Mei: Egy átlagos éjszaka Bvel xD

Miután So kicsit rendbe tette a lelkem, úgy éreztem véget kell vetnem az Ön sajnálatnak és szembe kell néznem...Vele.  

Lay szinte bevágtatott a szobába, nem láttam Őt, mert nagy bátran a takaró alá bújtam és az ajtónak háttal feküdtem. 

-Mei....- szólalt meg. Az ágyam besüppedt, a takaró pedig emelkedni kezdett. 

-Ne! - rántottam vissza puha védőfalam.  

-Kérlek Mei, látni akarlak! - suttogta kínaiul - Napok óta nem láttalak. Mikor bekerültél azt hittem az ablakon ugrok ki. Amikor Doki elmondta, hogy mi is történt pontosan....Tudod mit csináltam? - úgy beszélt hozzám, mintha egy 5 éves kislány lennék. Mondjuk, nem mintha nem úgy viselkedtem volna.  

-Mit? - szólaltam meg én is anyanyelvemen.  

-Nagyon sírtam, aztán elmentem Woo Binhez...- a takaró csak úgy repült. 

-Miiiii? Minek mentél Te oda? Lay mit csináltál? - arca vékony volt és meggyötört, mintha csak egy tükörbe néztem voltam. Halvány kis mosoly jelent meg az arcán, tenyere szinte perzselte az arcom. Egy könnycsepp gördült végig az arcán. 

-Ő beszélhetett veled, érezhette Őt. - tekintete a hasamra vándorolt. Halkan sírni kezdett. Nem tudtam mit mondhatnék neki, így inkább azt csináltam, amit a legjobbnak láttam. Könnyei szinte újjá élesztették kicserepesedett ajkaim. Arcáról puha ajkaira vándoroltam. Csókja szomorúsággal volt tele, szinte éreztem ahogy szenved és marcangolja magát...miattam.  

-Szeretlek! - suttogta a számba és elmosolyodott. 

-Bátran kijelenthetem, hogy Én is szeretlek téged! - kuncogtam. Hevessé vált csókcsatánkat Unikornisom telefon csörgése zavarta meg. Mint kiderült, Krisen és rajta kívül már csak Yeolly volt a kórházban, a menedzser nem nagy örömére. Azonnali hatállyal haza tessékelte őket. Mintha csak egy végszó lett volna, hogy "Igen értettem, azonnal otthon vagyunk.", ugyanis Kris és Yeolly úgy törtek be, mint valami rinocérosz banda. Chanyeol még egy kis hátizsákot is cipelt B személyében. 

-Nem bírtam már kint várni. - szorongatott meg Kris.  

-Jól vagyok.  

-Látom....úgy nézel ki, mint egy vízi hulla.  

-Hahhó, Én is itt vagyok ám! - kalimpált barátnőm, ezzel nem kis feladatot adva barátjának, aki úgy dülöngélt, mint valami részeg - Yeolly tegyél le....Tegyél már le! - csapkodta kedves hátát, nem éppen kedvesen. 

-Basszus B idáig elhurcoltalak....ha még egyszer megütsz, úgy mész vissza ahogy akarsz. Ha a földön csúszva, a földön csúszva. 

-Nem tennéd. 

-De. - zárta le a vitát Yeolly, aztán lassan letette B-t az ágyra, aki nagy nehezen, de oda kúszott mellém és Krishez hasonlóan jól megölelgetett, aztán kaptam egy erős ütést a vállamba és jött a Danbi vulkán kitörés.  Plusz, amiért nem engedtem be senkit, megengedte, hogy kipingáljam a mankóját... 

Miután B kitombolta magát elment mindenki. Az éjszakás orvos mielőtt lefeküdtem volna aludni bejött, hogy közölje velem, ha valamire szükségem van, nyomjam a nővér hívót. Amikor kiment, megpróbáltam aludni, de a távolról érkező vihar nem  hagyott. Tudni illik félek a viharban, de csak éjszaka. Ismét már a takaró alatt voltam, amikor valaki átlyukasztotta az oldalam. Aztán a kezem kihúzta a takaró alól és egy gyűrűt húzott rá. Úgy éreztem, hogy rögtön, ott helyben szörnyet tudtam volna halni félelmemben. Gyorsan visszahúztam a kezem és tanulmányozni kezdtem az ujjamon lévő kis ékszert. 

Pakolás közben gyorsan kattintottam
az új gyűrűmről egy képet :3

-Hello Kitty? - motyogtam. 

-Ha nem tetszik vissza viszem. - a medve dörmögést már jól ismertem. 

-Mit keresel itt Woo Bin? - a telefonját a takaró alá dugta, sikerült is ki égetnie a szemem. Egy sms Laytől, amiben megkéri Woo Bint, hogy látogasson meg. 

-Tudjuk, hogy félsz a viharban. - nevetett rajtam jóízűen. 

-Épp most akartam átcuccolni Bhez. - ráfeküdtem a nővérhívóra, az orvos lihegve nyitotta ki az ajtót.  

-Mi történt? Jól van?  

-Tökéletesen. - mosolyogtam - Esetleg kaphatnék az egyik beteggel egy közös szobát? - kérdeztem, az orvos az órájára pillantott. 

-Hajnali fél1-kor akar költözni?  

-Van rá lehetőség? - kérdezte helyettem Woo Bin, de már pakolta is a cuccom.  

-Melyik beteg? 

-Moon Danbi - mondtuk egyszerre. Az orvos gyorsan elintézett nekünk egy szobát, a nővérek húzták a szájukat, de nem panaszkodtak. Pár lány és fiú ült a kórtermem előtt, a kezükben "Gyógyulj meg Mei!" vagy "MeY" felirattal ellátott kis plakátok voltak. Mikor megláttak megrohamoztak és bombáztak a kérdéseikkel. Volt köztük egy kb. 12 éves lányka, aki hatalmas barna szemeivel nézett. 

-Szia! - köszöntem oda neki, de nem válaszolt, csak Woo Binre, majd rám nézett - Mi nem vagyunk együtt. Csak Lay Oppa nagyon elfoglalt, tudod comeback. - kacsintottam felé, amitől széles mosoly nyúlt szét az arcán és a nyakamba ugrott.  

Elbúcsúztam tőlük és már mentem is barátnőmhöz, aki ha minden igaz már közös kórtermünkben várt. Mikor beléptem, oldalamon exemmel, úgy tűnt, mintha neki jobban megörült volna, mint nekem. Egy plusz ágy volt az enyém mellé készítve, amire mikor rájöttem, hogy azt Woo Binnak készítették ki vöröslő fejjel mentem a fürdőbe. 

-Mei! Jól vagy? Tiszta piros az arcod. - lépett be a szoba egyetlen hímneműje.  

-Csak halkan csináljátok! Köszi! - kiabált be barátnőm, amitől még vörösebb lettem. 

-Jól vagyok! Azt hiszem ideje lenne menned. Köszönöm a gyűrűt. - emeltem fel kezem. Búcsúzáskép kaptam egy homlok puszit és egy bugyi szaggató mosolyt. 

-Ezt ne csináld.  

-Mit?  

...

-Ne mosolyogj rám így... 

-Hogy? 

-Hát így. - mutattam az arcára, amin még mindig ott játszadozott az a mosoly. 

-B hogy mosolygok? - fordult barátnőm felé.  

-Úgy, hogy Meinek mindjárt mennie kell bugyit cserélnie.....ezzel a mosollyal képes vagy nála többszöri orgazmust előidézni. Jó vagy!  

-Ennél lényegre törőbb nem is lehetnél. - dobtam meg egy párnával, kicsit nyersen fogalmazó szobatársam. 

-Tehát...-fordult vissza Woo Bin - Többszöri.....- villan a mosoly. 

-KIM WOO BIN AZONNAL INDULJ HAZA FELÉ A SZÍVDÖGLESZTŐ MOSOLLYAL A KÉPEDEN! - üvöltöttem rák vörös fejjel. Természetesen jól ki lettem nevetve, de már megszoktam és jól is esett, hogy az emberek nevetnek körülöttem, ezzel elterelve a figyelmet a veszteségemről.  

Másnap reggel két, kissé ideges fiú ébresztett minket. 

Seo Young - Tiring day

Egy Luhannal töltött este emlékére....

Rohanás. Ebből állt az egész délelőttöm. Rohanás egyik fotózásról a másikra. Még véletlen se egy részén voltak a városnak. Mire sikerült egy kicsit leülnöm már állhattam is fel,mert valakinek kellett valami. Szóval szerintem mondanom sem kell,hogy mikor haza értem mást sem akartam,mint aludni. Naiv kis Seo…

- Holly! Holly gyere ide! – ilyen ordibálás fogadott,mikor benyitottam a lakásomba. Mia és Seiji terpeszben álltak a nappali két végébe,míg Kio középen tette ugyanezt. Fel akasztottam  a kabátom egy fogasra,majd közelebb mentem hozzájuk. Holly boldogan szaladt oda hozzám,szájában az egyik kedvenc pólómmal.
- Itt meg mi a fene folyik? – csattantam fel.
- Háátőő…. csak Holly-t próbáljuk szobatisztaságra nevelni,de betámadta a szennyest és megszerezte a pólódat.- felelte Mia a földet bámulva.
-Seiji: elveszed tőle. Mia: kimosod. Kio:…segíts nekik. Én ledőlök. Nincs most ehhez energiám . –sóhajtottam,majd a háló felé indultam. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót neki dőlve csúsztam le a padlóig. Annyira fáradt voltam,hogy már remegtek a térdeim. Elcsoszogtam az ágyamhoz és szinte ráestem.
Nem telhetett el sok idő és a telefonom csörgésére ébredtem. Szemem dörzsölgetve néztem rá a kijelzőre: Min.
- Szia Min! -  szóltam bele.
- Seoo. Mondd,hogy ráérsz most. – jött a válasz.
- Attól függ mire.
- Eljönni velem a városba. Megöl az unalom. Lécciiiiiii. – nyújtotta el a mondat végét.
- Hát végül is oké. Csak előbb még felébredek.
- Tényleg? Jujj dejóó,köszönöm Seooo. Akkor a lakásod előtt leszek fél óra múlva. Puszii. – azzal a vonal megszakadt. Álmosan fordultam át a másik oldalamra. Nem tudtam,hogy Min-nek miért ilyen sürgős találkozni. Valószínűleg tényleg csak unatkozott. Viszont ő nem dolgozott reggel 7-től. Igazából nem tudtam,hogy ő dolgozott-e egyáltalán. Úgy értem,tudtam , hogy ott van neki a munkája Yemin-nél,de azt nem igazán nevezném „normális” állásnak. Végül is pénzben nem volt hiánya. Néha irigyeltem is ezért. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és magamra kaptam valami normális ruhát. Mikor kimentem a szobából a nappaliban Japán barátaim társaságában Sun is helyet foglalt Mia mellett. Tény,hogy tényleg nagyon összemelegedtek. Holly Seiji ölében aludt.
- Sziasztok! Én most elmegyek Min-nel találkozni. Majd valamikor jövök. – szóltam oda nekik.
- Seo! Mi is éppen menni készültünk Sun-nal,úgyhogy várj és megyünk veled! – pattant fel Mia,maga után húzva a fiút.
- Okés. – feleltem a falnak dőlve. Seiji felállt a kanapéról és odasétált hozzám,majd szó nélkül átölelt.
- Ezt meg miért kapom? – kérdeztem.
- Csak úgy. Mert nagyon szeretlek és tudom,hogy egy idióta barom vagyok néha….na jó legtöbbször. És a legtöbb szarságot én csináltam,mióta itt vagyunk. Szóval sajnálom Seo. – suttogta.
- Hééé meg van bocsájtva. Mindig is idióta voltál. Csak egyre jobban kijön rajtad. – nevettem. Közben Kio is odajött hozzánk és csatlakozott az öleléshez.
- Hééé srácok,megfulladok. – szólaltam meg.
- Tudjuk,hogy hiányoztunk neked. – nevetett Kio,egy puszit nyomva az arcomra.

Sun&Mia ♥

Mikor Mia-ékkal leértünk az utcára Min a falnál ülve várt. Mikor meglátott integetni kezdett.
- Akkor mi itt leválunk tőletek. Jó szórakozást Seo! – ölelt át Mia,majd kézen fogta Sun-t és elindultak a másik irányba. Odasétáltam barátnőmhöz.
- Szia Seoo! – pattant fel és a nyakamba ugrott.
- Szia Min! Na? Mit szeretnél csinálni?
- Háát ez egyértelmű,nem? Vásárolni! Meg dumálni. Mi van veled mostanában? – mosolygott.
- Oké. Én benne vagyok. Majd útközben mesélek. A te kocsiddal megyünk? – mutattam az út szélén parkoló fehér porsche-ra. Min széles vigyorral bólintott.

Első utunk egy bevásárló központba vezetetett. Szinte mindenhonnan teli szatyrokkal jöttünk ki. Min nem sajnálta költeni a pénzt. Még a ruhák árát sem nézte meg. Ha tetszett neki,megvette. Azért én kicsit spórolósabb voltam,de szerencsére már én is meg tudtam engedni magamnak pár drágább darabot. Kér órát vásároltunk,majd beültünk egy kávézóba.
- Szóval Luhannal minden oké? Sen nem kavart be? – kérdezte Min.
- Igen. Szerencsére nagyon megértő volt. És sokkal jobb így ,hogy tud Senről. – feleltem.
- Ezt jó hallani. Luhan megérdemelt már egy olyan lányt,mint te. Amúgy Kai mesélt neked a Soyun-os balhéról?
- Igen…nem értem miért csinálja ezt. Próbálom megértetni vele,hogy változnia kell,de mintha a falnak beszélnék. Remélem egyszer benő a feje lágya. – sóhajtottam.
- Háát én is nagyon remélem. De jót tett neki,hogy visszajöttél Koreába. Nagyon fel van dobva mióta megint itt vagy. – mosolygott a velem szemben ülő.

-          Tényleg? Ezt örömmel hallom. És veled meg Sehunnal mi újság? – váltottam témát. Min mély levegőt vett.
- Őszintén? Fogalmam sincs. Mostanában nem beszéltünk. Mindjárt itt a szülinapja és nem tudom , hogy mit csináljak. – felelte.

Szia Min :)

- Éértem. Az a baj,hogy mind a ketten nagyon makacsok vagytok. Pedig te is tudod,hogy beszélnetek kell. – néztem rá. Min szóra nyitotta a száját,de a telefonja hangos csörgése félbe szakította. Mikor ránézett a kijelzőre egy hangos sóhaj szakadt ki belőle.
- Ki az? – kérdeztem. Ő nem szólt semmit,csak felém mutatta a mobilt és felállt. A kijelzőn ez a név állt: L.Joe. Min kb 10 percig telefonált,majd visszaült hozzám. Nem tudtam,hogy meg kérdezzem-e miről beszéltek vagy ne. Végül nem bírtam ki.

-          Miért hívott?
- Meghívott az LA.-i fellépésükre. – felelte szinte suttogva.
- Őőő és ez most honnan jött neki így hírtelen?

-          - Kettőt tippelhetsz. CAP  mondta el neki,hogy Sehunnal szünetelünk. A többi meg jött magától. – mondta,majd beleivott a kávéjába.
- És elmész?
- Nem tudom. Igazából nagyon szeretem a srácokat,és ha mennék az nem csak L.Joe miatt lenne. Úgyhogy szerintem igen.
- Értem. De L.Joe újra akarja kezdeni veled,nem?
- Nem tudom Seo. A mi kapcsolatunk leginkább szexre épült,úgyhogy soha sem jártunk úgy igazán. Nem igazán van mit újra kezdeni….max „azt”. – formált idézőjelet az ujjaiból. Szóra nyitottam a számat de egy hangos sikítás félbe szakított. Megfordultunk és két lányt pillantottunk meg,amint minket fényképeznek.
- Őőő ezek most miattunk sikítoznak? – néztem Min-re.
- Valószínűleg. Szerintem jobb ha megyünk,mert az EXO  fanok elég erőszakosak néha. -Pattant fel Min. Mikor kiértünk a kávézó elé a két lány még mindig követett. Kezdett elég idegesítő lenni a dolog.

-          Téged nem zavarnak? – súgtam oda Min-nek.
- Már hozzászoktam. Idővel te is hozzáfogsz. Az Oppák barátnői nekik nagy szenzációk. Szerencsére ők nem a durvább fajtából vannak. – kacsintott.

- Durvább? Akarom én tudni az milyen?
- Nem hiszem. De készülj fel,hogy a képek holnap az interneten lesznek. – felelte.
- A mi képeink? De hát minek?
- Mert mi vagyunk a „barátnők”. Nem szoktad nézni a netes oldalakat? Te is fent vagy már egy párszor. És a többiek is. Ez van. Nem tudunk mit tenni ellene. Ilyen a celeb barátnők élete. – Min úgy beszélt,mintha ez természetes lenne. Lehet,hogy neki az is volt,de nekem még eléggé szoknom kellett ezt a helyzetet. Oké,hogy Luhan híres,de én nem vagyok az. Miért jó,ha tele pakolják a netet képekkel rólam?

Min felajánlotta,hogy elvisz a dormhoz ,de ő már nem jött be. Azt mondta,hogy kell neki egy kis idő. Én meg nem erőltettem. Az ajtó nyitva volt,úgyhogy benyitottam. Odabent elég nagy volt a nyüzsgés. Ha jól láttam mindenki ott volt. Először Chanyeol vett észre.
- Szia Seongy! Hát te meg! – jött oda hozzám nevetve,majd átölelt.
- Gondoltam átjövök. Látom el vagytok foglalva. – mosolyogtam.
- Rád mindig van időnk. – húzott be a nappaliba.
- Az M-nek nemsokára mennie kell,egy külön próbára,de ha mi is megfelelünk neked,akkor maradhatsz. –

Best friends 4ever ♥

bökte meg a vállam Suho.
- Tökéletesen megfeleltek. – nevettem.
- Szóval máris leváltasz? – ölelt át valaki hátulról.
- Könnyen jött,könnyen ment. – fordultam szerelmem felé,majd megcsókoltam. Hírtelen a manager jött ki az egyik szobából.
- EXO-M indulás! Óóó szia Seo! – intett.
- Szia! – mosolyogtam rá. Luhan még egy puszit nyomott a homlokomra,majd a csapat kínai fele kivonult az ajtón. Miközben mentek ki még mindenkitől kaptam egy puszit az arcomra.
- Min-t nem hoztad magaddal? – húzott le maga mellé a kanapére Baek.
- Őő nem,mert dolga volt. – feleltem kicsit tétovázva.
- Aha…dolga volt,mi? Na persze. – állt fel Sehun,majd a szobája felé indult.
- Egész nap ilyen volt. Ne vedd magadra. – fogta meg a kezem D.O.
- Neem,megértem. Hiányzik neki Min. Ez így már nem állapot,ami most köztük van. – sóhajtottam.
- Igazad van Seongy,de nem igazán tudunk mit tenni. – dőlt a vállamra Kai.
- Jólvan. Más téma. Ki akar filmezni? – pattant fel Chanyeol.
- De most ne a batmant megint! – kiabált utána Baek,mikor eltűnt a szobájában. Én fáradtan nyúltam el a kanapén,Kai ölelésében és írtam egy sms-t lakótársaimnak,hogy ma valószínűleg későn jövök.

Soyun : Egy csepp múlt~

Nammal, és Hoonal azonnal a kórházba mentem, már ott mondta, Seok, hogy
tegnap történt minden, de azóta senkit se akar beengedni Mei. Yemin B, és a
fiúk is itt voltak.
-Beszélsz vele? - néz rám Minseok.
-Mert pont Soyunt engedné be azok után, hogy lefeküdt Kris-szel? - mondja
undok hangon Lay.
-Már mindent megbeszéltünk Lay! És tudom mit érez! Tizenöt évesen Én is elvesztettem a babám. És ahelyett, hogy itt dühöngsz, inkább támogatnád! - szólok rá, mire meglepődött. -Nem az kell neki, hogy
minden rendben lesz, hanem az, hogy támogasd! Törődj vele, és szeresd.
Hagyd, hogy kisírja magát. Nálam a támogatás és a törődés segített akkor,
és Minseok mindenben segített.  - nézek a fiúra. Aztán újra Layre nézek aki
lehajtotta a fejét.
-Akkor... beszélsz vele? - kérdi B.
-Ha beenged akkor igen. - mentem az ajtóhoz. -Mei! - kopogtam -Soyun
vagyok! Engedj be kérlek. - mondom. De semmi. Fél órát beszéltem, hogy
engedjen be, mire kattant a zár, az ajtó pedig kinyílt, Én pedig bementem.
Addigra már újra ágyban volt.
-Csukd be vissza kérlek! - hallom a csendes hangját. Úgy tettem ahogy kért.
És odamentem hozzá. -Kitartó vagy! - néz rám. Szemei pirosak, arca pedig
sápadt.
-Hát... már egy család vagyunk, és sokat jelentesz nekem. - megyek oda
hozzá -Csússzanj! - tolom meg picit és befészkelem magam hozzá, majd jó
szorosan megölelve visszahúztam magamhoz, mire újra sírni kezdett.
Megvártam mire megnyugszik, addig a hátát simogattam, és kicsit ringattam.
-Nem mondom, hogy minden rendben lesz mert ez nem igaz. - szólalok meg. A
hallgatás miatt kicsit rekedt a hangom.
-Miből gondolod? - szipog.
-Fújd ki az orrod, de ha lehet ne a pólómba. - kuncogva nyújtok neki egy
zsepit mire elkacagta magát. Kifújta az orrát, és újra megöleltem -Amúgy,
nem gondolom... tudom. - sóhajtottam. -Semmi sem lesz rendben, de egy idő
után az elvesztés fájdalma enged, és tovább tudsz élni boldogan. Mert annak
a babának lehet ez volt a sorsa Mei. Hogy felkészítsen téged, és, hogy
figyelmeztessen. - mondom.
-Biztos? - kérdi halkan.
-Igen. Én már hat hónapos voltam amikor megjelent a baba apja és annyira
eldurvult a helyzet, hogy megindult a szülés, és elvesztettem a babát. -
Mei felült és rám nézett.
-Sajnálom. - mondja könnyes szemmel.
-Nem kell, rég volt! Mei, arra akarok rá mutatni, hogy a baba elvesztése
okkal volt, hogy erősebb légy. Én is az lettem. Te is az leszel, mert veled
lesz mindenki. Én egyedül voltam 15 évesen, három hónapig voltam teljesen
letargikus állapotban, arra se reagáltam, hogy Minseok folyton bent volt
velem. Máshol voltam. Ez pedig nem jó. Aztán Seok kiakadt és kaptam tőle
egy pofont, ez ébresztett fel. - mosolyogtam az emlék miatt. -Nagyon jól
tudom mit érzel, de ne hagyd, hogy felemésztjen, itt van Kris, Lay, Én B,
Yemin a fiúk, mindenki támogat, hagyd, hogy segítsünk. Egyedül nem menne
neked, tapasztalatból mondom. - Mei lehajtott fejjel ült előttem. -Nagyon
szeretlek Mei, mintha a húgom lennél, nem akarlak összetörve látni téged.
Azt szeretem ha mosolyogsz, és nevetsz. Tudom, hogy most fáj, de idővel
jobb lesz. És nézd a jó oldalat, ha lesz újra babád, arra sokkal de sokkal
jobban fogsz figyelni, mert akkorra már kialakul benned az anyai ösztön, és
fantasztikus anyuka lesz belőled. - erre felnézett.
-Biztos? - kérdi.
-Igen! Ah, de nyálas lettem mostanában. - nevetek, mire Mei elmosolyodott.
-Küldjek be valakit? - kérdem.
-Layt... - bólint, Én pedig megölelem, és már megyek is. Jó másfél órát
voltam bent hozzá. Amikor kinyitottam az ajtót, mindenki felpattant, és Lay
azonnal elém állt.
-Menj be hozzá. - állok el az útból, ő pedig berohant, Én pedig bezártam az
ajtót. -Elvégeztem a dolgom. Már csak rajta áll a többi része, és rajtatok.
- nézek Krisre.
-Köszi Yun. - ölelt meg.
-Szóra se érdemes. Szeretem Meit, olyan mintha a húgom lenne, bármit
megteszek érte ha kell. - engedem el.
-Attól még köszönöm. - mosolyogva nézett rám. Elkuncogtam magam, és
Donghoonhoz mentem, mire azonnal egy csókkal fogadott, Yemin pedig
vigyorgott mellette mint a tejbe tök.
-Ne vigyorogj! - fenyegetem meg az ujjammal.
-Én? Hol már? - ölel meg. -Örülök nektek! - mondja és elenged.
-Köszi. Na de mi most megyünk! - fogom meg Hoon kezét. Mindenkitől
elköszöntünk, és elhagytuk a kórházat.
-Hová akarsz menni? - kérdi.
-Megrendelni Luhan ajándékát. - vonok vállat.
-És mi lesz az?
-Egy nyakláncra gondoltam, azokat nagyon szereti. És egyedi lesz, vagyis
arra gondoltam, hogy egy Kos jelet csináltatok egy cédulával amiben benne
lesz a születési dátumunk. - nézek mosolyogva Donghoonra.
-Szerintem jó ötlet. Tőlem mit kérsz? - vigyorgott rám.
-Téged, meztelenül, piros szalaggal átkötve, a szobámba! - mondom halál
komoly fejjel mire majdnem orra bukik. -Csak vicceltem! - nevetek előre
hajolva amitől elfordult a paróka rajtam és most Donghoon nevetett ki.
-Gyere ide Te! - húz magához, és igazítja meg rajtam a parókát. Aztán
kicsit lehajolt és megcsókolt. Most nem úgy mint eddig, most kicsit vággyal
telibben. Ami megmozditott bennem valamit. Ha most nem is, de idővel
szeretnék kicsit közelebb kerülni hozzá, mind testileg, mind lelkileg. Hisz
most felébresztett bennem egy olyan részt aki most azonnal teperné le az
ágyba, de nyílt utcán vagyunk, szóval ezzel várni kell. Pihegve vált el az
ajkaimtól, és apró puszikat adott a nyakamra.
-Ah, sose értettem, hogy a pasik csók után miért mennek azonnal nyakra. -
sóhajtottam és megöleltem.
-Mert finom. Azért. - kuncog.
-Persze persze. Na menjünk, mert még enni is akarok, meg filmezni! - engedtem el.
Megrendeltem a nyakláncot, aztán vettünk kaját, nasit, azzal haza telepedve filmet kerestünk, és azt kezdtünk el nézni.