt meg barátnőm a kocsiban.
- Nem , nincsen. Semmi sincsen. – mondtam kissé idegesen.
- Azoknak a kibaszott firkászoknak nincs jobb dolguk, mint hogy rólad írjanak faszságokat? Oda megyek és eltöröm mindkét kezüket,hogy még véletlen se tudjanak több…
- Hé hé Seiji! Nagyon imádlak, hogy ennyire mellettem állsz, de börtönbe azért ne menj miattam. Majd Luhan elintézi a sajtót. Minden rendben lesz. – vágtam japán barátom szavába.

Miután haza értünk nem beszéltünk többet erről a dologról. Egész délután a tévét kapcsolgattuk,de sehol sem volt már rólunk több hír. Az internet is kezdett elcsendesedni. Reméltem,hogy Kio-nak igaza volt és fellélegezhetek….Naiv kis Seo…

Másnap reggel a srácok korán elmentek egyetemre. Nekem szabadnapom volt, úgyhogy felhívtam B-t ,hogy mi újság feléjük a kis csöppséggel ( akire mellesleg állandóan vigyázni akartak idióta japán barátaim). Barátnőm szinte rögtön felvette,de hatalmas hangzavar volt mögötte. Valamit mondott arról,hogy most nem igazán tud beszélni és majd később mindent megmagyaráz , de , idézem : „ most a majom a legfontosabb”. Nem firtattam tovább ezt a majom dolgot, úgyhogy elköszöntünk egymástól. Viszont kezdtem kíváncsi lenni,hogy mi ez az egész.

Mivel tényleg nem volt semmi dolgom, az ölembe vettem Hollyt és elhelyezkedve a kanapén felnyitottam a laptopomat. Ahogy beléptem a netre , megakadt a szemem a fő hír címén.

Világhíres modellel járt az EXO  lány

Szinte imádkoztam,hogy ne rólam legyen szó , miközben rákattintottam. De persze tévedtem. A monitoromon ott virított Sen képe , alatta a következő szöveggel.

Mitsuji Sen és Hwang Seo Young közös ismerőseik állítása szerint többször is találkozgattak mióta a lány ismét Seoulban él. Úgy tűnik a fiatal lány egyszerre több vasat is tart a tűzbe…. vagy mondjuk inkább úgy,hogy arany rudat?

Olyan hirtelen csaptam le a laptopot,hogy Hollywood ijedtében leugrott az ölemből. Kikaptam a telefonom a zsebemből és már tárcsáztam is Kai számát.
- Beszélnünk kell. De nagyon gyorsan. – hadartam.
- Azt hiszem tudom miről. Gyere be az SM-hez. A manager  is beszélni akar veled…. – mondta nagyon nem bizakodó hangsúllyal.

       
              Indulás az SM-hez...

Mikor leparkoltam az SM  épülete előtt és kiszállva a kocsimból a lépcsők felé indultam , a gombóc a torkomban egyre nőtt. Kai az ajtóban várt.
- Minden oké? – kérdezte miközben megölelt.
- Nem igazán. De mit akar tőlem a manager? – néztem rá.
- Azt én is szeretném tudni. Gyere, menjünk és essünk túl rajta. – fogott kézen és behúzott az ajtón. Mikor visszanéztem az utcára egy fotóst pillantottam meg az egyik oszlop mögött. A Kai-al összekulcsolt kezünkre néztem,majd nagyot sóhajtottam. Itt az újabb címlapsztori.