Seo Young - Welcome in the dorm

Miután Min elment enyhén szólva elszabadult a pokol a lakásban. Mia úgy gondolta,hogy ő begyújtja a kis kandallómat,amit mellesleg nem használtam,mert volt fűtés,úgyhogy az csak amolyan dísz volt. Alatta volt pár fa,de már akkor is ott voltak,mikor ide költöztem. De drága barátnőmet ez nem akadályozta meg abban,hogy kísérletet tegyen a lakás felgyújtására. Szerencsére Kiouske-nak a szüleinél van kandallója,így ő tudta,hogyan kell normális rárakni a fát a már égő parázsra. Végül is egész jól sült el a dolog. Kivéve,hogy eléggé büdös volt eleinte a rosszul égő tűz miatt. Ettől függetlenül azért vicces volt,ahogy szenvedtünk vele. A nap többi részében nem igazán csináltunk semmit. Egészen estig. Amikor is Kai hívott,hogy menjek át a dormba,mert túl régen találkoztunk már. Olyan 8 óra lehetett. Persze elmondtam neki,hogy társaságot is vinnék,ha a managernek nem baj,hogy még több civilt cipelünk fel az amúgy is „privát” dormba. Idézem a választ „Amiről nem tud,az nem fáj neki”. Így hát kis csapatunk felkerekedett és a dorm felé vette az irányt. De ez sem volt ilyen egyszerű. Mikor leértünk az utcára Mia már remegett az izgalomtól. Igen,az EXO miatt. Viszont a srácokat egészen más hozta izgalomba. Még pedig az utcán parkoló fehér szépségem. Hát igen….ezt elfelejtettem közölni velük.
- Azt a jó rohadt! – csattant fel Kiosuke a kocsimhoz rohanva.
- Honnan a fenéből volt neked pénzed egy Mazeratti-ra? – szólalt meg Seiji is.
- Nekem sehonnan. Kai-tól meg Luhan-tól kaptam.- feleltem kicsit halkan. Erre már Mia is kapcsolt és egy hatalmasat sikított a fülembe.
- Áúú! Normális vagy? – legyintettem meg a fejét.
- Seo,jézus mária! Te bekerültél az idolok elit világába! – ugrándozott.
- Ha te mondod. Na még ma elindulunk? Ha nem sietünk az „idolok” lefekszenek aludni,mert sűrű a menetrendjük. – vettem elő a slusszkulcsot.

Konkrétan élet-halál harcot vívtam Seiji-ékkel a vezető ülésért,de végül sikerült elfoglalnom. Viszont megígértem nekik,hogy visszafele valamelyikőjük vezethet. Volt egy olyan érzésem,hogy ebből is veszekedés lesz. Mikor megérkeztünk a dorm elé,és elindultunk fel a lépcsőn Mia úgy szorította a kezem,hogy konkrétan elfehéredtek az ujjaim.
- Oké. Most arra kérek mindenkit,hogy kicsit vegyen erőt magán és próbáljon meg aránylag normális lenni. Menni fog? – néztem rájuk,mikor az ajtóhoz értünk. Szinte teljesen egyszerre bólintottak.
- Oké. – mosolyogtam rájuk és bekopogtam. Szinte rögtön kinyílt az ajtó és egy mosolygós Lay állt előttem.
- Seoo! Jajj de rég láttalak! – ölelt át. Hallottam hogy Mia sűrűbben veszi a levegőt.
- Igen,tényleg régen találkoztunk. Őőő hadd mutassam be neked a legjobb barátaimat japánból. Ő itt Kiosuke,Mia és Seiji. – fordultam a kis csapatom felé. Lay még mindig hatalmas mosollyal az arcán nyújtott nekik kezet. A fiúk aránylag nyugodtan viszonozták a gesztust és bementek a dormba,viszont Mia már nem volt ilyen könnyű eset. Úgy kellett el lökdösni Lay-től. Szegény kicsit sokkor kapott.
- Bocsi,csak nagyon nagy fan és kicsit sok neki ez az egész. – dőltem kínai barátomnak. Ő csak elnézően legyintett.
- Semmi baj. Aranyos lány. - mosolygott.
-  Igen,csak kicsit lökött. Amúgy mindenki itthon van? – kérdeztem.
- Őőő Kai,Luhan,Chanyeol,Chen,Baek ééés szerintem Kris. A többiek nem tudom hol vannak. – rántotta meg a vállát.
- Haha értem. Szerintem kezdetnek ennyi éppen elég lesz Mia-nak. –nevettem. Lay-el bementünk a többiek után a nappaliba,ahol Kai és Chen ült. Ahogy elnéztem már mindketten bemutatkoztak japán barátaimnak. Ezt Mia arckifejezéséből gondoltam. 
- Seo! Seo! – rántott maga mellé barátnőm.
- Mivan? – néztem rá.
- E-ez Kai… - mutatott az előttünk állóra. Kkamjong megfogta a kezem és magához húzott egy ölelésre.
-Héé Mia, kicsit nyugodj meg. – karolta át Kiosuke nevetve.
- Ugye tudod,hogy el kell mesélned a szilveszteredet?! – suttogta Kai.
- Majd meglátom. – kacsintottam rá és elengedtem.
- Luhan a szobájában van? Amúgy szia Chen! – intettem neki is.
- Szerintem igen. Szia Seongy. – vigyorgott Chen.
- Oké. Figyeljetek.  bemegyek Luhanhoz és majd kihívom ide, hogy bemutatkozzatok egymásnak,jó? – indultam el párom lakrésze felé.
- Oké,de siess! – kiabált utánam Mia. Mielőtt benyitottam bekopogtam az ajtón. Egy halk „gyere” után , kinyitottam az ajtót és bementem a szobába. Lulu az ágyán ült és a telefonján ügyködött valamit.
- Sziaa idegen! – sétáltam oda az ágyhoz.
- Seo! – pattant fel és magához rántott. Éreztem,hogy elveszti az egyensúlyát és rádőlünk az ágyra. Nevetve csókoltuk meg egymást.
- Tudod,hogy hiányoztál? – suttogta a hajamba. Én a vállgödrébe fúrtam a fejem és átöleltem a derekát.
- Igen,mert nekem is hiányoztál. El akarom mesélni a szilveszterem! És veled is van mit bepótolnunk! -  csókoltam meg a nyakát , férfiasságára simítva. Az alattam fekvő halkan felnyögött ,mire elmosolyodtam.
- De,előbb! Emlékszel,hogy meséltem neked a japán barátaimról? – ültem fel hírtelen.
- Őőőő azt hiszem. Az a két fiú meg a lány?
- Igen. Na szóval,ők most itt vannak. Konkrétan a dormban.
- Mi? Komolyan? – ült fel Luhan is.
- Lejöttek hogy velem szilveszterezzenek. És az a helyzet,hogy Mia eléggé nagy EXO fan ,szóval remélem nem baj,hogy eljöttek velem.
- Nem,egyáltalán nem baj. Mondjuk a managernek nem szabad megtudnia. De már amúgy is meg akartam ismerni őket,szóval örülök neki! – fogta meg a kezem.

Seijii xd ♥

Szerintem mondanom sem kell,hogy mikor Mia meglátta Luhant egy kisebb sokkot kapott ismét. Szerelmem nagyon aranyos volt. Mindenkinek japánul mutatkozott be. Persze a japán tudása kb annyi volt,mint az én kínaim szóval utána már én fordítottam. Kb. éjfél körül indultunk haza. Nagyon jól érezték magukat a dormban. Az este folyamán az összes EXO tag befutott,úgyhogy drága barátnőmnek mindegyik „idol”-jával volt alkalma megismerkedni. A srácok is nagyon jól kijöttek az EXO-val. Nagyon boldog voltam,hogy így alakult. Kai-al kicsit bevonultunk a szobájába beszélgetni. Elmeséltem neki a szilveszterem és ő is mesélt egy két dolgot,de azok nem igazán publikusak. Bocsiii.

Seiji magán showja xd

Hazafelé Kiosuke vezetett. Mikor felértünk a lakásba verseny ment a fürdőért. Mia ért oda legelőször az ajtóhoz,úgyhogy ő volt az első .
- Húúúú ez aztán érdekes nap volt. Ha ezt megtudják otthon. –dőlt le a kanapéra Kiosuke.
- Haha tele lesz ragasztva a szobád EXO-val,mi? – nevetett Seiji.
- Hogyne. És megveszem az összes CD-jüket. – bökte oldalba Kio.
- Mondtam már,hogy jó,hogy itt vagytok srácok? – ültem le közéjük.
- Igen,de szeretem hallani. Úgyhogy mondogathatod! – karolt át Seiji.
- Héééé valakii. –Bent hagytam a törcsim a hálóban. Behozná valamelyikőtök? – kiabált ki Mia a fürdőből.
- Beee! – ordította vissza Seiji,majd felállt a kanapéról és a szobám felé indult.
- Nem baj,hogy Seiji viszi? – suttogtam.
- Úgyse lát semmi újat. – kacsintott Kio. Erre elnevettem magam.

Olyan hajnali 3 fele feküdtünk le. Nagyon jól elvoltunk. Régi sztorikat elevenítettünk fel és előkerült egy kis pia is. Talán nem is olyan kicsi. Legyen elég annyi,hogy a végén Seiji fejen állt a falnál,majd egy fekete bundában divatbemutatózott. Fájt a hasam a nevetéstől. Tényleg nagyon hiányzott már a hülye fejük.  Viszont holnap délután már dolgozni kellett mennem….
             Jó éjt Kio ♥

