Danbi: Hospital...we're going to break up.

Igen kicsit lemaradtam…vagy elvesztem, vagy fogalmazzatok úgy ahogy akartok, de igazából nem volt nagyon miről írnom, hiszen a kórházban unalmasan telnek a napok. Ez egészen addig így volt még Mei-el… nem is tudom, hogy fogalmazzak, talán az lesz a legjobb szó, hogy katasztrófa nem történt. Chanyeoltól tudtam meg, hogy legjobb barátnőm már egy napja ugyanabban a kórházban van, mint én, mert elvesztette a babát. Én közben szidtam, hogy mi az, hogy nem jó be, meg hogy mekkora egy… gondolom eltudjátok képzelni, mikre gondoltam. Meg se fordultam a fejembe, hogy talán valami gáz van.  És hát, igen óriási gáz volt. Tudtam, hogy nem engedne be, de azért megpróbáltam a lehetetlen és vérig sértve álltam a mankóimra támaszkodva, mikor Soyun-t beengedte.  

- B…B- jött utánam Yeol, mikor otthagytam mindenkit egy szó nélkül Mei szobája előtt.

- Mi van?!- álltam meg hirtelen.

- Mi a baj?

- Semmi.

- Persze… B ne legyél féltékeny, attól, hogy nem téged engedett be először az még nem jelenti azt, hogy kevésbé szeret.

Végiggondoltam amit mondott.  Közben Kris is utolért minket és ő is elmagyarázta, hogy Mei ettől még nagyon szeret engem, csak most úgy érezte nem tudnék neki okosat mondani, amit így utólag megértek, hiszen semmit nem tudtam volna mondani. Nem voltam még csak hasonló helyzetben sem ezelőtt hála istennek. Nem tudom mit kezdenék egy gyerekkel, ha még magamra se tudok rendesen figyelni.

- Nem bírtam kint várni. – szorongatta meg Létra Mei-t.

- Jól vagyok. – de kinézete nem erről tanúskodott.

- Hahó én is itt vagyok ám!- kapálóztam össze-vissza drága Saur párom hátán. – Yeolly tegyél le… Tegyél már le!- kezdtem el hátát csapkodni, nem éppen kedvesen.

- Basszus B idáig hurcoltalak… ha még egyszer megütsz, úgy mész vissza, ahogy akarsz. Ha a földön csúszva, a földön csúszva.

- Nem tennéd. - tudtam, hogy nem tenné, de azért abbahagytam háta csapkodását.

- De. – válaszolta és gyorsan letett, hogy megmentse magát esetleges újabb támadásomtól.  Miután eljutottam az ágyon Mei-.hez, mert Chanyoel volt olyan kedves és a legtávolabb tett le barátnőmtől. jól megölelgettem, majd megütöttem és , mint egy vulkán robbantam és gyors elhadartam az összes problémámat és amiért volt olyan „kedves” és nem engem engedett be először adtam neki egy plusz feladatot, hogy pingálja ki a mankómat, mert így nagyon unalmas.

a szépen kipingált mankóm. :D

Miután jól kitomboltam magam megkérte Yeolt, aki a menedzser utasítására se ment el, vigyen vissza a kórterembe.

- Nem alszol itt?- fészkeltem be magam az ágyba.

- Nem lehet. Már így is bűnbak vagyok. – hintett lágy csókot homlokomra, majd elindult az ajtó felé. A küszöbön állva megfordult és egy 1000 wattos mosolyt megeresztve távozott.  Nem sokkal miután elment már az álmok mezején voltam egészen addig még meg nem hallottam a kint készülőben lévő vihart. Telefonom után kutattam és sms-t kezdtem pötyögni szerelmemnek, de mielőtt elküldhettem volna, erőt vettem magamon és úgy döntöttem most az egyszer magamra hagyatkozom és egyedül vészelem át a vihart, ám erre sajnos( vagy inkább szerencsémre) párperccel később jött egy nővér, hogy átköltöztet egy másik szobába, ahol Mei-el leszek együtt. Annyira megörültem neki, hogy majdnem végigszaladtam a szobában örömsikolyokkal, de rá kellett jönnöm, hogy ez most lehetetlen küldetés lett volna a számomra, így csak az ágyon ülve örömködtem ki magam és vártam, amíg Alex,( kedvenc ápolom) be nem teszi lábát és át nem költöztet a közös kórterembe.

Már pakolásztam az ágyon ülve mikor kinyílt a kórterem ajtaja és egy Woobinka lépett be rajta. Gyorsan felkaptam mankóimat és száguldoztam feléje, majd a végén egy hatalmas ugrással a karjaiban végeztem.  Csak aztán vettem észre, hogy Mei is itt van.

- Jaj hát te is itt vagy?- másztam ki nevetve Binbin karjaiból és mankóimért nyúltam, hogy megszeretgessem barátosnémat, de inkább mentem az ágyamhoz pakolni. Nagyban elmerültem a táskámban, mikor egy mély hang hozott vissza a valóságba.

- B, hogy mosolygok?- fordult felém.

mert Woobinka szívdöglesztően aranyos. :3

- Úgy, hogy Meinek mindjárt mennie kell bugyit cserélnie…. ezzel a mosollyal képes vagy nála többszöri orgazmust előidézni. Jó vagy!- kacsintottam rá, majd visszafordultam értékeimhez, de azért közben fél füllel hallgattam Mei-t.

- Ennél lényegre törőbb nem is lehetnél. – repült egy párna a képembe.

- Seggfej. – mormogtam magam elé. Mielőtt végeztem  volna a pakolással hallottam nyomi arc kitörését és megakadályoztam, hogy világháború ezért eltanácsoltam Woobinkát, aki készségesen egy sunyi mosollyal az arcán ment ki.

Elalvás előtt még behívtuk Alexet, aki frissen, fiatalosan összetolta nekünk az ágyat. Mei már feküdt mikor Én még mindig azzal szerencsétlenkedtem, hogy normálisan le tudjak feküdni.

- Mei. – bökdöstem a hátát.

- Hmm?

- Fordulj már felém.

- Nem.

- Na..

- Nekem így kényelmes.

- De basszus, nem bírok bemászni, ebbe a kibaszott ágyba.

- Így jártál…- húzta magára takaróját, majd pár pillanattal később megszólalt hallva további szerencsétlenkedésemet.

- Hívjak valakit?

- Nem lenne egyszerűbb ha te segítenél?

- Az túl egyszerű. Felhívom neked Chanyeolt.

- Nem lenne egyszerűbb ha hívnál egy ápolót, ha már ennyire lusta vagy?!

Mei szép lassan felült, komótosan felgyújtotta az asztali lámpát, megkereste a nővérhívót és csigalassúsággal megnyomta. Pár perccel később bejött Alex, megbabrálta az ágyam, majd segített bemászni utána elköszönt és kiment. Ahogy becsukódott az ajtót Mei hatalmas hahótázásban tört ki.

- Kurvára nem vicces. - rúgta meg ép lábammal úgy, hogy nekiment a rácsnak.

Később lenyugodott kedélyek között, nem gyilkolva a másikat aludtunk el.

a szuper ágy,amit összetoltunk, csak a rácsot nem húzták le, hogy be tudjak feküdni.XD

Reggel a vizit előtt két idegbeteg falkatag állított be hozzánk.

- Hát ti… miért nem szóltatok nekünk?- váltott Chanyeol, mikor Lay hozzáért a karjához, hogy finomabban fogalmazzon.

- Félek a viharban… ahogy Mei is. – ezzel úgy gondoltam minden meg van magyarázva és indultam volna el a szobában lévő kis mosdóhoz, de párom szinte visszalökött az ágyra, hogy ezzel még nincs vége.

- Miért nem szóltatok? Még Woobint is beküldtem. – mondta Lay.

- Mert…- de már nem tudtam befejezni, mert drága Saur párom már mondta is.

- Telefon is van a világon.

- Arról nem hallottál még, hogy lemerül valami?

- És te töltőről?

- Azt hiszem kezdenek visszatérni.- bújt Mei Lay karjaiba.

- YAAAH.- mondtuk neki egyszerre.

- Mondom. –mosolygott.  Én bevágva a durcit, Chanyeolt, aki hozzám beszélt, szinte fellökve mentem ki a mosdóba.

- B most hova tűnt? – hallottam kintről Yeol hangját.

- Mosdó. –válaszolta neki Lay.

Éreztem, hogy Yeol egy picit ideges, vagy haragszik rám, vagy mit tudom én, ezért sietősre vettem a figurát már amennyire egy frissen műtött térddel és mankók társaságában gyorsan tudja az ember intézni a dolgait.

- Ne hőbörögj…- kezdtem mikor már kiléptem a szobába, de egyből bent rekedt mondatom másik fele. – Jézusoom.- fordítottam hátat és bezárkóztam a fürdőbe.

- B… most mi bajod van? –csapkodtam Channie az ajtót.

- L.Joee…itt .. és látott.. és úristen nincs rajtam smink.  – mondanom se kell mekkora kacagás kezdődött kint ezután, ami miatt tényleg nem akartam kinyitni az ajtót, de azért csak rávettem magam, hogy még közelebbről megcsodáljam kedvencem.

- Szia.- köszönt hatalmas mosollyal az arcán ByungHun. – Chanyeol már sokat mesélt rólad.

- Szia. Ajaj.- hajtottam le fejem.

- Nyugi csak a jó dolgokat mondtam. – suttogta fülembe párom, majd mankóimat Lay kezében nyomva visszavitt az ágyra.

megszexuálom *-* XD

- Ugye tudod, hogy nem vagyok nyomorék és tudok járni?!

Ezután Chanyeollal próbáltunk félretenni mindennemű veszekedést, de a beszélgetés folyamán egy-két csípős megjegyzés nem maradhatott el, amin vendégünk jókat szórakozott.  Mielőtt indulnia kellett volna lőttünk egy ötös szelfi és egy gyors telefonszámcsere után egy igencsak nem, barátias ölelés után engedtem/engedtük útjára a kicsi rappert. ( Igazából hozzám még ő is magas.XD)

- Most mi bajod van? – kérdeztem nem től kedvesen miután vendégünk már lassan fél órája távozott körünkből, de Yeol még mindig csendben gubbasztott a sarokban lévő kanapén. – Nem jössz ide? – veregettem meg magam mellett az üres helyett, de választ nem kaptam. – Na ne legyél már féltékeny, tudod, hogy ő a kedvencem. Mellesleg te hoztad be.

- Igen, azért, mert gondolom milyen szar lehet egyedül lenned egész nap, de akkor se kellett volna ennyire körberajonganod. – vágta be megint a durcát, de azért csak felállt és odabattyogott mellém, de nem feküdt be csak homlokomra adott egy puszit, majd kirángatva intettek nekünk búcsút. –Este jövünk. – köszöntek el tőlünk.

Mei-el gyorsan telt az idő szerencsére és nem kellett számolnom a perceket, hogy mikor jön az este, alias mikor jön végre egy látogató hozzám. Utáltam egyedül lenni, de a fiúk és lányok elfoglaltsága miatt nem sok látogatom volt a kórházban töltött rabságom alatt, viszont most szerencsémre és szegény Mei szerencsétlenségére volt egész nap társaságom és az este hamarabb eljött, mint gondoltam. őszintén még arra se emlékeztem, hogy ebédeltünk-e egyáltalán, de gondolom, hiszen semmilyen étkezést ki nem hagynék, persze ha ehető kaját szolgálnak fel, viszont ebben ez a kórház csillagos ötös volt, mert a koszt mindig olyan volt , amiből képes voltam jóllakni és nem csak durkáltam órákig az azonosíthatatlan kajarengetegben.

- Sziasztok.- köszöntek a fiúk hulla fáradtan.

- Ohh már ennyi az idő.

- El is mehetünk, ha gondoljátok.

- Nem. Te. –mutattam Chanyeolra.- Maradsz. Éjszakára is. A többiek meg a látogatási idő végéig. – parancsoltam be mindenkit a terembe.- Na mi van, kemény a debüt előtti munka?- próbáltam poénkodni,  de sajnos senki nem volt poénos kedvében.

- B, ez most nagyon nem vicces.

- Jaj Lulu pedig értékelhetnétek a jó kedvemet.

már nagyon hiányzott ez a 12 idióta. ♥

- Most valahogy mellőzd a poénokat humor Herold.

De valahogy nem akaródzott egész estére félretenni a tarsolyomban lévő poénokat és Suho „parancsát” mellőzve lőttem el őket, így megteremtve  a hangulatot , amit a kezdeti hullaszag se tudott elrontani és az alig mozgó emberekbe kedvet öntött. Az esténk így elég mozgalmasra sikeredett és a fiúk szerintem már alig várták, hogy megszabaduljanak tőlem, következtettem a gyors elköszönési hadműveletükből.

- Mire fel ez a jókedv?- ült ágyam mellé Yeol miután Mei-en kívül mindenki elhagyta a kórtermet.

- Ha minden igaz holnap szabadulok a börtönből. –örvendeztem.  Ezután beszélgettünk még egy kicsit,de láttam, hogy Chanyeol már mindjárt bealszik, így bemásztunk  a mostanra széttolt egyszemélyes ágyamra.

- Azért, ha lehet csöndben csináljátok. –szólt át Mei a függöny mögül nyögéseink hallatára, amit a fészkelődés és a jó pozitúráért folytatott művelet váltott ki belőlünk.

- Tudod mi nem szeretjük, ha néznek vagy hallgatnak közben minket, nem úgy, mint egyesek. - szóltam vissza egy csípőset, majd egy ’chhh’ válasz után csend telepedett a kórteremre.  Csak egy suttogást zavarta ezt meg.

- Jaljayo.- kaptam egy puszit homlokomra . miután Yeol mellkasára húzva ölelt meg.

CHANYEOL lefekvés előtti videója. :3