Danbi: New love.

- Nem tudja véletlenül, hogy a barátnője, mit fogyasztott mielőtt összeesett?- hallottam egy ismeretlen hangot a közelemből, majd egy ismerős hangszín csendült fel.

- Nem… Igazából mielőtt összeesett már egy ideje semmit nem fogyasztott.

- Biztos ebben?

- Igen.

- Nem rejteget semmit?

- Figyeljen, a barátnőmről van szó. Még ha megkért volna rá, akkor is elmondanám, ha egy életre megutál, hogy segítsenek rajta.

- Egy utolsó kérdés. Használt már valaha illegális szereket?

- ’Ajaj. Most hatalmas bajban vagyok. ’- gondoltam magamban és játszottam tovább az eszméletlen, hogy végig fültanúja legyek a beszélgetésnek és konstatáljam, hogy mennyire áll rosszul a szénám. Hát eléggé szar helyzetbe kerültem, hála a kedves dokinak. Drogfogyasztásra utáló jelek? Nevetséges. Ennyi idő alatt képtelenség olyan eredményeket kapni, ami kimutatja, hogy egy kis drog van a szervezetembe, aminek köszönhetően egy kicsit jobb hangulatban telt az este… Viszont ügyeltem arra, hogy kívülről ne legyen semmi nyoma annak, hogy egy kis varázslatot fogyasztottunk el az este folyamán.  Abszurd ez az egész helyzet.

- Amióta ismerem nem.

- És előtte.

- Nem hülye, hogy tönkretegye az életét.

- Szóval nem biztos benne? Elvégezhetjük a vizsgálatot?

- Nem. 

- Így nem tudunk segíteni rajta.

- Nem is kell. – csatlakozom be a beszélgetésbe.

- Te mégis.. mikor?

- Maga nem fog tudni segíteni nekem. Hívjon be egy másik orvost.

- Nem tehetem.

- De megteheti.  Vagy hagyja, hogy a beteg feldobja a tappancsát, csak azért, mert maga nem képes egy másik orvost hívni?

- Hölgyem…

- Menjen.- küldtem ki a teremből. Csendben vártunk még lassú léptekkel elért az ajtóig, majd lassan nyitotta ki az ajtót. Visszanézett. Szemeiben a dühödt és a bosszút olvastam ki. Feje szinte lángolt az idegességtől, de nem szólalt meg. Felvont orral fordult előre és háttal nekünk  csukta be a fehér ajtót és hagyott magunkra. Yeol aggódva, némi dühvel a szemeiben ült az ágyam melletti székre. Nem szólalt meg. Várta, hogy én kezdek bele, hogy bevallok mindent, vagy tagadok mindent. De tudta, hogy az igazat fogom mondani. Sose tudtam neki hazudni. Egyszer próbáltam meg, de akkor lebuktam. Ő volt az egyik olyan személy, akivel teljesen őszinte voltam bármiről volt szó.  Arcomat fürkészte végig míg én gondolkodtam. Tudta, hogy nem fogok megszólalni. tudta, hogy neki kell kezdeményeznie, ha meg akarja tudni a dolgokat.

- Szóval?

- Yeol…én..

- Mondd, hogy nem igaz semmi. – kérlelt kétségbeesve.

- Nem fogok hazudni.  Utálnám magam, ha még ezt is megcsinálnám. Megbántam. Sose csináltam volna, ha tudom, hogy így végzem.  De kíváncsi voltam. Talán túlságosan is.

- Csalódtam benned.

- Sajnálom.

- Sajnálhatod is.

- Ne. Kérlek. Utálhatsz, csak ne hagyd magamra.

- Máskor előbb gondolkozz. – állt fel és indult el az ajtóhoz.  Csend borult újra a szobára. A fehér, fertőtlenítőszagtól bűzlő szoba ijesztővé vált. A gépek csipogása idegesített, fullasztóvá tette a légkört. A távolodó lépések hangja csak rontott a helyzeten.  A kicsapódó ajtó volt minden reményen.

- Te szépen maradsz még egy picit. – jött be Yemin kicsit se nyugodtan. – Hallottam mindent.  Nem a varázslat volt az oka.

- Így hívjátok? – nevetett fel Chanyeol. De ez a nevetés csak egy erőltetett megjátszás volt. – Te is benne voltál? – Yemin nem válaszolt. Összeszedte gondolatait és folytatta védelmem.

- Gondolkozz nagyokos. Ha a drog volt az oka, akkor nekem miért nincs bajom?  Ugyanannyit fogyasztottunk belőle, de néz nekem semmi, az ég világon semmi bajom nincs. B-nek teljesen más baja van. Meg ha tudnád mi volt benne, szerintem nevetőgörcsöt kapnál . –próbálta menteni a menthetőt.

- Yemin- ültem fel az ágyon. A hasam még mindig fájt, de nem törődtem vele. – Mei?

- Ne menj Kris közelébe egy darabig.

- És az enyémbe se. – hagyott kettesben barátnőmmel Chanyeol.

- Sajnálom B.

- Az én hülyeségem volt. Remélem másnak nem lesz belőle baja. Egy életre megtanultam a leckét.  Mei-el, ugye nincs semmi?

- Felszakadt a vállán a seb, miközben pofozgatott. – megijedtem. Leugrottam az ágyról, de nem jutottam két lépésnél tovább, mert a fájdalom a hasamban nem enyhült egy cseppnyit se. Yemin visszafektetek az ágyra és megnyugtatott, hogy Meinek semmi baja és várjam itt az orvost. Aki egy darabig nem érkezett. Már hajnaladott mikor feltűnt, hogy még mindig senki nem jött.

- Megyek hívok egy orvost. – állt fel Yemin.

- Nem kell.

- De B.

- Meg fogja kérdezni, hogy akarom-e most a műtétet vagy sem. Szerintem tudod melyiket válaszolnám. Nincs szükségem se az orvosra, se a kórházra.

Ezután nem esett több szó köztünk. Kiszedtem az infúzióstűt a kezemből. Lementünk a recepcióra. Aláírtam egy-két papírt és szó nélkül elhagytam a kórházat.

- Biztos ne vigyelek haza?

- Nem kell. Fogok egy taxit és elmegyek a kocsimért.  Inkább menj és nézd meg Mei-t. – löktem a kórház felé. – Yemin. – szóltam utána. – Mond meg neki, hogy sajnálom.

- Hívni foglak, hogy mi van.

A fürdőben ébredtem. A hideg csempe érintkezett néhol fedetlen bőrömmel, amitől a hideg rázott.  Nem tudom mennyi ideig élveztem a hideg társaságát, de épp eleget ahhoz, hogy megelégeljem és újabb hely után keressek, ahol ellehetek egy darabig. Az új kiszemeltem a wc ülőke volt. Igen a fürdőszobába zárkóztam a külvilág elől. Kint a telefonomon már vagy 100 nem fogadott hívás díszelget, de nem érdekelt, annak ellenére, hogy tudtam, hogy 99 biztos Yemintől van. Mégse mentem ki érte. Tudom, hogy az önsajargatás nem old meg semmit, de valahogy most ezt láttam a legjobbnak. és annak, hogy nem adok életjelet magamról. Ez mindaddig ment még a telefonom próbáltak elérni, de mikor valaki ráfeküdtek a csengőmre megadtam magam.

- Örülnék ha leszállnál a csengőről. - nyitottam ajtót nem túl kedvesen és reménykedtem, hogy nem Chanyeol az.

- Oké. Mivel Mei nem tudott velünk jönni, mert még a kórházban ketten megyünk. - Yemint nem nagyon izgatta, hogy fogadtam és, hogy senkire nem vagyok jelen pillanatban kíváncsi. – Amúgy örülnék ha felvennéd a telefonodat. Tudod hányszor hívtalak?

- Nem számoltam.

- Mei aggódik érted. Elmeséltem mi történt.. – nem fejezte be addig még nem néztem rá.- Köszöni, hogy őt nem köptük be. Kris elevenen megnyúzta volna.

- Tao?

- Nem szól hozzám.

- Chanyeol mondta el neki, igaz?

- Igen. De most ez nem nagyon izgat. Öltözz megyünk házat nézni. – lökött a fürdő felé, hogy szedjem le a sminkemet ami már szerintem két napja biztos rajtam van.

- Minek? tök szép a házad?- értetlenkedtem , de azért beadtam a derekam és egy röpke óra alatt elfogadható állapotba varázsoltam magam.  Beültem Yemin mellé a kocsiba és csendben bámultam ki az ablakon egész úton. Csak azt vettem észre, hogy a kocsi fékezz, majd megáll.  Kiszálltam Yemin szerelméből és megnéztem a házat, ami előtt megálltunk.

- Nem értem minek neked ház, de én ide be nem megyek. Fúj. Undorító a színe – ültem vissza a kocsiba.

- Jó napot. hajolt meg kint Yemin. – Üljön be és menjünk a második házhoz. 

Beült mellém egy negyvenes éveiben lévő hölgy. Aprót biccentettem fejemmel üdvözlésképpen, majd az útra szegeztem tekintetem,mintha én vezetnék, holott csak az anyósülésen melegítettem az ülést. A nő hátam mögül valamit nagyon magyarázott, miközben Yemin félig az útra félig pedig rá figyelt, majd leparkoltunk a következő áldozatnál. Kívülről kifogástalan volt, így nem jöhetett az a kifogás, ami az előző háznál. Kénytelen voltam bemenni én is. Csendben, szótlanul jártam végig a két emeletet. Betekintettem mindenhova. Kifogástalan, ahogy a külseje, ennek ellenére valahogy taszított a gondolat, hogy barátnőm ezentúl itt éljen.

- B?- kérte ki Yemin véleményem.

- Hát nem tudom. Gyönyörű meg minden, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy itt élj.

- Menjünk.

Újra útnak indultunk. Körülbelül tizenöt percet kocsikáztunk. a nőnek folyamatos járt pampogója. Be nem fogta. Az előző házat dicsérte agyba-főbe. Már az agyamra ment. Legszívesebben leütöttem volna, de féltem, hogy kárt teszek benne és nem kellene még egy balhé. Meg hogy nézne ki az újságokban vagy a neten: ’Egy ingatlanost leütöttek egy kocsiban, mert túl sokat beszélt…’ Igen, valahogy ilyen hülyén hangzana, ha tényleg megtörténne.  Gondolkoztam rajta, hogyan folyhatnám belé a szót, de a fékek csikorgása jelzett, hogy erre már semmi szükség.  Kedvetlenül szálltam ki az autóból. Végig a földet bámultam. Nem tulajdonítottam nagy figyelmet semminek. Még Yemin üdvrivalgásai, meg dicsérete se tudtak lázba hozni.

- Beleszerettem. – mondta kifele menet.

- Még mindig nem értem minek neked j ház. Ott van a galériád. Elég nagy is és… Megértelek. Költözünk.- olvastam el a szemben lévő házon az eladó feliratot.

- Na mi van? – nem jött ki hang a torkomon így kezemmel mutattam meg. Yemin hangos nevetésbe kezdet.

Még aznap elintéztük a papírmunkát, amik szükségesek voltak a költözéshez, hogy minél hamarabb használatba vegyük új szerelmeinket.  Nem szóltunk senkinek az új házakat illetően, meg a költözésről. Meglepetésnek szántunk. Aznap este nem mentem haza, hanem Yeminnél aludtam.  Egész este dobozoltunk.  Nana elég nagy segítség volt, hogy Yemin létfontosságú cuccait összepakoljuk és másnap elvigyük a nagy házba.  Egész délelőtt nála legyeskedtünk, aztán jöttem én. Együtt mentük a pici lakáshoz,ami eddig nyújtott biztonságot. Azonnal pakolni kezdtem a nélkülözhetetlen dolgokat, amiben Yemin nagyon sokat segített. Ha ő nem lenne, nem végeztem volna két nap múlva se. Éppen cuccoltunk le a kocsiba, mikor valakinek nekiütköztem.

Elmotyogtam egy ’bocsit’ és már mentem is tovább.

- B. – nevem hallatán megálltam. Letettem a dobozt és felnéztem, de nem szólaltam meg.

- Bocsi, nem tudtam semmivel se lerázni. – jött közben Yemin egy újabb dobozért. Az utolsóért.

- Hová mész?

- Költözök. – húzódott egy halvány mosoly az arcomra, ahogy felvillant szeme előtt új birodalmam.  Ezután nem beszéltem vele. Levegőnek néztem, miközben vártam, hogy Yemin bezárja az ajtót és mehessünk. Fájt látnom, mert eszembe jutotta, hogy mekkora barom voltam, mégse tudtam bocsánatot kérni és lerendezni mindent. Nem ment.

- Kész vagyok. Ha gondolod mehetünk.- ért mellém Yemin.

- Rendben. – feleltem, majd szemeim lehunytam és egy mély, fájdalmas sóhaj kíséretében felkaptam az előttem lévő dobozt . – Szia.- köszöntem el Chanyeoltól mikor már elmentem mellette.  Kezemben lévő dobozt a hátsó ülésre tettem, majd elfoglaltam az anyós ülést és kocsimat itt hagyva mentünk új otthonunkba.

my new love *-*

   

Soyun : Esély

-Merre megyünk? - kérdeztem.
-A partra. - egy pillanatra rám nézett aztán újra az utat figyelte.
-Nincs kicsit hideg, és késő hozzá? - kuncogtam.
-Kölcsön adom a felsőm. És nincs. - mosolygott.
Hát oké. Hátra dőlve figyeltem a várost. Hamarosan karácsony, és már most ki van világítva az egész város. Hamar oda értünk a partra, Én levettem a cipőm, mert ilyen cipőben nem lehet homokos helyen járni.
-Tessék. - adta rám a felsőjét.
-Köszönöm. - bújtam bele a felkínált daraba.
Lementünk a partra, a homok kicsit hideg volt, így visszavettem a cipőt.
-Sose értettem a nőket, hogy hogy tudnak járni az ilyen cipőkben. - rázta meg a fejét Seunghyun.
-Rendesen. - kuncogtam.
Letelepedtem a homokba, Top pedig mellém.
-Mi a baj? - karolta át a derekam.
-Semmi. - néztem rá.
-Ha semmi, akkor valami biztos van. - állát a vállamra rakta, onnan figyelte az arcom.
-Csak Kai.. - sóhajtottam.
-Egy kis időre feledtessem el veled? - kérdezte.
-Annak örülnék, de, hogy? - kíváncsi szemekkel néztem rá. Elmosolyodott, és ajkait az enyémre helyezte. Becsuktam a szemem, és hagytam, hogy azt tegyen velem amit akar, de csak lovagló pózban ültetett az ölébe, miközben csókolóztunk, Én pedig  hajába túrtam. Csípőm picit megmozdítottam mire Top felsóhajtott. Megszólalt a mobilom, Én pedig elő szedtem. Xiumin hívott.
-Mondjad! - vettem fel kicsit pihegve.
-Zavarok? - hallottam Kai hangját. -Mit akarsz? - mondtam flegmán.
-Xiumin hulla. Danbit pedig bevitték a kórházba. - mondta.
-Azonnal megyek. - raktam le.
-Mi a baj? - az államra kaptam egy puszit.
-Minseok leitta magát, Danbi pedig kórházban. Elviszel? - néztem rá boci szemekkel.
-Persze. - velem az ölében állt fel, és vitt a kocsihoz.
-Ezt azért nem kellett volna. - nevettem.
Először a bárhoz mentünk.
-Mi történt? - kérdeztem Jongint. -B összeesett, hívtuk a mentőt. Én itt maradtam Minseokkal mert nem volt mivel mennünk. - mondta. -Hol voltál?
-A parton.
-Elvigyelek haza? - jött oda Top.
-Nem. Köszönöm, hogy visszahoztál. - mosolyogva néztem fel rá. -Innen már boldogulok. - adtam egy puszit az arcára.
-Rendben, hívj ha baj van. - mosolyogva intett és elment.
Hívtam egy taxit, bepakoltuk Xiumint, otthon pedig kipakoltuk, és aludt a vendég szobában. Átvettem a ruhám, és kocsiba ültünk Kaival.
-B felpofozot. - mondta Kai.
-Miért? - nem néztem rá, mert épp piros lett a lámpa.
-Miattad. Tudod, kicsit röhejes, hogy mindenki téged véd, és engem pofozgatnak. - mérges.
-Most ezt mire fel mondod? Én dugtam mással amíg együtt voltunk? Jongin! Egy kurva hónapot nem bírtál ki velem! Egyet! És azt várod, hogy mindenki melletted legyen? Én olyan lány vagyok, aki sose csalná meg a párját, főleg azt akit tiszta szívből imádok. Akit szeretsz, amellett vagy, tőle kérsz támogatást. A barátnőd voltam! A nap huszonnégy órájában bármikor rendelkezésedre álltam volna, az ággyal együtt, és Te mással dugtál. Szerinted ez igazságos velem szemben? Egyetlen szavadba került volna. Egyetlen. - keltem ki újra magamból. -Akkor, hogy is van? Még mindig úgy gondolod, hogy röhejes, az amit a többiek csinálnak miattam? Én is ezt tenném értük. Érted! Minseokért. - rám dudáltak, ezért indulnom kellett. Persze nem szólt semmit, inkább bámult ki az ablakon.

A kórházban ott volt mindenki. Mondták, hogy csak összeesett, és nem tért magához. Leültem Yemin mellé, mire  a fejét a vállamra rakta.
-Ne aggódj. Jól lesz. - biztattam.
-Remélem. - sóhajtott.
-Yun?! - szólt Jongin.
-Az idegeimre megy. - morogtam.
-Csak próbálkozik. Na de menj. - egyenesedett ki Yemin.
Fel álltam, és odamentem Kaihoz.
-Mondjad. - néztem rá.
-Négyszemközt... - mutatott az ajtóra. Bólintottam. Bementem, és Ő is bejött. -Te és Top.. együtt vagytok? - kérdezte.
-Nem. - néztem ki az ablakon.
-Helyre hozom a dolgokat kettőnk közt. És már tudom is, hogy. - ölelt meg, kezeit a hasamra helyezte.
-Sok sikert hozzá, de nem fog sikerülni. - fintorogtam.
-De fog. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Jongin... - sóhajtottam bosszúsan.
-Szeretem ha a nevem sóhajtod, akár mérgesen, akár alattam. - kuncogott.
-Kim Jongin! - szóltam rá.
-Nem adom fel. - mondta komolyan.
-Kitartó vagy. - fintorogtam.
-Érted bármit. Hiányzol. És ez hajt.
Szembe fordultam vele. Leszedtem a mancsait magamról. -Makacs vagy. Kapsz egy utolsó esélyt. De ha elszúrod soha többet ne gondolj rám... - nem tudtam befejezni amit akartam mert megcsókolt.
Első dolgom az lesz, hogy beszélek Seunghyunnal. Nem akarok rosszat neki. Kíváncsi vagyok meddig bírja ki most Jongin mellettem. De ez lesz az első és utolsó esély amit kapott tőlem.

Yemin - Birthday.

-Otthon, édes otthon.-vetettem be magam az ajtón ahol
Boss boldogan rohant oda hozzánk én pedig jól összepuszilgattam, hogy érezze mennyire hiányzott.
-Most fürdethetjük meg.-kuncogott Tao mikor meglátta a rúzsfoltokkal borított kutyát.
-Te is kérsz?-néztem rá és elkezdtem a lakásban kergetni. A vége az lett, hogy Tao a kanapén, én rajta és telenyomkodtam piros puszikkal az arcát.
-Te Yemin.. mégis mi van a..... ohh mostmár mindent értek.-nevette el magát az éppen haza érő testvérem mikor meglátott minket a kanapén.
Oda sétáltam hozzá és egy hatalmas puszit adtam arcára.
-Te se maradhattál ki.-kacsintottam rá.
-És milyen volt a díjátadó? Meséljetek.-ült oda hozzánk a kanapéra.
-Fantasztikus...Úristen már biztos fent vannak a képek. Látni akarom őket.-szaladtam el laptopomért és vetettem vissza magam közéjük.
Igazam volt. A képek tényleg fent voltak már. Be kell vallanom elég szép panda párt alkotunk...
-B vissza ment az edző táborba?-kérdezte Tao.
-Ühümm. Miért?
-Csak mindjárt itt van Chanyeol születésnapja... Gondolod kitalált valamit?
-Szerintem ezen ne aggódj. Elég rég ismerjük Bi-t ahhoz, hogy tudjuk majd az utolsó pillanatban csinál valami fantasztikusat.-mosolyogtam rá.
-Persze, csak ő akárhányszor kitalál valami fantasztikusat tuti, hogy téged se látlak jó darabig.-dünnyögött az orra alatt.
-Héé B a barátnőm. Épp ezért segítek neki.-löktem oldalba amire csak egy fintorgás volt a reakció.
-Tudod mit. Akkor egészen addig míg haza nem ér veled leszek jó? A nap 24 órájában. Megfelel?
-Tökéletesen.-mosolygott.

A hét valóban úgy telt ahogy ígértem.. Végig vele voltam. Moziztunk, sétáltunk, kávéztunk és csupa romantikus dolgot csináltunk együtt.
Aztán eljött a nap amiről Tao beszélt. Bi váratlanul felhívott, hogy kicsit előbb jön haza, de majd elmeséli miért. Én kimentem érte az reptérre és miközben autómhoz igyekeztünk vázolta a helyzetet. Egyenesen a Lotte Worldhöz vezettem. Megálltunk az iroda előtt majd B kopogott és egy 'szabad' után besétáltunk.
Egy darabig hallgattam ahogy veszekszenek aztán kifakadtam. Oda sétáltam hozzájuk és vázoltam (talán nem túl kedvesen) a saját nézőpontomat a témával kapcsolatban, majd meghajoltam és B-t a karjánál fogva kezdtem kihúzni.
A napi teendők következő pontja Mei elrablása volt. (Kris tuti kinyír ha megtudja.)
Berohantunk a kórházba és elhoztuk Mei-t annak ellenére, hogy a doki szerint nem jó ötlet.
Az estét pedig Bnél töltöttük...ötleteltünk és elterveztük a másnapot.

Reggel különválva indultunk megszervezni a bulit. Én Meivel mentem az ajándékokat és egyéb dolgokat megvenni B pedig a helyet intézte. A plázában vettünk ruhákat cipőket meg ékszereket és természetesen egy buliból nélkülözhetetlen kellékeket.
B telefonált, hogy megérdeklődje a dolgokat és megbeszéltük, hogy fél óra múlva találkozunk a szokásos helyen.
Meivel sikerült kicsit összekapnom az úton mert nem értékelte az ötleteimet...ugyanis dugóba keveredtünk mert nem engedte, hogy az általam rövidebbnek vélt úton jöjjek.
Még mikor kiszálltunk az autóból is egymást martuk.

-Mondtam, hogy a másik irányba rövidebb lett volna.-próbáltam még mindig igazam bizonygatni.
-Szembe a forgalommal?-jött a lesújtó kérdés Meitől... Vitánknak pedig B vetett véget.

A boltban szokás szerint jól megtöltöttük kosarainkat alkohollal és némi rágcsálni valóval.
Mindennel kész voltunk..... vagyis mégsem.... a vendégeket elfelejtettük.
Végül abban maradtunk, hogy Mei intézi a srácokat én pedig elhozom Yeolt.
Megnéztük a helyet amit B intézett mivel a JJ Mahoney'S foglalt volt. Fantasztikus.
Körbenéztünk, elkészültem és elindultam Chanyeolért.

Tárcsáztam a számot majd mikor felvette elkezdtem...
-Yeol. Most azonnal gyere ki és szállj be az autóba! Meteor csapott a házamba és Boss is megveszett. Segítened kell.-pánikoltam a telefonba... Az előadásom olyan jól sikeredett, hogy még én is elhittem a sok baromságot amit összehordtam.
Az ajtó kinyílt és Yeollal találtam szembe magam aki úgy nézett rám mint aki ufo-t látott.
-Öhhm. Mond csak Yemin...te szívtál valamit? Mi az a nagy probléma ami miatt rohannom kellett?
-Nyugi út közben elmondom.
Végül az 'elmondom'ból az lett, hogy annyira felhangosítottam a rádiót és énekeltem, hogy még véletlenül se halljam amit mond.

Leparkoltam majd Chanyeolt karjánál fogva kezdtem el húzni.
Kinyílt az ajtó és felzendült a Happy Birthday. Miután csönd lett B ugrott ki a hatalmas tortából.
Mély csókot váltottak mi meg elkísértük az alig valamivel fedett tortalakót, hogy átöltözhessen.
Mikor visszaértünk odaadtuk párommal a közös ajándékot és táncolni mentünk. Kikértünk két italt és elfoglaltuk helyünket a többi táncoló pár között.
Egyszer csak B és Mei kezdtek el húzni maguk után egyenesen az öltöző felé.
-Itt a varázslat ideje.-szólalt meg B és meglebegtette a kis fehér port tartalmazó zacskót.
Miután mindenki kellőképpen elvarázsolódott vissza indultunk a többiekhez.
Kai ült a pultnál Seo pedig éppen távozott. Oda ültem mellé és kértem még két pohárral az egyiket pedig orra elé toltam.
-Ne kezd te is. Kérlek.-nézett rám én pedig szörnyen sajnáltam...pláne azok után amit B is leosztott neki.
-Nem kioktatni jöttelek.-mosolyogtam és vállára tettem a kezem.
-Hát?-nézett rám nagy szemekkel mégis megkönnyebbülten.
-Azért, hogy a barátod legyek. Tudom min mész most keresztül...Emlékszel? Énis elkövettem egy éve ezt a hibát és akkor te mellettem álltál. És legutóbb is ha B nem szed le a pultosról idáig fajulhattak volna a dolgok...szóval most én jövök, hogy melletted álljak.-mosolyogtam biztatóan.
-Köszönöm.-ölelt meg.
Majd egy hangos puffanás és mindenki ugyan azt a pontot nézte...
-Bi!-kiáltottam el magam és szaladtam oda hozzá....

Mei- "Szökés"

A MAMA utáni napon, mikor aprókat pislogva körülnéztem, ments váram egy üzenetet hagyva már el is illant.

Jobb ha Lay nem lát minket együtt….Hoztam neked Latte-t és fánkot. Kárpótlást követelek!

Igen, ez Woo Bin, anno ezért szerettem annyira, és ezért szeretem még most is. Gyorsan elszürcsöltem ébresztő folyadékom és készen is álltam az egész napos fekvésre. Éppen kemény koncentrációval próbáltam eltűntetni a falról a foltokat, mikor halk kopogást hallottam.

-Tessék. – szóltam ki, a szemem le nem véve a falról.

-Te még is mit csinálsz? – nevetett hangosan látogatom.

-Próbálom eltűntetni a falról a pacákat. – gyors csók robbant szét ajkaimon, és egy hatalmas vigyor ült ki az arcomra.

-Hiányoztál a vörös szőnyegről…

-Csak onnan? – kacérkodtam kedvesemmel.

-Meg az ágyamból is, amit nem mellesleg soha nem osztok meg Kaival. Végig morogta az éjszakát.

-Kis empátiát, ha kérhetném. Épp fasírtba van Soyunnal. – kuncogtam. Lay hirtelen felindulásból mellém vackolta magát az ágyon.

-Hogy van a karod?

-Hát felemelni nem tudom, annyira. Az ujjaim mozognak. Kezdek rendbe jönni, ne aggódj. A végén még ráncos leszel. – ajkai újra ez enyémekre tapadtak, de most nem vált el olyan hamar, mint az előbb. Sőt mohón követelőztek, nyelve vad táncot járt nyelvemmel. Észre se vettem, de Lay pillanatok alatt maga alágyűrt. Ágyam hangosan nyekerget súlyunk alatt, de szerintem hangos nyögéseink túl harsogták az ágyat. Remélem hangszigeteltek a falak. Lay akárhányszor csak felszisszentem a karom miatt, azonnal lassított, ám egyszer sikerült egy olyat löknie rajtam, hogy csillagokat kezdtem látni. Abban a percben fal fehér lett az arca és már mászott volna le, mikor lábammal körül öleltem a derekát. 

-Nem…nem vagyok porcelán baba.

-Féltelek. – lihegte fülembe.

-Én meg akarlak. Mindenestül.

-Szeretlek Mei. – apró csókokkal árasztotta el nyakam. Mikor válaszolni akartam volna, nyelve már újra nyelvem után kutatott.

Miután mindketten elértük a csúcsok csúcsát, Lay legördült rólam és magához húzott, amitől bal karom kissé megfeszült.

-Látod ha csak megölelsz is már fáj…egy kicsit.

-Annyira sajnálom, ami veled történt. Nem szabadott volna, hogy ez legyen.

-Lay, csönd. Megtörtént, már a múlt…nekünk most a jelen és a jövő a legfontosabb. – fogtam be kedvesem száját.

Sajnos szerelmem nem tudott velem annyi időt tölteni, mint azt szerettük volna, de utána jött Lee Doki és minden búmat elűzte. Hozott nekem pár magazint, amit vizit után át is lapozgattam. Találtam is egy jó kis sport magazint, bár utálom a sport magazinokat, de hát, ha már a folt nem tűnt el a falról, akkor jöhet egy sportos délután. A címlapot figyeltem és magamban siránkoztam, hogy bárcsak nekem lennének ilyen kockáim, majd a szemem rátévedt egy hatalmas, neon sárga szalagcímre: A Lotte World örököse inkábba sport karrier felé kacsingat? Aztán elkezdtem gondolkozni, Lotte World, amit nem más, mint B apja irányít….*kis villanykörte* B van a címlapon. Azonnal a telefonért nyúltam és már tárcsáztam is, nem kellet sokat várnom…csodával határos módon:

-Halló!

-Te iszonyat szexi vagy….- mondtam köszönés képen.

-Szeretlek Mei! – nevetett hangosan B.

-Most láttalak egy újság címlapján és meg kell, mondjam babám, pirítasz.

-Nem kell a Kanada szleng.

-Bocsi. – nevettem – Fejbe jobban hangzott, de tényleg nagyon jól néz ki. Yeolly látta már?!

-Nem tudom….De most nem is ez a lényeg. A dokid bent van?

-Igen. Miért? – a hangja nem csengett biztatónak.

-Kihozunk. Vagyis Yeminnel megszöktetünk.

-Nem kell szöktetni, ha alá ír egy papírt már mehet is. – jött az ajtóból egy hang.

-Ez ki volt?

-Az orvosom. – Lee dokival farkas szemet néztem és bontottam a vonalat.

-Nem kéne még elmennie.

-Saját felelősségre elmehetek.

-Igen, de még meg se tudja mozdítani a karját. – Doki hangja kicsit megemelkedett. Talán csak Én éreztem, de egy külső szemlélő azt hihette, hogy egy apa-lánya veszekedést folytatunk le. Elmagyarázta az esetleges kockázatokat, ami történhet, ha kimegyek. De nem nagyon érdekelt jelen pillanatban. Csak ki akartam szabadulni.  Már éppen írtam alá a papírokat, amikor befutottak elrablóim. B azonnal a nyakamba ugrott, amitől megint csillagok jelentek meg a szemem előtt.

-Doki..még egy szívesség.

-Mond…- sóhajtott nagyot.

-Krisnek és Laynek, sőt senkinek ne szóljon, hogy elmentem.

-Akkor mégis mit mondjak?

-Karantén van, influenza járvány…Doki legyen kreatív.

-Na spuri. – lökött az ajtó felé.

-Maga ez csúcs Doki! – szerintem, ha ezt B nem közli vele, bele büdösödik.

Elszáguldottunk a házig, de B nem engedte, hogy a saját lakásomban aludjak, így átcuccolt nekem, plusz még Fülit is áthozta, mert már nagyon hiányzott. 

