Mei- Új jövevény

Nem mindig sír ám :3

Hangos, keserves és irritáló sírásra ébredtem. B mindenki szobájába tett egy bébi örzőt, hogy Babyboy egy pillanatra se tűnjön el a szemünk elől. Persze a kutyák körülöttem erre hangos vonyítással válaszoltak.

-Na meg van mi nem hiányzott. – magamhoz vettem a hangos készüléket és Zelda kíséretében át vonultam a csöppséghez – Na mi a helyzet kis öreg?!  Anya horpaszt, te meg éhes vagy?! – kivettem a most már halkabban szipogó babát, akit egész nap el tudnék tutujgatni. Zelda egy jó reggelt nyalintással köszöntötte, majd megérkezett Oscar, aki B ágyára telepedett le.

-Utálom a nagy dögöd. – tolta ki arcából Oscár lihegő fejét.

-Utálom a majmod, mégis megtűröm.  – kontráztam.

-Még mindig ezen lovagolsz Mei?! Komolyan mondom lassan egy hete vagy itthon és még mindig csak a picivel foglalkozol, pedig itt vagyok Én is.

-Örülj, hogy a picivel foglalkozok. Éhes, plusz ha jól érzem be is van kakálva.

-Ki cserél...

-Csak szeretnéd. – nyomtam kezébe a gyerekét, majd kutyáim kiparancsolva úgy döntöttem, hozzám nem illően futni megyek, 5 nagy kutyával. Nem gondoltam át teljesen a dolgot. A telefonomért nyúltam és már hívtam is kedvenc , illetve egyetlen futó társam. Persze, hogy azonnal igent mondott. Bár a kutyákat nem említettem neki. A parkban egy padon ülve vártam. Juliet és Marcus hangos csaholással köszöntötte Woo Bint.

-Hát ők? – simogatta meg ebeim. Gyors elmagyaráztam neki a helyzetet, majd Oscart, Marcust és Julietet a kezébe nyomtam. Zelda és Summer tunyák, ők csak kocognak, míg a másik három szinte vágtat. Indulásra készen álltunk, a kutyák úgy kilőttek, mint a golyó. Woo Bin messziről kiabálta a nevem, Én pedig hasam fogva nevettem.

Izzadtan haza érve első utam a tusolóba vezetett. Éppen csak beálltam a víz alá, mikor Tokiya kopogott. Gyors törülközőt csavartam magam köré és lerohantam, mivel csak annyit közölt velem szemtelen japán barátom, hogy B nagyon keres engem. Tehát lebillegtem egy száll kis törcsimben, ami éppen lefedte a fedni kívánt testrészeket.

-Na bazd meg Tokiya.- fordultam volna vissza, de a szemétje tolt előre, közben persze görcsösen rázta a röhögés. Egy hatalmas, szerintem Krisnél is magasabb fiatalember állt a konyhában. B meglepetten nézett rajtam végig.Mérgesen fújtam egy nagyot és felemeltem a kezem jelezvén, hogy ne is mondjon, vagy kérdezzen semmit. A mellette álló fiú hatalmast nyelt, majd mélyen meghajolva bemutatkozott.

-Mei...Ő itt az....Szóval Taehwan az öcsém. – hadarta barátnőm. Megkövülve álltam, majd pukedlizve Én is bemutatkoztam. Nem tudtam, hogy pontosan mit is kéne cselekedjek. Örüljek, vagy ne, rontsak e a helyzetemen, hogy a nyakába ugrok vagy ne. Bár a nyakába ugrás, csak szórakozásból lenne, hiszen, annyira édesen 

toporgott előttem és még véletlenül sem nézett a lábfejemnél feljebb. Kutyáim a szobámból kiszabadulva rohantak le a lépcsőn, hogy nyálas puszikkal és hangos vakkantásokkal fogadják a vendéget, szegény kis mopszlik is próbálkoztak, de sajnos eltörpültek

hatalmas malamutjaim mellett. Vodka lábujjam csócsálva jelezte, hogy ugyan emeljem már fel, hogy Ő is illendően köszöntse gazdája új családtagját. Amint lehajoltam a törülközőm úgy engedett, majd csúszott le szépen lassan. Ám valaki hirtelen elkapta melleim ezzel gátat szabva a lefelé csúszó anyagnak.

-Hát ez egy elég fura helyzet . – szólalt meg Yemin a hátam mögül.

-Csak ne engedj el. – könyörögtem, a hatalmas kezek beterítették a mellem.

-Fog....foglak. – dadogta szegény fiú.

-Taehwan... – veregette meg Tokiya a vállát – Mázlista vagy.

-Ma a majommal alszol. – vágtam hasba a hangosan röhögő fiút – Felkísérnél a szobámba?

Kezeim összekulcsolva kezeivel elindultam B kisöccsével az emeltre. Mikor az ajtóhoz értünk, gyorsan berohantam a szobámba és kiordítva megköszöntem a segítséget. Magamra kaptam valami itthonit, majd, hogy kicsit lehiggadjak felhívtam Layt.

Na akkor nem így kalimpált. xD

Pár nap kínos integetés után összeszedtem a bátorságom, hogy még egyszer megköszönjem Taehwan kedves, mellbevágó gesztusát. Örültem neki, hogy kicsit magunk lehetünk. Bátorításképp magammal vittem az ebeket...az összeset, mind a hetet. A fiú kissé félve vette t tőlem a két törpét, plusz Zeldát. A két nagy fiú rám jobban hallgatott. A parkba ment mesélt magáról, a színészi karrieréről, az eddigi életéről és mindenről amit tudni akartam és persze ez vissza felé is működött, amire kíváncsi volt, én elmondtam neki. Haza felé még beugrottunk egy kávézóba, ahova persze be is engedtek a mini hadseregünkkel. B aggóda hívott, hogy hirtelen meglett testvére, szőrén-szárán eltűnt...majd közöltem vele, hogy szőr van elég, hisz előttem szürcsöli a jegeskávéját Summerel együtt. Undi, de édesek voltak. Haza felé a szüleim is megejtettek egy hívást, hogy nem sokára kérik vissza az ebeket, mert a végén megszokják a koreai levegőt.
Az a nemsokára a hétvégén el is jött. Fájó szívvel váltam meg az 5 kis/nagy gazfickómtól, de valljuk be, a házunk nem állatkert. Hiába akarja B azzá tenni. A reptérről hazaféle sétálgattam. Nem volt kedvem haza menni, túl zajos volt. Imádom azt a csöppséget, de az a mennyiség, amennyit sírni tud...elképesztő. Így koreai ex legjobb barátomhoz mentem, aki nem volt otthon. A rögzítőjén hagytam egy nyúlfarknyi üzit, hogy ne lepődjön meg, hogy ha az ágyában alélva talál, csak alszom. Három negyedóra telhetett el, mire jött az üzenet: Ájultan?! Remélem meztelen....
-Istenem Woo Bin. - dobtam készülékem a párnák közzé. A kanapéra vetve maga kacsolgattam a tévét. Készülékem berregni kezdett.

Unatkoztam xD

-Kapós vagyok ma. - megnéztem a kijelzőt - Nem én voltam, a konyha pulton van vagy a hűtőben és egyébként sem raktam el. Mond.
-Szia Mei! - szólt bele B - Te mégis hol a fenében vagy?!
-Ha elmondanám meg kell, hogy öljelek.
-Ha elmondod, valószínű meg foglak ölni.
-Ez is egy valós opciók lehet. - kuncogtam.
-Nem untad még meg, hogy feszt vele vagy?!
-Nem untad még meg, hogy feszt ezzel nyaggatsz?!
-Utálom mikor ilyen vagy. 
-Én is mikor te. Kicsit jobban is bízhatnál bennem. Oké, Woo Bin lakásán vagyok, de jelenleg egyedül...- hallottam az ajtókód csiripelését - Egyedül voltam eddig. Kérlek B kell egy kis szusszanás bababoy mellett, ha nem lehet egy nyugodt éjszakám, megőrülök.
-De hiszen megígérted, hogy segítsz. - hangja fáradt volt. Tudom, hogy az első 5 év borzasztó lesz, se Yeol, van, hogy D sincs itt, csak mi vagyunk Bnek.
-1 éjszakát kérek. - fogtam én is könyörgőre. Danbi anyuci megkönyörült rajtam és már hallottam, amint Yemin után kiállt. Letettem a telefont és a kanapén végigrohanva, nyakába ugorva köszöntöttem fáradt színészem.
-Ezek szerint hiányoztam. - szorított magához.
-Te mindig hiányzol, és soha. - nevettem - Kimenőm van a Danbi bölcsiből. Bababoy teljes uralma alá vett minket. - Woo Bin egy fekete zacskót lebegtet meg a szemem előtt. Soju és kimchi.
-És miért pont idejöttél?
-Hát Yemin amúgy is nálunk van, Minnel már régóta nem beszéltem, szerintem a munkájába van elveszve, Seo már egy komplett japán negyed, nem kell még neki oda egy kínai. TJ pedig elment Amerikába a szerelmével. - nyúltam el a kanapén, mint egy kis macska, éppen csak nem doromboltam. Az est további része beszélgetéssel, sok nevetéssel és a forgatókönyvének tanulmányozásával töltöttem. Az új filmje nagyon viccesnek ígérkezik. Mikor végre minden elfogyott úgy határoztunk irány az ágy, persze szigorúan csak alvási céllal. Háááát mondhatom, hogy sikerült visszafognunk magunkat. Oké egy jó éjt puszi, csók elcsattant, de semmi több. Ígérem kedves olvasóim, hogy többé a Gyagyakornist nem csalom meg. Hacsak nem jön egy jobb Unikornis, de kétlem.

Én is téged <3