Soyun : Érzések...

Már nagyon rég rúgtam így be, de most, B születésnapja, és persze a koncert miatt, sok volt az izgalom.
Jó volt mindenkivel  együtt lenni, látni, milyen boldogok, és nekem ennél több nem is kellett a jó hangulathoz. Még ha a koncert után nem is ittam, csak az öltözőkben voltunk.
Persze Jongin volt olyan aranyos, és a koncert után becipelt egy üres öltözőbe, már épp vette volna elő a lényeget, amikor ránk nyitottak. Fél percig meredtünk az ajtóra miután az a csaj bezárta vissza, vörös fejjel, jó nagyot röhögtem.
Végül nem fejeztük be, hanem mentem a B partyra. Most kiélveztem az egészet. Buliztam, ez kellett már. Mindent új lappal kezdtem ezzel, még ha fáj is a fejem mint állat.
Jongin mocorogni kezdet mellettem, aztán nagyot nyújtózva a hátára fordult. Fogalmam sincs, hogy került ide.
Rám pillant, és elmosolyodik.
-Jó reggelt. - suttogott.
-Neked is. - olyan hangom volt, mint egy rozmárnak.
-Szexis a hangod. - kuncogva közelebb jön, és magához húz. -Óh, hisz lázas vagy. - tol el, homlokomra nyomja az ajkait.
-Tegnap kicsit buliztam... - suttogtam. Nem tudtam hangosan beszélni. Tuti hangszál gyulladásom van.
-Én hoztalak haza. Szóval igen, kicsit nagyon! - kuncog. -Gyere, elmegyünk a dokihoz. - kisegített az ágyból, miután Ő is kimászot, aztán rám adott pár ruhát, mert csak póló volt rajtam és egy bugyi. Szörnyen szédültem, fájt a torkom, és a fejem.
-Hát... nem kellett volna félmeztelenül, vizesen, rohangálnod a parkban. - mondja Jongin. Rá meredek.
-Mi van? - ijedten nyikkantam fel. Ezért nem csak azért volt ijedt fejem, amit hallottam, hanem a hangom miatt is.  Semmire se emlékszem. És még megfáztam.
-Az éjszaka közepén felhívtál, hogy menjek utánad, gondolom vettél két üveg piát, mert a parkban ott volt a szökőkút mellett a két üres üveg, totál részeg voltál, Én szedtem fel a felsőd és a cipőd a betonról, mezítláb, melltartóban és szoknyában megfürödtél az egyik kútban, aztán, vizesen táncolni kezdtél nekem, elég erotikusan, majd szó szerint berángattál egy bokor mögé, többit gondold hozzá. - mondta. És mivel tök komoly volt a feje, tuti igaz.
Megfogtam a fejem, és előre dőlve szidtam magam, persze fejben. Édes Istennek! Soha többet nem iszok ennyit.

Doki jól leszidott. Csak annyit mondtam, hogy vizesen mentem ki az erkélyre, fürdés után, meg összehordtam mindent, csak az igazat nem mondtam meg. Már mint az ivós, fürdős dolgot nem. Kaptam gyógyszert, meg egy fekete maszkot. Minimum két hétig feküdni kell, sok teát inni, mert torok, és hangszál gyulladást kaptam. Szörnyű érzés is volt. Még szerencse, hogy nem köhögök, mert akkor befektetett volna azonnal.

Rakás gyógyszerrel mentem haza, Jongin ágyba zavart, csinált teát és be is hozta.
-Tegnap... vagyis hajnalban... Én nem hagytam, hogy kint lefeküdjünk. Haza hoztalak, és fél úton bealudtál a hátamon. - szólal meg. Rá néztem.
-Miért? - még kimondani is fájt. Azt hiszem, most egy ideig nem fogok beszélni.
-Mert tiszta lappal akarok kezdeni mindent. És részeg voltál. - kezembe adja a gyógyszereket. -Ezeket ved be, aztán alszol egyet. - megfogom a kezét. Rá mosolygok.
-Köszönöm. - krákogok kicsit.
-Lezuhanyzok. Utána pedig mennem kell.

Néztem, ahogy a fürdőbe megy, aztán bevettem a gyógyszereket. Fogtam a forró teát, és azt kortyolgatva, néztem egy pontot a padlón.
-Jobbulást szépségem. - szól be Nam, fel emelem a fejem, rá mosolygok. Mutatom neki, hogy nincs hangom, nem tudok beszélni, mire rám mosolyog. -Most rohanok dolgozni, este talizok Tj-vel, aztán bejövök hozzád. Addig pihenj sokat, gyilkolászd a bacikat. - bejött, egy gyors homlok puszit adott, majd kiindulva rám pillantot. -Szeretlek. - mosolyodik el.
Bólogatok kettő, jelezve, hogy Én is, de kicsit szédültem. Leraktam az üres bögrét, lefeküdtem. Jongin jött be, egy boxerban, még kicsit vizes hajjal, és bebújt mellém. Magához vont, és olyan jó hideg volt, hogy muszáj voltam szinte rá tekeredni. Persze a polcról levettem a maszkot, igaz, sokat nem segít, de jobb ha rajtam van, hátha nem kapja el.
-Nagyon forró vagy. - ölel magához. Becsuktam a szemeim, és hallgattam, ahogy szuszog, keze pedig a hátam simogatja.
Olyan békés volt az egész.
Éreztem, ahogy egyre jobban kezdem kívánni, ezért, kicsit eltávolodtam tőle mellé feküdtem, bal kezemmel pedig végig simitottam az arcán, a vállán, karján, oldalán,  egész a csípőjéig. Letoltam róla a takarót, és csak csodáltam. Nem gondoltam volna, hogy azok után, amiken keresztül mentünk, Én újra Vele leszek, és most mégis... itt fekszik előttem, kezemmel bebarangolom az egész testét, mint aki bolond, lehet csak a láz miatt van, bennem ez az érzés, mégis... nekem Ő kell!
-Yun? - szól hozzám kábultan. Észre se vettem, hogy mit csinálok.  Szemeibe nézek, látom, hogy nem bír már magával, és ez szemmel látható volt. Nem mertem megcsókolni ,ujjaim lágy cirógatása is abba marat, majd fogtam, letoltam magamról is a takarót, levettem a pólót, Jongin pedig mint egy éhes vad, tapadt a mellkasomra. Tudom, hogy meg fogom bánni, hogy lázason... de akarom őt. Nem hagytam, hogy hozzám érjen, legyen ez a büntetése, egyedül vettem le a bugyim, majd letoltam a boxerét. Újra hozzám akart érni, nem hagytam.
-Miért nem? - kérdi kétségbe esve.
-Mert nem... - válaszolok halkan. Megcsókolni se hagytam magam, maszk ugyan úgy rajtam volt. Megfogtam a derekát, így lassan elmerült bennem.

Szemeim nézte, értette mit akarok, értette, hogy ha nem ér hozzám, milyen rossz is neki, hogy amikor mással van, vagy volt, ez volt az az érzés, mert tudom, hogy érzett valamit.
Ez csak szex volt, amit mi sose csináltuk, mi mindig szeretkeztünk, mert hozzám ért, gyengéden, mellettem volt. Remélem, ezzel mostmár meg érti, hogy, ha nem is maradunk együtt emiatt, ezek után, vagy pár év múlva, hozzám bármikor fordulhat. Bármennyire is fog fájni nekem. Tudni fogom, hogy boldog, ha az idő múlásával, mégha már más mellett lesz.  Én akkor is itt leszek vele, neki, mint támasz. Azt hiszem, ezt megértette a szemeimből kiolvasta, még így is, hogy mozog a csípője, és másra kellene gondolnia, végig a szemeim nézte. Végig. Egyetlen érintést engedtem neki, azt is a derekamra, pár pillanatra, szemei becsukódtak, szusszant egyet, és újra rám pillantva, éreztem, hogy megremeg, de tartotta magát. Hiába voltam forró, éreztem, ahogy szét terjed bennem. Fáradtan dőlt mellém, Én pedig kimásztam az ágyból és a fürdőbe siettem. Beálltam a zuhany alá, levettem a maszkot, megengedtem a csapot, jó hideg zuhannyal lemostam magam. Ettől pedig álmos lettem.
Mire kimentem Jongin már öltözött felfelé. Rám pillantot, de Én a gardróbhoz mentem és kivettem pár ruhát. Mögém lépett, megfogta a derekam, és megölelt hátulról.
-Hidd el... tiszta szívből sajnálok minden rosszat amit ellened tettem, mert nem értettem meg, hogy mennyire is fontos vagy nekem. Nem csak mint szerelem, hanem mint társ, barát, támasz, mint minden. Visszagondolva, amikor megismertelek, már akkor is sokszor Te voltál előttem tánc közben is, mert már akkor fix pont voltál nálam, és Én ezt nem értettem. Vagy nem akartam, vagy nem tudtam. Ígérem, ezek után, minden rendbe jön, megváltozom, de csak is miattad. - fejemre nyomot egy puszit, és eltűnt. Mire megfordultam már sehol se volt. Elmosolyodtam.
Kiélvezve a csendet, és a nyugalmat meg a lázt, felöltöztem, és úgy dőltem be az ágyba mint egy darab fa.

Pár napig tiszta kóma voltam, csak aludtam, teát ittam, és WC-re jártam. Lassan kezdek jobban lenni, ezért magamhoz vettem a laptopom, és filmezni kezdtem.
Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha megbeszélném a többiekkel, hogy, elmennénk a Los Angeles-i házba, nyaralni egyet, de ezt majd megszervezem, ha jobban leszek. Viszont jó ötlet, az tuti.

Mei-Minden 2

Reggel egy hangoskodó B ébresztett.
-Szörf! Szörf! Szöööörrrffff! - üvöltötte pár centire a fülemtől. Hunyorogva felnéztem.
-Seiji, fordulj el, ez durva látvány lesz. - mondtam az ajtóban álló fiúnak, majd barátnőmet kezdtem el egy párnával püfölni, közben elküldtem már a világ minden egyes szegletébe. TJ lépett be, aki szét választott minket. Seji csak nagy szemekkel bámulta, hogy mi is történik az ágyamban, ugyanis B-vel elkezdtük TJ ütögetni, majd B Seiji arcába is dobott egy párnát.
-Örülnék, ha az ajtóban álló férfi társam megmentene. - nevetett TJ. Ám az ijedt Japán fiú alig merte megközelíteni az ágyam. Felkeltem és oda vonszoltam, majd belöktem Őt is a kupacba. A takaróm fellibbentettem és miután betakartam a 3 jó madarat bevágódtam középre.
-Mindenki kusba marad és hagy engem még 10 percig legalább aludni. - adtam ki a parancsot, majd oda bújtam barátnőmhöz, hátulról pedig TJ közelített meg. B oldalán pedig Seiji feszengett.
-Üdv Mei szobájában. - fogtam meg új lakónk kezét, és áthúztam B derekán. Halkan kuncogott. Nyilván tetszett neki a helyzet.
-Velem mi lesz? - színlelt hisztit Tokiya - Mindig kirekesztetek a kanapéra. Tudjátok mit, most ez nem fog megtörténni. -és már rajtunk is volt. Mindenki hangosan nyögött egyet, hisz Tokiya rettentően giliszta és csontos mindenhol.
-Na jó gyerekek! Tessék felkelni. - tapsolt fel minket D.
-Igen Anyu! - mondtuk egyszerre. Végre mindenki kiment, gyorsan előkerestem a fürdőruhám, meg a szörfdeszkám, amit D hozott nekem San Franciscóból. Mindenki kapott egyet, bár lánykájának már volt. Gyorsan meg reggeliztünk és irány a part. Sokan nagy szemekkel néztek minket, hogy mégis mit akarunk mi azokkal a deszkákkal.
-Nekem is muszáj? - kérdeztem félve.
-Igen. - toszogatott a víz felé B.
-D! - kiabáltam könyörögve.

Mert a kuytukat se
hagytuk otthon.
Na milyen a deszkám?

-Jaj Kincsem, csak próbáld meg! Jó móka. - B le se tagadhatná az anyukáját. A fiúk már a vízben ökörködtek. a Két lány is elindult mellettem, de nekem földbe gyökerezett a lábam. Leesek a deszkáról, megfulladok, meghalok...ezek a képek lebegtek lelki szemeim előtt. Ekkor furcsa dolog történt, az eddig kis szende japán fiúcska, megragadta a csuklóm és behúzott a vízbe.
-SEIJIIIII - visítottam, mert a víz borzalmasan, mondhatni, kurva hideg volt.
-Bocsi Mei. - kuncogott a deszkáján ülve. Válaszul kinyújtottam a nyelvem.
Rá huppantam a deszkára és Békhez úsztunk. Anya és lánya teljes átéléssel okított minket. Egyszer sikerült is felállnom, de amint a deszkám a hullámhoz zuhantam a vízbe és fuldokoltam, de jött két megmentőm Tokiya és TJ, akik bevállalták a vízi mentő szerepet, bár jóformán csak engem kellett menteni. Seiji nagyon ügyesen szelte a habokat, B meg D, meg szinte szárnyaltak a vízen, és ezzel fel is vágtak... egy család. Amikor már úgy éreztem elég volt kifeküdtem a napra kicsit száradni.
Mikor már mindenki megunta haza indultunk. Hisz készülődnünk is kellett. Meglepetésünkre rég nem látott barátnőink már a küszöbön toporogtak KIS BŐRÖNDÖKKEL, amiben valószínű a ruháik voltak. Seo nagyon megörült rég nem látott barátjának és annak, hogy látszik rajta, hogy kezd jó irányba menni. Seo, Soyun és TJ az Én szobámban készülődtek. A két lány odáig meg vissza volt az én drága meleg barátocskámért, aki ott dicsérte őket, ahol csak tudta. Persze Namon keresztül Soyun már jól ismerte TJ-t, de mindig csak hallomásból, hisz éjszaka nem nyit rájuk. Szegény lány sokkot kapna...Én már átéltem, voltam már meleg szendvics közepe.
A délután gyorsan eltelt és máris dudált nekünk a limuzin sofőr. Mert mi megérdemeljük a limuzint. A csarnokhoz érve megdöbbentett, hogy mennyien vártak minket, fiúk lányok vegyesen. Fotózkodtunk velük, meg aláírtuk a nagy plakátjaikat, amelyiken kedvenceik nevük volt. Az egyik lány az orrom alá nyomott egy hatalmas unikornis plüsst és sírva kérte, hogy írjam alá, majd mikor megöleltem, még jobban sírni kezdett. Valakinél láttam MeY táblát is, amin nagyon jót nevettem. Persze nem úsztuk meg a riportereket sem, így nagyon nehezen a kezdés előtt pár perccel jutottunk be a backstagbe. Mindegyik fiú nagyon izgult, a szívem nem kicsit szorult össze, mikor arra gondoltam, hogy Kris nincs itt. Még a plakátról is leszedték. Sok riporter érdeklődött a hol létéről, de nem mondtam el, mondván, köt a testvéri titok tartás. Megálltam az ajtóban és néztem, ahogy a lányok szerelmeik karjaiba omlanak. Felfelé bámultam, hogy a könnyek ne tudjanak lefolyni, de hiába. Sírtam, pedig nem akartam.
-Ne sírj, különben Én is szomorú leszek. - húzott magához egy ismerős idegen.
-Annyira hiányoztál. - és persze még jobban sírni kezdtem. Lay erősen szorított magához és simogatta a hátam - Sok sikert!
-Ha itt vagy csak jó lehet.
-Mi ez a letörtség kérem szépen?! - jött oda a bunkók királya, de ekkor ez sem érdekelt. Elengedtem barátom és Kaira csimpaszkodtam.
-Tudom, hogy elfogod rontani. - hunyorogtam felé.
-Ezt egy bátorításnak veszem. Olyan kéz és lábtörés félének. - gyors puszit nyomott a számra és tovább állt.
-Basszus Kai lesmárolt. - törölgette a száját B.
-Nyugi, engem is. - nevettem. Gyorsan körbe öleltem mindenkit és együtt elmondtuk az EXO szlogent. WE ARE ONE!

Végig tomboltuk az egészet. B-n pedig jót nevettünk, miközben könnyeivel küszködve szidta a fiúkat, akik a Happy Birthdayt énekelték, majd az egész csarnok át vette. Több száz ember köszöntötte fel az Én legjobb barátnőmet.
A koncert után pedig gyorsan felfrissítettük magunkat, átöltöztünk és mentünk ünnepelni. Mivel B szülinapos volt, megengedtem, hogy Ő öltöztessen fel. Mire elindultunk megérkezett Kio és Mia is. Miával már találkoztam a kórházban, de Kiohoz még nem volt szerencsém. Vele is, úgy, mint Miaval angolul társalogtam. Örültem, hogy megismermhettem őket. Egy olyan szórakozó helyre mentünk, ami Seoul egyik leghíresebb helye. Gangnem szívében egész éjszaka buliztunk. A lányok sikeresen leitattak, pedig nagyon jól tudják, hogy nem szeretek lerészegedni, de most a sok stressz miatt nem is érdekelt, csak lazítani akartam és bulizni.

Octagon Night Club ;)

Pózolj bárpultnál :P

Csak B....

Már hajnalodott mikor haza értünk, bementem a szobámba és megszabadultam a kényelmetlen ruha daraboktól. Aztán csak annyit hallottam, hogy B erőteljesen hányt. Átmentem hozzá, mert hallottam, hogy D aggódva rohant fel a lépcsőn.

- Nyugi D, sose tudja hol a határ, legtöbbször ilyen másnap. - dőltem neki a fürdőszoba ajtajának, de hamar ott is hagytam őket. Annyit még hallottam, hogy B megkérdezi hányadika van, megosztottam vele és otthagytam őket. A folyosón menet esett le...hányás, rosszul lét, és idő kérdezés.

-Basszus. - motyogtam és visszarohantam, de akkor már világossá vált minden. Természetesen utána, mint olvashattátok szépen összekaptunk B-vel, be tudom annak, hogy hirtelen mindketten pánikba estünk. Ő azért, mert terhes, Én meg, mert egyből eszembe jutott, hogy mit is kellett átélnem pár hónapja. A szobámba zárkózva ültem az ágyon és néztem ki a fejemből. Barátnőm félve jött be, de sikerült megbeszélnünk. Tokiya végszóra jött be, és zavart le minket reggelizni. A napom otthoni munkával telt, közben csináltam a beadandóimat is, plusz B-n gondolkoztam. Aztán ágyúból kilőve a szobájába mentem, persze kopogás nélkül nyitottam be.

- Figyelj B el kéne mondanod…- de belém fagyott a szó, mikor egy sráccal találtam szembe magam - Szia! - köszöntem neki, hogy ne tűnjek bunkónak. Felállt és mélyen meghajolt.

-Szia! Nam Taehyun vagyok. - kedvesen mosolygott felém, de bármennyire volt aranyos egy újabb pasi volt B életében, régebben mintha hallottam már róla, mert ismerős volt a neve.

-Taehyun most debütáló Winner énekese. - büszkélkedett barátnőm.

-És mit keres a házunkban?

-Régi barátom. Együtt nőttünk fel. Egyébként mit szerettél volna?

- Azt, hogy jobb lenne minél előbb elmondanod, hogy terhes vagy. - böktem ki. Erre szegény fiú teljesen lefagyott és hol engem, hol B-t nézte. Úgy éreztem itt kell elhagynom a süllyedő hajót. Visszamentem a szobámba és kulcsra zártam az ajtót. Teljesen belemerültem a munkába, így észre se vettem, hogy kopognak, csak miután már dörömböltek. 

Csak TJ hülyéskedett...
megállított a folyosón és kiégette a vakuval a szemem :P

-Mi van? - nyitottam ki az ajtót. Úgy nézhettem ki, mint egy zombi mert a két fiatal hátrébb lépett.

-Ott alszom Taehyunnál. - mondta aggódva B, mintha csak azt várná, hogy leharapom a fejét. Feltoltam a lecsúszott szemüvegem és most rajtam volt a sor, hogy mélyen meghajoljak.

-Sajnálom Taehyun, hogy bunkó voltam. Remélem most már többször látunk nálunk. - B a homlokomra tette a kezét.

-Semmi gond. - legyintett a fiú - Túl jól ismerem ezt a házi sárkányt. - nevetett.

-Ne is mond.

-Hahóóó~ Itt vagyok ám Én is, -szólt közbe B.

-Amint tudok jövök Mei. 

-Ajánlom is. - kacsintottam a fiú felé, aki nagyon aranyosan el is pirult...máris imádom. 

-Pasid van. - hozott vissza B. Rá csaptam az ajtót és kiüvöltöttem,hogy reggel húzza haza a csini pofiját. 

Tartotta a szavát, mikor felkeltem már a nappaliban ült és TV-t nézett. 

-Jó reggelt Mei! - küldött felém egy puszit.

-Hát Te hol voltál este? - teljesen kiment a fejemből, mert egész éjszaka a beadandómon dolgoztam, hogy kész legyen időben.

-Na szerinted hol?

-Tuti Taehyunnal. - bólogattam, közbe csináltam magunknak kávét - Egyébként mikor akarod közölni a többiekkel, hogy várandós vagy?

-Ter..hes? - a hang irányába fordultam és örömömben majdnem eldobtam a bögrém.

-Lay?! - B úgy nézett felé, mint aki szellemet látott.

-Azt hittem a koncert után azonnal vissza mentél Kínába. - választ se várva, amint odaértem hozzá megcsókoltam. 

-Szobára....- furakodott közénk B. 

-Annyira jó, hogy itt vagy.

-Nagyon hiányoztál. - újra egymásnak estünk. 

Micsoda reggel. Több ilyet akarok. 

A világ legjobb dolga, mikor mellettem fekszik <3

U.I,: Mert Tokiyát is B öltöztette. Csináltam róla egy lesifotót, mert nem engedte magát fotózni.

A mi kis csontink :P

TJ-t lelepleztem xD

kis cuki xD

Mei-Minden xD 1. rész

Seiji és B káváztak és unatkoztak....
Én közbe vért izzadtam a konyhában!!

-Jé Te kivagy? – kérdeztem a nappaliban heverő félmeztelen fiút. Az arca ismerős volt, mintha valahol már láttam volna, de nem ugrott be, hogy hol.

-Te biztos Mei vagy. Öhm...Kicsit megy a kínai, mert a koreaim még ennél is rosszabb. – szólalt meg anyanyelvemen – Seiji vagyok. Egy ideig nálatok fogok lakni. – vigyorgott. Sajna a felsőtestének bámulása kicsit elterelte a figyelmem

-Édesem, a nyálad mindjárt elcsurran. – csettintett az orrom előtt rég nem látott második anyukám.

-D! – ugrottam a nyakába –De jó, hogy itt vagy. Mikor érkeztél?

-Nem olyan rég, de már megyek is. – nyomot egy puszit az arcomra és lánya kocsijának kulcsát ellopva kislisszant.

-Elvitte...igaz? – jött le B az emeletről. Bólintottam majd fél pucér barátunkra mutattam – Seij, nálam van elvonón. Beraktam Tokiya mellé. Nyugi mindent megeszik. Vacsira itthon vagyunk. – cipőmből kilépve a konyhába mentem, hogy kicsit felfrissítsem magam. Tehát Seiji nálunk fog lakni, vajon Seo tudja?! Egyáltalán B-n és a srácon kívül tudja más, hogy itt van? A telefonom rezgése térített vissza:

Nem akarok a nyakadon élni. Egy kis időre eltűnök, de ne aggódj, majd jelentkezem. Húgi nem vesztem el, csak egyedül kell lennem kicsit, távol minden emléktől. Remélem megérted. Azért, hogy ne felejts el a szennyesem a mosógépben van. Szeretlek!

Gyors választ pötyögtem drága testvérkémnek, aztán felmentem az emeletre és kivettem a ruháit. Szerencsére nem indította el a mosást, így a pólójának Kris illata volt. Összehajtottam és a szekrénybe tettem. Valami kényelmesbe öltöztem és körbe néztem ki van itthon. TJ dolgozott, Tokiya a szobájában gépezett, de lejött nekem segíteni vacsit készíteni, D és B ugye elmentek és ennyi.

Elindultunk :P

-Tokiya el visszük szőrmókékat sétálni? – kukucskáltam be az ajtaján. Vidáman intett, hogy részéről oké. Egy örökké valóságba telt mire a kutyukra tettem a pórázt. Wihskyt Tokiya fogta, nálam pedig Vodka rendetlenkedett. A közeliparkba vittük őket, ahol Yemin is szokta kutyáit sétáltatni. Leültünk egy padra és elengedtük a két kis lurkót szaladgálni.

-Mintha csak most születtek volna. – karolt át Tokiya – Emlékszel édesem, mikor vittelek a szülőszobába?

-Ó drágám, hát lehet az elfelejteni? – kontráztam, majd hatalmas nevetésbe törtünk ki – Annyira egy gyagyás vagy. Fél óra ücsörgés után úgy döntöttünk, hogy indulunk, tettünk még nagy kört és haza felé vettük az irányt. Útközben megcsörrent a telefonom, a szám ismeretlen volt.

Nagy a szeretet :3

-Halló! – vettem fel.

-Üdvözlöm! Az MBC stúdióból hívom önt. Nem tudom mennyire ismeri a Roommate című műsorunkat?! 

-Elég jól, hiszen az egyik szereplőjük a barátnőm barátja.

-Igen, igen értesítve lettünk róla. Ezért is hívom önt. Chanyeol megkért, hogy lehetne arról szó, hogy Danbi kisasszony és Ön a házban töltene egy napot?

-Én miért? – Tokiya mindeközben szinte már a vállamra mászott annyira hallgatózott.

-Chanyeol szeretné meglepni a barátnőjét és szeretné ha Ön vinné el. Mi indulás előtt felmikroportozzuk Önöket, illetve a kocsijába is rakunk kamerát, plusz kapanak egy operatört is.

-Részemről rendben.

-Ennek nagyon örülök. Akkor holnap találkozunk. Visszhal. – meg sem várva a válaszom letette. Tokiyának elmeséltem a beszélgetésünk, aki a hasát fogva nevetett, miközben arról ábrándoztam, hogy mennyire szeretném az összes lakót megismerni, persze vannak akiket jobban, de van olyan akiket már ismerek.

Másnap kora reggel hangos csengetésre ébredtem. A fülemhez emeltem a telefont, majd rá kellett jöjjek, hogy a kapu csengő visít. Mivel mindenki aludt, lassan kibotorkáltam, párszor majdnem leestem a lépcsőn, de sikerült épségben az ajtóhoz érnem. Egy elég zaklatott Seo topogott a küszöbön. Beinvitáltam, majd a konyhába menet elkészítettem mindenki reggeli éltetőjét. Bevittem először D-nek, majd B-nek, aztán TJ-nek. Mikor Tokiya szobája előtt mentem el hangos kiabálást hallottam, így jobbnak láttam, ha hagyom őket. Habár nem beszélek japánul a hanglejtések alapján nem valami vidám dologról beszélhettek. Mikor leértem, töltöttem magamnak is, majd Seo, mint akit golyóból lőttek volna ki elviharzott. TJ a szemét vakargatva araszolt lefelé.

-Morning! – köszöntöttem, mikor odaért hozzá bújtam – Hiányzik Lay. Sütünk palacsintát reggelire?

-Hidd el Baby ha hetero lennék, itt helybe megfektetnélek. – nevetett, hangja még rekedt volt – Aha, majd Én kikeverem, Te pedig sütöd.

-Oké Honey! – kacsintottam fel rá, majd elengedtem és neki álltunk az amerikai reggelinek.

A következő ébredőnk D volt. Mindenkinek Anyai szeretettel teli puszit nyomott az arcára. TJ kicsit még feszengett mellette, de örültünk, hogy valakivel végre folyékonyan tudtunk angolul beszélni, hisz valamiért ha Tjel kettesben voltam, mindig angolul beszélgettünk. DE ha valaki csatlakozott hozzánk, akkor ha nem is rögtön, de egy idő után váltunk.

Mire minden kész lett, már sorban ültek az asztalnál a ház lakói. Seiji furcsán pislogott ránk, mikor megtömtük az asztalt, juhaszirup, dzsemek, gyümölcsök és minden, ami ízletesebbé teszi gnóm kis palacsintáim. B elmagyarázta neki, hogy van abban valami jó, ha a legjobb cimbid külföldön élt. Barátnőm folyton japánul beszélt hozzá, viszont Én szegényt kínoztam a kínaival, hisz mivel a fiúk elfoglaltak első nagy koncertjük miatt nem tudunk leülni és egy jót beszélgetni. Plusz Layt is alig látom, mert Ő meg MC-kedik. Emiatt már hetek óta nem láttam őt. Reggeli végére megérkezett a Roommate stáb is. 

Gyorsan elküldtem öltözni B-t, közben elhadartam mindenkinek mikor már hallótávolságon kívül volt, hogy mi történik pontosan, majd Én is elindultam átöltözni. Mire kész lettem B már a kocsiban bekötött szemmel várt. Behuppantam a kocsiba:
-Hú mennyi kamera. – lepődtem meg – Szia! – üdvözöltem a mellettem ülő operatőrt, persze B közbe csak úgy bombázott a kérdéseivel. Mivel nem tudhatta, hogy hova megyünk a kocsi GPS helyett a telefonom használtam fülhallgatóval. Mire odaértünk barátnőm szinte őrjöngött, hogy minden kérdése elől kitérek, vagy olyasmit válaszolok, ami nem is válasz semmire vagy kínaiul mondtam. Majd kattant az agyam és végig kínaiul válaszolgattam, mert tudtam, hogy nem nagyon fogja érteni. Bekanyarodtam a TV-ből már jól ismert parkolóba, Chanyeol kézzel lábbal kalimpált a kertbe, mert hátulról mentünk be. De meg se szólalt.
-Oké Mei, most már hagyd abba a kínait és beszélj normálisan. Hallom, hogy már nem zúg a motor, sőt érzem, hogy megálltunk. – mérgelődött.
-Még egy kicsi türelem. Gyere. – kisegítettem a kocsiból. Yeolt, már többször arrébb rugdostam, mert annyira örült rég nem látott kedvesének, hogy azonnal a nyakába akart ugrani. B hirtelen lefagyott és vett egy nagy levegőt.
-Hányan vannak körülöttünk.
-Ketten.
-És Ők kik?
-Két operatőr. Egy férfi és egy nő. – hazudtam.
-Hol a pasi? – oda vezettem Chanyeol elé, erre B újra vett egy nagy levegőt. – Olyan a parfümje, mint a barátomé.

Ellopták a telefonom és ezt a képet állították be háttérnek
A B-én is babráltak valamit xD

-Tényleg? – jött egy kis segítség, ha jól tudom Minwootól. Gyorsan meghajolt, Én is, majd mentünk tovább. Mind a hárman alig tudtuk már vissza fojtani a nevetést. Leültettük a kanapéra,a házban már mindenki várt minket. Nana vadul csápolt mikor meglátott, hisz Chanyeolon kívül személyesen csak Őt ismertem. A többiek kedvesen mosolyogtak. Leültettem B-t, aztán gyorsan halkan bemutatkoztam mindenkinek. Végül levettem a kendőt és B köpni nyelni nem tudott.
-Te...- nézett rám mérgesen, majd meglátta mellettem Chanyeolt – Te. – szemei könnyekkel teltek meg, azonnal hozzá rohant, még éppen időben léptem arrébb, így nem lettem ölelésük csomópontja. Mikor végre kiölelgették egymást újra bemutatkoztunk immáron szebben és hangosabban.
-A nevem Mei Wu. A bátyám az EXO, most már ex tagja Kris. – mutatkoztam be.
-És Lay barátnője. – tette hozzá Yeol. -Igen. – pirultam el – Örülök, hogy megismerhetlek titeket. – hajoltam meg újra.
-Te kínai vagy igaz? – kérdezte Sora.
-Igen, de pár évig éltünk Kanadában is.
-Mei egyébként nagyon jól főz. Van, hogy a dormban nekünk is készít valami finomat.
 -Ez remek hír. – csapta össze tenyerét mindenki által csak Shin Mamának ismert énekes. Nagyon megörültem, hogy vele együtt tevékenykedhetek a konyhában, hisz nagyon jól főz. B is párjára talált Gayeon személyében. A konyhában segített nekünk Kang Joon, Nana és Soohyun. Chanyeol, Minwoo, Gayeon és B pedig addig kint ökörködtek a kertben. A többiek ekkor még nem voltak otthon. Seho mikor meglátott a konyhában sürögni forogni, azt se tudja mit csináljon. Olyan jót nevettem rajta. Leginkább az este érkező Dongwooktól rémültem meg, hisz manapság fedeztem fel egyik sorozatát, ami nagyon tetszik és így élőben látni őt, teljesen kész voltam, amin persze a többiek mind jót nevettek. Este amíg B kapott pár nyugodt percet Yeollal, Én a fiúkkal és Nanával beszélgettem az emelten. Nagyon jól éreztem magam náluk. Igazi kis család lettek. Mikor már csak páran voltak ébren, úgy éreztük, hogy ha megyünk. B egész úton áradozott, hogy mennyire megkedvelt mindenkit és ezzel Én is így vagyok.

De alig tettem le a fejem, már reggel is volt és eljött a fiúk nagy napja, amit a következő bejegyzésben írok le, mert már lekopnak az ujjaim :P

Egy kis ízelítő xD

Danbi: This news spreads like a gossip~

.-.

- Úristen hanyadika van? – tettem fel ijedten a kérdést.

- Május 25-e. De ezt te is tudhatnád. –hagyott ott Mei a fürdőben.

-  B, kincsem mi a baj?

- Anya. – ritkán szólítom így D-t. – Két hónap. – tudtam, hogy ennél többet nem kell neki mondani, ő egyből megértett mindent.  Kiment egy pillanatra és mikro visszajött egy teszt volt a kezében.  Annak ellenére, hogy szinte biztos voltam abban, hogy bizony, most már nem csak magamért vagyok felelős, megcsináltam hármat is.

- Jézusom, B ne mondd , hogy…- rohant vissza Mei a fürdőbe, de a látvány válaszolt helyette. Mindhárom teszt megerősített abban, hogy most már nem csak egyedül vagyok. 

- Most mihez fogok kezdeni? – omlottam össze.

- Nyugi megoldjuk. – ült mellém Mei.

- Nem Mei, ez nem olyan, mint mikor te voltál terhes. – emlékeztettem egy nem éppen szép emlékre barátnőm.

- Miért?- kapcsolódott be D.

- Te. – mutattam barátnőmre. – Te tudtad ki az apja…

- Jézusom B, hogy lehetsz ekkora idióta? Miért nem tudsz egyszer az életben gondolkodni mielőtt cselekszel?

- Miről maradtam le?

- Lefeküdtem Jongsukal. – válaszoltam D-nek, majd újra Mei felé fordultam. – Te mit tettél volna a helyemben? Ja, hogy ez az egész meg se történik, ha te is gondolkodtál volna.  Tudd, hogy az egész a te hibád- szinte már ordítottam, annyira kétségbe voltam esve.

- Nem én feküdtem le az exemmel gumi nélkül.

- De ha te nem vagy meg se történik ez az egész.

- Igen? Ha én nem vagyok már lehet nem is él… - és ekkor jött egy újabb hullám, ami a wc felé sodort. Anya egyből jött és fogta a hajam, majd kicsivel később két kéz kezdte simogatni a hátam. – Baszódj meg Danbi. – hagyott megint magunkra Mei. Miután befejeztem a hányást D felsegített.

- Akkora idióta vagyok.

- De az én idiótám. – ölelt meg.  – Beszélj vele, hiszen tudod nagyon jól, hogy szükséged van rá. – küldött el, de mielőtt  bementem volna hozzá, kiöblítettem a számat. Fogat mosni nem mertem , mert féltem, hogy egy újabb adag kívánkozik majd ki mentolos fogkrémem miatt. Belenéztem a tükörbe, de bár ne tettem volna. Borzasztó látványt nyújtottam. Inkább ki is mentem. Átcsoszogtam a szomszéd szobához, de féltem egyből benyitni, így megállva az ajtó előtt csak bekopogtam.

- Ha B vagy akkor nem jöhetsz. – sétált ki és nyitott ajtót barátnőm.

- Mei, tudod, hogy nem úgy értettem.

- Tudom, de attól még fájt. Tisztában vagyok azzal, hogy hibás vagyok én is, de nem én feküdtem le Jongsukkal.  Nem én küldtelek a karjaiba.

- Tudom. De szilveszterkor Te és Woo Bin

- De mi nem feküdtünk le B. Ott volt a lehetőség, mégse éltünk vele, mert mindkettőnknek ott volt az a kis vészvillogó a fejében. Miért kell ennyire szerelmesnek lenned B?!- barátnőm szokásához híven fel-alá járkálva szidalmazott.

- Mei…

- Kérlek csak legyél egy kicsit felnőttebb. Nem akartam kiabálni veled, tudom milyen érzés és nem akarom, hogy úgy járj, mint Én. – a hangja remegett.

- Ezzel azt mondod, hogy bárki is az apa ne vetessem el? – tettem fel félénken a kérdésem.

- Bárki is az apa én melletted fogok állni. – ült le mellém az ágyra és ölelt meg. Erre a végszóra jött be D is.

- Ahogyan én is. - hozott mindkettőnknek egy pohár vizet és fájdalomcsillapítót, hogy a tegnap esti kis bulink okozta fejfájást enyhítsük valamennyire.  Ezután még beszélgettünk egy darabig. Anya mondta, hogy ezt az évet még fejezzem be az egyetemen , a többi meg majd kiderül, hogy lesz miután elmentünk egy nőgyógyászhoz. Megígértettem velük, hogy senkinek nem fogják elmondani, addig amíg én elő nem állok ezzel, és az biztos nem éppen most lesz.  

- Gyere. – mondta Mei a kopogást követőn.

- Hali… húú hát nem néztek ki valami jól. – ült be közénk Tokiya. 

- Te se vagy jobb.

- Hát azért B nálad szerintem mindenki jobban néz ki.

- Köszi. Ez most jól esett.

- Gyertek le Seiji meg Tj csináltak reggelit és már csak ti hiányoztok. – ment is ki egyből a szobából, mert tudta, hogy rosszat szólt. Lementünk reggelizni, majd első dolgunk volt elmenni a nőgyógyászomhoz. Régen sűrűn jártam hozzá életmódomból kifolyólag, de amióta Chanyeollal együtt vagyok a látogatások száma kicsit leredukálódott, így félve léptem be az épületbe ahol dolgozott.  Órákon keresztül vártunk még fogadni tudott….

Délután egyedül gubbasztottam a szobámban, mikor D bejött.

- Most nincs kedvem semmihez. – küldtem ki.

- Emlékszel mikor elküldtél arra fotózásra, amire neked kellett volna menned? – de D nem tántorodott el.

- Emlékszem.

- Neked kellett volna menned.

- Tudom, de én nem akarok modell lenni.

- Nem azért.

Taehyun♥

- Hanem? – most már kíváncsivá tett. – Na mondd már vagy menj ki.

- Nézd kivel találkoztam ott. – nem értettem először mit akar ezzel mondani, majd kinyílt a szoba ajtóm és sikítva szaladtam az ajtóban állóhoz.

- TAEHYUN. – ugrottam nyakába. Egyből jó kedvem támadt, ahogy megláttam régen nem látott barátom. - Úristen.  Wháááá – örömködtem.  Sokáig beszélgettünk önfeledten. Mindent elmesélt ami mostanában történt vele. Én is meséltem persze neki,de koránt sem annyit ,mint ő.

- Figyelj B el kéne mondanod…- jött be Mei majd belé akadt a szó, mikor meglátta, hogy vendégem van. – Szia. – köszönt neki.  Taehyun felállt és úgy mutatkozott be Meinek.

- Szia. Nam Taehyun vagyok. 

- Taehyun a most debütáló Winner énekese.- tettem hozzá.

- És mit keres itt a házunkban?

- Régi barátom. Együtt nőttünk fel. Egyébként mit szerettél volna?

- Azt, hogy jobb lenne minél előbb elmondanod, hogy terhes vagy. -  köszi Mei én is imádlak.

- Terhes?! – kérdezett vissza meglepetten Taehyun.  Nem válaszoltam csak bólintottam egyet. 

-  Ez egy igazán hosszú történet. – próbáltam lerázni, de végül mindent el kellett mondanom neki. Igen a mindent alatt azt is értem, hogy lefeküdtem az exemmel miután kiengedtek a kórházból és kipróbáltuk a kórházi ágyat a barátommal.  És , hogy ez újra feljött adok egy jó tanácsot. Sose csináljátok kórházi ágyban, mert baromi kényelmetlen.  Este Taehyun bejelentette, hogy neki bizony mennie kell és én addig nem maradtam nyugton még bele nem egyezett abba, hogy elvigyem. Minek menedzser ha van egy jó barát címszóval érveltem, meg kíváncsi voltam a srácokra is, hogy milyenek és ez egy jó lehetőség volt arra, hogy beslisszoljak hozzájuk.   Taehyunnak igaz egyből leesett a dolog, de azt mondta becsempész, max majd kap egy fejmosást, de a srácok tuti nem buktatják le. Hiszen ők is kíváncsiak rám, mivel miután találkoztak D-vel Taehyun egyfolytában rólam mesél.

- Itt lesz?- kérdeztem meg, majd leparkoltam és felmentünk.  

- Várj meg itt. – mondta és eltűnt az ajtó előtt, de nem sokáig, mert az másodpercek múlva kinyílt és 8 szem nézett kíváncsian rám.

- Sziasztok.- üdvözöltem őket. – Moon Danbi vagyok, de szólítsatok csak B-nek.  Gyorsan a fiúk is bemutatkoztak, majd percekkel később már a lakásban ismerkedtünk, amin elég gyorsan túlestünk és én a fiúkat mellőzve Seunghoon pici csivavájával töltöttem az időt, amit pofátlanságnak is vettek, így inkább elköszöntöm a pici jószágtól és a fiúkkal ökörködtem tovább.  Azt mondják jó társaságban repül az idő és igazat kell adjak az embereknek, hiszen észre se vettem , hogy időközben már éjfél is elmúlt, így sajnos, vagy inkább szerencsére?! az éjszakát ezzel az öt jómadárral kellett töltenem.

annyira kis húsgolyók .-. ♥

Mivel Taehyun egyedül alszik egy szobában így nála töltöttem ezt az estét.

- Aludj az ágyon, majd én alszom a földön.- mondtam miután megágyazott.

- Nem. Te alszol az ágyban én meg a földön.

- De nagyon jól tudok a földön is aludni.

- B.

- Neked nagyobb szükséged van arra, hogy rendesen kipihend magad.

- Jó, de nem én vagyok terhes. – ezt a pillanatot választotta Mino, hogy bejöjjön.

- Te…

- Igen terhes vagyok, de erről még nem tud senki. Szóval lakat a szádon.

- B a senkit úgy érti, hogy a gyerek apja nem tud róla.

- Gratulálok. – ültem le az ágyra. – Ő nem tud róla, de a te csapatod egy este alatt megtudta.- ,mutattam az ajtóra, ahol a maradék három is kíváncsian kagylózott.  

- Sajnálom.

- Nem haragszom rád, úgyis lassan az egész világ tudni fogja. – nyugtattam magam ezzel,majd elküldtem a fiúkat aludni és mi is nyugovóra tértünk.

Reggel korán keltem, hogy mielőtt a menedzserük megérkezik elhúzzam a csíkot, így köszönés nélkül léptem le, de azért egy levelet hagytam mindenkinek, hogy nem most láttak utoljára. Haza kocsikáztam és fáradtan battyogtam fel a szobámba, de rá kellett jönnöm, hogy már fényes nappal van és így már nem fog menni az alvás, így inkább fel se mentem az emeletre, csak leparkoltam a nappaliban és vártam, hogy az egész ház magához térjen.  Megfordult a fejembe, hogy összeütök valami reggelit, de gyorsan elvetettem ezt a gondolatot.  

- Jó reggelt Mei.- üdvözöltem barátnőm.

- Hát te hol voltál az este?- kérdezte két ásítás között.

- Na szerinted hol?

- Tuti Taehyunnál. – sétált ki a konyhába, hogy főzzön magának egy feketét. – Egyébként mikro akarod közölni a többiekkel, hogy várandós vagy? – kiabált ki.

- Ter..hes?- kérdezett vissza valaki.

- Lay?!- lepődtem meg.

?!

Danbi: B's May ~

És sajnos ért is meglepetés bőven, de nem csak Seijit hanem engem is. Már kora reggel valaki ráfeküdt a csengőre, de nem volt bennem annyi erő, hogy kikeljek az ágyból. Csak Mei csoda reggelijének az illata ébresztett fel és a gőzölgő kávéé, ami már fejem mellett volt.

- Ki volt az?- kérdeztem meg  miközben nagy nehezen ülő helyzetbe tornáztam magam és elvettem a kávét barátnőm kezéből.

- Seo. És nincs valami jó kedvében, ahogy hallottam.

- Seijivel jött veszekedni? Pedig szóltam neki, hogy elhozom pár napra.

- Szerintem nem ez a baj, de majd beszélj vele. Ja és B, ha lehet előbb Seijitől kérdezd meg mi volt. –

Mei és Tj csodás reggelije*-*

bólintással jeleztem, hogy tudomásul vettem a dolgot és nem fogok másképp cselekedni.  Miután elfogyasztottam a kávét átballagtam a japánlakkba.  Seiji egyedül ült már az ágyon és nagyon gondolkodott valamin. Még azt se vette észre, hogy bementem. Csak akkor eszmélt fel, hogy valaki más is van rajta kívül a szobába, mikor besüppedt mellette az ágy. Kérdeznem se kellett volna, hogy mi a baj, mert a paplanon heverő drogból egyből rájöttem, de azért megkérdeztem, hogy Seo mit mondott neki. Az állam is leesett Seiji meséjétől.  Haragudtam barátnőmre egy picit, mert elsősorban nem bízott bennem másodsorban nem bízott Seijiben. Hiszen egy függőségben szenvedő embert csak úgy lehet leszoktatni valamiről, ha folyamatosan csökkentjük  a napi adagját, mert ha nem így teszünk akkor abba belehalhat.

- Na gyere kész a reggeli. – ragadtam karon legújabb lakónkat és vittem le a királyi lakomára, amit Mei és Tj csináltak. Egy igazi amcsi reggeli, ami Seijit kicsit váratlanul ért, de végül boldogan majszolgatott velünk együtt.

- Mei nyisd már ki.- mondtam a mosogató mögül barátnőmnek, aki rögtön ugrott és már nyitotta is az ajtót.

- Na az a helyzet B, hogy ezt most szépen lepasszoljuk valakinek. – vette ki kezemből a  szivacsot.

- Pedig életemben először magamtól álltam a mosogató mögé.

a legjobb szerkó egy kis családlátogatásra. :D

- Nagyon ügyes vagy, de most sietünk. Kapsz 10 percet elkészülni, valami vállalhatót vegyél magadra- küldött fel az emeletre Mei. Egész gyorsan elkészültem ahhoz képest, hogy fogalmam sem volt arról hova megyünk és hogy mit vegyek fel, de végül egy szolid öltözetnél döntöttem, ami egy szaggatott rövid farmernadrágból, egy fánkkal leöntött pólóból és egy fehér tornacipőmből állt. Mivel hajat mosni már nem volt időm, így egy sapkát választottam kiegészítőnek  és így indultam útnak, de már lent kitört rajtam a hiszti roham mikor valamilyen oknál fogja Mei, úgy döntött elrabol. Bekötötte a szemem és úgy tuszkolt be az autóba.

- Héé , Mei ez kurvára nem vicces.  Nem érek rá a hülyeségeidre.

- Nyugi már, mindjárt ott vagyunk.

- Nem leszek nyugodt, amíg ez a szar  le nem kerül a fejemről.- folytattam tovább. Útközben kiderült, hogy nem Mei, hanem a mellette ülő valaki, akiről fogalmam sincs, hogy ki volt, kötötte be szemeim.  Addig hisztiztem amíg Mei végre le nem parkolt.

- Na most már levehetem ezt a szart?! – próbáltam kikapcsolni az övem, de nem igazán ment így szemek nélkül.  

- Még egy kicsi türelem. Gyere. – segített ki a kocsiból.   Féltem egy picit, mert ismeretlen közegben kellett mozognom, viszont ahogy egyre mentünk gondolom befele a félelem úgy illant el.  Ismerős illat csapta meg az orromat, így rögtön megtorpantam.

- Hányan vannak körülöttünk?

- Ketten.

- És kicsodák?

- Két operatőr. Egy férfi és egy nő. – kegyes hazugság Mei, de nem fogok bedőlni neki.

- Hol a pasi? – Mei odavezetett valaki elé. Nagy levegőt vettem.

- Olyan a parfümje, mint a barátomé.

- Tényleg? – kérdezte egy férfi hang, aki biztos nem az előttem álló fiú volt. De ennél több nem volt. Újra karok fonódtak rám és segítettek irányítani, hogy merre menjek.  Mikor beértünk leültettek egy kanapéra,de még mindig nem szabadítottak meg a kendőtől. Már majdnem megszólaltam nem éppen szépen, mikor leesett a kendő a szemeimről és megláttam hova hozott Mei.

- Te. – mutattam rá már könnyektől csillogó szemmel.  – Te. – mutattam Yeolra és egyből felé vettem

♥

az irányt.  Mivel elég nagy volt a nézőközönségünk egy ölelésen kívül msá nem történt köztünk, pedig elég régen láttuk már egymást.  Kiválva öleléséből egyből a ház többi lakója elé állva bemutatkoztunk.  Mei-t el is küldtük főzni  miután elmesélte, hogy kínai, de élt Kanadában is.  Hogy miért lett a konyha áldozata ezután? Mert drága barátom úgy gondolta, nem hagyhatja figyelmem kívül Mei páratlan főző tudását.  Ezután lepattintottam szegény rapperem és rögtön a ház legfiatalabb tagjához táboroztam le, akivel egyből megtaláltuk a közös hangot, nem csak azért, mert egykorúak vagyunk, hanem azért is, mert mindketten sportolók vagyunk. De gyorsan szétrobbantottak minket, ami nem volt rossz hiszen Gayeonon kívül mással is jóba lettem. Minwooval, Gayeonnal és Chanyeollal kimentünk a kertbe ökörködni , míg Kang Joon, Nana és Soohyun bent maradtak segíteni Shin mamának és Mei-nek.

- Yeol a többiek mikor jönnek?

- Seho fent alszik a szobájában, felmenjünk hozzá?

- Ez kérdés volt? – kérdeztem gyerekes mosollyal az arcomon és akcióba lendültem.  Mindenki követett és figyelték milyen jó kis meglepetést szánok a  humoristának. Berohantam párom szobájába és fogkrémét átvittem a másik szobába. Útközben mondtam szerezzen valami tollféleséget. Óvatosan nyomtam Seho mindkét tenyerébe fogkrémet, majd mikor megérkeztek a többiek elvettem Minwoo kezéből a tolldarabot és megcsikiztem vele az ágyon fekvő orrát, aki erre egyik kezével rögtön odanyúlt és sikeresen felébredt.

- Yaa. Ohh.- lepődött meg mikor meglátott maga mellett. Illedelmesen bemutatkoztam, majd bekapcsolódtam a többiekhez a nevetésbe. Kimentünk és fent megvártuk még Seho rendbe szedi magát, madj együtt mentünk le megkérdezni, hogy miben kell segíteni, de Mei egyből kiküldött a konyhából mondván: „ezt a házat légy szíves ne akard felgyújtani” . Hát igen a főzés nem az én asztalom. Még vártuk, hogy kész legyen a kaja szépen hazaszállingózott a többi lakó is. Nagyon aranyosak voltak mindannyian.  Dongwook egyből mondta, hogy elmehetnék modellnek, mert látta  a képen és, hogy nagyon szép hasam van. Sajnos ez most nem igaz, mert a műtétem óta feljött pár kiló. Sora hozzátette azt is, hogy nem csak a hasam miatt mehetnék el modellnek, hanem az arcom miatt is. Tisztára bepirultam ennyi dicsérettől. Chanyeol már mondta is, hogy hagyják abba, mert így képes lennék pár óra alatt megtanulni repülni és elszállni. Bommal először nehezen álltam szóval, hiszen rajongóként, amit drága páromnak köszönhetek, féltem megszólalni.

- Szóval mindketten 2ne1 fanok vagytok?

- Nem lennék igazi pár ha nem. Egyébként az ő hibája. – bokszoltam párom hasába.  Bommal még vacsora előtt sikerült beszélnem, ami annyira jól sült el, hogy még kész nem lett az étel ellőttünk pár képet, amiből persze nem csak kétszemélyes selfiek lettek a végén, hanem az egész bagázs csatlakozott.  Végül hajnalban sikerült elhagynunk a házat. Könnyes búcsút vettem mindenkitől. Shin Mamának mondtam, hogy egyszer majd hozzám is el kell jönnie főzni.

- Jól van B, most már menjetek. 

- Pedig azt hittem örülnél ha maradok.

- Hidd el örülnék, de nem lehet.

- Tudom. – öleltem meg, majd a kamerák elől elbújva lágy csókkal köszöntem el páromtól.

- Remélem nem te vezetsz.

- Pedig én szerettem volna.  Nyugi, Mei nem engedné .- integettem még utoljára és beültem a kocsiba barátnőm mellé.

Reggel hót kómása sikerült felkelnem a hajnali hazajövetel miatt, de tudtam, hogy össze kell szedem magam, hiszen a srácoknak ma van a nyitó koncertje, ahova a lányokkal együtt mentünk. Így ma mellőzve az edzést, persze Seijit nem elfelejtve , mint tegnap nagytakarításba kezdtünk a ház lakóival.

- Remélem. Tényleg csökken az-az adag. – mindenki felnézett. BostonBoynak fogalma se volt a helyzetről, így ő tök hülyén állt meg, majd Seiji egy idő után kapcsolt, hogy ez a kérdés bizony neki szólt és válaszolt is rá.

- Igazából, ha nem tudnám, hogy a hirtelen leállás a legrosszabb, már rég letettem volna, mert kicsinálsz. De hidd el, soha többet nem nyúlok hozzá,ha végzek az elvonóddal. Már ha túlélem. –

Beach. :3

nevettünk fel egy emberként.

- Túl fogod ne aggódj. Adtam egy puszit arcára és folytattuk volna a takarítást, de meghallotta Tj suttogását. – Igen drogoztam.  Régi történet, de ha kíváncsi vagy egyszer elmesélem neked. – és ezzel a mondattal csöndben folyt tovább a takarítás,a mit csak D hazaérte zavart meg.  Azzal a lendülettel, hogy anyám betette a házba a lábát mindenki eldobott mindent és rohant öltözni, hogy induljunk a partra. Hogy miért is? Igen, B felelőtlen ígéretet tett , amit kedves lakótársai követelnek is rajta. 

Surfing.

- Leeeeet’s gooooooooooooo. – kiabálta el magát Tj, mikor utolsóként leért a kocsihoz. Mindenki izgatottan ülte végig az utat.  Bostonboy volt az egyetlen, aki nem bírta ki szó nélkül. – Amúgy
B mikor tanultál meg szörfözni?

- Lassan egy éve. Igazából sose gondoltam volna, hogy nekem ez menne, de tavaly Kaliforniában a hullámok magukkal ragadtak. ÉS te miért nem tudsz?

- Bostonban nincsenek hullámok amik magukkal ragadjanak, de örülök, hogy Mei magával rángatott ide, mert az egyik álmom váltja valóra ezzel. - adott egy puszit sofőrünknek köszönetképpen.  Lassan meg is érkeztünk. Leparkoltunk és mentünk szörfdeszkát kölcsönözni, hogy a délután további részében a habok között élvezzük a nyár közeledtét.  Órákon keresztül szenvedtünk azzal, hogy mindenki a deszka tetején maradjon legalább 20                másodpercig, de megért minden fáradalmat hiszen ha a hullámon lovagolsz…az egy leírhatatlan élmény lesz mindig. az első hullámom.  Sose tudnám elfelejteni azt az élményt, amit Kaliforniában szereztem a szörf miatt.

- Lassan mennünk kéne, nem?- szólalt meg ünneprontóként Tokiya.

- Ne már én még maradnék. – ment még egy kört Seiji.

- Pedig tényleg mennünk kell, mert nemsokára jönnek a csajok, ma koncertre megyünk, ne felejtsd el nagyfiú, mivel te is jössz. – húztuk ki a  vízből japán barátunkat.

The best outfit for the concert. :)

Pont akkor értünk haza mikor a lányok is megérkeztek. Tisztára be voltak sózva, mint ahogy mi is hiszen régen tomboltunk már barátaink és szerelmünk koncertjén egy igazán jót. A lányokat elosztva bevittük Mei-el a szobáinkba és még mi lefürödtünk kiadtuk a parancsot , hogy vágják puccba magukat hiszen nemsokára itt van a kocsi.  Nehezen döntöttem el mibe kéne mennem a koncertre, hiszen azért akármibe nem mehettem, de kiöltözni se akartam nagyon, mert tudtam, hogy én együtt fogok tombolni a srácokkal, így egy farmer szerkó mellett döntöttem egy szürke trikóval ,amin ez a felirat díszelgett: It’s not just a band for me.

- Na így jó leszek? – álltam meg a lányok előtt.

- Tökéletes. - mondta Yun. Úgy örültem, hogy megint együtt a kis csapatunk.

- De csak azért, mert Yeminnel együtt vettem.

- Kár, hogy ő nem jön.- szomorodott el Min, de csüggedtsége nem tartott sokáig, mert Tokiya lentről üvöltött, hogy itt a limuzin szóval menjünk.  Igen, ezzel megyünk, hiszen nincs annyi kocsi a világon, vagyis parkoló, hogy biztonságos helyen tudjunk szemünk fényét, amíg mi ezerrel ugrálunk a koncerten és be se férnék csak 10 olyan kocsiba, mint White. Hogy miért is, mert drága hadseregem is velem tart a koncertre.

- Remélem tényleg nem baj, hogy mi is megyünk.

- Jaj D, ne izgulj már vettem nektek is jegyet. - lengettem meg előtte,mikor útközben már azon gondolkozott, hogy kiugrik a kocsiból.  Valami fura volt anyával kapcsolatban, de most nem értem rá ezzel foglalkozni, mert egyre közelebb voltunk a helyszínhez. Már a kocsiból hallottuk a sikoltozó rajongók hangját.

- Azt hiszem itt vagyunk. – jelentettem ki a  tök egyértelműt,mikor a kocsi leparkolt és az ajtók kinyíltak.  Mindenki egy nagy sóhaj keretében szállt ki és egymást kezét fogva mertünk csak elindulni a nagy tömegben. Védtelenek voltunk a sok rajongóval szemben, de kellemes meglepetést okoztak hiszen sértetlenül megúsztuk a dolgot és hajszálvesztés nélkül eljutottunk a bejárathoz. Persze közben megálltunk néha, mert néhány lelkes kis rajongó szeretett volna egy közös képet velünk. miután bejutottunk a rendezők egyből kezelésbe vettek minket és egész társaságunkat elvezették a back stage-be, ahol mindenki biztatta a srácokat.

- Sok sikert. - köszöntem el egy csókkal páromtól és kimentünk a vip részlegbe. Tűkön ülve vártunk már, hogy kezdődjön a koncert. Ekkor még nem sejtettem mire készülnek a fiúk.  Egy olyan

aaaaahhhwwww *-------* 

élményben volt részem az este során amiben nem sokaknak lehet részük egész életükben. Mivel holnap töltöm a második x-em a fiúk, annak ellenére, hogy nem vártam semmit gondoltak rám.  Könnyektől ázott arccal hallgattam végig, ahogy a 11 ember egyként énekli nekem a Happy Birthday, amihez később a több ezer rajongó is bekapcsolódott.  Soha nem fogom elfelejteni ezt az estét, erről a fiúk gondoskodtak.

Miután vége lett a koncertnek remegő lábakkal jutottam el újra a backstagebe.  Megszólalni nem tudtam mikor megláttam őket, annyira meghatott a dolog. Chanyeol, habár látszott rajta, hogy hulla fáradt, odajött hozzám karjaiba zárt és így próbált megvigasztalni.

- Remélem holnap vigyázol magadra.

- Nélküled nem lesz olyan. – bújta még jobban hozzá.

- Tudom, de…- nem fejezte be a mondatát. tudta, hogy szavak nélkül is megértem. Homlokomra hintett egy puszit, majd útnak eresztett.

Sweet 20.  :D

Másnap reggel vidáman ébredtem fel, immár 20 évesen. Egész nap madarat lehetett volna velem fogadni. Már majdnem délben elkezdtem készülődni az estére. Kiválasztottam a ruhám, megterveztem a sminkem, a hajam és felhívtam mindenkit vagy húszszor, hogy ne késsen el. Egyszóval biztosra mentem. A készülődés közepette viszont nem feledkeztem meg a legfontosabb feladatomról sem, Seijiről.

- Ha meglátom , hogy egy picinyke szikra is fellángol, neked annyi.

- Nem igazán értelek.

- Ha droghoz nyúlsz halott vagy. - egyszerűsítettem le neki a dolgot és egy mosollyal az arcomon távoztam a japán lakból.  Órákon át szöszmötöltem ,majd mikor végre meg voltam elégedve magammal kiléptem kis birodalmamból és összeszedtem a ház lakóit.  Pontosan akkor jött le hiányzó láncszemünk  Bostonboy, mikor a lányok is ideértek és immár Yeminnel kiegészítve.  És ekkor kezdődött a party. Nem lenne igazi buli, ha nem alapoznánk előtte, így a felhozatalt megmutatva mindenki jó állapotba tért le a szórakozóhelyre, az Octagonba.

 Az este további részét képekbe szeretném elmesélni…

Mikor még józanul lövöd a képeket a barátaiddal. De egy idő után...

...a  piából is megárt. És már azt se tudod, hogy a valóságban vagy , vagy éppen szépet álmodsz...

...de bármennyit ittál is a barátaidról sose feledkezel meg...

...hiszen a barátság részegen is barátság marad...

Másnap reggel viszonylag korán kipattantak a szemeim. Felültem az ágyon, de a hirtelen mozdulat miatt vagy talán valami más is szerepet játszott benne, de egyből elfogott a hányinger. ahogy tudtam rohantam a fürdőbe és mindent kiadtam magamból. 

- Jól vagy? – kérdezte anya aggódva.

- Nyugi d, sose tudja hol a határ, legtöbbször ilyen másnap. - lépett be egy kómás Mei is a fürdőbe. – Egyébként mióta nem vettél tampont? – ült le a wc-ülőke tetejére.  És emiatt a kérdés miatt egy pillanatra megállt minden.

- Úristen hanyadika van?!...

Soyun : "-Most nem fogom elrontani..."

Nem mentem fel. Kint ültem a kocsiban és néztem a villogó mobilom, aztán felvettem.
-Yun? - szólt bele Hoon.
-Mond. Most láttam, hogy hívsz. Kicsit elhúzódott a tárgyalás. - hazudtam. Fejem hátra döntöttem.
-Ó, nem tudtam. Ne haragudj. - szomorú volt a hangja.
-Semmi baj. - sóhajtok.
-Mikor érsz haza? - kérdi.
-Nem tudom, még dolgom van. Miért?
-Beszélni akartam veled, de akkor így mondom el. Szakítani akarok. Nem tudok már így lenni. Te Kait szereted, Én pedig... megint csak mást. Távolság kell tőletek... - hadarja.
-Ki az akit szeretsz? - elcsuklott a hangom.
-Chaerin. De Ő az öcsédet szereti.
Kinyomtam a telefont és ki is kapcsoltam. Verni kezdtem a kormányt, aztán begyújtottam és padló gázzal elhajtottam onnan. Nyugalom kell.
Moonlight, Baby don't cry, Heart Attack volt folyamatosan lejátszva, fejem a falnak döntve ültem. És meredtem a padlóra. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Miért olyankor jön rossz amikor kicsit is boldog vagyok? Annyira nagy dolog lenne ha legalább csak egy kicsit hosszabb időre boldog maradjak?
Nem tudtam hát mit tenni, csak ültem a régi lakásban, és néztem, ahogy kint villámlik, és esik az eső. Néha éreztem, ahogy megmozdul alattam a padló, a dörgés rezgése miatt, de nem érdekelt. Egyedül akartam lenni.

Ezek után, teljesen el zárkóztam mindenkitől. Nem beszéltem senkivel, sehol se voltam, csak a kórházban, ahol a papírokat rendeztem, néha a gyerekekkel is voltam, meg otthon. Kai is próbált beszélni velem, olyankor, teljesen nyugodtan néztem rá, de nem feleltem. Mei is jött hozzám, hogy mi van velem, de Én, senkinek se mondtam, mi bánt.
Épp haza indultam, amikor megszólalt a mobilom. Chanyeol volt, SMS-t írt, hogy menjek már utána, mert senkit se ér el. Felsóhajtottam, és a megadott címre mentem.
Valami nagy stúdió volt.
Így, bementem, megkérdeztem, hol találom a fiút. Nem akarták megmondani hol van, de mondtam, hogy engem küldtek érte, címet is adtak, hát felengedtek. Megálltam az ajtó előtt, bekopogtam, és bementem.
Jongin, Sehun, Luhan Chanyeol és még valaki volt ott.
-Yun! - örült meg Chanyeol, és megölelt. -Egy pillanat, és mehetünk! - mondja, Én pedig bólintok.
Amikor vissza fordultam, hogy rá nézzek a másik három fiúra, azt hittem kiesik a szemem, úgy néztem a férfira.
-Minwoo? - bukik ki belőlem. Rám pillanat. Szemei elkerekednek, ledobja a táskáját, három lépés után pedig a karjaiba zár.
-Kiscsillag!
Úgy bújtam hozzá, akár egy cica az óvó gazdi karjaiba.
Ezer éve nem láttam! Velem járt egy suliba, persze idősebb is két évvel tőlem, de Ő volt az első olyan pasim akivel normális volt a kapcsolatom, és még szakítás után is. Jó, nem is volt az szakítás, inkább közös megegyezés, hogy külön válunk.
-Rég láttalak! Hogy vagy? - kérdi, és elenged. -Olyan szép vagy, de mi ez a rövid haj? - néz végig rajtam.
-Rákos voltam. - vontam vállat.
-Édes Istenek, miért nem értesítettél? - fehéredik el.
-Akkor épp doramát forgattál. És ott voltak nekem a fiúk. Főleg Jongin! - mosolygok Minwoora.
Elnevette magát.
-Mindig is az olyan típusú fiúk voltak a kedvenceid. Mióta vagytok együtt? - kérdi vigyorogva.
-Hmm... egy, éve? - nézek Jonginra.
-Hamarosan egy. - lép mellém, és megölelt. Éreztem, hogy kicsit megszorít, aztán elenged, majd rám mosolyog.
-Szépek vagytok. - megfogja Minwoo a kezem.
-Na, és Te? Van valakid? - kérdem
-Alakul... de még nem nyilatkozom. - kacsint.
Elnevetem magam, aztán bejön egy pasi, szólni, hogy a fiúk -Chanyeol és Minwoo- induljanak lassan mert várják őket.
Végül megtudtam, hogy Chanyeol-lal vannak egy műsorban. Tuti nézni fogom.

Jó volt látni újra Minwoot, egész úton beszéltünk, nosztalgikus volt a hangulat, már csak Seok hiányzott, és minden olyan lett volna mint rég.

-Maradsz? - nézek Jonginra, a dorm előtt.
-Azt hiszem... igen. - mondja kicsit félszegen. Intek a kocsihoz, Ő pedig bólint, és elindul.

Már húsz perce csend van. Azt hittem megszólal, de az ablakon néz kifelé. Beindítottam a kocsit, és elindultam. Ekkor se szól semmit, de mivel éhes vagyok, hát megyek keresek valami gyors kajás helyet.
Rendeltem kettőnknek, és a régi lakáshoz mentem.
-Gyere. - szólok neki.
Csendben megyünk fel, és pakolok le a matrac mellé.
-Yun? - szólal meg Jongin.
-Hmm? - néztem rá.
-Most nem fogom elrontani...

Rá mosolyogtam, és leültem. Mellém ült, Én pedig enni kezdtem. Nem szóltunk semmit, csak ültünk, és ettünk, aztán a matracra dőlve, néztük a kocsi fényeket, amik a falon játszottak, Jongin a karom cirógatta, addig, amíg el nem aludt.

Min- Calls in the morning.

-Tudom.- feleltem szárazon. A szívem mindezek ellenére kalapálni kezdett. Sehun kis szünetet tartott, majd folytatta.
- Találkozhatnánk jövő héten? Szeretnék beszélni.
- Melyik nap?
- Még nem tudom,de majd hívlak.
- Oké.
- Oké,akkor szia. – azzal bontotta a vonalat.
Meg kell mondjam,hogy ez volt életem eddigi legrövidebb telefonbeszélgetése Sehunnal.
Egész úton,amíg hazavezettem azon kattogott az agyam,hogy vajon mit akarhat. Baekhyun beszélt vele ? Vagy a többiek ? Vagy egyszerűen csak hiányzom neki ? Vagy számon akarja kérni rajtam Taemint ? Fogalmam sem volt.

Este beszéltem újdonsült manageremmel. Megadtam az emailemet,amire elküldi a szerződés többi papírját,hogy olvassam át őket,mielőtt jövő héten bemegyek és aláírom őket. Miután letettük a telefont eszembe jutott valami. Mi van,ha csak azért mentem bele ebbe az egész modelldologba,hogy kicsit elfelejtsem a problémáimat ? Mármint nem csak Sehunt. Hanem mindent. Tényleg komolyan össze kéne kapnom magam. Éppen elég nekem,hogy mostanában egyfolytában szembe találom magam apámmal legyen szó az újságokról,vagy az internetről. Ha ne adj isten mégsem ő jön velem szembe akkor éppen Yemint szidják a rajongók a közösségi lapokon,vagy magamról találok érdekes cikkeket vagy képeket. Nem beszélve a többiekről.
Yung is felhívott,hogy hétvégén találkozzunk. Tudom,hogy Yesung is ott lesz. Nem vagyok hülye,de nem érdekel. Csak jót akar,de remélem hamarosan belátja,hogy Yesung és köztem már nem lesz semmi.

A másnap reggelemet a telefonom csörgése nyitotta meg.
- Tudod hány óra van ?- szóltam bele a vonalba álmosan,bár nem néztem meg,hogy ki az.
- Igen,de ha te nem,szívesen megmondom 9:24. Ébresztő hétalvó,attól még,hogy neked már nincs egyetem,nem kell egész nap aludni.
- Azért hívtál,hogy életmód tanácsokat adj ? – dőltem vissza az ágyamba.
- Nem. Azért hívtalak,hogy emlékeztesselek a ma estére. Ugye nem felejtetted el ? – kérdezte idegesen GDragon.
- A ma est… hát persze,hogy nem.
- Oké,akkor sms-ben elküldöm a koordinátákat. Jó legyél Min. Este találkozunk.  Még engedélyezek 10 perc alvást. Puszi.
- Köszi,édes vagy. Puszi. – motyogtam. Közben ő már letette.
Ép készültem visszautazni álomföldre,mikor újból csörögni kezdett a telefonom.Minek nekem ébresztő,ha ilyen barátaim vannak ?
- Mondjad Minsoo. –szóltam bele.
- Tudom,hogy még aludtál. Ejnye-bejnye.
- Mondjad Minsoo. –ismételtem.
- Húú de morcos valaki. Csak nem bal lábbal keltünk…vagy nem is… ébredtünk fel ? Akarod,hogy felvidítsalak? Énekeljek ?
- Most mondod,vagy nem ? – szólaltam meg, kicsit hangosabban,mint az előbb.
- Jól van na. Hát veled már viccelődni se lehet ? Ennyire rossz volt a tegnap este ? Vagy ennyire jó volt ? L.Joe mérges lesz.
- C.A.P !
- Oké,oké mondom. Remélem emlékszel még,hogy a hétvégéd a vasárnapod az enyém. Vagyis a miénk.
- Persze, én mindenre emlékszem.
- Na ezt most inkább nem értem sehogy. Szóóóval reggel legyél készenlétben,mert már korán érted megyek. A többi meglepetés.
- Mégis mennyire korán ?
- Nagyon. Egy hónapban csak egyszer van szabadnapunk. Hülye lennék nem kihasználni. Az is lehet,hogy már hajnali 4kor ráfekszem a csengődre,szóval,ne bulizz túl sokat előző este.
- Hát az nehéz lesz,mert apám a hétvégén itt koncertezik.
- Igen,tudom,olvastam. Ügyes kislány vagy te,megoldod. Úúúgy mennék én is,de nem érek rá,fotózásunk van,aztán táncpróba.
- Nem hagysz ki sok mindent.
-Szerinted.
- Szeretnél még valamit?
- Igen. Chunji puszil… igen…megmondt…Ricky is … meg… áhhh,szóval mindenki. Én meg szeretlek. Most le kell tennem sziaaa. – sípolás. A vonal megszakadt. Közben GD sms-e is megérkezett. Henrytől is kaptam egyet ( „ Szia édes kedves Min. Valamikor fussunk össze. Szeretlek puszii.”)

Lassan sikerült felkelnem és egy életmentő kávé után,egész emberien éreztem magam. Úgy döntöttem elmegyek a kedvenc éttermembe ebédelni,ha már úgy sincs semmi dolgom délelőtt.
Alighogy visszaértem,rezegni kezdett a zsebem. Apa volt az. A hívást nem részletezném,legyen elég annyi,hogy elmondta,mikor szál le a gépük,megkért,hogy találkozzunk a koncert előtt,hogy odaadja a VIP jegyem és az beleegyezésemet kérte abba,hogy Hayley és Lucas az itt tartózkodásuk alatt nálam lakjanak,mert nem akarnak hotelba menni. Belementem. Mi baj lehet két napból? Na meg,mégiscsak a mostoha tesóim. Nem volt egy érzelmekkel teli beszélgetés a részemről,de mindegy is.

Az este hamar eljött. Fél óráig gondolkodtam,hogy mit vegyek fel. Nem akartam túl elegáns lenni,de a túl utcai viseletet is mellőzni akartam. Végül megtaláltam az arany középutat.
GD azt mondta,hogy hátul a „művészbejárón” keresztül menjek be. Volt ott egy parkoló.
A bejáratnál két őr állt. Mikor megláttak csak annyit kérdeztek,hogy ki vagyok. Elmondtam a nevem,és hogy ki hívott meg. Az egyik elhadart valamit a vokie-tokiejába,majd intett,hogy bemehetek. Hát ez könnyen ment.
Ahogy beléptem egy staffos lány kedvesen megszólított.
- Te vagy Min? – kérdezte.
- Igen.- mosolyogtam.
- Tessék,ezt tedd a nyakadba. Ez afféle VIP kártya. Így a staffosok tudni fogják,hogy ki vagy.
- Köszönöm. – vettem el a szalagon lógó kártyát.
- Nincs mit. A BIGBANG a 2A teremben van. Ha egyenesen tovább mész,akkor a második ajtó lesz az.
- Köszönöm. – a lány rám mosolygott,majd eltűnt az egyik ajtó mögött.
Bent szokás szerint hatalmas volt a nyüzsgés. Próbáltam nem útban lenni,míg elértem ahhoz a bizonyos ajtóhoz. Nyitva volt. Bekopogtam,majd bementem.
- Miiin, eljöttél? – rohant felém Taeyang,majd felkapott és megpörgetett. Hajában kék és rózsaszín csatok díszelegtek. Az öltözőjük egyszerre volt sminkszoba és „pihenőszoba” is.
- Óvatosan,nehogy tönkremenjen a frizurád! –nevettem. Időközben T.O.P, Daesung és Seungri is körénk gyűlt.  Csak GD nem volt sehol.
- Sziasztok srácok! Hiányoztatok. – öleltem meg őket is.- Oh,és hazavittem egy Vogue-ot,csak miattad. – kacsintottam Taeyangra,aki a kezemet szorongatta. Szerintem az idegesség is benne volt.
- Oh,tényleg? Örülök. És annak is ,hogy itt vagy. –puszilt meg.- Most vissza kell ülnöm,vagy a sminkesünk megöl. – mutatott az egyik sminkszék felé .- Te addig ülj le,a többiek majd szórakoztatnak. Ők már készen vannak. Vagy akár körül is nézhetsz.
- Rendben. Amúgy hol van GD? –fordultam a többiek felé.
- Ja, ő alszik. – mutatott Seungri egy másik ajtó felé,ami az öltözőből nyílt. – Nézd meg,lehet,hogy már ébren van.
- Tipikus.- feleltem szórakozottan.
- De velünk is maradhatsz. Jó régen beszéltünk. Mindig csak GD-vel lógsz. Még van egy óra kezdésig. –vigyorogtak rám szinkronban.
- Tudjátok,hogy imádlak titeket és ellenállhatatlanok is vagytok. – nevettem,majd leültem a kanapéra,jelezvén,hogy kész vagyok beszélgetni. Nem sokáig tartott a kis összejövetelünk,mert kb 10

"Min,itt van fehér fal,lefényképezlek."- GD

perc után vissza kellett ülniük a sminkszékbe,igazításra. Úgy döntöttem hagyom még GD-t aludni,és körülnézek kicsit.
Ahogy kiléptem az ajtón az első ember akivel szembetalálkoztam Tablo volt.
- Szia Min. GD mondta,hogy jössz. – mosolygott.
- Szia. Tényleg? Akkor mindenki tudja?
- Nagyjából. Jó régen találkoztunk. Hogy vagy?
- Az biztos. Megvagyok, köszönöm. És te.. illetve ti ? Amikor van időm,akkor szoktam nézni a Supermant.– válaszoltam vigyorogva.- Nagyon édes Haru. És milyen nagy már ! Azt hiszem egyszer találkoztunk,de akkor még csak két éves volt.
- Komolyan ? Ennek örülök. Mi is jól vagyunk,bár mostanában minden a feje tetejére állt. Állandóan csak a rohanás. Igen, nem most volt az sem. Igazi vagány csaj már. Tulajdonképpen folyton elkerüljük egymást. Ha majd több időm lesz,akkor,ha szeretnéd átjöhetsz,hogy megismerjétek egymást. Szerintem jól kijönnétek.
- Tényleg? Örülnék neki.
- Akkor,ha lesz időm,szólok. Majd elkérem GD-től a számod.
- Rendben.
- Oh,és láttam,hogy apukád a hétvégén itt koncertezik. Venni akartam jegyet,de sajnos nem leszek Seoulban. Neked viszont jó szórakozást. Gondolom mész.
- Igen.. megyek. Köszi. – feleltem,egy erőltetett mosoly kíséretében.
- Nekem most mennem kell. Örülök,hogy találkoztunk. Nézd a műsort. – kacsintott.
- Persze. Szia. –integettem.
 Nem sok időm maradt,kb 25 perc. Gyorsan végigsiettem a folyosón. Találkoztam Dara-val és CL-el, beszéltem velük egy-két szót,megvolt a „rég nem látott baráti összeborulás”,megbeszéltük,hogy,ha lesz idejük,találkozunk normálisan is,majd ők is eltűntek a rohanó emberek között. Több emberrel összefutni már nem volt időm,mert mindenkinek be kellett mennie az öltözőjébe,egy utolsó megbeszélésre.

Itt volt az ideje felkelteni GD-t.
- Épp most akartuk felébreszteni. –karolt át Daesung. Úgy látszik már mindenki színpadra készen állt.
- Menj be te,Min.- mosolygott Taeyang.
Én csak bólintottam,majd óvatosan benyitottam az ajtón. Bent egy ugyanakkora szoba volt,mint az öltöző,benne két kanapéval és fotellal,illetve két szekrénnyel. Egész otthonos. GD viszont sehol sem volt. Elindultam befelé,hátha csak elkerülte a figyelmemet valami.
- Szia Min! – karolt át valaki hátulról. Ijedtemben sikítottam egyet.
- Basszus JiYong , hülye vagy? A szívbajt hoztad rám. –fogtam meg a karjait,majd felé fordultam.
- Bocsi,nem volt szándékos. ölelt magához,nevetve .- Annyira örülök,hogy itt vagy. Bocsi,hogy nem tudtunk sokat beszélni.
- Semmi gond. Megszoktam,hogy mindig alszol. –borzoltam bele a hajába.
- Hééé, most csinálták meg.- kapott a fejéhez.
- Nyugi,annyi lakk van rajta,hogy egy tornádó sem tudná elrontani. – vigyorogtam.
- Haha,nagyon vicces. Na gyere,mindjárt fellépés .- fogta meg a kezem,majd kihúzott a többiekhez,akik éppen próbálták elfojtani a vihogásukat.
- Haha,nagyon vicces. Legközelebb nem játszuk az „ijesszük meg Mint játékot”. – bokszoltam bele Taeyang vállába.
 A srácoknak sietniük kellett,mert ők nyitották a showt. Több mint 20.000 ember volt odakint. GD még 14x elmondta,hogy attól még,hogy most nem tudtunk sokat beszélni,az nem jelenti azt,hogy nem fogjuk bepótolni. Kerestek nekem egy helyet,ami, T.O.P-ot idézve „ Ennél faszább VIP helye még Viktória Királynőnek sem volt”, majd elkezdődött a koncert. Mindenki nagyon jó volt, imádtam őket. Olyan voltam,mint egy vérbeli fan,velük énekeltem a dalokat,a rajongókkal együtt sikítottam,egyszóval jól éreztem magam. Páran észrevettek a nézőtérről,mert többször is hallottam a nevem,olyankor integettem feléjük. Aranyosak voltak. ( Félreértés ne essék,nem éreztem magam úgy,mint valami celeb,egyszerűen csak jól esett.)
A műsor végén visszamentem a srácokkal az öltözőjükbe ( gratuláltam a többi fellépőnek is.).
- Jössz afterbuliba Min ? –húzott le maga mellé a kanapéra egy lihegő GDragon.
- Szerintem neked inkább egy jó puha ágyra lenne szükséged,nem afterbulira. –pusziltam meg.
- Igaza van. Különben is az afterbulit lemondtuk,nem melékszel ? Ja,te akkor aludtál. – dőlt le mellénk Taeyang.
- De miért ?! – pattant fel GD.
- Mert foglalt a hely. Majd legközelebb elmegyünk.
- Nyugi,lesz még időd bulizni.- húztam vissza. – Nagyon jók voltatok srácok. Imádtalak titeket. – tapsoltam meg őket.
- Köszönjük. –hajolt meg Seungri színpadiasan. Miután mindegyikőjük átöltözött,beszélgettünk még egy kicsit ( meg kellett várni,amíg ki tudunk menni az épületből). Taeyang is megemlítette apámat és a koncertet. Ők sem tudnak eljönni a fellépéseik miatt,de sok sikert kívántak neki. Furcsa érzés volt,hogy ennyien szeretik apám zenéjét. Őszintén szólva azt sem tudom,hogy milyen számaik vannak a zenekarával.
Egy staffos jött be az ajtón és szólt,hogy indulhatnak. A parkolóban köszöntünk el. Nagyon örültem,hogy GD meghívott. Tényleg rohadtul szerencsés vagyok,hogy ilyen barátaim vannak. Viszont a többiekkel is foglalkozom kéne. Most már tényleg össze kéne hoznunk egy csajos napot.
A lakásomba érve furcsa érzés fogott el. Holnap jön apám.Yesung is. Itt van Yung. Jövő héten találkozom Sehunnal. Újra modellkedem. Anyám még mindig játsza a jégkirálynőt. L.Joe-val is beszélnem kéne.  
Rengeteg minden kavargott a fejemben. Tényleg el kellene rendeznem a dolgokat. Mind a magánéletemmel ,mind a munkámmal kapcsolatban. Kezdem unni,hogy mostanában ennyire felkapott a média.
Túl sok dolog történt mostanában,de ami a legkiszámíthatatlanabb volt a számomra,az a holnap. Fogalmam sincs,hogy mi fog történni.