Este csaptunk egy hatalmas csaj bulit, kevés, spicces állapotig elegendő pia, fagyi, nasi minden, ami kell. Bevágtuk magunkat az ágyba és a sötétben beszélgettünk. Nevettünk, sírtunk… összekovácsolódtunk, még jobban. Aztán a hajnali órákban egy remek ötletem támadt. Kitaláltuk, hogy B Chanyeol szülinapján egy tortából fog kiugrani. Ismertem egy nagyon jó cukrászt, aki jött nekem egyel. Reggeli után azonnal felhívtam, kérte, hogy menjünk be kiválasztani a torta alapjait. A telefonom egyfolytában zümmögött, aztán mérgemben kikapcsoltam…Kris megöl ez már biztos, Lay pedig olyan ideges lesz, még jó, hogy nincs nagyobb fellépésük, meg, hogy most a stúdióban vannak.

-Kész vagy? – nézett rám Yemin, bekapcsoltam az övem és bólintottam.  Ha út közben nem mondtam el 30 Mi Atyánkat, akkor egyet se. Bár imádom a száguldást, sőt Én magam is rátaposok a gázra néha-néha…de nem akkor mikor csúcsforgalom van. Remegő lábbak szálltam ki a kocsiból, aztán valami rossz érzésem támadt és jobbnak láttam, ha körül nézek mielőtt kiszállok.

-Keresel valakit?

-Kissé üldözési mánia lett úrrá rajtam a napokban. Ne törődj vele.

-Ha az idióta rajongók miatt aggódsz, akkor felesleges megvédünk. Ha Kris miatt –Yemin is gyorsan körbe kémlelte a zsúfolt utcát – Ne aggódj, ha mi nem szúrjuk ki, akkor biztosan nincs itt. Mély levegő és irány a cuki.

Bementünk, lerendeztük a hatalmas tortát, aztán B berendelt minket a plázába. Vett nekünk mindenfélét, ruhát, cipőt, ékszert. Aztán egy csomó alkoholt, mellé néhány kis nasit. A vásárlásból hazaérve a kezembe nyomtak egy telefont, hogy küldjek mindenkinek SMS-t a buli helyszínéről és időpontjáról.

-Írhatom a végére, hogy puszi? – kérdeztem a kis készüléket bámulva.

-Nem. – hangzott fel egyszerre.

-Gonoszak vagytok.

Mikor végre készen lettem, elindultunk B, új szuper kocsijával, amit Ő maga vezetett. Szerintem azért vezetett óvatosan, mert akárhányszor a gázra lépett egy nagyot rúgtam az ülésébe.

A bár hatalmas volt, csodálatos és tökéletes. Egy kis szobában átöltözhettünk. Aztán Yeminnel elindultunk az ünnepeltért. Kifelé menet találkoztunk a cukrásszal, aki elmagyarázta, hogy hogyan kell bemászni a tortába és, hogy melyik része ehető.

A kocsiba ülve éles nyilallást éreztem a vállamban, de úgy tettem, mintha semmi gond nem lenne.

Hogy mi történt ezek után…huhúúú~ A következő bejegyzésben megtudjátok.

A ruhám
A  kezemen lévő kötés miatt
maradtam a hosszú ujjúnál :)

Seo Young - What the hell

Úgy gondolom,hogy senkinek sem kell magyaráznom,hogy mennyire furcsa nekem még mindig ez az új helyzet. Ez alatt nagyon sok mindent értek. Az új munkám,a lakásom,azt hogy teljesen egyedül élek. Hogy belecsöppentem egy olyan világba,amit eddig csak a tv-ben láttam,és magazinokban olvastam róla. Hogy saját magamat látom az interneten különböző cikkekben és az utcán emberek állítanak meg,hogy autogrammot kérjenek tőlem. Az,hogy újra Koreában vagyok,nagyon hosszú idő után,de a múlt itt is utol ért…Sen formájában. De a legnagyobb változást mégis egyetlen egy személy hozta meg. Luhan.

- Seo! Ha ma hamarabb akarunk végezni,akkor kicsit szedd össze magad! – tette a vállamra a kezét Kwon úr.
- Elnézést kérek. – hajoltam meg,majd a kezébe adtam egy másik objektívet,az előző helyett. Tény,hogy kicsit szét voltam csúszva,de még nem igazán sikerült normálisan kialudnom magam. Tegnap Eunji-t fotóztuk és eléggé feszült volt a légkör köztünk. Ráadásul ma este megint buliba megyünk…Chanyeol szülinapjára. Szerencsére Luhan azt mondta,hogy az ajándékot ő már megvette,így nekem csak azzal kellett foglalkoznom,hogy készen legyek mikor értem jön. A napokban a nővérem is hazajött Californiából,úgyhogy hozzá is be kéne majd ugranom valamikor egy normális beszélgetésre. Mikor végeztünk a fotózással,a főnököm haza engedett.  A ruhám már tegnap megvettem ma estére. Kezdtem hozzászokni,hogy mindig új ruha kell. Kicsit vicces,tekintve,hogy még mindig nem voltam milliomos. Nem úgy,mint a többiek. Ugyan nem hangoztatták,de Min és B is eléggé gazdag családból származott. Yeminnek pedig ott volt a galériája,ami elég jövedelmező lehetett. Egyszerűen csak látszott rajtuk,hogy nekik nem probléma a pénz. Bezzeg nekem….azért én sem kerestem olyan rosszul,de még mindig messze nem volt meg az álomjövedelmem (igen,ilyenem is van). De ami késik nem múlik.

Taxival mentem haza. Nem volt kedvem gyalogolni,meg hideg is volt. A sarkon szálltam ki. Ahogy a lakásom felé sétáltam egy alakot pillantottam meg a lépcsőn ülve. Imádkoztam,hogy ne az legyen akire gondolok,de mikor közelebb értem a bejárathoz nagyot sóhajtva dőltem a falnak.
- Mit akarsz itt már megint? – tettem karba a kezem.
- Beszélni. Normálisan. – állt fel és felém sétált.
- Nem érted meg,hogy nem akarok beszélni? Sem most,sem máskor! Szállj ki az életemből. Egyszer már megtetted,és akkor eléggé könnyen ment. Most miért nem bírod megismételni?
- Azért,mert fontos vagy nekem. Mindig is az voltál. – jött közelebb.
- Nekem is az voltál. Mikor még azt hittem ismerlek. De mint kiderült ez távolról sem volt így. Úgyhogy mi lenne,ha hagynánk egymást a fenébe? – kacsintottam rá és a bejárat felé indultam,de Sen ujjai a csuklómra kulcsolódtak és visszahúzott magához.
- Sen! Engedj el! – csattantam fel. A szorítása nem lazult.
- Nem,amíg nem vagy hajlandó meghallgatni!
- Mégis mi a fenét akarsz még mondani,amit eddig nem sikerült? Engedj el,vagy sikítok! – néztem a szemébe. Az előttem álló mély levegőt vett és szorítása lazult a karomon,majd kezét leengedte maga mellé.
- Holnapután megint fotózásom lesz a Vogue-nak. A fotós ugyanaz mint múltkor. - nézett rám.
- Ne keverd a munkát a magánélettel. Ezt te mondogattad mindig nekem,rémlik? Szép napot! – szólaltam meg,majd a felsiettem a lépcsőn. Olyan erővel vágtam be magam után a bejárati ajtót,hogy beleremegett az üveg.

Luhan hívott,hogy negyed óra és itt van. Én már elkészültem. Elégedetten méregettem magam a tükörben. Egész jól összehoztam a sminkem és a hajam. Nem akartam Sen-re gondolni. És ez a mai party tökéletes volt arra,hogy letereljem róla a gondolataimat. Hírtelen csengettek.
- Ha Luhan vagy gyere be! – kiabáltam ki a nappaliból. Hallottam,hogy csukódik az ajtó és Lulu sétált be a konyhába.
- Ennyi erővel bárki bejöhet! – tette karba a kezét. Én csak a szemeim forgatva öleltem át.
- Nagyon dögös vagy ebben a cuccban. – súgta a fülembe,kezét a fenekemen nyugtatva.
- Ez volt a cél . –pusziltam meg az arcát.
- Hogy bírsz ilyen cipőkben járni? Legalább 20 cm . -mutatott a lábamon lévő szépségre.
- Nő vagyok. És ez ezzel jár. - kacsintottam rá.
- Ahhaaa értem. Háát még van negyed óránk elindulni. Addig csinálok rólunk egy képet. - vette elő a telefonját és beállt mögém a tükörrel szemben.
- Héhéhé várj! Fel is akarod tenni valahová?
- Persze,feltöltöm valami oldalra. Komolyan Seo! Magamnak kell. Mosolyogj. - puszilt meg,majd megnyomta a fényképező gombot.


               a szépségem

A többiekkel együtt érkeztünk meg a buli helyszínére. B tortából kiugrós show-ja nagy sikert aratott. Miután átadtuk az ajándékunkat Yeolli-nak,bevettük a táncparkettet. Kai-t nem láttam sehol. Pedig beszélni akartam vele.
- Seooo! Nagyon szép vagy. – ölelt át hátulról Sehun.
- Haha köszönöm. Hol hagytad Min-t? – nevettem.
- Lay-el táncol. Gondoltam én meg elrabollak téged. – nevetett ő is.

Az este folyamán mindegyik sráccal táncoltam. Közben befutott Kai is,amit B egy hatalmas pofonnal és egy alapos fejmosással jutalmazott. Kkamjong bűnbánó arcal jött oda hozzám,a bárpulthoz.
- Ne! Tudom mit akarsz mondani! – emeltem égnek a kezem. Ő nem szólt semmit csak leült mellém egy székre és rendelt magának valamit,majd rádőlt a vállamra.
- Tudom,megérdemeltem. De már kezdem unni , hogy mindenki hetek óta felpofoz. – simogatta meg az arcát.
- Most erre mit mondjak? – sóhajtottam.
- Inkább semmit. Igyunk. – tolta felém a pulton lévő poharat.
- Jack Daniels? – néztem rá.
- Kezdésnek megfelel. – rántotta meg a vállát és lehúzta az italt. Én is követtem a példáját.
- Seo! – éreztem meg Luhan kezét a vállamon.
- Hm? – fordultam hátra.
- Mértékkel,jó?
- Nyugi anyu,vigyázok rá. Amúgy meg nagy kislány már. –kacsintott rá Kai.
- Te se vagy jobb. – emelte égnek a kezét a mögöttem álló.
- Oké,oké. Gyere! Táncoljunk. – álltam fel a székről.
- Menjetek nyugodtan. Addig én eliszogatok itt magamban. – emelte égnek a poharát Kai.
- Szeretlek ám,ugye tudod? – nyomtam egy puszit a homlokára,majd a táncparkett felé indultam,Luhant magam után húzva.

Éppen egy lassúbb szám ment,úgyhogy szerelmem nyakát átkarolva táncoltam a többiekkel. Szerencsére most alig éreztem az elfogyasztott alkoholmennyiséget.
- Ugye tudod,hogy most legszívesebben elhúználak egy sötét sarokba és megnézném,hogy milyen gyorsan jön le rólad ez a ruha. – suttogta Luhan.
- És mi tart vissza? – túrtam bele a hajába,majd az ajakaira tapadtam. Csókunk egyre hevesebb lett,mikor hírtelen egy kiáltást hallottunk. Elengedtük egymást és a hang irányába fordultunk. B-t pillantottuk meg. B-t,amint a földön fekszik. Luhan átrángatott a tömegen a lányhoz. Mégis mi a fene történt?

Danbi: Chanyeol's birthday.

- Szóval akkor erre a részre kell vigyáznom? – kérdeztem a torta mellett álló srácot.

- Nem tudom.

- Hát gondolom. Hol nyílik…

-Tokiya.

- Japán vagy?

- Igen.

- Szóval akkor itt nyílik. – váltottam hirtelen, és kinyitottam az üreges tortát.  Tokiya segített kényelmesen mégis úgy elhelyezkedni, hogy gyorsan ki tudjak bújni. – Egyébként legközelebb nem leszek ennyire bunkó.  Kíváncsi vagyok rád.- kacsintottam rá.

- De..

- Nyugi csak kíváncsi vagyok a történetedre.

- A történetemre?!

- Biztos oka vannak annak, hogy távol vagy a hazádtól. –zártam magamra a fém ajtószerűt és vártam, hogy minél hamar szabadulhassak erről a szűk helyről.  Nem tudom mennyi ideje lehettem már bent, de már vagy tízszer készültem kijönni, hogy elgémberednek a lábaim, de mégse tettem. Nem akartam csalódást okozni…

- Nem érdekel, kurvára fáj már… - nyitottam volna ki, de hallottam a csörtető bandát megérkezni.

mert így belefértem a tortába .-.

Nem tudtam mi folyik kint csak a suttogásokat hallottam,majd felcsendülni a Happy birthday. Úgy megnéztem volna Saur párom arcát közben, de sajnos erről lecsúsztam,mivel a sötétben kuporogtam és vártam a jelt, hogy előjöhessek.  Mikor csendbe borult az egész terem eljött az én időm.

- Happy birthday.- törtem ki a torta tetején, majd kiszabadítottam magam és szerelmemhez siettem és a nyakába ugrottam.

- Megint mutogatott magad?- suttogta fülembe sírós hangon.

- Te is mutogatnád. - nevetettem el magam. - Nyugi mindjárt eltűntetem a látnivalót. - tapadtan ajkaira, majd elváltam puha ajkaitól. Integettem egyet a meglepett társaságnak, majd eltűntem a két lánnyal az oldalamon, hogy egy kicsit többet takaró ruhában indítsam be az ajándékozást.

- Szerintem így is jó vagy B- mondta Yemin miután magunkra zártam az ajtót, hogy még véletlenül se nyisson be senki se.

- Hidd én ellennék így, de Channie féltékenységi rohamot kapna ha mindenki folyton engem nézne.

- Oké egó manó szállj vissza a földre. - csapott fejbe Mei az ép kezével és utasított, hogy öltözzek. Elővettem a ruhát, amit délután vettünk és a lányok segítségével felvettem. Megkerestem a borítékot, ami szerelmem ajándékát rejtette és visszamentem rég nem látott barátim közé.  Megvártam még mindenki átadja Saur-páromnak a neki szánt ajándékot, majd utolsóként elé álltam én is.

- Boldog szülinapot. –adtam egy puszit szájára és kezébe nyomtam a fehér lapot.

- Ez mi?

- Nyisd ki. – mondatom végig nekiesett és kinyitotta a borítékot.

- 3 szabadnap?

- Ez csak egy része, a másik még úton van.

a ruhám ;-;

Éppen a koktélok társaságát élveztem. Pontosabban a többiek által rendelt koktélok között ültem és néztem a kis társaságot. Vártam még egy valakit, de sajnos csak pár perce ugrott be.  Mérges voltam és idejét láttam, hogy kiadjam a dühöm.

- Szia Jongin.- köszöntem hatalmas mosollyal a nálam fiatalabbnak.

- Szia B. Minek köszönhetem a…- csattant tenyerem az arcán.  A hirtelen hangra mindenki felénk fordult.

- Seggfej vagy.

- B. – jött oda Lulu, hogy elvigyen.

- Undorom tőled. Hogy vagy képes..

- B.

- Egy két lábon járó féreg vagy.

- B.

- Nem, Chanyeol …- szóltam rá páromra.- Hogy voltál képes így megbántani? Részeg voltál? Na és? Igen sokan azt gondolják, hogy ha nem tudnak magukról nem kell felelőséget vállalni a tetteikért, de attól, hogy te részegen őrültséget csinálsz, attól azokat még te követted el és ugyanolyan felelősséggel tartozol értük, mint a józan állapotban elkövetett baklövésekért… Remélem még egyszer nem evezel más vizeken  és kérsz bebocsájtást a..

- Gyere igyunk valamit. - rángatott el Chanyeol. – Azt hiszem ebből is vette, hogy még te is ellene vagy.- suttogta a fülembe. – Mit kérsz?

- Semmit.

- B ?! – nézett rám szinte aggódva. Igen, ha én nem kérek alkoholt, akkor bizony baj van.

- Kettő whisky-t. – mondtam a velünk szemben álló pultosnak.  Mikor kikaptuk a poharainkat koccintottunk és kiürítették. Kértük még pár kört, majd beleptük a táncteret és egymásba gabalyodva élveztük a zenét.

- Bocsi van egy kis dolgom a lányokkal.  – léptem le egy picit és becserkéztem két szervező partneremet és bezárkóztam velük az öltöző szobába.

- Valami gáz van? – kérdezte Mei, mert éppen Lay nyakából sikerült leszednem.

- Itt a varázslat ideje. – vettem elő hatalmas mosollyal az arcomon a kis fehér port.  Perceket töltöttünk bezárkózva. Hogy mi is történt a kis szobába?

- Nem úgy kell, te gyagyinkó. – vágott fejbe kuncogva Mei,miután kezdett hatni nála a varázslatom.

- Gyagyakornisné mondd mit?

- Béna vagy Saurkám.- csatlakozott be a tök értelmes beszélgetésbe Yemin is.

- Mit csináltatok?- tértem vissza lovagom karjai közé.

- It’s our secret. – tapadtam ajkaira és húzni kezdtem a mosdó felé ügyelve arra, hogy ajkaitól egy pillanatra ne válljak el. A mellékhelyiségbe érve bekalauzoltam magunkat az egyik fülkébe és magunkra zártam.

- Mi vanh.. ha valakih..

- Nyugih. ziháltam én is. – Tudnakh titkoth tartanih. – kezdtem el kigombolni ingjét, majd fedetlen felsőtestének estem. Végigpusziltam a puha bőrt egy-két helyen beleharapva. Mikor végeztem az összes gombbal a pamut anyagot lefejtettem róla és magam mellé dobva nyúltam öve felé. Megküzdöttem egy picit vele, de végül győzelmet arattam és megváltam ettől is. Chanyeol kezei közben felfedező útra indultak. Végig simított fedetlen vállaimon, majd a ruhából kikandikáló domborulataimra hintett két apró csókot. És ajtócsapódás.  Lefagytunk egy pillanatra, de nem törődve vendégünkkel folytattuk tevékenységünket és szabadítottuk meg egymást a ruháktól.

- Ugyeh tudodh, hogy ezt, majd nekedh kellh visszah-adnodh rámh?

- Igenh.- hívta táncba nyelvemet és vette le teljesen rólam a türkiz anyagot.

A következő kép, amire emlékszem az itt folytatódik.

- Mégh.- nyögöm, mikor újabb ajtócsapódásra figyelünk fel.  Most valahogy nagyon nem izgatott minket az, hogy kicsit se olyan helyen vagyunk, ahol csak kettesben lehetünk és nem fogtuk vissza magunkat. 

- Otth. 

- Szerintem hagyjuk őket. - halljuk Suho suttogását. (Igen a férfi mosdóba mentünk be. gondolom)

- Chanyeol? – kereste páromat Létra.

- Elfoglalt haver. Nem hiszem, hogy rád ér. – Akaratlanul is kuncogtam egyet ezen, majd elvesztem a gyönyörben…

- Ohh megérkezett az elveszett pár. – hallottunk a többiek tapsolását és fütyülését.

- Szerintem mindenki tudja .- hajolt fülemhez Yeol. Vállat rántottam és próbáltam elbotorkálni a legközelebb lévő ülőalkalmatossághoz. Körülöttem összemosódott minden. Lehet túl sok volt a varázslat, a pia és… az élvezetek halmozása.

- B, jól vagy?

- Igen.- mosolyogtam rá erőtlenül szerelmemre és elindultam, de már nem jutottam sehova. A hirtelen belém nyilaló fájdalmat szervezetem nem bírta elviselni. Tekintetem ködös lett. Elvesztettem az irányítást a testem felett. Nem tudtam mit csinálok vagy hova lépek. Csak az éles fájdalmat éreztem, ami egyre jobban emésztett fel. Lábaim összeakadtak és a földre estem, akár egy rongybaba. Fejem hangosan koppant a szórakozóhely padlóján. Szemeim nyitva voltak, de a külvilágot képtelen voltam érzékelni. Távolról hallottam az aggódó hangokat, de hangszálaimat, mintha kitépték volna, megnémultam a távolságba ragadva, majd egy idő után szemhéjaim feladva a harcot a sötétség mezejére reptettek…

Soyun : "Gone not around any longer"

Sistar 19. Imádom ezt a számot "Gone not around any longer".
Valahogy jól esett ezt hallgatni, csak úgy. Még énekeltem is, pedig nem volt olyan hangulatom, plusz kávézóban voltam. De az érzéseim tükrözte ez a dal. Szívesen veszekednék Kaival, felpofoznám azért amit tett "De már nincs" "Mert nem vagy mellettem, Én összeroskadok" Inkább magamba zuhantam. Azért tartani tartom magam.
Észre vettem, hogy vége a dalnak és még tapsot is kaptam. Pirulva hajtottam le a fejem.
-Gyönyörű hangod van. - hallottam mellettem egy hangot. Felnéztem, és Seunghyun állt mellettem.
-Oh köszönöm. - álltam fel és hajoltam meg.
-Na mesélj, milyen volt Hong Kong? - ült le. Rendelt egy kávét, addig nem kezdtem bele.
-Nagyon jó. Xiumin elvitt a kedvenc helyeire, ettem sushit. - meséltem mosolyogva.
-Ennek örülök. szeretem Hong Kongot...
Egész délután kettőig beszélgettünk, nagyon aranyos férfi, és kedves. Amikor be akartam szállni a kocsimba, megfogta a kezem és visszahúzva, egy puszit adott az arcomra. Lefagyva álltam ott, még az után is, hogy elment.
Nem vagyok arra büszke amit tettem utána, de azért leírom. Első utam egy bolt volt, ahol vettem egy üveg vodkát, kocsiba ültem és a Han parta mentem. Ott a parton ülve, a Sistar számot énekeltem. Mint egy hülye. Végül nem tudom, hogy jutottam el a fiúk dormjához, de sikeresen nem törtem össze a kocsim, se magam, de azért a lépcső mászás nehéznek bizonyult, mivel arra emlékszem, hogy leültem picit.
Aztán bekopogtam a fiúkhoz. Ahhoz nem volt erőm, hogy csengessek.
Arra se emlékszem ki nyitott ajtót, vagy, hogy Jongin szobájához hogy jutottam el. De a pofonra, és arra amiket mondtam nagyon is. Lehordtam mindennek, kikeltem magamból, felpofoztam. És csak akkor álltam le amikor láttam, hogy sír. -Sajnálom. - ennyit mondot.
-Sajnálhatod is. Összetörtél. Lelkileg. - tettem a kezem a mellkasomra.
-Helyre hozom, megváltozom. Ígérem! Csak kérlek bocsáss meg nekem. - térdelt elém.
-Te soha nem fogsz változni Jongin. - lóbáltam meg a félig üres üveget. -Kár törnöd magad. - léptem hátra, majdnem seggre ültem. -Upsz! - nevettem el magam. Majd kitártam az ajtót, és egyenest Krisre dőltem. Mindenki ott volt.
-Jól le ittad magad. - fogott meg.
-Csak egy icipicit. Sziasztok fiúk. - integettem.
-Gyere. Menjünk aludni. - lépett hozzám Minseok.
-Szia Manóm. - borultam a nyakába. -Uh! Tériszonyom lett a leadertől. - röhögtem. -Szerintem génmanipulált Kris. Túl magas. És Chanyeol is. Miféle ázsiai pasik vagytok Ti? - néztem rájuk. -Doppingoltatok mi? Kíváncsi vagyok méretekben is nagyok vagytok. - azokat a vörös fejeket. -Csak vicceltem. Prüd banda. - engedtem el Minseokot. Célba vettem a WC-t, és kiadtam magamból a piát. Xiumin ott ült mellettem és a hajam fogta.

Másnap erre visszagondolni... szörnyű volt. Azt hittem ott süllyedek el Xiumin ágyában.
Fájt a fejem is, rosszul is voltam, és mosdóba is kellett mennem.
Akkorát taknyoltam a paplan miatt, mint amilyen nagy voltam. -Ez fájt. - fogtam a homlokom. Ekkor kinyilt az ajtó. Suho volt.
-Jól vagy? - jött be.
-Nem. - motyogtam. -Hagyj elsüllyedni a szégyen mocsarában. - vertem a fejem a padlóba.
-Na gyere. - kapart fel. Kimentünk a konyhába, de már fordultam is meg, de megállított, és visszatolt. -Ülj le. Keresek valami fájdalom csillapítót. - tolt egy székhez.
-Sziasztok. - ültem le.
-Szép jó napot. - vigyorgott Baekhyun. -Jól vagy? - kérdezte.
-Nem. - fejeltem le az asztalt. Páran felszisszentek.
-K.o voltál tegnap. - jegyezte meg Kyungsoo.
-Érzem ember. - intettem egyet.
-Szeretnél zuhanyozni? - kérdezte Kai. Rá néztem. Nem mosolygott, és látszott, hogy alig aludt valamit.
-Jó lenne. - egyenesedtem ki. Suho elém rakott egy poharat, és a számban adott két pirulát. -Fúj! Isten tudja mit fogdostál ezzel a kézzel mielőtt a számban nyúlkáltál. - ittam vizet gyorsan.
-Egyet s mást. - vigyorgott.
-Guszta. - fintorogtam. -Perverz.
-Tegnap megjegyezted, hogy a méreteink is nagyok e. Szóval akkor ki is a perverz? - kérdezte.
-Sziasztok. - iszkoltam vissza Xiumin szobájába. Felnevettek.
Kai jött utánam, egy pólót és egy melegítő nadrágot adott a kezembe.
-Remélem jók lesznek. - mondta. -Igen. Köszönöm. - fogtam magamhoz.
-Soyun... - nézett rám.
-Hmm? - fürkésztem a szemét.
-Sajnálom. - lépett elém, homlokát az enyémnek döntötte. -Ne tedd ennyire nehézzé, kérlek. - el akartam lépni, de nem hagyta.
-Ne! - karjával a derekam ölelte. -Megbántam. Mindent. Azt, hogy fájdalmat okoztam, azt, hogy mással voltam, Te pedig otthon. Elvesztettelek. De nem akarlak teljesen elveszteni. Tegnap igazad volt. Mindenben, jogosan adtad a pofont is. És a fiúk is mind, azt mondták igazad volt. - halkan mondta, de minden szót hallottam, és a könnyeit is láttam, ki-ki bújt egy-egy a pillái alól. -Fájt, hogy elvesztettelek. Rettenetesen. És soha többet nem akarom ezt érezni. - szipogta. -Ezért mondtam, hogy megváltozom. - nézett rám.
Nyeltem egyet, mire az Én könnyeim indultak el.
-Adj időt... csak kis időt Jongin. Nem garantálom, hogy újra veled leszek, mert félek... de... megfogok bocsátani. Gondolkoznom kell. - mondtam.
-Rendben. Megértem. - orrával megcirógatta az arcom, majd az ajkával az enyémet. Egyik kezem a tarkójára simitottam, hajába túrva csókot adtam az ajkára, amit Ő mélyített el.
-Megyek zuhanyozni. Pia szagom van. - mondtam a csók után. Lassan elengedett, kezembe adott még egy új boxert -abból gondoltam, hogy új, hogy még be volt csomagolva-. -Ez most komoly? - pislogtam rá.
-Bugyim nincs. - mosolygott.
-Még az kéne. - háborodtam fel. -Kár lenne egy ilyen férfi egyedért. - mosolyogtam rá. -De azért köszönöm. - puszit adtam az arcára, és elmentem zuhanyozni.

Már jó pár nap eltelt, az ivászatos napom óta, lementek a fellépések is, így mostmár Hyoyeon táncol a fiúkkal. Épp filmet néztem, amikor valaki rám verte a lakás ajtót. Azt hittem szívbajt kapok.
-Jézusom, baj van? - nyitottam ajtót.
-Öltözz. Chanyeol születésnapi bulijára megyünk! - jött be Suho és Baekhyun.
-Ti mostanában túl sokat terrorizáltok. - mentem utánuk.
-És ez baj? -, kérdezte Baekhyun, bementek a szobámba.
-Csöppet se. Csak fura. - álltam meg az ajtóban. Suho a ruháim túrta fel, Baekhyun meg a cipőim.
-Fekete vagy fehér? - nézett Baekra Suho.
-Legyen fehér. Mindig fekete van rajta. - rakott az ágyra egy fehér, aranyozott teli talpu cipőt Baek.
-Akkor fehér. - rakta le a fehér mini ruhám Suho. Feltúrta a fehérneműs fiókom is.
-Te most komolyan feltúrtad a bugyijaim és a melltartóim? - hülledeztem.
-Simán. - adta a kezembe a két anyagot. Lenéztem rájuk. -Felnőtt férfi vagyok. Láttam már ilyet. - mondta. -És most irány a zuhany. Vagy vigyelek Én? - sanditott rám.
-Kezdek félni tőled. - fogtam magamhoz a ruha darabokat.
-Vigyed a ruhát is. - vigyorgott Baekhyun.
-Sátán ivadékok. - néztem rájuk ijedten. Fogtam a ruhát is, és mentem zuhanyozni. Zuhany, smink, haj, után felöltöztem. -Így jó leszek? - álltam meg a nappali előtt.
-Wow, de szép vagy Soyun. - hallottam Rin hangját. Rá néztem. -Köszönöm. - mosolyogtam rá. -Vigyázz az öcsémre. - mondtam neki, mivel Jun nem akart jönni, pedig B hívta.
-Meglesz - bólintott.
A fiúk elvittek, ahol már mindenki ott volt. Tehát miattam jöttek csak.
-Már két órája tart a buli. Xiumin mondta, hogy nem akartál jönni. - mondta Chanyeol.
-Suho és Baekhyun kapartak össze. De azért boldog születés napot torony. - öleltem meg. -Ajándék már az asztalon, Minseok hozta el. - engedtem el.
-Köszönöm. - mosolygott. Jött B, vitte Yeolt. Nevetve mentem megkeresni Xiumint. Hamar meg is lett, és Kaival volt.
-Hűha, fehér? - vigyorgott Xiumin.
-Nem a kedvenc színem, de Suho és Baekhyun rám erőszakolták. - fintorogtam.
-Jól áll. - mosolygott Kai.
-Köszönöm. - vigyorogtam rá.
-Jössz táncolni? - állt fel Jongin.
-Aha. Inni úgysem fogok egy jó ideig. - nevettem.
Jonginnal a parkettra álltunk, és mivel lassú szám ment, magához húzva táncoltunk.
-Te... mond, hogy nem azt érzem amire gondolok. - mondtam neki. Elnevette magát.
-Nem. Gyere. - megfogta a kezem és kivezetett a parkolóba. -Ezt tegnap láttam meg, és gondoltam megveszem. - vett ki egy dobozt a zsebéből. -Neked. - nyitotta ki.
-Jé. De hisz ez a Te jeled. - néztem a láncon lévő medált.
-Felismerted? - nézett rám.
-Fel. - bólintottam. Felrakta a nyakamba a láncot. -Köszönöm. Ez aranyos tőled. - puszit adtam az arcára.
Megszólalt a mobilom, így kikotortam a kistáskámból.
-Igen? - szóltam bele.
-Szia. Nem zavarok? - hallottam Seunghyun hangját.
-Szia Top. Nem. - mosolyogtam.
-Volna kedved találkozni? - kérdezte.
-Persze. Mikor?
-Most? Merre vagy?
Elmondtam merre vagyok, aztán le is raktam. Kai csalódott fejjel nézett rám, Én pedig beszaladtam, hogy szóljak Xiuminnak, és ha haza akar menni, csak szóljon és jövök érte. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra, aztán már kint is voltam. Pár perc múlva megállt egy kocsi, Top vigyorgott rám belőle. Beültem, és már úton is voltunk.