Mei-Lost Galaxy

Most nyafoghatnék, hogy az akit mindennél jobban szeretek, tőlem kilométerekre van. Vagy, hogy a szomszédomat 10 percenként kell ellenőriznem, nehogy valami kárt tegyen magában.
Nem fogok, inkább beszélek arról az emberről, aki az egyik éjszaka macskákat megszégyenítő halksággal surrant be a házba, majd a szobámba érve levette fölösleges ruhadarabjait, hosszú karjai közé zárt és csendben zokogott.

-Nem lesz semmi baj. - simítottam meg arcát és egy kósza kis könnycsepp gurult végig az enyémen.
-Dehogy lesz rendben, elcsesztem az életem. - szipogta.
Egy pár percig még hallgattam hüppögését, aztán a sírásból, hortyogás lett. Kicsomagoltam magam a karjaiból és a konyhába mentem.
-Te nem alszol? - surrant ki TJ a házból.
-Nem,  váratlan vendégem jött. - lenézett a cipőkhöz, majd néma O-t formált az ajkaival.
-Akkor Én most lépek Namhoz. - intettem neki és magamba öntöttem egy nagy pohár hideg vizet. A nappali nyitott részére sétáltam, ahol kettőt villantottam a lámpával. Ez Yemin vészhívója volt. Barátnőm pár perc múlva már pizsomában és mamuszban csoszogott át hozzánk.
-Mei miért nem alszol?
-Kávét? - nyújtottam felé egy bögrét.
-Bármikor. - kivette a kezemből és leült a teraszra. Némán várta, hogy neki kezdjek a mondókámnak.
-Hol van Kris?
-Gondolom Kínában.... - nézett rám hatalmas szemekkel trikrem. A bögrémben lévő feketét figyeltem. Yemin nem tudta, hogy ezt miért is kérdezem, aztán egy hatalmas kéz érintette meg a vállam, annyira megijedtem, hogy majdnem kiöntöttem az összes kávém.
-Nem akarok gondot okozni.
-Nem teszed....Csak....- kerestem a megfelelő szavakat, és nem tudtam, hogy abban a helyzetben hogyan is érzek valójában. Féltem, hogy ha mindenki rájön, hogy nálam van, pletyka lapok ezrei fognak minket keresni. Dühöt, hogy ezt tették vele, és sajnálatot...hisz a testvéremről volt szó. Ha a menedzser is megtudja, hogy mi történt, soha nem enged egyik fiú közelébe sem. Lehet a munka helyemről is kirúgnak, pedig nem kéne, egyre jobban szeretem a Vouge-ot és a divatot.
-TE MEG MIT KERESEL ITT??? - csatlakozott hozzánk B.
-Én is örülök neked...
-Nekem Te ne örülj. - boxolt egyet a hasfalába.
-Hééjjj, a tesómat nem ütni. - figyelmeztettem barátnőm, aki csak olyan B-s hozzá állással beintett.
-Forogjak is rajta? - kérdeztem és kacsintottam egyet felé.
-Mei ha zavarlak elmegyek. - ült le nekem háttal Kris és nekem dőlt.
-Mihez kezdene egy Galaxis csillagok nélkül?! - nevettem el magam kínomban és a két lány is.

B alkotott  a telefonommal.....

Miután kicsit jobb kedve lett mindenkinek Kris haza kísérte Yemint, Én pedig addig B szobájában ücsörögtem. Szegény lány a kanapéján aludta, mert nem volt hajlandó belefeküdni abba az ágyba, amiben Nam és TJ huncodkodtak. Majd mikor kijelentettem neki, hogy Ő és Yeol is már közel álltak ahhoz, hogy az ágyamban csinálják, láttam, hogy kicsit elkondolkozik a dolgon. De mi mást tehetnék, ez a lány egy makacs öszvér,hajtja az igazát, még akkor is, mikor nincs is igaza. Nem telt el 10 perc se, Kris kukkantott be az ajtót, felpattantam és mentünk aludni. Nem engedtem, hogy a kanapén aludnjon.
-Kris, kis korunkban mindig együtt aludtunk. - dobtam felé egy párnát.
-Biztos nem gond, hogy itt vagyok? - nézett rám szomorúan.
-Jaaj, Kris, az a baj, hogy folyton nyávogsz. Még B sem hisztizik ennyit, vagy TJ. Gyere ide. - arrébb csúsztam, Ő pedig befeküdt mellém. - Ugye tudod, hogy a fiúknak nagyon hiányzol. Lay és Tao folyton csak rólad beszélnek, de mindenki más is. Suho is aggódik érted.
-Nem jutott jobb az eszembe, de ennek véget kellett vetnem. Nem vagyok robot.
-Igazad van. Valószínű egy idő után Én is ezt tettem volna. Mindegy ne is beszéljünk erről, de annyit még mondok, hogy a szobámon kívül semerre nem mehetsz oké?
-Ühüm...- jött a halk válasz és tesókám már aludt is, engem használva alvós plüssnek.
Másnap reggel TJ rontott be a  szobámba, az arcán egyszerre villogott a pánik, düh, és félelem.
-Itt van....- lihegte - A házban. Itt....húúú....B.....de sok lépcső.
-Mi van? - kérdeztem álmosan. TJ nagy levegőt vett és újra beszélni kezdett. Elmondta, hogy B apja reggel az ajtó előtt várta amíg valaki ki- vagy be nem jön a házba. Azt hitte a bevándorlási hivatalból jöttek és kitoloncolják....*hülye*....DE miután bemutatkozott leesett neki a tantusz.
-Szóval  most B apja az ajtó előtt toporog és várja, hogy bejöhessen.
-Mennyi az idő?
-Fél10.
-Jó, akkor most B gyógytornán van. Siess engedd be. Azonnal megyek Én is. Kris - rugdostam fel most már hangosan horkoló fivérem - Keljél felll! Maajjjooommmm! - kiabáltam a fülébe.
-Idióta, miért ébresztettél fel?!
-B apja itt van, elkéll az idol segítség.
-Jelenleg szökésben vagyok, ugye tudod?!
-Basszus tényleg.  Hívom Chanyeolt. - a telefonom után nyúltam és már tárcsáztam is. Még tusoltam, mikor ideért hozzánk. Yeolt hívtam nehéz tüzérségnek, ha véletlen durvulna a helyzet. Egy szál melltartóban és bugyiban rohantam ki. Kris időközben eltűnt a gardróbban. Chanyeol ahogy belépet a szobámba el is fordult.
-Jesszus Nyomi ezerszer láttál már így. Ne most legyél nekem szégyenlős.
-Tudod nekem van egy olyan barátnő félém.
-A Te barátnő féléd már meztelenül is látott. Fordulj meg és segíts. Fekete vagy kék ruha. - a fiú lassan megfrdult és hunyrogva nézett végig rajtam, majd a ruhákra.
-Kék. - hadarta és vissza fordult.

-Rendben. Nyomás B szobájába, csak akkor gyere le, ha szólok, ha nem szólok és B haza jön....elmehetsz.
-Igenis Kapitány. - nevetett. Gyorsan köszönetem jeléül megöleltem és tuszkoltam át a másik szobába. Aztán rohantam le a lépcsőn. TJ már kiszolgálta vendégünket, aki a kanapén ülve mérte végig a lakást.
- Jó reggelt! - hajoltam meg mélyen - Már találkoztunk régebben, de újra bemutatkoznék - Lea Mei Wu. Örvendek a találkozásnak.
-Á, igen emlékszem magára. Danbi egyik barátnője. Örvendek. Nagyon szép a ház.
-Köszönöm! B, akarom mondani Danbi és az anyukája műve pár szoba. - ültem le pár méterrel arrébb tőle. Kiszaladt a két kis mopszli kutyus is és vad csaholásba kezdtek.
-Ó, Elnézést kérek. A kutyáink általában nem így viselkednek. - megcsörgettem Yeolt, aki füttyentett egyet és a kutyák kiszeleltek a szobából. - A kutyatrénerünk hívta őket. - hazudtam. Időközben Tokiya is megérkezett.
-Hello everybody! Kibaszott fáradt vagyok, húzok aludni. - csukott szemmel nyomott a homlokomra egy puszit és már ment is az emeletre.
-Ugye nem Ő Danbi barátja.
-Nem, nem. Ő is itt lakik. - az arca mindent elárult, lenézi a dolgos embereket.
-A lánya nem sokára haza ér....Remélem. Addig esetleg körbevezethetem Önt? - épp felálltam mikor belépett B az ajtón. Az apja megfordult és TJ elkezdtünk neki mutogatni, hogy bocsi, meg, hogy mi erről az egészről nem tudtunk. Erre kinevetett minket. Kissé fagyossá vált a levegő így Yeollnak megadtam a jelet és hátulról jött be.
-Sziasztok B itthon van? - kacsintott felém, Én pedig vissza. Tökéletes kommandós páros vagyunk. Jobbnak láttam, hogy ha a fölösleges személyek fedezékbe vonulnak, mert kezdett kissé eldurvulni a helyzet. A konyhába rángattam TJ-t, hogy azért halljak is valamit abból amit apa és lánya "beszélnek". De egyszer csak megjelent ott B is, Én meg azt se tudtam, mit csináljak így a hűtő elé léptem, TJ pedig nemes egyszerűséggel leesett a bárszékről. Alig tudtam vissza tartani a nevetést. Chanyeol mint mindig, most is a legjobb pillanatban lépett be.
Épp egymás karjaiba burkolóztak, mikor leesett nekem a tantusz, hogy pontosan miről is beszéltek az előbb. Kicsit átbújtam D szerepébe, mert annyira tökfej tud néha lenni, van agya, amit nem használ....mondja az, aki halasztott, de Én legalább bejártam az óráimra. Mindenki kapott egy nagy TJ ölelést és már jobb is lett a kedvünk.
Az egész napot otthon töltöttük. Chanyeolt beavattuk, Kris nálunk van, de megígértettük vele, hogy senkinek nem mondja el.
Este pedig B ezzel fogadott:

TILOS A SZEX! Miért is? Ha nem akarod, hogy pornófilmként adjam ki a kis szerelmi légyottod, amit nem tudsz az egyik hálóban, vagy a ház bármelyik részében elvégezni, ne ijedt meg, mert lehet másnap már az egész világ a te formás kis popódra és édes kis nyögéseidre fogsz maszturbálni.  

Xoxo: B

Skypon megmutattam Laynek, aki majdnem lefordult az ágyról, annyira nevetett, mert rögtön tudtuk, hogy ez a kiírás nekünk szól.

Hiányzik!!!!! ToT

Danbi: B's relationships.

Azonnal kilőttem a videót, mielőtt Chanyeolon kívül bárki más is meghallhatta volna. Gyorsan csuklón ragadtam Sauromat és berángattam a szobájába, majd magunkra zárva az ajtót egy döbbent fiúval álltam szemben.

- Azt hiszem megint van mit magyaráznod.

- Ha tudnám mi történt magyaráznám szívesen, de csak annyit tudok mondani, hogy segítened kell.

- Mégis miben? Valami baj van?- ijedt meg az alattam ülő.

- Velem semmi, de Yeminnel nincs minden rendben. Nézd. – indítottam el újra a videót, de kétszer is 

megbántam közben, mert rólam is voltak nem éppen előnyös képsorok, de nagy szerencsémnek köszönhetem, hogy Chanyeol nem éppen azokra fektetett nagy hangsúlyt.  Mivel nem akartam egy újabb hazugsággal indítani, elmeséltem neki az elmúlt napok történéseit. Persze annyira hülye nem vagyok, hogy minden kis, apró részletbe beavassam, így a Jongsukos este egy fekete folt maradt kettőnk között. Egy olyan este, ami meg se történt. Úgy voltam vele, hogy amiről nem tud, nem fáj neki és még hazudni se hazudtam csak az igazat hallgattam el előle, és pont emiatt éreztem magam nem éppen felhőtlenül boldognak, pedig örülnöm kellett volna, hogy életem szerelme újra kegyeibe fogadott.

- Mi van veled B? Komolyan megijesztesz. - nézett rám hatalmas szemeivel az ajtóból. – Már több,  mint egy perce szólongatlak, de semmi reakció. Történt veled valami, amiről nem meséltél?- húzta be maga mögött újra az ajtót, hogy megint csak ketten legyünk, fültanúk nélkül.

- Nincs semmi baj és nem történt semmi. Mindent elmeséltem, csak elbambultam egy pillanatra. – füllentettem egy picit, majd felkeltem ágyáról és odasétáltam mellé, hogy együtt menjünk ki a nappaliba, ahonnan időközben megfogyatkozott a nép.

- Höhh… hova tűnt mindenki?- huppantam le egy szalonka mellé.

- Luhan meg Kai együtt mentek el valahova, a többiekről meg nem tudom. Gondolom a szobájukba. Vagyis Kris-t ne keresd.

- Már mért keresném ha egyszer nál…

- Nálatok van? –esett nekem egy eléggé megviselt leader.

- Egy szóval nem mondtam ilyet. Miért keresném, ha nálunk áll a bál miatta. – húztam ki magam a csávából. Nem lettem volna éppen jó Krisnél ha beköpöm, hogy hol tanyázik éppen, mert így se szívlel.

- Tényleg mi van Mei-el meg veled?- kapcsolódott be Chanyeol.

- Szent a béke. – mosolyogtam egyet megerősítésképp. – Erősebb a mi barátságunk annál, hogy egy ilyen kis miszlicsáré ügy tönkre tegye.

- Miszlicsáré?- akadt ki a cölös.

- Azt hiszem B nem jót szóltál.

- Én is így vagyok vele.  – néztem az órára. – Áhh… rohannom kell.  Adj valamit. - rontottam rá kicsit idegbetegen az éppen kiakadni készülő szerelmemre.

- Ilyenkor mit érzel?

- Baszd meg. 

- Meg volt.

- Erre most reagáljak?Egyébként, ha érdekel éppen elkések a gyógytornámról. És  kösz inkább hazamegyek abban, ami tegnap volt rajtam. – csörtettem ki a dormból.

- Veled meg mi történt? – kérdezte Mei mikor hazaértem és még szegény Tj-be is belerúgott, hogy utánam jöjjön.

- Semmi csak találkoztam egy faszfejjel.

- Már megint mi történt köztetek?

- Minden szép és jó volt egészen addig még szóba nem jött Kris és onnan egy katasztrófa… de hagyjuk.

mert a szép kockáim még mindig nem tűntek el. XD .-.

Megyek gyógytornára, majd jövök. - gyors adtam neki egy cuppanósat, majd elviharoztam. Szegény Tj-t útközben majdnem fellöktem, majd ha hazaérek bocsánatot kérek tőle. Az edzővel minden feles gőzt kiengedtem és úgy fejeztem be a két és fél órás intenzív tornát,mint aki egy medencéből sétált éppen ki. Mindenem csurom víz volt, de megérte ennyit szenvedni, hiszen a térdem rohamosan javult.  Miután végeztünk, gyors megbeszéltük a hetet, mi hogy fog kinézni, milyen cuccot mikor vigyek és igen a tengerparti edzés is  is be van tervezve.  Mikor ezt megemlítette levakarhatatlan mosoly terült szét az arcomon.

- Látom nagyon tetszik ez a tengerpartos dolog.

- Habár köztudott, hogy homokban nehezebb futni, viszont egy jó erősítés is egyben de mégiscsak a tengerpart. Meg könyörgöm Los angelesi gyerek vagyok. Még ha év közben nem is töltöttem sok időt ott, mert rendszerint Seoulban koptattam a padokat nyáron Malibu volt az otthonom.

- Így már érthető a dolog. – nevetett egyet, majd köszönt el azzal, hogy irány tusolni és tegyem rendbe a dolgaim.  Megfogadtam tanácsát, gyors felfrissültem a zuhany alatt és már rohanta is haza. Persze ez a rohanás abból állt, hogy elmentem a kocsiig és padlógázt benyomva szinte repültem az utak felett, hogy minél előbb hazaérjek.

- Sziasztok amazonok.- üdvözöltem minden villa lakót.

- Szia kincsem.- jött ki elém apa s ölelt meg. A háta mögött Mei nagyban mutogatott, hogy ő szólni akart, de kussban kellett ülniük, meg, hogy sajnálja és legszívesebben hányna ettől az egésztől, de azért bírjam ki 10 percig, annál úgy se marad tovább. Hát nekem ettől olyan röhöghetnékem támadt, hogy nem bírtam magamban tartani.  – Ennyire vicces, hogy apád meglátogat?

- Hát mondhatjuk így is. - próbáltam komolyra fordítani a szót, de nem ment, mert Mei mellé becsatlakozott Tj is és ott baromkodtak apám háta mögött. Szép barátok, mondhatom – Egyébként mi szél hozott? Magadtól sose jönnél ide.

- Kaptam egy levelet az egyetemről. - ez az a szó, amit meghallok és már venném is a nyúlcipőt.

- Miért te kaptad? Úgy tudom már nagykorú vagyok és nem szorulok szülői ellenőrzésre.  Az egyetemnek velem kéne egyeztetnie mindent. De gondolom, te nem tudtál a seggeden maradni.

- Sziasztok B itthon van?- hallottam a nappaliból Chanyeol hangját.

- Nem hallod?- kérdezett Tj vissza.

- Annyira szánalmas. Komolyan mikor fogod már fel végre, hogy a kislányod felnőtt. Meg úgy őszintén

the best mother ever.♥

mikor is aggódtál értem? Soha. SOHA egy percet nem törődtél velem, mikor szükségem volt rád.  Mindig csak az üzlet.

- Anyád se volt mindig melletted.

- D-t hagyd ki az egészből. Emlékeztetnélek rá, hogy TE voltál az, aki ide kötötte őt. Miattad nem volt szabad. MIATTAD NEM VOLT ÉLETE.

- Most a családja miatt nincs.

- De, képzeld el van. Tudod, hogy szereti LA-t és a szüleit, a testvéreit, de te ideláncoltad azzal, mert egy felelőtlen fasz vagy és képtelen voltál egy kibaszott gumit magadra húzni.

- Emlékeztetnélek rá, hogy akkor te sem lennél.

-  Boldogabb lennék. Bárminek jobban tudnék örülni, mint annak, hogy te vagy az apám.

- Megértem, hogy utálsz, de egyszer az életben fogadj meg tőlem valamit.

- Inkább kiugrom az ablakon, minthogy még egy másodpercet tovább hallgassam a hangod. – de ő nem tántorodott el és csak egyre közelítet hozzám. – Ha hozzám mersz nyúlni akár egy újjal is…

- Figyelj. - szorított sarokba.  – Egyetlen dolgot kérek.

- És mi lenne az?

- Ne most kattanj be és szépen fejezd be az a kurva egyetemet.

- Ne kattanjak be?! ÉN?! Szerintem még mindig normálisabb vagyok, mint te, annak ellenére, hogy a  te kibaszott véred folydogál az ereimben.

- Egyszer a tükör elé állítanálak és végignézetném veled, amit most csinálsz.

- Mert? Mit csinálok? Játszom a kurvát? Ahogy D-re is mindig mondtad. Valld be őszintén, hogy csak azért tartottad magad mellett, mert a családod imádja. Hogy engem is csak azért ajnározol még mindig, mert a szüleid egy szem unokája vagyok.  

- DANBI EZT MOST HAGYD ABBA!

- Mert különben mi lesz? Engem is megversz, ahogy régen D-vel tetted, mikor nem ugrott neked elsőre?  Na mi van, ledöbbentél? Attól, hogy fiatal voltam mikor ezek történtek, képzeld tisztában voltam mindennél. Egyedül D miatt voltam képes túlélni melletted. És tudod, hogy örültem mikor nyaranként jó messzire utazhattam. – kezdtek el pötyögni a könnyeim. – Tudod, hogy utáltam mikor minden reggel arra keltem, hogy a házvezetőnő kiteszi nekem a reggelit miközben mindig azzal a tudattal ébredtem, hogy ma együtt ehetek az apámmal, de nem, te sose voltál ott.  Tudod mi volt minden szülinapomon a kívánságom, amikor elfújtam a gyertyákat?  Fogalmad sincs róla. Egy új apát kívántam minden alkalommal. Egy olyat, akinek a gyereke az első és nem az üzlet.

- Ha nem dolgoznék olyan keményen, tudod hol lennél most?

- Nem lennék gazdag. Nem lenne egy ilyen házam. Nem lenne White és Pinkü, de boldog lennék. BOLDOG.  De neked fogalmad sincs róla mit jelent ez a szó. – forráztam le ezzel a mondattal. Ez volt az a határ, amit már ő se tudott elviselni és egy hatalmas pofon csapódott az arcomon.- Gratulálok. Mert az megy, hogy verj meg egy nőt- néztem rá. Tekintetemből sütött a szánalom, amit iránta éreztem.

- Szerintem jobb lenne, ha menne. – jött be Chanyeol a konyhába.

- Te képes vagy elviselni ezt a…

- Ezt a...? Mondja ki bátran, amit szeretne. És igen. Képes vagyok elviselni akármilyen is, mert szeretem. – apám ezt az időt választotta, hogy nem éppen illő módon, de távozzon köreinkből.  Kellett egy pár perc még sikerült a sokból felélednem, amit Chanyeol szerelmi vallomás okozott.

- Te tényleg szeretsz? – kérdeztem csodálkozva.

- Igen. Szerinted itt lennék, ha nem?

- De reggel.

- Reggel kicsit lesokkolt a videó, amit mutattál.

- Sajnálom. - bújtam oda hozzá, de szerelmes pillanatunk Mei torokköszörülése szakította félbe.

- Bocsi, hogy megszakítottam ezt a meghitt pillanatot, de beszélnem kell a kisasszonnyal.

- Kisasszony?!

- Mi volt ez az egyetemes cuccli? – kapcsolódott be TJ is.

- Hát…ha nem akarok kibukni az egyetemről, akkor bizony minden vizsgán minimum 3-as kéne átmennem.

- Mert?

- Mert nem jártam be az előadásokra az egész szemeszterben?

- A zh-k?

- Azokat megírtam.  Ezért nem csaptak még ki, mert azokon részt vettem és a jó eredményeim miatt a támogatás is megmaradt, viszont ha most nem megyek el a vizsgákra, akkor mindennek búcsút mondhatok.

our Boston-boy. :3♥

 De mielőtt leoltanátok, nyugodjatok meg nem állt szándékomban nem elmenni.

- Ez azt jelenti, hogy levizsgázol?

- Igen?

- Akkor minden rendben. – karolt át mindenkit Tj és elkezdett befelé lökdösni minket a nappaliba.

- Jut eszembe. Te- mutattam  a bostonira.- Jössz nekem egy új ággyal?

- Mei azt mondtad nem mondod el neki.

- Én nem is mondtam. - tette fel kezeit, jelezve, hogy ő nincs benne a dologban.

- Máskor tegyél rendet magad után, ha az én ágyamban akarsz hancúrozni és nem fogsz lebukni. Vagy cserélj ágyneműt, ami most is vár rád nagyfiú. - paskoltam meg fenekét, hogy indítson az emeletre.  Miután TJ nagy nehezen talált egy tiszta ágyneműt, és letolta a formás seggét közénk addigra Tokiya is hazaért a munkából.

- Azt hittem már sose végzel Boston-boy.

- Új becenév?- adott egy puszit közben Tokiya.

- Nyugi TJ, B mindenkit elnevez. De örülj, ha nem kapsz becenevet az, azt jelenti nem csipáz.

- Na mi van cölös te meg eltanultad a B-szlenget.

- Mellette ki nem tanulja el?

- Ott a pont. - ült le Tokiya.

Az este további részében a csipkelődést félretéve ültünk, vagy inkább feküdtünk egymáson és egy közösen kiválasztott filmen szenvedtünk.  Igen szenvedés volt, mert igazából senkinek nem tetszett, de lusták voltunk kilőni, vagy új filmet választani így végigszenvedtünk az egészet.

- Egyébként tudjátok mi jutott eszembe? – kérdeztem mikor vége lett a borzalomnak.

- Ha nem mondod akkor nem, te gyagyás.- vágott fejbe Mei.

- Nem tettem ki a mozi szoba szabályzatot.

- Jaj, B hagyjál már a szabályaiddal.

- Igen Mei, pont te vagy az oka annak, hogy teszek ki egyet most azonnal. Amilyen gyorsan kikászálódtam az embertömegből és felmentem a szobámba. Kerestem egy üres lapot  plusz egy filcet és gyors lefirkantottam, ami eszembe jutott. Amint végeztem lemásztam a lépcsőn és kiragasztottam az aranyszabályt:

TILOS A SZEX! Miért is? Ha nem akarod, hogy pornófilmként adjam ki a kis szerelmi légyottod, amit nem tudsz az egyik hálóban, vagy a ház bármelyik részében elvégezni, ne ijedt meg, mert lehet másnap már az egész világ a te formás kis popódra és édes kis nyögéseidre fogsz maszturbálni.   

Xoxo: B

- Nem is te lennél. – ölelt magához Chanyeol és ez volt az a pont ,amikor mindenki röhögésben tört ki. 

Min- an old friend

Legszívesebben magamra húznék egy zacskót,amiért ilyen régóta nem jelentkeztem. Mentségemre szóljon,hogy eléggé pörögnek az események körülöttem ( vagy mindig ez a mentségem?). Na de  menjünk szépen sorjában.

Miután sikerült elmagyaráznom Baekhyunnak a helyzetet,és megbeszéltük,hogy megpróbálja ő is leállítani a pletykákat,haza indultam,majd felhívtam Taemint. Ő is épp úgy meg volt döbbenve,mint én.
- Figyelj,megpróbálok kitalálni valamit. Ne aggódj,az emberek nem dőlnek be az ilyesminek.
- Hát nagyon remélem,hogy igazad van. Majd még beszélünk. Szia. – bontottam a vonalat.

A hét további részében voltam bent anyámnál ( sms-t írt !! ),hogy megbeszéljük a Vogue-os gála időpontját,részleteit stb… Két hónap múlva fog kezdődni,és anyám ragaszkodik hozzá,hogy elmenjek.            Nem mondom,hogy nincs kedvem,de… na mindegy. Majd meglátjuk,hogy milyen lesz. Gondolkodtam,hogy felhozom neki apát,de inkább letettem róla.
Időközben elhaladtuk Sehun szülinapját is. Semmit nem adtam neki. Még csak fel sem köszöntöttem. Nagyon furcsa érzés volt. A srácok felhívtak,hogy menjek át,higgyem el,jó lesz stb,de nem tudtam rávenni magam. Már nem vagyunk együtt…. Nem tudom,hogy fogunk-e valaha is újra beszélni…vagy jóban lenni..Elég szar helyzet.

Luhan és Soyun szülinapjánál már más volt a helyzet. Őket természetesen felköszöntöttem. Taemin nem tudta elintézni,hogy levegyék a cikket ( Baek mondta is,hogy Sehun teljesen ki volt akadva… elég szomorú,hogy elhiszi,amit ezek a firkászok írnak.), ezért az SM-nek kellett közbelépnie és megcáfolnia a dolgokat. A cikk ugyan lekerült a netről,de sok másik új követte. Szóval sokan még mindig ott tartanak,hogy én és Taemin egy pár vagyunk. Viccesek a fanok.
A Teen Top is befejezte a turnéját és már itthon vannak. CAP már le is foglalt a hétvégére. Azt mondta meglepetése van számomra… Már előre félek.
Az egyetemen elég jó évet zártam ( egy hónappal hamarabbra tettem a vizsgáimat,így most több szabadidőm van.)

Apám és a bandája ezen a héten fog Seoulban koncertezni. Már minden jegy elkelt. Haylie-ék könyörögtek,hogy menjek el én is,mert ők is ott lesznek ( gyanítom Yesung is..) Még nem tudom.

És most térjünk vissza a jelenbe:
- Min,nem igaz,hogy nem tudtad hamarabb felvenni a telefonod .- kiabált a vonal túlsó végéről egy ideges GDragon.
-Nyilván valami okom volt rá. – feleltem cinikusan. Igazság szerint,mikor először hívott,éppen YeMinnel beszéltem,aztán,mikor vissza akartam hívni,anyám telefonált,hogy ma délután be tudok-e menni egy fontos dolog miatt ( húúúha…). Szokás szerint tömör volt és egyenes. Idézem „ És elegánsan gyere.”
- Oké,ez most mindegy. Szóval holnap este lesz egy kis..na jó nem „kis” nyárindító koncertje a YG-nek és véletlenül van egy ingyen VIP jegyem csak neked. 8-kor kezdünk. Valószínűleg előtte aludni fogok,de ha mondod a biztonságiaknak,hogy ki vagy,biztos be fognak engedni.
- Ömm.. oké,szívesen elmegyek.
- Király.Ja,és Taeyang kérdezi,hogy láttad-e a Vogue-ot. Tudod,most ő van a címlapon.
- Még nem volt időm beszerezni,de ma úgy is megyek a Voguehoz,szóval kérek majd egy példányt.
- Na ennek örülni fog. Majd megmondom neki. Na most mennem kell. Pusziii.
Igazság szerint éreztem,hogy valami ilyesmi miatt hív. Nem,mintha nem örültem volna neki. Már jó régen nem találkoztunk.

Mivel anyám nem mondta pontosan,hogy mikor menjek,és most pont ráértem,ezért a Vogue felé vettem az irányt. Egy pillanatra átsiklott az agyamon,hogy motorral kéne mennem,de gyorsan elhesegettem. Igen,ez is az én hülyeségem,hogy nem bírok felülni rá a szakításunk óta… Úgyhogy kocsival mentem. Szerintem az „elegáns” jelzőnek is megfeleltem.

A székházhoz érve a recepciós rögtön fel küldött az irodába.
- Szabad. – hangzott a válasz a kopogásomra.
- Szia. –köszöntem. Ő csak bólintott, hogy miért,azt nem tudom. – Tudod,ilyenkor vissza szokás köszönni. –ültem le elé egy székre.
- Térjünk a lényegre. –tolt elém egy citromsárga mappát.

mikor modelleset játszom otthon és anyám hirtelen felhív xD
Legalább az elegáns ruha adott volt :p

-Kérlek. Nehogy megpróbálj kedves lenni. –nyitottam ki az imént említett tárgyat. Mindössze egyetlen egy papírlap volt benne,ami egy szerződésnek látszott. – Mi ez ? – néztem fel anyámra.
- Ez egy szerződés. Egy modell szerződés. Jobban mondva egy bizonyos ügynökség .- mutatott a papíron feltűntetett névre ( elég neves ügynökség volt,azt meg kell hagyni…sőt, nagyon-nagyon elirmert volt.) – felfigyelt rád. Illetve a régebbi képeidre,mikor még modellkedtél. Felvették velem a kapcsolatot. Megkérdezték akarsz-e nekik dolgozni. Igent mondtam, helyetted is. Eznekünk is jó,mert az első fotózást a Voguenak csinálják ma, és téged akarnak ennél a kampánynál is. A szerződés egyelőre 3 hónapra szól,utána persze lehet hosszabbítani. Gyorsan írd alá,aztán mehetsz a földszinti 2-es fotóterembe. Már minden ott van.
- Mégis mit képzelsz magadról,hogy helyettem döntesz ? Mikor éred fel végre ép ésszel,hogy én a lányod vagyok és nem valami kis bábu ,akit kedved szerint ide-oda rángathatsz? – vágtam az asztalra. Anya egy picit összerezzent.
- Nézd, a megkeresés egy hete érkezett. Tudtommal elég elfoglalt voltál. Na meg én is olvasok újságot… Szerintem jót tenne neked is,ha a lapok nemcsak a szerelmi botrányaidról írnának. Hivatalosan tulajdonképpen már úgy vették,hogy igent mondtál, a papír csak formaság. Ne miattam tedd meg,hanem magad miatt. Fényes jövő állhat előtted,ha ezt elfogadod. – anya összekulcsolta a kezét maga előtt. Vörös ajkain egy pillanatra sem látszott a mosoly bármilyen jele sem. Nagyot sóhajtottam. Tulajdonképpen alá akartam írni. Nem anyám miatt. Tényleg nem. Mégis ott volt bennem az érzés,hogy ,ha aláírom,azzal neki teszek szívességet. Egy kicsit még haboztam,majd elvettem az előttem heverő tollat,és aláfirkantottam a nevemet.
- Jól mondtad. Egyáltalán nem miattad csinálom… továbbá nincs szükségem arra,hogy helyettem dönts. Jó lenne,ha felfognád végre, és azt is megértenéd,hogy ez az egész most nem rólad szól. Hanem rólam. – toltam vissza a mappát felé,majd az ajtó felé indultam.
- Oh,és még valami… -fordultam vissza – apa a hétvégén itt fog koncertezni. Csak hogy tudd. – közöltem vele szárazon,majd becsaptam magam mögött az ajtót.

A fotóteremben már tényleg vártak rám. Ott volt az ügynökség igazgatója is.
- Te vagy Min,ha nem tévedek .- lépett oda hozzám. – Myung-dae vagyok. Örülök,hogy megismerhetlek,és hogy elfogadtad a szerződést .- mosolygott.
- Én köszönöm,hogy felkértek. –mosolyogtam.
- Tudom,hogy elég hirtelen jött ez az egész,természetesen mindent részletesen el fogunk magyarázni,ahogy azt kell,viszont ez a fotózás is eléggé hirtelen jött. Mivel itt vagy,ezért gondolom beleegyeztél a képek elkészítésébe.
- Igen. –bólintottam.
- Nagyszerű. Nekem most el kell mennem,mert fontos megbeszélésem lesz. A többit majd megbeszéljük később,ha bejössz az irodánkba. – nyújtotta felém a névjegy kártyáját.- LeeYung! –intett a sminkes asztalnál álló férfi felé. Ő elmosolyodott,majd csatlakozott hozzánk.
- Ő lesz a managered.
- Azt hiszem tegeződhetünk. – mosolygott rám,miközben felém nyújtotta a kezét. Miután bemutatkoztunk,és az igazgató is elment,elkezdődhetett a fotózás.
Kisminkeltek és megcsinálták a hajamat,majd a ruhák következtek. Kb. 4x kellett átöltöznöm. A téma vegyes volt. A smink visszafogottabb volt,a vörös rúzst kivéve.
Nagyon élveztem, furcsa mód eddig nem is éreztem,hogy mennyire hiányzik ez az egész.
Miután készen voltunk,a fotós oda hívott magához. Megnéztük a képeket. Mindenki nagyon elégedett volt velem. Azt mondták,hogy a képek az augusztusi Vogueban fognak szerepelni.
- Szép munka volt Min. Várom,hogy a jövőben együtt dolgozzunk. – mosolygott LeeYung,miközben a folyosón sétáltunk.
- Őszintén szólva eléggé a derült égből jött ez az egész és még nem nagyon értem,hogy mi is lesz a feladatom,de én is várom. – mosolyogtam én is.
- Biztos vagyok benne,hogy könnyen bele fogsz rázódni. Holnap felhívlak a továbbiakról ( természetesen telefonszámot cseréltünk). Szia ! – köszönt el,majd a kijárat felé indult.
Tényleg nem értettem,hogy miért pont én,mármint,hogy találtak meg… Van egy olyan érzésem,hogy anyámnak több köze van hozzá,mint azt gondolnám… Eléggé elbambulhattam,mert akkor hallottam meg,hogy valaki utánam kiabál,mikor már csak 2 méterre volt tőlem.
- Miiin! A füleden ülsz ?!- hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot.
- SeungJun ?? – fordultam meglepetten a hang irányába. – Te meg mi a francot keresel itt ? – ugrottam a nyakába.
- Itt van fotózásom,csak nem tudom melyik teremben. Ezer éve nem találkoztunk ! Még mindig fasírtban vagy anyáddal ?
- Az biztos. Háát ez egy hosszú történet,de… most miért erről akarsz beszélni ? Mesélj már,mi van veled ? – fogtam meg a kezét,majd a kanapékhoz húztam. SeungJunt akkor ismertem meg,mikor Yesungot,mert… hát történetesen legjobb barátok. Egy ügynökségnél voltak ( vagy még mindig egynél vannak?). Miután YeSung elment, nem sokkal utána valahogy vele is megszakadt a kapcsolatom,mert New Yorkba költözött. Szóval gondolhatjátok mennyire boldog voltam,mikor megláttam. Régebben még közös fotózásaink is voltak. Elmeséltem neki nagyjából,hogy mi a helyzet velem. Tényleg csak nagyjából,mert inkább rá voltam most kíváncsi.
- Hát nem vagy semmi Min. Másokkal egész életükben nem történik annyi minden,mint veled egy hét alatt. – nevetett.
- Hát ez van. Mától megint modellkedem,aztán majd meglátjuk. – vontam meg a vállam.
- Örülök neked! És együtt vagy még… öhhm… ja igen, Sehunnal ?
- Már…nem. – válaszoltam szaggatottan.
- Oh,bocsi,nem kell róla beszélnünk .- fogta meg a kezem.
- Semmi baj.
- Velem amúgy minden oké, átköltöztem LA-be az ügynökség,meg Yesung miatt… oh,tudom  ő tiltott téma.- tette a szájára a kezét szórakozottan.

hiányoztál♥

Yesung és SeungJun. A képet még én csináltam.
( Azt hittem,hogy már nincsenek róluk képek a telómon)

- Mondd nyugodtan. Nem érdekel már.

- Tényleg ? Egyáltalán nem ? Mert tudod,szerintem ő még…

-   Nem érdekel,hogy mit érez, oké ? Inkább mégse beszéljünk róla.

-Jól van bocsi. De azt tudod,hogy most hétvégén ide jön ? Fotózásunk is lesz akkor. Ezért is vagyok most Koreában.

-  Igen,tudom. Majd elkerüljük egymást. Szóval,milyen LA? –váltottam témát.

-   Nagyon szuper! Imádom. De hiszen te is tudod .- lökte meg a vállam.

 

Még beszélgettünk kicsit, megadta a mostani telefonszámát,én is az enyémet,majd megmutattam,hogy hol lesz a fotózása és elköszöntünk.

Miközben a kocsimhoz sétáltam,összegeztem az utóbbi egy hónapomat. Junnak igaza van… tényleg nem semmi,hogy mennyi minden történik velem… A telefonom csörgése zökkentett ki a merengésből.
- Igen ?- vettem fel,meg sem nézve,hogy ki az.
- Én vagyok. – hallottam meg a vonal túlsó végéről Sehun hangját.

Seo Young - The party never ends

Mia& Sun

Pár nap telt el a kórházi látogatásunk óta. Nem sok minden történt azon kívül,hogy B nálam aludt és Holly végre a pelusára pisilt…..egyszer. B-vel kibeszéltünk egy csomó dolgot és megtudtam,hogy nincsenek éppen rendben a dolgai Chanyeol-al…..  Seiji állapota is javult,de még korántsem volt jól. Igazából aggasztóan keveset mozgott. De ezt betudtuk annak,hogy majdnem meghalt egy túladagolás miatt. Ezen a héten nem sok munkám volt,mert a főnököm szabadságra ment. Igazából jól jött a kis szabadság,mert így többet lehettem Seijivel. Néha tényleg olyan volt,mint egy nagy gyerek,akinek lesni kell minden kívánságát és egy szavára ugrani. Legalábbis ő úgy gondolta. Persze olyankor Kio mindig helyre rázta. Egyik nap,mikor Kio és Mia levitték Holly-t sétálni leültem kicsit komolyabban elbeszélgetni Seijivel.
- Igazából ezt már régebb óta meg akartam kérdezni,de valahogy soha sem volt rá megfelelő alkalom. – kezdtem.
- Ajjaj,ez rosszul kezdődik. – sóhajtott japán barátom.
- Még azt se tudod mit akarok kérdezni. Szóval …. mikor host voltál… szóval akkor …. mennyi mindenbe mentél bele? – nyögtem ki.
- Arra gondolsz,hogy lefeküdtem-e valakivel? – tette fel helyettem a ki nem mondott kérdésemet. Csendben bólintottam.
- Igen. Volt rá példa. – felelte nyugodtan. Mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Tessék? Te pénzért szexeltél? – csattantam fel.
- Őőő ez a munkám része volt Seo. Ez nem egyenlő a hímkurvasággal.
- Hát számomra nem sok különbség van a kettő között. A host-oknak nem kötelező lefeküdni az ügyféllel,úgyhogy simán mondhattál volna….
- nemet? – szakított félbe.
- igen .- néztem rá.
- Mondtam is. Nem egyszer. De nagyon kellett a pénz. Tudod milyen nehéz elismerést szerezni abban a világban? De nekem sikerült. És erre büszke voltam. Én voltam az egyik legjobb host azon a helyen. És minél jobb vagy,annál többen jönnek hozzád,több pénzel. Egy  fityingem sem volt. Te nem mentél volna bele? Csak egy kicsit gondolj bele az én helyzetembe Seo. Mert te is voltál gödörben és nagyon jól tudod,hogy milyen nehéz kimászni onnan. – mondta nagyon komoly hangon. Tudtam,hogy van igazság abban,amit mond,de akkor sem akartam elhinni.
- Igen,tudom. De….miért pont host club?
- Úgy gondoltam,ha már Isten ilyen szexinek teremtett , kihasználom. – mosolygott. Én csak gyengéden oldalba vágtam.
- De nyugi, nem terveztem visszamenni oda. – nyújtotta rám a nyelvét. Hírtelen ajtócsukódást hallottunk,majd pár perc múlva egy nagyon boldog Holly ugrott fel a kanapéra és kezdte el összenyalni az arcunkat.
- Haha mi is örülünk neked kis hülye. – nevetett Seiji.
- Megjöttünk és hoztunk még valakikeeet. – kiabált Mia az előszobából. –Felálltam a kanapéról és a bejárati ajtó felé indultam, ahol japán barátaim társaságában Kai-t és Luhan-t pillantottam meg.  Se szó ,se beszéd a nyakukba ugrottam. Napok óta nem láttam egyikőjüket se és már nagyon hiányoztak.
- Héhé, óvatosan. Még szükség van ránk a táncpróbán is. – nevetett Luhan.
- Jólvanna,de ezer éve nem láttalak titeket. Az egész EXO hiányzik. – néztem rájuk.
- Mindenki üdvözöl,de mi is alig bírtunk elszabadulni Seongy. De nemsokára szervezünk valami közös programot. – puszilt meg Kai.
- Szavadon foglak. Na,gyertek beljebb. – húztam be őket a nappaliba.
- Szia Seiji. Hogy vagy? – kérdezte Luhan japánul.
- Soha jobban. – mutatta fel a hüvelykujját az említett. Mindenki leült a nappaliba.
- Seoo,arra gondoltunk Sun-nal,hogy este elmehetnénk bulizni hárman. Mert Kio bevállalta,hogy itthon marad Seijivel. Úgyis olyan régen voltunk már partizni. – szólalt meg Mia.
- Nem kell bébiszitter. – csattant fel Seiji.
- Óóó dehogynem édesem. – pusziltam meg az arcát nevetve,majd Mia felé fordultam.
- Felőlem mehetünk. – mosolyogtam rá.
- De semmi pasizás. – szólalt meg Luhan.
- Hát úgy ismered őt,mint aki megcsalna?- forgatta a fejét Kai.

                        my boys ♥

Miután a srácok elmentek rendeltünk pizzát,mert egyikünknek sem volt kedve főzni. Seiji még mindig nem igazán kívánta a kaját. Mondjuk ennyi gyógyszer mellett kész csoda,hogy egyáltalán lement a torkán valami.
- Seiji,haver. Ugye tudod,hogy ha visszamentünk japánba be kell jelentkezned az elvonóra? – szólalt meg Kio hírtelen. Seiji nem felelt,csak az asztal szélét kapargatta a körmével.
- Tudjuk,hogy nem egy leányálom,de te is tudod,hogy szükséged van a kezelésre. És mi veled leszünk. – fogta meg a kezét Mia.
- Komolyan srácok,ne kezeljetek már úgy mint valami agyilag hibbantat. Tisztában vagyok vele, anélkül is ,hogy nap mint nap elmondanátok. És már különben is jobban vagyok. Úgyhogy mindenki megnyugodhat,nem fogom kihagyni a kezelést,de szálljatok már le rólam. – állt fel az asztaltól,majd beviharzott a vendégszobába. Mia felállt,hogy utána menjen,de Kio visszahúzta.
- Hagyjad. Majd én beszélek vele. – mondta és a szoba felé indult.
- Jajj istenem Seo. Annyira aggódom Seiji-ért. Ugye nem lesz semmi baja?
- Dehogyis. Tanult ebből az esetből. Kio majd beszél vele. Minden rendben lesz. Na de hova is akartok ti ma bulizni menni Sun-nal? – fordultam barátnőm felé.
- Hát hát Sun mondta,hogy van itt pár utcányira egy nagyon menő klub. És gondoltuk benézhetnénk. Kicsit kiereszteni a fáradt gőzt. Rád férne Seo. Naaaa benne vagy? – vigyorgott rám.
- Oké. Ha a srácoknak tényleg nem baj,hogy ők nem jönnek,mehetünk. – mosolyogtam.

Éjfél körül értünk a klubba,mert előtte még el kellett mennünk Sun-hoz valami kulcs miatt. De végül is sikerült odaérnünk. Tényleg elég jó helynek tűnt. Kígyózó sor állt előtte.
- Hát srácok,szerintem itt még várhatunk egy darabig mire sorra kerülünk. – sóhajtottam.
- Basszus. – dőlt a vállamra Mia.
- Nyugi csajok. Nem hoználak olyan helyre,ahová nem éri meg bemenni. És ki mondta,hogy várnunk kell? Gyertek. – fogta kézen Sun Miát,ő pedig engem és kiváltunk a sorból,majd a bejárat felé indultunk. Az emberek szúrós pillantásokat lövelltek felénk. Sun a sor elejéhez sétált.
- Várjatok itt. – kacsintott ránk és a biztonsági őrhöz lépett. Mikor a srác meglátta barátságosan rámosolygott. Valamit beszéltek,aztán intett,hogy kövessük. Az őr arrébb húzta a kordonokat, majd egy „jó szórakozást” kíséretében a klub bejárata felé terelt. Odabent dübörgött a zene és rengeteg ember volt. A terem végében kialakított színpadon 2 DJ srác keverte a zenét,mindkettő félmeztelen volt,elég sok tetkóval tarkítva. Mia megszorította a kezem.
- Már most imádom ezt a helyet. – kiabálta túl a zenét. Én csak egyetértően bólintottam.
- Csajok,szólok a srácoknak,hogy megjött a váltás. – karolt át hátulról Sun mindkettőnket.
- Váltás? Te itt dolgozol? – fordult felé Mia.
- Tegnaptól igen. Számíts rá,hogy felrángatlak a DJ pulthoz baby. – csókolta meg Miát és a tömeg felé indult,majd pár perccel később már a többi DJ-vel állt a színpadon,ugyancsak félmeztelenül.
- Gyere már Seo! Még soha sem voltam olyan klubban,ahol a pasim volt a DJ! – húzott a táncterem közepe felé barátnőm.

Eszméletlen jó volt a buli. Annyi emberrel táncoltunk,hogy meg se tudom számolni. Sun tényleg felhívta Miát maga mellé. Nagyon aranyosak voltak. Csináltam is róluk képeket. Ez a klub tényleg nagyon menő helynek számított Seoulban. Hírtelen valaki megkocogtatta a vállamat. Mikor megfordultam egy mosolygó Eunji állt előttem.
- Eunji? Sziaaa! – ugrottam a nyakába.
- Én is örülök,hogy látlak Seo. Úgyis el akartalak egyszer hívni bulizni.- nevetett.
- Haha hát most itt vagyok. De te nem amerikában vagy? Hogy kerülsz mégis ide?
- Két hétig voltam ott. És ez a két hét tegnap telt le. Akartam szólni,de gondoltam majd a munkában megleplek. De mikor megláttalak nem bírtam ki ,hogy ne szóljak. – felelte.
- Nagyon örülök,hogy szóltál. Már kezdtelek hiányolni. Egyedül jöttél?
- Nem,egy barátommal,aki …. ott van. – mutatott a pultnál ülő fekete hajú srácra.
- Gyere,bemutatlak neki. – húzott maga után. Mia még mindig Sun-nal volt,úgyhogy nem szóltam neki. Nem akartam őket zavarni.
- Jung. Nézd kivel találkoztam össze. – szólalt meg Eunji,mikor a fiúhoz értünk.
- Egy nagyon szép lánnyal? – fordult felénk.

Eunji&Jung ♥

- Ő Seo. Akiről már meséltem. – felelte a mellettem álló.
- Óóó nagyon örülök Seo. Jung Joonyoung vagyok. Te tényleg nagyon szép vagy. – mosolygott rám.
- Te meg kezdesz részeg lenni. – lökte meg Eunji.
- Nem is igaz. Ez az első… vodkám ma. – nevetett.
- Én nem is vodkáról beszéltem. – nevetett Eunji is.
- Csatlakozol hozzánk Seo? – nyújtott felém egy poharat Jung.
- Miért ne? – mosolyogtam és elvettem a felém nyújtott italt,majd leültem közéjük.



                         Kio&me ♥

Az este folyamán megtudtam,hogy Jung egy rock énekes és modell is egyben. Milyen kicsi a világ,hogy mindig híres emberekkel hoz össze. Nagyon sokat beszélgettünk és táncoltunk. Még számot is cseréltünk. Mia engem is felrángatott a színpadra és eléggé kiéltük ott magunkat. Nem voltam részeg,de éppen eleget ittam ahhoz,hogy jól érezzem magam.  Életem egyik legjobb estéje volt. Csak akkor változott ez meg egy rövid ideig,mikor Seijit és Kio-t pillantottam meg felénk közeledni.
- Ti meg mi a francot csináltok itt? - csattantam fel,mikor közelebb értek.
- Seo,nyugi. Vigyázok Seijire. Minden gyógyszerét bevette és tényleg jobban van. Csak egy kicsit bulizunk,mint régen. Mia,te,Seiji és én. Jó lesz. - ölelte át a vállam Kiosuke.
- Oké. De ha egy kicsit is érzed,hogy nem vagy jól azonnal szólsz és megyünk. És meg ne lássalak ma este inni vagy egyéb dolgokkal a kezedben. - néztem Seijire.
- Oké anyu. Ígérem jófiú leszek. De egy cigi még belefér,ugye? - kacsintott rám,majd a zsebébe nyúlt és rágyújtott.
- Idióta vagy. - kócoltam össze a haját.
- Ezt eddig is tudtuk. Na,hol van a mi egyetlen Miánk? Húú mennyi csaj van itt. Én most kicsit elvegyülök köztük. Ha kartok gyertek. - kacsintott ránk szőke barátom,majd a tömeg felé indult. Kio követte.
- Na? Jöttök táncolni? - fordultam Eunjiék felé.
- Hát persze. Már vártam mikor kérdezed meg!- nevetett Jung és leugrott a bárszékről.


                        Seiji is having fun

Danbi: Everything gonna be alright...

my little sunshine on that morning .-. :3

Másnap reggel egy jó adag hányással és egy kiadós fejfájással keltem. Alig találtam el a mosdóig barátnőm házában, hogy ne kelljen rókarudi után takarítani. Órákat töltöttem a földön ülve a wc csésze társaságában , talán időközben még szundítottam is egyet.
- Hé csajszi meg vagy? – kérdezte egy ismerős hang. A mögöttem állóra néztem:
- Donghoon? – kérdeztem erőtlenül.
- Elég ramaty állapotban vagy.
- Hát valahogy úgy is érzem magam. – próbáltam feltápászkodni.  Hoonie azonnal mellettem termet és összekapart a kőről, majd befektetett az ágyba. Pár pillanatra eltűnt és később egy pohár víz és fájdalomcsillapító társaságában tért vissza, amit rögtön belém nyomott. Még tiltakozni se volt időm.
- Azért lehettél volna egy kicsit gyengédebb. – dőltem vissza a párnák közé.
- Mit csináltatok tegnap Yeminnel?
- Csak buliztunk.
- Szerintem ez nem CSAK egy buli volt . – emelte ki a csak szót, miközben befészkelődött mellém.
- Szerintem pedig ez csak egy Yeb-féle buli volt. - kúsztam közelebb hozzá. Ilyenkor mindig szükségem volt egy ölelő karra, így kihasználtam az alkalmat és Donghoon karjaimban pihentem ki a tegnap este. Csak délután ébredtem fel újra, de reggeli társaságom továbbra se mozdult mellőlem. Édesen szuszogva tartott a karjaiban. Mosolyra húzódott szám arcát látva, majd próbáltam óvatosan kibújni öleléséből, de sajnos ez nem úgy ment ahogy elterveztem.
- Felébresztettelek?
- Már épp ideje volt felkelnem. - nyújtózkodott egyet.
- Köszönöm.
- Ugyan semmiség,  Hasonló helyzetben te is megtetted volna.
- Az adósod vagyok- kacsintottam rá , ezzel jelezve, hogy kérhet tőlem valamit viszonzásképp. Miután kimásztunk az ágyból Donghoon lekísért a konyhába, ahol ittam egy kávét, majd benéztem Yeminhez. Még jó , hogy Hoonie elkísért, mert ha ő nincs a látványtól összeesek és a földön kötök ki.  Visszamentünk a szobába ahol hajnalban aludtam meg napközben és az ágyon ülve meredtem magam elé. Csak Donghoon hangja rántott vissza gondolataimból.
- Láttam a videót ami tegnap este készült
- Milyen videót?
- A telefonodban volt egy pár felvétel.
- Te kutakodtál a cuccaim között?

cuz we're crazy.... from the video .-.

- Nem..vagyis igen, de csak azért, mert csörgött és idegesített már.
Megnéztük a videót. De bár ne tettem volna. Teljesen összeomlottam, pedig eddig se voltam valami jól. Donghoon még szóval tartott egy ideg, de úgy éreztem beszélnem kell valakivel. Elköszöntem szomszédomtól és átmentem a szemben lévő házhoz.  Az ajtó előtt dekkoltam már egy ideje, mikor rávettem magam, hogy csöngessek. Mei nyitót ajtót, és egyből előjött a bunkó énem:
- Gyorsabban nem ment?
- Nincs kulcsod?
- Minek a saját házamhoz kulcs?
- Nem vagyok a cseléded-  fordult hátra és elindult a konyha felé. Követni kezdtem
- Senki nem mondta, hogy kötelező itt laknod. – morogtam útközben.
- IGEN?! Akkor vissza is mehetek a lakásomba, ahonnan TE voltál, aki kiköltöztetett, ráadásul az Én megkérdezésem nélkül. Csak egy szavadba kerül és fogom a cók-mókom és elmegyek, ha ennyire nem kényelmes neked, hogy itt vagyok. – akadt ki. Megálltam a lépcsőnél-
- Nem kell elmenned. - suttogtam, miközben Mei majdnem fellökve engem, viharzott el.
- Kicsit vegyél vissza B és gondolkodj mielőtt bármit is mondasz. A szavakat tettek követhetik, ezt jól jegyezd meg. A hűtőben van kaja, ha éhes vagy. – és az ajtó hangos csapósásával jelezte, hogy nem kíván többet mondani.
Visszacsoszogtam a konyháig. Kinyitottam a hűtőt és kivettem valamit. Azt se néztem mi az, csak falatozni kezdtem, de egy-kettő után eltoltam magam elől.  Otthagytam az asztalon nem törődve azzal, hogy kiskutyáim bármikor elvihetik onnan az ételt. Felmásztam az emeletre, és félve megálltam Mei ajtaja előtt, majd inkább szobám felé vettem az irány, de bár ne tettem volna.  Sikítva álltam az ajtó előtt és erre még Mei is előbújt rejtekhelyről.
- Mei… itt mi történt?
- Pedig mondtam nekik, hogy csináljanak rendet.
- Ugye nem azt akarod ezzel mondani, hogy TJ  meg…
- De.
- Kinyírom. trappoltam idegesen a vendégszoba felé.
- Öhmm.. B… TJ nincs itthon.
- Nem baj akkor is kinyírom.  – csak az üres szoba látvány fordított vissza eredeti célomhoz.  – Mei mielőtt bezárkóznál beszélhetnénk?
- Ha nem leszel bunkó.- nemlegesen bólintással jeleztem, hogy nem áll szándékomban, majd szótlanul mentem be a szobájába és foglaltam helyett az ágyán, Rögtön egy párnát vettem kezembe és azt szorongattam, mivel nem tudtam hol kezdjem az egészet kellett a bátorsággyűjtéshez.
- Na mit szeretnél? –foglalt mellettem helyett.
- Először is… sajná…lom. – préseltem ki magamból ezt az egy szót. – Nem kellett volna ennyire felkapnom a vizet, de haragudtam rád.
- Valamilyen szinten megértelek és én is sajnálom, de nem így kellett volna akkor se lerendezned az egészet.
- Tudom, de tudod milyen vagyok.
- Igen, csak ez nem mindig vezet jóra.
- Hát ebben igazad van.
- Na mesélj csak mi történt.
 - Hát gondolom Tokiyától már hallottál mindent.
- Gondolom nem mindent.  Annyit mesélt el, hogy majdnem nekimentél Chanyeolnak, de az ő története itt

szent a béke. :3♥

véget is ért.
- Igazából annyi a nagy történet, hogy elbasztam… szó szerint.
- Hogy mit csináltál?
- Hát tudod Jongsuk meg én... lefeküdtünk.  – Mei nem mondott semmit, csak magához ölelt ezzel egy kis erőt adva nekem, hogy ennek ellenére se adjam fel.  Percekig csend honolt közöttünk, majd kibújva öleléséből én törtem ezt meg:
- Akkor most szent a béke?
- Hát valahogy úgy.
- Ugye nem mondod el senkinek?
- Nem.  Tud még valaki róla?
- Jongsukon kívül senki. – nevettem el magam, hiszen vicces lenne, ha ő nem tudna róla. Ezután megmutattam neki a tegnapi videónkat, ami ő is egy kicsit sokkolódott és szinte kirúgott a saját lakásomból, hogy ne hagyjam Yemint egyedül. Mindenhova kövessem  még akkor is, ha nem kívánt látnivalóban lenne részem… de valahogy ez a program változott. Mivel Mei volt az oka annak, hogy kedves Saur párommal rendesen összekaptunk , úgy gondolta cselekednie kell, de sajnos nem úgy sültek el a dolgok, hogy barátnőm akarta, mert Chanyeol nem volt hajlandó átjönni. Nem nehéz kitalálni az okát miért.  Emiatt új terv vette kezdetét. Mivel Yeol azt mondta Mei menjen át, ha látni akarja, így barátnőmmel helycserés támadást indítva, ő a szomszédunkkal foglalkozott, hogy ne csinálja ki magát a mai este én meg beültem a fekete smartba és elindultam a dorm felé.  Egész gyorsan odaértem, ahhoz képest, hogy az esti csúcsforgalomban indultam útnak. Az ajtó előtt toporogtam már.

- Áhh nekem ez nem megy. - fordultam hátra, de valakinek nekimentem. – Ez az B hozod a formád.

- Vicces mikor magadban beszélsz. – nevetett édes hangján legjobb barátom.
- Ohh szia Lulu. – öleltem meg.
- Szőke lettél.
- Untam már a fogalmam sincs milyen színt, ami a sok mosás után lett a rózsaszín hajamból.
- Jól áll.  Bejössz?
- Nem is tudom. Lehet nem kéne.
- Chanyeol éppen Mei-t várja, de gondolom te jöttél helyette, szóval muszáj bejönnöd.- Lulu karon ragadott és nem engedte, hogy ellenkezzek, így pillanatok múlva már a nappaliban álltam.
- Öhhmm… sziasztok. – mosolyogtam a többiekre, de közben szemeimmel végig Chanyeolt néztem.  – Beszélnünk kéne. – fordultam immár teljesen felé.
- Nem akarok.
- Kérlek.
- Fontold meg haver. Ritkán hallani ezt a szót B szájából. – kapcsolódott be Jongin, de nem volt annyi erő bennem, hogy visszaszóljak. Csak a választ vártam, de rövid idő után feladtam és köszönés nélkül indultam el a kijárat felé, de addig nem jutottam, mert valaki csuklón ragadott és berángatott egy szobába. Csak az ajtócsapódás után tudtam meg ki az. Nem sokan támadják le egyből ajkaim.
- Nemh.. ilyen beszélgetésre gondoltamh. – ziháltam elválva ajkaitól.
- Szerinthem ezzel mindenth elmondtam… - tapadt megint ajkaimra és kezdett el az ágy felé araszolgatni… ( Valahogy ezt a pillanatot nem lehet szavakba önteni, szóval mindenki képzelje el)

imádok így elaludni. ♥

Reggel szerelmem karjaiban ébredtem.
- Jól áll a szőke. – adott egy puszit homlokomra.
- Valami jobb reggeli köszönésre számítottam, de mit vártam egy idiótától- tettem fel a  költői kérdést, ami miatt repültem az ágyból, de nem egyedül, mert még volt annyi időm, hogy gyors magam után rántsam Yeolt.  – Áhh.- nyögtem egyet, mikor teljesen testsúlyával rám nehezedett.
- Magadnak köszönheted.
- Jól van, de azért leszállhatnál.
- Nem is ők lennének. - hallottuk kintről Suho hangját és mindketten nevetésben törtünk ki.
- Héé, semmi nem történt. – ordibáltam ki.
- Persze akkor azt a semmit hallottuk tegnap este.- dugta be a fejét Lulu az ajtón, de nem tette jól, mert rögtön egy párna landolt a fejében.
- Egyébként - fordultam szerelmemhez, aki időközben volt olyan kedves és lemászott rólam. – Jól áll a vörös. – túrtam vörösen csillogó tincsei közé.
- Oké azt hiszem lépek. – csapta be vöröslő arccal Lulu az ajtót, mikor már majdnem egymásnak estünk.

Lulu♥

- És lőttek a hangulatnak. – állt fel Chanyeol. Felöltöztünk mindketten, majd kimentünk a kis csapathoz reggelizni, ami kicsit kínos volt, hiszen mindenki tudott róla, hogy tegnap este mi is történt kettőnk között.  De hát ez van. Szexelni a barátoddal tök természetes, csak lehet ezt nem 11 vagy most jelen pillanatban 10 fültanú mellett kellene csinálni. Reggeli után a hangos párra, vagyis ránk esett a mosogatás, amire én el is húztam a számat hiszen utáltam mosogatni, de muszáj volt.  Nem egészen fél óra alatt végeztünk is mindennel és kész picsamelegmáléra vágtuk a konyhát, ami ragyogott a Saur pár munkájától. Miután végeztünk lehuppantunk a kanapéra, vagyis Yeol lehuppant én meg az ölébe fészkeltem magam és úgy néztük, amit a többiek bámultak a tv-ben.
- Egyébként mikor költözöl? – fordultam hátra megzavarva a csöndet ami körénk ékelődött.
- Mármint hova?
- Roommate…
- Te honnan tudsz róla?
- Tudod van olyan dolog a világon, hogy internet és olyan találmány, hogy okos telefon. Na ennek a kettőnek a segítségével tudtam meg. - vettem elő a telefonom és mutattam fel, de a nagy ügyeskedésben a tegnap ott hagyott videó elindult….