Yemin - collapse

A nevelésre szoruló óriás bébi
a randi előtt.

Nos.. Mostanában elég sok minden történt és nem volt túl sok időm, hogy beszámoljak róla szóval most próbálom pótolni mindezt.
Az első és talán a legboldogabb hír, hogy drága lakótársam és Soyun összejöttek. Igaz kellett egy kis közreműködés.....

"- Hol van a nyavalyás telefonod?-jöttem ki a sodromból kissé.
-Minek az neked? - nyávogott a férfi ivadék.
-Írok Soyunnak mégis mire kéne?-néztem rá ártatlanul majd folytattam holmijainak átkutatását.
-Yemiiiiiiiin.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem hat meg. DongHoon most azonnal megembereled magad és elhívod randizni vagy tényleg megbánod, hogy megismertél.- néztem rá szigorúan bár nem gondoltam komolyan de ő ezt nem tudhatja.
-De nem mereeeeem.-nyafogott tovább.
-Chh. Tudtam, hogy még csak egy pisis vagy.-húztam az agyát de úgy látszik működött.
-Tessék.-nyomta kezembe paradicsom vörös fejjel telefonját.-Írj neki....
Elvettem a készüléket bepötyögtem pár sort, felmutattam a telefont, hogy Hoon is elolvashassa majd egy apró bólintás után megnyomtam a küldés gombot. Nem kellett sokat várni jött is a válasz. Ami egy újabb fél órás hisztihez vezetett... Végülis... minek nekem gyerek ha nevelhetek egy óriás csecsemőt?!
Miután kiszenvedtük, hogy az ezer különböző ruha közül melyik az az ezer-egy-edig  amiben valóban nagyon szívdöglesztően fest elindulhattunk.
-És mivan ha nem is vagyok szimpatikus neki? és ha rondának talál? Yemin forduljunk vissza én ezt nem csinálom... Mi lesz ha.......
-DONGHOOOOOOON! Elég legyen. Először is... miért ne lennél szimpatikus? Egy elbűvölően aranyos srác vagy. Másodszor. Olyan szívdöglesztően nézel ki, hogy azt komolyan tiltani kéne...
-Dehát te is vissza utasítottál.
-De az tudod jól, hogy nem azért volt.
-Jó tudom.-mosolyodott el halványan.
-Nos az utolsó pedig... komolyan nem tudok kiigazodni rajtad.. Olyan vagy akár egy feromon bomba. A járásod, a beszéded, a teljes kisugárzásod olyan magabiztosságot áraszt és ezt mindenki látja...a lányokkal is szeretsz flörtölni... de ha valami komolyabbról van szó akkor meg úgy viselkedsz mint egy 0 önbizalmú nyafogós gyáva kisgyerek.
-Jó jó tudom. Nem tehetek róla. Ígérem meg emberelem magam.-egyenesedett ki és már kezdtem reménykedni.... de mind hiába... megérkeztünk ő pedig miután meglátta Soyunt kiscica módjára próbált menedéket keresni.
-Ehhez nem a jó ember mellett ülsz.-mosolyogtam rá majd kinyitottam ajtaját és szó szerint kilökdöstem rajta. Ő mérgesen fújtatott Yun pedig jót mosolygott rajtunk.
-Szia Yun.-köszöntem oda neki.
-Szia Minnie.-köszönt vissza.
-Gonosz boszorkány.-morgott DongHoon bosszúsan.
-Énis téged.-formáltam kis szívet kezemből majd intettem és elindultam."

Azóta persze ezerszer kaptam hálálkodást az óriás bébitől hisz most minden jól megy köztük aminek hihetetlenül örülök.

                          Kiskutyáim egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek. Boss teljesen nyugodt 

és szófogadó míg a kissebbek....hááát ők nem annyira. Nico azt hiszem beleszeretett a tükörképébe. Egy igazi egoista kiskölyök tör zúz egésznap a lakásban majd elszalad a tükör előtt és mint akit megbabonáztak lenyugszik és csak bámulja magát. Juniorról sajnos nem tudok ilyen dolgot mondani... neki nincsen semmi ami lenyugtatná a kupi csinálásban. Cipőket hajigál és rág szét és szinte mindenben próbál kárt tenni. Testvérem szerencsére sok segítséget nyújt és kutya suliba járatja a rosszcsontokat. Nana épp velük volt kedvenc tanítónénijüknél mikor úgy gondoltam, hogy a a már kinőtt kis kutyaruhákat és néhány segéd eszközt amivel szobatisztaságra lehet nevelni a kis jószágokat át viszem Seo-hoz mert hallottam, hogy a szobatisztasággal problémái vannak az új csöppségnek.
" Az ajtóban álltam  majd becsöngettem... nyílt az ajtó mire egy hatalmas mosoly kíséretében vetettem volna barátnőm nyakába magam de egy szépen kidolgozott felsőtest megállított ebben. -Öhhm te nem Seo vagy.- szólaltam meg japánul hisz a srácról csak úgy virított, hogy az.
-Jó meglátás.-villantott az idegen egy szexy vigyort. -Seo dolgozni ment azt hiszem.
-Seiji ki jött?-jelent meg még egy dögös pasi és megtámaszkodott az ajtófélfánál karba tett kézzel......szintén hiányos öltözetben.....
Végig mértem rajtuk majd kissé el is vörösödtem hisz két pasi... alsógatyában és hááát....
-Nehogy félre értsd.-mentegetőzött a srác a reakciómat látva... -100%ig hetero vagyok! És ami azt illeti....-mért végig alaposan..-van kedved csatlakozni hozzánk? -a következő pillanatban pedig barátjától kapott egy nyakoncsapást.
-Ne haragudj miatta. Néha elég tapló tud lenni. Igazából bulizunk meg pókerezünk. Valóban csatlakozhatnál hozzánk ha van kedved.-mosolygott aranyosan.-Egyébkén Kiosuke vagyok ez a gyökér pedig Seiji.
-Naaaa ez igazán fájt.-kapott szívéhez színpadias szomorúságot tettetve Seiji.
-Örülök srácok.-nevettem el magam.-Én Yemin vagyok...ééés igazából most ráérek.
Mikor beléptem a lakásba nagyon meglepődtem. Egy csomó ember és tudom, hogy Seo egy rendszerető lány és hát azt hiszem nem igazán fog örülni ha ezt meglátja...
-Kérsz egy italt?-jött mögém Kiosuke.
-Igen köszönöm.-mosolyogtam és elvettem a felém nyújtott poharat. Tartalma csak úgy égetett és rettentő jól esett hisz már nagyon régen ittam alkoholt.
-Yemin te is beszállsz?- kiáltott nekem oda Mia (az idő közben megismert dilis trió egyetlen női tagja) 

-Persze. Pénzben játszotok?-kérdeztem kíváncsian hisz imádok pókerezni.
-Naná. Miben játszanánk? Persze ezt jobb ha Seo nem tudja meg.

*-* A felsőtest ami meg állított...

-Mi az amit jobb ha nem tudok meg?-jött egy nem túl boldog hang a hátunk mögül.
-Őőőőő szia Seo.-mosolyogtak erőltetetten mint egy rajta kapott kamasz aki épp lebukott a szülők előtt és hátat fordítva próbáltak meg elrohanni biztonságosabb helyre.
-Seiji! Kio! Állj és vissza fordul! Mia. Yemin... itt maradtok! Mindenki másnak kifelé!-kaptuk a parancsokat. - Srácok... egésznap dolgoztam tök fáradt vagyok és erre kell hazajönnöm? Mért csináljátok ezt mindig?
-Kitakarítunk.-mondta Mia.
-Az a minimum. De már megszoktam... De Yemin..még teis?-jött a döbbent kérdés.
-Háát igazából én csak nemrég jöttem deee bocsánat.-néztem kiskutya szemekkel rá.

-Jó neked megbocsájtok. Menjünk be a szobámba... Ti hárman pedig álljatok neki takarítani.-mondta majd elindult szobája felé velem együtt.
Még beszélgettünk, megsimogattam Holly-t és oda adtam a cuccokat amiket hoztam és azért a kutyasuli számát is megadtam ha mégse jönnének be a szobatisztaságra nevelő kacatok. Kiosuke elkérte a számomat, hogy ha van kedvem esetleg beülhetnénk valamikor egy kávéra amit örömmel fogadtam. Elköszöntem és elmentem."

És akkor jöhetnek a már nem olyan boldog hírek. Kris-el épp azt terveztünk, hogy elutazunk Taiwan-ba pár napra hisz az új ötletem előkészületei minden energiámat leszívták... kaptunk egy telefont. Bepattantunk autómba és már száguldottunk is a kórház felé.
"- Ez mégis, hogy történhetett Kris?-kérdeztem pityergés közben az útra koncentrálva.
-Hééhéé. Yemin... azt hiszem nekem kéne vezetnem.
-Nem kell jól vagyok. Lay-el beszéltél? Ő hogy van?-kérdeztem aggódva.
-Ő hívott és a hangja alapján nincs túl jól...
Mikor beértünk a kórházba azonnal felrohantunk. Mindenki ott volt köztük párom is. Oda siettem hozzá és megöleltem.
-Hogy van?
-Nem enged be senkit a szobába. Még Lay-t se... egyre aggasztóbb. Egyre jobban telt az idő és Soyun próbálta bekönyörögni magát míg egyszer csak kattant a zár és a lány már el is tűnt az ajtó mögött.

Mikor kijött Lay is bement.
-Azt hiszem kicsit jobban lehet ha már hajlandó beengedni őket. Figyelj... menjünk haza jó? Tudom, hogy nem akarja, hogy zavarjuk. B és Kris is tuti be fog menni majd mi visszajövünk holnap.
-Rendben. -bólintott majd hazamentünk."
Azóta Mei sokkal jobban van. Már meglátogattam és örülök, hogy látványosan javul a hangulata.

Ami pedig engem illet.... Háát Kris-el még mindig nem tudjuk, hogy mi is van... azóta többször is lefeküdtünk ami hatalmas lelki űrt okozott nálam.  Nem válaszolok a telefonokra és a lányokat is egyre jobban kizárom az életemből.. Aggódnak tudom.. de egyszerűen képtelen vagyok a szemükbe nézni. Krisel már csomószor átbeszéltük hogyan is lenne a legjobb talán ha elmondanám Taonak és számolnék a következményekkel?
"-Kris én ezt nem bírom tovább elkell mondanunk neki.-hisztiztem megint.
-Remek ötlet. És mégis, hogy gondoltad? ÁÁÁh Szia Tao Boldog Születésnapot...Ja és képzeld megcsaltalak Krisel többször is... sőőt még mindig szerelmes vagyok belé... Így gondoltad?-emelte meg a hangját és szinte a hangszíntől amit megengedett magának kedvem lett volna pofon vágni.
-Ezzel rohadtul nem segítesz jó?-váltam hisztérikussá és az eddig görcsösen kezeimben szorongatott telefonom földhöz vágtam.
-Sajnálom.. nem úgy gondoltam.-vont magához ölelésbe. "

Taoval is egyre többet és többet veszekszünk amitől még mélyebbre süllyedek. Lassan ezek a jelenetek mindennapossá váltak..már amikor találkozunk... ő a próbaterembe zárkózik én meg a műterembe. Csak épp nem arra használom amire kéne. A vásznaim átszaggatva hevernek kupacban a földön... a ceruzák egymást keresztezve félbe törve és elhajítva a terem összes sarkába. A hófehér falak most egy elveszett nő kétségbe esett pillanatait örökítik meg ahogy különböző festék áradatok folynak a falon és plafonról a szivárvány minden színét magán hordozva. A sarokban a földön ülve zokogtam mikor két kar ragadott meg.
"-Yemin. Drágám mégis mi van veled?-nézett keservesen körbe Tao.
-Engedj el kérlek.-suttogtam magam elé üveges tekintettel.
-Nem engedlek amíg el nem magyarázod. Nézd meg. Ez a hely egy katasztrófa. Mi történt veled?-vált egyre aggodalmasabbá hangja.
-Kérlek....-csak ennyit tudtam kinyögni mire elengedett én pedig összeestem. 

-Tehát nem vagy hajlandó elmondani igaz?-felnéztem rá és keseredettség ült ki arcára.
-Sajnálom.-temettem arcomat kezeimbe.
-Hát énis..
Nehezen felálltam, hogy szemébe nézhessek amiből képtelen voltam kiolvasni az érzéseket...
Egy könnycsepp jelent meg arcán és a következő pár szó olyan volt mintha kés hasított volna a szívembe.
-Azt hiszem....Vége van.
Elhagyta a szobát előttem pedig minden elsötétült.

Danbi: Hospital...we're going to break up.

Igen kicsit lemaradtam…vagy elvesztem, vagy fogalmazzatok úgy ahogy akartok, de igazából nem volt nagyon miről írnom, hiszen a kórházban unalmasan telnek a napok. Ez egészen addig így volt még Mei-el… nem is tudom, hogy fogalmazzak, talán az lesz a legjobb szó, hogy katasztrófa nem történt. Chanyeoltól tudtam meg, hogy legjobb barátnőm már egy napja ugyanabban a kórházban van, mint én, mert elvesztette a babát. Én közben szidtam, hogy mi az, hogy nem jó be, meg hogy mekkora egy… gondolom eltudjátok képzelni, mikre gondoltam. Meg se fordultam a fejembe, hogy talán valami gáz van.  És hát, igen óriási gáz volt. Tudtam, hogy nem engedne be, de azért megpróbáltam a lehetetlen és vérig sértve álltam a mankóimra támaszkodva, mikor Soyun-t beengedte.  

- B…B- jött utánam Yeol, mikor otthagytam mindenkit egy szó nélkül Mei szobája előtt.

- Mi van?!- álltam meg hirtelen.

- Mi a baj?

- Semmi.

- Persze… B ne legyél féltékeny, attól, hogy nem téged engedett be először az még nem jelenti azt, hogy kevésbé szeret.

Végiggondoltam amit mondott.  Közben Kris is utolért minket és ő is elmagyarázta, hogy Mei ettől még nagyon szeret engem, csak most úgy érezte nem tudnék neki okosat mondani, amit így utólag megértek, hiszen semmit nem tudtam volna mondani. Nem voltam még csak hasonló helyzetben sem ezelőtt hála istennek. Nem tudom mit kezdenék egy gyerekkel, ha még magamra se tudok rendesen figyelni.

- Nem bírtam kint várni. – szorongatta meg Létra Mei-t.

- Jól vagyok. – de kinézete nem erről tanúskodott.

- Hahó én is itt vagyok ám!- kapálóztam össze-vissza drága Saur párom hátán. – Yeolly tegyél le… Tegyél már le!- kezdtem el hátát csapkodni, nem éppen kedvesen.

- Basszus B idáig hurcoltalak… ha még egyszer megütsz, úgy mész vissza, ahogy akarsz. Ha a földön csúszva, a földön csúszva.

- Nem tennéd. - tudtam, hogy nem tenné, de azért abbahagytam háta csapkodását.

- De. – válaszolta és gyorsan letett, hogy megmentse magát esetleges újabb támadásomtól.  Miután eljutottam az ágyon Mei-.hez, mert Chanyoel volt olyan kedves és a legtávolabb tett le barátnőmtől. jól megölelgettem, majd megütöttem és , mint egy vulkán robbantam és gyors elhadartam az összes problémámat és amiért volt olyan „kedves” és nem engem engedett be először adtam neki egy plusz feladatot, hogy pingálja ki a mankómat, mert így nagyon unalmas.

a szépen kipingált mankóm. :D

Miután jól kitomboltam magam megkérte Yeolt, aki a menedzser utasítására se ment el, vigyen vissza a kórterembe.

- Nem alszol itt?- fészkeltem be magam az ágyba.

- Nem lehet. Már így is bűnbak vagyok. – hintett lágy csókot homlokomra, majd elindult az ajtó felé. A küszöbön állva megfordult és egy 1000 wattos mosolyt megeresztve távozott.  Nem sokkal miután elment már az álmok mezején voltam egészen addig még meg nem hallottam a kint készülőben lévő vihart. Telefonom után kutattam és sms-t kezdtem pötyögni szerelmemnek, de mielőtt elküldhettem volna, erőt vettem magamon és úgy döntöttem most az egyszer magamra hagyatkozom és egyedül vészelem át a vihart, ám erre sajnos( vagy inkább szerencsémre) párperccel később jött egy nővér, hogy átköltöztet egy másik szobába, ahol Mei-el leszek együtt. Annyira megörültem neki, hogy majdnem végigszaladtam a szobában örömsikolyokkal, de rá kellett jönnöm, hogy ez most lehetetlen küldetés lett volna a számomra, így csak az ágyon ülve örömködtem ki magam és vártam, amíg Alex,( kedvenc ápolom) be nem teszi lábát és át nem költöztet a közös kórterembe.

Már pakolásztam az ágyon ülve mikor kinyílt a kórterem ajtaja és egy Woobinka lépett be rajta. Gyorsan felkaptam mankóimat és száguldoztam feléje, majd a végén egy hatalmas ugrással a karjaiban végeztem.  Csak aztán vettem észre, hogy Mei is itt van.

- Jaj hát te is itt vagy?- másztam ki nevetve Binbin karjaiból és mankóimért nyúltam, hogy megszeretgessem barátosnémat, de inkább mentem az ágyamhoz pakolni. Nagyban elmerültem a táskámban, mikor egy mély hang hozott vissza a valóságba.

- B, hogy mosolygok?- fordult felém.

mert Woobinka szívdöglesztően aranyos. :3

- Úgy, hogy Meinek mindjárt mennie kell bugyit cserélnie…. ezzel a mosollyal képes vagy nála többszöri orgazmust előidézni. Jó vagy!- kacsintottam rá, majd visszafordultam értékeimhez, de azért közben fél füllel hallgattam Mei-t.

- Ennél lényegre törőbb nem is lehetnél. – repült egy párna a képembe.

- Seggfej. – mormogtam magam elé. Mielőtt végeztem  volna a pakolással hallottam nyomi arc kitörését és megakadályoztam, hogy világháború ezért eltanácsoltam Woobinkát, aki készségesen egy sunyi mosollyal az arcán ment ki.

Elalvás előtt még behívtuk Alexet, aki frissen, fiatalosan összetolta nekünk az ágyat. Mei már feküdt mikor Én még mindig azzal szerencsétlenkedtem, hogy normálisan le tudjak feküdni.

- Mei. – bökdöstem a hátát.

- Hmm?

- Fordulj már felém.

- Nem.

- Na..

- Nekem így kényelmes.

- De basszus, nem bírok bemászni, ebbe a kibaszott ágyba.

- Így jártál…- húzta magára takaróját, majd pár pillanattal később megszólalt hallva további szerencsétlenkedésemet.

- Hívjak valakit?

- Nem lenne egyszerűbb ha te segítenél?

- Az túl egyszerű. Felhívom neked Chanyeolt.

- Nem lenne egyszerűbb ha hívnál egy ápolót, ha már ennyire lusta vagy?!

Mei szép lassan felült, komótosan felgyújtotta az asztali lámpát, megkereste a nővérhívót és csigalassúsággal megnyomta. Pár perccel később bejött Alex, megbabrálta az ágyam, majd segített bemászni utána elköszönt és kiment. Ahogy becsukódott az ajtót Mei hatalmas hahótázásban tört ki.

- Kurvára nem vicces. - rúgta meg ép lábammal úgy, hogy nekiment a rácsnak.

Később lenyugodott kedélyek között, nem gyilkolva a másikat aludtunk el.

a szuper ágy,amit összetoltunk, csak a rácsot nem húzták le, hogy be tudjak feküdni.XD

Reggel a vizit előtt két idegbeteg falkatag állított be hozzánk.

- Hát ti… miért nem szóltatok nekünk?- váltott Chanyeol, mikor Lay hozzáért a karjához, hogy finomabban fogalmazzon.

- Félek a viharban… ahogy Mei is. – ezzel úgy gondoltam minden meg van magyarázva és indultam volna el a szobában lévő kis mosdóhoz, de párom szinte visszalökött az ágyra, hogy ezzel még nincs vége.

- Miért nem szóltatok? Még Woobint is beküldtem. – mondta Lay.

- Mert…- de már nem tudtam befejezni, mert drága Saur párom már mondta is.

- Telefon is van a világon.

- Arról nem hallottál még, hogy lemerül valami?

- És te töltőről?

- Azt hiszem kezdenek visszatérni.- bújt Mei Lay karjaiba.

- YAAAH.- mondtuk neki egyszerre.

- Mondom. –mosolygott.  Én bevágva a durcit, Chanyeolt, aki hozzám beszélt, szinte fellökve mentem ki a mosdóba.

- B most hova tűnt? – hallottam kintről Yeol hangját.

- Mosdó. –válaszolta neki Lay.

Éreztem, hogy Yeol egy picit ideges, vagy haragszik rám, vagy mit tudom én, ezért sietősre vettem a figurát már amennyire egy frissen műtött térddel és mankók társaságában gyorsan tudja az ember intézni a dolgait.

- Ne hőbörögj…- kezdtem mikor már kiléptem a szobába, de egyből bent rekedt mondatom másik fele. – Jézusoom.- fordítottam hátat és bezárkóztam a fürdőbe.

- B… most mi bajod van? –csapkodtam Channie az ajtót.

- L.Joee…itt .. és látott.. és úristen nincs rajtam smink.  – mondanom se kell mekkora kacagás kezdődött kint ezután, ami miatt tényleg nem akartam kinyitni az ajtót, de azért csak rávettem magam, hogy még közelebbről megcsodáljam kedvencem.

- Szia.- köszönt hatalmas mosollyal az arcán ByungHun. – Chanyeol már sokat mesélt rólad.

- Szia. Ajaj.- hajtottam le fejem.

- Nyugi csak a jó dolgokat mondtam. – suttogta fülembe párom, majd mankóimat Lay kezében nyomva visszavitt az ágyra.

megszexuálom *-* XD

- Ugye tudod, hogy nem vagyok nyomorék és tudok járni?!

Ezután Chanyeollal próbáltunk félretenni mindennemű veszekedést, de a beszélgetés folyamán egy-két csípős megjegyzés nem maradhatott el, amin vendégünk jókat szórakozott.  Mielőtt indulnia kellett volna lőttünk egy ötös szelfi és egy gyors telefonszámcsere után egy igencsak nem, barátias ölelés után engedtem/engedtük útjára a kicsi rappert. ( Igazából hozzám még ő is magas.XD)

- Most mi bajod van? – kérdeztem nem től kedvesen miután vendégünk már lassan fél órája távozott körünkből, de Yeol még mindig csendben gubbasztott a sarokban lévő kanapén. – Nem jössz ide? – veregettem meg magam mellett az üres helyett, de választ nem kaptam. – Na ne legyél már féltékeny, tudod, hogy ő a kedvencem. Mellesleg te hoztad be.

- Igen, azért, mert gondolom milyen szar lehet egyedül lenned egész nap, de akkor se kellett volna ennyire körberajonganod. – vágta be megint a durcát, de azért csak felállt és odabattyogott mellém, de nem feküdt be csak homlokomra adott egy puszit, majd kirángatva intettek nekünk búcsút. –Este jövünk. – köszöntek el tőlünk.

Mei-el gyorsan telt az idő szerencsére és nem kellett számolnom a perceket, hogy mikor jön az este, alias mikor jön végre egy látogató hozzám. Utáltam egyedül lenni, de a fiúk és lányok elfoglaltsága miatt nem sok látogatom volt a kórházban töltött rabságom alatt, viszont most szerencsémre és szegény Mei szerencsétlenségére volt egész nap társaságom és az este hamarabb eljött, mint gondoltam. őszintén még arra se emlékeztem, hogy ebédeltünk-e egyáltalán, de gondolom, hiszen semmilyen étkezést ki nem hagynék, persze ha ehető kaját szolgálnak fel, viszont ebben ez a kórház csillagos ötös volt, mert a koszt mindig olyan volt , amiből képes voltam jóllakni és nem csak durkáltam órákig az azonosíthatatlan kajarengetegben.

- Sziasztok.- köszöntek a fiúk hulla fáradtan.

- Ohh már ennyi az idő.

- El is mehetünk, ha gondoljátok.

- Nem. Te. –mutattam Chanyeolra.- Maradsz. Éjszakára is. A többiek meg a látogatási idő végéig. – parancsoltam be mindenkit a terembe.- Na mi van, kemény a debüt előtti munka?- próbáltam poénkodni,  de sajnos senki nem volt poénos kedvében.

- B, ez most nagyon nem vicces.

- Jaj Lulu pedig értékelhetnétek a jó kedvemet.

már nagyon hiányzott ez a 12 idióta. ♥

- Most valahogy mellőzd a poénokat humor Herold.

De valahogy nem akaródzott egész estére félretenni a tarsolyomban lévő poénokat és Suho „parancsát” mellőzve lőttem el őket, így megteremtve  a hangulatot , amit a kezdeti hullaszag se tudott elrontani és az alig mozgó emberekbe kedvet öntött. Az esténk így elég mozgalmasra sikeredett és a fiúk szerintem már alig várták, hogy megszabaduljanak tőlem, következtettem a gyors elköszönési hadműveletükből.

- Mire fel ez a jókedv?- ült ágyam mellé Yeol miután Mei-en kívül mindenki elhagyta a kórtermet.

- Ha minden igaz holnap szabadulok a börtönből. –örvendeztem.  Ezután beszélgettünk még egy kicsit,de láttam, hogy Chanyeol már mindjárt bealszik, így bemásztunk  a mostanra széttolt egyszemélyes ágyamra.

- Azért, ha lehet csöndben csináljátok. –szólt át Mei a függöny mögül nyögéseink hallatára, amit a fészkelődés és a jó pozitúráért folytatott művelet váltott ki belőlünk.

- Tudod mi nem szeretjük, ha néznek vagy hallgatnak közben minket, nem úgy, mint egyesek. - szóltam vissza egy csípőset, majd egy ’chhh’ válasz után csend telepedett a kórteremre.  Csak egy suttogást zavarta ezt meg.

- Jaljayo.- kaptam egy puszit homlokomra . miután Yeol mellkasára húzva ölelt meg.

CHANYEOL lefekvés előtti videója. :3

Mei: Egy átlagos éjszaka Bvel xD

Miután So kicsit rendbe tette a lelkem, úgy éreztem véget kell vetnem az Ön sajnálatnak és szembe kell néznem...Vele.  

Lay szinte bevágtatott a szobába, nem láttam Őt, mert nagy bátran a takaró alá bújtam és az ajtónak háttal feküdtem. 

-Mei....- szólalt meg. Az ágyam besüppedt, a takaró pedig emelkedni kezdett. 

-Ne! - rántottam vissza puha védőfalam.  

-Kérlek Mei, látni akarlak! - suttogta kínaiul - Napok óta nem láttalak. Mikor bekerültél azt hittem az ablakon ugrok ki. Amikor Doki elmondta, hogy mi is történt pontosan....Tudod mit csináltam? - úgy beszélt hozzám, mintha egy 5 éves kislány lennék. Mondjuk, nem mintha nem úgy viselkedtem volna.  

-Mit? - szólaltam meg én is anyanyelvemen.  

-Nagyon sírtam, aztán elmentem Woo Binhez...- a takaró csak úgy repült. 

-Miiiii? Minek mentél Te oda? Lay mit csináltál? - arca vékony volt és meggyötört, mintha csak egy tükörbe néztem voltam. Halvány kis mosoly jelent meg az arcán, tenyere szinte perzselte az arcom. Egy könnycsepp gördült végig az arcán. 

-Ő beszélhetett veled, érezhette Őt. - tekintete a hasamra vándorolt. Halkan sírni kezdett. Nem tudtam mit mondhatnék neki, így inkább azt csináltam, amit a legjobbnak láttam. Könnyei szinte újjá élesztették kicserepesedett ajkaim. Arcáról puha ajkaira vándoroltam. Csókja szomorúsággal volt tele, szinte éreztem ahogy szenved és marcangolja magát...miattam.  

-Szeretlek! - suttogta a számba és elmosolyodott. 

-Bátran kijelenthetem, hogy Én is szeretlek téged! - kuncogtam. Hevessé vált csókcsatánkat Unikornisom telefon csörgése zavarta meg. Mint kiderült, Krisen és rajta kívül már csak Yeolly volt a kórházban, a menedzser nem nagy örömére. Azonnali hatállyal haza tessékelte őket. Mintha csak egy végszó lett volna, hogy "Igen értettem, azonnal otthon vagyunk.", ugyanis Kris és Yeolly úgy törtek be, mint valami rinocérosz banda. Chanyeol még egy kis hátizsákot is cipelt B személyében. 

-Nem bírtam már kint várni. - szorongatott meg Kris.  

-Jól vagyok.  

-Látom....úgy nézel ki, mint egy vízi hulla.  

-Hahhó, Én is itt vagyok ám! - kalimpált barátnőm, ezzel nem kis feladatot adva barátjának, aki úgy dülöngélt, mint valami részeg - Yeolly tegyél le....Tegyél már le! - csapkodta kedves hátát, nem éppen kedvesen. 

-Basszus B idáig elhurcoltalak....ha még egyszer megütsz, úgy mész vissza ahogy akarsz. Ha a földön csúszva, a földön csúszva. 

-Nem tennéd. 

-De. - zárta le a vitát Yeolly, aztán lassan letette B-t az ágyra, aki nagy nehezen, de oda kúszott mellém és Krishez hasonlóan jól megölelgetett, aztán kaptam egy erős ütést a vállamba és jött a Danbi vulkán kitörés.  Plusz, amiért nem engedtem be senkit, megengedte, hogy kipingáljam a mankóját... 

Miután B kitombolta magát elment mindenki. Az éjszakás orvos mielőtt lefeküdtem volna aludni bejött, hogy közölje velem, ha valamire szükségem van, nyomjam a nővér hívót. Amikor kiment, megpróbáltam aludni, de a távolról érkező vihar nem  hagyott. Tudni illik félek a viharban, de csak éjszaka. Ismét már a takaró alatt voltam, amikor valaki átlyukasztotta az oldalam. Aztán a kezem kihúzta a takaró alól és egy gyűrűt húzott rá. Úgy éreztem, hogy rögtön, ott helyben szörnyet tudtam volna halni félelmemben. Gyorsan visszahúztam a kezem és tanulmányozni kezdtem az ujjamon lévő kis ékszert. 

Pakolás közben gyorsan kattintottam
az új gyűrűmről egy képet :3

-Hello Kitty? - motyogtam. 

-Ha nem tetszik vissza viszem. - a medve dörmögést már jól ismertem. 

-Mit keresel itt Woo Bin? - a telefonját a takaró alá dugta, sikerült is ki égetnie a szemem. Egy sms Laytől, amiben megkéri Woo Bint, hogy látogasson meg. 

-Tudjuk, hogy félsz a viharban. - nevetett rajtam jóízűen. 

-Épp most akartam átcuccolni Bhez. - ráfeküdtem a nővérhívóra, az orvos lihegve nyitotta ki az ajtót.  

-Mi történt? Jól van?  

-Tökéletesen. - mosolyogtam - Esetleg kaphatnék az egyik beteggel egy közös szobát? - kérdeztem, az orvos az órájára pillantott. 

-Hajnali fél1-kor akar költözni?  

-Van rá lehetőség? - kérdezte helyettem Woo Bin, de már pakolta is a cuccom.  

-Melyik beteg? 

-Moon Danbi - mondtuk egyszerre. Az orvos gyorsan elintézett nekünk egy szobát, a nővérek húzták a szájukat, de nem panaszkodtak. Pár lány és fiú ült a kórtermem előtt, a kezükben "Gyógyulj meg Mei!" vagy "MeY" felirattal ellátott kis plakátok voltak. Mikor megláttak megrohamoztak és bombáztak a kérdéseikkel. Volt köztük egy kb. 12 éves lányka, aki hatalmas barna szemeivel nézett. 

-Szia! - köszöntem oda neki, de nem válaszolt, csak Woo Binre, majd rám nézett - Mi nem vagyunk együtt. Csak Lay Oppa nagyon elfoglalt, tudod comeback. - kacsintottam felé, amitől széles mosoly nyúlt szét az arcán és a nyakamba ugrott.  

Elbúcsúztam tőlük és már mentem is barátnőmhöz, aki ha minden igaz már közös kórtermünkben várt. Mikor beléptem, oldalamon exemmel, úgy tűnt, mintha neki jobban megörült volna, mint nekem. Egy plusz ágy volt az enyém mellé készítve, amire mikor rájöttem, hogy azt Woo Binnak készítették ki vöröslő fejjel mentem a fürdőbe. 

-Mei! Jól vagy? Tiszta piros az arcod. - lépett be a szoba egyetlen hímneműje.  

-Csak halkan csináljátok! Köszi! - kiabált be barátnőm, amitől még vörösebb lettem. 

-Jól vagyok! Azt hiszem ideje lenne menned. Köszönöm a gyűrűt. - emeltem fel kezem. Búcsúzáskép kaptam egy homlok puszit és egy bugyi szaggató mosolyt. 

-Ezt ne csináld.  

-Mit?  

...

-Ne mosolyogj rám így... 

-Hogy? 

-Hát így. - mutattam az arcára, amin még mindig ott játszadozott az a mosoly. 

-B hogy mosolygok? - fordult barátnőm felé.  

-Úgy, hogy Meinek mindjárt mennie kell bugyit cserélnie.....ezzel a mosollyal képes vagy nála többszöri orgazmust előidézni. Jó vagy!  

-Ennél lényegre törőbb nem is lehetnél. - dobtam meg egy párnával, kicsit nyersen fogalmazó szobatársam. 

-Tehát...-fordult vissza Woo Bin - Többszöri.....- villan a mosoly. 

-KIM WOO BIN AZONNAL INDULJ HAZA FELÉ A SZÍVDÖGLESZTŐ MOSOLLYAL A KÉPEDEN! - üvöltöttem rák vörös fejjel. Természetesen jól ki lettem nevetve, de már megszoktam és jól is esett, hogy az emberek nevetnek körülöttem, ezzel elterelve a figyelmet a veszteségemről.  

Másnap reggel két, kissé ideges fiú ébresztett minket.