Seo Young - I missed you guys

Reggel arra ébredtem,hogy valaki arcon vág. Kinyitottam a szemem és levettem a fejemről Mia kezét. Barátnőm még mindig mélyen aludt,ami rólam már nem volt elmondható. Ránéztem az órára :13:42.
- Boldog 2014-et! – suttogtam és kikászálódtam az ágyból. Lábujjhegyen mentem el az ajtóig,majd kisétáltam a nappaliba. Seiji még mindig a kanapén feküdt,de időközben megszabadult a felsőjétől. Elnyomtam egy nevetést és a konyha felé vettem az irányt,hogy csináljak magamnak egy kávét. Hírtelen megéreztem egy kezet a vállamon,majd valaki ölelésbe vont.
- Csinálj nekem is! – hallottam meg Kiosuke kómás hangját.
- Oké. Hogy vagy? Nagyon kiütötted magad . – pusziltam meg a kezét.
- Soha jobban. Csak jó lenne,ha nem látnék mindenből kettőt. – felelte,majd elengedett és a pultnak dőlt.
- Jó kis este volt. És nagyjából emlékszem is rá. – elmélkedett az egyik csészémet tanulmányozva.
- Akkor jó. Én is jól éreztem magam. De szerintem Seiji nyerte a party királya címet. Mindig is nőcsábász volt,de tegnap nem volt semmi. – nevettem,miközben kiöntöttem a kávénkat a bögrékbe és álmos barátom felé nyújtottam az egyiket.
- Hááát mióta elmentél volt egy két „kapcsolata”. Vagyis inkább éjszakája. – ivott bele a kávéba.
- Hallottam róla. De komolyan össze jöttek Mia-val? – erre a mondatomra Kiouske majdnem megfulladt a kávétól.
- Te..meg honnan tudsz erről?
- Mia kotyogta el mikor hazaértünk. Szóval?
- Hááát én nem mondanám összejövésnek. Inkább csak mindannyian magunk alatt voltunk mikor elmentél és ők valahogy egymásra találtak. De nem volt hosszú életű a dolog. Alig egy hónapig jártak. És szerintem az sem állt sokkal többől szexnél. Látnod kellett volna az arcukat,amikor rákérdeztem. –mosolyogta el magát.
- Hát el tudom képzelni. De ez akkor is durva. Mármint én valahogy mindig sejtettem,hogy ők egyszer még le fognak feküdni egymással,de hogy tényleg megtörténjen. – dőltem én is a pultnak.
- Háááát az élet tele van meglepetésekkel. – kacsintott rám a mellettem lévő.
- De héé. Veled mi újság párkapcsolat terén? Mármint láttam,hogy tegnap volt egy meneted egy csajjal,de valami komolyabb japánban?
- Nem nagyon. Inkább csak egyéjszakás kalandok. Illetve volt egy lány,akivel kicsit hosszabb ideig együtt voltam,de semmi komoly. De szerintem 20 évesen nem kell elsietnem semmit. – mosolygott szájához emelve a csészéjét.
- Persze,igazad van. Csak érdekelt,hogy mi van veletek mostanában. Rettenetesen hiányoztatok. – dőltem a vállára.
- Te is nekünk. Ne tudd meg Mia mennyire ki volt mikor elmentél. Persze Seiji és én is,de mi nem mutattuk annyira ki,mint ő.
- Sajnálom. Tudom,hogy nagyon hírtelen döntés volt,de te is tudod,hogy lépnem kellett valamit az életemben. – néztem rá.
- Igen,tudom. És mind nagyon örülünk ,hogy itt végre boldog vagy. Nekünk ez a legfontosabb. –nyomott egy puszit a fejemre.
- Nagyon jól esik ezt hallani. De amúgy Mia se volt semmi tegnap. - nevettem.
- Hát tud bulizni az biztos. De mindannyian eléggé elengedtük magunkat. Úgy érzem lesznek még itt jó bulik. - mosolygott.
Hírtelen csengettek. Úgy megijedtem,hogy majdnem kiöntöttem a kávét. Viszont Seiji még erre sem ébredt fel.
- Megnézem ki az. Te addig takard már be Seijit valamivel. – mutattam a kanapén fekvőre,majd az ajtó felé indultam. Mikor kinyitottam egy mosolygós Min állt előttem.
- Min! Szia! Hát te meg? – lepődtem meg.
- Boldog új évet Seo! Csak gondoltam átugrom egy kicsit. Látom most keltél. Hosszú volt az éjszaka? – kacsintott rám miközben becsusszant mellettem a lakásba.
- Hátőőő úgy is mondhatjuk. Most egy kicsit zsúfolt a lakás és légyszi beszélj halkan. – tettem a szájára a kezem. Barátnőm értetlenül nézett rám,de bólintott.
- Hogy érted az ,hogy zsú…ó te jó ég,ez ki? – csattant fel az alvó Seiji láttán,aki valljuk be,nem volt éppen rossz látvány. Nem tudom,hogy Kiosuke hová tűnt,de imádkoztam,hogy legyen rajta felső mikor kijön.
- Ő? Ő itt Seiji.
- Az a Seiji,akiről meséltél a csaj bulin? Nem mondtad,hogy ilyen dögös . – kapta a szája elé a kezét.
- Szerencse,hogy ezt nem hallotta. Csak növelnéd az egóját. – nevettem.
- De hogy kerül ide? – fordult felém Min.
- Hááát tegnap Mia,Seiji és Kiosuke beállítottak hozzám,hogy együtt szilveszterezzünk. – feleltem.
- Juuuuj tényleg? És ők is itt vannak?
- Igen. Mia a szobámban alszik Kiosuke pedig…..itt is van! – rántottam magam mellé az éppen a fürdőszobából kilépő srácot.
- Őőő hello. – köszönt zavartan.

Mert egyszerűen nem bír felöltözni xd ♥

- Óóó várj. Elő kell szednem a japán tudásomat. khm… Jó reggelt. – köszönt Min japánul. Kiosuke erre elmosolyodott és egy meghajlás kíséretében viszonozta a köszöntést.
- Jajj de dögös ő is! – csattant fel Min.
- Héhé nyugi. – nevettem.
- Kiouske,ő itt Min. Min ő itt Kiosuke. – mutattam be őket egymásnak. Min egész jól beszélt japánul. Kicsit meg is lepődtem rajta.
- Mondanám,hogy üljünk le a kanapéra,de valaki befoglalta. - nevettem. Ahogy kimondtam csattanást hallottunk a nappali felől. Odarohantam és megláttam,hogy Seiji éppen próbál feltápászkodni a földről káromkodások kíséretében.
- Hé haver,jól vagy? – ment oda hozzá Kiosuke,hogy felhúzza a földről.
- Nem. Baszottul kettőt látok mindenből és fáj a nyakam. – szitkozódott Kiosuke-ra támaszkodva.
- Gyere. Adok fejfájás csillapítót. – fogtam meg a kezét és a konyha felé húztam. Mikor elhaladtunk Min mellett Seiji megtorpant.
- Jajj ne. Lányokat hallucinálok. És fázom. – dörzsölgette a szemét.
- Nos,mivel félmeztelen vagy ne is csodálkozz rajta. És nem hallucinálsz. Ő itt a barátnőm,Min. – feleltem. Min eléggé egyértelműen lefagyott Seiji láttán. Meg tudtam érteni.
- Óóó igen? Szia Min,Seiji vagyok. – köszönt koreaiul.
- Mióta beszéled te a nyelvet? – csattantam fel.
- Tegnap este többek között ilyen nyelv leckében is volt részem. –kacsintott rám,majd a konyha felé indult.
- Hogy bírod te ezt? Két ilyen szexi pasival egy lakásban. –suttogta Min.
- Én nem gondolok rájuk „úgy”. Olyan mintha a bátyáim lennének. – mondtam. Közben Mia is csatlakozott hozzánk,úgyhogy őt is bemutattam Min-nek. Miután nagy nehezen elküldtem Seijit zuhanyozni, Mia,Kiosuke,Min és én leültünk a kanapéra.

Hogy ne mindenki csak Seijit imádja xd Kiosuke :)

- Szóóval te vagy Sehun barátnője? Waaa annyira szerencsés vagy. –ájuldozott Mia.
- Haha azért annyira nem nagy szám. Ugyan olyan ember,mint bárki más. – felelte Min mosolyogva.
- Ilyet ne mondj neki. Úgy se hiszi el. –suttogta Kio. Erre Mia csak oldalba vágta.
- És meddig maradtok? – szólalt meg Min.
- Még egy hétig. Körbe akarok nézni Seoulban! – ujjongott Mia.
- Háát itt sok látnivaló van. Biztosan jól fogjátok magatokat érezni. – felelte Min.
- Én már most jól érzem magam. –hallottuk meg Seiji hangját a konyha felől,majd ő is leült közénk a derekán egy szál törölközővel.
- Seiji,az isten szerelmére! Öltözz már fel! – csattant fel Mia.
- Most miért? Van valaki akit zavar,hogy így vagyok? – emelte égnek a kezét Min-re pillantva.
- Olyan vagy,mint egy óvodás,aki nem hajlandó szót fogadni. – forgatta a fejét Kiosuke,majd felállt Seijit is maga után rángatva.
- Hééé óvatosan. Kevés kellett hozzá,hogy leessen az a bizonyos törölköző. –nevetett Seiji,miközben Kio belökdöste a szobámba.
- Hááát oké. Bocsánat Min. Nem mindig ilyen ám,csak most másnapos és ilyenkor kicsit megőrül. –sóhajtottam.
- Semmi baj. Láttam már durvábbat is. És nagyon jó fej. – mosolygott Min.
- Jajj és akartam kérdezni,hogy bemehetek majd a Vogue-ba? Mármint,ha a te anyukádé az egész itt koreában akkor te bárhová bemehetsz,nem? – folytatta Mia. Úgy éreztem hosszú délutánunk lesz.


U.I: megígértem,hogy soha senkinek nem mutatom meg,úgyhogy cssss. Ez a kis videó 2 éve készült mikor egy túl jól sikerült házibuliban kicsit elszabadult minden. Legalább 3 liter pia után. Seiji és Kiosuke azthitte,hogy Mia-val letöröltük. Hihi ez a mi titkunk.

Min- The past hurts

-Meglepetés ! – vette el a kezét a szemeim elől Sehun.

Miután visszaértem a kórházból párom a parkolóban várt,és nagyon sejtelmesen csak annyit mondott „ most nincs itt az ideje a szomorkodásnak. Vár az ajándékod.”
- Jézusom!- kaptam a szám elé a kezem. A bejárat előtt egy gyönyörű, fekete kawasaki ninja állt.
- Hát ez meg ? –léptem közelebb az ajándékomhoz,döbbenten.
- Mondtam,hogy veszek neked egy motort. Az ígéret szép szó.- lépett mögém,kezeit a derekam köré kulcsolva.
- De…de. Mi van,ha már nem is emlékszem,hogy hogy kell vezetni?- fordultam felé. Ő csak halványan elmosolyodott.
- Az ilyesmit nem lehet elfelejteni. Még a ruhád is meg van,nem? Csak mert azt nem vettem hozzá.
- Persze,hogy meg van. Nem is tudom,hogy mit mondjak. Köszönöm Hunnie.- csókoltam meg.
- Nincs mit. Itt van a kulcs.- lengette meg az orrom előtt az imént említett tárgyat. Mosolyogva vettem el tőle.
- Most jön az én ajándékom.- fogtam meg a kezét,majd az ajtó felé húztam. Reméltem,hogy a motornak nem lesz hűlt helye,mire visszaérünk.

-Kinyithatom már? –kiabálta Sehun a nappaliból. A kanapén ült,csukott szemekkel,mert ráparancsoltam,hogy nem nézhet ide. Az ajándékán nagyon sokat gondolkodtam,valami különlegeset akartam és végül ez lett belőle.
- Tarts a markod. Oké,kinyithatod.-  Sehun óvatosan kinyitotta a szemeit. Legszívesebben lefényképeztem volna a reakcióját.
- Nem mondod? ! Ez… most komoly? –pislogott rám meglepetten.
- A lehető legkomolyabb. Boldog karácsonyt .- vigyorogtam rá. Ő maga mellé rántott.
- Köszönöm Min.- csókolt meg.
Hogy Sehun pontosan mit is kapott,azt természetesen leírom…majd ;)

A nap további részét otthon töltöttem,pontosabban egész délután telefonáltam. Először Minsoo hívott,hogy találkozzunk holnap,mert oda akarja adni a karácsonyi ajándékom. Taemin ugyanezért hívott, illetve még Henry is Gikwang is megtisztelt a hívásával. A többi beszélgetést inkább hagyjuk ( Yesung, anya stb…) . Az esti programom már megvolt: csajos buli YeMin-nél.

Mikor megérkeztem,már mindenki ott volt. Szépen befészkeltük magunkat a nappaliba,és kezdődhetett a mese délután. Mindenki beszélt a múltjáról,nagyon érdekes volt végig hallgatni. Mikor rám került a sor, nem tudtam,hogy kezdjek bele.
- Hát,nem is tudom,hogy hol kezdjem. A kicsi gyerek koromról inkább nem beszélnék. Azt már tudjátok,hogy a kapcsolatom a szüleimmel nem igazán jó. Ez az állapot körülbelül 5 vagy 6 éve tart. Anyám mindig is makacs természetű volt,kicsi koromtól kezdve csak a munkájának élt. Aztán,mikor övé lett az itteni Vogue… Na mindegy a lényeg,hogy apám ezt már nem bírta és… inkább kezdem az elejéről.- nagyot sóhajtottam. Senkinek sem meséltem még el az teljes„igazságot” a családomról”.Kivéve Baekhyunt, mert ő tulajdonképpen velem élte meg ezeket .-  Apám akkoriban kezdte fellendíteni a zenei pályafutását,mikor anyám igazgató lett. Előtte inkább apám volt az,aki mindig velem volt,én inkább apás gyerek voltam. Mindent együtt csináltunk. Még motorozni is megtanított. Persze,később leraktam a jogsit.
- Várj, apukád zenész? –szólt közbe Mei.
- Igen,de… mindjárt elmondom. Szóval 14 éves koromban apám bejött a szobámba,egy amolyan „apa lánya beszélgetésre”,ami kb. annyiból állt,hogy elmondja: nagyon megromlott a kapcsolatuk anyával,de nem szeretné,ha úgy érezném ez az én hibám,és reméli,hogy javulni fog a helyzet. Természetesen nem így lett. Anya rengeteget utazott,párszor én is vele mentem,mondhatni mindenhol voltam már,ahol van Vogue. . . Apa pedig soha nem jött velünk. Egyre keresettebb lett… Sokat hívták Amerikába,olyankor én is vele mentem.
 15 éves voltam,mikor megismertem Yesungot egy fotózás alkalmával. Összejöttünk bla bla bla,annyira nem akarom részletezni.  A modellkedés mellett kezdő gitáros-énekes volt. Mikor először találkoztak apámmal,rögtön megtalálták a közös hangot.
16 éves voltam,mikor apám megkért,menjek be vele anya irodájába. Nagyon rossz előérzetem volt. Bejelentette,hogy Los Angelesbe költözik,mert kapott egy remek ajánlatot,nemcsak mint zenész,hanem mint producer. Soha nem felejtem el anya tekintetét. Láttam,hogy fáj neki,de nem akarta mutatni. Csak annyit mondott „ Menjél csak. Kergesd tovább azt az idióta álmodat”. Azzal visszaült a hatalmas asztala mögé, és ismét kizárta a külvilágot. És mondhatni végleg kizárt engem is. Lefagytam. Nem tudtam,hogy sírjak,vagy sikítsak.  Apa kézen fogott,majd kihúzott a folyosóra. Emlékszem,hogy nem bírtam megszólalni. Csak néztem rá kérdően. Úgy éreztem,hogy elárult. Mikor leértünk a parkolóba csak annyit mondott „ Sajnálom Min. Most nem jöhetsz velem. Szeretlek,de nagylány vagy már, tudsz vigyázni magadra.” Még ezek után sem sírtam. Az utolsó dolog,amit mondtam neki,mielőtt sarkon fordultam,mert nem bírtam egy percnél tovább is a közelében lenni : „Gyűlöllek”.
A dolog „fénypontja” mégsem ez volt,hanem Yesung,aki bejelentette,hogy elmegy apámmal,mert megkérte rá. Azt mondta,hogy a modellkedés mellett fényes jövő várna rá a zeneiparban is. Jobban mondva apám ezt garantálta neki. Persze jött a szokásos szöveggel,hogy szeret,és a távkapcsolat működne,ha mindketten úgy akarjuk bla bla bla. Persze nemet mondtam. Apámat választotta helyettem. Emlékszem Baek felhívott még aznap,hogy megkérdezze : igaz-e ez az egész,mert Yesung 5 perce hívta fel,hogy elmondja neki mi is a helyzet,és hogy a lelkére kösse : vigyázzon rám.

Egy darabig nem akartam otthon lenni,így C.A.P-ékhez költöztem a dormba. Baek azt akarta,hogy hozzájuk menjek,de nem volt hely. Ugye akkor még nem voltam együtt Sehunnal. Szóval a Teen Topnál laktam egy kis ideig,és… összejöttem L.Joe-val.
- Ez most komoly? –csattant fel Seo.
- Igen,de nem kell semmi „komolyra” gondolni. Mármint,csak egy hónapig jártunk,és a kapcsolatunk inkább volt testi,mint lelki,hogy úgy mondjam. Tulajdonképpen először poénnak indult az egész,aztán megpróbáltuk normálisan is,de aztán rájöttünk,hogy inkább vagyunk barátok extrákkal,mint normális pár. A mai napig nagyon jóban vagyunk. Persze Minsoo minden egyes alkalmat megragad,hogy cikizzen ezzel az egésszel. Na mindegy. 2 hónap után elköltöztem a mostani lakásomba. Anyámmal próbáltuk rendezni a viszonyunkat. Ezért is kaptam tőle a lakást,mivel csak 17 voltam,vagyis kiskorú. Nem nagyon sikerült. Az elején még sokszor segítettem neki,válaszolgattam a telefonjaira az irodában,interjúkra mentem vele,még modellkedtem is… aztán meguntam,hogy úgy kezel,mint egy kelléket,és… ott hagytam. Valahogy sikerült leérettségiznem.
Az életem fenekestől felfordult. Egyre kevesebbet jártam haza,buliztam,pasiztam és sokat utaztam. Elég sok ismerőst szereztem.Nagyon sokat tanultam. Magamról is.
Apám eleinte még írt,többek közt azt,hogy „új családja” van. Van két féltestvérem is. Illetve,mostanra keresett producer és zenész lett.  Yesungot inkább hagyjuk. Egy pár napja találkoztam vele,mert könyörgött érte,de nem mentünk sokra. Nem akarom látni,de ő ezt nem bírja felfogni…

Aztán befutott az Exo. Sehunnal nagyon jóban lettem,úgy éreztem, bármit elmondhatok neki,nagyon megértő volt. Aztán azon kaptam magam,hogy kezdek többet érezni iránta,mint barátság. Ez kölcsönös volt. És hát azóta együtt vagyunk. Persze Baek volt a közvetítő kettőnk között,amiért nagyon hálás vagyok neki.
Háát röviden ennyi. – néztem körbe,halvány mosollyal az arcomon. A többiek csak pislogtak rám.

Miután mindenki kibeszélt magából mindent,átmentünk Bi-hez,és ott folytattuk a bulit,ugyanis Tao nem tudhatta meg,hogy mit is terveztünk ma estére.
A buli végén mindenki nyugovóra tért. Én Seoval aludtam egy szobában. Egy kicsit még beszélgettünk,majd eltettük magunkat reggelre. Az este apámmal álmodtam…

Seo Young - Party party party

Szilveszter napja. Az EXO ma majdnem egész nap forgatott,úgyhogy szóba sem jöhetett,hogy együtt

szilveszterezzünk. A nővérem megint a pasijával volt és a csajoknak is meg volt már a programjuk. Szóval csak én ültem tanácstalanul az ágyamon reggel 9-kor. Ma se fotózás se egyéb adminisztrációs munkám nem volt,úgyhogy nem nagyon tudtam mit csinálni. Egészen addig,amíg telefonom csengése és a vonal túlsó végén lévő személyek meg nem változtatták az egész napomat.

-Halló? – szóltam bele a mobilba.
- Halló? Ez valami Koreai szokás,hogy így szólsz bele a vonalba? – hallottam meg az ismerős hangot.
- Mi… Seiji? – csattantam fel meglepetten.
- Talált! Rég hallottam a hangod Seo! – mondta vidáman. A háttérben ordibálást hallottam.
- Sziaaa Seoooo! – kiabált bele a telefonba Mia és Kiosuke. Nem hittem a fülemnek.
- Srácok,úristen! Annyira jó hallani titeket! – szólaltam meg.
- Téged is csajszi. Egyetlen egy kérdésünk lenne. Van fűtés a lakásodban,mert szétfagyott a lábunk. – mondta Mia.
- Őőő persze,hogy van,de ez nektek miért lényeges? – értetlenkedtem. pí píp í…a vonal megszakadt.
- Ez meg mi a fene volt? – néztem a telefonomra. Hírtelen kopogást hallottam az ajtón. Még mindig értetlenül álltam fel az ágyamról és kicsoszogtam ajtót nyitni. A lépcsőházban álló 3 ember láttán

imádom ezt a csajt  ♥

kezemet a szám elé kaptam.
- Na mi az? Úgy nézel ki ,mint aki szellemet látott! – nevetett Kiosuke. Seiji és Mia mellette álltak,ugyancsak nevetve.
- Mi a… ti meg hogy…
- Kerülünk ide? Nos minden az én fantasztikus nyomravezető képességemnek és… -kezdte Seiji,de Mia a szájára tette a kezét.
- A nővéred elmondta hol laksz! Na,beengedsz vagy azt akarod,hogy régen látott barátaid a küszöbödön fagyjanak halálra? – nevetett barátnőm.
- Persze,gyertek be.- húztam be őket az ajtón. Mikor az utolsó ember is bent volt a nyakukba ugrottam. Vagy 5 percig álltunk a nappali közepén egymást ölelve.
-Hogy-hogy eljöttetek? – kérdeztem.
- Milyen kérdés ez? Azt hiszed,

 hagyjuk,hogy nélkülünk szilveszterezz? Ki van zárva! – tette karba a kezét Kiosuke.
- Srácok! Ti életmentőek vagytok! – csaptam össze a tenyerem. Egészen délután 3-ig beszélgettünk. Mindenről. Először én meséltem,aztán pedig ők. Mikor szóba jött Sen az arcuk egyszerre váltott komolyra. Nekik mindenről beszámoltam. Aztán persze megkaptam,hogy vigyázzak vele,de megnyugtattam őket,hogy ura vagyok a helyzetnek. Meséltem nekik Kai-ról,Luhanról és a srácokról. Látni kellett volna Mia fejét. Imádta az EXO-t. Megígértem,hogy bemutatom nekik.

-Szóóóóval este nagyon berúgunk! – csattant fel Seiji a kanapén fetrengve. Mi Mia-val éppen az esti ruháinkat választottuk ki.
 -Héhé csak mértékkel. Én emlékezni akarok az első szilveszteremre Seoul-ban. – tette karba a kezét Mia. Én csak nevettem. Barátnőm éppen hatalmas bőröndjéből pakolta ki a ruháit,amiket a ma esti buli reményében hozott el.
- Mia. Minek hoztál ennyi koktél ruhát? Át akarsz öltözni este?
- Seo! Én mély benyomást akarok tenni a koerai pasikon.
- Háát egy ilyen ruhában lehet neked is lesz egy két „mély benyomásod” .- emelt fel egy eléggé keveset takaró minit Kiosuke. Mai csak oldalba vágta.
- Na,mennyetek innen! Mjad én kiválasztom a ruhámat. Viszont Seo! Látni akarom azt a ruhát,ami a MAMA-n volt rajtad. Hát én elájultam tőle. Olyan voltál benne,mint egy igazi sztár! Hol van? – csattant fel Mai. Miután mindeninek megmutattam a hófehér ruhakölteményemet , régen látott barátaim bevetették magukat a ruhás szekrényembe,hogy nekem is kiválasszák az esti ruhámat.
- Ez az! Ezzzz valami állati szexi! Ebben fogsz jönni! – csattant fel hírtelen Mia a kezében az egyik újabb szerzeményemmel.
- Waoow! Lányok,nyugodtan eljátszhatjátok,hogy a barátnőink vagytok. Ha meglátják,hogy két ilyen bombázóval vagyunk tuti azt hiszik,hogy tele vagyunk pénzzel. – nevetett Seiji.
- Ez nem is rossz ötlet! – ugrott a nyakamba Kiosuke.
- Hééé nehéz vagy! – dőltem le az ágyra nevetve.
- Amúgy mikor ismerhetjük meg a barátodat? – ült le mellém Mia.
- Háát ma este forgat,de ha minden jól megy holnap össze bírok hozni egy találkozót.
- Juuuuj találkozom Luhannal! – csapta össze a tenyerét a mellettem ülő.

