Min- My world is upside down

Olyan sok minden történt,mióta legutóbb jelentkeztem,hogy nehéz lenne részletesen elmondani,ezért csak gyorsan összefoglalom:
Anyám felhívott ( igen,felhívott !!),hogy elmondja: átrakták a gálasorozatot nyár elejére. Úgy látszik mégsem most indulok világkörüli útra.

B ismét kórházban van, Soyun és Kai… nos én már nem is tudom követni a kapcsolatukat, Mei pedig… terhes lett,majd elvetélt… igen. Írnám,hogy „nagyon sajnálom”,de szerintem ez nem foglalná össze megfelelően azt,amit valójában érzek/érez. Voltam bent nála,de nem volt valami beszédes kedvében. Meg tudom érteni.
Xiumint elhívtam vacsorázni a szülinapja alkalmából,ami elég viccesre sikerült,mert másnap a fanoldalak tele voltak azzal,hogy összejöttünk. Szerencsére elcsitultak a kedélyek.
Sehunnal a parti óta változatlanul nem beszélünk. A srácok persze mindent elkövetnek,hogy kibékítsenek,de,ha mindkét fél ilyen makacs,akkor nem sok esély van rá. Baekhyun egyfolytában felhív a dormba,hogy filmezzünk,beszéljünk stb… múltkor igent mondtam. Sehun ahogy meglátott,elment otthonról. Szóval ilyen most a kapcsolatunk. Azóta nem jártam a dormban,bármennyire is könyörögnek a srácok. Remélem azért megértik. Tudom,hogy ez egyáltalán nem megoldás,de Sehun az,aki gyerekesen viselkedik. Azt hittem,hogy ő is meg akarja beszélni. Ezek szerint nem.
Apám felhívott,hogy elmondja mikor kezdődik a turnéja. Nem volt nagyon tartalmas beszélgetés. Nem tudom egyelőre hova tenni ezt a hirtelen érdeklődését irántam. Őszintén szólva nem is nagyon foglalkozom vele.
Yesung mostanában egészen belejött a hívogatásomba… nem hiszem,hogy szokott pletyka oldalakat olvasni ( és azt is remélem,hogy egy pletykaoldal sem kreált egy jó kis sztorit Sehunból és belőlem). Szóval,lehet,hogy azt hiszi megpuhultam vagy ilyesmi…hát téved.
C.A.P-ék nemrég kezdték a turnéjukat. Remélem minden oké velük.
Henry végzett a Real Man forgatásával és bátran kijelenthetem,hogy rengeteg tapasztalatot szerzett. Büszke vagyok rá.
Mostanában egyre jobban megszaporodtak körülöttem/körülöttünk a rajongók. Ez elég furán hangozhat,de az oppák barátnői nekik híres emberek. Minden esetre kezd egy picit idegesítő lenni,hogy néha nem bírok normálisan kimenni a lakásomból. Lehet,hogy el kéne költöznöm. Bár,szerintem az se segítene sokat.

Ma pedig Seoval találkoztam. Beszélgettünk,elpanaszoltam neki Sehunt,ő is mesélt,egyszóval csajos megbeszélést folytattunk. Időközben realizáltam magamban,hogy hamarosan itt van Sehun születésnapja. Fogalmam sincs,hogy mit csináljak. L.Joe is felhívott,hogy menjek el megnézni őket L.A.-be. Igazság szerint lenne kedvem hozzá,de nem tudom,hogy mennyire jó ötlet most elutaznom. Bár csak két napról lenne szó,úgyhogy szerintem el fogok menni. Apámnak max nem szólok róla. Úgy is turnén van.
 
A nap további részét pedig otthon kívántam tölteni egy doboz epres jégkrém társaságában. Ez az ötletem kb. 5 percig működött,mert ahogy elhelyezkedtem a kanapén megcsörrent a telefonom Taemin nevével a kijelzőn. Szóval a mai napom/estém programja a következő volt: elmenni a parkba Taeminnel.
Kivételesen gyalog mentem. A levegő egész kellemes volt. Eszembe jutott,hogy motorral is mehetnék,de túlságosan is Hunniera gondoltam volna közben,úgyhogy a lábbusz mellett döntöttem.
- Szia Min.- állt fel a padról egy mosolygós Taeminnie.
- Szia te szépfiú. –vigyorogtam,majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Itt maradjunk,vagy beüljünk valahová?
- Nekem mindegy. Itt is jó. Most már nincs olyan hideg .- ültem le,nyomatékosítva a döntésem. Minnie ugyanígy tett.
- Oké. Akkor mesélj egy kicsit. Mindent tudni akarok.- dörzsölte össze a tenyerét. Elmosolyodtam,majd belekezdtem a mesélésbe. Nagyjából elmeséltem a szilveszteremet,majd rögtön rátértem Sehunra…
- Szóval akkor most ti… szakítottatok? –kérdezte óvatosan. Bólintottam.
- Nagyon úgy néz ki. Kimondani ugyan nem mondtuk ki,de… igen,szakítottunk. – sóhajtottam,a ruhám ujját csavargatva.
- Oh…. sajnálom Min. Tényleg. Sehun nem érdemel meg téged. Komolyan mondom nem normális az a srác.

mikor Seo fényképészt játszik :p

    - Mindegy,hagyjuk is. Most viszont mesélj te. – fordultam felé.
- Hát nagyon nem tudok mit mesélni. Nem sokára vége van a turnénknak,nem sokára kezdődik a másik. Szóval nagyon semmire nincs időm mostanában. Kivéve persze rád. Rád mindig van.- kacsintott.-  oh és a többiek puszilnak. –mosolygott.
- Én is őket. Hát,akkor nem unatkozol. – pislogtam rá. Ő csak tovább mosolygott,karját átvetve a vállamon.
- Hát nem. – válaszolt a szemembe nézve. Kissé furcsa szituáció volt. Régóta ismertem már Taemint,nagyon jóban voltunk,de most úgy éreztem,mintha…
- Min mondtam már,hogy milyen szép vagy ma ? – hajolt közelebb hozzám.
- Öhmm..még nem..- válaszoltam szaggatottan. Kezdtem egyre furcsábban érezni magam. Ő kisimított egy hajtincset az arcomból. Még mindig egymást néztük. Taemin arca és…ajkai vészesen közeledtek felém. Az agyam mintha kikapcsolt volna,el akartam fordulni,de a testem nem engedelmeskedett. Csak bámultam rá,ő pedig egyszer rám egyszer pedig a számra vetette a tekintetét. Keze a nyakamra vándorolt,gyengéden közelebb húzva magához,másik kezével a vállamat simogatta. Mikor már csak 1-2 cm választotta el ajkainkat egymástól …. elfordítottam a fejem.
- Ezt nem kéne. – simítottam ki még egy tincset az arcomból.
- Igen. Bocsánat,nem tudom,hogy mi volt ez az előbb. Ne haragudj. – dadogta,kezét még mindig a vállamon nyugtatva.
- S-semmi gond,de én most haza megyek. Majd még beszélünk. Szia .- álltam fel,egy puszit nyomva az arcára.
- Min ! – kiabálta ,de nem jött utánam. Rettenetesen furcsán éreztem magam. Nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Miközben kifelé siettem a parkból észrevettem néhány kuncogó lányt az egyik fa mögött,telefonnal a kezükben. Nem nagyon volt időm felmérni a helyzetet. Nagyon remélem,hogy nem lesz belőle/belőlük gondunk később.

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Már kezdtem megszokni.
- Szia Minnie.
- Szia Baek. Valami baj van ?
- Nem. Miért lenne ? Nem hívhatlak fel ? Csak azt akartam kérdezni,hogy jövő héten nem akarsz itt aludni ? Mert akkor végre lenne időm. Most nagyon el vagyunk havazva,tudod.
- Hááát.. Nem akarsz inkább te itt aludni?
- Jaj Minnie ne csináld már. Nem kell beszélned vele,ha nem akarsz. Nem is kell összefutnod vele. De a srácoknak is nagyon hiányzol,már szinte könyörögtek,hogy hívjalak fel. Kérlek. Jól elleszünk. Kérlek drága kedves,édes Minnieee.
- Jó,jó, átmegyek.
- Tényleg? Imádlak ! Most le kell tennem. Ébredezz. Puszi,szeretleeek.
- Én is téged.- nyomtam ki álmosan a mobilt. Időközben jött két smsem. Az egyik Taemintől: „ Szia. Ne haragudj a tegnapi miatt. Amint lesz időm felhívlak. Remélem tudunk találkozni. Remélem nem vagy nagyon mérges. puszi.”
Nem nagyon tudtam,hogy mit írjak vissza,ezért csak ennyit pötyögtem be : „ Hát nem mondom,hogy nem lepődtem meg,de nem haragszom. Oké,várom a hívásod. Puszi.”
A másik pedig Captől: „Szia hercegnő. Fogalmam sincs,hogy most hány óra van ott,de,ha jók az érzékeim,akkor reggel lehet. Vagyis te ott a jövőben. Kapsz 5 órát,hogy összekészülj aztán irány a reptér és repülj ide hozzánk. Ha ügyes vagy akkor pont akkorra fogsz ideérni,mint amennyi idő most ott van. Lehet,hogy ez a mondat nem volt értelmes,de annyi baj legyen. Dobj egy sms-t,ha a LAX-en vagy. További szép napot,váruuuuunk.”
Azt hiszem eldőlt: megyek L.A.-be.
Összeszedtem a legfontosabb dolgaimat,pár ruhát,az irataimat,útlevelet,fényképezőt,töltőt,kozmetikai cuccokat és a többi szokásos dolgot,felhívtam a repteret,hogy lefoglaljak egy jegyet a délutáni gépre. Egy óra alatt kész lettem. Kómásan dőltem le a kanapéra. Néha eszembe jut,hogy nem vagyok normális. Persze nem rossz értelemben. És nem is jóban. Egyszerűen csak olyan „Minesen” nem vagyok 100as. De nem különösebben zavart. Jelenleg az életem kész káosz,úgyhogy mit számít egy vagy két nap L.A.-ben ?

Délután felhívott Henry,hogy jövő héten fussunk össze, 10 percre rá pedig GD tette ugyan ezt. Úgy látszik ma sok mindenkinek hiányzom. A gépem 2:45-kor indult,úgyhogy volt még 1 és fél órám. Abból kb fél órát számoltam az odaérkezésre és a becsekkolásra,úgyhogy a maradék egy órámban felhívtam YeMint,hogy valamikor fussunk össze beszélni. Már nagyon hiányzott egy kis csajos beszélgetés a főnökasszonyommal. A maradék időben pedig … tvt néztem. Vagyis inkább csak eltereltem a figyelmemet a gondjaimról.

Tulajdonképpen csak a repülőn ülve tudatosult bennem,hogy elutazom egy másik földrészre…megint,anélkül, hogy bárkinek is szólnék róla. Most már mindegy.
Az út felét végig aludtam,a másik felét pedig zenehallgatással töltöttem.
Miután leszálltunk,és átvettem a csomagomat,felhívtam Minsoo-t a váróban. Azt mondta már itt van kint a parkolóban.
Furcsa volt megint itt lenni. Furcsa volt ilyen közel lenni apához… még ha ő nem is volt éppen Los Angelesben.

- Miiiiin. –rohant felém CAP,amint meglátott. Mögötte ott voltak a többiek is,a managerrel és egy fekete jippel egyetemben.
 - Szia Minsoo. Nekem is hiányoztál. – nevettem,miközben Cap felkapott és megpörgetett.
- Ó,hát azt tudom. –kacsintott.- Tudtam,hogy eljössz. Wááá annyira boldog vagyok. –fogta meg a bőröndöm,majd szinte ugrálva visszaindult a többiekhez.
- Min, annyira jó,hogy itt vagy. – ölelt magához Chunji.
- Látjátok,mondtam,hogy van köztük valami. Látod L.Joe,ha most szőke lennél.- bökdöste
meg az imént említett személyt. - Idióta .-forgattam a fejem, miután kiváltam Niel,Ricky és Changjo öleléséből.
- Ne figyelj rá. Szerintem napszúrást kapott. Örülök,hogy eljöttél. –lépett felém mosolyogva L.Joe,majd gondolkodás nélkül megölelt. A szívem hevesebben kezdett verni az enyhe meglepettségtől,de reméltem,hogy nem vette észre.
-Na,ha abba hagytátok, akkor szerintem indulhatunk is. Este fellépééés. –kiabálta a fülembe Minsoo.
- Jól van, nyugi már. –fogtam meg a kezét. – Tartogasd az erőd estére.- kacsintottam.
A koncertig fennmaradt időt a parton töltöttük. Nagyon jól szórakoztunk. Páran felismerték a srácokat,de nem volt vészes. L.Joe feltűnően sokat volt a közelemben. Nem bántam,mert jó volt megint normálisan beszélni. Persze a többiek rögtön elkezdtek kombinálni. Már megszoktam. Tudott Sehunról,úgyhogy biztos lehettem benne,hogy Capnek eljárt a szája. Minden estre jól éreztem magam a srácokkal.
Eldöntöttem,hogy holnap felhívom Lucasékat.
A koncert fantasztikus volt. Az itteni rajongók nagyon energikusak,szinte hullámzott az energia,még a backstageben is. A srácok szuperek voltak,büszke voltam rájuk.
A koncert végé visszamentünk a hotelbe ( időközben beköltöztem Cap szobájába) egy kis afterpartyra. A fiúk fáradtak voltak ugyan,de még így is kibírták reggelig,alvás nélkül.
- Nagyon jóók voltatok. – kiabáltam túl a zenét.
- Köszönjük. Azért is voltunk olyan jók,mert te is ott voltál.- nyomott egy puszit az arcomra két oldalról Changjo és Ricky.
- Na ki hívta ? – karolt át hátulról Cap.
- Én. – állt fel a kanapéról L.Joe. –Min, beszélhetnénk egy kicsit? Ha megengeded.- nézett cinikusan Minsoora.
- Csak tessék.- engedett el.
Felmentünk a szobájába. A mai nap olyan volt nekem,mintha 5 perc lett volna. Olyan sok dolog történt, viszonylag rövid idő alatt,hogy úgy éreztem,csak álmodom. Nem tudom,hogy miért.

Mikor CAP fényképészt játszik :p

L.Joe felkapcsolta az éjjeliszekrényen lévő kislámpát,majd leült az ágyra. Én is így tettem.
- Szóval?- fordultam felé.
- Szóval… sajnálom,amit mondtam multkor Sehunnak a telefonba. Ha az az egész nem lett volna,akkor te és Se…
- Hé hé hé,elég. Egyáltalán nem a te hibád. Sehunnal előbb vagy utóbb úgyis ide jutottunk volna. A féltékenységre és a bizalmatlanságra nincs normális magyarázat.
- Akkor jó. De akkor is sajnálom. Biztos …rosszul érzed most magad.
- Nem,jelen pillanatban nagyon is jól érzem magam. Itt vagyok veletel L.A-ben. Mi mást kívánhatnék még? –bokszoltam bele a vállába. Ő csak mosolygott.
- Ezért szeretlek annyira Min. Mindig képes vagy mosolyogni.  – nézett a szemembe. Erős deja vu-t éreztem. – Őszintén szólva nagyon hiányoznak azok az idők,mikor még nálunk laktál és… te is nagyon hiányzol. –csúszott közelebb hozzám.

- Jó sok hülyeséget csináltunk,az biztos.
- Ne minden volt hülyeség. –kacsintott.
- Részeg vagy. –húztam fel az egyik szemöldököm.
- Lehet. De nem beszélek hülyeségeket. Nagyon szép vagy . – pislogott rám. Egyre erősebb deja vu-t éreztem. L.Joe egyre közelebb és közelebb jött. Egyik keze időközben a derekamra vándorolt. Nyeltem egy nagyot,de nem húzódtam el. Nekem is hiányzott L.Joe. Lehet,hogy azért gondoltam így,mert nem voltam már teljesen józan,de az is lehet,hogy mindvégig így éreztem. Nem tudom. Csak azt tudtam,hogy nem akarok elhúzódni. L.Joe ajkai lassan találkoztak az enyémekkel. Leírhatatlan érzés volt. Puha,mégis durva,édes,mégis keserű érzés fogott el. És még többet akartam. Nem volt épp követelőző csók,sokkal inkább … 2 évnyi felgyülemlett érzelem kifakadása. L.Joe a hajamat simogatta,másik keze a pólóm alá csúszott.
- Várj. – húzódtam el hirtelen. – Lehet,hogy ezt nem kellett volna. – az utóbbi két napban minden barátom meg akar csókolni ?

- Lehet.- válaszolt csendesen,majd ajkai ismét az enyémekre tapadtak. A világ összemosódott körülöttem. Az agyamban egyre halkabban visszhangzott egy név : Sehun.