Min - Under aged

- Mit vertél le már megint? - álltam meg csípőre tett kézzel a konyhában ügyködő Lucas előtt. Ő lábával éppen besepert valamit a pult alá.

- Semmit,semmit.

- Mit rugdostál arrébb? - kerültem meg a pultot.

- Ja ez? A kutya volt. - felhúztam az egyik szemöldököm majd kezemmel a nappali másik felében békésen szundikáló Beth felé mutattam.

- Az Ő legnagyobb bűne maximum a lustaság lehet. Nem hiszem el,hogy megint eltörtél egy tányért. Szerinted ezeket ingyen osztogatják? - vettem elő idegesen a seprűt.

- Bocs,nem volt direkt. A koreai tányérok olyan csúszósak. Ígérem veszek neked egy egész készletet. - vigyorgott,miközben tartotta nekem a lapátot.

- Inkább egy pólót vegyél fel. - böktem rá csupasz felsőtestére. - Ez valami betegség,amit elkaptál Seijitől?

- Nem,ez a "nem akarok megrohadni a melegben" életstílus. -kacsintott rám.

- Inkább gyakorold a koreait Eintstein. Itt nem sokra mész az angollal.

- Rajta vagyok...De olyan kibaszott nehéz..a beszéd még oké..de azok az írásjelek.

-Hangul.

-Az.

- Nem olyan vészes. Nyugodtan kérhetsz segítséget, mondjuk tőlem.

- Jó,majd meggondolom. - válaszolta lustán,miközben kidobta az összetört tányért a kukába.

- Lucas. -sóhajtottam. Érdeklődve fordult felém. - Beszélnünk kell.

- Jó,beszéljünk. Közben csinálok palacsintát. - nyitotta ki az egyik szekrényt. - Lécci segíts elolvasni a hozzávalók nevét. Nem tudom,melyik melyik. Tudod..hangulul vannak.

- Majd utána csinálsz palacsintát...vagyis nem,inkább ne csinálj semmit. Gyere és ülj le. -ragadtam meg a karját,a nappali felé húzva.

- Ajjaj. - ült le mellém törökülésben a kanapéra.

- Azt hiszem eleget vártam. Pontosan 4 és fél hónapot.Azt sem értem,hogy miért lehetsz még mindig itt. Tudtommal nem dolgozol. Szóval miért is vagy pontosan Koreában?  - a mellettem ülő nagyot nyelt.

- Tudod Min,én el akartam már hamarabb is mondani,de te ebből a négy hónapból 3 és felet utaztál,fotózkodtál meg tanultál,úgyhogy nem nagyon volt esélyem kiönteni a lelkem.

- Te is tudod,hogy ez nem így van. Az tény,hogy elfoglalt voltam,de erre mindig lett volna időm. Csak azért nem forszíroztam,mert nekem is meg volt a magam baja. Apával sem beszéltem azóta.. tudom,hogy te igen...csupa fül vagyok. - fordultam felé,amennyire csak lehetett.

- Csak nyaralás. Ennyi. - vakarta meg a tarkóját. Nem nézett a szemembe.

- Akkor a nyaralásodnak ezennel vége. Mehetsz vissza L.A-be. - csaptam össze a tenyerem.

- Mennék én,de azt...még nem lehet.

- Miért nem lehet? - kezdtem komolyan ideges lenni.

- Hát mert... ez bonyolult...Ian még nem engedné...nem a rohadt apám,de ő ezt szereti elfelejteni... sajnos muszáj azt csinálnom,amit mondott most az egyszer...különben nem segít elrendezni az ügyet.

- Milyen ügyet? Beszélj már értelmesen!

- Jó. -egyenesedett ki. - Azért lehetek még mindig itt,mert Ian beiratott egy egy éves levelezős kurzusra Seoulba. Olyan,mint egy egyetem,csak rövidebb..ha elvégzem,akkor L.A-ben folytathatom,mert valami testvériskolájuk van ott vagy mi. Szóval papíron oda járok. Igazából is,csak nem mindig megyek be...khmm... Koreait kéne tanulnom meg nemzetközi kapcsolatokat. Van ilyen média szakom is,ami tök jó,mert...

- LUCAS

- Jó,nem terelek.Elég zűrösek a dolgok mostanában otthon. Mikor legutóbb beszéltem Haylievel,azt mondta,hogy kezdenek megoldódni,de még nem 100% a dolog. Anya nem nagyon beszél velem,Ian pedig elfoglalt.

-Még mindig terelsz.

- Jó, várjál már,nem olyan könnyű. - kezével összeborzolta a haját.

- Azért próbáld meg.

- Na..az a helyzet,hogy teherbe ejtettem egy...15 éves lányt...aki még szűz volt...mentségemre szóljon,hogy részeg voltam és kurvára idősebbnek látszott. Azt hazudta,hogy szed bogyókat. Később kiderült,hogy....- ( bocsánat,de nem fogom leírni a nevet,személyiségi jogok miatt)- ..-nek a lánya. Mikor megtudtam,először fogalmam sem volt,hogy mit csináljak. Én már totál elfelejtettem a csajt. A nevére sem emlékeztem. Először

ezt ma reggel küldte xD
idézem "Most viszem le Bethet"

Haylienek mondtam el,később anyának,aki beszámolt róla Iannek. Kibaszott mérgesek voltak. Pedig felnőtt vagyok,az én felelősségem,de mindegy. Ian mondta,hogy börtönbe is kerülhetek,kiskorú megrontása miatt. Közben felhívta a lány apja. Kb. annyit mondott,hogy a gyereket természetesen nem fogjuk megtartani..megjegyzem,nem is akartam,a csajt sem ismertem. Különösebben nem fogott meg.. szóval abortusza lesz és itt elkezdett ordibálni a telefonban,mire Ian mondta,hogy természetesen mi álljuk az egészet. Ebbe belement. Aztán olyanokat mondott,hogy ki fog nyírni,meg tudja,hogy ki vagyok,látott már az újságokban,megtalál stb... Én mondtam,hogy jöjjön,nem félek tőle. Szóval ez után találta ki Ian,hogy tűnjek el egy kis időre... rohadtul nem akartam,de muszáj volt. Röviden ennyi.

Csak ültem és pislogtam Lucasra.

- És ezt te csak így mondod? Várjál. Mi a faszért nem mondtad el eddig?! - csaptam a kanapéra. - Miért nem mondta el ezt eddig senki?

- Min,ne beszélj csúnyán. -szólalt meg Luc,mire olyan pillantást vetettem rá,hogy szerintem újraértékelte az életét.-Mert nem akartam erről beszélni. Tudtam,hogy így fogsz reagálni rá. Megbántam,oké? Nem vagyok büszke erre az egészre. Mindenki követhet el hibákat,nem?

- Azért ez nem egészen így van. Mikor szeretted volna megosztani velem?

- Nem tudom. Valamikor. Elmondtam volna..tényleg. Bocs. Nem olyan könnyű erről beszélni.

- Ja,persze. És ezek után nem gondoltál arra,hogy meg kellene változnod,ha már ezért jöttél ide?

- Nem akarok megváltozni. Az csak egy botlás volt. Többé nem fordul elő. Az vagyok,aki vagyok. Tudom,hogy ezt a családom képtelen felfogni,de ez van.

- Mekkora egy seggfej vagy.

- Mondtak már. Figyelj Min, köszönöm,hogy befogadtál,rendes vagy,igazi király testvér,meg minden,de már nagy fiú vagyok,nem kell vigyázni rám. Mióta ide költöztem,nem csináltam semmi rosszat,ugye? Még Bethet is minden este levittem sétálni,mikor nem voltál itthon.

- És?

- Csak azt akarom mondani,hogy.. nem vagyok egy lecsúszott,elkényeztetett sztárcsemete...mindig is utáltam,ha így néztek rám. Csak azért jöttem el,hogy bebizonyítsam Iannek: igen is tudok élni egy idegen országban,meg tudok állni a saját lábamon...az anyagiak most nem számítanak...most magamra értem..arra,hogy képes vagyok jól csinálni a dolgokat.

- Ezt eddig nem nagyon mutattad.

- Jó,mostantól komolyan fogom venni azt a levelezős cuccot is.

- Ne nekem ígérgesd,hanem magadért csináld meg. Én nem nézlek le semmiért,ne gondold ezt. Egyszerűen,csak azért haragszom,mert nem mondtad el hamarabb... tulajdonképpen apára is haragszom ezért..nagyon is...de ez most mindegy.

- Tudom. - kezével a vállát vakargatta. - Ha maradhatok,akkor ígérem,hogy mindenről be fogok neked számolni. -pislogott rám kiskutya szemekkel.

- Nem,köszönöm,azt nem szeretném.  -ráztam meg a mutató ujjamat.

- Pedig izgalmas sztorijaim vannak. Például multkor Seijivel..

- Na erre aztán tényleg nem vagyok kíváncsi. -álltam fel a kanapéról,próbálva elnyomni a nevetésemet.

Nem haragudtam Lucasra. Tényleg nem. Igaz,hogy nagy meggondolatlanságot csinált és nem is tűnt úgy,mint aki felfogja a súlyát,de ő egyszerűen csak ilyen. Nem azt jelenti,hogy leszarja,ami történt,csak  ő az a fajta srác,akinek a "tegnap" az "tegnap" és már nem érdekli többé. Látom,hogy igyekszik...tudom,hogy sikerülni fog neki...mert meg tudja csinálni.

Furcsa mód,akire jobban haragszom,az apa. Mégis mit képzel magáról? Ide küldi Lucot,egyetlen szó nélkül és elvárja tőlem,hogy befogadjam? Jó,ez történt,de nem Ian miatt...huhh ez a név...

Aztán eltűnik majdnem fél évre,egyetlen árva magyarázat nélkül?Számomra a nagyobb gondot most Ő jelentette. Minél hamarabb beszélnem kell vele.

Másnap Lucas reggelit csinált kettőnknek.Cuki volt,ahogy igyekezett,de a rakott palacsintája inkább hasonlított valaki gyomortartalmára. Ezt a gondolatot nem osztottam meg vele.
- Mióta vagy ébren? -ültem le az asztalhoz.
- Fél nyolc óta. Azóta ezt a remekművet csináltam.
- Jól néz ki. - próbáltam hihetőnek tűnni.
- Tudom,hogy szarul fest. Viszont finom. -ült le mellém,miután szedett nekem is.
Tényleg finom volt. 10 perc alatt elpusztítottuk a tányér tartalmát. Lucas kérés nélkül elmosogatott,amíg levittem Bethet sétálni.
- Délben el kell mennem. Fotózásom van. - ültem le az xboxozó Lucas mellé. - Remélem ma valami hasznosat tervezel csinálni.
- Aha.
-Komolyan mondtam. -löktem meg a vállát,mire felszisszent,mert elvétette a lövést.
- Kettőkor átjön Seiji. Nyugi,nem verünk szét semmit. Aztán csupa hasznos dolgot fogunk csinálni. -vigyorgott.
- Nagyon egymásra találtatok.
- Ja,mint zsák a foltját.
- És az egyetem?
- Nem fogom ott hagyni,nyugi anyu.
-Aha. - ingattam a fejem,mire a mellettem ülő oldalba bökött.
- Tényleg. Nem kell aggódnod. Reggel hívott Ian. Mondtam,hogy beszéltem veled és,hogy haragszol rá. Azt mondta,majd fel hív.
- Chh...szánalmas.
- Az.
- Mindegy,most megyek készülődni. Este nem biztos,hogy itt alszom.
- Exo?
- Nem,ők most nincsenek Koreában. Két nap múlva jönnek vissza.
- Akkor?
- CAP.
- Ááááh a szeretőd.
- Hülye.
- Jól van,csak vicceltem.Menjél csak,majd Bethtel vigyázunk a házra. -kacsintott.
- Gondolom. Ne felejtsd el megetetni. - paskoltam meg kiskutyám fejét,aki épp akkor foglalta el a helyemet a kanapén. Válaszul egy hüvelykujj lendült a magasba.