-Hali csipetcsapat! - megyek be.
-Szia, hát Te? - néz rám Luhan.
-Kaja? - emelem fel a három szatyrot. Na két másodperc se kellett, már üres volt a kezem.
-Köszi Yun! - mosolygott rám Suho.
-Szóra se érdemes. Amúgy Jongin miatt jöttem, hol van? - kérdem.
-Eggyel fentebb van, szólót tanul. - mondja Chanyeol. Bólintok, és már mentem is fel hozzá.
Tényleg épp táncolt. A zene kicsit túl hangos volt, ettől észre se vette, hogy bent vagyok, így letelepedtem az egyik tükör elé, háttal dőltem neki, magam mellé raktam a szatyrot, a táskám, és azt kezdtem el nézni ahogy táncol.
Olyan jó mozgása, és amikor táncol, teljesen máshol jár. Ilyenkor tényleg Kai. Kai olyan neki, mint egy bástya, védi, mert erős, karizmatikus, dögös, süt minden részéről a szexualitás. De amikor rám néz -mint most-, és elmosolyodik, már Jongin. Néha ha elmosolyodik, ha nem lenne füle tuti körbe érné a fejét a szája. Lentebb húzta a zenét, és megforditotta a sapkát magán, és hozzám fordult.
-Régóta vagy itt? - siett hozzám.
-Úgy hét - nyolc perce? - mosolyogva vettem magamhoz a szatyrot. -Bibimpa, és Chacchamyon. - nyujtom neki a két dobozt, leült elém, és elvette öket
-Te ettél már? - gombolja ki az ingét, és megláttam az eljegyzési gyűrűt amit nekem adott. Ott volt egy ezüst nyakláncon, a nyakában.
-Nammal még otthon. - hajtottam le a fejem, hogy elvegyem a kanálat és a pálcikát, addig Ő levette az inget, és atlétában ült.
-Akkor jó. Milyen napod volt? - kezd el enni.
-Gyors. - vonok vállat.
-Baj van? - hajol előre, hogy lássa az arcom.
-Nem. Nincs. - néztem rá, fejem oldalra billentve mosolyogtam.
-Hát akkor? - olyan erősen szugerált, hogy kis híján megcsókoltam. Nagyon de nagyon hiányzik, de Én most Donghoon-nal vagyok.
-Csak azt hittem minimum egy év kell ahhoz, hogy újra úgy nézzek rád mint az előtt, hogy járni kezdtünk. - hajtom le a fejem.
-Oh... hát Én pedig azt hittem egy életen át utálni fogsz. - sóhajtott.
-Nem utállak, már, de csalódtam. Nálam nem kaptad meg azt amire vágytál és ezt mástól kérted. Ahelyett, hogy tőlem kérd. - vontam vállat.
-Tőled kérni kell a szexet? - kérdi, hallottam, hogy mosolygós a hangja ezért felnéztem.
-Nem pont kérni... - rázom a fejem aztán felsóhajtottam, fejem pedig az üvegnek döntöttem. -Neked nem kérni kellett volna, hanem megfogni és bevinni a szobába, hidd el, nem ellenkeztem volna. - mondom.
-De Te akkor...
-Igen, beteg voltam de amikor a kis csajjal jöttél össze már itthon voltam... - néztem rá hunyorogva. -Amikor kórházban voltam, azért egy pillanatra se haragudtam amikor mással voltál, mert akkor úgy voltam vele, hogy lehet meghalok. - vontam vállat.
-Oké, felfogtam - mondja.
-Hülye! - csapom homlokon.
-Ezt most miért? - fogja a homlokát.
-Mert nem csak festett szőke vagy de agyilag is az vagy! - mondom, mire elnevette magát.
-Ha Te mondod. - dőlt el nevetve. Elmosolyodtam, és oldalra billentettem a fejem. -Mi az? - tolja fel magát mosolyogva.
-Egyél. - adom oda neki a pálcikákat.
Elvette, és felegyenesedve enni kezdett, közben folyamatosan beszélt, mintha ezer éve haverok lennénk, a jó pedig az benne, hogy jól esett. Újra az a régi hangulat volt köztünk mint amikor kezdtünk barátkozni. Ő elmondta mi bántja, Én pedig meghallgattam és tanácsot adtam neki. Vagy teljesen semleges témáról kezdett beszélni. Pár percig elhallgatott amíg ivott, addig elővettem a mobilom, hogy megnézzem jött e sms, vagy hívtak e, de csak Jun írt, hogy este jön át Chaerin. Mosolyogva írtam vissza, hogy ideje, olyan rég láttam már.
-Hallottad már a Decemberi varázs számunkat? - szólal meg hirtelen, Én pedig felnéztem.
-Persze. Mindig elpityergek a szöveg miatt. - mondom.
-Én is szívesen visszafordítanám az időt, hogy újra veled legyek...
-Jongin... - sóhajtottam
-Komolyan beszélek. - lerakta a dobozt és teljesen hozzám jött, ott térdelt előttem, csak pár centire volt tőlem az arca.
-Nem fogom ismételni magam Jongin. - nézek a szemeibe.
-Hiányzol... - fogja meg a kezem.
-Ne most akarj lelkizni! Barátom van... - fordítom el a fejem -És nem vagyok olyan aki megcsalja a párját - teszem hozzá.
-Yun... - leheletét a nyakamon érzem, amitől egy picit megremegek.
Végül megérzem az ajkát a nyakamon és teljesen elgyengülve hagyom, hogy magához húzva csókokkal borítsa be a nyakam, és egyik keze pedig a póló alatt a mellem simogassa. Nem csókolt meg, de ez is nagy hatással volt rám. Telefonom csöngése hozz vissza a valóságba, azonnal kimásztam Jongin öléből, és kikotortam a táskából a nem rég visszarakott készüléket.
Donghoon neve állt a kijelzőn. Hatalmasat sóhajtva vettem fel.
-Szia. - szól bele vidáman.
-Hát Te maszat! Egész nap nem hívsz? - mondom szigorú hangon. Elnevette magát, Én pedig elmosolyodtam. -De amúgy neked is szia. Mi a helyzet? - kezdek pakolni vissza mindent amit kiszedtem most.
-Nem sok, nem rég végeztem, és Te voltál az első gondolatom, így fogtam a telefont, és felhívtalak. Hol vagy?
-SM házban. Hoztam enni a fiúknak. Mindjárt indulok, vegyelek fel valahol? - állok fel, ki akartam indulni de Jongin megfogta a karom.
-Várj meg inkább az SM előtt, ott leszállok a buszról. - mondja.
-Akkor siess, kint várni foglak! - mondom és lerakom. -Mit akarsz? - nézek Jonginra.
-Folytatni. - mondja.
-Bocs, ide jön Donghoon, lent fogom várni. - veszem el a karom.
-Soyun... - lép hozzám és megfogja az arcom, meg akart csókolni de elhúztam a fejem.
-Légy jó fiú Jongin és szedj fel más csajt. - paskolom meg az arcát és otthagyom.
Kint a kocsinak dőlve felhívtam Minseokot, hogy megyek haza, csak megvárom Hoont, ki is nézet az ablakon, Én pedig felintettem neki. Aztán láttam, hogy közeledik Donghoon, így elköszöntem Seokitól, és leraktam. Hatalmas mosollyal az arcán állt meg előttem Hoon.
 |
| Imádom a mosolyát~ |
-Szia. - hülye vigyora miatt elnevettem magam.
-Szia szép fiú. Elvihet a csúnya rossz néni valahová? - ajkam beharapva néztem fel rá, mert ugyan úgy a kocsinak dőlve voltam. Egyik kezét a kocsira rakta, és közelebb hajolt.
-Csúnya rossz néni, bárhová elvihet. - mondja Én pedig elnevettem magam, és nyakam kicsit kinyújtva megcsókolom.
-Milyen napod volt? - állok meg rendesen, és megigazítom az inget rajta.
-Fárasztó! - sóhajtott.
-Na gyere, otthon van kaja, meg kicsit kettesben is tudunk lenni, mert Nam dolgozik, Jun pedig csak este hatra jön haza. - veszem ki a kulcsot a táskából.
-Oké. - kaptam egy puszit és átszaladt a másik oldalra már be is ült mire inditottam a kocsit.
Hát, az történt, hogy otthon, ettünk, aztán befoglalva a kanapét filmet kezdtünk nézni, amiből az lett, hogy a szobámban végeztük, mert túl csábító volt ahogy a nyakam cirógatta, és közben meg is csókolt néha. Kérem szépen, hónapok óta nem volt senkim, mármint Úgy senkim, mert ugye egy két dolog közbe jött. Hát ezt elég szépen be lett pótolva szegény fiún. Be is aludtam vele együtt. Annyira elfáradtunk.
Arra keltem, hogy beszél valakivel. Jó álmos hangon, biztos akkor kelt Ő is.
-Ki volt az? - bújtam hozzá.
-Yemin. Elfelejtettem szólni neki, hogy nem megyek haza. - lerakta a mobilt, és átkarolta a vállam, állát pedig a fejemre rakta.
-Nem is volt időd szólni. - kuncogtam.
-Ez igaz. - ő is elkuncogta magát, és megpuszilt. -Ah, fáj minden részem. - sóhajtott. Elnevettem magam.
-Sajnálom. - arcom a nyakába furtam. -De vald be, hogy élvezted. - néztem rá.
-Na az már tuti, hogy élveztem. - vigyorgott.
-Akkor jó. Csúnya rossz néni tanít még pár dolgot ha szeretnéd! - hátára toltam és ráültem a csípőjére, annyi menet után, ugyan úgy harcra kész volt már most.
-Nagyon szeretném... - felült, derekam átkarolva vadul csókolt meg.
Nem semmi ez a fiú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése