Min - Friends

A fotózás délután négyig húzódott,szóval eléggé éhes és fáradt voltam. A managerem szerint a képek megjelenése után számíthatok további külföldi felkérésekre is ( a mostani képek a brazil voguenak készültek..Koreában). Izgalmasan hangzott..bár kissé untam..jó ez nem a legjobb szó,de mindegy…szóval mostanában csak a Voguenak fotóztak, én viszont alig vártam,hogy más cégeknek,márkáknak is megint modellt állhassak.
A hallban összefutottam SeungJunnal,aki mosolyogva üdvözölt.
- Szia Min! Neked is most volt fotózásod? –ölelt meg.
- Igen. Éppen végeztem.
- Az jó. Láttalak múltkor is egy plakáton. Büszke vagyok rád.- vigyorgott.
- Azért ne túlozzunk. –mosolyogtam.- Te sem panaszkodhatsz. Ismét a Vogue? Nem rossz. – kacsintottam rá.
- Megteszem,amit tudok. Ráérsz egy kicsit? Igyunk valamit.- mutatott az ajtóra.
Beültünk a Vogue melletti kávézóba. Jun rendelt nekem egy eper-banán turmixot,magának pedig egy dupla csokisat ( fogalmam sincs,hogy az milyen).
- Anyukád Seoulban van? –kérdezte,miközben belekortyolt az italába.
- Tudtommal éppen Párizsban van. Nem követem annyira nyomon. –vontam meg a vállam. Az előttem ülő,látva a reakciómat,terelni kezdte a témát.
- És apuddal mi a helyzet? Csekkoltam youtubeon pár fellépésüket a turnén. Nagyon állat. – válaszul egy érdektelen pillantást vetettem rá.
- Oké,értettem. Nem beszélünk a családodról. –emelte fel a két kezét.
- Jó. –mutattam felé a hüvelykujjam.
- Akkor mesélj te valamit. Így elkerülhetjük a kényes témákat.
- Inkább kérdezek.  Mikor mész vissza LA-be? Csak mert két hónap múlva lesz ott egy fotózásom és mehetnénk egy repülővel.
- Még nem tudom.  1 hónapra terveztem most visszamenni. Ha nem jön közbe semmi,akkor felőlem oké. A divathetektől is függ,mondjuk.
- Ja,igaz. Én is meg vagyok hívva párra. –kortyoltam bele a poharamba.
- Tényleg örülök,hogy újra modelkedsz,Min. Nagyon neked való.
- Köszönöm. Még nem tudom,hogy mi lesz később,de egyelőre én is élvezem. Sok a felkérés…és nagyon sokan felismernek.
- Hát,ezzel jár a hírnév.
- Dehogy vagyok én híres.
- Dehogyisnem. Nem kell szerénykedned. Már csak a baráti köröd,na meg a pasid miatt is tudják,hogy ki vagy. A szüleidről nem is beszélve.
- Ja,tök jó.
- Ez az igazság.
- Mindegy. Akkor örülök,hogy jó neked szeptember körül.
- Jaja én is. Amúgy jövő héten jön Yesung. –a név hallatán megborzongtam .- Lesz egy fotózásunk együtt.
- Csodás.
- Csak gondoltam szólok. Nyugi,nem terveztem semmilyen akciót.- formált idézőjelet az ujjaiból.
- Akkor jó. Tudom,hogy szar ez a helyzet,mert a legjobb barátod, és régen mindig együtt voltunk,de…megváltoztak a dolgok. – kezemmel a poháralátétet piszkálgattam.
- Tudom és nem kell bocsánatot kérned. Az az idióta cseszte el amúgy is. Azért,jó,ha tudod.- kezével az enyémért nyúlt,majd megszorította.
- Köszönöm.
- Mi újság a pasiddal? Minden oké? Elcsitultak a botrányok?
- A botrányok soha sem csitulnak el.- feleltem cinikusan. – Sehunnal jól meg vagyunk,bár nem tudunk sokat találkozni. Amiket a neten olvasol,azok hazugságok.
- Persze,nem is szoktam őket komolyan venni. Mostanában megszaporodtak a cikkek amúgy. A barátnőidről is sokat találok.
- Jaj,ne is mondd. –sóhajtottam. – Csodálkozom,hogy még senki nem jött ide hozzánk,hogy kérdőre vonjon,miért csalom meg „már megint” Sehunt.
- Próbálják csak meg. Nem fogják zsebre tenni,amit tőlem kapnak. –vigyorgott.
Körülbelül egy óráig beszélgettünk,majd hívott CAP,hogy menjek már,mert nagyon vár,ezért hosszas búcsúzkodás után,az autóm felé vettem az irányt. Időközben eszembe jutott Lucas és Seiji. Nem is mertem belegondolni,hogy mit csinálnak a lakásomban..viszont bíznom kellett benne. Valakinek muszáj volt.
A Teen Top dormja nem volt olyan messze a székháztól,ezért gyorsan oda értem. Nem tudom,hogy CAP hova küldte el a többieket,de csak ketten voltunk.
- Mit csináltál a srácokkal,Minsoo? – kérdeztem,miközben leült mellém és a kezembe nyomott egy tál epres fagyit.
- Nem én. –kacsintott.- Andy. Beszerveztem,hogy vigye el őket valahová. Ilyen egész estés programra. Tudtam,hogy L.Joe csak zavarna. –vigyorgott,mire oldalba könyököltem. – Naa…szóval ez a helyzet. Ugye tudod,hogy Andy csak azért ment bele,mert mondtam,hogy te jönnél át? Nagyon bír téged,mert amúgy szigorú és nem nagyon engedi,hogy külsősök jöjjenek fel. Még szerencse,hogy te nem vagy az.
- Majd megmondom neki,hogy köszönöm. Én is bírom Andyt. Mindenkinek ilyen főnök kellene.
- Ja. Na,de ne beszéljünk Andyről. Van egy kis meglepetésem. – azzal füttyentett egyet a hálószobája felé. Nem sokkal később két kutya rohant felénk a kanapéra.
- Nem hiszem el,hogy itt vannak. –ujjongtam,miközben a kutyusok elfoglalták helyüket az ölünkben ( megjegyzem,hogy „kis szerelmem” mostanra eléggé termetes dobberman lett).  A tagok majdnem mindegyikének volt kutyája,akik a dormban laktak ugyan,de mostanában inkább a családtagok vigyáztak rájuk,mert nekik a sok munka miatt nem volt idejük. Ezért is lepődtem meg,mikor megláttam Minsoo kutyusait.
- Csak miattad. Hiányoztál nekik. –karolt át.
Az este folyamán beszélgettünk. Elmeséltem neki Lucot és apát. Mindenben egyet értett velem.
Utána kérdezett Bethről. Megbeszéltük,hogy valamikor összeismertetjük őt a „többiekkel”.  Nem maradhatott ki a mesedélutánból Sehun sem. Végül megnéztük a házi készítésű videó felvételeink második részét,megcsodáltam CAP új tetkóit,levittük a kutyákat sétálni,majd,olyan egy óra körül,a kutyákkal egyetemben elnyomott minket az álom. Szerencsére a hálóban.
Másnap reggel kaptam egy hívást Meitől,miszerint ma este GOT7 koncertre vagyunk hivatalosak. Örültem neki,már régebben is meg akartam nézni egy fellépésüket.
- Köszönöm a tegnapot Minsoo,imádlak. Most mennem kell.- nyomtam egy puszit az arcára,miután összekészültem. A kutyusok még aludtak. Óvatosan megsimogattam a fejüket,hogy fel ne ébredjenek.
- Már mész is? Mondjuk nem,mintha maradhatnál,mert mindjárt jönnek a többiek és megyünk próbálni. – vakarta meg a halántékát.
- Na látod. Nem zavarok tovább. – fogta meg a kezét,majd az ajtó felé húztam.
-Te ? Zavarni? Soha. –ölelt magához. Kissé erősen tette.
- Minsoo,megfulladok. –ütögettem meg a hátát.
- Ja, bocsi. Olyan kis törékeny vagy. Figyi,arra gondoltam,hogy lekísérlek,így alsógatyában,aztán színpadiasan megölellek. Aztán már csak annyi a dolgunk,hogy várjuk  cikkeket a neten. –vigyorgott azzal az édesen szemtelen mosolyával.
- Ez nem vicces. Nagyon nem. –ingattam a fejem.
- Jó,bocsi. Egy kicsit azért igen. Oké,jó legyél Min,majd beszélünk. –nyomott egy puszit a homlokomra.

Úgy döntöttem,hogy nem megyek haza,hanem rögtön az egyetem felé vettem az irányt. Kíváncsi vagyok,Lucas mihez kezd nélkülem. Remélem nem feledkezik meg Bethről. Gondolta rá,hogy felhívom,de végül arra jutottam,hogy,ha ő nem keresett még eddig,akkor nyilván nem lehet baj...vagy még sem.
Még gyorsan felhívtam Sehunt,hogy elmeséljem neki a "nagy" hírt. Különösebben nem hatotta meg..jellemző. Jó szórakozást kívánt,aztán le kellett tennie,mert épp egy próba közepén voltak.
Csak két órám volt ma,de pont elegendő ahhoz,hogy délután fél ötre végezzek. Utána indultam B-ékhez. Együtt mentünk tovább a koncert helyszín felé. Mei intézett nekünk VIP jegyeket. Bent nagy volt a nyüzsgés,szokás szerint. Én nem voltam az a „nagy fangirl”,aki sikítozva ugrál,ha meglát egy hírességet. Talán azért,mert én is eben éltem,már egy jó ideje. Viszont a GOT7-t szerettem. Jó fej srácoknak tűntek,a zenéjük pedig pörgős volt,egyszóval: örültem,hogy itt lehetek. Sorban bemutatkoztunk a tagoknak,Mei,ahogy meglátta Jacksont,elordította magát,nagyon vicces volt,de egyben aranyos is. Meglepetten tapasztaltuk,hogy tulajdonképpen ők is tudják,hogy mi kik vagyunk…mondjuk,ha belegondolok,ez nem is olyan meglepő.
Először JB-vel beszélgettem egy kicsit. Kedves fiú,örültem,hogy kölcsönös volt az érdeklődés ( nem kell félreérteni),majd,miután Bi elengedte Markot ( megjegyzem irtó édesek voltak,ahogy barátnőm a karját szorongatta),felé fordultam. Megölelt,amit először nem tudtam hova tenni,aztán megmagyarázta azzal,hogy mi, LA-iek tartsunk össze. Vicces volt. Kicsit beszélgettem vele is,mert már nem volt sok idejük kezdésig. Kiderült,hogy az apja jóban van az ap..Ian élettársával, SuYunnal. Milyen kicsi a világ! Csak ennyire volt időnk,mert menniük kellett a színpadra. Mi elfoglaltuk a kis VIP helyünket. Az egész koncertet végig tomboltuk. Imádtam azt az energiát,ami a fiúkból áramlott. Köszi Mei!
Haza érkezve a társaság bevetette magát a B rezidencia konyhájába. Éppen a narancslevemet készültem meginni,mikor Seo  ijedt hangjára lettem figyelmes. B rögtön mellé lépett. Barátnőm idegesen emelte a telefonját B felé. Közelebb léptem,hogy én is lássam. Ledermedtem. Egy cikk volta kijelzőn Biről. Alatta egy kép,amint Tokiya egy csókot nyom a szájára.
-A rohadt életbe,ezek az idióta firkászok.- csaptam az asztalra. – A rajongóknak meg nincs saját életük,hogy egyfolytában a máséba kell belepofázni?! Elegem van már ebből.
- Miből van eleged? – Jelent meg a konyhában Tokiya. Seo felé tartotta a mobilt.
- Uh,basszus. Ez most komoly? Mi ez a baromság. –kerekedtek ki a szemei.
- Ez kérlek szépen a média. Üdv a világunkban. – könyököltem a konyhapultra.
- Sajnálom B,nem tudtam,hogy ez lesz belőle. – vakarta meg a halántékát,idegesen.
A következő pillanatban megcsörrent a mobilom,ezért kimentem a nappaliba. Apa volt az. Csodálatos.
- Oh,méltóztattál felhívni? Most nem alkalmas.
- Min,tudom,hogy haragszol,de engedd,hogy megmagyarázzam.
- Mondom,hogy most nem alkalmas. Hívj vissza később. –azzal  bontottam a vonalat.

Egy kép a mai fotózásról :)

Éééés Cap reggel :D (a haját azért megfésülte)