Min- an old friend

Legszívesebben magamra húznék egy zacskót,amiért ilyen régóta nem jelentkeztem. Mentségemre szóljon,hogy eléggé pörögnek az események körülöttem ( vagy mindig ez a mentségem?). Na de  menjünk szépen sorjában.

Miután sikerült elmagyaráznom Baekhyunnak a helyzetet,és megbeszéltük,hogy megpróbálja ő is leállítani a pletykákat,haza indultam,majd felhívtam Taemint. Ő is épp úgy meg volt döbbenve,mint én.
- Figyelj,megpróbálok kitalálni valamit. Ne aggódj,az emberek nem dőlnek be az ilyesminek.
- Hát nagyon remélem,hogy igazad van. Majd még beszélünk. Szia. – bontottam a vonalat.

A hét további részében voltam bent anyámnál ( sms-t írt !! ),hogy megbeszéljük a Vogue-os gála időpontját,részleteit stb… Két hónap múlva fog kezdődni,és anyám ragaszkodik hozzá,hogy elmenjek.            Nem mondom,hogy nincs kedvem,de… na mindegy. Majd meglátjuk,hogy milyen lesz. Gondolkodtam,hogy felhozom neki apát,de inkább letettem róla.
Időközben elhaladtuk Sehun szülinapját is. Semmit nem adtam neki. Még csak fel sem köszöntöttem. Nagyon furcsa érzés volt. A srácok felhívtak,hogy menjek át,higgyem el,jó lesz stb,de nem tudtam rávenni magam. Már nem vagyunk együtt…. Nem tudom,hogy fogunk-e valaha is újra beszélni…vagy jóban lenni..Elég szar helyzet.

Luhan és Soyun szülinapjánál már más volt a helyzet. Őket természetesen felköszöntöttem. Taemin nem tudta elintézni,hogy levegyék a cikket ( Baek mondta is,hogy Sehun teljesen ki volt akadva… elég szomorú,hogy elhiszi,amit ezek a firkászok írnak.), ezért az SM-nek kellett közbelépnie és megcáfolnia a dolgokat. A cikk ugyan lekerült a netről,de sok másik új követte. Szóval sokan még mindig ott tartanak,hogy én és Taemin egy pár vagyunk. Viccesek a fanok.
A Teen Top is befejezte a turnéját és már itthon vannak. CAP már le is foglalt a hétvégére. Azt mondta meglepetése van számomra… Már előre félek.
Az egyetemen elég jó évet zártam ( egy hónappal hamarabbra tettem a vizsgáimat,így most több szabadidőm van.)

Apám és a bandája ezen a héten fog Seoulban koncertezni. Már minden jegy elkelt. Haylie-ék könyörögtek,hogy menjek el én is,mert ők is ott lesznek ( gyanítom Yesung is..) Még nem tudom.

És most térjünk vissza a jelenbe:
- Min,nem igaz,hogy nem tudtad hamarabb felvenni a telefonod .- kiabált a vonal túlsó végéről egy ideges GDragon.
-Nyilván valami okom volt rá. – feleltem cinikusan. Igazság szerint,mikor először hívott,éppen YeMinnel beszéltem,aztán,mikor vissza akartam hívni,anyám telefonált,hogy ma délután be tudok-e menni egy fontos dolog miatt ( húúúha…). Szokás szerint tömör volt és egyenes. Idézem „ És elegánsan gyere.”
- Oké,ez most mindegy. Szóval holnap este lesz egy kis..na jó nem „kis” nyárindító koncertje a YG-nek és véletlenül van egy ingyen VIP jegyem csak neked. 8-kor kezdünk. Valószínűleg előtte aludni fogok,de ha mondod a biztonságiaknak,hogy ki vagy,biztos be fognak engedni.
- Ömm.. oké,szívesen elmegyek.
- Király.Ja,és Taeyang kérdezi,hogy láttad-e a Vogue-ot. Tudod,most ő van a címlapon.
- Még nem volt időm beszerezni,de ma úgy is megyek a Voguehoz,szóval kérek majd egy példányt.
- Na ennek örülni fog. Majd megmondom neki. Na most mennem kell. Pusziii.
Igazság szerint éreztem,hogy valami ilyesmi miatt hív. Nem,mintha nem örültem volna neki. Már jó régen nem találkoztunk.

Mivel anyám nem mondta pontosan,hogy mikor menjek,és most pont ráértem,ezért a Vogue felé vettem az irányt. Egy pillanatra átsiklott az agyamon,hogy motorral kéne mennem,de gyorsan elhesegettem. Igen,ez is az én hülyeségem,hogy nem bírok felülni rá a szakításunk óta… Úgyhogy kocsival mentem. Szerintem az „elegáns” jelzőnek is megfeleltem.

A székházhoz érve a recepciós rögtön fel küldött az irodába.
- Szabad. – hangzott a válasz a kopogásomra.
- Szia. –köszöntem. Ő csak bólintott, hogy miért,azt nem tudom. – Tudod,ilyenkor vissza szokás köszönni. –ültem le elé egy székre.
- Térjünk a lényegre. –tolt elém egy citromsárga mappát.

mikor modelleset játszom otthon és anyám hirtelen felhív xD
Legalább az elegáns ruha adott volt :p

-Kérlek. Nehogy megpróbálj kedves lenni. –nyitottam ki az imént említett tárgyat. Mindössze egyetlen egy papírlap volt benne,ami egy szerződésnek látszott. – Mi ez ? – néztem fel anyámra.
- Ez egy szerződés. Egy modell szerződés. Jobban mondva egy bizonyos ügynökség .- mutatott a papíron feltűntetett névre ( elég neves ügynökség volt,azt meg kell hagyni…sőt, nagyon-nagyon elirmert volt.) – felfigyelt rád. Illetve a régebbi képeidre,mikor még modellkedtél. Felvették velem a kapcsolatot. Megkérdezték akarsz-e nekik dolgozni. Igent mondtam, helyetted is. Eznekünk is jó,mert az első fotózást a Voguenak csinálják ma, és téged akarnak ennél a kampánynál is. A szerződés egyelőre 3 hónapra szól,utána persze lehet hosszabbítani. Gyorsan írd alá,aztán mehetsz a földszinti 2-es fotóterembe. Már minden ott van.
- Mégis mit képzelsz magadról,hogy helyettem döntesz ? Mikor éred fel végre ép ésszel,hogy én a lányod vagyok és nem valami kis bábu ,akit kedved szerint ide-oda rángathatsz? – vágtam az asztalra. Anya egy picit összerezzent.
- Nézd, a megkeresés egy hete érkezett. Tudtommal elég elfoglalt voltál. Na meg én is olvasok újságot… Szerintem jót tenne neked is,ha a lapok nemcsak a szerelmi botrányaidról írnának. Hivatalosan tulajdonképpen már úgy vették,hogy igent mondtál, a papír csak formaság. Ne miattam tedd meg,hanem magad miatt. Fényes jövő állhat előtted,ha ezt elfogadod. – anya összekulcsolta a kezét maga előtt. Vörös ajkain egy pillanatra sem látszott a mosoly bármilyen jele sem. Nagyot sóhajtottam. Tulajdonképpen alá akartam írni. Nem anyám miatt. Tényleg nem. Mégis ott volt bennem az érzés,hogy ,ha aláírom,azzal neki teszek szívességet. Egy kicsit még haboztam,majd elvettem az előttem heverő tollat,és aláfirkantottam a nevemet.
- Jól mondtad. Egyáltalán nem miattad csinálom… továbbá nincs szükségem arra,hogy helyettem dönts. Jó lenne,ha felfognád végre, és azt is megértenéd,hogy ez az egész most nem rólad szól. Hanem rólam. – toltam vissza a mappát felé,majd az ajtó felé indultam.
- Oh,és még valami… -fordultam vissza – apa a hétvégén itt fog koncertezni. Csak hogy tudd. – közöltem vele szárazon,majd becsaptam magam mögött az ajtót.

A fotóteremben már tényleg vártak rám. Ott volt az ügynökség igazgatója is.
- Te vagy Min,ha nem tévedek .- lépett oda hozzám. – Myung-dae vagyok. Örülök,hogy megismerhetlek,és hogy elfogadtad a szerződést .- mosolygott.
- Én köszönöm,hogy felkértek. –mosolyogtam.
- Tudom,hogy elég hirtelen jött ez az egész,természetesen mindent részletesen el fogunk magyarázni,ahogy azt kell,viszont ez a fotózás is eléggé hirtelen jött. Mivel itt vagy,ezért gondolom beleegyeztél a képek elkészítésébe.
- Igen. –bólintottam.
- Nagyszerű. Nekem most el kell mennem,mert fontos megbeszélésem lesz. A többit majd megbeszéljük később,ha bejössz az irodánkba. – nyújtotta felém a névjegy kártyáját.- LeeYung! –intett a sminkes asztalnál álló férfi felé. Ő elmosolyodott,majd csatlakozott hozzánk.
- Ő lesz a managered.
- Azt hiszem tegeződhetünk. – mosolygott rám,miközben felém nyújtotta a kezét. Miután bemutatkoztunk,és az igazgató is elment,elkezdődhetett a fotózás.
Kisminkeltek és megcsinálták a hajamat,majd a ruhák következtek. Kb. 4x kellett átöltöznöm. A téma vegyes volt. A smink visszafogottabb volt,a vörös rúzst kivéve.
Nagyon élveztem, furcsa mód eddig nem is éreztem,hogy mennyire hiányzik ez az egész.
Miután készen voltunk,a fotós oda hívott magához. Megnéztük a képeket. Mindenki nagyon elégedett volt velem. Azt mondták,hogy a képek az augusztusi Vogueban fognak szerepelni.
- Szép munka volt Min. Várom,hogy a jövőben együtt dolgozzunk. – mosolygott LeeYung,miközben a folyosón sétáltunk.
- Őszintén szólva eléggé a derült égből jött ez az egész és még nem nagyon értem,hogy mi is lesz a feladatom,de én is várom. – mosolyogtam én is.
- Biztos vagyok benne,hogy könnyen bele fogsz rázódni. Holnap felhívlak a továbbiakról ( természetesen telefonszámot cseréltünk). Szia ! – köszönt el,majd a kijárat felé indult.
Tényleg nem értettem,hogy miért pont én,mármint,hogy találtak meg… Van egy olyan érzésem,hogy anyámnak több köze van hozzá,mint azt gondolnám… Eléggé elbambulhattam,mert akkor hallottam meg,hogy valaki utánam kiabál,mikor már csak 2 méterre volt tőlem.
- Miiin! A füleden ülsz ?!- hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot.
- SeungJun ?? – fordultam meglepetten a hang irányába. – Te meg mi a francot keresel itt ? – ugrottam a nyakába.
- Itt van fotózásom,csak nem tudom melyik teremben. Ezer éve nem találkoztunk ! Még mindig fasírtban vagy anyáddal ?
- Az biztos. Háát ez egy hosszú történet,de… most miért erről akarsz beszélni ? Mesélj már,mi van veled ? – fogtam meg a kezét,majd a kanapékhoz húztam. SeungJunt akkor ismertem meg,mikor Yesungot,mert… hát történetesen legjobb barátok. Egy ügynökségnél voltak ( vagy még mindig egynél vannak?). Miután YeSung elment, nem sokkal utána valahogy vele is megszakadt a kapcsolatom,mert New Yorkba költözött. Szóval gondolhatjátok mennyire boldog voltam,mikor megláttam. Régebben még közös fotózásaink is voltak. Elmeséltem neki nagyjából,hogy mi a helyzet velem. Tényleg csak nagyjából,mert inkább rá voltam most kíváncsi.
- Hát nem vagy semmi Min. Másokkal egész életükben nem történik annyi minden,mint veled egy hét alatt. – nevetett.
- Hát ez van. Mától megint modellkedem,aztán majd meglátjuk. – vontam meg a vállam.
- Örülök neked! És együtt vagy még… öhhm… ja igen, Sehunnal ?
- Már…nem. – válaszoltam szaggatottan.
- Oh,bocsi,nem kell róla beszélnünk .- fogta meg a kezem.
- Semmi baj.
- Velem amúgy minden oké, átköltöztem LA-be az ügynökség,meg Yesung miatt… oh,tudom  ő tiltott téma.- tette a szájára a kezét szórakozottan.

hiányoztál♥

Yesung és SeungJun. A képet még én csináltam.
( Azt hittem,hogy már nincsenek róluk képek a telómon)

- Mondd nyugodtan. Nem érdekel már.

- Tényleg ? Egyáltalán nem ? Mert tudod,szerintem ő még…

-   Nem érdekel,hogy mit érez, oké ? Inkább mégse beszéljünk róla.

-Jól van bocsi. De azt tudod,hogy most hétvégén ide jön ? Fotózásunk is lesz akkor. Ezért is vagyok most Koreában.

-  Igen,tudom. Majd elkerüljük egymást. Szóval,milyen LA? –váltottam témát.

-   Nagyon szuper! Imádom. De hiszen te is tudod .- lökte meg a vállam.

 

Még beszélgettünk kicsit, megadta a mostani telefonszámát,én is az enyémet,majd megmutattam,hogy hol lesz a fotózása és elköszöntünk.

Miközben a kocsimhoz sétáltam,összegeztem az utóbbi egy hónapomat. Junnak igaza van… tényleg nem semmi,hogy mennyi minden történik velem… A telefonom csörgése zökkentett ki a merengésből.
- Igen ?- vettem fel,meg sem nézve,hogy ki az.
- Én vagyok. – hallottam meg a vonal túlsó végéről Sehun hangját.

Seo Young - The party never ends

Mia& Sun

Pár nap telt el a kórházi látogatásunk óta. Nem sok minden történt azon kívül,hogy B nálam aludt és Holly végre a pelusára pisilt…..egyszer. B-vel kibeszéltünk egy csomó dolgot és megtudtam,hogy nincsenek éppen rendben a dolgai Chanyeol-al…..  Seiji állapota is javult,de még korántsem volt jól. Igazából aggasztóan keveset mozgott. De ezt betudtuk annak,hogy majdnem meghalt egy túladagolás miatt. Ezen a héten nem sok munkám volt,mert a főnököm szabadságra ment. Igazából jól jött a kis szabadság,mert így többet lehettem Seijivel. Néha tényleg olyan volt,mint egy nagy gyerek,akinek lesni kell minden kívánságát és egy szavára ugrani. Legalábbis ő úgy gondolta. Persze olyankor Kio mindig helyre rázta. Egyik nap,mikor Kio és Mia levitték Holly-t sétálni leültem kicsit komolyabban elbeszélgetni Seijivel.
- Igazából ezt már régebb óta meg akartam kérdezni,de valahogy soha sem volt rá megfelelő alkalom. – kezdtem.
- Ajjaj,ez rosszul kezdődik. – sóhajtott japán barátom.
- Még azt se tudod mit akarok kérdezni. Szóval …. mikor host voltál… szóval akkor …. mennyi mindenbe mentél bele? – nyögtem ki.
- Arra gondolsz,hogy lefeküdtem-e valakivel? – tette fel helyettem a ki nem mondott kérdésemet. Csendben bólintottam.
- Igen. Volt rá példa. – felelte nyugodtan. Mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Tessék? Te pénzért szexeltél? – csattantam fel.
- Őőő ez a munkám része volt Seo. Ez nem egyenlő a hímkurvasággal.
- Hát számomra nem sok különbség van a kettő között. A host-oknak nem kötelező lefeküdni az ügyféllel,úgyhogy simán mondhattál volna….
- nemet? – szakított félbe.
- igen .- néztem rá.
- Mondtam is. Nem egyszer. De nagyon kellett a pénz. Tudod milyen nehéz elismerést szerezni abban a világban? De nekem sikerült. És erre büszke voltam. Én voltam az egyik legjobb host azon a helyen. És minél jobb vagy,annál többen jönnek hozzád,több pénzel. Egy  fityingem sem volt. Te nem mentél volna bele? Csak egy kicsit gondolj bele az én helyzetembe Seo. Mert te is voltál gödörben és nagyon jól tudod,hogy milyen nehéz kimászni onnan. – mondta nagyon komoly hangon. Tudtam,hogy van igazság abban,amit mond,de akkor sem akartam elhinni.
- Igen,tudom. De….miért pont host club?
- Úgy gondoltam,ha már Isten ilyen szexinek teremtett , kihasználom. – mosolygott. Én csak gyengéden oldalba vágtam.
- De nyugi, nem terveztem visszamenni oda. – nyújtotta rám a nyelvét. Hírtelen ajtócsukódást hallottunk,majd pár perc múlva egy nagyon boldog Holly ugrott fel a kanapéra és kezdte el összenyalni az arcunkat.
- Haha mi is örülünk neked kis hülye. – nevetett Seiji.
- Megjöttünk és hoztunk még valakikeeet. – kiabált Mia az előszobából. –Felálltam a kanapéról és a bejárati ajtó felé indultam, ahol japán barátaim társaságában Kai-t és Luhan-t pillantottam meg.  Se szó ,se beszéd a nyakukba ugrottam. Napok óta nem láttam egyikőjüket se és már nagyon hiányoztak.
- Héhé, óvatosan. Még szükség van ránk a táncpróbán is. – nevetett Luhan.
- Jólvanna,de ezer éve nem láttalak titeket. Az egész EXO hiányzik. – néztem rájuk.
- Mindenki üdvözöl,de mi is alig bírtunk elszabadulni Seongy. De nemsokára szervezünk valami közös programot. – puszilt meg Kai.
- Szavadon foglak. Na,gyertek beljebb. – húztam be őket a nappaliba.
- Szia Seiji. Hogy vagy? – kérdezte Luhan japánul.
- Soha jobban. – mutatta fel a hüvelykujját az említett. Mindenki leült a nappaliba.
- Seoo,arra gondoltunk Sun-nal,hogy este elmehetnénk bulizni hárman. Mert Kio bevállalta,hogy itthon marad Seijivel. Úgyis olyan régen voltunk már partizni. – szólalt meg Mia.
- Nem kell bébiszitter. – csattant fel Seiji.
- Óóó dehogynem édesem. – pusziltam meg az arcát nevetve,majd Mia felé fordultam.
- Felőlem mehetünk. – mosolyogtam rá.
- De semmi pasizás. – szólalt meg Luhan.
- Hát úgy ismered őt,mint aki megcsalna?- forgatta a fejét Kai.

                        my boys ♥

Miután a srácok elmentek rendeltünk pizzát,mert egyikünknek sem volt kedve főzni. Seiji még mindig nem igazán kívánta a kaját. Mondjuk ennyi gyógyszer mellett kész csoda,hogy egyáltalán lement a torkán valami.
- Seiji,haver. Ugye tudod,hogy ha visszamentünk japánba be kell jelentkezned az elvonóra? – szólalt meg Kio hírtelen. Seiji nem felelt,csak az asztal szélét kapargatta a körmével.
- Tudjuk,hogy nem egy leányálom,de te is tudod,hogy szükséged van a kezelésre. És mi veled leszünk. – fogta meg a kezét Mia.
- Komolyan srácok,ne kezeljetek már úgy mint valami agyilag hibbantat. Tisztában vagyok vele, anélkül is ,hogy nap mint nap elmondanátok. És már különben is jobban vagyok. Úgyhogy mindenki megnyugodhat,nem fogom kihagyni a kezelést,de szálljatok már le rólam. – állt fel az asztaltól,majd beviharzott a vendégszobába. Mia felállt,hogy utána menjen,de Kio visszahúzta.
- Hagyjad. Majd én beszélek vele. – mondta és a szoba felé indult.
- Jajj istenem Seo. Annyira aggódom Seiji-ért. Ugye nem lesz semmi baja?
- Dehogyis. Tanult ebből az esetből. Kio majd beszél vele. Minden rendben lesz. Na de hova is akartok ti ma bulizni menni Sun-nal? – fordultam barátnőm felé.
- Hát hát Sun mondta,hogy van itt pár utcányira egy nagyon menő klub. És gondoltuk benézhetnénk. Kicsit kiereszteni a fáradt gőzt. Rád férne Seo. Naaaa benne vagy? – vigyorgott rám.
- Oké. Ha a srácoknak tényleg nem baj,hogy ők nem jönnek,mehetünk. – mosolyogtam.

Éjfél körül értünk a klubba,mert előtte még el kellett mennünk Sun-hoz valami kulcs miatt. De végül is sikerült odaérnünk. Tényleg elég jó helynek tűnt. Kígyózó sor állt előtte.
- Hát srácok,szerintem itt még várhatunk egy darabig mire sorra kerülünk. – sóhajtottam.
- Basszus. – dőlt a vállamra Mia.
- Nyugi csajok. Nem hoználak olyan helyre,ahová nem éri meg bemenni. És ki mondta,hogy várnunk kell? Gyertek. – fogta kézen Sun Miát,ő pedig engem és kiváltunk a sorból,majd a bejárat felé indultunk. Az emberek szúrós pillantásokat lövelltek felénk. Sun a sor elejéhez sétált.
- Várjatok itt. – kacsintott ránk és a biztonsági őrhöz lépett. Mikor a srác meglátta barátságosan rámosolygott. Valamit beszéltek,aztán intett,hogy kövessük. Az őr arrébb húzta a kordonokat, majd egy „jó szórakozást” kíséretében a klub bejárata felé terelt. Odabent dübörgött a zene és rengeteg ember volt. A terem végében kialakított színpadon 2 DJ srác keverte a zenét,mindkettő félmeztelen volt,elég sok tetkóval tarkítva. Mia megszorította a kezem.
- Már most imádom ezt a helyet. – kiabálta túl a zenét. Én csak egyetértően bólintottam.
- Csajok,szólok a srácoknak,hogy megjött a váltás. – karolt át hátulról Sun mindkettőnket.
- Váltás? Te itt dolgozol? – fordult felé Mia.
- Tegnaptól igen. Számíts rá,hogy felrángatlak a DJ pulthoz baby. – csókolta meg Miát és a tömeg felé indult,majd pár perccel később már a többi DJ-vel állt a színpadon,ugyancsak félmeztelenül.
- Gyere már Seo! Még soha sem voltam olyan klubban,ahol a pasim volt a DJ! – húzott a táncterem közepe felé barátnőm.

Eszméletlen jó volt a buli. Annyi emberrel táncoltunk,hogy meg se tudom számolni. Sun tényleg felhívta Miát maga mellé. Nagyon aranyosak voltak. Csináltam is róluk képeket. Ez a klub tényleg nagyon menő helynek számított Seoulban. Hírtelen valaki megkocogtatta a vállamat. Mikor megfordultam egy mosolygó Eunji állt előttem.
- Eunji? Sziaaa! – ugrottam a nyakába.
- Én is örülök,hogy látlak Seo. Úgyis el akartalak egyszer hívni bulizni.- nevetett.
- Haha hát most itt vagyok. De te nem amerikában vagy? Hogy kerülsz mégis ide?
- Két hétig voltam ott. És ez a két hét tegnap telt le. Akartam szólni,de gondoltam majd a munkában megleplek. De mikor megláttalak nem bírtam ki ,hogy ne szóljak. – felelte.
- Nagyon örülök,hogy szóltál. Már kezdtelek hiányolni. Egyedül jöttél?
- Nem,egy barátommal,aki …. ott van. – mutatott a pultnál ülő fekete hajú srácra.
- Gyere,bemutatlak neki. – húzott maga után. Mia még mindig Sun-nal volt,úgyhogy nem szóltam neki. Nem akartam őket zavarni.
- Jung. Nézd kivel találkoztam össze. – szólalt meg Eunji,mikor a fiúhoz értünk.
- Egy nagyon szép lánnyal? – fordult felénk.

Eunji&Jung ♥

- Ő Seo. Akiről már meséltem. – felelte a mellettem álló.
- Óóó nagyon örülök Seo. Jung Joonyoung vagyok. Te tényleg nagyon szép vagy. – mosolygott rám.
- Te meg kezdesz részeg lenni. – lökte meg Eunji.
- Nem is igaz. Ez az első… vodkám ma. – nevetett.
- Én nem is vodkáról beszéltem. – nevetett Eunji is.
- Csatlakozol hozzánk Seo? – nyújtott felém egy poharat Jung.
- Miért ne? – mosolyogtam és elvettem a felém nyújtott italt,majd leültem közéjük.



                         Kio&me ♥

Az este folyamán megtudtam,hogy Jung egy rock énekes és modell is egyben. Milyen kicsi a világ,hogy mindig híres emberekkel hoz össze. Nagyon sokat beszélgettünk és táncoltunk. Még számot is cseréltünk. Mia engem is felrángatott a színpadra és eléggé kiéltük ott magunkat. Nem voltam részeg,de éppen eleget ittam ahhoz,hogy jól érezzem magam.  Életem egyik legjobb estéje volt. Csak akkor változott ez meg egy rövid ideig,mikor Seijit és Kio-t pillantottam meg felénk közeledni.
- Ti meg mi a francot csináltok itt? - csattantam fel,mikor közelebb értek.
- Seo,nyugi. Vigyázok Seijire. Minden gyógyszerét bevette és tényleg jobban van. Csak egy kicsit bulizunk,mint régen. Mia,te,Seiji és én. Jó lesz. - ölelte át a vállam Kiosuke.
- Oké. De ha egy kicsit is érzed,hogy nem vagy jól azonnal szólsz és megyünk. És meg ne lássalak ma este inni vagy egyéb dolgokkal a kezedben. - néztem Seijire.
- Oké anyu. Ígérem jófiú leszek. De egy cigi még belefér,ugye? - kacsintott rám,majd a zsebébe nyúlt és rágyújtott.
- Idióta vagy. - kócoltam össze a haját.
- Ezt eddig is tudtuk. Na,hol van a mi egyetlen Miánk? Húú mennyi csaj van itt. Én most kicsit elvegyülök köztük. Ha kartok gyertek. - kacsintott ránk szőke barátom,majd a tömeg felé indult. Kio követte.
- Na? Jöttök táncolni? - fordultam Eunjiék felé.
- Hát persze. Már vártam mikor kérdezed meg!- nevetett Jung és leugrott a bárszékről.


                        Seiji is having fun

Danbi: Everything gonna be alright...

my little sunshine on that morning .-. :3

Másnap reggel egy jó adag hányással és egy kiadós fejfájással keltem. Alig találtam el a mosdóig barátnőm házában, hogy ne kelljen rókarudi után takarítani. Órákat töltöttem a földön ülve a wc csésze társaságában , talán időközben még szundítottam is egyet.
- Hé csajszi meg vagy? – kérdezte egy ismerős hang. A mögöttem állóra néztem:
- Donghoon? – kérdeztem erőtlenül.
- Elég ramaty állapotban vagy.
- Hát valahogy úgy is érzem magam. – próbáltam feltápászkodni.  Hoonie azonnal mellettem termet és összekapart a kőről, majd befektetett az ágyba. Pár pillanatra eltűnt és később egy pohár víz és fájdalomcsillapító társaságában tért vissza, amit rögtön belém nyomott. Még tiltakozni se volt időm.
- Azért lehettél volna egy kicsit gyengédebb. – dőltem vissza a párnák közé.
- Mit csináltatok tegnap Yeminnel?
- Csak buliztunk.
- Szerintem ez nem CSAK egy buli volt . – emelte ki a csak szót, miközben befészkelődött mellém.
- Szerintem pedig ez csak egy Yeb-féle buli volt. - kúsztam közelebb hozzá. Ilyenkor mindig szükségem volt egy ölelő karra, így kihasználtam az alkalmat és Donghoon karjaimban pihentem ki a tegnap este. Csak délután ébredtem fel újra, de reggeli társaságom továbbra se mozdult mellőlem. Édesen szuszogva tartott a karjaiban. Mosolyra húzódott szám arcát látva, majd próbáltam óvatosan kibújni öleléséből, de sajnos ez nem úgy ment ahogy elterveztem.
- Felébresztettelek?
- Már épp ideje volt felkelnem. - nyújtózkodott egyet.
- Köszönöm.
- Ugyan semmiség,  Hasonló helyzetben te is megtetted volna.
- Az adósod vagyok- kacsintottam rá , ezzel jelezve, hogy kérhet tőlem valamit viszonzásképp. Miután kimásztunk az ágyból Donghoon lekísért a konyhába, ahol ittam egy kávét, majd benéztem Yeminhez. Még jó , hogy Hoonie elkísért, mert ha ő nincs a látványtól összeesek és a földön kötök ki.  Visszamentünk a szobába ahol hajnalban aludtam meg napközben és az ágyon ülve meredtem magam elé. Csak Donghoon hangja rántott vissza gondolataimból.
- Láttam a videót ami tegnap este készült
- Milyen videót?
- A telefonodban volt egy pár felvétel.
- Te kutakodtál a cuccaim között?

cuz we're crazy.... from the video .-.

- Nem..vagyis igen, de csak azért, mert csörgött és idegesített már.
Megnéztük a videót. De bár ne tettem volna. Teljesen összeomlottam, pedig eddig se voltam valami jól. Donghoon még szóval tartott egy ideg, de úgy éreztem beszélnem kell valakivel. Elköszöntem szomszédomtól és átmentem a szemben lévő házhoz.  Az ajtó előtt dekkoltam már egy ideje, mikor rávettem magam, hogy csöngessek. Mei nyitót ajtót, és egyből előjött a bunkó énem:
- Gyorsabban nem ment?
- Nincs kulcsod?
- Minek a saját házamhoz kulcs?
- Nem vagyok a cseléded-  fordult hátra és elindult a konyha felé. Követni kezdtem
- Senki nem mondta, hogy kötelező itt laknod. – morogtam útközben.
- IGEN?! Akkor vissza is mehetek a lakásomba, ahonnan TE voltál, aki kiköltöztetett, ráadásul az Én megkérdezésem nélkül. Csak egy szavadba kerül és fogom a cók-mókom és elmegyek, ha ennyire nem kényelmes neked, hogy itt vagyok. – akadt ki. Megálltam a lépcsőnél-
- Nem kell elmenned. - suttogtam, miközben Mei majdnem fellökve engem, viharzott el.
- Kicsit vegyél vissza B és gondolkodj mielőtt bármit is mondasz. A szavakat tettek követhetik, ezt jól jegyezd meg. A hűtőben van kaja, ha éhes vagy. – és az ajtó hangos csapósásával jelezte, hogy nem kíván többet mondani.
Visszacsoszogtam a konyháig. Kinyitottam a hűtőt és kivettem valamit. Azt se néztem mi az, csak falatozni kezdtem, de egy-kettő után eltoltam magam elől.  Otthagytam az asztalon nem törődve azzal, hogy kiskutyáim bármikor elvihetik onnan az ételt. Felmásztam az emeletre, és félve megálltam Mei ajtaja előtt, majd inkább szobám felé vettem az irány, de bár ne tettem volna.  Sikítva álltam az ajtó előtt és erre még Mei is előbújt rejtekhelyről.
- Mei… itt mi történt?
- Pedig mondtam nekik, hogy csináljanak rendet.
- Ugye nem azt akarod ezzel mondani, hogy TJ  meg…
- De.
- Kinyírom. trappoltam idegesen a vendégszoba felé.
- Öhmm.. B… TJ nincs itthon.
- Nem baj akkor is kinyírom.  – csak az üres szoba látvány fordított vissza eredeti célomhoz.  – Mei mielőtt bezárkóznál beszélhetnénk?
- Ha nem leszel bunkó.- nemlegesen bólintással jeleztem, hogy nem áll szándékomban, majd szótlanul mentem be a szobájába és foglaltam helyett az ágyán, Rögtön egy párnát vettem kezembe és azt szorongattam, mivel nem tudtam hol kezdjem az egészet kellett a bátorsággyűjtéshez.
- Na mit szeretnél? –foglalt mellettem helyett.
- Először is… sajná…lom. – préseltem ki magamból ezt az egy szót. – Nem kellett volna ennyire felkapnom a vizet, de haragudtam rád.
- Valamilyen szinten megértelek és én is sajnálom, de nem így kellett volna akkor se lerendezned az egészet.
- Tudom, de tudod milyen vagyok.
- Igen, csak ez nem mindig vezet jóra.
- Hát ebben igazad van.
- Na mesélj csak mi történt.
 - Hát gondolom Tokiyától már hallottál mindent.
- Gondolom nem mindent.  Annyit mesélt el, hogy majdnem nekimentél Chanyeolnak, de az ő története itt

szent a béke. :3♥

véget is ért.
- Igazából annyi a nagy történet, hogy elbasztam… szó szerint.
- Hogy mit csináltál?
- Hát tudod Jongsuk meg én... lefeküdtünk.  – Mei nem mondott semmit, csak magához ölelt ezzel egy kis erőt adva nekem, hogy ennek ellenére se adjam fel.  Percekig csend honolt közöttünk, majd kibújva öleléséből én törtem ezt meg:
- Akkor most szent a béke?
- Hát valahogy úgy.
- Ugye nem mondod el senkinek?
- Nem.  Tud még valaki róla?
- Jongsukon kívül senki. – nevettem el magam, hiszen vicces lenne, ha ő nem tudna róla. Ezután megmutattam neki a tegnapi videónkat, ami ő is egy kicsit sokkolódott és szinte kirúgott a saját lakásomból, hogy ne hagyjam Yemint egyedül. Mindenhova kövessem  még akkor is, ha nem kívánt látnivalóban lenne részem… de valahogy ez a program változott. Mivel Mei volt az oka annak, hogy kedves Saur párommal rendesen összekaptunk , úgy gondolta cselekednie kell, de sajnos nem úgy sültek el a dolgok, hogy barátnőm akarta, mert Chanyeol nem volt hajlandó átjönni. Nem nehéz kitalálni az okát miért.  Emiatt új terv vette kezdetét. Mivel Yeol azt mondta Mei menjen át, ha látni akarja, így barátnőmmel helycserés támadást indítva, ő a szomszédunkkal foglalkozott, hogy ne csinálja ki magát a mai este én meg beültem a fekete smartba és elindultam a dorm felé.  Egész gyorsan odaértem, ahhoz képest, hogy az esti csúcsforgalomban indultam útnak. Az ajtó előtt toporogtam már.

- Áhh nekem ez nem megy. - fordultam hátra, de valakinek nekimentem. – Ez az B hozod a formád.

- Vicces mikor magadban beszélsz. – nevetett édes hangján legjobb barátom.
- Ohh szia Lulu. – öleltem meg.
- Szőke lettél.
- Untam már a fogalmam sincs milyen színt, ami a sok mosás után lett a rózsaszín hajamból.
- Jól áll.  Bejössz?
- Nem is tudom. Lehet nem kéne.
- Chanyeol éppen Mei-t várja, de gondolom te jöttél helyette, szóval muszáj bejönnöd.- Lulu karon ragadott és nem engedte, hogy ellenkezzek, így pillanatok múlva már a nappaliban álltam.
- Öhhmm… sziasztok. – mosolyogtam a többiekre, de közben szemeimmel végig Chanyeolt néztem.  – Beszélnünk kéne. – fordultam immár teljesen felé.
- Nem akarok.
- Kérlek.
- Fontold meg haver. Ritkán hallani ezt a szót B szájából. – kapcsolódott be Jongin, de nem volt annyi erő bennem, hogy visszaszóljak. Csak a választ vártam, de rövid idő után feladtam és köszönés nélkül indultam el a kijárat felé, de addig nem jutottam, mert valaki csuklón ragadott és berángatott egy szobába. Csak az ajtócsapódás után tudtam meg ki az. Nem sokan támadják le egyből ajkaim.
- Nemh.. ilyen beszélgetésre gondoltamh. – ziháltam elválva ajkaitól.
- Szerinthem ezzel mindenth elmondtam… - tapadt megint ajkaimra és kezdett el az ágy felé araszolgatni… ( Valahogy ezt a pillanatot nem lehet szavakba önteni, szóval mindenki képzelje el)

imádok így elaludni. ♥

Reggel szerelmem karjaiban ébredtem.
- Jól áll a szőke. – adott egy puszit homlokomra.
- Valami jobb reggeli köszönésre számítottam, de mit vártam egy idiótától- tettem fel a  költői kérdést, ami miatt repültem az ágyból, de nem egyedül, mert még volt annyi időm, hogy gyors magam után rántsam Yeolt.  – Áhh.- nyögtem egyet, mikor teljesen testsúlyával rám nehezedett.
- Magadnak köszönheted.
- Jól van, de azért leszállhatnál.
- Nem is ők lennének. - hallottuk kintről Suho hangját és mindketten nevetésben törtünk ki.
- Héé, semmi nem történt. – ordibáltam ki.
- Persze akkor azt a semmit hallottuk tegnap este.- dugta be a fejét Lulu az ajtón, de nem tette jól, mert rögtön egy párna landolt a fejében.
- Egyébként - fordultam szerelmemhez, aki időközben volt olyan kedves és lemászott rólam. – Jól áll a vörös. – túrtam vörösen csillogó tincsei közé.
- Oké azt hiszem lépek. – csapta be vöröslő arccal Lulu az ajtót, mikor már majdnem egymásnak estünk.

Lulu♥

- És lőttek a hangulatnak. – állt fel Chanyeol. Felöltöztünk mindketten, majd kimentünk a kis csapathoz reggelizni, ami kicsit kínos volt, hiszen mindenki tudott róla, hogy tegnap este mi is történt kettőnk között.  De hát ez van. Szexelni a barátoddal tök természetes, csak lehet ezt nem 11 vagy most jelen pillanatban 10 fültanú mellett kellene csinálni. Reggeli után a hangos párra, vagyis ránk esett a mosogatás, amire én el is húztam a számat hiszen utáltam mosogatni, de muszáj volt.  Nem egészen fél óra alatt végeztünk is mindennel és kész picsamelegmáléra vágtuk a konyhát, ami ragyogott a Saur pár munkájától. Miután végeztünk lehuppantunk a kanapéra, vagyis Yeol lehuppant én meg az ölébe fészkeltem magam és úgy néztük, amit a többiek bámultak a tv-ben.
- Egyébként mikor költözöl? – fordultam hátra megzavarva a csöndet ami körénk ékelődött.
- Mármint hova?
- Roommate…
- Te honnan tudsz róla?
- Tudod van olyan dolog a világon, hogy internet és olyan találmány, hogy okos telefon. Na ennek a kettőnek a segítségével tudtam meg. - vettem elő a telefonom és mutattam fel, de a nagy ügyeskedésben a tegnap ott hagyott videó elindult….

Min - too difficut...

Kopogtatásra ébredtem. Nem is… inkább dörömbölés volt. Álmosan pislogva néztem az ajtó felé,majd reflexszerűen megszólaltam.
- Egy pillanat ! – egyik kezemmel a hajamat próbáltam arrébb söpörni az arcomból és a másik oldalamra fordulni.
- Jó reggelt. – találtam szemben magam egy álmosan vigyorgó L.Joeval.
- Jézusom !- ültem fel hirtelen. A takaró ezzel a mozdulattal le is csúszott, felfedve előttem a bizonyítékát annak,hogy nem csak aludtunk egymás mellett az éjszaka. A fejem enyhén hasogatott a tegnap bevitt alkoholmennyiségtől.
- Mi az ? Ennyire ijesztő vagyok reggel ? –ült fel ő is. Én nem nagyon tudtam mit felelni.
Közben ismét dörömbölés hallatszott. L.Joe halkan szitkozódva állt fel, megmutatva legszebb testrészeit. Nyeltem egyet. Az alsógatyájáért nyúlt,majd az ajtó felé indult. Nekem közben sikerült magamra kapnom a fehér neműmet.
- Mi a franc van már ember? – rontott be a szobába CAP,majd azzal a lendülettel meg is torpant.
- Veled mi a franc van ? – állt elé L.joe.
- Oh,nem. Veletek mi a franc van ? – mutatott rám.
- Mi lenne? Semmi. Átjöttem este mert kérdezni akartam valamit L.Joetól,aztán elaludtunk. –meg kellett hagyni elég béna egy hazugság volt.
- Aha. És azért vagytok mindketten ilyen makulátlanul felöltözve. Ja és Min,ha nem emlékeznél: egy szobánk van és annyira nem voltam részeg,hogy ne vettem volna észre,hogy nem aludtál ott. Szóval ? – kerülte ki az előtte állót.
- Most mit vársz? Nem fogok magyarázkodni. – rántottam meg a vállam.

Ne haragudj rám >-<

-          Oh,hát azt gondoltam.- felelte cinikusan. – Na mindegy,majd kint találkozunk .- fordult meg hirtelen. – Ja és veled is beszédem van még. –mutatott L.Joe-ra,majd kiment az ajtón.
- Istenem. –ültem le az ágyra. L.Joe ugyan így tett. Egy pár percig csak ültünk egymás mellett,némán.
- Megbántad? – szólalt meg hirtelen.

-          Hogy meg… nem..vagyis nem tudom. – vakartam meg a tarkómat idegességemben. Erre a kérdésre most nem tudtam válaszolni.
- Nem tudod ?... Jól van. Gondolhattam volna. – állt fel hirtelen. – Simán visszamennél hozzá,mi ? Azok után is,ahogy bánt veled. A rohadt életbe Min, te még ezek után is visszamennél ahhoz az… - itt elhallgatott. Kezeit összekulcsolta a tarkóján,miközben fel alá járkált a szobában.
- Te meg mi a fenéről beszélsz? Ezt gondolod ? Hogy csak azért feküdtem le veled,hogy pótoljam Sehunt ? Na,mondd csak ki. Ezt gondolod ?! – a beszélgetésünk kezdett átmenni ordítozásba. L.Joe rám nézett,szemeiben düh és csalódottság csillogott. Abbahagyta a járkálást. Az éjjeliszekrényen lévő lámpára pillantott,majd egy hirtelen mozdulattal felkapta és a földhöz vágta. Soha nem láttam még ilyennek.
- Igen, ezt gondolom ! Mert nem így van ?! Hm? Én miért nem vagyok elég jó neked Min ? Miért nem tudod bevallani magadnak,hogy jó volt az este? Hogy jó volt együtt ? Bassza meg! – szemei szikrákat szórtak felém. Lábával belerúgott az imént a földre hajított lámpába.
- Fejezd már be! Hallod ? L.Joe légy szíves! – megragadtam a karját és próbáltam magam felé fordítani. Mikor úgy éreztem,hogy egy kissé lenyugodott, lassan megszólaltam.– Igen,jó volt az este. Sokkal jobb,mint azt be merném vallani magamnak. És egyáltalán nem azért hagytam,hogy megtörténjen,mert veled akartam pótolni Sehunt. De te sem várhatod el tőlem,hogy egyik pillanatról a másikra tovább lépjek. Nagyon fontos vagy nekem L.Joe. Még mindig. És mindig is az leszel…csak…. nem tudom,hogy most hányadán is állunk. Ezt meg kell értened. – ő csak állt és pislogott rám. Haja félig eltakarta a szemeit. Szájával az alsó ajkát harapdálta és a kezemet szorongatta.
- Ne haragudj. Idiótán viselkedtem. Én csak egy dolgot tudok Min. Én szeretlek téged. Mindig is szerettelek. De ha te nem tudsz többet érezni irántam,akkor azt is elfogadom. Azt szeretném,ha boldog lennél. – szája szélén egy halvány mosoly játszott. Kezével kisimított egy hajtincset az arcomból.
- Tudod,hogy nagyon szeretlek,ugye ? – öleltem át. Arcomat a kulcscsontjába fúrtam.
- Tudom. Nyugi,nem értem félre. – simogatta meg a hajam.
- Sajnálom. Te vagy a legrendesebb srác az egész világon. Ígérem,hogy amint dűlőre jutok saját magammal, azt veled is tudatni fogom. – engedtem el. Próbáltam kicsikarni magamból egy mosolyt. Ő csak bólintott.
- Oké, én tudok várni. De először is össze kéne takarítanom ezt a lámpát. Szerinted ki kell fizetnem? – fordult felém,a tarkóját vakargatva.

-          Hát,meglehet. – nevettem.
- Ja és Min . Még mindig nagyon jó vagy az ágyban. – kacsintott.
- Ne mondj ilyeneket,és legfőképpen ne nézz így,mert visszahúzlak az ágyba. – dobtam felé egy párnát.
- Én benne vagyok. –dobta vissza nevetve.

Miután rendbe hoztuk magunkat ( átmentem az eredeti szobámba átöltözni ),L.Joe felhívta a szobaszervizt ,hogy bejelentse a törött lámpát. Csodák csodájára a szobalány elhitte,hogy a lámpa egy véletlen baleset folytán magától szenvedett el csúfos véget. Talán közre játszott L.Joe bugyi lepattintó mosolya is.
Szóval jelenleg fogalmam sincs,hogy mit gondoljak a kapcsolatunkról. Tudom,hogy nagyon nehéz neki,és azt is tudom,hogy önző vagyok,amiért nem tudom elengedni. Igazság szerint nem tudom azt mondani,hogy én nem szeretem őt. Mert szeretem. Csak nem tudom,hogy annyira-e,hogy képes lennék-e újra járni vele. Túl sok a „ nem tudom”. Egy dolgot viszont tudok : minél hamarabb el kell döntenem,hogy mit akarok.

- Végre lefáradtatok. – csapta össze a tenyerét Minso. A srácok a hallban voltak,a manegerrel együtt,indulásra készen .- A reggelit már megettük,úgyhogy,ha éhesek vagytok,csak a strandod tudtok enni.
- Muszáj ilyen parasztnak lenned ? – lökte meg L.Joe. Minso durcásan összefonta a karját. – Oh,én nem vagyok paraszt. Nem én feküdtem le az excsajommal.
- C.A.P ! – kiabáltunk rá egyszerre.
- Most mi van ? Már úgy is mindenki tudja. – rántotta meg a vállát.
- Mekkora bunkó vagy . – néztem rá.
- Ne is törődj vele Min.- fogta meg a vállam Chunji. – Az,hogy mit csináltok a paplan alatt, az a ti dolgotok .- kacsintott.
- Igen, a mi kapcsolatunkat ez nem befolyásolja .- helyeselt Changjo.
- Így van. –kontráztak a többiek.
- Imádlak titeket srácok . –mosolyogtam.
- Túlléphetnénk végre ezen az egészen ? – szólalt meg L.Joe, majd a kijárat felé indult.
- Persze, lépjetek csak túl rajta, mi sem egyszerűbb. – emelte égnek a kezét C.A.P, majd zsebre dugott kézzel elindult L.Joe után.

- Most mit duzzogsz? – kérdeztem a mellettem ülő C.A.P-től a kocsiban.
- Nem duzzogok. – válaszolt,miközben kibámult az ablakon.

-          Látom… . Figyelj már rám. –rántottam meg óvatosan a vállát.
- Figyelek rád. – eresztett felém egy bájosan cinikus mosolyt.
- Mi bajod van ? – hajoltam közelebb hozzá. Nem akartam,hogy mindenki hallja,miről beszélünk.
- Semmi.
- Jó,majd később megbeszéljük. – adtam fel,majd a mellettem ülő Niel felé fordultam.

A Santa Monica-i volt a kedvencem az összes L.A-i strand közül. Nem számított,hogy milyen napszakban jöttél ki ide,mindig nyüzsögtek az emberek. Most nem felejtettem el fürdőruhát is hozni magammal,mert megbeszéltük a srácokkal,hogy az utó-reggeli után csobbanunk egyet. Kiválasztottunk egy hangulatos kis éttermet közel a parthoz,gyorsan megebédeltünk ( esetemben reggeli volt), majd irány az óceán ! C.A.P kezdett feloldódni,mert a vízbe már ő kapott fel és cipelt be. Fogalmam sincs,hogy mi baja van,de remélem,hogy hamarosan megossza velem is.
Nagyon jól elvoltunk a srácokkal. L.Joe-val végig olyanok voltunk,mintha mi sem történt volna az este. Többször voltak a víz alatt,mint fölötte,de szerencsére senki sem sérült meg. ( sose lehet tudni). Néhány fan is megtalált,mert a partról képeket készítettek rólunk. A fiúk nem foglalkoztak velük.
Kb. fél órája lehettünk bent,mikor Ricky kijelentette,hogy fázik, és kimegy a partra. Mi is követtük a példáját.
L.Joe-t félrehívta C.A.P,hogy beszéljenek. Viszonylag gyorsan lebonyolították,mert 10 perc múlva L.Joe csatlakozott Rickyhez és Changjohoz,akik jégkrém- kereső akcióra indultak. Niel és Chunji visszamentek a vízbe ( engem is vinni akartak,de nem engedtem nekik) én pedig napozni próbáltam, miközben Minso szokásához híven fényképezett…legfőképp engem.
- Inkább elmondhatnád,hogy mi bajod van. – fogtam meg a karját,majd lehúztam magam mellé.
- Igazából csak annyi,hogy… nem értem mit húzzátok egymás agyát. Mindenki látja,hogy van köztetek valami.
- Ez azért nem ilyen egyszerű.
- Csak annyira az,mint az élet.
- Milyen bölcs vagy.
- Én csak azt akarom,hogy … hogy mindketten boldogok legyetek a francba is. –csapott bele a homokba.
- Tudom,és imádlak is érte. Viszont ezt nekünk kell megoldanunk,úgyhogy szeretném,ha nem idegeskednél ezen. Rendben? – húztam oda magamhoz egy ölelésre.

Mr. Bang ,a személyi fotósom :p

-          - Azért ezt nem ígérem meg,de próbálkozom. – mosolyodott el,majd egy puszit nyomott a homlokomra.

Estig kint maradtunk a parton. Senki sem hozta fel a történteket,amiért hálás voltam. 
Nagyon örültem,hogy a srácok elhívtak, és annak is,hogy a manager is megengedte. Holnap reggel indult a gépünk. Csak a végállomás volt különböző.

Mikor vissza értünk a hotelba, felhívtam Haylie-t, hogy van-e kedvük találkozni Lucassal. Nagyon boldog vol,de sajnos nem tudtuk összehozni,mert éppen Las Vegasban voltak, ( miért is ne ?) viszont megígérte,hogy amint visszajönnek,meglátogatnak Koreában. Elég jól hangzott. A végén még hozzátette,hogy apám valószínűleg a héten fel fog hívni. Nem nagyon tudtam rá mit mondani.

A vacsora után C.A.P-el felmentünk a szobába. Kb. hajnali 2-ig beszélgettünk a világon mindenről. Az ilyen pillanatokban jövök rá,hogy mennyire közel állunk egymáshoz Minso-val. Lehet szó bármiről,ő egy azon kevés emberek közül,akikben 100%-ig megbízom.
Reggel nagyon kellett sietnünk,mert egy kicsit elaludtunk. A srácoknak 4 órával később ment a gépe,de attól függetlenül kijöttek velem a reptérre. Mindegyikőjüktől érzékeny búcsút vettem. Nieltől kaptam egy plüssmacit,amit tegnap nyert tombolán. Nagyon cuki volt.
- Ugye tudod,hogy legközelebb el kell mennünk bulizni valahová? – súgta oda Chunji,miközben magához ölelt.
- Ezt mondanod sem kell. – paskoltam meg a hátát.
-  Miiin, ne menj el. Gyere velünk ! – kapott fel C.A.P,majd megpörgetett.
- Jaaj ,tudod,hogy nagyon szeretnék. De nem lehet. Nagyon drukkolok a turnéhoz. Vigyázz magadra te idióta .- borzoltam össze a haját. – És rakd fel a sapkát,amit tőlem kaptál .- nyomtam egy puszit az arcára.
Mindenkinek átadtam „jókívánságaimat”,kivéve L.Joet.
- Hát akkor majd találkozunk. – ölelt magához.
- Igen. Köszönöm. És remélem nem haragszol .- súgtam oda neki,még mindig ölelve.
- Nem. De tudnod kell,hogy nem mondtam le rólad .- puszilt bele a hajamba. Bólintottam.
- Még egyszer köszönöm,hogy eljöhettem. Szeretlek titeket. – fogtam meg a bőröndömet,majd sűrű integetések között elindultam becsekkolni . C.A.P még utánam rohant egy ölelésért.

A gépen ülve csapott belém a gondolat,hogy már megint mennyire össze van kuszálódva körülöttem minden… illetve még mindig. Nagyon gyorsan el kéne döntenem,hogy mihez kezdek,mert ezzel a viselkedéssel csak a körülöttem lévőket bántom meg.
Mondanom sem kell,hogy az út felében az járt a fejemben,hogy ezen a héten van Sehun születésnapja…

Miután leszállt a gépem és átvettem a poggyászomat, az első gondolatom az volt,hogy felhívom Sehunt,hogy itthon vagyok. Persze egy pillanattal később kapcsoltam. Meddig fogok még ilyen hülyén érezni magam ?
Végül hívtam egy taxit és hazamentem. Furcsa volt megérkezni az üres lakásba,ahol senki nem várt. Legszívesebben visszarepültem volna L.A.-be. Ott legalább gondtalannak éreztem magam… többnyire.
Eszembe jutott,hogy megígértem Baeknek: ma este átmegyek a dormba. Még jó,hogy a gépem reggel szállt le. Így volt időm összeszedni magam estig. Baek délután 5 körül hívott.
- Sziaaa Minnie. Na akkor jössz? Mi nagyon várunk.
- Szia Bacon. Igen…megyek.- sóhajtottam.- Mikor?
- Akár most rögtön.

-          Jó, 20 perc és ott vagyok. Puszi.

És tényleg. 20 perc múlva már a dorm ajtaja előtt álltam,kissé idegesen… na jó..eléggé idegesen.
- Miiinnie,sziaa! – húzott be az ajtón egy vigyorgó Baekhyun. –Úgy hiányoztál ! – ölelt magához.
- Nekem is te .- viszonoztam a gesztust.
- Gyorsan vedd le a cipőd,a többiek már nagyon várnak. –toporzékolt előttem.
A nappaliban Sehun kivételével mindenki ott volt.
- Sziasztok srácok. –köszöntem mosolyogva.
- Miiin. –ugrottak fel szinkronban. – Hát téged is látni errefelé? –vigyorgott Xiumin,miközben magához ölelt. A többiek is követték a példáját.
- Ritka pillanatok egyike. –kacsintottam.
- Jó,hogy jöttél, épp most rendeltünk pizzát. –szólalt meg Luhan.

Miután kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén ( remélem érződik az irónia), és a pizza is megérkezett, mindenki mesélni kezdett. Kris nagyon furcsa volt. Nem tudom megmondani,hogy miért,mindenesetre eléggé csendes volt az este folyamán.
Éppen Suho következett volna a maga kis sztorijával,mikor nyílt a bejárati ajtó és Sehun lépett be rajta. Síri csönd lett a szobában. A srácok hol Sehunt,hol engem néztek.
- Most meg mi van ? –rúgta le a cipőjét az ajtóban álló,majd,miután egy futó pillantást vetett rám,beviharzott a szobájába.
- Utána megyek. –állt fel Luhan,majd ő is eltűnt a hálóban.
- Ne is törődj vele Minnie. – fogta meg a kezem Baekhyun. – Idiótán viselkedik.
- Nem is értem,hogy mi baja van .- ingatta a fejét Kai.
- Hát…én sem. –feleltem szaggatottan. Kezdett bűntudatom lenni, amit egyáltalán nem értettem. Hiszen már nem is járunk.

Luhan 10 perc után visszatért köreinkbe.
- Azt mondta nem akar zavarni. Szerintem tényleg megverem. – fonta össze a karjait.
- Hagyjad. Majd lenyugszik. Ha engem kérdeztek elég gyerekesen viselkedik. –nyújtózott egyet Chanyeol.

-          Na te csak ne szólalj meg. Nektek sem felhőtlen a viszonyotok most B-vel. –szólalt meg Tao.
- Még te beszélsz ?! Én is tudnék mit mondani a te kapcsolatodról,ha nagyon akarn…
- Srácok,elég ! – szakítottam félbe a veszekedést. –Legalább ti ne veszekedjetek !
- Jó, igazad van. Bocs haver. –bokszolt bele Tao vállába.
Az este további része nyugodtan telt. Beszélgettünk,filmeztünk,nevettünk,beszélgettünk. Sehun egyszer sem jött ki. Egyszerűen nem bírtam felfogni,hogy miért viselkedik így. Ennyire megutált volna ? A semmiért?

Mikor már mindenki olyan fáradt volt,hogy akár állva el bírt volna aludni, jóéjszakát kívántunk egymásnak,majd eltettük magunkat holnapra. Én Baekhyunnal aludtam. Jól esett,hogy mellettem van,olyan volt nekem,mint egy báty.
- Aludj jól Minnie. Szeretlek. –nyomott egy puszit a homlokomra,majd lassan mindkettőnket elnyomott az álom.

Másnap reggel kiabálásra ébredtem. Baekhyunnal álmosan föltápászkodtunk,hogy megnézzük mi a vita forrása. A konyhában egy félmeztelen Sehun állt egy felettébb mérges Layel,Luhannal és Kaial szemben.
- Mi a fene folyik itt ? –szólalt meg Baekhyun.
- Kérdezd a Bubble tea hercegét. –vetette oda Kai,majd beviharzott a fürdőbe. Sehun a pultnak támaszkodva állt,és keserűen mosolygott.
- Hallgatlak. –állt elé Baek. Sehun meg sem szólalt.

Nem történt semmi. Egyesek csak szeretik a semmin felkapni a vizet.
- Ha te azt semminek nevezed,hogy nem mész be próbára,aztán,mikor a manager kérdőre von az egészet Kaira fogod,mondván ő mondta,hogy elmarad,aztán még neked áll feljebb. Na igen,ez tényleg semmiség. – csapott az asztalra Lay.
- Mi van ?  Ez most komoly ?– szólaltam meg én is.
- A lehető legkomolyabb. És Sehun hülyesége miatt az egész csapatot megbüntetik. Nem elég,hogy Kris kilép,most még ez is. –kulcsolta össze a kezeit a tarkóján Luhan.
- Hogy mit mondtál? Kris kilép ? Mi..mikor…miért? – léptem közelebb Luhanhoz.
- Később,Minnie. – rakta a vállamra a kezét Baekhyun.
- Neked ehhez amúgy mi közöd van ? – fordult felém Sehun.
- Tessék? – fordultam a hang irányába.
- Jól hallottad. Neked ehhez mi a franc közöd van,hm ?! – nyomta meg a mondat végét. – Azt sem értem,hogy most minek vagy itt. Nyugodtan vissza mehetsz a kis kastélyodba,vagy anyucihoz,mit bánom én,csak ne rontsd itt a levegőt. – itt volt elég. Tenyerem csattant Sehun arcán. Ő hátratántorodott egy pillanatra.
- Ide figyelj Oh Sehun ! Nem tudom,hogy miért viselkedsz így,de egy valamit tudok. Sohasem hittem,hogy ekkorát fogok csalódni benned,te idióta barom. – Sehun csak állt és pislogott rám. -Srácok,remélem ez az

egész idióta helyzet megoldódik. Azt hiszem jobb,ha most elmegyek. – néztem a többiekre,majd visszamentem a szobába.
Furcsa mód nem éreztem azt,hogy sírni akarnék. Csak csalódottságot éreztem. Méghozzá elviselhetetlen mértékben.
Mikor összepakoltam a cuccaim,egy nagy sóhaj kíséretében kimentem a nappaliba. A kanapén Baekhyun ült,egy laptoppal az ölében.
- A többiek ? –kérdeztem.
- A szobájukban. Azt mondták adjam át,hogy puszilnak. – válaszolta,fel sem nézve a képernyőből. – Min, idejönnél egy kicsit? Ezt látnod kéne. – kérdően Baek mellé ültem. A kezembe nyomta a laptopot. Ami a képernyőn fogadott,az szó szerint lesokkolt.
- Ez meg mi a fene ? – kérdeztem.
- Ezt kérdezem én is. – a honlap afféle pletykalap volt. A főcikk szalagcíme pedig a következő : TAEMIN A SHINEE-BÓL ÉS A VOGUE ÖRÖKÖSE MIN EGY PÁR ? A cím alatt pedig egy kép,amint Taemin veszélyesen közel hajol hozzám,hogy megcsókoljon.
- Azok a kis libák .- szólaltam meg dühösen.
- Mi ez,Min ? – kérdezte Baekhyun idegesen.