Danbi: Sex in the hospital.

Az utolsó jelentkezésem vége:
- Jaljayo. – harangozta be Yeol halk suttogása a síri csendbe burkolózott kórtermet…

Másnap reggel a nap finoman simogató sugaraira keltem szerelmem karjaiban.  Szemeimből kidörzsöltem az álmosságot és közelebb bújva az édesen szuszogó fiút arcát kezdtem tanulmányozni . Először csak sűrűn pislákoló szememmel, majd az ujjaimmal jártam be bőrének minden egyes kis zugát, amit puha párnáim váltottak fel…

- Húzz bele csajszi mindjárt itt a vizit. – hallottam hátam mögött a serényen kuncogó Mei-t, de mire

feleszméltem a kezdeti sokkból, hogy rajtakaptak, eltűnt mögülem és az ajtó csapódása jelezte, hogy a kórteremből is távozott. Még egy darabig bámultam a fehér ajtót és csak szerelmem rekedt hangja hozott vissza a jelenbe pillanatnyi bambulásomból.  

- Jó reggelt szépségem. – könyökölt fel és lágy csókot hintett homlokomra.  – Na mi az szellemet láttál? – kuncogott egyet fülembe.

-  Yaah.

- Már korán reggel ennyi fölös energiád van? – rántott magára.

- Rajtad múlik mennyi marad belőle . - hajoltam finom párnái felé , amik szinte üvöltöttek azért , hogy ne egyedül árválkodjanak, de mielőtt társaira találtak volna egy kis görbületet mutatva jelezték, hogy gazdájuk értette a burkolt célzást. - Tudod nem akarom elveszteni a kockáim.- suttogtam fülébe.

-ohh ez ellen tennünk kell valamit  - kuncogott.- Indul a fitten tartás . - ennyi kellett csak alattam fekvő Saur páromnak , aki rögtön maga alá gyűrve ajkaim után kapott és vadul falni kezdte puha párnáim .Kezeim, melyek eddig lezseren pihentek az ágyon lassan felkúszva Yeol oldalán utat találtak maguknak , hogy ujjaim fésűként funkcionálva túrhassanak a kuszán álló vörös tincsek közé.

-Akarlakh .- nyögtem bele a csókba .

-Szerinthem nemh siethünkh sehova .

Nem válaszoltam neki csak még jobban magamhoz húzva próbáltam feltüzelni. Ajkai egyből enyémekre tapadtak és egy másodpercnyi szünetet se hagyva próbáltak az őrületbe kergetni. Nyelvével végignyalt pirossá vált, duzzadt ajkaimon bebocsátást kérve. Szám résnyire nyitva adtam engedélyt, hogy izmaink másodpercek múlva vad táncot járjanak egymással. Közben kezünk se tétlenkedett. Ujjaim, melyek eddig párom kócos, vörös tincseivel játszadoztak elindultak lefelé. Pólója aljához érve egyből utat találtak maguknak és a fedetlen bőrön indultak újra útnak, közben a pólót egyre csak tolták maguk előtt egészen addig még teljesen fel nem ért és Chanyeol kénytelen volt megszabadulni tőle.  Hogy ne csak ő pucérkodjon egyből felültetett és megszabadított engem is pólómtól, majd óvatosan visszadöntött az ágyra és hasam aljáról nézett velem farkasszemet.

- Kár lenne ezekért a kockákért. - simított végig rajtuk először ujjbegyeivel, majd nyelvével kezdte bebarangolni felsőtestem. eljátszadoztunk egy ideig, amivel teljesen elvesztettem az időérzékem, így egy kis gyorsításra tértem. Nadrágja korcához nyúltam és lefele kezdtem húzni melegítőjét, amivel a boxere is jött.  Yeol miután megszabadulta minden , engem is pucérra vetkőztetett, majd óvatosan visszafektetett az ágyra, ügyelve, hogy a lábam olyan pozitúrában legyen, ami nem fáj. Hiába mondtam neki, hogy most nagyon nem érdekel mi van a lábammal ő úgy féltette, mintha porcelánból lennék.

- Nem fogok összetörni, de ha nem haladsz itt hagylak.

Vette a lapot és ujjaival legérzékenyebb pontom felé haladt. Bejáratomnál körözött már és éppen utat akart törni magának egyik ujjával, mikro megállítottam:

- Szerintem ezt már hanyagolhatjuk.

- De már régen..

- Chanyeol.- könyököltem fel, de nem engedte, hogy faképnél hagyjam, így ujjait felváltotta magával és egy lágy csók kíséretében tövig merült el bennem. Nem bírtam ki, hang nélkül. szinte szétszakított belülről. Ujjaimmal görcsösen markolásztam az összegyűrött, fehér lepedőt és csukott szemmel vártam a folytatást.  Pillanatok múlva egy gyengéd lökést éreztem, majd a tempó egyre csak növekedett, még végleg sikerült az őrületbe kergetnie.

- Chan…yeolhh.. nemh bíromh… sokáigh..- ziháltam alatta.

Kaján vigyor húzódott bódult állapotban lévő arcára, és az őrült tempót, amit eddig diktált, iszonyat lassúra visszafogva kínzott. Számat harapdálva vártam,  hogy utolsó lökései célt érve jutassanak a csúcs felé és nevét nyögve söpörtek rajtam végig a gyönyör hulláim, ami ő is nem sokkal utánam megtapasztalt és rám feküdt. Együtt próbáltuk légzésünket normalizálni, de a kintről jövő furcsa zaj megzavart minket ebben.

- Azt hiszem el kell tűnnünk innen. - próbáltam kibújni Yeol alól.

- Hova akarsz menni…- tápászkodott fel, mert ő is hallotta a közeledő lépteket. – Pucéran? – nézett végig magán, majd rajtam és egy önelégült mosoly húzódott végig arcán. Gondolom megint hagyott nyomott.

- Vakard le azt a vigyort a fejedről. Irány a fürdő. - állítottam talpra páromat, majd hátára mászva lökdöstem a fürdő felé. Éppen hogy beértünk ő maga felé fordított és egy új menetet indítva ajkaimra tapadt, éppen akkor, mikor az ajtó kinyílt.  Nem érdekelt, hogy egy bizonyos harmadik személy is van a kórteremben rajtunk kívül, megint tökre egymásba feledkezve faltuk a másik ajkait egészen addig még az ajtó ki nem nyílt és Mei meg nem szólalt röhögve:

- Még, hogy nem szeretitek ha néznek. - kacagott egyet, majd folytatta.  – B, vidd el Cahnyeol-t szolizni, túl fehér a feneke.  – csukta be az ajtót, de még nem volt vége. Újra kinyitotta : - Ja és siessetek, mindjárt itt van a doki. – csapta be újra és röhögve távolodott tőlünk.

- Kinyírom. – másztam ki Saur párom karjaiból.

- Héé, mi is nyitottunk már rájuk. – csókolt meg, hogy lenyugtasson. Tudta mivel tud jó kedve deríteni és mivel tudja a dühöt egy szempillantás alatt semmisé tenni, viszont elváltam puha ajkaitól . Gyorsan letusoltunk ,majd  egy törölközőt magam köré csavarva dobtam egyet Chanyeolnak is. Miután eltakarta, a tényleg elég fehér popsiját mellém sétált és együtt mentünk vissza felöltözni.  

- Tényleg elmehetnél szoliba. - súgtam oda neki miközben harcoltam a bugyival.

- Segítsek?

- Te csak a levételben vagy profi. – kínlódtam tovább.

- Hallom jól elvagytok, segítsek?- húzta el a függönyt Mei.

- Komolyan mondom direkt csinálod?

- Láttalak már pucéran szóval mindegy. Chanyeol te meg öltözzél gyorsabban máskor. – húzta vissza a függönyt és tovább röhögött.

- Tényleg kinyírom. – nyúltam melltartómért.  Fortyogva öltöztem tovább és persze, hogy a melltartót se tudtam bekapcsolni. – Segítesz?

- A melltartónak is csak a levételében vagyok profi. - mondta Yeollie, de azért nem hagyott cserben és bekapcsolta nekem,majd hozzám vágott egy pólót és egy melegítő nadrágot.

- Köszi. – mondtam nem túl kedvesen, majd magamra ügyeskedtem a ruhákat. Pont akkor végeztem mikor beért az orvos a nővérekkel. Gyorsan végeztünk a reggeli vizittel és mi Chanyeolall egyből sétálni indultunk, hogy kiszellőztessük ködös agyamat…

imádom ezt a  vigyorit♥