Mei- Just one day!

Az ajtó előtt toporogtam pizsomában és egy csésze kávéval a kezemben. Kopogni akartam, de nem mertem. Lay már a következő koncert helyszínén van, és körülöttem mindenki elfoglalt. Ezért gondoltam, hogy eljövök hozzá. Letettem a bögrém a földre és leültem, hátam az ajtónak támasztottam. Páran szerintem, hülyének néztek, de tudták ki vagyok, és csak felém biccentve egyet tovább mentek. Az ajtó kinyílt, Én pedig hátra dőltem, szerencsére a bögrém már üres volt.

-Mei? – nézett le rá hatalmas szemekkel.

-Helló. – integettem és próbáltam a padló színét felvenni, hogy ne vegyen észre, de nem sikerült, ott feküdtem a lábai előtt, pizsomában. Az arcomat inkább eltakartam, hátha így sikerül láthatatlanná válnom, de ez sem jött be, mert a hónom alá nyúlva felkanalazott és a vállára dobott.

Az a bizonyos szoba....

-Te mégis mit csinálsz itt? – vitt be, magam se tudom, hogy miért pont oda, de a hálószobába. A fekete ágyneműje gyűrötten pihent az ágy közepén. Megfogtam a csücskét és körbe tekertem vele magam, majd ledőltem a párnára, még meleg volt, ezek szerint nem rég kelhetett fel – Szóval mit keresel itt? – tette fel újra a kérdést, ezzel visszarázott a jelenbe.

-Kávéztam.

-Az ajtóm előtt?

-Itt jobban esett. – durcáztam be, mert újra kinevetett engem – Hjááá! – az arcába dobtam a mellettem lévő párnát és amit alatta láttam, azt hittem elájulok. A kezembe vettem a képet, amin ketten voltunk. Ez még akkor készült, mikor a kapcsolatunk komolyabbá vált.  – Mégis mi ez? – fordultam felé.

-Emlék. – mondta halkan. Az ágy szélén ült, az arcán ezernyi érzelem suhant át, egy kósza perc alatt, de a mosolya nem hervadt le.

-Szeretem ezt a képet. – motyogtam. Nekem is megvolt és a polcomon díszelgett, habár Lay utálja, hogy az exemről tartok kint képeket, de ez a kép fontos nekem, ugyanúgy, mint azok, amik kettőnkről készültek. Felültem, takaróját szorosabban magam köré csavartam. Egyik kezem kidugtam és a csuklójánál fogva húzni kezdtem. Eldőlt, mint egy darab fa. Én is lefeküdtem, egymással szembe fordultunk – Azért vagyok itt, mert mindenki mással van elfoglalva. B gyógytornán van, aztán valami fotózásra megy, plusz találkozott egy régi barátjával. D, tudod B anyukája. – bólintott, de nem szakított féleb – Szintén fotózáson van. Eszméletlenül gyönyörű nő, és itt végre felfedezték. A fiúk meg mind dolgoznak, kivéve Seiji-t. Ő valami állás interjúra ment. A lányok is mind dolgoznak, vagy mással vannak elfoglalva.

-Seiji?

-Hosszú sztori.

-És mi van Krissel?

-Kris felszívódott. Küldött egy sms-t, de azóta se híre se hamva. Hiába őrülök bele szinte az aggodalomba, mert nem tudom hol van, mit csinál; nem kereshetem, mert azzal csak ártanék neki. A többi Exo fiú, meg koncertezik. A kolléganőim nem olyan jó fejek, a főnökömhöz meg nem fogok elmenni depizni.  – nevettem fel. Nem szólt semmit csak magához húzott és egy nagyot sóhajtott. Tudtam, hogy nehéz neki, és kegyetlennek éreztem magam, hogy mindig hozzá menekülök, de tudtam, ha vele vagyok az agyam kikapcsol.

-El jössz velem futni? – kérdezte.

-Pizsiben vagyok.

-Gyere. – megfogta a kezem és a szekrényéhez húzott. Aztán elkezdett kutatni és egy nagy dobozt húzott elő. A dobozon ennyi volt: Mei. Kinyitottam és az itt hagyott ruháim voltak. – A régi biciklidet eltetettem, szóval az is itt van. – tudta, hogy utálok futni, ezért régen vett nekem egy biciklit, hogy amíg ő fut, addig Én tekertem utána, vagy mellette.

-Szólhattál volna, hogy ezek nálad vannak. – dobtam az arcába a melegítőm. Aztán még jobban körülnéztem a dobozban. – KIM WOO BIN! Ez mégis micsoda? – húztam elő rég nem látott kedvenc bugyim. Hangosan felnevetett és eldőlt az ágyon. 

Nem éppen a szexi kategória, de nagyon kényelmes XD

-Azt...azt...az ágy alatt találta a takarítónő. – olyan szinten nevetett, hogy a könnyei csorogni kezdtek.

-Haha. Nagyon kis humoros. Melltartó nem volt? – undokoskodtam, erre elvörösödött és a mutatta, hogy folytassam. Kis idő múlva megtaláltam a bugyihoz tartozó melltartót is. Nem mellesleg megjegyezném, hogy a kedvenc fehérnemű szettem hagytam nála, még régebben. – Jesszus. – újra nevetni kezdett. Én pedig ráugrottam és egy párnával ütögetni kezdtem. Mit képzel, hogy kinevet engem?! Nehéz volt, pontos ütéseket bevinnem több okból is, úgy rázkódott, hogy majdnem leesettem róla, plusz az ágy szélén voltunk, a lábai a földön, Én pedig az ölében, lábaim pedig ügyesen a pólója alá csúsztattam.

-Hideg! Hideg! – kiabálta, de nem hagytam abba, folyamatosan a hátához nyomtam a hideg lábam. Ám egyszer, mint derült égből a villám csapás megfogta a derekam és megfordult a helyzet. Egyikünk sem tudott uralkodni magán, DE nyugi semmi nem történt....na jó valami igen. Nyelve vad csatát vívott a nyelvemmel, kezei erősen markolták a fejem alatt lévő takarót, nem akart hozzám érni, és Én se hozzá, mert jól tudom, hogy ha itt és most egymás testét megérintjük, pucéran imádtuk volna tovább egymást. Én egyik kezemben a bugyit, másikban a melltartóm szorítottam a hátam mögött, így kissé megemelkedtem és a hasunk összeért. Hatalmas nyögés szabadult ki belőlem, Woo Bin szájába. Összeszorítottam a szemeim és elfordultam. Ám Ő nem hagyta abba, az arcom kezdte puszilgatni, majd a nyakam.

-Woo Bin. – szóltam rá, de a hangom halk volt és rekedt- Binnie. Állj le! Menjünk futni. – abba hagyta felkelt, majd kiment a szobából. Gyorsan felöltöztem és kimentem hozzá. A kanapén ült, arcát kezébe temetve. Leültem mellé. Kicsit arrébb csúszott.

-Tudom, hogy nem lehet. Lay miatt. De akárhányszor kettesben vagyunk, fotósok és média nélkül, olyan, mintha időutaznék. Mintha a múltban járnék, amikor még együtt voltunk. Érzem, hogy táplálsz még irántam érzéseket, mert akkor nem csókolnál úgy, ahogy. Tudom, hogy Lay nem örül, hogy mi találkozunk, talán azt is tudja, hogy nincs olyan eset, hogy valahogy ne érnénk egymáshoz és gyötör a tudat, hogy Én ezzel Őt bántom. – mondta, a keze még mindig az arcánál volt.

-Lay tisztában kettőnkkel. Habár nekem Ő a mindenem és van, hogy létezni nem tudok nélküle, de tudja, hogy vagy nekem. Tisztában van vele, hogy mi egymás iránt mindig is érezni fogunk valamit, mert valljuk be szép pár vagyunk. – nevettem.

-Ez nem vicc Mei. – nézett rám.

I hate U!

-Menjünk el futni. Te hallgasd a zenéd. Én pedig csendben kerekezek mögötted és felejtsük el ezt a túl intenzív csókot. Oké? – megsimogattam az arcát, a tenyerembe nyomott egy cuppanóst és gengszter vigyorát felém lövellte – Ezt most hagyd abba.

-Csak mosolyogtam. 

-Nem, ez titkos bugyi szakítás volt. Tudod milyen hatással van rám a gengszter vigyor fejed. – löktem meg, erre megint villantott. – Kim Woo Bin meghalsz. Véletlen elgázollak biciklivel.

-Aha. – legyintett, felállt és vette a cipőjét.

-Jáá! KIM WOO BIN! Még is, hogy merészelsz itt hagyni?!  - ekkor az ajtó becsukódott. – Ez tényleg itt hagyott. 

Kirohantam felvenni a cipőm, mire leértem rég nem látott biciklim a parkoló előtt díszelgett, Woo Bin pedig mellette melegített. Ahogy eljöttem mellettem, meglibbentettem a hajam és sípcsonton rúgtam.

Edzés után haza mentünk, gyors letusoltunk, Én újabb cuccokat kerestem elő a dobozból és elmentünk reggelizni. Észre se vettem közben, hogy többen is hívtak. Csak miután ebéd után elvittem Binniet a fotózására, kissé hosszabbra sikerült búcsúnk után a kocsimba vissza ülve vettem elő kis készülékem. B vagy 10 sms-t küldött, meg vagy ötvenszer hívott. Gyorsan visszahívtam. 

Ezt a képet véletlen csináltam
Woo Binról akartam titokban, de majdnem elestem...

-Te mégis hol a fenében vagy? – sutyorgott a telefonba.

-Én is örülök, hogy hallom a hangod. Történt valami?

-Igen, szóval azonnal told haza a képed.

-De miért suttogsz?

-Csak...- és ekkor nevetéseket hallottam, de nem tudtam, hogy kik lehetnek, csak azt, hogy mindegyik hímnemű.

-Részeg vagy?

-Köszi. Szeretlek. – és kinyomott. Haza mentem, gyorsan leparkoltam és berohantam. Öt illetődött szempárral találtam szembe magam. Illetve négy illetődött és egy vigyorgós. B a nyakamba ugrott. A fiúk felálltak és leüvöltve a fejemről a hajat bemutatkoztak.

-Azt hiszem részlegesen megsüketültem. B beszélhetnénk a konyhában. – kirángattam barátnőm – Te normális vagy? Egy komplett banda van a nappalinkban.

-Ráértek. Eljöttek. – nézett rám értetlenül – Megígértem, hogy főzöl nekik. – vigyorgott felém.

-Mi van? – a hangom több oktávval feljebb csúszott – Te láttad, hogy hogy nézek ki? – mutattam végig magamon.

-Szép vagy. – közölte és magamra hagyott. 

Villámgyorsan felrohantam a szobámba, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Egy enyhe sminket vittem fel, hogy annyira ne legyen nyilván való. Miután B bemutatta nekem régi barátját elkezdtem utánuk kutatni, plusz B is folyton velük „zaklatott” így egy idő után kezdtem őket megkedvelni. Persze, mint minden lánynak nekem is lett egy személyes kedvencem, aki a nappaliban épp random rappelt. Vettem egy mély levegőt és lementem hozzájuk. Bemutatkoztam, majd Ők is egyesével, még Taehyun is, akit már ismertem. Aranyosak voltak, hogy mennyire zavarba tudtak jönni. Voltak nálam fiatalabbak, Ők úgy beszéltek velem, mintha egy öregasszony lennék, de közöltem velük, hogy nyugodtan leereszthetnek és beszélhetnek velem úgy, mintha egy idősek lennénk. Aztán B-t majdnem felrúgtam csillagnak, mikor egy kisebb kínos csend után megszólalt.

-Egyébként Mei kedvence Te vagy. – mutatott a velem szembe ülő fiúra, Ő is és Én is fültől-fülig vörösödtünk.

-Köszi B. Fiúk éhesek vagytok? – próbáltam kicsit javítani a helyzeten. A fiúk először csak néztek egymásra, de Taehyun a kezébe véve az irányítást kibökött egy hangos igent. Még segítőt is kaptam Jinwoo személyében, aki nagyon aranyosan tette amire kérem. Gyorsan szeleteltem fel pár szem gyümölcsöt és bevittem nekik. Majd a konyhába elkezdtem kutatni a hűtőben.

-Jinwoo mindent megesztek? –kérdeztem.

-Igen. – a fiú hangja egész közelről jött, aztán léptem egy hátra és belé ütköztem.

-Ti meg mit csináltok? – jött be B a konyhába. Elég félreérthető pozitúrában látott meg minket. Én a hűtőajtóba kapaszkodva, előre dőlve, míg Jinwoo mögöttem, a derekamba kapaszkodva. Nevetni kezdtem, olyan szinten, hogy alig bírtam abba hagyni. B letette a pultra az üres tányérokat és szét választott minket.

-Jesszus Mei. Fiatalabbakat rontasz meg.

-Tévedsz, Ő rontott meg engem. – mutattam a rák vörös fiúra – Nyugi, semmi baj. Cuki vagy. – megöleltem, amitől szerintem még jobban elpirult.

-Csoportos ölelés! – kiabált B és hirtelen a konyha megtelt emberrel. Egy hatalmas Winner szendviccsé váltunk.

Mikor végre kész lettünk az ebéddel, megterítettünk, de szerintem kár volt, mert kb 5 perc alatt minden kaja eltűnt az asztalról. Kisebb sáskajárás hozzájuk képest, gyenge kezdő.

A fiúk estig maradtak. A végére már olyan jóba lettünk,hogy úgy búcsúztak el, hogy Noona lettem. Sajnos elég szigorú a menetrendjük, ez a délután is csak egy hatalmas mázli volt, hogy épp szabaddá váltak, így B szomorúan búcsúzott barátjától, hisz nem tudta, hogy mikor tudnak újra találkozni. Én csomagoltam nekik egy kis vacsit, már amennyi maradt, meg sütöttem nekik muffint, amiben egyébként pont Taehyun segített. Örülök, hogy megtudtam ismerni őket, és Minot, ha lehet még jobban megkedveltem. 

Csak, mert cukin pózoltak nekünk. 

Soyun : Érzések...

Már nagyon rég rúgtam így be, de most, B születésnapja, és persze a koncert miatt, sok volt az izgalom.
Jó volt mindenkivel  együtt lenni, látni, milyen boldogok, és nekem ennél több nem is kellett a jó hangulathoz. Még ha a koncert után nem is ittam, csak az öltözőkben voltunk.
Persze Jongin volt olyan aranyos, és a koncert után becipelt egy üres öltözőbe, már épp vette volna elő a lényeget, amikor ránk nyitottak. Fél percig meredtünk az ajtóra miután az a csaj bezárta vissza, vörös fejjel, jó nagyot röhögtem.
Végül nem fejeztük be, hanem mentem a B partyra. Most kiélveztem az egészet. Buliztam, ez kellett már. Mindent új lappal kezdtem ezzel, még ha fáj is a fejem mint állat.
Jongin mocorogni kezdet mellettem, aztán nagyot nyújtózva a hátára fordult. Fogalmam sincs, hogy került ide.
Rám pillant, és elmosolyodik.
-Jó reggelt. - suttogott.
-Neked is. - olyan hangom volt, mint egy rozmárnak.
-Szexis a hangod. - kuncogva közelebb jön, és magához húz. -Óh, hisz lázas vagy. - tol el, homlokomra nyomja az ajkait.
-Tegnap kicsit buliztam... - suttogtam. Nem tudtam hangosan beszélni. Tuti hangszál gyulladásom van.
-Én hoztalak haza. Szóval igen, kicsit nagyon! - kuncog. -Gyere, elmegyünk a dokihoz. - kisegített az ágyból, miután Ő is kimászot, aztán rám adott pár ruhát, mert csak póló volt rajtam és egy bugyi. Szörnyen szédültem, fájt a torkom, és a fejem.
-Hát... nem kellett volna félmeztelenül, vizesen, rohangálnod a parkban. - mondja Jongin. Rá meredek.
-Mi van? - ijedten nyikkantam fel. Ezért nem csak azért volt ijedt fejem, amit hallottam, hanem a hangom miatt is.  Semmire se emlékszem. És még megfáztam.
-Az éjszaka közepén felhívtál, hogy menjek utánad, gondolom vettél két üveg piát, mert a parkban ott volt a szökőkút mellett a két üres üveg, totál részeg voltál, Én szedtem fel a felsőd és a cipőd a betonról, mezítláb, melltartóban és szoknyában megfürödtél az egyik kútban, aztán, vizesen táncolni kezdtél nekem, elég erotikusan, majd szó szerint berángattál egy bokor mögé, többit gondold hozzá. - mondta. És mivel tök komoly volt a feje, tuti igaz.
Megfogtam a fejem, és előre dőlve szidtam magam, persze fejben. Édes Istennek! Soha többet nem iszok ennyit.

Doki jól leszidott. Csak annyit mondtam, hogy vizesen mentem ki az erkélyre, fürdés után, meg összehordtam mindent, csak az igazat nem mondtam meg. Már mint az ivós, fürdős dolgot nem. Kaptam gyógyszert, meg egy fekete maszkot. Minimum két hétig feküdni kell, sok teát inni, mert torok, és hangszál gyulladást kaptam. Szörnyű érzés is volt. Még szerencse, hogy nem köhögök, mert akkor befektetett volna azonnal.

Rakás gyógyszerrel mentem haza, Jongin ágyba zavart, csinált teát és be is hozta.
-Tegnap... vagyis hajnalban... Én nem hagytam, hogy kint lefeküdjünk. Haza hoztalak, és fél úton bealudtál a hátamon. - szólal meg. Rá néztem.
-Miért? - még kimondani is fájt. Azt hiszem, most egy ideig nem fogok beszélni.
-Mert tiszta lappal akarok kezdeni mindent. És részeg voltál. - kezembe adja a gyógyszereket. -Ezeket ved be, aztán alszol egyet. - megfogom a kezét. Rá mosolygok.
-Köszönöm. - krákogok kicsit.
-Lezuhanyzok. Utána pedig mennem kell.

Néztem, ahogy a fürdőbe megy, aztán bevettem a gyógyszereket. Fogtam a forró teát, és azt kortyolgatva, néztem egy pontot a padlón.
-Jobbulást szépségem. - szól be Nam, fel emelem a fejem, rá mosolygok. Mutatom neki, hogy nincs hangom, nem tudok beszélni, mire rám mosolyog. -Most rohanok dolgozni, este talizok Tj-vel, aztán bejövök hozzád. Addig pihenj sokat, gyilkolászd a bacikat. - bejött, egy gyors homlok puszit adott, majd kiindulva rám pillantot. -Szeretlek. - mosolyodik el.
Bólogatok kettő, jelezve, hogy Én is, de kicsit szédültem. Leraktam az üres bögrét, lefeküdtem. Jongin jött be, egy boxerban, még kicsit vizes hajjal, és bebújt mellém. Magához vont, és olyan jó hideg volt, hogy muszáj voltam szinte rá tekeredni. Persze a polcról levettem a maszkot, igaz, sokat nem segít, de jobb ha rajtam van, hátha nem kapja el.
-Nagyon forró vagy. - ölel magához. Becsuktam a szemeim, és hallgattam, ahogy szuszog, keze pedig a hátam simogatja.
Olyan békés volt az egész.
Éreztem, ahogy egyre jobban kezdem kívánni, ezért, kicsit eltávolodtam tőle mellé feküdtem, bal kezemmel pedig végig simitottam az arcán, a vállán, karján, oldalán,  egész a csípőjéig. Letoltam róla a takarót, és csak csodáltam. Nem gondoltam volna, hogy azok után, amiken keresztül mentünk, Én újra Vele leszek, és most mégis... itt fekszik előttem, kezemmel bebarangolom az egész testét, mint aki bolond, lehet csak a láz miatt van, bennem ez az érzés, mégis... nekem Ő kell!
-Yun? - szól hozzám kábultan. Észre se vettem, hogy mit csinálok.  Szemeibe nézek, látom, hogy nem bír már magával, és ez szemmel látható volt. Nem mertem megcsókolni ,ujjaim lágy cirógatása is abba marat, majd fogtam, letoltam magamról is a takarót, levettem a pólót, Jongin pedig mint egy éhes vad, tapadt a mellkasomra. Tudom, hogy meg fogom bánni, hogy lázason... de akarom őt. Nem hagytam, hogy hozzám érjen, legyen ez a büntetése, egyedül vettem le a bugyim, majd letoltam a boxerét. Újra hozzám akart érni, nem hagytam.
-Miért nem? - kérdi kétségbe esve.
-Mert nem... - válaszolok halkan. Megcsókolni se hagytam magam, maszk ugyan úgy rajtam volt. Megfogtam a derekát, így lassan elmerült bennem.

Szemeim nézte, értette mit akarok, értette, hogy ha nem ér hozzám, milyen rossz is neki, hogy amikor mással van, vagy volt, ez volt az az érzés, mert tudom, hogy érzett valamit.
Ez csak szex volt, amit mi sose csináltuk, mi mindig szeretkeztünk, mert hozzám ért, gyengéden, mellettem volt. Remélem, ezzel mostmár meg érti, hogy, ha nem is maradunk együtt emiatt, ezek után, vagy pár év múlva, hozzám bármikor fordulhat. Bármennyire is fog fájni nekem. Tudni fogom, hogy boldog, ha az idő múlásával, mégha már más mellett lesz.  Én akkor is itt leszek vele, neki, mint támasz. Azt hiszem, ezt megértette a szemeimből kiolvasta, még így is, hogy mozog a csípője, és másra kellene gondolnia, végig a szemeim nézte. Végig. Egyetlen érintést engedtem neki, azt is a derekamra, pár pillanatra, szemei becsukódtak, szusszant egyet, és újra rám pillantva, éreztem, hogy megremeg, de tartotta magát. Hiába voltam forró, éreztem, ahogy szét terjed bennem. Fáradtan dőlt mellém, Én pedig kimásztam az ágyból és a fürdőbe siettem. Beálltam a zuhany alá, levettem a maszkot, megengedtem a csapot, jó hideg zuhannyal lemostam magam. Ettől pedig álmos lettem.
Mire kimentem Jongin már öltözött felfelé. Rám pillantot, de Én a gardróbhoz mentem és kivettem pár ruhát. Mögém lépett, megfogta a derekam, és megölelt hátulról.
-Hidd el... tiszta szívből sajnálok minden rosszat amit ellened tettem, mert nem értettem meg, hogy mennyire is fontos vagy nekem. Nem csak mint szerelem, hanem mint társ, barát, támasz, mint minden. Visszagondolva, amikor megismertelek, már akkor is sokszor Te voltál előttem tánc közben is, mert már akkor fix pont voltál nálam, és Én ezt nem értettem. Vagy nem akartam, vagy nem tudtam. Ígérem, ezek után, minden rendbe jön, megváltozom, de csak is miattad. - fejemre nyomot egy puszit, és eltűnt. Mire megfordultam már sehol se volt. Elmosolyodtam.
Kiélvezve a csendet, és a nyugalmat meg a lázt, felöltöztem, és úgy dőltem be az ágyba mint egy darab fa.

Pár napig tiszta kóma voltam, csak aludtam, teát ittam, és WC-re jártam. Lassan kezdek jobban lenni, ezért magamhoz vettem a laptopom, és filmezni kezdtem.
Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha megbeszélném a többiekkel, hogy, elmennénk a Los Angeles-i házba, nyaralni egyet, de ezt majd megszervezem, ha jobban leszek. Viszont jó ötlet, az tuti.

Mei-Minden 2

Reggel egy hangoskodó B ébresztett.
-Szörf! Szörf! Szöööörrrffff! - üvöltötte pár centire a fülemtől. Hunyorogva felnéztem.
-Seiji, fordulj el, ez durva látvány lesz. - mondtam az ajtóban álló fiúnak, majd barátnőmet kezdtem el egy párnával püfölni, közben elküldtem már a világ minden egyes szegletébe. TJ lépett be, aki szét választott minket. Seji csak nagy szemekkel bámulta, hogy mi is történik az ágyamban, ugyanis B-vel elkezdtük TJ ütögetni, majd B Seiji arcába is dobott egy párnát.
-Örülnék, ha az ajtóban álló férfi társam megmentene. - nevetett TJ. Ám az ijedt Japán fiú alig merte megközelíteni az ágyam. Felkeltem és oda vonszoltam, majd belöktem Őt is a kupacba. A takaróm fellibbentettem és miután betakartam a 3 jó madarat bevágódtam középre.
-Mindenki kusba marad és hagy engem még 10 percig legalább aludni. - adtam ki a parancsot, majd oda bújtam barátnőmhöz, hátulról pedig TJ közelített meg. B oldalán pedig Seiji feszengett.
-Üdv Mei szobájában. - fogtam meg új lakónk kezét, és áthúztam B derekán. Halkan kuncogott. Nyilván tetszett neki a helyzet.
-Velem mi lesz? - színlelt hisztit Tokiya - Mindig kirekesztetek a kanapéra. Tudjátok mit, most ez nem fog megtörténni. -és már rajtunk is volt. Mindenki hangosan nyögött egyet, hisz Tokiya rettentően giliszta és csontos mindenhol.
-Na jó gyerekek! Tessék felkelni. - tapsolt fel minket D.
-Igen Anyu! - mondtuk egyszerre. Végre mindenki kiment, gyorsan előkerestem a fürdőruhám, meg a szörfdeszkám, amit D hozott nekem San Franciscóból. Mindenki kapott egyet, bár lánykájának már volt. Gyorsan meg reggeliztünk és irány a part. Sokan nagy szemekkel néztek minket, hogy mégis mit akarunk mi azokkal a deszkákkal.
-Nekem is muszáj? - kérdeztem félve.
-Igen. - toszogatott a víz felé B.
-D! - kiabáltam könyörögve.

Mert a kuytukat se
hagytuk otthon.
Na milyen a deszkám?

-Jaj Kincsem, csak próbáld meg! Jó móka. - B le se tagadhatná az anyukáját. A fiúk már a vízben ökörködtek. a Két lány is elindult mellettem, de nekem földbe gyökerezett a lábam. Leesek a deszkáról, megfulladok, meghalok...ezek a képek lebegtek lelki szemeim előtt. Ekkor furcsa dolog történt, az eddig kis szende japán fiúcska, megragadta a csuklóm és behúzott a vízbe.
-SEIJIIIII - visítottam, mert a víz borzalmasan, mondhatni, kurva hideg volt.
-Bocsi Mei. - kuncogott a deszkáján ülve. Válaszul kinyújtottam a nyelvem.
Rá huppantam a deszkára és Békhez úsztunk. Anya és lánya teljes átéléssel okított minket. Egyszer sikerült is felállnom, de amint a deszkám a hullámhoz zuhantam a vízbe és fuldokoltam, de jött két megmentőm Tokiya és TJ, akik bevállalták a vízi mentő szerepet, bár jóformán csak engem kellett menteni. Seiji nagyon ügyesen szelte a habokat, B meg D, meg szinte szárnyaltak a vízen, és ezzel fel is vágtak... egy család. Amikor már úgy éreztem elég volt kifeküdtem a napra kicsit száradni.
Mikor már mindenki megunta haza indultunk. Hisz készülődnünk is kellett. Meglepetésünkre rég nem látott barátnőink már a küszöbön toporogtak KIS BŐRÖNDÖKKEL, amiben valószínű a ruháik voltak. Seo nagyon megörült rég nem látott barátjának és annak, hogy látszik rajta, hogy kezd jó irányba menni. Seo, Soyun és TJ az Én szobámban készülődtek. A két lány odáig meg vissza volt az én drága meleg barátocskámért, aki ott dicsérte őket, ahol csak tudta. Persze Namon keresztül Soyun már jól ismerte TJ-t, de mindig csak hallomásból, hisz éjszaka nem nyit rájuk. Szegény lány sokkot kapna...Én már átéltem, voltam már meleg szendvics közepe.
A délután gyorsan eltelt és máris dudált nekünk a limuzin sofőr. Mert mi megérdemeljük a limuzint. A csarnokhoz érve megdöbbentett, hogy mennyien vártak minket, fiúk lányok vegyesen. Fotózkodtunk velük, meg aláírtuk a nagy plakátjaikat, amelyiken kedvenceik nevük volt. Az egyik lány az orrom alá nyomott egy hatalmas unikornis plüsst és sírva kérte, hogy írjam alá, majd mikor megöleltem, még jobban sírni kezdett. Valakinél láttam MeY táblát is, amin nagyon jót nevettem. Persze nem úsztuk meg a riportereket sem, így nagyon nehezen a kezdés előtt pár perccel jutottunk be a backstagbe. Mindegyik fiú nagyon izgult, a szívem nem kicsit szorult össze, mikor arra gondoltam, hogy Kris nincs itt. Még a plakátról is leszedték. Sok riporter érdeklődött a hol létéről, de nem mondtam el, mondván, köt a testvéri titok tartás. Megálltam az ajtóban és néztem, ahogy a lányok szerelmeik karjaiba omlanak. Felfelé bámultam, hogy a könnyek ne tudjanak lefolyni, de hiába. Sírtam, pedig nem akartam.
-Ne sírj, különben Én is szomorú leszek. - húzott magához egy ismerős idegen.
-Annyira hiányoztál. - és persze még jobban sírni kezdtem. Lay erősen szorított magához és simogatta a hátam - Sok sikert!
-Ha itt vagy csak jó lehet.
-Mi ez a letörtség kérem szépen?! - jött oda a bunkók királya, de ekkor ez sem érdekelt. Elengedtem barátom és Kaira csimpaszkodtam.
-Tudom, hogy elfogod rontani. - hunyorogtam felé.
-Ezt egy bátorításnak veszem. Olyan kéz és lábtörés félének. - gyors puszit nyomott a számra és tovább állt.
-Basszus Kai lesmárolt. - törölgette a száját B.
-Nyugi, engem is. - nevettem. Gyorsan körbe öleltem mindenkit és együtt elmondtuk az EXO szlogent. WE ARE ONE!

Végig tomboltuk az egészet. B-n pedig jót nevettünk, miközben könnyeivel küszködve szidta a fiúkat, akik a Happy Birthdayt énekelték, majd az egész csarnok át vette. Több száz ember köszöntötte fel az Én legjobb barátnőmet.
A koncert után pedig gyorsan felfrissítettük magunkat, átöltöztünk és mentünk ünnepelni. Mivel B szülinapos volt, megengedtem, hogy Ő öltöztessen fel. Mire elindultunk megérkezett Kio és Mia is. Miával már találkoztam a kórházban, de Kiohoz még nem volt szerencsém. Vele is, úgy, mint Miaval angolul társalogtam. Örültem, hogy megismermhettem őket. Egy olyan szórakozó helyre mentünk, ami Seoul egyik leghíresebb helye. Gangnem szívében egész éjszaka buliztunk. A lányok sikeresen leitattak, pedig nagyon jól tudják, hogy nem szeretek lerészegedni, de most a sok stressz miatt nem is érdekelt, csak lazítani akartam és bulizni.

Octagon Night Club ;)

Pózolj bárpultnál :P

Csak B....

Már hajnalodott mikor haza értünk, bementem a szobámba és megszabadultam a kényelmetlen ruha daraboktól. Aztán csak annyit hallottam, hogy B erőteljesen hányt. Átmentem hozzá, mert hallottam, hogy D aggódva rohant fel a lépcsőn.

- Nyugi D, sose tudja hol a határ, legtöbbször ilyen másnap. - dőltem neki a fürdőszoba ajtajának, de hamar ott is hagytam őket. Annyit még hallottam, hogy B megkérdezi hányadika van, megosztottam vele és otthagytam őket. A folyosón menet esett le...hányás, rosszul lét, és idő kérdezés.

-Basszus. - motyogtam és visszarohantam, de akkor már világossá vált minden. Természetesen utána, mint olvashattátok szépen összekaptunk B-vel, be tudom annak, hogy hirtelen mindketten pánikba estünk. Ő azért, mert terhes, Én meg, mert egyből eszembe jutott, hogy mit is kellett átélnem pár hónapja. A szobámba zárkózva ültem az ágyon és néztem ki a fejemből. Barátnőm félve jött be, de sikerült megbeszélnünk. Tokiya végszóra jött be, és zavart le minket reggelizni. A napom otthoni munkával telt, közben csináltam a beadandóimat is, plusz B-n gondolkoztam. Aztán ágyúból kilőve a szobájába mentem, persze kopogás nélkül nyitottam be.

- Figyelj B el kéne mondanod…- de belém fagyott a szó, mikor egy sráccal találtam szembe magam - Szia! - köszöntem neki, hogy ne tűnjek bunkónak. Felállt és mélyen meghajolt.

-Szia! Nam Taehyun vagyok. - kedvesen mosolygott felém, de bármennyire volt aranyos egy újabb pasi volt B életében, régebben mintha hallottam már róla, mert ismerős volt a neve.

-Taehyun most debütáló Winner énekese. - büszkélkedett barátnőm.

-És mit keres a házunkban?

-Régi barátom. Együtt nőttünk fel. Egyébként mit szerettél volna?

- Azt, hogy jobb lenne minél előbb elmondanod, hogy terhes vagy. - böktem ki. Erre szegény fiú teljesen lefagyott és hol engem, hol B-t nézte. Úgy éreztem itt kell elhagynom a süllyedő hajót. Visszamentem a szobámba és kulcsra zártam az ajtót. Teljesen belemerültem a munkába, így észre se vettem, hogy kopognak, csak miután már dörömböltek. 

Csak TJ hülyéskedett...
megállított a folyosón és kiégette a vakuval a szemem :P

-Mi van? - nyitottam ki az ajtót. Úgy nézhettem ki, mint egy zombi mert a két fiatal hátrébb lépett.

-Ott alszom Taehyunnál. - mondta aggódva B, mintha csak azt várná, hogy leharapom a fejét. Feltoltam a lecsúszott szemüvegem és most rajtam volt a sor, hogy mélyen meghajoljak.

-Sajnálom Taehyun, hogy bunkó voltam. Remélem most már többször látunk nálunk. - B a homlokomra tette a kezét.

-Semmi gond. - legyintett a fiú - Túl jól ismerem ezt a házi sárkányt. - nevetett.

-Ne is mond.

-Hahóóó~ Itt vagyok ám Én is, -szólt közbe B.

-Amint tudok jövök Mei. 

-Ajánlom is. - kacsintottam a fiú felé, aki nagyon aranyosan el is pirult...máris imádom. 

-Pasid van. - hozott vissza B. Rá csaptam az ajtót és kiüvöltöttem,hogy reggel húzza haza a csini pofiját. 

Tartotta a szavát, mikor felkeltem már a nappaliban ült és TV-t nézett. 

-Jó reggelt Mei! - küldött felém egy puszit.

-Hát Te hol voltál este? - teljesen kiment a fejemből, mert egész éjszaka a beadandómon dolgoztam, hogy kész legyen időben.

-Na szerinted hol?

-Tuti Taehyunnal. - bólogattam, közbe csináltam magunknak kávét - Egyébként mikor akarod közölni a többiekkel, hogy várandós vagy?

-Ter..hes? - a hang irányába fordultam és örömömben majdnem eldobtam a bögrém.

-Lay?! - B úgy nézett felé, mint aki szellemet látott.

-Azt hittem a koncert után azonnal vissza mentél Kínába. - választ se várva, amint odaértem hozzá megcsókoltam. 

-Szobára....- furakodott közénk B. 

-Annyira jó, hogy itt vagy.

-Nagyon hiányoztál. - újra egymásnak estünk. 

Micsoda reggel. Több ilyet akarok. 

A világ legjobb dolga, mikor mellettem fekszik <3

U.I,: Mert Tokiyát is B öltöztette. Csináltam róla egy lesifotót, mert nem engedte magát fotózni.

A mi kis csontink :P

TJ-t lelepleztem xD

kis cuki xD

Mei-Minden xD 1. rész

Seiji és B káváztak és unatkoztak....
Én közbe vért izzadtam a konyhában!!

-Jé Te kivagy? – kérdeztem a nappaliban heverő félmeztelen fiút. Az arca ismerős volt, mintha valahol már láttam volna, de nem ugrott be, hogy hol.

-Te biztos Mei vagy. Öhm...Kicsit megy a kínai, mert a koreaim még ennél is rosszabb. – szólalt meg anyanyelvemen – Seiji vagyok. Egy ideig nálatok fogok lakni. – vigyorgott. Sajna a felsőtestének bámulása kicsit elterelte a figyelmem

-Édesem, a nyálad mindjárt elcsurran. – csettintett az orrom előtt rég nem látott második anyukám.

-D! – ugrottam a nyakába –De jó, hogy itt vagy. Mikor érkeztél?

-Nem olyan rég, de már megyek is. – nyomot egy puszit az arcomra és lánya kocsijának kulcsát ellopva kislisszant.

-Elvitte...igaz? – jött le B az emeletről. Bólintottam majd fél pucér barátunkra mutattam – Seij, nálam van elvonón. Beraktam Tokiya mellé. Nyugi mindent megeszik. Vacsira itthon vagyunk. – cipőmből kilépve a konyhába mentem, hogy kicsit felfrissítsem magam. Tehát Seiji nálunk fog lakni, vajon Seo tudja?! Egyáltalán B-n és a srácon kívül tudja más, hogy itt van? A telefonom rezgése térített vissza:

Nem akarok a nyakadon élni. Egy kis időre eltűnök, de ne aggódj, majd jelentkezem. Húgi nem vesztem el, csak egyedül kell lennem kicsit, távol minden emléktől. Remélem megérted. Azért, hogy ne felejts el a szennyesem a mosógépben van. Szeretlek!

Gyors választ pötyögtem drága testvérkémnek, aztán felmentem az emeletre és kivettem a ruháit. Szerencsére nem indította el a mosást, így a pólójának Kris illata volt. Összehajtottam és a szekrénybe tettem. Valami kényelmesbe öltöztem és körbe néztem ki van itthon. TJ dolgozott, Tokiya a szobájában gépezett, de lejött nekem segíteni vacsit készíteni, D és B ugye elmentek és ennyi.

Elindultunk :P

-Tokiya el visszük szőrmókékat sétálni? – kukucskáltam be az ajtaján. Vidáman intett, hogy részéről oké. Egy örökké valóságba telt mire a kutyukra tettem a pórázt. Wihskyt Tokiya fogta, nálam pedig Vodka rendetlenkedett. A közeliparkba vittük őket, ahol Yemin is szokta kutyáit sétáltatni. Leültünk egy padra és elengedtük a két kis lurkót szaladgálni.

-Mintha csak most születtek volna. – karolt át Tokiya – Emlékszel édesem, mikor vittelek a szülőszobába?

-Ó drágám, hát lehet az elfelejteni? – kontráztam, majd hatalmas nevetésbe törtünk ki – Annyira egy gyagyás vagy. Fél óra ücsörgés után úgy döntöttünk, hogy indulunk, tettünk még nagy kört és haza felé vettük az irányt. Útközben megcsörrent a telefonom, a szám ismeretlen volt.

Nagy a szeretet :3

-Halló! – vettem fel.

-Üdvözlöm! Az MBC stúdióból hívom önt. Nem tudom mennyire ismeri a Roommate című műsorunkat?! 

-Elég jól, hiszen az egyik szereplőjük a barátnőm barátja.

-Igen, igen értesítve lettünk róla. Ezért is hívom önt. Chanyeol megkért, hogy lehetne arról szó, hogy Danbi kisasszony és Ön a házban töltene egy napot?

-Én miért? – Tokiya mindeközben szinte már a vállamra mászott annyira hallgatózott.

-Chanyeol szeretné meglepni a barátnőjét és szeretné ha Ön vinné el. Mi indulás előtt felmikroportozzuk Önöket, illetve a kocsijába is rakunk kamerát, plusz kapanak egy operatört is.

-Részemről rendben.

-Ennek nagyon örülök. Akkor holnap találkozunk. Visszhal. – meg sem várva a válaszom letette. Tokiyának elmeséltem a beszélgetésünk, aki a hasát fogva nevetett, miközben arról ábrándoztam, hogy mennyire szeretném az összes lakót megismerni, persze vannak akiket jobban, de van olyan akiket már ismerek.

Másnap kora reggel hangos csengetésre ébredtem. A fülemhez emeltem a telefont, majd rá kellett jöjjek, hogy a kapu csengő visít. Mivel mindenki aludt, lassan kibotorkáltam, párszor majdnem leestem a lépcsőn, de sikerült épségben az ajtóhoz érnem. Egy elég zaklatott Seo topogott a küszöbön. Beinvitáltam, majd a konyhába menet elkészítettem mindenki reggeli éltetőjét. Bevittem először D-nek, majd B-nek, aztán TJ-nek. Mikor Tokiya szobája előtt mentem el hangos kiabálást hallottam, így jobbnak láttam, ha hagyom őket. Habár nem beszélek japánul a hanglejtések alapján nem valami vidám dologról beszélhettek. Mikor leértem, töltöttem magamnak is, majd Seo, mint akit golyóból lőttek volna ki elviharzott. TJ a szemét vakargatva araszolt lefelé.

-Morning! – köszöntöttem, mikor odaért hozzá bújtam – Hiányzik Lay. Sütünk palacsintát reggelire?

-Hidd el Baby ha hetero lennék, itt helybe megfektetnélek. – nevetett, hangja még rekedt volt – Aha, majd Én kikeverem, Te pedig sütöd.

-Oké Honey! – kacsintottam fel rá, majd elengedtem és neki álltunk az amerikai reggelinek.

A következő ébredőnk D volt. Mindenkinek Anyai szeretettel teli puszit nyomott az arcára. TJ kicsit még feszengett mellette, de örültünk, hogy valakivel végre folyékonyan tudtunk angolul beszélni, hisz valamiért ha Tjel kettesben voltam, mindig angolul beszélgettünk. DE ha valaki csatlakozott hozzánk, akkor ha nem is rögtön, de egy idő után váltunk.

Mire minden kész lett, már sorban ültek az asztalnál a ház lakói. Seiji furcsán pislogott ránk, mikor megtömtük az asztalt, juhaszirup, dzsemek, gyümölcsök és minden, ami ízletesebbé teszi gnóm kis palacsintáim. B elmagyarázta neki, hogy van abban valami jó, ha a legjobb cimbid külföldön élt. Barátnőm folyton japánul beszélt hozzá, viszont Én szegényt kínoztam a kínaival, hisz mivel a fiúk elfoglaltak első nagy koncertjük miatt nem tudunk leülni és egy jót beszélgetni. Plusz Layt is alig látom, mert Ő meg MC-kedik. Emiatt már hetek óta nem láttam őt. Reggeli végére megérkezett a Roommate stáb is. 

Gyorsan elküldtem öltözni B-t, közben elhadartam mindenkinek mikor már hallótávolságon kívül volt, hogy mi történik pontosan, majd Én is elindultam átöltözni. Mire kész lettem B már a kocsiban bekötött szemmel várt. Behuppantam a kocsiba:
-Hú mennyi kamera. – lepődtem meg – Szia! – üdvözöltem a mellettem ülő operatőrt, persze B közbe csak úgy bombázott a kérdéseivel. Mivel nem tudhatta, hogy hova megyünk a kocsi GPS helyett a telefonom használtam fülhallgatóval. Mire odaértünk barátnőm szinte őrjöngött, hogy minden kérdése elől kitérek, vagy olyasmit válaszolok, ami nem is válasz semmire vagy kínaiul mondtam. Majd kattant az agyam és végig kínaiul válaszolgattam, mert tudtam, hogy nem nagyon fogja érteni. Bekanyarodtam a TV-ből már jól ismert parkolóba, Chanyeol kézzel lábbal kalimpált a kertbe, mert hátulról mentünk be. De meg se szólalt.
-Oké Mei, most már hagyd abba a kínait és beszélj normálisan. Hallom, hogy már nem zúg a motor, sőt érzem, hogy megálltunk. – mérgelődött.
-Még egy kicsi türelem. Gyere. – kisegítettem a kocsiból. Yeolt, már többször arrébb rugdostam, mert annyira örült rég nem látott kedvesének, hogy azonnal a nyakába akart ugrani. B hirtelen lefagyott és vett egy nagy levegőt.
-Hányan vannak körülöttünk.
-Ketten.
-És Ők kik?
-Két operatőr. Egy férfi és egy nő. – hazudtam.
-Hol a pasi? – oda vezettem Chanyeol elé, erre B újra vett egy nagy levegőt. – Olyan a parfümje, mint a barátomé.

Ellopták a telefonom és ezt a képet állították be háttérnek
A B-én is babráltak valamit xD

-Tényleg? – jött egy kis segítség, ha jól tudom Minwootól. Gyorsan meghajolt, Én is, majd mentünk tovább. Mind a hárman alig tudtuk már vissza fojtani a nevetést. Leültettük a kanapéra,a házban már mindenki várt minket. Nana vadul csápolt mikor meglátott, hisz Chanyeolon kívül személyesen csak Őt ismertem. A többiek kedvesen mosolyogtak. Leültettem B-t, aztán gyorsan halkan bemutatkoztam mindenkinek. Végül levettem a kendőt és B köpni nyelni nem tudott.
-Te...- nézett rám mérgesen, majd meglátta mellettem Chanyeolt – Te. – szemei könnyekkel teltek meg, azonnal hozzá rohant, még éppen időben léptem arrébb, így nem lettem ölelésük csomópontja. Mikor végre kiölelgették egymást újra bemutatkoztunk immáron szebben és hangosabban.
-A nevem Mei Wu. A bátyám az EXO, most már ex tagja Kris. – mutatkoztam be.
-És Lay barátnője. – tette hozzá Yeol. -Igen. – pirultam el – Örülök, hogy megismerhetlek titeket. – hajoltam meg újra.
-Te kínai vagy igaz? – kérdezte Sora.
-Igen, de pár évig éltünk Kanadában is.
-Mei egyébként nagyon jól főz. Van, hogy a dormban nekünk is készít valami finomat.
 -Ez remek hír. – csapta össze tenyerét mindenki által csak Shin Mamának ismert énekes. Nagyon megörültem, hogy vele együtt tevékenykedhetek a konyhában, hisz nagyon jól főz. B is párjára talált Gayeon személyében. A konyhában segített nekünk Kang Joon, Nana és Soohyun. Chanyeol, Minwoo, Gayeon és B pedig addig kint ökörködtek a kertben. A többiek ekkor még nem voltak otthon. Seho mikor meglátott a konyhában sürögni forogni, azt se tudja mit csináljon. Olyan jót nevettem rajta. Leginkább az este érkező Dongwooktól rémültem meg, hisz manapság fedeztem fel egyik sorozatát, ami nagyon tetszik és így élőben látni őt, teljesen kész voltam, amin persze a többiek mind jót nevettek. Este amíg B kapott pár nyugodt percet Yeollal, Én a fiúkkal és Nanával beszélgettem az emelten. Nagyon jól éreztem magam náluk. Igazi kis család lettek. Mikor már csak páran voltak ébren, úgy éreztük, hogy ha megyünk. B egész úton áradozott, hogy mennyire megkedvelt mindenkit és ezzel Én is így vagyok.

De alig tettem le a fejem, már reggel is volt és eljött a fiúk nagy napja, amit a következő bejegyzésben írok le, mert már lekopnak az ujjaim :P

Egy kis ízelítő xD

Danbi: This news spreads like a gossip~

.-.

- Úristen hanyadika van? – tettem fel ijedten a kérdést.

- Május 25-e. De ezt te is tudhatnád. –hagyott ott Mei a fürdőben.

-  B, kincsem mi a baj?

- Anya. – ritkán szólítom így D-t. – Két hónap. – tudtam, hogy ennél többet nem kell neki mondani, ő egyből megértett mindent.  Kiment egy pillanatra és mikro visszajött egy teszt volt a kezében.  Annak ellenére, hogy szinte biztos voltam abban, hogy bizony, most már nem csak magamért vagyok felelős, megcsináltam hármat is.

- Jézusom, B ne mondd , hogy…- rohant vissza Mei a fürdőbe, de a látvány válaszolt helyette. Mindhárom teszt megerősített abban, hogy most már nem csak egyedül vagyok. 

- Most mihez fogok kezdeni? – omlottam össze.

- Nyugi megoldjuk. – ült mellém Mei.

- Nem Mei, ez nem olyan, mint mikor te voltál terhes. – emlékeztettem egy nem éppen szép emlékre barátnőm.

- Miért?- kapcsolódott be D.

- Te. – mutattam barátnőmre. – Te tudtad ki az apja…

- Jézusom B, hogy lehetsz ekkora idióta? Miért nem tudsz egyszer az életben gondolkodni mielőtt cselekszel?

- Miről maradtam le?

- Lefeküdtem Jongsukal. – válaszoltam D-nek, majd újra Mei felé fordultam. – Te mit tettél volna a helyemben? Ja, hogy ez az egész meg se történik, ha te is gondolkodtál volna.  Tudd, hogy az egész a te hibád- szinte már ordítottam, annyira kétségbe voltam esve.

- Nem én feküdtem le az exemmel gumi nélkül.

- De ha te nem vagy meg se történik ez az egész.

- Igen? Ha én nem vagyok már lehet nem is él… - és ekkor jött egy újabb hullám, ami a wc felé sodort. Anya egyből jött és fogta a hajam, majd kicsivel később két kéz kezdte simogatni a hátam. – Baszódj meg Danbi. – hagyott megint magunkra Mei. Miután befejeztem a hányást D felsegített.

- Akkora idióta vagyok.

- De az én idiótám. – ölelt meg.  – Beszélj vele, hiszen tudod nagyon jól, hogy szükséged van rá. – küldött el, de mielőtt  bementem volna hozzá, kiöblítettem a számat. Fogat mosni nem mertem , mert féltem, hogy egy újabb adag kívánkozik majd ki mentolos fogkrémem miatt. Belenéztem a tükörbe, de bár ne tettem volna. Borzasztó látványt nyújtottam. Inkább ki is mentem. Átcsoszogtam a szomszéd szobához, de féltem egyből benyitni, így megállva az ajtó előtt csak bekopogtam.

- Ha B vagy akkor nem jöhetsz. – sétált ki és nyitott ajtót barátnőm.

- Mei, tudod, hogy nem úgy értettem.

- Tudom, de attól még fájt. Tisztában vagyok azzal, hogy hibás vagyok én is, de nem én feküdtem le Jongsukkal.  Nem én küldtelek a karjaiba.

- Tudom. De szilveszterkor Te és Woo Bin

- De mi nem feküdtünk le B. Ott volt a lehetőség, mégse éltünk vele, mert mindkettőnknek ott volt az a kis vészvillogó a fejében. Miért kell ennyire szerelmesnek lenned B?!- barátnőm szokásához híven fel-alá járkálva szidalmazott.

- Mei…

- Kérlek csak legyél egy kicsit felnőttebb. Nem akartam kiabálni veled, tudom milyen érzés és nem akarom, hogy úgy járj, mint Én. – a hangja remegett.

- Ezzel azt mondod, hogy bárki is az apa ne vetessem el? – tettem fel félénken a kérdésem.

- Bárki is az apa én melletted fogok állni. – ült le mellém az ágyra és ölelt meg. Erre a végszóra jött be D is.

- Ahogyan én is. - hozott mindkettőnknek egy pohár vizet és fájdalomcsillapítót, hogy a tegnap esti kis bulink okozta fejfájást enyhítsük valamennyire.  Ezután még beszélgettünk egy darabig. Anya mondta, hogy ezt az évet még fejezzem be az egyetemen , a többi meg majd kiderül, hogy lesz miután elmentünk egy nőgyógyászhoz. Megígértettem velük, hogy senkinek nem fogják elmondani, addig amíg én elő nem állok ezzel, és az biztos nem éppen most lesz.  

- Gyere. – mondta Mei a kopogást követőn.

- Hali… húú hát nem néztek ki valami jól. – ült be közénk Tokiya. 

- Te se vagy jobb.

- Hát azért B nálad szerintem mindenki jobban néz ki.

- Köszi. Ez most jól esett.

- Gyertek le Seiji meg Tj csináltak reggelit és már csak ti hiányoztok. – ment is ki egyből a szobából, mert tudta, hogy rosszat szólt. Lementünk reggelizni, majd első dolgunk volt elmenni a nőgyógyászomhoz. Régen sűrűn jártam hozzá életmódomból kifolyólag, de amióta Chanyeollal együtt vagyok a látogatások száma kicsit leredukálódott, így félve léptem be az épületbe ahol dolgozott.  Órákon keresztül vártunk még fogadni tudott….

Délután egyedül gubbasztottam a szobámban, mikor D bejött.

- Most nincs kedvem semmihez. – küldtem ki.

- Emlékszel mikor elküldtél arra fotózásra, amire neked kellett volna menned? – de D nem tántorodott el.

- Emlékszem.

- Neked kellett volna menned.

- Tudom, de én nem akarok modell lenni.

- Nem azért.

Taehyun♥

- Hanem? – most már kíváncsivá tett. – Na mondd már vagy menj ki.

- Nézd kivel találkoztam ott. – nem értettem először mit akar ezzel mondani, majd kinyílt a szoba ajtóm és sikítva szaladtam az ajtóban állóhoz.

- TAEHYUN. – ugrottam nyakába. Egyből jó kedvem támadt, ahogy megláttam régen nem látott barátom. - Úristen.  Wháááá – örömködtem.  Sokáig beszélgettünk önfeledten. Mindent elmesélt ami mostanában történt vele. Én is meséltem persze neki,de koránt sem annyit ,mint ő.

- Figyelj B el kéne mondanod…- jött be Mei majd belé akadt a szó, mikor meglátta, hogy vendégem van. – Szia. – köszönt neki.  Taehyun felállt és úgy mutatkozott be Meinek.

- Szia. Nam Taehyun vagyok. 

- Taehyun a most debütáló Winner énekese.- tettem hozzá.

- És mit keres itt a házunkban?

- Régi barátom. Együtt nőttünk fel. Egyébként mit szerettél volna?

- Azt, hogy jobb lenne minél előbb elmondanod, hogy terhes vagy. -  köszi Mei én is imádlak.

- Terhes?! – kérdezett vissza meglepetten Taehyun.  Nem válaszoltam csak bólintottam egyet. 

-  Ez egy igazán hosszú történet. – próbáltam lerázni, de végül mindent el kellett mondanom neki. Igen a mindent alatt azt is értem, hogy lefeküdtem az exemmel miután kiengedtek a kórházból és kipróbáltuk a kórházi ágyat a barátommal.  És , hogy ez újra feljött adok egy jó tanácsot. Sose csináljátok kórházi ágyban, mert baromi kényelmetlen.  Este Taehyun bejelentette, hogy neki bizony mennie kell és én addig nem maradtam nyugton még bele nem egyezett abba, hogy elvigyem. Minek menedzser ha van egy jó barát címszóval érveltem, meg kíváncsi voltam a srácokra is, hogy milyenek és ez egy jó lehetőség volt arra, hogy beslisszoljak hozzájuk.   Taehyunnak igaz egyből leesett a dolog, de azt mondta becsempész, max majd kap egy fejmosást, de a srácok tuti nem buktatják le. Hiszen ők is kíváncsiak rám, mivel miután találkoztak D-vel Taehyun egyfolytában rólam mesél.

- Itt lesz?- kérdeztem meg, majd leparkoltam és felmentünk.  

- Várj meg itt. – mondta és eltűnt az ajtó előtt, de nem sokáig, mert az másodpercek múlva kinyílt és 8 szem nézett kíváncsian rám.

- Sziasztok.- üdvözöltem őket. – Moon Danbi vagyok, de szólítsatok csak B-nek.  Gyorsan a fiúk is bemutatkoztak, majd percekkel később már a lakásban ismerkedtünk, amin elég gyorsan túlestünk és én a fiúkat mellőzve Seunghoon pici csivavájával töltöttem az időt, amit pofátlanságnak is vettek, így inkább elköszöntöm a pici jószágtól és a fiúkkal ökörködtem tovább.  Azt mondják jó társaságban repül az idő és igazat kell adjak az embereknek, hiszen észre se vettem , hogy időközben már éjfél is elmúlt, így sajnos, vagy inkább szerencsére?! az éjszakát ezzel az öt jómadárral kellett töltenem.

annyira kis húsgolyók .-. ♥

Mivel Taehyun egyedül alszik egy szobában így nála töltöttem ezt az estét.

- Aludj az ágyon, majd én alszom a földön.- mondtam miután megágyazott.

- Nem. Te alszol az ágyban én meg a földön.

- De nagyon jól tudok a földön is aludni.

- B.

- Neked nagyobb szükséged van arra, hogy rendesen kipihend magad.

- Jó, de nem én vagyok terhes. – ezt a pillanatot választotta Mino, hogy bejöjjön.

- Te…

- Igen terhes vagyok, de erről még nem tud senki. Szóval lakat a szádon.

- B a senkit úgy érti, hogy a gyerek apja nem tud róla.

- Gratulálok. – ültem le az ágyra. – Ő nem tud róla, de a te csapatod egy este alatt megtudta.- ,mutattam az ajtóra, ahol a maradék három is kíváncsian kagylózott.  

- Sajnálom.

- Nem haragszom rád, úgyis lassan az egész világ tudni fogja. – nyugtattam magam ezzel,majd elküldtem a fiúkat aludni és mi is nyugovóra tértünk.

Reggel korán keltem, hogy mielőtt a menedzserük megérkezik elhúzzam a csíkot, így köszönés nélkül léptem le, de azért egy levelet hagytam mindenkinek, hogy nem most láttak utoljára. Haza kocsikáztam és fáradtan battyogtam fel a szobámba, de rá kellett jönnöm, hogy már fényes nappal van és így már nem fog menni az alvás, így inkább fel se mentem az emeletre, csak leparkoltam a nappaliban és vártam, hogy az egész ház magához térjen.  Megfordult a fejembe, hogy összeütök valami reggelit, de gyorsan elvetettem ezt a gondolatot.  

- Jó reggelt Mei.- üdvözöltem barátnőm.

- Hát te hol voltál az este?- kérdezte két ásítás között.

- Na szerinted hol?

- Tuti Taehyunnál. – sétált ki a konyhába, hogy főzzön magának egy feketét. – Egyébként mikro akarod közölni a többiekkel, hogy várandós vagy? – kiabált ki.

- Ter..hes?- kérdezett vissza valaki.

- Lay?!- lepődtem meg.

?!

Danbi: B's May ~

És sajnos ért is meglepetés bőven, de nem csak Seijit hanem engem is. Már kora reggel valaki ráfeküdt a csengőre, de nem volt bennem annyi erő, hogy kikeljek az ágyból. Csak Mei csoda reggelijének az illata ébresztett fel és a gőzölgő kávéé, ami már fejem mellett volt.

- Ki volt az?- kérdeztem meg  miközben nagy nehezen ülő helyzetbe tornáztam magam és elvettem a kávét barátnőm kezéből.

- Seo. És nincs valami jó kedvében, ahogy hallottam.

- Seijivel jött veszekedni? Pedig szóltam neki, hogy elhozom pár napra.

- Szerintem nem ez a baj, de majd beszélj vele. Ja és B, ha lehet előbb Seijitől kérdezd meg mi volt. –

Mei és Tj csodás reggelije*-*

bólintással jeleztem, hogy tudomásul vettem a dolgot és nem fogok másképp cselekedni.  Miután elfogyasztottam a kávét átballagtam a japánlakkba.  Seiji egyedül ült már az ágyon és nagyon gondolkodott valamin. Még azt se vette észre, hogy bementem. Csak akkor eszmélt fel, hogy valaki más is van rajta kívül a szobába, mikor besüppedt mellette az ágy. Kérdeznem se kellett volna, hogy mi a baj, mert a paplanon heverő drogból egyből rájöttem, de azért megkérdeztem, hogy Seo mit mondott neki. Az állam is leesett Seiji meséjétől.  Haragudtam barátnőmre egy picit, mert elsősorban nem bízott bennem másodsorban nem bízott Seijiben. Hiszen egy függőségben szenvedő embert csak úgy lehet leszoktatni valamiről, ha folyamatosan csökkentjük  a napi adagját, mert ha nem így teszünk akkor abba belehalhat.

- Na gyere kész a reggeli. – ragadtam karon legújabb lakónkat és vittem le a királyi lakomára, amit Mei és Tj csináltak. Egy igazi amcsi reggeli, ami Seijit kicsit váratlanul ért, de végül boldogan majszolgatott velünk együtt.

- Mei nyisd már ki.- mondtam a mosogató mögül barátnőmnek, aki rögtön ugrott és már nyitotta is az ajtót.

- Na az a helyzet B, hogy ezt most szépen lepasszoljuk valakinek. – vette ki kezemből a  szivacsot.

- Pedig életemben először magamtól álltam a mosogató mögé.

a legjobb szerkó egy kis családlátogatásra. :D

- Nagyon ügyes vagy, de most sietünk. Kapsz 10 percet elkészülni, valami vállalhatót vegyél magadra- küldött fel az emeletre Mei. Egész gyorsan elkészültem ahhoz képest, hogy fogalmam sem volt arról hova megyünk és hogy mit vegyek fel, de végül egy szolid öltözetnél döntöttem, ami egy szaggatott rövid farmernadrágból, egy fánkkal leöntött pólóból és egy fehér tornacipőmből állt. Mivel hajat mosni már nem volt időm, így egy sapkát választottam kiegészítőnek  és így indultam útnak, de már lent kitört rajtam a hiszti roham mikor valamilyen oknál fogja Mei, úgy döntött elrabol. Bekötötte a szemem és úgy tuszkolt be az autóba.

- Héé , Mei ez kurvára nem vicces.  Nem érek rá a hülyeségeidre.

- Nyugi már, mindjárt ott vagyunk.

- Nem leszek nyugodt, amíg ez a szar  le nem kerül a fejemről.- folytattam tovább. Útközben kiderült, hogy nem Mei, hanem a mellette ülő valaki, akiről fogalmam sincs, hogy ki volt, kötötte be szemeim.  Addig hisztiztem amíg Mei végre le nem parkolt.

- Na most már levehetem ezt a szart?! – próbáltam kikapcsolni az övem, de nem igazán ment így szemek nélkül.  

- Még egy kicsi türelem. Gyere. – segített ki a kocsiból.   Féltem egy picit, mert ismeretlen közegben kellett mozognom, viszont ahogy egyre mentünk gondolom befele a félelem úgy illant el.  Ismerős illat csapta meg az orromat, így rögtön megtorpantam.

- Hányan vannak körülöttünk?

- Ketten.

- És kicsodák?

- Két operatőr. Egy férfi és egy nő. – kegyes hazugság Mei, de nem fogok bedőlni neki.

- Hol a pasi? – Mei odavezetett valaki elé. Nagy levegőt vettem.

- Olyan a parfümje, mint a barátomé.

- Tényleg? – kérdezte egy férfi hang, aki biztos nem az előttem álló fiú volt. De ennél több nem volt. Újra karok fonódtak rám és segítettek irányítani, hogy merre menjek.  Mikor beértünk leültettek egy kanapéra,de még mindig nem szabadítottak meg a kendőtől. Már majdnem megszólaltam nem éppen szépen, mikor leesett a kendő a szemeimről és megláttam hova hozott Mei.

- Te. – mutattam rá már könnyektől csillogó szemmel.  – Te. – mutattam Yeolra és egyből felé vettem

♥

az irányt.  Mivel elég nagy volt a nézőközönségünk egy ölelésen kívül msá nem történt köztünk, pedig elég régen láttuk már egymást.  Kiválva öleléséből egyből a ház többi lakója elé állva bemutatkoztunk.  Mei-t el is küldtük főzni  miután elmesélte, hogy kínai, de élt Kanadában is.  Hogy miért lett a konyha áldozata ezután? Mert drága barátom úgy gondolta, nem hagyhatja figyelmem kívül Mei páratlan főző tudását.  Ezután lepattintottam szegény rapperem és rögtön a ház legfiatalabb tagjához táboroztam le, akivel egyből megtaláltuk a közös hangot, nem csak azért, mert egykorúak vagyunk, hanem azért is, mert mindketten sportolók vagyunk. De gyorsan szétrobbantottak minket, ami nem volt rossz hiszen Gayeonon kívül mással is jóba lettem. Minwooval, Gayeonnal és Chanyeollal kimentünk a kertbe ökörködni , míg Kang Joon, Nana és Soohyun bent maradtak segíteni Shin mamának és Mei-nek.

- Yeol a többiek mikor jönnek?

- Seho fent alszik a szobájában, felmenjünk hozzá?

- Ez kérdés volt? – kérdeztem gyerekes mosollyal az arcomon és akcióba lendültem.  Mindenki követett és figyelték milyen jó kis meglepetést szánok a  humoristának. Berohantam párom szobájába és fogkrémét átvittem a másik szobába. Útközben mondtam szerezzen valami tollféleséget. Óvatosan nyomtam Seho mindkét tenyerébe fogkrémet, majd mikor megérkeztek a többiek elvettem Minwoo kezéből a tolldarabot és megcsikiztem vele az ágyon fekvő orrát, aki erre egyik kezével rögtön odanyúlt és sikeresen felébredt.

- Yaa. Ohh.- lepődött meg mikor meglátott maga mellett. Illedelmesen bemutatkoztam, majd bekapcsolódtam a többiekhez a nevetésbe. Kimentünk és fent megvártuk még Seho rendbe szedi magát, madj együtt mentünk le megkérdezni, hogy miben kell segíteni, de Mei egyből kiküldött a konyhából mondván: „ezt a házat légy szíves ne akard felgyújtani” . Hát igen a főzés nem az én asztalom. Még vártuk, hogy kész legyen a kaja szépen hazaszállingózott a többi lakó is. Nagyon aranyosak voltak mindannyian.  Dongwook egyből mondta, hogy elmehetnék modellnek, mert látta  a képen és, hogy nagyon szép hasam van. Sajnos ez most nem igaz, mert a műtétem óta feljött pár kiló. Sora hozzátette azt is, hogy nem csak a hasam miatt mehetnék el modellnek, hanem az arcom miatt is. Tisztára bepirultam ennyi dicsérettől. Chanyeol már mondta is, hogy hagyják abba, mert így képes lennék pár óra alatt megtanulni repülni és elszállni. Bommal először nehezen álltam szóval, hiszen rajongóként, amit drága páromnak köszönhetek, féltem megszólalni.

- Szóval mindketten 2ne1 fanok vagytok?

- Nem lennék igazi pár ha nem. Egyébként az ő hibája. – bokszoltam párom hasába.  Bommal még vacsora előtt sikerült beszélnem, ami annyira jól sült el, hogy még kész nem lett az étel ellőttünk pár képet, amiből persze nem csak kétszemélyes selfiek lettek a végén, hanem az egész bagázs csatlakozott.  Végül hajnalban sikerült elhagynunk a házat. Könnyes búcsút vettem mindenkitől. Shin Mamának mondtam, hogy egyszer majd hozzám is el kell jönnie főzni.

- Jól van B, most már menjetek. 

- Pedig azt hittem örülnél ha maradok.

- Hidd el örülnék, de nem lehet.

- Tudom. – öleltem meg, majd a kamerák elől elbújva lágy csókkal köszöntem el páromtól.

- Remélem nem te vezetsz.

- Pedig én szerettem volna.  Nyugi, Mei nem engedné .- integettem még utoljára és beültem a kocsiba barátnőm mellé.

Reggel hót kómása sikerült felkelnem a hajnali hazajövetel miatt, de tudtam, hogy össze kell szedem magam, hiszen a srácoknak ma van a nyitó koncertje, ahova a lányokkal együtt mentünk. Így ma mellőzve az edzést, persze Seijit nem elfelejtve , mint tegnap nagytakarításba kezdtünk a ház lakóival.

- Remélem. Tényleg csökken az-az adag. – mindenki felnézett. BostonBoynak fogalma se volt a helyzetről, így ő tök hülyén állt meg, majd Seiji egy idő után kapcsolt, hogy ez a kérdés bizony neki szólt és válaszolt is rá.

- Igazából, ha nem tudnám, hogy a hirtelen leállás a legrosszabb, már rég letettem volna, mert kicsinálsz. De hidd el, soha többet nem nyúlok hozzá,ha végzek az elvonóddal. Már ha túlélem. –

Beach. :3

nevettünk fel egy emberként.

- Túl fogod ne aggódj. Adtam egy puszit arcára és folytattuk volna a takarítást, de meghallotta Tj suttogását. – Igen drogoztam.  Régi történet, de ha kíváncsi vagy egyszer elmesélem neked. – és ezzel a mondattal csöndben folyt tovább a takarítás,a mit csak D hazaérte zavart meg.  Azzal a lendülettel, hogy anyám betette a házba a lábát mindenki eldobott mindent és rohant öltözni, hogy induljunk a partra. Hogy miért is? Igen, B felelőtlen ígéretet tett , amit kedves lakótársai követelnek is rajta. 

Surfing.

- Leeeeet’s gooooooooooooo. – kiabálta el magát Tj, mikor utolsóként leért a kocsihoz. Mindenki izgatottan ülte végig az utat.  Bostonboy volt az egyetlen, aki nem bírta ki szó nélkül. – Amúgy
B mikor tanultál meg szörfözni?

- Lassan egy éve. Igazából sose gondoltam volna, hogy nekem ez menne, de tavaly Kaliforniában a hullámok magukkal ragadtak. ÉS te miért nem tudsz?

- Bostonban nincsenek hullámok amik magukkal ragadjanak, de örülök, hogy Mei magával rángatott ide, mert az egyik álmom váltja valóra ezzel. - adott egy puszit sofőrünknek köszönetképpen.  Lassan meg is érkeztünk. Leparkoltunk és mentünk szörfdeszkát kölcsönözni, hogy a délután további részében a habok között élvezzük a nyár közeledtét.  Órákon keresztül szenvedtünk azzal, hogy mindenki a deszka tetején maradjon legalább 20                másodpercig, de megért minden fáradalmat hiszen ha a hullámon lovagolsz…az egy leírhatatlan élmény lesz mindig. az első hullámom.  Sose tudnám elfelejteni azt az élményt, amit Kaliforniában szereztem a szörf miatt.

- Lassan mennünk kéne, nem?- szólalt meg ünneprontóként Tokiya.

- Ne már én még maradnék. – ment még egy kört Seiji.

- Pedig tényleg mennünk kell, mert nemsokára jönnek a csajok, ma koncertre megyünk, ne felejtsd el nagyfiú, mivel te is jössz. – húztuk ki a  vízből japán barátunkat.

The best outfit for the concert. :)

Pont akkor értünk haza mikor a lányok is megérkeztek. Tisztára be voltak sózva, mint ahogy mi is hiszen régen tomboltunk már barátaink és szerelmünk koncertjén egy igazán jót. A lányokat elosztva bevittük Mei-el a szobáinkba és még mi lefürödtünk kiadtuk a parancsot , hogy vágják puccba magukat hiszen nemsokára itt van a kocsi.  Nehezen döntöttem el mibe kéne mennem a koncertre, hiszen azért akármibe nem mehettem, de kiöltözni se akartam nagyon, mert tudtam, hogy én együtt fogok tombolni a srácokkal, így egy farmer szerkó mellett döntöttem egy szürke trikóval ,amin ez a felirat díszelgett: It’s not just a band for me.

- Na így jó leszek? – álltam meg a lányok előtt.

- Tökéletes. - mondta Yun. Úgy örültem, hogy megint együtt a kis csapatunk.

- De csak azért, mert Yeminnel együtt vettem.

- Kár, hogy ő nem jön.- szomorodott el Min, de csüggedtsége nem tartott sokáig, mert Tokiya lentről üvöltött, hogy itt a limuzin szóval menjünk.  Igen, ezzel megyünk, hiszen nincs annyi kocsi a világon, vagyis parkoló, hogy biztonságos helyen tudjunk szemünk fényét, amíg mi ezerrel ugrálunk a koncerten és be se férnék csak 10 olyan kocsiba, mint White. Hogy miért is, mert drága hadseregem is velem tart a koncertre.

- Remélem tényleg nem baj, hogy mi is megyünk.

- Jaj D, ne izgulj már vettem nektek is jegyet. - lengettem meg előtte,mikor útközben már azon gondolkozott, hogy kiugrik a kocsiból.  Valami fura volt anyával kapcsolatban, de most nem értem rá ezzel foglalkozni, mert egyre közelebb voltunk a helyszínhez. Már a kocsiból hallottuk a sikoltozó rajongók hangját.

- Azt hiszem itt vagyunk. – jelentettem ki a  tök egyértelműt,mikor a kocsi leparkolt és az ajtók kinyíltak.  Mindenki egy nagy sóhaj keretében szállt ki és egymást kezét fogva mertünk csak elindulni a nagy tömegben. Védtelenek voltunk a sok rajongóval szemben, de kellemes meglepetést okoztak hiszen sértetlenül megúsztuk a dolgot és hajszálvesztés nélkül eljutottunk a bejárathoz. Persze közben megálltunk néha, mert néhány lelkes kis rajongó szeretett volna egy közös képet velünk. miután bejutottunk a rendezők egyből kezelésbe vettek minket és egész társaságunkat elvezették a back stage-be, ahol mindenki biztatta a srácokat.

- Sok sikert. - köszöntem el egy csókkal páromtól és kimentünk a vip részlegbe. Tűkön ülve vártunk már, hogy kezdődjön a koncert. Ekkor még nem sejtettem mire készülnek a fiúk.  Egy olyan

aaaaahhhwwww *-------* 

élményben volt részem az este során amiben nem sokaknak lehet részük egész életükben. Mivel holnap töltöm a második x-em a fiúk, annak ellenére, hogy nem vártam semmit gondoltak rám.  Könnyektől ázott arccal hallgattam végig, ahogy a 11 ember egyként énekli nekem a Happy Birthday, amihez később a több ezer rajongó is bekapcsolódott.  Soha nem fogom elfelejteni ezt az estét, erről a fiúk gondoskodtak.

Miután vége lett a koncertnek remegő lábakkal jutottam el újra a backstagebe.  Megszólalni nem tudtam mikor megláttam őket, annyira meghatott a dolog. Chanyeol, habár látszott rajta, hogy hulla fáradt, odajött hozzám karjaiba zárt és így próbált megvigasztalni.

- Remélem holnap vigyázol magadra.

- Nélküled nem lesz olyan. – bújta még jobban hozzá.

- Tudom, de…- nem fejezte be a mondatát. tudta, hogy szavak nélkül is megértem. Homlokomra hintett egy puszit, majd útnak eresztett.

Sweet 20.  :D

Másnap reggel vidáman ébredtem fel, immár 20 évesen. Egész nap madarat lehetett volna velem fogadni. Már majdnem délben elkezdtem készülődni az estére. Kiválasztottam a ruhám, megterveztem a sminkem, a hajam és felhívtam mindenkit vagy húszszor, hogy ne késsen el. Egyszóval biztosra mentem. A készülődés közepette viszont nem feledkeztem meg a legfontosabb feladatomról sem, Seijiről.

- Ha meglátom , hogy egy picinyke szikra is fellángol, neked annyi.

- Nem igazán értelek.

- Ha droghoz nyúlsz halott vagy. - egyszerűsítettem le neki a dolgot és egy mosollyal az arcomon távoztam a japán lakból.  Órákon át szöszmötöltem ,majd mikor végre meg voltam elégedve magammal kiléptem kis birodalmamból és összeszedtem a ház lakóit.  Pontosan akkor jött le hiányzó láncszemünk  Bostonboy, mikor a lányok is ideértek és immár Yeminnel kiegészítve.  És ekkor kezdődött a party. Nem lenne igazi buli, ha nem alapoznánk előtte, így a felhozatalt megmutatva mindenki jó állapotba tért le a szórakozóhelyre, az Octagonba.

 Az este további részét képekbe szeretném elmesélni…

Mikor még józanul lövöd a képeket a barátaiddal. De egy idő után...

...a  piából is megárt. És már azt se tudod, hogy a valóságban vagy , vagy éppen szépet álmodsz...

...de bármennyit ittál is a barátaidról sose feledkezel meg...

...hiszen a barátság részegen is barátság marad...

Másnap reggel viszonylag korán kipattantak a szemeim. Felültem az ágyon, de a hirtelen mozdulat miatt vagy talán valami más is szerepet játszott benne, de egyből elfogott a hányinger. ahogy tudtam rohantam a fürdőbe és mindent kiadtam magamból. 

- Jól vagy? – kérdezte anya aggódva.

- Nyugi d, sose tudja hol a határ, legtöbbször ilyen másnap. - lépett be egy kómás Mei is a fürdőbe. – Egyébként mióta nem vettél tampont? – ült le a wc-ülőke tetejére.  És emiatt a kérdés miatt egy pillanatra megállt minden.

- Úristen hanyadika van?!...