Miután So kicsit rendbe tette a lelkem, úgy éreztem véget kell vetnem az Ön sajnálatnak és szembe kell néznem...Vele.
Lay szinte bevágtatott a szobába, nem láttam Őt, mert nagy bátran a takaró alá bújtam és az ajtónak háttal feküdtem.
-Mei....- szólalt meg. Az ágyam besüppedt, a takaró pedig emelkedni kezdett.
-Ne! - rántottam vissza puha védőfalam.
-Kérlek Mei, látni akarlak! - suttogta kínaiul - Napok óta nem láttalak. Mikor bekerültél azt hittem az ablakon ugrok ki. Amikor Doki elmondta, hogy mi is történt pontosan....Tudod mit csináltam? - úgy beszélt hozzám, mintha egy 5 éves kislány lennék. Mondjuk, nem mintha nem úgy viselkedtem volna.
-Mit? - szólaltam meg én is anyanyelvemen.
-Nagyon sírtam, aztán elmentem Woo Binhez...- a takaró csak úgy repült.
-Miiiii? Minek mentél Te oda? Lay mit csináltál? - arca vékony volt és meggyötört, mintha csak egy tükörbe néztem voltam. Halvány kis mosoly jelent meg az arcán, tenyere szinte perzselte az arcom. Egy könnycsepp gördült végig az arcán.
-Ő beszélhetett veled, érezhette Őt. - tekintete a hasamra vándorolt. Halkan sírni kezdett. Nem tudtam mit mondhatnék neki, így inkább azt csináltam, amit a legjobbnak láttam. Könnyei szinte újjá élesztették kicserepesedett ajkaim. Arcáról puha ajkaira vándoroltam. Csókja szomorúsággal volt tele, szinte éreztem ahogy szenved és marcangolja magát...miattam.
-Szeretlek! - suttogta a számba és elmosolyodott.
-Bátran kijelenthetem, hogy Én is szeretlek téged! - kuncogtam. Hevessé vált csókcsatánkat Unikornisom telefon csörgése zavarta meg. Mint kiderült, Krisen és rajta kívül már csak Yeolly volt a kórházban, a menedzser nem nagy örömére. Azonnali hatállyal haza tessékelte őket. Mintha csak egy végszó lett volna, hogy "Igen értettem, azonnal otthon vagyunk.", ugyanis Kris és Yeolly úgy törtek be, mint valami rinocérosz banda. Chanyeol még egy kis hátizsákot is cipelt B személyében.
-Nem bírtam már kint várni. - szorongatott meg Kris.
-Jól vagyok.
-Látom....úgy nézel ki, mint egy vízi hulla.
-Hahhó, Én is itt vagyok ám! - kalimpált barátnőm, ezzel nem kis feladatot adva barátjának, aki úgy dülöngélt, mint valami részeg - Yeolly tegyél le....Tegyél már le! - csapkodta kedves hátát, nem éppen kedvesen.
-Basszus B idáig elhurcoltalak....ha még egyszer megütsz, úgy mész vissza ahogy akarsz. Ha a földön csúszva, a földön csúszva.
-Nem tennéd.
-De. - zárta le a vitát Yeolly, aztán lassan letette B-t az ágyra, aki nagy nehezen, de oda kúszott mellém és Krishez hasonlóan jól megölelgetett, aztán kaptam egy erős ütést a vállamba és jött a Danbi vulkán kitörés. Plusz, amiért nem engedtem be senkit, megengedte, hogy kipingáljam a mankóját...
Miután B kitombolta magát elment mindenki. Az éjszakás orvos mielőtt lefeküdtem volna aludni bejött, hogy közölje velem, ha valamire szükségem van, nyomjam a nővér hívót. Amikor kiment, megpróbáltam aludni, de a távolról érkező vihar nem hagyott. Tudni illik félek a viharban, de csak éjszaka. Ismét már a takaró alatt voltam, amikor valaki átlyukasztotta az oldalam. Aztán a kezem kihúzta a takaró alól és egy gyűrűt húzott rá. Úgy éreztem, hogy rögtön, ott helyben szörnyet tudtam volna halni félelmemben. Gyorsan visszahúztam a kezem és tanulmányozni kezdtem az ujjamon lévő kis ékszert.
 |
Pakolás közben gyorsan kattintottam
|
-Ha nem tetszik vissza viszem. - a medve dörmögést már jól ismertem.
-Mit keresel itt Woo Bin? - a telefonját a takaró alá dugta, sikerült is ki égetnie a szemem. Egy sms Laytől, amiben megkéri Woo Bint, hogy látogasson meg.
-Tudjuk, hogy félsz a viharban. - nevetett rajtam jóízűen.
-Épp most akartam átcuccolni Bhez. - ráfeküdtem a nővérhívóra, az orvos lihegve nyitotta ki az ajtót.
-Mi történt? Jól van?
-Tökéletesen. - mosolyogtam - Esetleg kaphatnék az egyik beteggel egy közös szobát? - kérdeztem, az orvos az órájára pillantott.
-Hajnali fél1-kor akar költözni?
-Van rá lehetőség? - kérdezte helyettem Woo Bin, de már pakolta is a cuccom.
-Melyik beteg?
-Moon Danbi - mondtuk egyszerre. Az orvos gyorsan elintézett nekünk egy szobát, a nővérek húzták a szájukat, de nem panaszkodtak. Pár lány és fiú ült a kórtermem előtt, a kezükben "Gyógyulj meg Mei!" vagy "MeY" felirattal ellátott kis plakátok voltak. Mikor megláttak megrohamoztak és bombáztak a kérdéseikkel. Volt köztük egy kb. 12 éves lányka, aki hatalmas barna szemeivel nézett.
-Szia! - köszöntem oda neki, de nem válaszolt, csak Woo Binre, majd rám nézett - Mi nem vagyunk együtt. Csak Lay Oppa nagyon elfoglalt, tudod comeback. - kacsintottam felé, amitől széles mosoly nyúlt szét az arcán és a nyakamba ugrott.
Elbúcsúztam tőlük és már mentem is barátnőmhöz, aki ha minden igaz már közös kórtermünkben várt. Mikor beléptem, oldalamon exemmel, úgy tűnt, mintha neki jobban megörült volna, mint nekem. Egy plusz ágy volt az enyém mellé készítve, amire mikor rájöttem, hogy azt Woo Binnak készítették ki vöröslő fejjel mentem a fürdőbe.
-Mei! Jól vagy? Tiszta piros az arcod. - lépett be a szoba egyetlen hímneműje.
-Csak halkan csináljátok! Köszi! - kiabált be barátnőm, amitől még vörösebb lettem.
-Jól vagyok! Azt hiszem ideje lenne menned. Köszönöm a gyűrűt. - emeltem fel kezem. Búcsúzáskép kaptam egy homlok puszit és egy bugyi szaggató mosolyt.
-Ezt ne csináld.
-Mit?
 |
| ... |
-Ne mosolyogj rám így...
-Hogy?
-Hát így. - mutattam az arcára, amin még mindig ott játszadozott az a mosoly.
-B hogy mosolygok? - fordult barátnőm felé.
-Úgy, hogy Meinek mindjárt mennie kell bugyit cserélnie.....ezzel a mosollyal képes vagy nála többszöri orgazmust előidézni. Jó vagy!
-Ennél lényegre törőbb nem is lehetnél. - dobtam meg egy párnával, kicsit nyersen fogalmazó szobatársam.
-Tehát...-fordult vissza Woo Bin - Többszöri.....- villan a mosoly.
-KIM WOO BIN AZONNAL INDULJ HAZA FELÉ A SZÍVDÖGLESZTŐ MOSOLLYAL A KÉPEDEN! - üvöltöttem rák vörös fejjel. Természetesen jól ki lettem nevetve, de már megszoktam és jól is esett, hogy az emberek nevetnek körülöttem, ezzel elterelve a figyelmet a veszteségemről.
Másnap reggel két, kissé ideges fiú ébresztett minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése