Danbi: News from B

Miután Jongsuk elment egész nap a szobámban gubbasztottam. Vagyis gubbasztottam volna, ha Mei nem jön haza. Gyors magamra kaptam valamit, kezembe fogtam az irataimat , a telefonom és a pénztárcám aztán irány az ajtó.  Nagy lendülettel nyitottam ki. Egy pillanatra megtorpantam, de tényleg csak egy pillanat volt.

- Megjöttem. – indult meg felém.

- Szerinted hol érdekel ez engem?- indultam meg dühösen majdnem fellökve őt ezzel.

- B mi bajod van? – jött utánam.

- Gondolkozz, ha rájöttél szólj, addig nem igazán bírok veled egy levegőt szívni.

- Mit tettem?

- GYŰLÖLLEK- üvöltöttem még az ajtóból, majd szépen bevágtam magam után és elhagytam a házat. Beültem szépséges White-omba és görcsösen szorítva a kormányt elindultam, csak azt nem tudtam hova megyek.  Már körülbelül egy órája autózgattam céltalanul, mikor telefonom pityegni kezdett.  Megkerestem és elolvastam az üzenetet, csak közben az útra nem igazán koncentráltam. Csak az éles dudaszó hozott vissza, hogy figyelni is kéne.

- Húú ez meleg volt. – álltam ki az út szélére és rendesen végigolvastam az sms-t, majd választ is küldtem az edzőnek, hogy ott leszek. Gyors menetirányt váltottam és elindultam haza.  Bő fél órába telt még le nem parkoltam otthon és be nem tettem a lábam.  Szépen csendben próbáltam beosonni a szobába, de ez nem éppen úgy ment, mint ahogy elterveztem, így már körül az első lépésnél meghallották a nappaliban ülő, hogy ott vagyok.  Biccentettem egyet neki, mert nem akartam bunkónak tűnni, de sajnos nem úsztam meg ennyivel.

- B várj meg és hallgass meg, kérlek. – állt fel Jongsuk.

- Minek hallgassalak téged?! Hm?!...Ja és Mei, ha őt is el akarod venni, hát tessék. Chanyeolt már úgy is ellenem hangoltad. – hagytam faképnél őket.  Bedobtam pár napi edzős ruhát egy táskába, törülközőt, fürdőruhát, és utcait ruhát és már indultam is.

- Hova készülsz? – kérdezte TJ, amint meglátott a lépcsőn.

- Van valami semmi közöd hozzá?  És Woobin mielőtt megszólalnál, válaszolok neked. Nem , nem vagyok rád se kíváncsi.

- Meg se akartam szólalni.

- Leszarom. – vágtattam át a nappalin és újra bevágtam magam mögött az ajtót.

Délután  a kocsikázás helyett egy hasznosabb programot választottam és órákon át izzadtam ezzel lábamat erősítve, hogy  nyár végén újult erővel lehessek teljes értékű játékosa a csapatnak.  

- Azt hiszem mára ennyi elég lesz. - vágott hozzám egy törölközőt az edző ezzel utamra bocsájtva.  Megköszöntem a kemény munkáját, kimentem az öltözőbe és szép lassan készültem el.  A tusolás közben végig gondolkoztam, hogy vajon most mit kéne tennem, de igazából semmire nem jutottam. Csak egyetlenegy dolgot tudtam, haza nem megyek. Egy darabig nem vagyok hajlandó egy levegőt szívni áruló barátnőmmel.

- De akkor hova menjek? – tettem fel magamnak a kérdést, se sajnos választ nem kaptam rá. Egy sóhajt kíséretében felkaptam táskámat a vállamra, leadtam az öltözőkulcsot és beültem White-ba. Elővettem telefonomat és azt piszkáltam egy darabig. Eközben jöttem rá a ma esti programra.

Kulcsomat bedugtam a lyukba, elfordítottam és motor szépen muzsikálni kezdett, jelezve, hogy az én szépségem indulásra készen. Egyből a gázra tapostam és irány a Seo rezidencia… közben azért tárcsáztam barátnőmet is.

- Lálihóó csajszi. Fél óra és nálad vagyok. - választ nem vártam egyből rácsaptam a telefont.  Fél órán belül tényleg megérkeztem. Gyors leparkoltam és már rohantam is a lakáshoz, persze képletesen értve, mert még nem voltam villám mekvin, aki száguldozni is tud. Mikor felértem rátelepedtem a csengőre és addig nem vettem el a kezem, míg ajtót nem nyitottak.

- Oké, hallunk, leszállhatnál a csen…

- Lálihóóóóóóóóóóó.- ugrottam az ajtó nyitó nyakába.

- Bocsi.- tolódott el tőlem-  de te ki vagy?

- SEEOOOOO. – üvöltöttem be vállai felett.

- BIII.- rohant ki és a nyakamba ugrott.

- Rég láttalak csajszi. – öleltem magamhoz, majd mikro elengedtem bemutatkoztam a félmeztelen srácnak. – Szia B vagyok,  remélem jóban leszünk. – kacsintottam rá.

- B, ne flörtölj. –vágott tarkón Seo.

- Mert mért ne? – indultam meg befele.

- Barátod van.

- Már nincs. – huppantam le a kanapéra.

Elmeséltem mi történt, persze a Jongsukos estémet kihagytam. Közben megismerkedtem Seo barátaival és ők is meséltek magukról. Kio, akinek a nyakába ugrottam nagyon rendes volt, ha nem szeretném Chanyeolt, tuti felszedném, de így… vonz, be kell vallanom, nagyon is érdekel mire képes, de nem tehetem ezt meg Chanyeollal.

- Hahóó B. –integetett Mia orrom előtt, hogy figyeljek rá.

- Bocsi elbambultam.

- Észrevettem. Mit néztél ennyire?

- Semmit. Figyelj Seo tudom pofátlanság, de itt aludhatnék?

- Persze. Az este további részében megismerkedtem Seijivel is, aki hogy is mondjam nem festett valami jól. Mia éjszaka elmesélt róla pár dolgot, így nagyjából vágtam a szitut és úgy döntöttem mesélek neki magamról egy picit, de azt már nem ma.

Másnap reggel megköszöntem a vendéglátást és már útnak is indultam a kövi helyszínre. Seonak megígértem, hogy sűrűbben jelentkezek és, hogy a közeljövőben elmegyünk bulizunk egy jót közösen. Soyunhoz nem jelentkeztem be, de reménykedtem, hogy otthon lesz. ám csak Junnal sikerült találkoznom és az új szerzeményükkel Sky-al. Hát istenem zabálnivaló egy cica. Nem voltam ott sokat. Inkább Yun keresésre indultam. Első utam az Sm-hez vezetett. Habár utáltam ezt az épületet ha látni akartam barátnőm muszáj volt végre valahára felfedeznem. A recepción megkérdeztem, hogy Soyun bent van-e és kurva nagy mákomnak köszönhetően igen választ kaptam.  kértem egy kis útbaigazítást és már el is indultam. Fellifteztem a másodikra, igen bevallom lusta voltam gyalogolni. Kiszálltam a liftből és egyből nekiütköztem egy mellkasnak.

- Bocsánat.- hajoltam meg.

- Jól vagy?

- Persze. - egyenesedtem ki és mosolyodtam el jelezve semmi bajom.  – Nem tudjátok véletlen hol van Soyun?

- Szabad tudnunk kit tisztelhetünk a kisasszony személyében.

- Jaj Donghae ne hülyéskedj már. Attól, hogy megváltoztam még felismerhetnél.

- B? – kérdezte a mellette álló Eunhyuk.

- Yep. – gyors megöleltem őket és a fiúk próbaterme felé vettem az irányt.  mikor odaértem kezem lábam remegni kezdett. Régen láttam már a fiúkat és féltem Chanyeollal is találkozni, de muszáj volt bemennem, mert nagyon hiányzott már Yun.  Erőt vettem magamon és lenyomtam a kilincset.

- Hát nem erre számítottam.

- Szia B. – köszönt elsőként Lulu. Odamentem hozzá megöleltem adtam egy puszit, majd faképnél hagyva az éppen félig alvó lányra ugrottam szeretem kifejezéseképpen

- SZIIAAA YUUUUN. – ölelgettem meg a halálra rémült lányt.

- Azért örülnék, ha nem fojtanál meg.

- Bocsi. - engedtem el. – Csak olyan régen láttalak és hiányoztál.

- Na mi van Chanyeol, megcsalnak. – poénkodott Kai.

- Fogd be. – üvöltöttem le, ami talán kicsit egyértelmű reakció volt, de szerencsére senki nem kérdezett semmit.

- Na meséljetek, hogy haladtok. – ültem le a srácok közé.  Amíg ott voltam végig beszélgettünk és önfeledten nevettünk, de a társaságban volt két mísz ember, akik rontották a hangulatot. – Bassza meg, ha ilyen bili fülék lesztek végig és csak sajnáltatjátok magatokat, menjetek el.  Tudom Chanyeol mielőtt megszólalnál, én basztam el. ÉS Tao mielőtt te bekapcsolódnál tudom Yemin baszta el, de könyörgöm nem állt meg a világ. Ti döntöttek úgy, hogy lapátra tesztek minket, ne ti szenvedjetek már ilyen látványosan. Te- mutattam Chanyeolra.- Ha nem akarsz látni csak egy szavadba kerül, megyek.

- Akkor menj.

- Hát jó. Örültem srácok. Sziasztok. -  hagytam mindenkit faképnél. Délutáni programnak szántam az edzés helyett, Min meglátogatását is, de sajnos őt csak telefonon értem utol, mert éppen egy másik földrészen tartózkodott, de megígérte , hogy amint hazajön első dolga lesz felhívni és átjönni. Mivel ez a program sikertelen volt, így hazafelé vettem az irányt, de nem a saját házam előtt parkoltam le hanem a szomszédnál.  Becsöngettem és vártam, hogy valaki ajtót nyisson.

- Hát őszintén csajszi elég ramaty állapotban vagy.

- Te sem nézel ki jobban. - üdvözöltük egymást.

- Nem vagyok éppen jó állapotban. – huppantam le a kanapéra.

- Na mesélj.  

- Hát gondolom hallottál Meiről.

- Igen.

- Szóval ugye Mei mikor megtudta mi történt Krisel kiborult. Inni kezdett és gondolom nem gondolkodott és megtalálta a bogyóimat. Ezt az egész ügyet megtudta Yeol, akinek ugyebár megígértem, hogy mindent eltűntetek, de nem tettem meg. Tudod milyen feledékeny vagyok- kezdtek el az első könnycseppek folyni a szememből.  – Nem gondoltam volna, hogy ekkora balhé lesz belőle, de mivel Chanyeol találta meg Mei, aki mellesleg még be is köpött, hogy tőlem vannak a gyógyszereket, eljött hozzánk és kidobott.  Én szeretem őt. – de ennél tovább nem tudtam mondani.

- Van még, igaz? – puhatolózott óvatosan.

- Egész este sírtam Tokiya karjaiban, csak pár órát voltam képes aludni. egész nap lézengtem a lakásban, aztán estefelé beállított Jongsuk.

- B nem mond, hogy.

- Filmeztünk, először csak egy baráti estének indult, de kiborított ez az egész helyzet és tudod milyen vagyok. A fezsültség levezetésre egyik jó módszer a pia. – megálltam egy időre. Erőt gyűjtöttem, hogy folytassam. Képtelen voltam tovább mondani, végül  sikerült megszólalnom. – Nagyon sokat ittunk és azt se

belezúgtam. *-* 

tudtam mit csinálok. Igazából nem nagyon emlékszem az estére, csak foltokban van meg, így először nem hittem el. Csak egy hülye álomnak gondoltam, de reggel ott feküdt mellettem… meztelen. – és ekkor elszakadt bennem valami. Yemin próbált vigasztalni, de nem nagyon sikerült neki. Csak órákkal később, mikor könnycsatornáim kiszáradó félben voltak, tudtam újra felemelni a fejem és megszólalni.

- Együnk fagyit.

- Van jobb gyógymódom erre. - húzott maga után. Röpke egy óra alatt teljes harci díszbe vágtuk magunkat és elindultunk az éjszakába.  Józanon kicsit feszélyezett a ruha, mert igazából semmit nem takart, de mire odaértünk  a szórakozóhelyre egy cseppet sem izgatott mi van rajtam, vagy éppenséggel mi nincs rajtam. Az útközben vett pia teljesen ellazított és minden gátlást kiölt belőlem, így jó hangulatba vetettem bele magam egy újabb buliba.  Aznap este minden olyan mennyiségben fogyott, hogy emlékezőképességemet kiölve, tudattalan állapotba repítettek...

that night .-.

Soyun: Little happy b.day

Villám csapás ként vágott belém a felismerés! Ekkora idióta is csak Én lehetek, hogy elfelejtettem a saját és Luhan szülinapját. Azonnal keresni kezdtem a mobilom és tárcsáztam is a számot.
-Igen? - szólt bele Bambi.
-Hogy lehetünk ekkora marhák? - kérdem tőle.
-Mi? Miért? Rosszat csináltam? - ijed meg.
-Huszadika van! Április 20. Nem rémlik valami ezzel kapcsolatban? - kérdezem.
-Jézusom! - olyat sikit, hogy el kell húzni a fülem mellől a mobilt, mert majd megsíketültem. -Boldog születésnapot Yun! - mondja végül.
-Neked is Bambi! - mondom mosolyogva.
-Hol vagy most? - kérdi.
-Itthon. - válasz közben lenéztem az alvó cicára. Olyan aranyos.
-Be tudsz jönni az SM-hez? - hallani a hangján, hogy vigyorog.
-Be. Fél óra és bent vagyok. - kuncogva rakom le, felöltöztem, aztán az ajándékját elvéve minden fontos dolgot magamhoz véve kocsiba ültem, és mentem is az SM-hez.
Bent már szinte mindenki köszönt plusz felköszöntött akit ismerek és engem is. Jjong akkora ölelésben részesített, hogy azt hittem ott halok meg. Minho adott nekem macit, Taemin pedig egy nyakláncot. Ott szidtam őket, hogy mire kellett, végül kaptam még kisebb ajándékokat Onew-tól, Key-től és Jonghyuntól. Mindent beraktam a táskámba. Még jó, hogy a nagyobbat hoztam. Donghea, Siwon, Kyunhyun is meglepett egy hatalmas macival amit közösen vettek. Na nálam itt tört el a mécses, sírni kezdtem. Hyoyeon vett egy gyönyörű karkötőt hozzá egy egyszerű, fülbevalóval. Aztán miután megkaptam mindent, mentek a dolgukra. Én pedig a fiúk terméhez mentem. Luhan, Seok, Chen volt bent, és mint láttam, Lulu épp pakolt le, szóval Őt is elkapták.
-Azta! Ez akkora mint Te! - mondja Minseok.
-Suju maci! Ez lesz a neve is. - kuncogok.
-Boldog születésnapot! - ölel meg Minseok miután lerakom a macit a sarokba.
-Ennél boldogabb nem is lehetne! - szipogom.
-Ne sírj! - tol el és letörli az arcom.
-Azért sírok, mert boldog vagyok. - mosolyogva kócolom össze a haját, aztán Luhanhoz lépek.
-Boldogat Te óriás Bambi! - ölelem meg.
-Neked is törpe! - bújik a nyakamba. -Hol az ajándékom? - enged el. Elnevetem magam, és feltúrom a táskám, aztán odanyújtom neki.
-Tessék! Remélem teszik is majd. - mondom. Azonnal kikapja az ajándékot a kezemből, és a táskájához rohan, majd vissza hozzám egy fehér dobozzal tér vissza.
-Ez a tiéd! Egyszerre! - pattog, elnevetem magam, és ketten kezdjük kibontani az ajándékainkat. Enyém egy csillag és Hold medálos nyaklánc. Luhan pattogva veszi a nyakába az ő ajándékát, én pedig mosolyogva az övét. Maga mellé cipel és csinálunk egy selcát ketten, egymás láncára mutatva.
Nem voltam ott sokáig, mert Nam hívott, hogy menjek vele kávézni. Betuszkoltam a macit a kocdiba, és irány a kávézó.
Már jó egy órát ültem a kávézóban egyedül, mire szólt, hogy mégse tud jönni. Felsóhajtottam és elfogyasztottam a sütit amit rendeltem, pont ittam bele a narancs levembe amikor megszólal a mobilom, amit elő is vettem. Mei neve villog, amin elmosolyodok. Fel is vettem.
-Sooooo Szia Mei vagyok! -
szólt bele azonnal, mire néztem nagyot. -Be kéne jönnöd a stúdióba. Van egy koreográfia ötletem. - hadarja. Bűzlik ez nekem. Tuti van valami!
-Szia Mei! Jongin ott van? - kérdeztem meg azért mindenesetre.
-Nincs...- mondta kicsit nem hihető hanggal.
-Biztos?! - hunyorogva néztem a velem szembeni székre.
-110% százalék. - mondja.
-Csak Én vagyok! - kiabált
bele Lay a telefonba.
-Hjjaaajj. Egy fél óra és ott
vagyok! - sóhajtok nagyot. Aztán pakolni kezdek.
-Szuper. Várunk, várlak. Akarom
mondani Lay és Én várunk. -
hadarta és azonnal megszakította a hívást, én meg csak pislogtam a mobilomra.
-Na ezek is készülnek valamire, az már tuti! - morgom az orrom alatt. Fizettem, és már indultam is. Semmi kedvem nem volt oda menni, főleg, hogy Jongin is ott van, mert tuti, hogy ott lesz.
Közel volt a stúdió, szóval szinte percre pontosan már ott voltam.
Nem értettem mi van, Mei épp öltözött, Lay pedig betolt aztán becsukta az ajtót, rám mosolyogva intett a fejével egy irányba, ahonnan vizes hajjal, póló nélkül, egy szál nadrágban állt Jongin. Nem akarok vele egy helyen lenni!
-Mi folyik itt? - kérdem és hátrálni kezdtem, hogy kimenjek, mire Lay kézen fogott és a tükörhöz húzott, és leültem az egyik székre. Jongin folyamatosan a padlót nézte.
Lay elindított egy számot, mire Mei és Jongin táncolni kezdtek. Ámulva figyeltem az össze mozdulatot, ám amikor volt pár intimebb mozdulat, Layre pillantottam, aki csak mosolyogva nézte őket. 
Újra minden figyelmemmel őket néztem, aztán vége lett a számnak és ketten maradtunk Jonginnal. Két sunyi úgy lelépett, hogy észre se vettem, csak Jongin volt előttem. Felálltam és hozzá sétáltam. Szemben álltam vele, pihegő mellkassal nézett rám. Szőke haja vizesebb lett, és teljesen el voltam varázslva.
-Boldog születésnapot Yun! - mondja. -Ez volt az ajándék egyik fele, remélem tetszett. - láttam rajta, hogy hozzám akar érni, de nem mert, így Én tettem egyik kezem a mellkasára, másikat pedig a nyakára és lehúztam egy csókra. Édes ajkai most szinte felfaltak, úgy csókolt, két karjával pedig magához szorítva fogot. Azt hittem kiugrik a szívem. Sok minden benne volt ebben a csókban, szerelem, harag, fájdalom, minden, amit éreztem. Szemei csillogtak amikor újra rám nézett, és elmosolyodott.
-Szeretlek... - suttogta, de rendesen hallottam. Én pedig becsuktam a szemem, és kibuggyant pár csepp könny a csukott szemeim mellett.
-Most mennem kell... - tolom el.
-Szakíts Donghoonal!
Tudtam, hogy ezt fogja mondani, éreztem, és igaza volt, szakítanom kell Donghoonnal, pedig egy angyal fiú.
Telefonom zavarta meg a csendet, így odamentem a táskához. Suho volt, azt mondta menjek vissza az SM házhoz, mert várnak a többiek. Jongin elment felöltözni, addig én is rendbe raktam magam, és már mentünk is.
-Jézusom, honnan ez a hatalmas maci? - kérdi.
-Suju fiúk adták. Ajándék. - mondom.
-Ja, tényleg! - kutakodni kezd a táskában, aztán elő vesz egy dobozt. -Ez a másik ajándék! - mondja.
-Tedd a többi mellé. - legyintek hátra, aztán befordulok a parkolóba. Lerakja a többi doboz mellé, leparkolok, és irány be.
Természetesen kaptam egy rakás ajándékot, sok puszit, ölelést. Itt volt Nam, Hoon, Jun, és Rin is. Olyan boldog voltam.
-Boldog születésnapot. - mosolyog rám Donghoon. Mosolyom azonnal felragyog miatta, mert olyan aranyos.
-Köszönöm! - kap tőlem egy puszit az ajkaira.
-Vettem neked ajándékot, ott van a kupac közt. - kuncog. -De szeretnék beszélni veled valamiről, nagyon fontos, és tudom, csúnya dolog pont most ezt elmondani neked, de, Én szak... - félbe szakadt a mondata, mert felemeltem a kezem, hogy hallgasson, és az ablakhoz mentem. Mei magából kikelve kiabált. Azonnal rohanni kezdtem ki. Teljesen nem Ő volt. Aztán végül kiderült, hogy bevett egy rakás gyógyszert. Elvettem Jongintól a mobilt, és azonnal hívni kezdtem a mentőt.
Teljesen sokkban volt mindenki.
Aggódtam Meiért, ezért Én is Lay-jel mentem a kórházba. Ott beszéltem a dokimmal, aki elvitte gyomor mosásra, és azt mondta, másnap reggelre jól lesz. Bent maradtam vele, ott is éjszakáztam, majd amikor felkelt, elmeséltem mit csinált. Le volt teljesen sokkolva. Nem is csoda.
Nekem haza kellett menni, mert a telefonom folyton rezget. Hol Xiu, hol Nam, vagy Hoon hívott.
Meg le kell pakolni a rengeteg dobozt.
De nem akartam haza menni, mert sajnos tudtam mit akart Donghoon, és tuti, hogy otthon vár...

Seo Young - at the edge of death

utálom a kórházakat

-          Seo! Seo kelj már fel! – erre a mondatra és egy jó erős rázásra ébredtem. Résnyire nyitott
- Istenem  Mia,mi a franc van? – húztam a fejemre a takarót.
- Seiji! Tiszta vér a párnája! – csattant fel. Erre már az én szemem is kipattant.
- Mi? Mi az,hogy tiszta vér a párnája? Mitől?
- Az orrától. Vérzett az orra.
- És felkeltetted? – ültem fel.
- Nem…nem mertem. Féltem,hogy nem él…
- MI?! Mia ne szórakozz már. – pattantam fel az ágyból és a vendégszoba felé vettem az irányt.
- Addig szólok Kio-nak. – kiabált utánam barátnőm. Seiji a fal felé fordulva feküdt. Rátérdeltem az ágyra és a rátettem két ujjam a csuklójára. Mikor megéreztem a kis lüktetést,ami azt jelezte,hogy dobog a szíve hatalmasat sóhajtottam. Viszont ez a lüktetés eléggé gyenge volt.
- Seiji. Hé Seiji! – ráztam meg a vállát. Ő kicsit felmordult,majd kinyitotta a szemét. Az orrán vér volt,ami miatt olyan lett a párna is. Ez nem tűnt jó jelnek.
- Mi az Seo? Még csak 9 óra van. – dörzsölte meg a szemét. A hangja nagyon erőtlen volt. Közben Kio és Mia is bejött a szobába.
- Látod? Mondtam,hogy véres! – mutatott barátnőm Seijire.
- Mi a vé…- kezdte Seiji,de mikor meglátta a párnáját elhallgatott. Kezét az orrához emelte,majd letörölte róla az alvadt vért.
- Baszki.- suttogta.
- Oké. Elmész a kórházba egy kivizsgálásra. – szólalt meg Kiosuke.
- Dehogy megyek. – nézett rá Seiji.
- Seiji! Nem tudom észrevetted-e ,de a párnád nem kicsit véres,hanem szinte át van ázva. Ez nem normális! Meg is halhattál volna álmodban! – vágott az ágyra Kio.
- Kio-nak igaza van. Ha nem vagy hajlandó magadtól bemenni,akkor kihívjuk a mentőket. – tettem karba a kezem. Seiji segítségkérően pillantott Mia-ra,de az ő arca is kemény volt.
- És mégis mit old meg,ha elmegyek oda,hm? Max lecsuknak droghasználatért. – dőlt vissza az ágyra.
- Nem fognak lecsukni. Viszont kicsit komolyan kéne venned ezt az egészet. Nem egy egyszerű megfázásról van itt szó,hanem drog túladagolásról. És neked kéne tudnod közülünk a legjobban,hogy ez nem játék. Úgyhogy légy szíves vegyél erőt magadon, emeld fel a feneked az ágyról és húzzál felöltözni,mert igenis bejössz a kórházba. Én úgyis terveztem meglátogatni Mei-éket,úgyhogy útba is esik. – néztem rá. Nagyon komoly volt a hangom,éreztem magamon. Seiji mély levegőt vett,majd bólintott.
- Oké,oké,de csak,hogy ne csesztessetek  tovább. A párnát meg majd kimosom….vagy valami.
- Majd én kimosom,te csak elrontanád. – adtam egy puszit a homlokára,majd a többiekkel együtt kimentem a szobából,hogy Seiji fel bírjon öltözni.

Mire mindenki elkészült már elmúlt 10 óra is. Seijit alig bírtuk berángatni a kocsiba. Mondjuk ez lehet azért is volt,mert alig bírt járni és ezt nem volt hajlandó belátni. Végül odaértünk a kórházhoz. Mia elkísérte Seijit a kivizsgáló osztályra,én meg Kio , pedig a recepcióhoz mentünk,hogy megkérdezzük melyik B és Mei kórterme.
- Sajnálom,de Danbi és Mei kisasszonyt tegnap haza engedtük. – felelte a recepciós nő.
- Óóó értem. Akkor kicsit későn jöttünk. Köszönjük. – mondtam,majd a lift felé indultam Kio-t magam után húzva.
- Nem is tudtam,hogy haza engedték őket…- tűnődtem.
- Biztos azért,mert jól voltak. Úgyhogy ez jó hír. – nevetett Kio,majd átkarolta a vállamat,miközben beszálltunk a liftbe.
- Remélem így van és tényleg jól vannak. Mostanában nagyon keveset beszéltem velük. Mindenkinek megvan a maga kis élete és ritkán találkozunk. De hiányoznak. – dőltem az ajtónak.
- Én is megismerném őket. Úgyhogy össze kell hozni egy találkozót . – mondta Kiosuke. Közben felértünk a harmadikra,ahol Seiji és Mia volt. Mia az egyik padon ült a falnál. Tehát Seiji még bent volt. Odamentünk hozzá és leültünk mellé.
- Ez gyors látogatás volt. – nézett ránk barátnőnk furcsán.
- Tegnap haza engedték őket. Úgyhogy erről lecsúsztunk. – feleltem.
- Óóóó értem. De ez jó,nem? – mosolygott.
- De. – mosolyogtam rá én is. Hírtelen kinyílt az egyik vizsgáló ajtaja és egy fehérköpenyes férfi lépett ki rajta,majd felénk indult.
- Önök Enomoto Seiji barátai? – állt meg előttünk. Mia és Kio kérdőn néztek rám,mert a férfi koreaiul beszélt.
- Igen,mi vagyunk. Valami baj van? – álltam fel.
- Ami azt illeti igen. Nem tudom tisztában vannak-e vele,hogy a barátjuknak heroint,kokaint,ópiumot és különböző erős nyugtatókat találtunk a vérében. Ilyen szintű túladagolásnál szerencsés,hogy még életben van. Arról nem is beszélve,hogy a tű,amivel beszúrta magának sem volt tiszta,ezért kisebb vérmérgezést kapott,úgyhogy át kell mosnunk a vérét.
- Te jó isten… fogalmunk sem volt,hogy..- kezdtem ,de a férfi félbeszakított.
- Hölgyem,tudnom kell,hogy a barátjuknak voltak-e már drogproblémái és ,hogy honnan szerezte az anyagot?
- Fogalmam sincs. Tegnap reggel találtunk rá egy szórakozóhelyen,de akkor már eszméletlen volt. És…régebben voltak kisebb ügyei,de soha sem adagolta túl magát. – hazudtam. Nem mondhattam el,hogy elvonón is volt. Az csak rontotta volna a helyzetet. Nagyon nagy szükségem lett volna most Kio-ra,de ő nem tudott hozzászólni a beszélgetéshez.
- Értem. Nos az ő érdekében remélem,hogy igazat mondott. Mivel japán állampolgár nem utalhatjuk be ide elvonóra,de írok egy beutalót az egyik japán klinikára. Szeretném,ha komolyan venné és elmenne. Az ő érdekében.
- Rendben van dr úr. És köszönjük . –hajoltam meg. A férfi csak bólintott és visszament a vizsgálóba. Gyorsan elmondtam Kio-éknak mi a helyzet.
- Mi? Átmossák a vérét? Uramisten! – csattant fel Mia.
- Szerintem örülhet,hogy ennyivel megúszta. – sóhajtott Kio.
- Szerintem is. Sokkal rosszabbul is végződhetett volna. – feleltem.

1 és fél órát vártunk mire kijött az orvos és elmondta,hogy Seijit saját felelősségre haza

szememen keresztül Mia-t pillantottam meg.

kis hülye ♥

engedik,de ha rosszul lenne akkor mindenképpen be kell feküdnie. Seiji holt sápadtan bicegett ki a kórteremből. Szerencse,hogy volt lift és nem lépcsőn kellett mentünk. A haza úton nem nagyon beszélt,mi pedig nem kérdeztük. Mindenki fáradt volt. Mikor felértünk a lakásba rögtön ledőlt. Látszott rajta,hogy nagyon kivan. Holly befészkelte magát mellé az ágyba és mindketten elaludtak. Mia este Sun-nal találkozott,úgyhogy Kio-val maradtam otthon. Nem akartuk egyedül hagyni Seijit. Sunhee is átjött egy kicsit dumálni és hozott pizzát is. Nagyon jó volt valakinek mindent elmondani. Hiányzott már a nővérem.

Yemin - Hello my old 'friend'.

-Tokiya...-szóltam erőtlenül a felettem térdelő fiúhoz.
-Yemin. Végre. Mi történt? Beviszlek a kórházba.-mondta majd felemelt és elindult az autóhoz. Miután berakott az anyós ülésre és övemet is bekötötte elindultunk. Próbálta kideríteni, hogy mi történhetett de csak bámultam ki az ablakon. A kórház előtt leparkolt és segített kimásznom majd karjába csimpaszkodva elindultunk befelé.
A kórteremben a doki elvégzett egy csomó vizsgálatot bár nem könnyítettem meg a dolgát hisz kommunikálni vele sem voltam hajlandó. Miután kiderült, hogy semmi bajom nincsen ha az egészségi állapotomat nézzük megállapította, hogy ájulásom oka ideg összeomlás. Amint közölte a tényeket, hogy az éjszakát bizony a pszichiátrián töltöm már mentünk is át az erre fenntartott szobákhoz. Amíg a folyosón sétáltunk sorra rohamoztak meg az ájulásom előtti emlékek. Tao csalódott könnyektől áztatott arca és amikor kimondja, hogy vége van. Ez volt az a pillanat amikor térdem ismét feladta a szolgálatot és könnyeim utat törve bújtak elő. Tokiya ismét felszedett a földről a nővér pedig gyorsan elmondta, hogy vigyen a szobámba amíg ő hoz nyugtatót.
 Befektetett az ágyba a nővér pedig szinte rögtön ez után hozta is a kis pirulát. Bevettem majd az ablak felé fordulva könnyeimmel küszködve elaludtam.
Mikor felébredtem B az ágyam mellett ült és valakivel beszélt telefonon.
-B.-szólaltam meg olyan halkan, hogy csoda, hogy meghallotta, de letette a telefont.
-Yemin, mi történt?-nézett rám kétségbe esetten de nem válaszoltam. Szerencsére nem is faggatott tovább. -Figyelj... beszéltem Taoval fél óra és itt lesz.-mondta én meg teljesen kétségbe estem. Tudtam ha Tao idejön tényleg elkell neki mondanom mindent. Úgy gondoltam, hogy jobb ha előbb elmondom a dolgokat Bnek így csak Tokiyat kezdtem el szuggerálni ami Bnek hamar le is esett így elküldte megmentőmet.
-B....-kezdtem bele. -Valamit elkell mondanom. Szeretném ha te tudnád meg először.
-Yemin, megijesztesz. Mi a baj?-fogta meg kezem.
-Tudod pár hete Krisel épp filmet néztünk mikor bevallotta, hogy még mindig érez irántam. És hát tudod nekem is ő az első szerelmem akit sosem tudtam igazán elfelejteni úgy hiába a legjobb barátom. Szóval... lefeküdtünk... aztán megint és megint. És megint úgy viselkedik mintha együtt lennénk. Én pedig nem tudom, hogy most mi van. Én tényleg szeretem Tao-t... igazából mindkettőjüket szeretem. B én nem tudom mit csináljak...-törtek elő újból könnyeim
-Tao tud már róla?-kérdezte.
-Nem, majd most mondom el neki.
-Mit mondasz el és kinek?-jött az ismerős hang az ajtóból.
-Megnézem megvannak e még a cuccaim.-hagyott minket magunkra barátnőm.
-Szóval mit is mondasz el kinek?-jött a kérdés Taotól.
-Tao...szerelmem...
-Ne terelj Yemin hanem mond el.-förmedt rám kissé.
-Kicsim ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?-kérdeztem reménykedve.
-Yemin!!-kiabált rám. -Kb 2órája elmondtam, hogy vége van úgyhogy csak beszélj.
-Tao kérlek.-kezdtem el sírni újból.
-HALLJAM!-sosem hallottam még ilyen dühösnek hangjától összerezzentem.
-Én...én...lefeküdtem...vele...-mondtam elfúló hangon.
-Kivel? Yemin válaszolj!-lépett közelebb és megragadott csuklómnál.
-Krisel... én lefeküdtem Krisel.-kiabáltam. Persze nem a dühtől. Csak úgy éreztem, ha nem teszem sose fogom tudni kimondani... Tao elengedte a csuklómat és hátrébb lépett egyet. Szemeiből nem tudtam kiolvasni mit érez. Volt benne düh..csalódottság...harag és fájdalom.
-Hányszor?-kérdezte szinte suttogva amire csak egy sírástól előjött elfúló nyikkanással válaszoltam.
-Azt kérdeztem hányszor? Mégis mióta csináltok belőlem hülyét?
-Tao... én nem.....
-Szóval régóta... Nem akarlak többé látni.-megragadtam karjánál és megpróbáltam átölelni de csak letaszított magáról. -Elég legyen Yemin.-ordított rám.
-Kérlek....-estem össze és úgy kiabáltam. Végül egy hangos ajtó csapódás és az üres kórterem látványa maradt csak. Pár másodperccel később már B térdelt mellettem és próbált felültetni az ágyra.
Táskámból előszedte nyugtatóimat majd miután bevettem lefeküdtem és úgy sírtam tovább. Szerencsére B nem faggatott és nem próbált nyugtatni az elcsépelt 'úgyis minden rendbe jön' dumával. Egyszerűen csak ott ült mellettem és fogta a kezem amiért roppant hálás vagyok. Mikor hirtelen megszólalt, hogy vizitre kell mennie rendbe leszek e úgy megijedtem, hogy a zokogás megint kitört rajtam. Kezdtem úgy érezni magam mint aki megőrült.
Aztán B-t egy ápoló nő váltotta aki hozott nekem inni és újabb adag pirulát juttatott belém.

Pár perccel azután, hogy egyedül maradtam telefonom kezdett csörögni. Kris hívott és aggódva szólt bele a telefonba.
-Yemin minden oké? Tao hívott kb 2órája, hogy úton van hozzád a kórházba. Mi történt?
-Kris én sajnálom.-mondtam rekedt hangon.
-Mit sajnálsz?-kérdezte aggódva.
-Én..én elmondtam neki mindent. Egyszerűen nem tudtam tovább titkolni.
-Yemin... jól vagy? Sajnálom... ha én nem vagyok olyan hülye, hogy elmondok neked mindent még mindig boldogak lennétek.
-Kris.. ez nem csak rajtad múlt. Én tényleg szeretlek. Egyszerűen csak minden egyszerűbb ha mi csak barátok vagyunk. Ahogy akkor is jobb volt, hogy vége legyen így most is jobb lesz.
-Ezek szerint mi ketten tényleg csak barátok leszünk ugye?-hallottam csalódott hangját.
-A legjobbak.-mosolyodtam el ezzel is bíztatva magamat is egy kicsit.
-Sajnálom Yemin most lekell tennem de ígérem holnap átmegyek jó? És kérlek nagyon vigyázz magadra.
-Rendben. Szia Kris.
-Szia.-ezzel bontottuk a vonalat.

B elintézte, hogy mivel még egy éjszakát maradnia kell lehessünk egy szobában majd behívta D-t aki hozott fagyit és órákon át anyai szeretetben részesített.
Másnap pedig elintéztük a hazajutást. B-t könnyebben elengedték az engem kezelő orvost győzködni kellett. B megígérte neki, hogy gondoskodik, hogy rendesen bejárjak kezelésre...-egy frászt-gondoltam magamban.
Az autóhoz menet beszélgettünk még és elmesélte előző napi csodálatos Chanyeollal töltött reggelét ami egy kicsit azért életet lehelt belém addig se máson gondolkoztam.
Tokiya haza fuvarozott majd mindketten saját otthonaink felé vettük az irányt. Belépve az üres ház fogadott és az asztalon egy levél.

' Szia drága. Remélem, hogy jobban vagy. Sajnálom, hogy nem tudtunk bemenni de nekem dolgoznom kellett és Nana pedig sürgős üzleti útra ment Európába. Ő csak a jövőhéten jön haza és én is csak későn jövök. Picikéid már hiányolnak. Adtam nekik enni és sétálni is voltunk úgyhogy arra már nincs gondod. Ha hazaértem filmezünk és elmesélsz mindent. xoxo : Donghoon.~ <3 '

Miután elolvastam a levelet eldöntöttem, hogy nem maradok itthon.
összeszedtem magam és elindultam egy üveg whisky társaságában. Már negyed órája jártam a várost és az üveg egyre csak ürült mikor betoppantam egy elég zsúfolt szórakozó helyre. A zene és a bent terjengő füst a bevitt alkohol mennyiség nélkül is bódító volt így a maradás mellett döntöttem.
Lassan haladtam a tánc tér felé majd egy tetsző férfi egyedet kiválasztva mélyen szemébe nézve kezdtem ringatni csípőm. A 30 körüli férfi a szemeivel majd felfalt ez pedig adta alám a lovat így még inkább erotikus mozdulatokat téve bolondítottam magamba szerencsétlent.
Közeledett felém majd magához húzott és táncolni kezdtünk. Nem akartam tőle semmit de fordítva ez nem így látszott. Egyre inkább olyan helyeken fogdosott ahol a legkevésbé sem akartam így toltam el magamtól ahogy csak tudtam. Hirtelen egy kar ragadott meg hátulról és magához húzott.
-Szállj le a lányról öreg. Velem van.-mondta az idegen fiú.
-Köszönöm. -mondtam mikor megfordultam.
-Igazán nincs mit. Nem akarsz csatlakozni hozzánk? Én tudok neked egy jobb programot ennél.-lebegtetett meg egy fehér port tartalmazó zacskót orrom előtt fél oldalas mosollyal. Teljes izgalom járta át testem. Már rég tudtam a választ a kérdésre de azért feltettem egy apró kérdést...
-Honnan tudjam, hogy bízhatok benned?
-Nem tudhatod... de épp ezért olyan izgalmas.-kacsintott rám az amúgy nagyon helyes srác.
-Legyen.-mondtam majd elindultam vele kifelé. Kint egy kis sikátorban álltunk meg egy kisebb társaságnál akik nem lehettek öregebbek mint én. A srác akivel jöttem oda sétált egy nála kicsit magasabb de szintén nagyon szív döglesztő fiúhoz és lesmárolta. Kicsit azért megkönnyebbültem, hogy legalább nem kell félnem, hogy esetleg valamit akar így nagyobb biztonsággal készültem arra amit tenni fogok.
-Szia. Nadia vagyok. És te?- ugrott mellém egy mosolygós külföldi (szerintem francia) lány.
-Yemin.-válaszoltam nem túl barátságosan.
-Hűha a lánynak rossz kedve van fiúk valaki dobjon egy tasakkal.-kiabált a többieknek ahol fiúk és lányok egyaránt élvezték a különböző szerek és egymás társaságát is. Egy srác termett mellettünk aki

egyből a kezembe nyomta.
-Ez az első?-nézett rám a lány.
-Nem.-válaszoltam ugyan olyan hangnemben
 mint az előbb kerestem egy szabad területet
előkerestem bank kártyám és egy kis pénzt.
-Hello barátom. Rég láttalak.-suttogtam halkan majd
szervezetembe juttattam a hófehér anyagot. Az este folyamán még jópár külömböző szerhez jutottam hozzá meg persze alkoholból sem volt hiány. Forgott velem a világ... az egyik pillanatban mintha még egy unikornist is láttam volna amit csak egy "Jéé szia Lay" megszólalással nyugtáztam. Aztán egyre homályosabb lett minden. A külvilágból szinte már semmit nem érzékeltem csak az a nyomor lett úrrá rajtam amit a kapcsolatom vége okozott.. Rettegtem. Nemtudtam, hol vagyok, hogy mi van körülöttem, hogy kikkel vagyok és, hogy ők milyen emberek.... de mégsem ez volt amitől féltem... az egyetlen dolog amitől rettegtem, hogy Tao nem volt velem és, hogy nem tudtam valaha megbocsájt e még nekem....

Másnap délután iszonyatos fájdalmakra keltem. Megpróbáltam felülni ami egy kissebb ordítást váltott ki belőlem. DongHoon ott volt a szoba másik felében aki úgy tűnt erre ébredt fel. Oda jött és segített felülni.
-Hogy kerültem haza?-kérdeztem a fiút mert úgy tűnt ő nem fog hozzám szólni.
-Szerinted? Haza hoztalak. Az egyik fickóban legalább volt annyi, hogy felhívjon miután majdnem megöltek. Mondcsak van neked bármennyi agyad? Mikor megláttalak a földön feküdni azt hittem meghaltál. Nézz magadon végig.- mutatott végig takaróval borított testemen.-Ja és amúgy Kris a nappaliban van és nincs túl jó kedvében. Szólok neki, hogy felkeltél.
Benéztem a takaró alá és elborzadtam.
-Várj, Hoon.-szóltam a fiú után. -Mégis mi történt?
-A fiú aki felhívott azt mondta, hogy valakivel elég csúnyán összebalhéztál és az eredménye pedig az lett...-mondta majd magamra hagyott.
Pár perc múlva Kris jött be a szobába.
-Bong Yemin!-kezdett el kiabálni.-Mond meg nekem... Normális vagy te? Meg akarsz halni?
-Kris...
-Ne Krisezzél nekem a kurva életbe is. Megígérted évekkel ezelőtt, hogy soha többet nem csinálsz semmit. Most meg nézz magadra.-ordított.-Ezek után elgondolkozok, hogy valóban te vagy e az a nő akit szeretek... Felfogod egyáltalán, hogy mit csinálsz?
-Ne kiabálj már kérlek.
-Addig örülj amíg kiabálok... Énis örülhetek, hogy megtehetem... Rohadtul nem akarok egyszer a hullaházba menni egy ilyen hülyeséged miatt. Elég legyen.
-Sajnálom.-hajtottam le fejem.
-Ne nekem sajnáld. Magadat sajnáld. Hogy nézel ki?- kapta el karom majd felrántotta a takaró alatt pihenő kezem, hogy elém nyújtsa. Tele volt vér alá futásokkal és tű szúrásokkal amiket az előbb a lábam látványa miatt észre sem vettem.
-Menj el kérlek.-mondtam neki kérlelő hangon.. egyszerűen nem akartam, hogy ilyen állapotban lásson tovább, persze ő ezt félre értette.
-Még neked áll feljebb? Oké tudod mit... elmegyek de egy darabig nem is akarlak látni.-ezzel magamra is hagyott.
-Kris én nem úgy értettem-kiabáltam még utána de semmi... már nem jött vissza... pár nap... pár nap alatt mindenkit sikerült elmarnom magam mellől. És, hogy a többiek mit fognak ehhez szólni... tényleg egy oltári nagy hülye vagyok!

Mei-When I don't know where the limit is

Reggel pakolás közben figyeltem az édesen alvó párt. Chanyeol erősen húzta magához kis dinka dínóját, aki, mint egy kis gyerek, csimpaszkodott rajta. Furcsa, hogy mennyire mások, mikor alszanak. Mindkettő arca nyugodt, pusztán csak a tudattól, hogy egymás mellett lehetnek. Yeol ébredt fel először, körbe nézet, felém biccentett, majd kedvese felé fordult. Halk, dörmögő hangja mosolyt csalt az arcomra. Habár időközben háttal lettem nekik, a hangos cuppogások erősen riadót fújtak az agyamban, hogy iparkodjak, vagy egy hatalmas morning szexben lesz részem, Lay nélkül....sőt nem is Én lettem volna a kényeztetett, ezért minél gyorsabban elakartam tűnni onnan.  

-Húzz bele csajszi, mindjárt itt a vizit. - nem bírtam szó nélkül hagyni, nem túl halk turbékolásukat. Mikor azt hittem minden cuccom elraktam elindultam, hogy minél hamarabb találkozhassak Kaival, hogy megbeszéljük Soyun ajándékát. A kórház ajtajában jutott eszembe, hogy a neszesszerem a fürdőben maradt, így bőröndöm a portán hagyva rohantam vissza kórtermembe.  

A fürdőszobába lépve egy hatalmas holdvilág, csupa popsi kép fogadott, egyből kitört belőlem a nevetés. 

-Még, hogy nem szeretitek, ha néznek. - hasam fogva nevettem, a két elpirult kis dinón - B, vidd el Chanyeolt szolizni, mert túl fehér a feneke. - mondtam búcsúzóul és magukra hagytam őket - Ja és még valami. Siessetek, mert mindjárt itt van a doki. - még mindig rázott a nevetés. A folyosón kicsit le álltam az orvossal beszélgetni, hogy ezzel is kicsi időt adjak nekik. Aztán végre bepattanhattam a kocsimba és elindultam Gangnembe.  

-Hallo! Itt Mei, a stúdióban vagyok. Mikor tudnál bejönni? - hívtam fel jövendőbeli tánc partnerem. 

-Mei...Most...húúú~ …..mint hallod épp próba közepén vagyok, de amint vége megyek. - válaszolta és ezzel a hívás véget is ért. A bőröndömből előkutattam valami göncöt, amibe nem gond ha bele izzadok.

Ismerkedett a zenével XD

Átöltöztem, gyors felkötöttem a hajam és megpróbáltam valami koreográfia féleséget kitalálni.  

Talán 2 óra telhetett el, mikor Jongin jelent meg az ajtóban, szegénykém izzadtan és lihegve.  

-Tusolj le. - dobtam meg egy törülközővel. Szófogadóan ment is, pár perc múlva vizes hajjal ült le elém és várta a produkcióm. Már volt egy alap ötlete, amit próbáltam megvalósítani, úgy, hogy Ő is könnyen megtudja tanulni a lépéseket. Kicsi szívemnek nagyon is jólesett, hogy álla hangosan csapódott a szám végén a földön.  

-Na? - lihegtem - Hogy tetszik?  

-Imádom. - nevetett és rám vetette magát - Köszönöm Mei! So biztos el fog ájulni ha ezt meglátja. De meddig fog ez nekem tartani?! Mármint, hogy megtanuljam a koreográfiád.  

-Amilyen bonyolultnak tűnik, annyira egyszerű. Gyere. - nyújtottam ki a kezem és felhúztam - Melyik részt szeretnéd?  

-Az emelőset.  

-Biztos? - válasz kép megvillantotta hatalmas, erőtől duzzadó biceszpjeit, amitől nevetnem kellett. Szembe álltam vele és először megmutattam, hogy hol kell pontosan megfognia. Mivel a tánc a kapcsolatukról fog szólni, lesznek benne intimebb részek, mint például ez az emelés is. Tűrnöm kellett, hogy szinte minden egyes testrészemhez hozzá fog érni. Már jócskán besötétedett mikor kicsit pihentünk. Hajnali 2 óra volt, észre se vettük, hogy ennyire elrepült az idő, de mivel Kai jó táncos, már a felén túl voltunk.  

-Szerintem mára hagyjuk abba. - javasoltam. 

-Csak még egyrészt. - a hangja furcsa volt, nem válaszoltam csak néztem. Kivette a kezemből a csokim és elém térdelt. Mikor a táncunk a kapcsolatuk harmonikus részét szimbolizálja csattan közöttünk egy gyors színpadi csók. Ami sem neki, sem nekem nem jelent semmit, de félek, hogy a többiek, főleg Lay és So ezt nem így fogják majd fel. Lihegve feküdtünk a földön, mint akik épp most nyomtak le egy gyors menetet, vagy mondhatnám azt is, hogy mint régen. Felé fordultam és jót mosolyogtam mikor láttam, hogy bealudt.  

-Kai....- lökdöstem meg - Kelj fel. 

-Ne Yun. Csak még 5 perc. - fordult át másik oldalára.  

-Kai...Kai.... - nem válaszolt csak magához húzott, izzadt teste az enyémnek préselődött és ajkai az enyémre tapadtak. Akárhogy próbáltam ellökni nem ment, csak még jobban szorított - Me....Mei....Mei vagyok! - nyögtem a szájába nagy nehezen. Szemei kipattantak, elpirult és gyorsan összekapkodva cuccait távozott. Mire kiértem Ő már sehol nem volt. Az eső szakadt. A kocsimban félig volt az üzemanyag. Mivel a szemeim szinte már ólom nehézségűek voltak, úgy döntöttem a kocsimban alszom. Szerencsére az ülések elég kényelmesek ahhoz, hogy az ember egy jót tudjon aludni. Már épp felvettem a tökéletes pózt mikor valaki kopogtatott az ablakon. Akkorát ugrottam, hogy beveretem a fejem. Lehúztam az ablakot és azonnal kihúzott valaki, hogy megcsókoljon. Kiváltam a csókból, hogy legalább megtudjam, hogy kitört rám ilyenkor, mikor megláttam a szép, ám annál fáradtabb arcot, azonnal visszahajoltam és folytattam a csókot.  

-Nem engednél be? - a kocsim hangos kattanást hallatva jelezte, hogy az ajtók nyitva vannak. Lay az anyós ülés felől közelített. Mikor körbe nézett a kocsiban furcsa pillantásokat lövellt felém - Elköltöztél? 

-Nem, csak még nem volt időm haza menni.  

-Hmm?  

-Kai szeretne egy tánccal kedveskedni Soyunnak és már ma el kellett kezdeni a próbát.  

-Hajnali 3 óra van. - szakított félbe - Mei ugye nem? Mond, hogy nem csaltál meg vele. - Kezeim közé fogtam az arcát és magam felé fordítottam.  

Egyetlen csókomba próbáltam az iránta érzett szerelmemet összegyűjteni. Olyan jól sikerült, hogy egy szempillantás alatt az ölben voltam. A kocsim amilyen tágasnak tűnik kívülről, annyira szűk belülről. Ám ez csak még kedvezőbb volt ahhoz, hogy közelebb legyünk egymáshoz, olyan szinten, hogy már majdnem egymásba olvadtunk. Hangosan kapkodtuk a levegőt, Lay keze a pólóm alá csúsztatta a kezét és lassan simogatta a hátam. Mikor a melltartóm, nem túl kombinált csatjával bíbelődött, éreztem, hogy a kezei remegnek.  

-Fáradt vagy. - kicsit elhúzódtam, de keze automatikusan a derekamra csúszott és nem engedett lemászni róla. Annyit tudtam tenni, hogy kicsit még hátrébb csúsztam az ölében és a mellkasára hajtottam a fejem. - Lay, ne most. Elég ha velem vagy.  

-Már olyan régen nem voltam együtt veled. - egy kis hajtincsemmel játszadozott. Hangjában éreztem, hogy borzasztóan fáradt - Annyira akarlak Mei.  

-Én is , de látom, hogy fáradt vagy. A szemeid alatt lassan már bőröndök vannak. Mi lenne ha most csak szépen aludnánk 4 órát. - néztem a telefonomra. Választ nem kaptam, csak egy halk kis horkantást. Megpróbáltam kimászni az öléből, ami nagy nehezen, de sikerült, ráterítettem a pulóverem és csak néztem ahogy alszik. Tudom, hogy ez általában fordítva szokott lenni, de most az sem érdekelt, hogy majd leragad a szemem; látni akartam Őt, magamba szívni a látványt. Ám a fáradtság nagyúr, hamar elaludtam és pikk-pakk már reggel 7 volt. Layt nem ébresztettem fel. Haza fuvaroztam a dormig, ahol Chen és Xiu segítségével becipeltük a még mindig szunyókáló unikornisom. Mielőtt elindultam volna találkozni akartam testvéremmel, de a fiúk azt mondták, hogy elment. Furcsán viselkedtek, ami kicsit megijesztette. Miért nem volt Kris otthon? Mi volt olyan sürgős, hogy már 7 előtt elment? Valami nagyon nem stimmelt, de próbáltam nem észre venni a dolgokat. Haza érve egy mosolygós Tokiya nyitott ajtót. 

-Mit törtél el? Mi szakadt szét? - hunyorogtam az előttem állóra. 

-Semmi, de mehetnék a kocsiddal munkába?! - vigyorgott. 

-A Smarttal? - néztem rá nagy szemekkel. 

-Neeeem.  Az Exo Mobillal. 

Az Én szépségem 

-Ja. Persze. Tessék. - adtam át neki a kulcsokat. Gyorsan egy cuppanóst nyomott az arcomra és már el is tűnt. - TJ! - üvöltöttem másik lakótársunk után. Kirohant a szobájából és a nyakamba ugrott. 

-Sajnálom, hogy nem tudtam bemenni, de a meló, meg Nam. - eltoltam magamtól. 

-Mi van Nammal? Soyun Namja? - a fiú fültől fülig vörösödött. Észre se vettem, hogy már nem is angolul, hanem koreaiul beszél hozzám. A konyhába toltam, leültettem egy székre, és amíg össze állítottam magunknak valami reggelit addig Ő mesélt. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan talált magának valakit.  

-És mi van veletek? - jött felém a kérdés. 

-Lay borzasztóan fáradt a come back miatt. - sóhajtoztam - Várjunk...Te és Nam, már??!!!  

-Te perverz dög... - repült felém egy kis darab pirítós - Igen. - nevetett fel TJ. Azonnal képek öntötték el az agyam és valószínű, hogy elvörösödtem, mert TJ újabb adag pirítóst küldött az arcomba - Ne merj elképzelni! Mióta nem csináltad már, hogy meleg párokról fantáziálsz?! - nevetett. 

-Régóta TJ.....régóta! - sóhajtottam megint. 

-Szívem a végén szegény Lay-t ki fogod készíteni. Előre sajnálom. Még párnapig szex nélkül maradsz kiéhezel és bevadulsz. - most rajtam volt a sor, hogy megdobjam barátom egy kis frissen készült vajas pirítóssal. Még egy ideig beszélgettünk, aztán TJ elment dolgozni, Én pedig gyorsan elláttam a család kis apróságait. Már olyan régen láttuk egymást, hogy akkora volt az öröm, hogy a földön kötöttem ki rajtam két kis mopszlival, plusz egy nyúllal a lábamon.  

Miután ki játszottuk magunkat, Kai hívott, hogy szabadnapjuk van, így még ma be is tudjuk fejezni a koreográfiát. Egész délelőtt vért izzadva próbáltunk, közben Lay is befutott, meg több tag is a bandából. De Kris sehol nem volt,a telefonjaimra nem válaszolt, a fiúk meg ha megkérdeztem, hogy hol van, mindig témát váltottak. Délután felé már tudtuk annyira, hogy megmutassuk Soyunnak. Felhívtam, miután Kai megivott idegében vagy 3 energia italt, pörgött, mint a mérgezett egér. 

-Sooooo~ Szia Mei vagyok! - szóltam bele azonnal, amint meghallottam, hogy felvette - Be kéne jönnöd a stúdióba. Van egy koreográfia ötletem. 

-Szia Mei! Jongin ott van? 

-Nincs...- haboztam. 

-Biztos?! 

-110% százalék.  

-Csak Én vagyok! - kiabált bele Lay a telefonba. 

-Hjjaaajjj~ egy fél óra és ott vagyok! - sóhajtott nagyot. 

-Szuper. Várunk, várlak. Akarom mondani Lay és Én várunk. - hadartam és azonnal megszakítottam a hívást - 30 percünk van. Kai gyere vegyünk át mindent még egyszer.  

Soyun perce pontosan érkezett, épp a ruhámba bújtam bele mikor megérkezett. Azonnal körbe néztem, de Kait sehol nem láttam. Aztán egyszer csak megjelent, vizes hajjal, póló nélkül, a nadrágban amit hoztam neki.  

-Mi folyik itt? - Soyun hátrálni kezdett, de Lay megfogta a kezét és a tükörhöz húzta. Majd elindította a zenét, mi pedig Kaival belekezdtünk a 2 nap alatt tanult táncunkba. A végén még gyorsan meghajoltam, és meg se várva So reakcióját kézen fogtam Layt és kimentünk a teremből. 

Mikor kiszállta a kocsimból észrevettem Krist, akit lassan 3 napja nem láttam. Bementünk és a kezembe nyomott egy papírt. Aztán otthagyva Őt a telefonom kezdtem kutakodni. 

-Mégis mikor akartad ezt közölni velem? - toltam az arcába telefonom. 

-Mei..hallgas meg.... - remegő keze bilincsként fogta körbe a csuklóm. 

-Kris... a testvéred vagyok. - hangom megcsuklott,a szemem könnyekkel teltek meg. Fájt, hogy egy ennyire fontos ügyet a testvéremről, Én tudjak meg utoljára. - Menj el.  

-Tessék? - Kris szemei hatalmasra kerekedtek - Mei... 

-Kris, kérlek....tűnj el a szemem elől. - nem tudtam szebben mondani. Bátyám rémült tekintete még most is előttem van. De abban a percben olyan mérhetetlenül dühös voltam, hogy látni se akartam Őt. Pedig nagyon jól tudtam, hogy akkor rám lett volna a legnagyobb szüksége. Én pedig elküldtem Őt. Miután távozott szerencsémre a ház üressé vált. Magamhoz vettem egy üveg bort, maximum hangerőre csavartam kedvenc klasszikusom és végig nyúltam a kanapén. Már az üveg felénél jártam mikor kissé kábultan B szobája felé indultam. A járásom már nem igen volt egyenes, útközben valakit tárcsáztam, de nem tudom ki lehetett az...talán Woo Bin.

-Halló! - hangja irritálta a fülem, így eldobtam a készülékem. 

-Kim Woo Bin. - mutattam a B ágyán heverő kis készülékre - Én szeretlek téged. Tudd meg, de te...szóval, de Te olyan egy fasz kalap voltál, hogy pucéran hagytál az ágyamban. 

-Ez neked szól. - jött a vonal végéről a válasz. 

-Ne merj félbeszakítani! - kiabáltam, könnyek csorogtak végig az arcomon. 

-Jong Suk vagyok!  

-Mi? Hol van az a szemét Kim Woo Bin? - odatámolyogtam az ágyhoz és láttam, hogy a kijelzőn Jong Suk neve ékeskedett.   

-Jelen.  - szólt bele. Újra elmondtam Őt mindennek.

Aztán a szervezetemben hatni kezdett az a millió kis színes kapszula, amit bevettem míg telefonáltam. Bódult állapotban indultam el az SM székház elé. Az úton az emberek megbámultak, hallottam, hogy suttognak: "Ő nem az Exo-s Kris testvére?" vagy, hogy "Te jó ég, így lejáratja a testvérét." Nem érdekeltek, csak mentem. Azzal sem törődtem, hogy annyira elmosódott előttem a világ, azt se tudtam merre megyek, csak mentem. Aztán észrevettem a nagy épületet és kiabálni kezdtem. Összerogytam az ajtót előtt és sírtam, közben folyamatosan üvöltöttem, hogy tönkre tették a testvérem életét. Egy alak rohant felém és nagy nehezen lábra állított.  

-Mei! Mei hallasz engem? - szólongatott valaki, de nem ismertem fel, hogy ki az, csak zokogtam - Mei, Én vagyok az. Chanyeol.  

-Miért nem vagy Bvel? - zokogtam tovább, időközben megjelent So is, Layel és Chennel.   

-Mi történt? - kapott magához Lay. A gyors helyváltoztatástól még jobban forogni kezdett velem a világ. Úgy éreztem az érzékeim egyre tompábbak. A szemem nehezn tudtam nyitva tartani. Valami húzott lefelé.  

-Lay... - nyöszörögtem - Nem vagyok túl jól. - ahogy ezt kimondtam, a zsebeimbe tuszkolt kis pirulák kigurultak a szél rózsa minden irányába.   

-Honnan vannak ezek? - rázott meg Chanyel - Mei. HONNAN SZEREZTED EZEKET?! - orrom alá dugott pár kis fehér gyógyszert. Én újra sírni kezdtem. Mivel erősen alkohol hatása alatt voltam, nem bírtam eltitkolni.  

-B....B szobájában találtam őket. - és itt mint a filmekben elájultam.   

Hajnalban a kórházban ébredtem, a szám íze, mintha valami odaégett kaját ettem volna. So az ágyam mellett aludt. A kezemből infúziós tű lógott ki.  

-Már megint mi van? - suttogtam, a fejem hasogatott, a gyomrom olyan üresnek éreztem, hogy egy fél disznót e tudtam volna tolni egybe.   

-Felébredtél?! - szorította meg a kezem Soyun.  

-Mi történt?   

-Mire emlékszel?  

-Miután a stúdióból haza mentem, Kris elmondta, hogy ki akar lépni. Erre Én elküldtem Őt, aztán inni kezdtem és bementem B szobájába, onnantól pedig homály az egész.  - Soyun elmesélte, hogy mit csináltam az SM előtt. Ahogy hallgattam, inkább egy rém történetnek tűnt, mintsem az igazságnak. Azt is elmesélte, hogy Yemin a pszichiátrián van. Nem bírtam bemenni hozzá, nem akartam, hogy ahmu szürke fejjel, tiszta másnaposan lásson meg. Így inkább felhívtam Woo Bint, hogy jöjjön értem és vigyen haza. Hogy miért pont Őt?! Mert jelen pillanatban rá volt szükségem. Mikor megérkezett láttam, hogy haragszik rám...nem kicsit. 

-Mit mondtam tegnap? - kérdeztem, nem mertem a szemébe nézni, így csak a mellkasát bámultam.  

-Semmi olyat, ami ne lenne igaz. - válaszolt helyette Jong suk. 

-Tessék?!  

-Menjünk. - fordult meg Woo Bin. A kocsiban senki nem szólt senkihez. Könnyeimmel küszködtem, Jong Suk beült mellém hátra és magához húzott. 

-Ne félj, nem lesz semmi baj. Most kicsit pipa, mert felszakítottad az egyik ragtapaszt, amit nem kellett volna. - suttogta, majd biztatás kép rám mosolygott - Nézed az új sorozatom? - váltott témát. 

-Láttam belőle részleteket. De B mindig nézni. Nagyon imádja. - haza érve mindenki a nappaliban várt, kivéve legjobb barátnőm. Mindenki megkérdezte, hogy jól vagyok e, hogy nem vagyok e éhes, szomjas. De senki nem érdekelt annyira , mint B. A szobája felé indultam. Mikor felértem épp az ajtóban állt.  

-Megjöttem. - szóltam, és felé indultam. 

-Szerinted hol érdekel az engem? - hangja keserű volt a dühtől.  

-B mi van veled?  

-Gondolkozz. Ha rájöttél szólj, addig nem igazán bírok veled egy levegőt szívni.  

-Mi? Mit tettem?! -  kiabáltam utána.  

-GYŰLÖLLEK! - kiabált a lépcső aljáról.  

A lábaim felmondták a szolgálatot és összeestem. Sírni kezdtem és folyamatosan legjobb barátnőm hangja csengett a fülemben. Mit tettem, ami miatt meggyűlölt? 

Miért?