 |
| Rólad sem feledkeztem meg ♥ |
Nem mondhatnám ,hogy
sokat aludtam az éjjel. Igazából csak forgolódtam. Minden kis neszre
felébredtem és kirohantam a nappaliba,hátha Seiji jött haza. Persze nem így
volt. Olyan szintű bűntudatot éreztem,hogy azt nem tudom leírni. Reggel 7-kor
már talpon voltam és a nappaliban ülve,Hollyval az ölemben vártam. De hogy mire
azt már én sem tudtam.
- Látom te sem tudsz aludni. –hallottam meg az ismerős hangot a hátam mögül. Kio mosolyogva telepedett le mellém és átkarolta a vállamat.
- Hát nem…Kio ez az egész az én hibám. Ha nem pofozom meg akkor…
- Állj! A helyedben én is ezt csináltam volna azok után,amiket a fejedhez vágott.
- Azért én is mondtam egy-két dolgot. – sóhajtottam.
- De te teljesen jogosan. Jajj Seo,te is tudod,hogy milyen Seiji. Túl hamar felkapja a vizet és soha sem gondolkodik mielőtt beszél. De meg fog békélni és visszajön. Most csak kitombolja magát aztán lenyugszik és kiskutya szemekkel bocsánatot kér. – mosolygott a mellettem ülő.
- Szeretnék hinni neked,csak hogy éppen az a bajom,hogy tudom milyen. És itt most a múltbéli dolgaira gondolok. Amit mindenki szeretne inkább elfelejteni….élükön Seijivel. – néztem Kio-ra. Láttam a szemében,hogy tudja mire gondolok.
- Mindegy. Felejtsd el. Nem tenné meg megint magával….ugye? – néztem aggódva japán barátom szemébe.
- Nagyon remélem,hogy nem. De ezt Mia előtt ne említsd meg. Tudod,hogy milyen nehezen viselte legutóbb is mikor….
- Hogy mit viseltem nehezen? – hallottuk meg említett barátnőnk hangját.
- Őőő azt mikor Seo távol volt. – vágta ki magát gyorsan Kio,de Mia-t nem volt ilyen könnyű átverni.
- Aha,persze. Na avassatok be. Úgyse tudok aludni az idegtől . –huppant le mellénk.
- Csak….arról beszéltünk mikor Seijinek legutóbb gondjai voltak bizonyos…szerekkel. – kezdtem bele.
- NEM. Nem gondolhatjátok,hogy megint megtenné. Az csak azért volt,mert rossz társaságba keveredett és mert a szüleivel sem volt jó a viszonya. Jó,igaz,hogy velük megint rossz,de… - kezdte,de az arcomat látva elhallgatott. Kérdően váltogattam a tekintetem kettőjük között.
- Seiji megint nincs jóban a szüleivel? És ezt mégis mikor akartátok elmondani nekem? – csattantam fel.
- Seiji nem akarta,hogy elmondjuk. Nem akarta,hogy idegeskedj….hiszen tudod,hogy milyen. – szólalt meg Kio.
- Hát most már tudni akarom . Miért romlott meg megint a viszonyuk?
- Látom te sem tudsz aludni. –hallottam meg az ismerős hangot a hátam mögül. Kio mosolyogva telepedett le mellém és átkarolta a vállamat.
- Hát nem…Kio ez az egész az én hibám. Ha nem pofozom meg akkor…
- Állj! A helyedben én is ezt csináltam volna azok után,amiket a fejedhez vágott.
- Azért én is mondtam egy-két dolgot. – sóhajtottam.
- De te teljesen jogosan. Jajj Seo,te is tudod,hogy milyen Seiji. Túl hamar felkapja a vizet és soha sem gondolkodik mielőtt beszél. De meg fog békélni és visszajön. Most csak kitombolja magát aztán lenyugszik és kiskutya szemekkel bocsánatot kér. – mosolygott a mellettem ülő.
- Szeretnék hinni neked,csak hogy éppen az a bajom,hogy tudom milyen. És itt most a múltbéli dolgaira gondolok. Amit mindenki szeretne inkább elfelejteni….élükön Seijivel. – néztem Kio-ra. Láttam a szemében,hogy tudja mire gondolok.
- Mindegy. Felejtsd el. Nem tenné meg megint magával….ugye? – néztem aggódva japán barátom szemébe.
- Nagyon remélem,hogy nem. De ezt Mia előtt ne említsd meg. Tudod,hogy milyen nehezen viselte legutóbb is mikor….
- Hogy mit viseltem nehezen? – hallottuk meg említett barátnőnk hangját.
- Őőő azt mikor Seo távol volt. – vágta ki magát gyorsan Kio,de Mia-t nem volt ilyen könnyű átverni.
- Aha,persze. Na avassatok be. Úgyse tudok aludni az idegtől . –huppant le mellénk.
- Csak….arról beszéltünk mikor Seijinek legutóbb gondjai voltak bizonyos…szerekkel. – kezdtem bele.
- NEM. Nem gondolhatjátok,hogy megint megtenné. Az csak azért volt,mert rossz társaságba keveredett és mert a szüleivel sem volt jó a viszonya. Jó,igaz,hogy velük megint rossz,de… - kezdte,de az arcomat látva elhallgatott. Kérdően váltogattam a tekintetem kettőjük között.
- Seiji megint nincs jóban a szüleivel? És ezt mégis mikor akartátok elmondani nekem? – csattantam fel.
- Seiji nem akarta,hogy elmondjuk. Nem akarta,hogy idegeskedj….hiszen tudod,hogy milyen. – szólalt meg Kio.
- Hát most már tudni akarom . Miért romlott meg megint a viszonyuk?
-
Mert
nem amerikába ment jogot tanulni,hanem a divat suliba Kio-val. Tudod,hogy régen
is mindig ebből voltak konfliktusaik .- felelte Mia.
- Igen,de azt hittem ,hogy azt már régen megbeszélték. A szülei elfogadták a döntését,nem? – kérdeztem. Mia és Kio csak bámulták a földet.
- Hahó? Mit nem mondotok el? – csattantam fel.
- Hát…izéé…. kiderült,hogy egy ideig host volt és ez kiverte a biztosítékot. – szólalt meg végül Kio.
- HOST VOLT? Ez az alatt a fél év alatt történt,mikor eljöttem? – nem hittem a fülemnek.
- Igen. Nagyon kivolt a szülei miatt,mert konkrétan mindenbe beleszóltak. Egyáltalán nem fogadták el,hogy a divat érdekli és ,hogy abban a szakirányban akar továbbtanulni. Azt mondták,hogy azt hitték meg gondolja magát és,hogy az csak egy tini kori fellángolás volt. A háta mögött beadták a jelentkezését arra az amerikai egyetemre és a japán jelentkezését visszamondatták. – mesélte Kio.
- Te jó isten! És ez,hogy derült ki?
- Október közepén bementünk az egyetemre megnézni,hogy mennyi pontot értünk el a felvételi ponthatárhoz képest. Mindkettőnk neve ott volt a listán és mindkettőnket fel is vettek. Csakhogy Seiji neve át volt húzva….persze innentől már tiszta volt a kép. A többit gondolom sejted. Hatalmas balhé lett belőle. Seiji őrjöngött,a szülei még inkább. Nem bírták elfogadni a döntését. Állandóan a bátyjával jöttek. Hogy ő belőle sikeres ügyvéd lett és Seiji-re is ez a jövő vár. Persze ő sohasem kért belőle,de ezt pont neked nem kell magyaráznom. Végül egy hónapba telt mire nagy nehezen elértük,hogy Seiji „cancel”-jét töröljék és hivatalosan is felvegyék az egyetemre. A szülei ezek után nem igazán beszéltek vele. – folytatta Kio.
- Húúú. Hát ez….ezt komolyan nem mondtátok el nekem??? De mi ez a host dolog?
- A szülei novemberben bejelentették,hogy csak akkor lakhat otthon,hogy ha dolgozni kezd. Minden támogatását megvonták….és hát ő dolgozott is….aztán mikor kitudódott,hogy mit a szülei kitagadták. Azóta Kio-nál lakik. – fejezte be Mia a sztorit. A hallottak után 5 percig meg se tudtam szólalni. Fogalmam sem volt róla,hogy Seiji körül ennyire nincsenek rendben a dolgok. Ezek után csak még jobban aggódtam érte.
Egész nap nem mozdultunk ki. Attól féltünk,ha elmegyünk akkor Seiji megjön. Szétválni sem akartunk….szóval görcsben a gyomrunkkal ültünk otthon. Közben hívott Kai,hogy megkérdezze előkerült-e már Seiji,de neki is el kellett mondanom a rossz hírt. 10 perccel később Luhan is hasonlóképpen tett. Hírtelen csengettek. Olyan gyorsan pattantunk fel mind a hárman a kanapéról,hogy kész csoda,hogy nem borult fel. Szinte kitéptem a helyéről az ajtót. A küszöbön Rick állt , oldalán egy eszméletlen Seijivel. Kezét átvetette a vállán és nagyon idegesen nézett ránk.
- Igen,de azt hittem ,hogy azt már régen megbeszélték. A szülei elfogadták a döntését,nem? – kérdeztem. Mia és Kio csak bámulták a földet.
- Hahó? Mit nem mondotok el? – csattantam fel.
- Hát…izéé…. kiderült,hogy egy ideig host volt és ez kiverte a biztosítékot. – szólalt meg végül Kio.
- HOST VOLT? Ez az alatt a fél év alatt történt,mikor eljöttem? – nem hittem a fülemnek.
- Igen. Nagyon kivolt a szülei miatt,mert konkrétan mindenbe beleszóltak. Egyáltalán nem fogadták el,hogy a divat érdekli és ,hogy abban a szakirányban akar továbbtanulni. Azt mondták,hogy azt hitték meg gondolja magát és,hogy az csak egy tini kori fellángolás volt. A háta mögött beadták a jelentkezését arra az amerikai egyetemre és a japán jelentkezését visszamondatták. – mesélte Kio.
- Te jó isten! És ez,hogy derült ki?
- Október közepén bementünk az egyetemre megnézni,hogy mennyi pontot értünk el a felvételi ponthatárhoz képest. Mindkettőnk neve ott volt a listán és mindkettőnket fel is vettek. Csakhogy Seiji neve át volt húzva….persze innentől már tiszta volt a kép. A többit gondolom sejted. Hatalmas balhé lett belőle. Seiji őrjöngött,a szülei még inkább. Nem bírták elfogadni a döntését. Állandóan a bátyjával jöttek. Hogy ő belőle sikeres ügyvéd lett és Seiji-re is ez a jövő vár. Persze ő sohasem kért belőle,de ezt pont neked nem kell magyaráznom. Végül egy hónapba telt mire nagy nehezen elértük,hogy Seiji „cancel”-jét töröljék és hivatalosan is felvegyék az egyetemre. A szülei ezek után nem igazán beszéltek vele. – folytatta Kio.
- Húúú. Hát ez….ezt komolyan nem mondtátok el nekem??? De mi ez a host dolog?
- A szülei novemberben bejelentették,hogy csak akkor lakhat otthon,hogy ha dolgozni kezd. Minden támogatását megvonták….és hát ő dolgozott is….aztán mikor kitudódott,hogy mit a szülei kitagadták. Azóta Kio-nál lakik. – fejezte be Mia a sztorit. A hallottak után 5 percig meg se tudtam szólalni. Fogalmam sem volt róla,hogy Seiji körül ennyire nincsenek rendben a dolgok. Ezek után csak még jobban aggódtam érte.
Egész nap nem mozdultunk ki. Attól féltünk,ha elmegyünk akkor Seiji megjön. Szétválni sem akartunk….szóval görcsben a gyomrunkkal ültünk otthon. Közben hívott Kai,hogy megkérdezze előkerült-e már Seiji,de neki is el kellett mondanom a rossz hírt. 10 perccel később Luhan is hasonlóképpen tett. Hírtelen csengettek. Olyan gyorsan pattantunk fel mind a hárman a kanapéról,hogy kész csoda,hogy nem borult fel. Szinte kitéptem a helyéről az ajtót. A küszöbön Rick állt , oldalán egy eszméletlen Seijivel. Kezét átvetette a vállán és nagyon idegesen nézett ránk.
- Reméltem ti tudjátok rá a választ. Az egyik bár mosdójában találtam rá….nem éppen jó állapotban. – mutatta felénk a karhajlata belső felét. A szám elé kaptam a kezem. Seiji kezén több kisebb véraláfutás volt,amik egyértelmű jelei annak,ha valaki szúrja magát. Tudom,mert láttam már ilyet….ugyanezen a karon.
- Hozd be gyorsan. Fektessük a kanapéra. – csattant fel Kio, Seiji másik élettelen kezét áttéve a vállán. Eloldalaztak a kanapéig ,majd rátették. Mia úgy szorította a kezem,hogy már alig éreztem.
- Srácok. Nekem mennem kell dolgozni,mert már fél órája elkezdődött a műszakom. De nem hagyhattam a wc-ben. Lehet,hogy kórházba kéne vinni. Szerintem ez egy elég erős túladagolás és meg is halhat. – szólalt meg Rick.
- Nem. Nem vihetjük kórházba. Akkor lehet,hogy börtönbe kerül. Meg kell várnunk amíg magához tér és… - kezdte Mia, de Seiji halk nyöszörgése félbeszakította. Mind a négyen odafordultunk. Nem nyitotta ki a szemét,de egy kicsit megmozdult.
- Oké,ti tudjátok. Reggel benézek,oké. Aggódóm érte. – indult el az ajtó felé Rick.
- Oké haver. És ezer köszönet. – kísérte ki Kio. Mi Miaval a kanapé mellett térdeltünk. Én Seiji kezét szorongattam.
- Kérlek ébredj fel és legyél jól. Annyira idióta vagy Seiji. Annyira idióta vagy. – suttogtam a könnyeimmel küszködve.
- Seiji erős,Seo. Minden rendben lesz. – ölelte át a derekamat Mia.
- Srácok…ha 10 percen belül nem ébred fel én hívom a mentőket. – jött vissza Kiosuke.
- Én annyira tudtam,hogy ez lesz. – csattantam fel.
- Nem gondoltam,hogy megint ilyen barom lesz és a droghoz nyúl. A rohadt életbe. – csapott az asztalra Kio.
- Olyan,mint egy hülye gyerek…néha elgondolkozom azon,hogy van-e agy a koponyájában. – ült le mellénk.
- h..hé…vigyázz a szádra idióta….- szólalt meg hírtelen Seiji nagyon erőtlenül.
- SEIJI! –csattantunk fel mind a hárman.
- N..ne ordítsatok már széthasad a fejem….
- Meg is érdemled. Még is mi a fenét képzeltél? Meg akartad ölni magad? – kelt ki magából Mia.
- Benne volt a pakliban. De itt vagyok,nem? – fordult felénk.
- Te idióta barom. Soha többet ne csinálj ilyet,érted? – vágta oldalba Kio gyengéden.
- Nem gondoltam,hogy bárkinek is hiányoznék,ha elpatkolnék…azok után amiket mondtam…. – suttogta.
- Te ezt komolyan gondolod? KOMOLYAN GONDOLOD? – Mia már szinte ordított.
- Basszus Mia…ne visíts már. – csukta be a szemét Seiji.
- Egy csapat vagyunk,nem? Szóval meg se forduljon a fejedben,hogy itt hagysz minket. Tudjuk,hogy milyen ütődött fasz vagy néha,szóval a tegnapi incidenst….felejtsük el,jó? – néztem rá.
- Komolyan Seo? De igazad volt….egy bunkó idióta voltam veled…és nem csak tegnap.
- Komolyan Seiji. Túl fontos vagy ahhoz,hogy emiatt lemondjak rólad. – öleltem át. Mikor a karjához értem felszisszent.
- De erről még beszélnünk kell. – mutattam a véraláfutásokra.
- Aaaaa tudtam,hogy nem úszom meg. – forgatta a szemét.
- De nem ám….és nem csak erről. Tudom,hogy mi történt miután eljöttem Tokyo-ból . – tettem karba a kezem.
- Húú. Egy éjszakára megyek el és az összes titkom kiderül . – mosolyodott el.
Mind
a négyen nagyon sokáig beszélgettünk. Seijin tényleg láttam,hogy őszintén
 |
| Seiji&Kio még japánban ♥ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése