Yemin - collapse

A nevelésre szoruló óriás bébi
a randi előtt.

Nos.. Mostanában elég sok minden történt és nem volt túl sok időm, hogy beszámoljak róla szóval most próbálom pótolni mindezt.
Az első és talán a legboldogabb hír, hogy drága lakótársam és Soyun összejöttek. Igaz kellett egy kis közreműködés.....

"- Hol van a nyavalyás telefonod?-jöttem ki a sodromból kissé.
-Minek az neked? - nyávogott a férfi ivadék.
-Írok Soyunnak mégis mire kéne?-néztem rá ártatlanul majd folytattam holmijainak átkutatását.
-Yemiiiiiiiin.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem hat meg. DongHoon most azonnal megembereled magad és elhívod randizni vagy tényleg megbánod, hogy megismertél.- néztem rá szigorúan bár nem gondoltam komolyan de ő ezt nem tudhatja.
-De nem mereeeeem.-nyafogott tovább.
-Chh. Tudtam, hogy még csak egy pisis vagy.-húztam az agyát de úgy látszik működött.
-Tessék.-nyomta kezembe paradicsom vörös fejjel telefonját.-Írj neki....
Elvettem a készüléket bepötyögtem pár sort, felmutattam a telefont, hogy Hoon is elolvashassa majd egy apró bólintás után megnyomtam a küldés gombot. Nem kellett sokat várni jött is a válasz. Ami egy újabb fél órás hisztihez vezetett... Végülis... minek nekem gyerek ha nevelhetek egy óriás csecsemőt?!
Miután kiszenvedtük, hogy az ezer különböző ruha közül melyik az az ezer-egy-edig  amiben valóban nagyon szívdöglesztően fest elindulhattunk.
-És mivan ha nem is vagyok szimpatikus neki? és ha rondának talál? Yemin forduljunk vissza én ezt nem csinálom... Mi lesz ha.......
-DONGHOOOOOOON! Elég legyen. Először is... miért ne lennél szimpatikus? Egy elbűvölően aranyos srác vagy. Másodszor. Olyan szívdöglesztően nézel ki, hogy azt komolyan tiltani kéne...
-Dehát te is vissza utasítottál.
-De az tudod jól, hogy nem azért volt.
-Jó tudom.-mosolyodott el halványan.
-Nos az utolsó pedig... komolyan nem tudok kiigazodni rajtad.. Olyan vagy akár egy feromon bomba. A járásod, a beszéded, a teljes kisugárzásod olyan magabiztosságot áraszt és ezt mindenki látja...a lányokkal is szeretsz flörtölni... de ha valami komolyabbról van szó akkor meg úgy viselkedsz mint egy 0 önbizalmú nyafogós gyáva kisgyerek.
-Jó jó tudom. Nem tehetek róla. Ígérem meg emberelem magam.-egyenesedett ki és már kezdtem reménykedni.... de mind hiába... megérkeztünk ő pedig miután meglátta Soyunt kiscica módjára próbált menedéket keresni.
-Ehhez nem a jó ember mellett ülsz.-mosolyogtam rá majd kinyitottam ajtaját és szó szerint kilökdöstem rajta. Ő mérgesen fújtatott Yun pedig jót mosolygott rajtunk.
-Szia Yun.-köszöntem oda neki.
-Szia Minnie.-köszönt vissza.
-Gonosz boszorkány.-morgott DongHoon bosszúsan.
-Énis téged.-formáltam kis szívet kezemből majd intettem és elindultam."

Azóta persze ezerszer kaptam hálálkodást az óriás bébitől hisz most minden jól megy köztük aminek hihetetlenül örülök.

                          Kiskutyáim egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek. Boss teljesen nyugodt 

és szófogadó míg a kissebbek....hááát ők nem annyira. Nico azt hiszem beleszeretett a tükörképébe. Egy igazi egoista kiskölyök tör zúz egésznap a lakásban majd elszalad a tükör előtt és mint akit megbabonáztak lenyugszik és csak bámulja magát. Juniorról sajnos nem tudok ilyen dolgot mondani... neki nincsen semmi ami lenyugtatná a kupi csinálásban. Cipőket hajigál és rág szét és szinte mindenben próbál kárt tenni. Testvérem szerencsére sok segítséget nyújt és kutya suliba járatja a rosszcsontokat. Nana épp velük volt kedvenc tanítónénijüknél mikor úgy gondoltam, hogy a a már kinőtt kis kutyaruhákat és néhány segéd eszközt amivel szobatisztaságra lehet nevelni a kis jószágokat át viszem Seo-hoz mert hallottam, hogy a szobatisztasággal problémái vannak az új csöppségnek.
" Az ajtóban álltam  majd becsöngettem... nyílt az ajtó mire egy hatalmas mosoly kíséretében vetettem volna barátnőm nyakába magam de egy szépen kidolgozott felsőtest megállított ebben. -Öhhm te nem Seo vagy.- szólaltam meg japánul hisz a srácról csak úgy virított, hogy az.
-Jó meglátás.-villantott az idegen egy szexy vigyort. -Seo dolgozni ment azt hiszem.
-Seiji ki jött?-jelent meg még egy dögös pasi és megtámaszkodott az ajtófélfánál karba tett kézzel......szintén hiányos öltözetben.....
Végig mértem rajtuk majd kissé el is vörösödtem hisz két pasi... alsógatyában és hááát....
-Nehogy félre értsd.-mentegetőzött a srác a reakciómat látva... -100%ig hetero vagyok! És ami azt illeti....-mért végig alaposan..-van kedved csatlakozni hozzánk? -a következő pillanatban pedig barátjától kapott egy nyakoncsapást.
-Ne haragudj miatta. Néha elég tapló tud lenni. Igazából bulizunk meg pókerezünk. Valóban csatlakozhatnál hozzánk ha van kedved.-mosolygott aranyosan.-Egyébkén Kiosuke vagyok ez a gyökér pedig Seiji.
-Naaaa ez igazán fájt.-kapott szívéhez színpadias szomorúságot tettetve Seiji.
-Örülök srácok.-nevettem el magam.-Én Yemin vagyok...ééés igazából most ráérek.
Mikor beléptem a lakásba nagyon meglepődtem. Egy csomó ember és tudom, hogy Seo egy rendszerető lány és hát azt hiszem nem igazán fog örülni ha ezt meglátja...
-Kérsz egy italt?-jött mögém Kiosuke.
-Igen köszönöm.-mosolyogtam és elvettem a felém nyújtott poharat. Tartalma csak úgy égetett és rettentő jól esett hisz már nagyon régen ittam alkoholt.
-Yemin te is beszállsz?- kiáltott nekem oda Mia (az idő közben megismert dilis trió egyetlen női tagja) 

-Persze. Pénzben játszotok?-kérdeztem kíváncsian hisz imádok pókerezni.
-Naná. Miben játszanánk? Persze ezt jobb ha Seo nem tudja meg.

*-* A felsőtest ami meg állított...

-Mi az amit jobb ha nem tudok meg?-jött egy nem túl boldog hang a hátunk mögül.
-Őőőőő szia Seo.-mosolyogtak erőltetetten mint egy rajta kapott kamasz aki épp lebukott a szülők előtt és hátat fordítva próbáltak meg elrohanni biztonságosabb helyre.
-Seiji! Kio! Állj és vissza fordul! Mia. Yemin... itt maradtok! Mindenki másnak kifelé!-kaptuk a parancsokat. - Srácok... egésznap dolgoztam tök fáradt vagyok és erre kell hazajönnöm? Mért csináljátok ezt mindig?
-Kitakarítunk.-mondta Mia.
-Az a minimum. De már megszoktam... De Yemin..még teis?-jött a döbbent kérdés.
-Háát igazából én csak nemrég jöttem deee bocsánat.-néztem kiskutya szemekkel rá.

-Jó neked megbocsájtok. Menjünk be a szobámba... Ti hárman pedig álljatok neki takarítani.-mondta majd elindult szobája felé velem együtt.
Még beszélgettünk, megsimogattam Holly-t és oda adtam a cuccokat amiket hoztam és azért a kutyasuli számát is megadtam ha mégse jönnének be a szobatisztaságra nevelő kacatok. Kiosuke elkérte a számomat, hogy ha van kedvem esetleg beülhetnénk valamikor egy kávéra amit örömmel fogadtam. Elköszöntem és elmentem."

És akkor jöhetnek a már nem olyan boldog hírek. Kris-el épp azt terveztünk, hogy elutazunk Taiwan-ba pár napra hisz az új ötletem előkészületei minden energiámat leszívták... kaptunk egy telefont. Bepattantunk autómba és már száguldottunk is a kórház felé.
"- Ez mégis, hogy történhetett Kris?-kérdeztem pityergés közben az útra koncentrálva.
-Hééhéé. Yemin... azt hiszem nekem kéne vezetnem.
-Nem kell jól vagyok. Lay-el beszéltél? Ő hogy van?-kérdeztem aggódva.
-Ő hívott és a hangja alapján nincs túl jól...
Mikor beértünk a kórházba azonnal felrohantunk. Mindenki ott volt köztük párom is. Oda siettem hozzá és megöleltem.
-Hogy van?
-Nem enged be senkit a szobába. Még Lay-t se... egyre aggasztóbb. Egyre jobban telt az idő és Soyun próbálta bekönyörögni magát míg egyszer csak kattant a zár és a lány már el is tűnt az ajtó mögött.

Mikor kijött Lay is bement.
-Azt hiszem kicsit jobban lehet ha már hajlandó beengedni őket. Figyelj... menjünk haza jó? Tudom, hogy nem akarja, hogy zavarjuk. B és Kris is tuti be fog menni majd mi visszajövünk holnap.
-Rendben. -bólintott majd hazamentünk."
Azóta Mei sokkal jobban van. Már meglátogattam és örülök, hogy látványosan javul a hangulata.

Ami pedig engem illet.... Háát Kris-el még mindig nem tudjuk, hogy mi is van... azóta többször is lefeküdtünk ami hatalmas lelki űrt okozott nálam.  Nem válaszolok a telefonokra és a lányokat is egyre jobban kizárom az életemből.. Aggódnak tudom.. de egyszerűen képtelen vagyok a szemükbe nézni. Krisel már csomószor átbeszéltük hogyan is lenne a legjobb talán ha elmondanám Taonak és számolnék a következményekkel?
"-Kris én ezt nem bírom tovább elkell mondanunk neki.-hisztiztem megint.
-Remek ötlet. És mégis, hogy gondoltad? ÁÁÁh Szia Tao Boldog Születésnapot...Ja és képzeld megcsaltalak Krisel többször is... sőőt még mindig szerelmes vagyok belé... Így gondoltad?-emelte meg a hangját és szinte a hangszíntől amit megengedett magának kedvem lett volna pofon vágni.
-Ezzel rohadtul nem segítesz jó?-váltam hisztérikussá és az eddig görcsösen kezeimben szorongatott telefonom földhöz vágtam.
-Sajnálom.. nem úgy gondoltam.-vont magához ölelésbe. "

Taoval is egyre többet és többet veszekszünk amitől még mélyebbre süllyedek. Lassan ezek a jelenetek mindennapossá váltak..már amikor találkozunk... ő a próbaterembe zárkózik én meg a műterembe. Csak épp nem arra használom amire kéne. A vásznaim átszaggatva hevernek kupacban a földön... a ceruzák egymást keresztezve félbe törve és elhajítva a terem összes sarkába. A hófehér falak most egy elveszett nő kétségbe esett pillanatait örökítik meg ahogy különböző festék áradatok folynak a falon és plafonról a szivárvány minden színét magán hordozva. A sarokban a földön ülve zokogtam mikor két kar ragadott meg.
"-Yemin. Drágám mégis mi van veled?-nézett keservesen körbe Tao.
-Engedj el kérlek.-suttogtam magam elé üveges tekintettel.
-Nem engedlek amíg el nem magyarázod. Nézd meg. Ez a hely egy katasztrófa. Mi történt veled?-vált egyre aggodalmasabbá hangja.
-Kérlek....-csak ennyit tudtam kinyögni mire elengedett én pedig összeestem. 

-Tehát nem vagy hajlandó elmondani igaz?-felnéztem rá és keseredettség ült ki arcára.
-Sajnálom.-temettem arcomat kezeimbe.
-Hát énis..
Nehezen felálltam, hogy szemébe nézhessek amiből képtelen voltam kiolvasni az érzéseket...
Egy könnycsepp jelent meg arcán és a következő pár szó olyan volt mintha kés hasított volna a szívembe.
-Azt hiszem....Vége van.
Elhagyta a szobát előttem pedig minden elsötétült.