Danbi: Vodka ♥

Nem is tudom hol kezdjem talán Soyun történetével kéne. Én voltam a társaságból az első , aki megtudta, és habár nem érintett túl jól, hogy barátnőm élet és halál között van, mert féltem, hogy elveszítem mégis bátorítottam, hogy ne egyedül küzdjön betegségével. Ennek következménye egy kisebb összejövetel lett, ahol kivételesen nem néztek rám úgy, mint egy olcsó kurvára szoktak. Hát igen mostanában nem éppen fényes életvitelt követek, ami méltó lenne a fiúk színvonalához, csak az a baj, hogy ez is én vagyok és ők ezt valahogy képtelenek elfogadni.

 Szóval a lényeg, hogy Soyunnal összeröffentünk, ahol nehezen , de elmondta miért nem ért rá barátjára az utóbbi időben. Borzasztó volt látni, mikor megszabadult kendőjét…. leírni se tudom, hogy mi futott át abban a pillanatban rajtam, de erősnek mutatkoztam és próbáltam a javulófélben lévő B-t mutatni, aki kezd visszatérni. Ez a műveletem a délután folyamán egész jól ment, hiszen mindenkivel, még drága (ex) barátommal is képes voltam egy-két szót váltani, mondjuk vele tényleg csak ennyi volt.  A nap fénypontja a leánykérés volt, amire ugyan barátnőm nem mondott százszázalékosan igent állapota miatt, ennek ellenére fejemben már elindultak a szervezkedési láncok. Mikor, hogyan kéne megtartani a leánybúcsút, esküvőt és ilyen hasonló dolgok.

- Látom valaki nagyon elkalandozott. - ült le mellém Lulu.

- Picit beleéltem magam, hogy mi van ha…

- Ha tényleg lesz esküvő?

- Hmm.

- Hogy vagy?- kérdezte meg pár pillanat múlva.

- Soha nem voltam jobban. - erőltettem egy mosolyt arcomra.

- B, nekem nem tudsz hazudni.

- Javuló félben vagyok, de nehéz…

Sokáig beszélgettem legjobb barátommal, aki nem utált azért, aki lettem, mert tudta, hogy ez is a részem. Jól esett végre valakivel ilyen hosszas beszélgetést ejteni, mert nagyon rajta és drága szerelmeimen, Vodkán és Whiskyn kívül nem igazán volt társaságom az elmúlt időszakban., amit magamnak köszönhetek. ÉS akkor ha itt tartunk nem szabad kihagyni a körből  lakótársamat se, aki megmentett a fürdős incidens után…

- B, nem jössz?

- Tokiya? Te mikor kerültél ide?

- Végeztem és gondoltam eljövök érted. Holnap szabadnapom van.

- Akkor az enyém vagy?- karoltam bele., amiért kaptam egy pár szúrós tekintett, de nem nagyon izgatott. Tokiya volt az egyik olyan személy, aki végig mellettem volt, annak ellenére, hogy 180 fokos fordulatot vett személyiségem, még ugyanaz a B voltam, aki ezelőtt, de mindegy most nem ez a lényeg, inkább a másnap.

Tokiya ♥

A nagy bejelentés után kivételesen viszonylag korán lefeküdtem aludni és drága kölkeimmel megosztva az ágyam hamar el is aludtam .Az utóbbi időben, vagyis idén nem igazán volt kedvelt tevékenység az alvás nálam, úgy, hogy most jól esett egy kicsivel hosszabb szunya. Reggel arra keltem, hogy Whisky kétszer is átsétált rajtam. Nem nehéz , de azért megéreztem pici körmeit bordám között.  Kicsit játszottam velük félkómásan, majd kibattyogtam a konyhába, ahol egy szexi Tokiya várt a tűzhely előtt.

- Szia édes, hát te? – foglaltam helyett a pultnál.

- Ohh.. Úgy látom a kicsi szívem még nagyon nem ébredt fel. Egy kávét? – fordult hátra két kavarás közt.

- Hát ha csinálsz akkor iszom.

- Érted mindent. – kacagott egyet, majd arrébb tette az edényt és feltett nekem egy feketét főni. Még elkészült a forró ital néztem, ahogy ügyeskedik a konyhába. Jó volt nézni, hogy Mei nélkül sincs érintetlenül hagyva a ház ezen része, hiszen Tokiya olyan otthon volt a főzésben, mint én a  konyha tönkretételében.  

- Tessék. – nyomott egy puszit homlokomra, majd újra az ételnek szentelte minden figyelmét. Néztem, ahogy serte-pertél, majd egy gőzölgő tál kerül elém. – Jó étvágyat. – nyújtotta át a pálcikát.

- Köszönöm. – kezdtem a finom illatokat árasztó kaja pusztításába.  Gyors befaltam az egészet, majd gondoskodtam két pöttömömről is. Gyors átöltöztem ,majd a szórakozó szobában vártam meg  drága lakótársam. Időközben telefonomat böngészgettem és ráakadtam egy csomó kincsre. Az egyik az a rövid

első találkozás drága szerelmemmel,
avagy Vodka spurizik a leendő gazdihoz. :D

videó, ahol drága kiskutyám, Vodka először találkozik leendő gazdájával és bolond párjával.  Istenem ez a kis kutyus tündéri volt. Szerelem volt első látásra, de a visszaemlékezés boldog pillanatát Tokiya drága megzavarta azzal, hogy besurrant és elindított egy filmet.  Mivel már szinte mindent megnéztem és közösen és jó pár dolgot kivégeztünk maradtunk a No breathing-él, amit tudom, hogy megígértem Meinek, hogy vele nézem,

Vodka első találkozása a beltéri medencével,
maradandó élményt nyújtott neki.XD

mégse bírtam kivárni és helyette újdonsült barátommal ültem be a moziszobába, hogy  nagy képernyőn élvezzük a nem olyan rég elkészült filmet.  Mikor vége lett egyből spuriztunk a szobánkba, hogy átöltözzünk és a film hatására keletkező úszásvágyunkat kielégítsük egy mártózással a benti medencében. Eddig nem is lenne vicces a dolog, de a kis pancsika közben a nyitott ajtón Vodka meglátogatott minket és közelebbi kapcsolatba került a medence vizével.

Vodka az édesekre bukik. :D

Tokiyával már a hasunkat fogtuk a nevetéstől, miután megmentettük a süllyedő kutyát a fulladásveszélytől és biztonságos helyre vittük törölközők közé csavarva.  Lassan apadni kezdett jókedvünk , így új program után kutatva indultunk lefürödni és valami tiszta ruhát venni.  Már éppen indultam volna ki a szobából mikor észrevettem, hogy drága négylábúm megtalálta kedvenc párnámat és őrült játékba kezdett vele.  Lakótársam egy darabig az ajtóban nézte birkózásunkat, majd egy „kicsi a rakás” kíséretében rám ugrott ezzel teljesen megakadályozva azt, hogy megszerezzem az engem illető plüsst.  A

Még a nagy találkozás napján készült Vodka drágámról.♥

kisebb csata után, mikor biztonságos helyre rejtettem a kis fánkot pórázra fogtam két kölkömet, majd irány a szülőhelyük, hogy testvérkéiket meglátogassuk.  Isteni édesek voltak a kis pöttömkék. Órákig játszottunk velünk, de sajnos hívott minket a természet. Vagyis Vodka és whisky eléggé nehezen bírta már, így elköszönve a tulajtól a közeli parkba vittünk őket sétálni.  Csak estefelé értünk haza, hozzáteszem hulla fáradtan. Legalábbis én nagyon fáradtnak éreztem magam. Tokiya elengedte a két rosszcsontot, majd a konyhába rohant, hogy korgó

Vodka és gazdija lustulnak. :D

hasának készítsen valamit. Még ő ügyködött a kaján én bedőltem az ágyamban és pihentem egy picit. Éppen becsuktam a szemeim, mikor valaki hasamon próbált elhelyezkedni. Elmosolyodtam, mikor kinyitottam szembogaram és pilláim mögül megpillantottam drága kutyuskám.  Kicsit beszundítottunk.

Arra keltem, hogy valami csikizi az orrom.

-Yaaa.- löktem le magamról szerencsétlen kutyát. Tokiya fölöttem térdelve próbálta magába folytani a nevetést. – Nem vicces. Kelthettél volna kedvesebben is.

- De hisz tök kedves voltam.  – vágtam be a durcát, aminek eredményeképp kaptam egy bocsánatkérő puszit a homlokomra, majd két ölelő kart, akik később a konyhába rángattak, hogy tulajdonosával együtt fogyasszam el a temérdek kaját, ami szemem elé tárult, ahogy beléptem a konyhába…

És, hogy lássátok , hogy whiskyről se feledkeztem meg.♥

Min- Happy birthdays !

A csajos este után hazamentem,és… aludtam fél órát. Nagyon jól éreztem magam,de nem sokat aludtam mostanában,és a fáradtság egyre jobban kezdett kijönni rajtam. Éppen álomország legszebb helyein jártam,mikor a telefonom csörgése húzott vissza a valóságba.
- C.A.P … szia !- szóltam bele álmosan.
- Szia. Gondoltam felhívlak,mert a csengetés olyan snassz. Az ajtóban vagyok.- a vonal megszakadt. Félkómásan kibattyogtam az előszobába.

kép a szoknyáról. fotós: C.A.P :p

- Szia Min !- nyomott egy puszit az arcomra,majd beengedte magát a lakásomba.
- Szia.- köszöntem,küszködve az álmosságommal.
- Hogy te milyen nyúzott vagy. Csak nem buliztál? Én fitt vagyok. Fél óra és mennem kell próbára. Na gyere már,ülj le.- rántott le maga mellé a kanapéra.- Szóóóval… figyelsz?-  pislogott rám hatalmas szemekkel,miközben elnyomtam egy ásítást.
- Persze, persze .- bólogattam.
- Na,szóval… egy pillanat.- nyúlt a háta mögé,majd elővett egy ajándék zacskót.- Boldog karácsonyt ! –nyomta a kezembe,hatalmas vigyorral az arcán.
- Neked is . –motyogtam,mert a megdöbbentségtől alig jött ki hang a torkomon. – Te jó ég ! – kerekedtek el a szemeim,miközben egyenként szemügyre vettem az ajándékaim . C.A.P felvásárolta az egész Boy London-t : kaptam egy pulcsit,egy pólót,egy sapkát,még egy pulcsit és egy szoknyát.
- Tetszenek? Remélem jól emlékszem a méretedre,és nem nőttél hirtelen két számot. Bár én soha nem felejtek.- húzta ki magát. Én csak meglepetten pislogtam rá.

-  Ezeket meg miért kapom? Mármint…ennyi mindent…

-  Milyen kérdés ez? Azért kapod,mert megérdemled és…nem igaz,hogy nem emlékszel.- sóhajtott,tettetett sértődöttséggel .- Még nyáron megígértük egymásnak ,hogy karácsonyra megvesszük a Boy London legújabb kollekcióját,de te nem hitted el,hogy észben tartom. Nos,tévedtél.- kacsintott rám.
-Jó,de én csak hülyéskedtem .- vigyorogtam szórakozottan. Minsoo felhúzta az egyik szemöldökét.
- Nem baj, én komolyan vettem,és most boldognak kéne lenned.
- Az is vagyok,hé- löktem oldalba.- Köszönöm.- öleltem meg.- Most jön az én ajándékom.- álltam fel,majd berohantam a hálóba C.A.P ajándékáért. Reméltem,hogy ő legalább annyira meg fog lepődni,mint én.- Tessék. Boldog karácsonyt !- raktam az ölébe az ajándék zacskót. C.A.P izgatottan kukucskált bele,majd elnevette magát.
- Nem mondod ? –húzta ki az ajándékait egy Boy Londonos pulcsit,egy pólót,egy sapkát és egy nadrágot.
- Az ígéret szép szó. –kacsintottam.
- Te kis … remek színésznő lenne belőled.- húzott magához,majd homlokon puszilt.
A maradék negyed órában mindketten felpróbáltuk az ajándékainkat,képekkel megfűszerezve, C.A.P elmondta,hogy a szülinapi buli ma este 7kor kezdődik a dormban,majd elment próbálni.

A délután folyamán még meglátogatott Henry,akitől kaptam egy hatalmas plüss tigrist, Gikwang,aki egy gyönyörű nyakláncot ajándékozott szerény személyemnek,találkoztam Taeminnel,aki a Shinee nevében adott egy parfümöt és egy ruhát ( le mernék fogadni,hogy utóbbit Key választotta ), illetve Tiffany is felhívott,hogy fussunk össze. Egy Omega órával lepett meg. Természetesen én is odaadtam nekik az ajándékaimat. Nagyon boldog voltam,hogy mindenki örült neki.
Mikor hazaértem ( megvettem az ajándékot a ma esti bulira) egy csomag várt az ajtóm előtt. A nappaliban vettem csak jobban szemügyre. Csak egy címke volt rajta: Vogue. Ebből rögtön tudtam,hogy anyától jött. Viszont már csak egy órám volt arra,hogy elkészüljek,ezért a csomagot az éjjeliszekrény mellé tettem ( igen, a másik szülőm levele mellé.). Ráérek holnap megnézni.
Miután kiválasztottam a ruhámat, beköltöztem a fürdőbe,hogy elfogadható fejet varázsoljak magamnak. Fél óra alatt kész voltam. Már az ajtóban álltam, indulásra készen,mikor a telefonom csörögni kezdett: Sehun.
- Szia édes !- köszöntem vidáman.
- Szia ! Nem fogod elhinni, amit most mondani fogok. A ma estém szabad,úgyhogy,ha benne vagy,akkor egy óra múlva találkozzunk a lakásomon. Már nagyon hiányzol.
A szívem hevesebben kezdett verni,a tenyerem pedig izzadt. Egyszóval : nem tudtam,hogy hogy mondjam meg Sehunnak,hogy már van programom,és nem fogom lemondani. Félreértés ne essék,nagyon szeretnék vele lenni,de a srácokkal sokkal ritkábban tudok találkozni.
- Ez remekül hangzik,és fogalmad sincs,hogy mennyire szeretnék most hozzád bújni,de…
- De?
- Már van programom. – nyögtem ki.- Ne haragudj,de C.A.P egy héttel ezelőtt szólt,hogy lesz egy ilyen összevont utó szülinapi bulija a bandának,mert sokuknak majdnem egyszerre van a szülinapja,és megígértem,hogy megyek. Ne haragudj, Hunnie. Ígérem bepótoljuk. – semmi válasz. Sóhajtás.
- Én nem haragszom. Jó szórakozást az expasiddal. – a vonal megszakadt. Idegesen dőltem az ajtónak. Tudtam,hogy ez lesz. Reméltem,hogy nem fog sokáig tartani Sehun kiengesztelése.

A dorm ajtaja előtt álltam,és azon gondolkoztam,hogy mikor voltam itt utoljára. Több mint fél éve,az biztos.
- Miiin ! De rég láttalak.- nyitott ajtót egy mosolygós Niel. – Gyere be ! –fogta meg a kezem,majd behúzott a dormba.
Mindenki a nappaliban volt,kivéve L.Joet.
- Miiin ! – köszöntek a srácok,szinte egyszerre,mikor odasétáltunk hozzájuk.
- Sziasztok ! Hoztam egy kis ajándékot. –nyújtottam feléjük a kezemben lévő fonott kosarat,ami tele volt mindenféle földi jóval. Avagy tökéletes buli kellékekkel.
- Waow,te aztán tudod,hogy mi kell egy szülinapra.- nézett rám elismerően Chunji.
- Várunk még valakit? –néztem körbe.

hát akkor induljunk. ( még beugrottam egy turmixért)

-          Nem, ennyien leszünk.- rázta meg a fejét Minsoo. Kicsit meglepődtem,hogy rajtam kívül senki mást nem hívtak meg,de nem firtattam.
- Jézusom de régen láttalak.- kapott fel hirtelen Choi,majd megpörgetett.
- Héhé,le ne ejtsd. – fogta meg a vállát C.A.P . Choi szúrós tekintettel nézett rá.
- Na,akkor kezdődhet a buli. Itt kezdjük,aztán el is mehetünk valahová.- csapta össze a tenyerét Ricky.
- Bocsi srácok,itt vagyok.- hallottam meg a hátam mögül L.Joe hangját. Egy kissé dobogni kezdett a szívem. –Szia Min. – jött közelebb. – Jól… nézel ki.- vakarta meg a halántékát.
- Köszi, te is. –válaszoltam,kissé szaggatottan. C.A.P közénk ugrott,és átkarolta mindkettőnk vállát.
- Oh, szép is a szerelem. Na,de ne tűnődjünk a múlton ! Kezdődjön a buli !- csapta össze a tenyerét,majd a kanapé melletti hangfalhoz lépett. Nem vettem fel,amiket imént mondott,már megszoktam,hogy ezt csinálja. Bevallom néha kissé kínos csend volt L.Joe és köztem,de általában feloldódtunk . Remélem ez most is így lesz.
- Egy próba és manager mentes nap. Vagyis este. Boldog szülinapot magamnak ! És mindenki másnak.- kacsintott,majd bekapcsolta a hangfalat. A zene dübörögni kezdett.
Kipakoltuk a kosár tartalmát,majd előkerült a whisky, a vodka és a Jack Daniels is. Egyszóval kezdtek elszabadulni a kedélyek. Oh, és volt torta is.
Végül úgy döntöttünk,hogy nem megyünk sehová,hanem maradunk a dormban.

A nappalit átalakítottuk táncparketté,vagyis arrébb toltuk a kanapékat és a fotelokat. Nagyon hiányoztak a srácok,jó volt végre megint úgy bulizni velük,mint régen. Minsoo egyfolytában el akart „rabolni” a többiektől egy tánc erejéig. Végül beadtam a derekamat.Mikor már úgy éreztem,hogy,ha nem ülök le,menten össze esek, nyomtam egy puszit táncpartnerem arácra,majd a konyhapulthoz mentem,hogy töltsek magamnak egy kis vodkát.
- Min, mizu mostanában veled? –ült le mellém L.Joe,egy pohár whisky társaságában.
- Hát,semmi különös. De tényleg. Élem a kis életemet.- feleltem szórakozottan.
- Ah-ha. – ivott bele a poharába a mellettem ülő. – Mi a helyzet a szüleiddel ? Várj,inkább ne mondd el. Ne rontsuk el ezt a szép estét.- vigyorgott. – Szóóóval,most együtt vagy Sehunnal,ugye ?
- Igen. Ami azt illeti, elég régóta.- kortyoltam bele az italomba.
- Értem. És jó vele a… tudod ? – harapott bele az alsó ajkába.
- Részeg vagy.- löktem oldalba.
- Tudom.- felelte szórakozottan. – Nem válaszoltál a kérdésemre.
- Nem is fogok. – ráztam meg a fejem.- Megyek táncolni.- álltam fel,majd visszasétáltam a többiekhez. Tudtam,hogy L.Joe csak részeg,de avval is tisztában voltam,hogy józanon is megkérdezte volna. Én pedig ezt nem vele akartam megvitatni.
- Na,mi az ? Jó a buli. – karolt át hátulról C.A.P.
-Persze. Jobb nem is lehetne. Bár kezd elfogyni a vodka.- mutattam a konyhában ülő L.Joe felé,akihez időközben csatlakozott Niel és Choi is.
- Hé,ők tulajdonképpen még nem is ihatnak. Legalábbis Choi még biztosan nem. –csattant fel C.A.P,majd a konyha felé indult. Én csak nevettem.
Az este többi részében táncoltunk,beszélgettünk és ittunk. Avagy jól éreztük magunkat. nem esküdnék meg rá,hogy a srácok emlékezni fognak mindenre,de nem is baj.

Reggel a kanapén fekve ébredtem. Fejem Minsoo vállán volt,az ölemben L.Joe feküdt, a földön,közvetlenül a lábam alatt pedig Niel ébredezett. A többiek pedig szétszóródva feküdtek a nappaliban.
- Jó reggelt. Fáj a fejem.- vakarta meg a halántékát Minsoo.
- Nekem is. De ezt a helyzetet meg tudnám szokni.- fordult felém L.Joe,még mindig az ölemben fekve.
- Nyugodtan felkelhetsz.- löktem arrébb nevetve.Lehet,hogy nem kellett volna,mert legurult az ölemből,a földön fekvő Nielre.
- Áu,basszus !
- Bocsi, Niel.- néztem rá,bocsánatkérő fejjel.
- Semmi gond. L.Joe szálljál már le rólam. – nyavalygott,miközben próbálta lelökdösni magáról.
- Jó reggelt. Fél óránk van a próba kezdéséig. –tápászkodott fel a földről Chunji.
A srácokkal együtt indultam el. Szegények,remélem végig tudják valahogy csinálni a mai próbát. Eléggé kiütötték magukat. Én sem voltam a toppon,de nem ittam olyan sokat.

Mikor hazaértem,úgy éreztem,hogy a problémáim is hazaértek velem. A telefonom csörögni kezdett. Reméltem,hogy Sehun az. Tévedtem. Apa volt.

Soyun: Gyűrű

Igen. Sajnos lebuktam. Ha a doki nem hív oldalra akkor amikor B-t kísértem el, akkor szerintem ma nem készülnék arra, hogy vacsi közben -vagy után-, elmondjam mi is a baj. Az elmúlt hetekben, nagyon kerültem mindenkit, pedig sokszor voltak itt a fiúk, Jun is próbált beszélni velem, de olyankor inkább elmenekültem. Nem jó ez így. Napjaim nagy részét a kórházban töltöm, este ha van erőm haza megyek, ha nincs akkor a kórházban alszok. Jongin azt hiszi van valakim, ezért tegnap előtt összevesztünk. Remélem azért ma eljön.
Mindent kiraktam az asztalra, elmentem zuhanyozni, persze megint jött a hajam nagy része, szárítás közben. Hajam egy kendővel takartam el, mert nagy részen már semmi sincs.
Megint rám tört a hányinger, ezért bevettem a gyógyszerem.
-Soyun! Itt vannak a fiúk. Jongin is. - hallottam Jun hangját.
-Megyek. - megigazítottam a kendőt, kézbe vettem a laptomom, és amíg kimentem, bekapcsoltam, bejelentkeztem Skype-ra, és hívni kezdtem Meit.
-Szia. Rendesen látsz? - szólalt bele. Elmosolyodtam.
-Szia. Persze. Hiányzol csajszi. - szomorodtam el.
-Szia Mei! - jelent meg mellettem Kyungsoo.
-Szia Kyungsoo. - nevetett fel Mei.
-Kérem! - kapta ki a kezemből Kris a gépet és a nappaliban letelepedett. Kuncogva mentem a konyhába.
-Mi ez a kendő? - kérdezte Lay.
-Kris épp Mei-el beszél. - mosolyogva intettem a nappali felé, és nagyon remélem, hogy nem veszi észre, hogy terelek. Így is lett. Lerakta a poharát és kirohant. Jongin állt előttem.
-Ne haragudj rám kérlek. De majd megtudod, hová tűnök el folyton. - hajtottam le a fejem. Nem szólt, csak kiment a nappaliba.
Yemin és Danbi segített az ételt az asztalra rakni, és leültünk enni. Jó volt a hangulat, Mei az asztal főn volt, és evett. Nagyon aranyos volt. Desszert csoki puding volt, és csokis süti ezt már a nappaliban ettük.
-Yun? - szólt Mei.
-Hmm? - néztem fel kanállal a számban.
-Mire az a kendő a fejedre? - nézett furán.
-Hát... - itt Danbira néztem, aki bólintott aprót, ezzel erőt adva, hogy elmondjam, mi a helyzet. -A múltkor, túl sokat fájt a fejem.. és elmentem a dokihoz.. - lassan kibontottam a kendőt, és le is vettem. -Azt mondta, tumorom van, ezért kemoterápiát kell alkalmazni, mert műteni nem lehet. Pár hete járok a kórházba, és egy hete hullani kezdet a hajam is. Ezért a kendő. - markomba fogtam egy maroknyi hajat, de nem néztem fel. Aztán lassan felemeltem a fejem. Lányok -B-t kivéve mind sírtak, Tao, Kyungsoo, Luhan, Jun, és Xiumin is könnyes szemmel néztek. A többiek le voltak sokkolva.
-De ugye... nem...?  - kérdezte Minseok.
-Nem tudom. Egyre rosszabb. A kezem, a lábam folyton remeg. Van, hogy semmit se tudok megfogni, és a múltkor, amikor Jongin hívott, hogy hol vagyok, akkor két napig járni se tudtam. Doki bent tartott. Azt mondta, a tumor nem akar kisebb lenni, szóval tovább folytatjuk még három hónapot a kemót. Viszont Én írtam egy végrendeletett... - Jongin szakított félbe, azzal, hogy felpattant, és kirohant az erkélyre.
-Ez eszedbe se jusson Soyun! - szólt rám Yemin.
-Megfogsz gyógyulni. Ha más nem, akkor keresünk egy speciálistát, de nem fogsz meghalni. Meg ne próbáld! - szólt rám Mei. Könnyei végig folyt az arcán. -Nem fogunk egyedül hagyni, Te se tedd ezt velünk. - aztán hirtelen kilépett. Holnap felhívom és bocsánatot kérek.
-Gyerekek -álltam fel -, a doki nem sok reményt adott. Ezért jobb ha felkészültök. Harcolni fogok, de nem tudom meddig fogom bírni. - néztem Jonginra.
-Menj ki hozzá, addig mi rendet rakunk. - B adott a homlokomra egy puszit -kanapéről könnyű volt, kis törpe-, Én visszaraktam a kendőt, és rámosolyogtam mindenkire, majd kimentem Jonginhoz.
-Ennél a hírnél, még az is jobb lett volna, ha bejelentetted, új pasid van. - mondta.
-Jongin... - megöleltem hátulról. -Nem akartam fájdalmat okozni, és így, hogy eltaszítalak, könnyebb lett volna ha meghalok. - mondtam a hátába.
-Ne mondj ilyet! Csak ezt ne! - kiszakította magát a karjaimból, amik tehetetlenül hullt mellém. Hajába túrva nézett rám.
-Láttad, hogy nézek ki! Láttad milyen lettem. - fintorogtam.
-Nem fogom hagyni, hogy egyedül menj mostmár bárhová, veled leszek, ha kell valami azonnal hívsz, vagy engem vagy a fiúkat, mindegy csak szólj. És amint meggyógyulsz, elveszlek, és boldogan élünk tovább. - állt elém.
-Mindig burkoltan jegyzed meg a legfontosabb dolgokat. És nem azt mondtad, hogy "ha meggyógyulsz", hanem "amint". Ennyire hiszel bennem? Abban, hogy megyógyulok? - néztem azokba a gyönyörű szemekbe.
-Mert tudom, hogy jól leszel. És mert már megvan a gyűrű. - mosolygott.
-Nem mondok igent. Csak az oltár előtt. Vagy az utolsó leheletemmel a halálos ágyamon. - fogtam meg a kezét, és az arcát. -Addig tartsd meg a gyűrűt. 
-Szeretlek. - mondta a csók után.
-Én is téged Dance machine. - homlokom a mellkasához nyomtam. Megint rosszul voltam, és Ő pedig megölelt.

Miután bementünk,  Xiumin kijelentette, hogy ide költözik segíteni. Mondtam neki, hogy holnaptól kórházba kell maradnom a remegések miatt, mire Jongin jelentette ki, hogy jön velem. Hatalmasat nevettem.
Lassan mindenki elment, csak mi négyen maradtunk.
-Nekem legalább elmondhattad volna. - mondta Jun.
-Nem mertem. - hajtottam le a fejem.
-Pedig jobb lett volna ha az elején elmondod. - mondta Xiumin.
-Tudom. - sóhajtottam.
Persze még maradtunk fent, aztán Jongin ment utoljára fürdőbe.
-Jongin! Várj. - mentem vele. -Segíts nekem kérlek. - egy ollót vettem elő.
-Tömeg gyilkosság? - mosolyogva jött be.
-Le kell vágni a hajam, mert úgy is kihullik. - vontam vállat.
-Rendben.
Megszabadultam a hajamtól, és Jongin még le is borotválta. Majd felraktam a kendőt.
-Kész is vagyok. - néztem Jonginra. -Köszönöm. - puszit adtam az ajkaira. -Bent várlak. - vigyorogva néztem rá, és beharaptam az alsó ajkam.
-Két perc és kész leszek! - ledobta a pólót és a boxert magáról, és beállt a zuhany alá, Én pedig nevetve szaladtam a szobámban, és bújtam a paplan alá.
Jongin tényleg hamar megjött, és gyönyörű perceket, és órákat éltünk meg együtt. De hiányzott már.
Másnap pakolni kellett pár dolgot, de Jongin nem bírt magával, és beakarta magát is csomagolni, Én pedig mondtam, hogy könnyebb lenne neki bejárni a lábán. Jó volt, hogy jó hangulatot akart okozni. Szóval jó kedvvel indultam a kórházba, ahol Namjoon várt már. Jongin nagyon csúnyán nézett rá.
-Namjoon Ő Jongin akit mondtam, hogy a barátom. Jongin, Ő a szobatársam Joon. - mondtam.
-Uh de jó pasi. Ha már nincs szükséged rá, átveszem. Olyan cuki. - vigyorgott Joon, Én pedig elnevettem magam.
-Tény, hogy egy nőfaló egyed, de senkinek se adom. Még neked se Nam. - néztem Jonginra, akinek vörös volt a feje. Igen. Joon meleg, és most ráhajtott az Én Jonginomra.
-Megyek próbára, később bejövök. - nézett rám, és kaptam egy puszit. -Szeretlek. - mosolygott.
-El fog kopni ez a szó annyit használod. - kuncogtam.
-Nem érdekel. - kiegyenesedett, és elindult az ajtóhoz. Nam behajolt, és végig mérte.
-Formás! - jelentette ki, mire Kai megállt.
-Az. De még, hogy. - Jongin úgy iszkolt ki, mint aki bent se volt.
Hamarosan jött a nővér, így mehettem a kezelésre.

Seo Young - Welcome in the dorm

Miután Min elment enyhén szólva elszabadult a pokol a lakásban. Mia úgy gondolta,hogy ő begyújtja a kis kandallómat,amit mellesleg nem használtam,mert volt fűtés,úgyhogy az csak amolyan dísz volt. Alatta volt pár fa,de már akkor is ott voltak,mikor ide költöztem. De drága barátnőmet ez nem akadályozta meg abban,hogy kísérletet tegyen a lakás felgyújtására. Szerencsére Kiouske-nak a szüleinél van kandallója,így ő tudta,hogyan kell normális rárakni a fát a már égő parázsra. Végül is egész jól sült el a dolog. Kivéve,hogy eléggé büdös volt eleinte a rosszul égő tűz miatt. Ettől függetlenül azért vicces volt,ahogy szenvedtünk vele. A nap többi részében nem igazán csináltunk semmit. Egészen estig. Amikor is Kai hívott,hogy menjek át a dormba,mert túl régen találkoztunk már. Olyan 8 óra lehetett. Persze elmondtam neki,hogy társaságot is vinnék,ha a managernek nem baj,hogy még több civilt cipelünk fel az amúgy is „privát” dormba. Idézem a választ „Amiről nem tud,az nem fáj neki”. Így hát kis csapatunk felkerekedett és a dorm felé vette az irányt. De ez sem volt ilyen egyszerű. Mikor leértünk az utcára Mia már remegett az izgalomtól. Igen,az EXO miatt. Viszont a srácokat egészen más hozta izgalomba. Még pedig az utcán parkoló fehér szépségem. Hát igen….ezt elfelejtettem közölni velük.
- Azt a jó rohadt! – csattant fel Kiosuke a kocsimhoz rohanva.
- Honnan a fenéből volt neked pénzed egy Mazeratti-ra? – szólalt meg Seiji is.
- Nekem sehonnan. Kai-tól meg Luhan-tól kaptam.- feleltem kicsit halkan. Erre már Mia is kapcsolt és egy hatalmasat sikított a fülembe.
- Áúú! Normális vagy? – legyintettem meg a fejét.
- Seo,jézus mária! Te bekerültél az idolok elit világába! – ugrándozott.
- Ha te mondod. Na még ma elindulunk? Ha nem sietünk az „idolok” lefekszenek aludni,mert sűrű a menetrendjük. – vettem elő a slusszkulcsot.

Konkrétan élet-halál harcot vívtam Seiji-ékkel a vezető ülésért,de végül sikerült elfoglalnom. Viszont megígértem nekik,hogy visszafele valamelyikőjük vezethet. Volt egy olyan érzésem,hogy ebből is veszekedés lesz. Mikor megérkeztünk a dorm elé,és elindultunk fel a lépcsőn Mia úgy szorította a kezem,hogy konkrétan elfehéredtek az ujjaim.
- Oké. Most arra kérek mindenkit,hogy kicsit vegyen erőt magán és próbáljon meg aránylag normális lenni. Menni fog? – néztem rájuk,mikor az ajtóhoz értünk. Szinte teljesen egyszerre bólintottak.
- Oké. – mosolyogtam rájuk és bekopogtam. Szinte rögtön kinyílt az ajtó és egy mosolygós Lay állt előttem.
- Seoo! Jajj de rég láttalak! – ölelt át. Hallottam hogy Mia sűrűbben veszi a levegőt.
- Igen,tényleg régen találkoztunk. Őőő hadd mutassam be neked a legjobb barátaimat japánból. Ő itt Kiosuke,Mia és Seiji. – fordultam a kis csapatom felé. Lay még mindig hatalmas mosollyal az arcán nyújtott nekik kezet. A fiúk aránylag nyugodtan viszonozták a gesztust és bementek a dormba,viszont Mia már nem volt ilyen könnyű eset. Úgy kellett el lökdösni Lay-től. Szegény kicsit sokkor kapott.
- Bocsi,csak nagyon nagy fan és kicsit sok neki ez az egész. – dőltem kínai barátomnak. Ő csak elnézően legyintett.
- Semmi baj. Aranyos lány. - mosolygott.
-  Igen,csak kicsit lökött. Amúgy mindenki itthon van? – kérdeztem.
- Őőő Kai,Luhan,Chanyeol,Chen,Baek ééés szerintem Kris. A többiek nem tudom hol vannak. – rántotta meg a vállát.
- Haha értem. Szerintem kezdetnek ennyi éppen elég lesz Mia-nak. –nevettem. Lay-el bementünk a többiek után a nappaliba,ahol Kai és Chen ült. Ahogy elnéztem már mindketten bemutatkoztak japán barátaimnak. Ezt Mia arckifejezéséből gondoltam. 
- Seo! Seo! – rántott maga mellé barátnőm.
- Mivan? – néztem rá.
- E-ez Kai… - mutatott az előttünk állóra. Kkamjong megfogta a kezem és magához húzott egy ölelésre.
-Héé Mia, kicsit nyugodj meg. – karolta át Kiosuke nevetve.
- Ugye tudod,hogy el kell mesélned a szilveszteredet?! – suttogta Kai.
- Majd meglátom. – kacsintottam rá és elengedtem.
- Luhan a szobájában van? Amúgy szia Chen! – intettem neki is.
- Szerintem igen. Szia Seongy. – vigyorgott Chen.
- Oké. Figyeljetek.  bemegyek Luhanhoz és majd kihívom ide, hogy bemutatkozzatok egymásnak,jó? – indultam el párom lakrésze felé.
- Oké,de siess! – kiabált utánam Mia. Mielőtt benyitottam bekopogtam az ajtón. Egy halk „gyere” után , kinyitottam az ajtót és bementem a szobába. Lulu az ágyán ült és a telefonján ügyködött valamit.
- Sziaa idegen! – sétáltam oda az ágyhoz.
- Seo! – pattant fel és magához rántott. Éreztem,hogy elveszti az egyensúlyát és rádőlünk az ágyra. Nevetve csókoltuk meg egymást.
- Tudod,hogy hiányoztál? – suttogta a hajamba. Én a vállgödrébe fúrtam a fejem és átöleltem a derekát.
- Igen,mert nekem is hiányoztál. El akarom mesélni a szilveszterem! És veled is van mit bepótolnunk! -  csókoltam meg a nyakát , férfiasságára simítva. Az alattam fekvő halkan felnyögött ,mire elmosolyodtam.
- De,előbb! Emlékszel,hogy meséltem neked a japán barátaimról? – ültem fel hírtelen.
- Őőőő azt hiszem. Az a két fiú meg a lány?
- Igen. Na szóval,ők most itt vannak. Konkrétan a dormban.
- Mi? Komolyan? – ült fel Luhan is.
- Lejöttek hogy velem szilveszterezzenek. És az a helyzet,hogy Mia eléggé nagy EXO fan ,szóval remélem nem baj,hogy eljöttek velem.
- Nem,egyáltalán nem baj. Mondjuk a managernek nem szabad megtudnia. De már amúgy is meg akartam ismerni őket,szóval örülök neki! – fogta meg a kezem.

Seijii xd ♥

Szerintem mondanom sem kell,hogy mikor Mia meglátta Luhant egy kisebb sokkot kapott ismét. Szerelmem nagyon aranyos volt. Mindenkinek japánul mutatkozott be. Persze a japán tudása kb annyi volt,mint az én kínaim szóval utána már én fordítottam. Kb. éjfél körül indultunk haza. Nagyon jól érezték magukat a dormban. Az este folyamán az összes EXO tag befutott,úgyhogy drága barátnőmnek mindegyik „idol”-jával volt alkalma megismerkedni. A srácok is nagyon jól kijöttek az EXO-val. Nagyon boldog voltam,hogy így alakult. Kai-al kicsit bevonultunk a szobájába beszélgetni. Elmeséltem neki a szilveszterem és ő is mesélt egy két dolgot,de azok nem igazán publikusak. Bocsiii.

Seiji magán showja xd

Hazafelé Kiosuke vezetett. Mikor felértünk a lakásba verseny ment a fürdőért. Mia ért oda legelőször az ajtóhoz,úgyhogy ő volt az első .
- Húúúú ez aztán érdekes nap volt. Ha ezt megtudják otthon. –dőlt le a kanapéra Kiosuke.
- Haha tele lesz ragasztva a szobád EXO-val,mi? – nevetett Seiji.
- Hogyne. És megveszem az összes CD-jüket. – bökte oldalba Kio.
- Mondtam már,hogy jó,hogy itt vagytok srácok? – ültem le közéjük.
- Igen,de szeretem hallani. Úgyhogy mondogathatod! – karolt át Seiji.
- Héééé valakii. –Bent hagytam a törcsim a hálóban. Behozná valamelyikőtök? – kiabált ki Mia a fürdőből.
- Beee! – ordította vissza Seiji,majd felállt a kanapéról és a szobám felé indult.
- Nem baj,hogy Seiji viszi? – suttogtam.
- Úgyse lát semmi újat. – kacsintott Kio. Erre elnevettem magam.

Olyan hajnali 3 fele feküdtünk le. Nagyon jól elvoltunk. Régi sztorikat elevenítettünk fel és előkerült egy kis pia is. Talán nem is olyan kicsi. Legyen elég annyi,hogy a végén Seiji fejen állt a falnál,majd egy fekete bundában divatbemutatózott. Fájt a hasam a nevetéstől. Tényleg nagyon hiányzott már a hülye fejük.  Viszont holnap délután már dolgozni kellett mennem….
             Jó éjt Kio ♥

Seo Young - I missed you guys

Reggel arra ébredtem,hogy valaki arcon vág. Kinyitottam a szemem és levettem a fejemről Mia kezét. Barátnőm még mindig mélyen aludt,ami rólam már nem volt elmondható. Ránéztem az órára :13:42.
- Boldog 2014-et! – suttogtam és kikászálódtam az ágyból. Lábujjhegyen mentem el az ajtóig,majd kisétáltam a nappaliba. Seiji még mindig a kanapén feküdt,de időközben megszabadult a felsőjétől. Elnyomtam egy nevetést és a konyha felé vettem az irányt,hogy csináljak magamnak egy kávét. Hírtelen megéreztem egy kezet a vállamon,majd valaki ölelésbe vont.
- Csinálj nekem is! – hallottam meg Kiosuke kómás hangját.
- Oké. Hogy vagy? Nagyon kiütötted magad . – pusziltam meg a kezét.
- Soha jobban. Csak jó lenne,ha nem látnék mindenből kettőt. – felelte,majd elengedett és a pultnak dőlt.
- Jó kis este volt. És nagyjából emlékszem is rá. – elmélkedett az egyik csészémet tanulmányozva.
- Akkor jó. Én is jól éreztem magam. De szerintem Seiji nyerte a party királya címet. Mindig is nőcsábász volt,de tegnap nem volt semmi. – nevettem,miközben kiöntöttem a kávénkat a bögrékbe és álmos barátom felé nyújtottam az egyiket.
- Hááát mióta elmentél volt egy két „kapcsolata”. Vagyis inkább éjszakája. – ivott bele a kávéba.
- Hallottam róla. De komolyan össze jöttek Mia-val? – erre a mondatomra Kiouske majdnem megfulladt a kávétól.
- Te..meg honnan tudsz erről?
- Mia kotyogta el mikor hazaértünk. Szóval?
- Hááát én nem mondanám összejövésnek. Inkább csak mindannyian magunk alatt voltunk mikor elmentél és ők valahogy egymásra találtak. De nem volt hosszú életű a dolog. Alig egy hónapig jártak. És szerintem az sem állt sokkal többől szexnél. Látnod kellett volna az arcukat,amikor rákérdeztem. –mosolyogta el magát.
- Hát el tudom képzelni. De ez akkor is durva. Mármint én valahogy mindig sejtettem,hogy ők egyszer még le fognak feküdni egymással,de hogy tényleg megtörténjen. – dőltem én is a pultnak.
- Háááát az élet tele van meglepetésekkel. – kacsintott rám a mellettem lévő.
- De héé. Veled mi újság párkapcsolat terén? Mármint láttam,hogy tegnap volt egy meneted egy csajjal,de valami komolyabb japánban?
- Nem nagyon. Inkább csak egyéjszakás kalandok. Illetve volt egy lány,akivel kicsit hosszabb ideig együtt voltam,de semmi komoly. De szerintem 20 évesen nem kell elsietnem semmit. – mosolygott szájához emelve a csészéjét.
- Persze,igazad van. Csak érdekelt,hogy mi van veletek mostanában. Rettenetesen hiányoztatok. – dőltem a vállára.
- Te is nekünk. Ne tudd meg Mia mennyire ki volt mikor elmentél. Persze Seiji és én is,de mi nem mutattuk annyira ki,mint ő.
- Sajnálom. Tudom,hogy nagyon hírtelen döntés volt,de te is tudod,hogy lépnem kellett valamit az életemben. – néztem rá.
- Igen,tudom. És mind nagyon örülünk ,hogy itt végre boldog vagy. Nekünk ez a legfontosabb. –nyomott egy puszit a fejemre.
- Nagyon jól esik ezt hallani. De amúgy Mia se volt semmi tegnap. - nevettem.
- Hát tud bulizni az biztos. De mindannyian eléggé elengedtük magunkat. Úgy érzem lesznek még itt jó bulik. - mosolygott.
Hírtelen csengettek. Úgy megijedtem,hogy majdnem kiöntöttem a kávét. Viszont Seiji még erre sem ébredt fel.
- Megnézem ki az. Te addig takard már be Seijit valamivel. – mutattam a kanapén fekvőre,majd az ajtó felé indultam. Mikor kinyitottam egy mosolygós Min állt előttem.
- Min! Szia! Hát te meg? – lepődtem meg.
- Boldog új évet Seo! Csak gondoltam átugrom egy kicsit. Látom most keltél. Hosszú volt az éjszaka? – kacsintott rám miközben becsusszant mellettem a lakásba.
- Hátőőő úgy is mondhatjuk. Most egy kicsit zsúfolt a lakás és légyszi beszélj halkan. – tettem a szájára a kezem. Barátnőm értetlenül nézett rám,de bólintott.
- Hogy érted az ,hogy zsú…ó te jó ég,ez ki? – csattant fel az alvó Seiji láttán,aki valljuk be,nem volt éppen rossz látvány. Nem tudom,hogy Kiosuke hová tűnt,de imádkoztam,hogy legyen rajta felső mikor kijön.
- Ő? Ő itt Seiji.
- Az a Seiji,akiről meséltél a csaj bulin? Nem mondtad,hogy ilyen dögös . – kapta a szája elé a kezét.
- Szerencse,hogy ezt nem hallotta. Csak növelnéd az egóját. – nevettem.
- De hogy kerül ide? – fordult felém Min.
- Hááát tegnap Mia,Seiji és Kiosuke beállítottak hozzám,hogy együtt szilveszterezzünk. – feleltem.
- Juuuuj tényleg? És ők is itt vannak?
- Igen. Mia a szobámban alszik Kiosuke pedig…..itt is van! – rántottam magam mellé az éppen a fürdőszobából kilépő srácot.
- Őőő hello. – köszönt zavartan.

Mert egyszerűen nem bír felöltözni xd ♥

- Óóó várj. Elő kell szednem a japán tudásomat. khm… Jó reggelt. – köszönt Min japánul. Kiosuke erre elmosolyodott és egy meghajlás kíséretében viszonozta a köszöntést.
- Jajj de dögös ő is! – csattant fel Min.
- Héhé nyugi. – nevettem.
- Kiouske,ő itt Min. Min ő itt Kiosuke. – mutattam be őket egymásnak. Min egész jól beszélt japánul. Kicsit meg is lepődtem rajta.
- Mondanám,hogy üljünk le a kanapéra,de valaki befoglalta. - nevettem. Ahogy kimondtam csattanást hallottunk a nappali felől. Odarohantam és megláttam,hogy Seiji éppen próbál feltápászkodni a földről káromkodások kíséretében.
- Hé haver,jól vagy? – ment oda hozzá Kiosuke,hogy felhúzza a földről.
- Nem. Baszottul kettőt látok mindenből és fáj a nyakam. – szitkozódott Kiosuke-ra támaszkodva.
- Gyere. Adok fejfájás csillapítót. – fogtam meg a kezét és a konyha felé húztam. Mikor elhaladtunk Min mellett Seiji megtorpant.
- Jajj ne. Lányokat hallucinálok. És fázom. – dörzsölgette a szemét.
- Nos,mivel félmeztelen vagy ne is csodálkozz rajta. És nem hallucinálsz. Ő itt a barátnőm,Min. – feleltem. Min eléggé egyértelműen lefagyott Seiji láttán. Meg tudtam érteni.
- Óóó igen? Szia Min,Seiji vagyok. – köszönt koreaiul.
- Mióta beszéled te a nyelvet? – csattantam fel.
- Tegnap este többek között ilyen nyelv leckében is volt részem. –kacsintott rám,majd a konyha felé indult.
- Hogy bírod te ezt? Két ilyen szexi pasival egy lakásban. –suttogta Min.
- Én nem gondolok rájuk „úgy”. Olyan mintha a bátyáim lennének. – mondtam. Közben Mia is csatlakozott hozzánk,úgyhogy őt is bemutattam Min-nek. Miután nagy nehezen elküldtem Seijit zuhanyozni, Mia,Kiosuke,Min és én leültünk a kanapéra.

Hogy ne mindenki csak Seijit imádja xd Kiosuke :)

- Szóóval te vagy Sehun barátnője? Waaa annyira szerencsés vagy. –ájuldozott Mia.
- Haha azért annyira nem nagy szám. Ugyan olyan ember,mint bárki más. – felelte Min mosolyogva.
- Ilyet ne mondj neki. Úgy se hiszi el. –suttogta Kio. Erre Mia csak oldalba vágta.
- És meddig maradtok? – szólalt meg Min.
- Még egy hétig. Körbe akarok nézni Seoulban! – ujjongott Mia.
- Háát itt sok látnivaló van. Biztosan jól fogjátok magatokat érezni. – felelte Min.
- Én már most jól érzem magam. –hallottuk meg Seiji hangját a konyha felől,majd ő is leült közénk a derekán egy szál törölközővel.
- Seiji,az isten szerelmére! Öltözz már fel! – csattant fel Mia.
- Most miért? Van valaki akit zavar,hogy így vagyok? – emelte égnek a kezét Min-re pillantva.
- Olyan vagy,mint egy óvodás,aki nem hajlandó szót fogadni. – forgatta a fejét Kiosuke,majd felállt Seijit is maga után rángatva.
- Hééé óvatosan. Kevés kellett hozzá,hogy leessen az a bizonyos törölköző. –nevetett Seiji,miközben Kio belökdöste a szobámba.
- Hááát oké. Bocsánat Min. Nem mindig ilyen ám,csak most másnapos és ilyenkor kicsit megőrül. –sóhajtottam.
- Semmi baj. Láttam már durvábbat is. És nagyon jó fej. – mosolygott Min.
- Jajj és akartam kérdezni,hogy bemehetek majd a Vogue-ba? Mármint,ha a te anyukádé az egész itt koreában akkor te bárhová bemehetsz,nem? – folytatta Mia. Úgy éreztem hosszú délutánunk lesz.


U.I: megígértem,hogy soha senkinek nem mutatom meg,úgyhogy cssss. Ez a kis videó 2 éve készült mikor egy túl jól sikerült házibuliban kicsit elszabadult minden. Legalább 3 liter pia után. Seiji és Kiosuke azthitte,hogy Mia-val letöröltük. Hihi ez a mi titkunk.