Danbi: Broken.

A csaj buli után a délelőtt nagy részét Yeminnél töltöttük, de délután fele szétszéledtünk. Mi Mei-el hazamentünk és én nagy kedvesen bezárkóztam a szobámba. Igen most realizálódott bennem, amit reggel mondott legjobb barátnőm.  Nem voltam a toppon semmilyen szempontból. Az edzések nem mentek túl jól. Az iskoláról nem is beszélve. Még a vizsgáimat se vettem fel, de hála kedves tanáraimnak lettek időpontok mikor mehettem a kínzásra. Az egészségem se volt túl jó. A barátom egyre elfoglaltabb és akkor még a legjobb barátnőm is itt hagy.

- Bejöhetek?- bújt be fejével a kis résen Tokiya.

- Gyere. – kinyitotta az ajtót és bejött két szerelmem is. Vodka és Whisky olyan aranyos játszottak egymással, még én összeomlottam lelkileg.

- Minden rendben?

- Persze. – erőltettem mosolyt az arcomra.

- Én nem úgy látom.

- Nem akarok róla beszélni. – igen ez vagyok én. Aki menekül a segítség elől.   – Elmegyek. - álltam fel. –

Vigyázz a kutyákra. – csaptam be magam mögött az ajtót. Motorral szerettem volna menni, de tudtam, hogy ha azzal megyek nem lesz jó vége, így kisétáltam a forgalmasabb utakhoz és fogtam egy taxit magamnak. Gangnamba érve bementem egy kis dohányboltba és vettem magamnak két doboz dunhill-t meg egy gyújtót, majd kerestem egy kis ruhaboltot, ahol az esti bulikra lehet megfelelő minit választani. Nem szarakodtam sokáig a boltban megvettem az elsőt, ami tetszett és régi ruhám otthagytam. Beleírtam telefonba a bolt nevét és megbeszéltem a tulajjal, hogy majd holnap érte jövök.  Mindenem meg volt ahhoz, hogy jól érezzem magam már csak egy hely kellett és kedvenc italaim társasága…

- Omoo…hol vagyok? – néztem körbe alig nyitott szemekkel az elsőre ismeretlennek tűnő szobában.

- Jó reggelt. – a hang irányába fordultam.

- Baek? – még így se állt össze a kép.

- CHANYEOL B FELÉBREDT. – üvöltötte, majd pillanatok múlva egy lihegő Yeol futott be.

- Jól vagy?

- Persze. – ültem fel, de kicsit megszédültem.

- Biztos?

- Igen.  Miért vagyok itt?

- Hajnalban az ajtó előtt sírtál. Mit csináltál? Bűzlöttél az…- és ekkor bevillant az egész. Tegnap este bulizni mentem. Tombolni akartam, de nem minden úgy sült el ahogy én szerettem volna. Egy idő után már nem voltam önmagam ura. Pedig nem ittam sokat. viszonylag kevés volt magamhoz képest. Akkor meg?  - B mi az? Mi történt?

- Semmi. – felpattantam és végignéztem magamon. – Kölcsönkérhetek valamit?

Párom kezembe nyomott egy melegítőt és egy pólót, majd elküldött a fürdőbe . Mondta, hogy még meg nem szabadulok ettől az írtó bűztől, ami körüllengett nem mehetek sehova. Mondjuk ezután se nagyon engedett, de nem vagyok holmi tárgy , ami felett uralkodhat, így faképnél hagytam egy szenvedélyes csók után. Mikor hazaértem kutyuskáim egyből nekem ugorva fogadtak. Játszottam velük egy kicsit, majd bezárkóztam a szobámba újfent. Mei próbált bejönni, hogy beszéljen velem, mert Chanyeol aggódik értem, de nem foglalkoztam velem. Mintha ott se lenne csendben ültem a szobámba. Csak estefelé merészkedtem ki a konyhába, hogy a készülődés előtt magamba nyomjak valamit.

- Biztos nem jössz? – telepedtem le a pulthoz Mei mellé.

- Nem. Pihenni szeretnék hiszen holnap megyek.

- Értem.

- Figyelj B. Chanyeol hívott.

- Találkoztam ma vele.

- Tudom ezért hívott. Minden rendben?

- Igen. - álltam fel és inkább a szobámban folytattam vacsorám. Miután befejeztem küldtem Yeminnek egy sms-t, hogy elkezdtem készülődni szóval húzzon bele, hogy ne keljen rá várni. Elmentem tusolni meg hajat mosni. Utána kiválasztottam a ruhám, majd nekiálltam frizurámat elkészíteni. Mikor végeztem belebújtam a kicsit lenge öltözékbe, majd utolsó dologként hozzáillő sminket kentem fel magamnak.

- Ne csinálj hülyeséget.- jött be Mei.

- Nem fogok. - adtam egy puszit neki, majd két kölkömtől is elköszönve hagytam magam után a házat.

Őszintén bevallom a szilveszterből nem sok minden ragadt meg. Kicsit sok volt az alkohol mennyisége amit magamba öntöttem. A háromnegyed liter vodka párosítva a negyed liter tequilával és megfűszerezve egy kis pezsgővel nem jó hármas. Emlékképeim között van a megérkezés a klubba és cuccainknak a letétele, de utána fekete folt övez mindent.

Az év második napján erőt véve magamon bementem a fiúkhoz, de bár ne tettem volna…

Mikor odaértem próbatermükhöz megtorpantam egy pillanatra mégis bementem. Hangosan köszöntem, de visszaköszönés helyett csak lenéző pillantásokat kaptam. Egyből értettem, hogy nem kívánatos személy vagyok ennek ellenére maradtam. Tudni akartam, hogy miért utált meg 12 ember, akik közel álltak hozzám. Csendben magamba roskadva ültem végig a próbát és vártam, hogy szünet legyen.  

- Beszélhetnénk. – sétáltam oda a földön fekvő Yeolhoz, mikor kaptak egy kis pihenőt.

- Nem akar veled beszélni. – válaszolt helyette Baek.

Nem erősködtem, mert tudtam, hogy semmi értelme nem lenne, így egy szó nélkül léptem le. Úgy döntöttem edzem egy kicsit a lábaimat és hazasétáltam. az út olyan 3 órás volt hazáig így bőven volt időm gondolkodni, de bár ne tettem volna. Sok olyan dolog futott át az agyamon aminek nem kellett volna, amiről nem akartam tudni. Szilveszter előtti este, mikor egyedül élveztem az éjszakai életet, újra a régi énem csábításába estem és hozzányúltam olyan dologhoz,amihez nem akartam. Azért nem emlékeztem semmire és nem a pia ütött ki annyira. És a szilveszter… amiatt lett vége mindennek.

Hazaérve az ürességtől kongó ház fogadott, csak két szőrmókom várt rám, de még ők sem tudták elűzni rossz gondolataim.  Megsimogattam őket, majd a fürdőszobába zárkóztam. Több mint egy órán keresztül ültem  a wc tetején kezembe szorítva a borotvát.  Tudtam, hogy nincs sok időm és Tokiya nemsokára hazaér, így remegő lábakkal, de a elsétáltam a csaphoz. Megnyitottam a vizet és eldugaszoltam a lefolyót. Kezemhez emeltem a kis vágó eszközt és húztam vele egy csíkot, majd a víz alá dugtam…

A következő dolog amire emlékszem a kórház. Nem régóta lehettem bent, hiszen senki nem volt a kórteremben rajtam kívül.

- B…- jött be Tokiya.

- Ugye nem szóltál senkinek?

- Nem vette fel senki.

- Hál istennek. Nem akarom, hogy megtudják.

Ezután nem beszéltünk,mivel jöttek az orvosok megvizsgálni. Három napot töltöttem bent. Senki nem tudta hol vagyok, csak Tokiya. A telefonom éjjel-nappal csörgött, ami egy idő után idegesítővé vált, így kivettem a sim kártyám. Látogatóm nem nagyon volt, de örültem neki. Nem volt kedvem senkihez. Tizedikén mehettem ki, de reggel még át kellett esnem egy vizsgálaton, majd egy beszélgetésen egy pszichiáterrel, akivel nem voltam hajlandó szót váltani. Hallottam, ahogy az ajtóban sutyorogják, hogy így nem engedhetnek ki.

- Mit akar tudni? Hogy miért tettem? Vagy, hogy megteszem-e újra? Sose lehet tudni. Az öngyilkosok nem döntik el ennyire előre, hogy hogyan és mikor halnak meg. Spontán cselekszenek és általában ez a vesztük. – beszéden közben megszabadultam az összes zsinórtól, ami kilógott belőlem. – És ha most nem haragszanak én elhagynám ezt a helyet, túl kényelmetlen az ágy.

A kórterem előtt várt mostani lakótársam. Egy halványt mosolyt megengedett magának, mikor meglátta közeledő alakom. – Kivagyok ettől a helytől. – karoltam belé és együtt indultunk el.

- Nemsokára exo szülinap lesz. Yemin szeretné ha elmennél. Aggódik érted, ahogy a többiek is. Soyun, Min és Seo még nálad is voltak.

- Chanyeol?

- Nem beszéltem vele.

- Mei?

- Yemin mesélte, hogy Kris lerázta azzal, hogy minden rendben veled és, hogy kicsattansz a boldogságtól.

- Látni akarom . - kezdtek el potyogni könnyeim. – Még ha nem is beszélhetek vele látnom kell.  – és itt volt az a pont amikor teljesen összeomlottam.

- Nem merek bemenni. – futamodtam meg a célegyenesben, mikor már a banda próbaterme előtt álltunk, de Tokiya nem engedte, hogy meghátráljak. Mögé bújva vártam meg milyen fogadtatásba lesz része/részünk.

- Te mit keresel itt? – kérdezte Lulu.

- Jobb lett volna visszafordulni. – húztam meg egy picit pulcsiját és indultam volna el.

- B. –fogta meg csuklóm. Tudta, hogy ezzel fájdalmat okoz és szemeim könnybe is lábadtak, de másképp nem lett volna esélye belökni a próbaterembe. Végignéztem a fiúkon.

- Hülyeség volt idejönni.

- B…- csodálkozott Luhan.

- Sajnálom. –suttogtam. Ő tudta mire értem, hiszen ismerte a múltam. Egyből cselekedett és elém lökte csapattársát.

- Ha nem akarod, hogy kinyírja magát, akkor megbocsátasz neki.

- Ezt, hogy érted? – kérdezett vissza Chanyeol.

- Nézd meg a csuklóját.

Az előttem álló lassan kezem után nyúlt és óvatosan húzta fel a pamut anyagot…

Min- karácsonyi mesék

Mindjárt itt a karácsony és én még nem vettem senkinek semmit. Ez a mondat határozta meg a napjaimat mostanában. Az anyámnál tett látogatás óta nem beszéltünk,és az apámtól kapott boríték is ott hevert az éjjeliszekrényemen. Érintetlenül.

- C.A.P,nem gondolod,hogy mostanában túlságosan is hiányzom ? –szóltam bele a telefonba

ha az egoizmus fájna..<3

szórakozottan,mikor a lámpa pirosra váltott. Épp Baekhyunhoz mentem a dormba. Ebéd szünetük volt és azt mondta beszélni akar velem.

-          De,lehet. Most csak azért hívlak,mert karácsony és szilveszter közt valamelyik nap csinálunk egy kis szülinapi bulit. Tudod,sok tagnak ősszel van a szülinapja,és nincs időnk normálisan megünnepelni. Viszont most kitaláltuk,hogy meg fogjuk,és hamarabb szólni akartam. Majd később elmondom,hogy mikor és hol. Na,mit mondasz?
- Azt,hogy zöld van,és vezetek. De szerintem el tudok menni. Legalábbis el szeretnék.
- Szuper,akkor mondom L.Joe-nak….meg a többieknek.- tette hozzá gyorsan. Nagyot sóhajtottam,reméltem,hogy ő is hallja.
- C.A.P…-kezdtem,de félbe szakított.
- Jó,jó, tudod,hogy csak hülyéskedtem.Ó, küldtem egy képet,csak hogy érezd a szeretetem. Majd hívlak. Sziaaa.
-Várj,hívhatok másoka…-  C.A.P csak egyszer az életben engedd meg,hogy én rakjam le utoljára.

-Bejöhetek? –nyitottam ki óvatosan a dorm ajtaját,tekintve,hogy a negyedik kopogás után sem jött elém senki.
Baekhyun a kanapén ült,fülén fülhallgatóval. Így már érthető,miért nem hallotta. Mikor meglátott lekapta a fejéről a hallgatót,majd mosolyogva megvárta,míg leülök mellé.
- Szia ! Bocsi,nem hallottam,hogy már itt vagy.- ölelt magához.
- Semmi baj. Csak te vagy itt ? –kérdeztem,miközben elhelyezkedtem a kanapén.
- Igen. Igazság szerint csak fél óra szünetünk van,és nem szabadott volna eljönnöm,de amiről a manager és az SM nem tud,az nem fáj neki.- vigyorgott.
-  Háát oké. És miről akartál beszélni? – fordultam felé. Az arca kissé elkomorult.
- Byeol elment Svédországba .- szólalt meg hirtelen,kezével az egyik párna csücskét csavargatva.
- Hogy..Svédországba ? De miért ? A modellkedés miatt ? – kérdeztem meglepetten. ő csak bólintott.
- Én mindenben támogatom,de ez most egy kicsit rosszkor jött. Előbb Nana,most meg a húgom… annyira féltem őt, Minnie. –sóhajtott.
- Tudom.- öleltem át. – De egyszer el kell engedned.- nyomtam az orromat az arcához. Elmosolyodott.
- Tudom. Csak nem olyan könnyű. Nagyon büszke vagyok rá,Min. Tényleg. Csak már most nagyon hiányzik. Beszéltem Krisel,ő nehezebben viseli még nálam is.
- Oh, tényleg,Kris. Remélem azért nem zuhant össze vagy ilyesmi. Majd beszélek vele. Te pedig ne legyél már ennyire búskomor .- löktem oldalba kedvesen. – Nem apácazárdába vonult, hanem a karrierjét építi. És ami a legfontosabb: nem örökre ment el.
- Igen,igazad van. Köszönöm,Minnie. – ölelt magához.
- Ugyan már,nincs mit köszönnöd. Erre valók a barátok. –bújtam hozzá.

Baekhyunt vissza vittem az SMhez,majd hazafelé indultam. Az egyetemen most van a vizsgaidőszak,és nem szeretném bukással kezdeni az új évet,így hát úgy döntöttem a nap többi részét tanulással töltöm.

És akkor most jöjjön egy gyors beszámoló a karácsony előtti napjaimról ( tényleg nagyon gyors lesz):

Az eddigi vizsgáim sikeresek voltak,legalábbis úgy éreztem,de a hivatalos eredményekre még várnom kellett. Sehunnal már vagy ezer éve nem találkoztunk normálisan,beszélni is nagyon ritkán tudtunk. Mostanában rengeteg próbájuk és fellépésük volt,nem beszélve az új műsorukról. Egyszóval : a barátom az utóbbi időben hihetetlenül elfoglalt volt.
A karácsony vészesen közeledett,így úgy döntöttem el megyek ajándékokat venni. Konkrét ötletem ugyan még nem nagyon volt. Nem szeretek egyedül vásárolni,na meg Sehunnal megbeszéltük,hogy az ajándékokat közösen adjuk,így felhívtam,hogy megkérdezzem : velem tud-e jönni. Csodák csodájára pont volt 2 óra szünetük,úgyhogy 1 óra múlva már benn is voltunk az egyik nagyáruházban. Hunnieval elég sokáig köröztünk,mire mindenkinek megtaláltuk a megfelelő ajándékot. Miután mindent megvettünk Sehun vissza ment a próbára,én pedig a lakásomba. Elég sokáig tartott,mire felcipeltem az ajándékokat a kocsiból,de megoldottam.

Soyun felhívott,hogy karácsonyozzunk nála. Természetesen igent mondtam.
Anyám nem hívott és nem is írt. Jellemző… Meglepődnék,ha kipréselne magából egy „boldog karácsonyt”. Az éjjeli szekrényemen lévő boríték pedig egyre jobban kezdett idegesíteni…

Elérkezett karácsony napja. A délelőttöt és a délután nagy részét csomagolással töltöttem. Megjegyzem Sehun ajándékát volt a legnehezebb kitalálni. Valami különlegeset akartam. Hát,remélem örülni fog. Yesung 2x hívott,de nem vettem fel.
Az sms-ek száma a telefonomon 10 percenként nőtt. Régi és nem olyan régi barátok és ismerősök kívántak Boldog karácsonyt,ami nagyon jól esett.

Mikor készen lettem mindennel,és magamat is ünnep képessé varázsoltam,fáradtan dőltem le a kanapéra,és ott vártam Sehunt. Megbeszéltük,hogy együtt megyünk,de az én kocsimmal. Igazság szerint tudtam,hogy Hunnie akarja majd vezetni,de nem fogom neki megengedni…még.
- Szia,édes!- nyomott egy csókot a számra,mikor kinyitottam neki az ajtót.
- Neked is… édes.- borzoltam össze a haját,miután be jött a lakásba.
- Nagyon szép vagy. – tette karba a kezét,miközben szemeivel végigmért.
- Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz. Amúgy felőlem indulhatunk. Segíts levinni az ajándékokat .- mutattam a nappali közepén heverő ajándék kupacra.
- Jézusom. Ennyi ajándéknak egy árvaház is örülne. –szólalt meg szórakozottan.
Sikerült egy lemenetellel a kocsihoz vinni a cuccokat. Igazam volt: Hunnie akart vezetni és nem,nem engedtem meg neki,de megígértem,hogy majd vezetheti.

Sehun ki van akadva a "téli szettjeimtől" xD

Mikor odaértünk,már mindenki ott volt. Kiderült,hogy Junnak barátnője van. Nagyon aranyos lány volt,örültem,hogy Junnal egymásra találtak. És annak is,hogy Kai és Soyun újra együtt vannak…vagy valami olyasmi.
Elég viccesen festhettünk a sok ajándékkal a kezünkben,őszintén szólva alig láttam valamit a dobozoktól,miközben jöttünk fel a lépcsőn.
Miután lepakoltunk a fa alá, megvacsoráztunk. Nagyon finom volt.
Utána következett az ajándékosztás. Nagyon örültem az ajándékaimnak,mindenki tökéletesen eltalálta a dolgokat. Rettenetesen megkönnyebbültem,mikor a többiek is hasonló képen vélekedtek a tőlünk kapott dolgokról. Sehun hátulról átkarolt és a fülembe suttogott.
- Az ajándékod nem fért be a fa alá,úgyhogy holnap reggel fogod megkapni.- duruzsolta.
Kétkedően fordultam felé.
- Mondtam,hogy nem kell semmi nagy dolog.- tettem csípőre a kezem.
- És mikor hallgatok én rád ? –kacsintott,majd homlokon csókolt.
- Akkor a te ajándékodat is holnap adom oda.- vigyorogtam,majd, mielőtt reagálhatott volna,a többiek felé indultam.
Az este további része vidáman és családiasan telt,sok mindenről beszélgettünk, az este végén pedig B bejelentése mindenkit lesokkolt…. Persze utána kiderült,hogy a „bővül a család” két édes kis szőrgombócot takar.
Miután mindenki elköszönt a másiktól,haza indultunk. Haza vittem Sehunt,majd magamat is.
Éppen lefekvéshez készülődtem,mikor megszólalt a telefonom. Tao volt az. A hangja nagyon zaklatott volt,de a lényeget sikerült kivennem a hangjából: YeMin kórházban van.
Másnap reggel nem foglalkoztam sem a telefonom folytonos sms-t jelző rezgéseivel,sem a hívásaimmal,rohantam be YeMinhez a kórházba.
A lányok már ott voltak. Persze következhetett a fejmosás,mint „Miért kell neked részegen vezetni?” stb. Utána pedig korrigáltam egy hatalmas gyógyító öleléssel. Miután az orvos megnyugtatott,hogy hamarosan elhagyhatja a kórházat ( bár olyan volt,mintha valamit elhallgatna előlem), és YeMin szinte parancsolta,hogy „menjek a dolgomra”, beadtam a derekam,és haza felé indultam. Nagyon reméltem,hogy tényleg nem lesz semmi baj.

Mei: No Name

29.-én kora reggel egy fotózásra kellett rohannom, mivel az egyik modell lebetegedett. A helyszínre érve úgy volt haza megyek. Mikor megláttam Woo Bint, tudtam, hogy ebből még nagy baj lesz. A fotós ha ezerszer nem, akkor egyszer sem köszönte meg, hogy be tudtam ugrani.
-Nem tesz semmit. Ráértem, jöttem, itt vagyok. Kezdhetnék? - minél előbb elakartam tűnni, mert exem rohamosan közeledett felém.

Egész jó kép lett.

-Persze, gyere utánam.  - a fotósba karoltam és csak intettem Binnie felé. Első képünkhöz egy aranyos kis kuytus is társult. A reptérre kiérve azt hittem leviszi a szél a hajam, de sikerült a fejemen tartani. Ha csak tudtam kerültem volt barátom, de a fotókon egy párnak kellett, hogy tűnjünk. Amint végeztünk, rohantam a kocsihoz, hogy még csak véletlenül se kelljen beszélnem vele.
-Mei....MEI....MEI VÁRJ MÁR! - kiabált utánam, majd becsúszott mellém a kocsiba. Parfümje megrészegített..."MINEK EGY FOTÓZÁSRA PARFÜM?" - gondoltam magamban.
-Mit akarsz?
-Mi bajod van? Látom kiengedtek a kórházból. Minden rendben van, jól vagy? Fáj még? Heg maradt?
-Woo Bin állj le. Ez...ez nem jó így.
-Hogyan? - közelebb hajolt, lehelte csiklandozta a nyakam.
-Így. - mutattam rá, majd magamra - Nehéz.... - nem fejeztem be a mondatom. Kifelé bámultam az ablakon. A mellettem ülő férfi keze egyre lassabban csúszott kezem felé. Majd ujjaink összefonódtak. Nem bírtam kihúzni a kezem olyan erős volt a szorítása. Végre odaértünk a hotelhez, mint akit pisztolyból lőttek ki, úgy pattantam ki a kocsiból. Mentem átöltözni és a sminkem frissíteni. Majd elkezdődött a második sorozat.
-Ti ketten nagyon passzoltok egymáshoz. - mondta a fotós, miközben kattintgatott - Ti régen nem voltatok egy pár?
-Régen. - morgott Woo Bin.
-Nagyon régen. - kontráztam.
Mikor vége lett a fotózásnak, mindenkitől elköszöntem és siettem haza.
Kocsi nélkül jöttem, mert tudtam, hogy utazgatni is fogunk, ezért hívtam magamnak egy taxit.
-Elviszlek. - állt mellém exem.
-Elköltöztem.
-Tudom. - döbbenten néztem felé, erre ő gonoszan rám vigyorgott, amitől földbe gyökerezett a lábam - Internet. Azzal, hogy Lay barátnője lettél, a SM rád is lecsapott. Megosztanak minden infót, amit kedvencükkel, vagy épp kedvencük kedvesével történik.
-Az már eszedbe se jut, hogy Kris is, aki nem mellesleg az ikertestvérem, szintén a bandában van? - nem bírt válaszolni, mert időközben megérkezett a taxim. Egy szó nélkül ültem be. Haza érve a két kis rossz csont kutyus üdvözölt. Mivel még a nevüket nem tudtam megjegyezni volt Rosszcsont 1 és Rosszcsont 2.
-Szia! - guggoltam le hozzá - A gazdid? - válaszképp hangosan vakkantott egyet és B szobája felé szaladt - Te nem mész? - néztem a másikra, aki csak extra cukin bámult - Nem hoztam neked semmit. Ezek a bulira lesznek. Vagy várjunk csak. - előkotortam egy kis kutya kekszet és odaadtam neki.

A fogadó bizottság :3

Miután túl éltem egy gyors Chanyeol VS B féle elme párbajt lazításra vágytam és meglátogattam beltéri medencénket. A délelőtt bátyám is meglátogatott, aki szerencsére kezd magához térni, aminek örülök. Yeminnel most annyi időt töltenek együtt, mint régen, ami kicsit nosztalgikus volt. 

A party szomszédunknál kezdődött, mivel drága párja nem engedte, hogy kedvese kilépjen a négy fal közül, miután sikerült felcsavarodnia egy oszlopra. B mesélt egy kicsit magáról, majd a többiek is. Végül minden szempár rám tapadt.

-Miről szeretnétek tudni? - kérdeztem, mert nekem normál gyerekkorom volt, semmi olyan nem történt az életemben, ami olyan szenzációs lenne.

-Ez egyértelmű. - kezdte B. 

-Az exed. - folytatta Yemin.

-Kim Woo Bin. - fejezte be Min.

-Ezt meddig gyakoroltátok? - nevettem el magam, majd bele kezdtem a történetbe - Az egész úgy kezdődött, hogy jelentkezni kellett nyári gyakorlatra, mindenki valami pletykalaphoz akart kerülni. Senki nem gondolt a VOUGE-ra csak Én, de csak mert az egyik tanárom ajánlotta. Jelentkeztem, felvettek. Az első nap egy fotózáson kellett segítenem, és ott találkoztam vele. Beszélgetni kezdtünk, majd egyre sűrűbben találkozgatni, aztán egyszer csak megtörtént. Az éjszaka után megbeszéltük, hogy a barátságunk legyen, barátság extrákkal. 

-Mei...Te ilyen is tudsz lenni? - szakított félbe B. 

-Tudod, aranyos külső, nem biztos, hogy makulátlan belsőt takar. - kacsintottam barátnőm felé - Majd az extrákból szerelem lett. Először azt hittem szerelmem egy irányú, de tévedtem. Egyik alkalommal mikor átjött bevallotta, hogy mit is érez irántam. Nagyon jól tudtuk, hogy mivel jár egy idollal járni, de vállaltuk a kockázatot és nyilvánosságra hozzuk a kapcsolatunk.

-Akkor te voltál? Sose írtak nevet, vagy mutattak rólad képet, csak a "barátnőként" emlegettek. - mondta Soyun.

-Igen.

-És miért lett vége? - kérdezte Min. 

-Woo Binnak elege lett a sasaeng rajongókból, akik volt, hogy betörtek hozzám, hozzá,fenyegettek. Ehhez hasonló dolgokat műveltek. Egy szép  nap arra keltem, hogy Woo Bin összes holmija eltűnt a lakásomból vele együtt. Majd olvastam, hogy egy interjúban azt mondta, idézem: "A kapcsolatunk megromlott, így jobbnak láttam, ha véget vetek neki.". Kris azonnal telefonált, de nem zaklattam ilyesmikkel, hiszen akkor debütáltak. Szóval ennyi, rettentő dühös voltam, mert semmi baj nem volt kettőnkkel, de mára megértem, hogy hazudott, mert meg akart védeni. 

-Te szereted őt. Attól függetlenül, hogy Layt is szereted. - állapította meg Yemin.

-Az első szerelmem volt, persze, hogy szeretem őt. 

Mikor kimeséltünk magunkat átmentünk hozzánk és beindult az igazi party, ami után olyan rosszul voltam, hogy a WC-t jártam fél óránként, de ki nem jött semmi. Reggel pedig mindenki átmasírozott a másik házba, hogy Tao meg ne tudja, hogy nálunk volt a party. Mindenki magára kapott valami ruhát, de nekem erőm nem volt, így pizsibe átballagtam. 

-Azt ne mond, hogy te is a szemetet hozod Yeminnek.

-Nem...Én haza ugrottam ezért. Kérsz kávét? - mutattam Tao felé a bögrém.

-Kedves, de már ittam.

-Én elfogadom. - húzott magához Lay. 

-Te is eljöttél? - ugrottam a nyakába. A tegnapi nap után alig vártam, hogy láthassam őt. Kézen fogva sétáltunk Tao után.

-Mindneki itt van? - néztem körbe, mikor láttam, hogy mindenki rám figyel, elengedtem Lay kezét - Valamit el kell mondanom. Január elsején Bostonba költözöm.

Seo Young - Honestly...

Most szerintem nagyon nem részletezem a hetemet,mert semmi érdekfeszítő nem történt. Óóó vagyis kiderült,hogy B új családtagjai két tündéri kiskutya. Hát volt nagy meglepődés azt mondhatom,de nagyon aranyosak.

Csajos este. B felhívott,hogy este csajos estét tartanak Yeminnel és kötelező a részvétel,úgyhogy nem mondhattam nemet. Nem mintha akartam volna,sőt alig vártam. Este már mindenki ott toporgott B háza előtt,aztán irány Yemin rezidenciája. Miután Tao nagy nehezen elment végre beindult a buli. Körbe ültünk a nappaliba és elkezdődött „a titkaink felfedése”. Mivel nagyon senki sem akart megszólalni B kezdett bele. Síri csöndben hallgattuk,csak néha kérdeztünk közbe. Nagyon durva élete volt…mint egy filmben. Miután a meséje végére ért megint csend lett.
-  Őőő akkor leszek én a második. – szólaltam meg kicsit halkan. Mindenki mosolyogva bólintott.
- Szóóval,hát szerintem azt mindenki tudja,hogy 14 éves koromban Tokyo-ba költöztünk a szüleimmel. Sunhee itt maradt a suli miatt.
- De miért költöztetek oda? – szólalt meg Yemin.
- Mert apa ott kapott állást. Illetve egy ajánlatot,ami messze sokkal jobb volt mint a koreai munkája. Mert apa orvos,szívsebész. Szóval miatta mentünk ki igazából. De anyának is több ajánlata volt Japánban. Ő meg lakberendező. – ecseteltem a sztorit.
- Wow ezt nem is tudtam! És te? Te milyen voltál? – kérdezte Min. Kicsit hezitáltam mielőtt megszólaltam volna,de aztán eszembe jutott,hogy B is mindent elmondott a múltjáról és tőlem sem várnak el mást.
- Hááát először nem volt könnyű. Nem nagyon beszéltem japánul és nagyon nehéz volt az első pár hétben. Aztán megismerkedtem Mia-val,Seiji-vel és Kiousuke-val,akik egy évfolyamba jártak velem. Ők nagyon sokat segítettek nekem, mindenben,amit csak el lehet képzelni. Tulajdonképpen nélkülük nem tudom mi lett volna velem. Aztán szerencsére sikerült megtanulnom japánul. Most már úgy beszélem,mint a koreait. Szóval mi négyen állandóan együtt voltunk. Egész gimi alatt. Nem tudom…mit akartok még hallani?
- Tudod mit akarunk! Botrányok,pasik! – nevetett B. Mély levegőt vettem.
- Oké…az első fél évben még nem igazán randiztam,mert túlságosan lefoglalt a felzárkózás és hogy megszokjam az új életemet. Igazából a 16 éves szülinapom előtt 1 hónappal indultak be igazán a

Egy jól sikerült éjszaka reggelén...

dolgok körülöttem. – körbe néztem a szobában. Mindenki feszülten figyelt,úgyhogy folytattam.
- Mia-val és egy másik barátnőmmel elmentünk egy buliba. Amolyan „zártkörű’ party volt…szóval nem igazán szabadott volna kiskorúként ott lennünk de belógtunk. Ott találkoztam egy fiúval. Egész este szinte csak vele táncoltam. Azt se tudtam,hogy ki az vagy hogy hány éves.
- És ki volt az? – csattant fel Soyun.
- Sen-nek hívták. Sen Mitsujinak.
- Na ne! Az a Sen Mitsuji? – szólalt meg Min.
- Ha a modellre gondolsz,akkor igen. Szóval vele voltam egész este és nagyon megkedveltem….szerintem a folytatást sejtitek. Randizgatni kezdtünk,amit szinte senki nem nézett jó szemmel,mert 5 évvel idősebb mint én.  Igazából magasról tettem arra,hogy ki mit gondol. Pedig még Miáéknak sem tetszett a kapcsolatunk,de az sem zavart. Azt hiszem kicsikét elvakult voltam. De Sen más volt,mint azok a srácok akikkel addig találkoztam. Lehet,hogy azért mert idősebb volt..nem tudom. Szóval az lett a vége,hogy összejöttünk. Viszont a karrierje is kezdett jobban beindulni. Egyre nívósabb fotózásokra hívták,és nem volt megállás a francia Vogue címlapjáig. Egészen 18 éves koromig voltunk együtt…akkor kapott egy ajánlatot. Koreában. Azt mondta ezt nem utasíthatja vissza és elment. Hiába kértem,hogy várjon egy hónapot amíg leérettségizem nem volt hajlandó. Kicsit úgy éreztem,hogy megunt…vagy gyereknek tartott. Eléggé összetörtem. Ő volt az első nagy szerelmem és …. vele feküdtem le először. Igazából a tinédzser korom nagy részét ő töltötte ki. Ő egy más világ volt. Mikor vele voltam különlegesnek éreztem magam. Annyi másik lányt megkaphatott volna,de ő mégis velem maradt…vagyis egy ideig. Az utána következő hónapokban egy csődtömeg voltam. Éppen,hogy átmentem a vizsgáimon és sikerült leérettségiznem. Nagyon sokáig kellett anyáéktól és Sunhee-től hallgatnom,hogy „ mi megmondtuk,hogy ez lesz a vége”. Csak Mia,Kiosuke és Seiji nem oktattak ki. Pedig tudtam,hogy ők is mennyire ellenezték a kapcsolatunkat. Ezért a mai napig hálás vagyok nekik. Szóval Sen címlapot címlapra halmozott Koreában,én pedig nem tudtam,hogy mit kezdjek az életemmel. Nem jelentkeztem semmilyen főiskolára,ezért egy szórakozó helyen kezdtem dolgozni….ahol történtek dolgok,amikre nem vagyok büszke és nem is igazán szeretnék beszélni róluk. Legyen elég annyi,hogy nem voltam éppen példaértékű.

Seijivel 2 éve

Mikor már kezdtem nagyon lesüllyedni Miáék rángattak ki a gödörből. Igen..megint ők. Tényleg nem tudom mit csináltam volna nélkülük. Igazából a sztori többi részét már ismeritek. Pár hónap múlva repülőre ültem és eljöttem a nővéremhez,hátha itt több szerencsével járok. Szerencsére ebben anyáék is támogattak. És most itt vagyok. Viszont pár hete találkoztam Sen-nel egy fotózáson. Szerintem mondanom sem kell mennyire meglepődtem és ez vele som volt másképp. Igazából akkor jöttem rá,hogy mennyire dühös vagyok rá. Miatta voltam a padlón és ő még egy sms-t sem küldött soha. Viszont most úgy látszik be akarja hozni a lemaradását.
- Ezt hogy érted? – szólalt meg Mei.
- Állandóan hívogat és találkozni akar. Fogalmam sincs,hogy miért csinálja hiszen ő hagyott ott olyan könnyen. És hiába mondom neki,hogy köztünk mindennek vége nem hajlandó felfogni. Nem tudom mit csináljak….- sóhajtottam.
- Háát Seo,azt hiszem segítenünk kell levakarni rólad. – karolt át B.
- Haha az jó lenne. – nevettem. Igazából jól esett ezeket a dolgokat kiadni magamból. Nagyon örültam neki,hogy olyan barátaim vannak,mint a lányok. Tényleg. Az este további részében mindenki kiöntötte a lelkét. Tényleg minden kis apróságról szó esett nagyon jó volt. Miután végeztünk az esti mesékkel átcuccoltunk B-hez és ott folytattuk a partit. Felhoztam a többieknek a divatbemutatót,mert Kwon úr azt mondta végül annyi embert hívok,amennyit akarok,mert ez egy speciális bemutató lesz. Mikor elárulta,hogy miért tudtam,hogy a lányok imádni fogják. Mindenki rögtön belement,úgyhogy jövőhétre már megvolt a program. Nem is akármilyen. Szerintem tényleg imádni fogják.

Danbi: Girls' night.

Négy óra után mindenkit kipateroltam a házból, kivéve lakótársam és szerelmem akik velem maradhattak.  A lányoknak mondtam, hogy hétkor találkozunk a szomszéd ház előtt,mivel drága páromnak nagy szája van és a titkos csajpartynkat kikotyogta, Igaz nyílt titok volt, csak nem akartam még több bajt keverni, mivel Tao így is ki volt akadva, hogy Yemin kijött a kórházból, így az egészet úgy adtuk be, hogy Yeminnél lesz, hogy a kis panda ne akadjon ki még jobban a délutáni incidens után.

- Szóval csaj party? – kérdezi Chanyeol mikor bevittük whiskyt és vodkát a szobámba.

-Ühüm.

- És mi szokott egy ilyen partyn zajlani.

-Ha lány lennél tudnád, de így a boldog tudatlanságban kell, hogy meghalj.  – megölelt majd puszilgatni kezdte nyakam miután lekoppintottam ezzel a mondattal. – Nem győzöl meg.

- Biztos vagy benne?  - tolt vissza szobám felé, miközben felsőm alja után kutakodott. Egy darabig hagytam, hogy folytassa. Már az agyán feküdtünk egy picit hiányos öltözetben  mikor kezeimet vállára téve toltam el magamtól.

- Jön Mei. – bújtam ki alóla és melltartómat megigazítva rohantam ki a szobából.  Tudom, hogy szemét dolog volt ez tőlem, mert már elég régen voltunk együtt, de valahogy most nem éreztem itt az idejét, hogy szenvedélyesen egymásba feledkezzünk.  Meg feszélyezett a tudta, hogy egy másik személy is járkál a lakásban, aki bármelyik pillanatban ránk nyithat. Igen ez most gondolom furcsa, mivel elég extrém helyeken is csináltuk már, sőt ránk is nyitottak, de akkor nem voltam teljesen önmagam, így nem zavart a helyzet…

- Na nem adtad meg magad? Pedig épp indultam a füldugóért. – poénkodott barátnőm.

- Haha. Nem.

- Miért. Már nem ez az első alkalom. És már elég régóta…

- Ne is mond. Több mint egy hónapja, de valahogy nem visz rá a lélek.

- Miért?

- Nem tudom. pedig annyira kívánom, de valahogy mindig lekoptatom…talán az új ház miatt. – Mei csendben várt. Tudta, hogy mindjárt úgy is folytatom így feleslegesnek találta, hogy ő megszólaljon.  – Feszélyez a tudat, hogy más is van itt rajtunk kívül és bármelyik pillanatban ránk nyithat. – Mei hangos nevetésben tört ki. – Mi van?

- Feszélyez? Mikor a wc-ben is mindig csináljátok. Sőt mikor Yeminnél voltatok még rátok is nyitottak. Ezután ’kicsit’ vicces, hogy feszélyezz a tudat, hogy a legjobb barátnőd itt mászkál a házban. Azt még megérteném, ha Tokiyáról lenne szó. –nem tudta folytatni, újabb nevetőgörcs jött rá.

- Látom jó a hangulat. – jött ki egy durcás Yeol, már teljes harci díszben. Szó nélkül indultam meg az ajtó felé, amerre ő is tartott, majd mielőtt kinyithatta volna, magamhoz rántottam és szenvedélyes megcsókoltam.

- Sajnálom. – nem válaszolt semmit, csak egy búcsú csókot hintett ajkaimra , majd mosolyogva távozott palotámból.  – El kellett volna legalább vinnem. – ültem le Mei-el szembe.

- Nagy fiú, tudd már taxit hívni. – és ezzel a mondattal lezártnak tekintettem a beszélgetést.

Éppen végeztünk az előkészületekkel, mikor ránéztem az órára, hogy mennyi időnk van még. Kerek tíz percünk volt, hogy átöltözzünk valami kényelmes göncbe és irány a szomszéd. Az ajtó előtt összevártunk mindenkit és mikor teljes volt a társaság becsöngettünk. Tao nyitott ajtót.

- Sziasztok. – köszönt nekünk és arrébb állva beengedett minket.

Egy darabig még ott volt, hogy teljesen megbizonyosodjon arról, hogy itt maradunk és nem csinálunk semmi őrültséget. Mindannyian megígértük, hogy semmi gáz nem lesz és nyugodtan engedtük útjára. Pár percig, olyan fél óráig még csendes volt a buli, mivel féltünk, hogy Tao visszajön, de  Yemin megnyugtatott, hogy nem fog, szóval egy gyors pohárköszöntővel kezdtük és irány a meseest.  Mivel senki nem volt elég bátor az egészhez én kezdtem.

- Nem tudom hol is kezdjem.  A családomat már nagyjából ismeritek és tudjátok nem túl jó a kapcsolatom velük, vagyis az apámmal emiatt voltam régen olyan amilyen…

Mielőtt találkoztam Mei-el elviselhetetlen voltam. Egy csődtömeg. Nem szeretnék újra találkozni azzal az énemmel.

- Milyen voltál? – kérdezte Seo.

- Chanyeol előtt sose volt tartós kapcsolatom. Mondhatni kapcsolatom se volt, mert az egy hetes együttlétet,ami folyton szexbe torkollott nem lehet annak nevezni. Sokszor még az illető nevét se tudtam, akivel éppen voltam. – meglepő pillantásokat kaptam. Vártam amíg feldolgozzák az infót és utána folytattam. – Az iskola ribancának voltam elkönyvelve, aki bárkivel lefekszik. sokan próbálkoztak is, de a velem egyidősek tabuk voltak számomra. Sose feküdtem le iskolatársammal, amit mindenki tudott, ezért sokan próbálkoztak pénzzel. Reménykedtek, hogy így nyert ügyük van, de csak szánalmat mutattam feléjük, amiért pénzért akarják valakivel csinálni…

- Miért csináltad?- kérdezte Soyun.

- Lázadtam a rendszer ellen, az apám ellen. Ezzel akartam felhívni a figyelmét, hogy van egy lánya, aki szeretetéhes, de nem jött össze.

- Legalább védekeztél? – szólalt meg most Min.

- Igen, bár a legtöbb alkalommal elég részeg voltam, de a gumi valahogy mindig felkerült az adott partnerre. Ennek köszönhetem, hogy egészségesen és gyerek nélkül úsztam meg ezt a korszakot.

- Volt még valami? – kapcsolódott be Yemin is.

- Nem én lettem volna, ha ennyivel végeznénk. Néha annyira kiütöttem magam, hogy egy időszakban visszajáró vendég voltam a detoxban., ahogy pár estét a sitten is eltöltöttem csendháborításért, birtokháborításért és hasonló dolgok miatt.

- És ez tényleg csak az apád miatt volt? –kérdezte Nana.

- Lényegében. Meg közrejátszott az is, hogy D hazament Amerikába, mert nagypapi.- és itt mindenki elmosolyodott. - beteg lett és segítenie kellett a cégnél. És nekem csak ő volt. Ő volt aki szeretet végig és törődött velem, holott ugyanúgy kevés ideje volt, mint az apámnak…

Mindenki ledöbbent a hallottak alapján. Kellett egy kis idő a megemésztésére, majd mindenki mesélt még egy picit a múltjából és utána átköltöztünk hozzánk.  Egyből a konyhába indultunk és ettünk Mei isteni vacsorájából. Kicsit beettem szóval egyből áttereltem a társaságot a tv-és szobába és irány a girls’ night. Bekapcsoltam a hatalmas készüléket felcsatlakoztam a wifi-re, majd a youtube-ot behozva  tavalyi kedvencemet indítottam el.  A lányokkal együtt énekeltük el, ami kellőkép beindította  a bulit. A sok kedvenc zenénk mellett, persze be-becsusszant néhány amerikai szám is. Ilyen volt a Fox,  ami a kellő alkohol mennyiség után többször is lement egymás után és mindig ugyanolyan beleéléssel ugráltunk rá és énekeltük. Mei és az én közös számom se maradhatott el, így a Do you love me is egy párszor elhangzott. Sőt mikor kimentünk az udvarra csillagszórozni még a telefonról is az ment… Az este zárásaként jött a lelkizős rész, avagy a szomorú japán dalok, amik megsiratják az ember. Mindenki elejtett pár könnycseppet és elmondta mi nyomja a lelkét. Egy nagy családi öleléssel zártuk az egészet mielőtt elmentünk aludni. Én Mei-el és Yeminnel aludtam együtt. Ők  az ágyban én meg mellettük megágyaztam magamnak a földön, de végül közöttük kötöttem ki. Már éppen elszundítottam, mikor Yemin eltűnt mellőlem. Egyből felültem és körülnéztem.

- Csak melegen van. - költözött le a földre a tiszta kóma Yemin.  Az este további részében a mellettem fekvő nem hagyott aludni. ugyanis percenként látogatta meg a mosdót, mivel kicsit nem volt rendben a gyomra az este után, de szerencsére a folyadékon kívül nem adott ki semmit magából.

Reggel viszonylag korán ébredtem. Még szerencse.

- Yemin Tao mikor jön? –ébresztettem fel a mellettem lévőt.

- Kilencre. fordult át másik oldalára.

- Fél kilenc van és a mi házamban vagyunk.

Gyorsan riadóztattunk mindenkit és átcuccoltunk a szomszéd házba. Szétdobáltunk mindent, vagyis átvarázsoltuk a házat olyanná, ahogyan az én házam kinézett. Éppen az üres üvegeket pakoltuk át,mikor valaki nem kívánatos személybe botlottunk…

- Hát ti? – üdvözölt minket Tao.  – Ugye nem B-nél volt a parti?

- Nem, dehogyis. Csak tudod Yeminnél kevés volt a szemét, így a hétközbeni felhalmozottat áthordom hozzá. – rohantam be a házba magam mögött Minel.

Seo Young - Old friends

Karambol. Kórház. Izgulás. Beesés az ágyba. Röviden így tudnám leírni a karácsony éjszakát. Yeminhez mindannyian bementünk a kórházba,de hamar elküldtek minket,csak Tao maradt. Reméltem,hogy nem lesz semmi komoly baja. Szerintem mondanom sem kell,hogy ezek után Luhan alig engedett beszállni az új kocsimba.
„ Lehet,hogy túl gyorsat vettünk neked. Látod,hogy Yemin sem tudta irányítani az övét”
 Alig tudtam leállítani. Nagy nehezen elengedett és hazavezettem.

A repülőjegyek sorsáról is döntöttünk. Jövő hónapban fogunk menni,mert most lehetetlen volt elszabadulnia Luhannak és nekem is be volt táblázva a hetem karácsony után. Kwon úr visszajött amerikából és újra munka volt. 3 nappal szilveszter előtt korán keltem,mert fotózás volt. Kwon úr elég titokzatosan írta körül a témáját,de nem kérdezősködtem. Szinte percre pontosan értem oda a helyszínre,ami egy bevásárló központ teteje volt. Hát igen..autóval tényleg könnyebb az élet,főleg,ha 500 lóerős (köszi srácok ♥). Szóval a főnököm már ott várt és együtt mentünk fel arra a bizonyos tetőre. Elég magas volt,szerencsére nem volt tériszonyom. Már a modellek és mindenki más a helyén volt. Úgy tűnt csak ránk vártak.
- Ez egy Prada kampány fotósorozat lesz. – súgta a fülembe Kwon úr. Az egész fotózás hihetetlenül profi volt és nagyon élveztem. A végén Kwon úr rólam is csinált pár képet,csak hogy ellője a megmaradt diákat. Vicces volt. Mikor végeztünk szabad voltam a nap hátra lévő részében. Beszálltam a fehér szépségembe és hazafelé vettem az irányt. Sunhee egy csomó képet küldött New York-ból. Nagyon irigyeltem. Viszont megbeszéltük,hogy nemsokára én is megyek. Reméltem,hogy így lesz. Ahogy hazaértem megcsörrent a telefonom. Mikor megláttam a kijelzőn lévő nevet örömömben majdnem kiejtettem a kezemből a telefont.
- Miaaa! – ordítottam bele a vonalba. Japán barátnőm ezt egy hatalmas „Seoooo”-val jutalmazta.
- Úristen de jó hallani a hangod! – mondtam.
- A tiédet is csajszi! Nagyon hiányzol ám! Fel kellett,hogy hívjalak! Tokyo nem ugyanolyan nélküled! – sóhajtotta. Szinte láttam magam előtt az arcát,ahogy összehúzza a szemöldökét. Ő volt a legjobb barátnőm mielőtt eljöttem Japánból.
- Te is nagyon hiányzol nekem! Úristen,annyi mindent kell mesélnem! – hadartam.
- Ez egyértelmű! Mindent tudni akarok,mert ne hidd hogy nem láttalak a MAMA-n. Mi a francot kerestél te Luhan oldalán a vörös szőnyegen?? – kérdezte szinte sikítva. Hát igen…ő mindig is oda volt az ilyen bandákért.
- Mondtam,hogy sok mindent kell mesélnem. De drága lesz a számlád! – nevettem.

 

 

                           A mi kis csapatunk ♥  (Seiji,Mia,Kiosuke,Seo)

2 és fél óráig beszéltünk. Mindenről beszámoltam neki,ami attól kezdve történt velem,hogy a Narita reptéren felszálltam a repülőre. Szerintem mondanom sem kell a reakcióját. Ő is mesélt. Elmondta,hogy Seiji és Kiosuke is  ( kis csapatunk másik két tagja) bekerült a divat főiskolára,Mia pedig lakberendezőnek tanult. Büszke voltam rájuk,hogy sikerült fősulira menniük. Nekem nem éppen így alakultak a dolgok. Nagyon hiányoztak és jó volt végre hallani Mia hangját. Nagyon reméltem,hogy nemsokára a többiekkel is tudok beszélni. Igazából ők is a családom voltak. Mi négyen állandóan együtt voltunk. Mikor összejöttem Sen-nel és mikor szakítottunk akkor is. Mindig és mindenben mellettem álltak,amiért nagyon hálás voltam nekik.

                                             Kiosuke-val az indulásom előtti napon.

Ezek után le se lehetett szedni a vigyort az arcomról. Délután átmentem a dormba.
- Hát te meg miért vagy ilyen boldog? – kérdezte az ajtót nyitó Chanyeol.
- Csak úgy! Szép napunk van,nem? – nyomtam egy puszit az arcára és beugráltam a nappaliba. Az ott ülők úgy néztek rám,mint akik szellemet látnak.
- Olyan vagy,mint aki füvezett. – szólalt meg Kris.
- Csak azért,mert mosolygok és jól érzem magam,abból még nem következik az,hogy füveztem. – feleltem és lehuppantam Kai és D.O. közé a kanapéra.
- Igazad van. Akkor LSD? – nézett rám Kai.
- Perszee,gyorsan nyaltam egy két bélyeget mielőtt eljöttem. Legközelebb sírva jövök be. – sóhajtottam.
- Jajj isten ments. Örülünk,hogy boldog vagy! – szólalt meg Suho.
- Persze,hogy örülünk. – hallottam meg Luhan hangját,majd két kezet éreztem meg a vállamon. Felnéztem a tulajdonosukra és megint elmosolyodtam.
- Hajolj ide,egy pusziért. – mondtam. Luhan elnevette magát és megcsókolt.
- Óhohóó gyerekek. Itt vannak kiskorúak is. – csattant fel Xiumin nevetve.
- Köztük Seo! – lökött meg Kai.
- Gyere be a … nem,ne gyere be,mert Min meg Sehun befoglalta. – vakarta meg a halántékát Lulu.
- Nem kell mindig elrángatni. Mi van ha most nem is hozzád jött,hanem hozzánk? – tette karba a kezét Chen cinikusan.
- Mindenkihez jöttem. – nyújtóztam ki.
- Na látod! Most úgy is szabadok vagyunk. Nézzünk meg egy filmet! – csapta össze a tenyerét D.O.
 - Milyen filmet? – ült le Luhan is.
- Valami olyat,amin nem alszunk be. – mondta Kris.
- Akkor én tudok egy jót! – szólalt meg Kai. Hírtelen megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt. Az ilyet nem szoktam felvenni,de most valamiért mégis megnyomtam a hívás gombot.
- Seo? – hallottam meg az ismerős hangot.
- Milyen számról hívsz? – álltam fel a kanapéról és arrébb mentem. Magamon éreztem a többiek tekintetét.
- Ha a sajátomról hívtalak volna,úgysem veszed fel. Figyelj,tényleg beszélnünk kell..
- Nem! Nekünk nem kell beszélnünk Sen. Felejtsd el a számom és engem is! – nyomtam ki a telefont. Egyszerűen nem tudtam felfogni,hogy miért nem képes leszállni rólam. A telefont a zsebe,be csúsztatva mentem vissza a többiekhez.
- Ki volt az? Olyan ingerültnek látszol. – szólalt meg Lay.
- Jaa,csak valami téves hívás. Nem fontos. Na? Mit nézünk? – próbáltam terelni a témát.
- Kai mindjárt hozza. –kacsintott Luhan.
- Batman: A sötét lovag! – ordította Kai a kezében a DVD-vel.
- Kai,most komolyan? Ezt már vagy 1000-szer láttuk. – emelte égnek a kezét Suho.
- Akkor 1001-szerre is tökéletes lesz! – nyomta be a lejátszót Kkamjong. Reméltem,hogy Sen nem fog zaklatni az este hátralévő részében…..

                       Kezdődik a film *.*