Háát így is régen volt már a hajam

Mia is jól érezte magát lol

Az este. Mikor mindenki elkészült végre elindultunk. Szerintem mondanom sem kell,hogy ennyit is régen nevettem,mint azon az estén. És olyan féktelenül is régen buliztam már,mint velük. Életem legjobb estélye volt. Lássuk a részleteket. Már ,ami publikus.

Utunk először Seoul egyik legjobb bárjába vezetett. Volt már legalább hajnali egy,mire odaértünk. Seiji és Kiosuke annyira népszerű volt a lányok körében,hogy alig fértünk a közelükbe.
- Szerintem hagyjuk őket csajozni! Viszont én szomjas vagyok! Gyereee igyunk egy felest! – húzott a karomnál fogva a pulthoz Mia. Rendeltünk magunknak és leültünk.
- Seo! Ez a buli eszméletlen! – kiabálta barátnőm.
- Tudooom! – feleltem,  miközben lehúztam az italomat.
- Amúgy feltűnt neked,hogy Seiji és Kiosuke milyen jó pasik lettek? – lökött meg.
- Eddig is azok voltak. – nevettem a srácokra pillantva. Tény,hogy eléggé uralták a bulit.
- Szerintem menjünk oda hozzájuk mielőtt még lecsapják őket a kezünkről! – húzott fel a székről Mia szintén nevetve. Mikor odaértünk a fiúkhoz legalább 5 lány táncolt velük.
- Hééé ti szexistenek. Jó a buli,mi? – karolta át a nyakukat Mia.
- Az nem kifejezés! Fogalmam sincs,hogy mit mondanak de megadták a számukat! – szólalt meg Seiji,engem is maga mellé rántva.
- Ez olyan,mint egy álom! – nevetett Kiosuke. Közben egy pár pasi is csatlakozott kis társaságunkhoz. És nem voltak rondák. Mia rögtön kezébe is vette az irányítást. Vagyis valami olyasmi. Mondjuk inkább úgy,hogy minimum 2 pasival táncolt. Mondjuk ezzel én sem voltam másként. De tudtam,hogy hol a határ. Egyikőjüknek sem engedtem,hogy megcsókoljon. Holnap tiszta lelkiismerettel akartam Luhan szemébe nézni. Viszont Mia nem fogta vissza magát. Elég sok pasival folytatott nyálcserét az este folyamán,de szerencsére tovább nem fajultak a dolgok. Összefoglalva körülöttem mindenki csókolózott mindenkivel. Viszont én is nagyon jól éreztem magam ezek nélkül. Annyira jót buliztam Mia-ékkal,hogy soha sem fogom elfelejteni.

Mikor Seiji-re rájön az 5 perc xd

Hajnali 6. Kómásan ballagunk haza Seoul utcáin. Nem volt kedvünk taxira költeni,így hát bevállaltuk a sétát. Tekintve,hogy eléggé alul voltunk öltözve Mia-val a srácok nem győztek ölelgetni és a karunk dörzsölni,hogy ne fagyjunk meg. Viszont a nevetés felmelegített. Az este további részében Seiji eltűnt két csajjal és csak egy óra múlva tért vissza. Viszont a felsője fordítva volt rajta a slicce pedig le volt húzva,úgyhogy eléggé egyértelmű volt távollétének oka. De legalább jól érezte magát. Kiosuke is hasonlóképpen tett,de ő csak egy csajjal lépett le egy fél órára. Seiji cukkolta is miatta. De ő már csak ilyen volt. Mia és én is elég rendesen belevetettük magunkat az éjszakába. No meg a pasikba és a piába. Táncoltunk a bárpulton és a színpadon. De minden megérte. Minden.
Mikor hazaértünk , már mindenki kezdte érezni,hogy „aznapos”.
- Lááányok,akartok együtt zuhanyozni? – esett rá a kanapára Seiji. Talán ő ivott a legtöbbet.
- Szerintem te most maradj a kanapén és aludj egy kicsit. Majd ha józan leszel zuhanyozol. – adtam egy puszit a homlokára. Szinte ahogy kimondtam elaludt. Kiosuke még eljutott a vendég szobáig,de ott már ő is csak rádőlt az ágyra és aludt is. Mia és én levettük a ruhánkat és fehérneműben bújtunk be az ágyamba.
- Seo? – suttogta barátnőm a takaró alatt.
- Hm? – fordultam felé.
- Én 1 éve összejöttem Seijivel. De csak 2 hónapot jártunk. – motyogta.
- Tessék?- csattantam fel. De választ már nem kaptam. Mia már nagyban aludt mellettem. Majd holnap reggel kifaggatom.