Kopogtatásra ébredtem. Nem is… inkább dörömbölés volt. Álmosan pislogva
néztem az ajtó felé,majd reflexszerűen megszólaltam.
- Egy pillanat ! – egyik kezemmel a hajamat próbáltam arrébb söpörni az arcomból és a másik oldalamra fordulni.
- Jó reggelt. – találtam szemben magam egy álmosan vigyorgó L.Joeval.
- Jézusom !- ültem fel hirtelen. A takaró ezzel a mozdulattal le is csúszott, felfedve előttem a bizonyítékát annak,hogy nem csak aludtunk egymás mellett az éjszaka. A fejem enyhén hasogatott a tegnap bevitt alkoholmennyiségtől.
- Mi az ? Ennyire ijesztő vagyok reggel ? –ült fel ő is. Én nem nagyon tudtam mit felelni.
Közben ismét dörömbölés hallatszott. L.Joe halkan szitkozódva állt fel, megmutatva legszebb testrészeit. Nyeltem egyet. Az alsógatyájáért nyúlt,majd az ajtó felé indult. Nekem közben sikerült magamra kapnom a fehér neműmet.
- Mi a franc van már ember? – rontott be a szobába CAP,majd azzal a lendülettel meg is torpant.
- Veled mi a franc van ? – állt elé L.joe.
- Oh,nem. Veletek mi a franc van ? – mutatott rám.
- Mi lenne? Semmi. Átjöttem este mert kérdezni akartam valamit L.Joetól,aztán elaludtunk. –meg kellett hagyni elég béna egy hazugság volt.
- Aha. És azért vagytok mindketten ilyen makulátlanul felöltözve. Ja és Min,ha nem emlékeznél: egy szobánk van és annyira nem voltam részeg,hogy ne vettem volna észre,hogy nem aludtál ott. Szóval ? – kerülte ki az előtte állót.
- Most mit vársz? Nem fogok magyarázkodni. – rántottam meg a vállam.
- Egy pillanat ! – egyik kezemmel a hajamat próbáltam arrébb söpörni az arcomból és a másik oldalamra fordulni.
- Jó reggelt. – találtam szemben magam egy álmosan vigyorgó L.Joeval.
- Jézusom !- ültem fel hirtelen. A takaró ezzel a mozdulattal le is csúszott, felfedve előttem a bizonyítékát annak,hogy nem csak aludtunk egymás mellett az éjszaka. A fejem enyhén hasogatott a tegnap bevitt alkoholmennyiségtől.
- Mi az ? Ennyire ijesztő vagyok reggel ? –ült fel ő is. Én nem nagyon tudtam mit felelni.
Közben ismét dörömbölés hallatszott. L.Joe halkan szitkozódva állt fel, megmutatva legszebb testrészeit. Nyeltem egyet. Az alsógatyájáért nyúlt,majd az ajtó felé indult. Nekem közben sikerült magamra kapnom a fehér neműmet.
- Mi a franc van már ember? – rontott be a szobába CAP,majd azzal a lendülettel meg is torpant.
- Veled mi a franc van ? – állt elé L.joe.
- Oh,nem. Veletek mi a franc van ? – mutatott rám.
- Mi lenne? Semmi. Átjöttem este mert kérdezni akartam valamit L.Joetól,aztán elaludtunk. –meg kellett hagyni elég béna egy hazugság volt.
- Aha. És azért vagytok mindketten ilyen makulátlanul felöltözve. Ja és Min,ha nem emlékeznél: egy szobánk van és annyira nem voltam részeg,hogy ne vettem volna észre,hogy nem aludtál ott. Szóval ? – kerülte ki az előtte állót.
- Most mit vársz? Nem fogok magyarázkodni. – rántottam meg a vállam.
 |
| Ne haragudj rám >-< |
-
Oh,hát azt gondoltam.- felelte cinikusan. – Na
mindegy,majd kint találkozunk .- fordult meg hirtelen. – Ja és veled is
beszédem van még. –mutatott L.Joe-ra,majd kiment az ajtón.
- Istenem. –ültem le az ágyra. L.Joe ugyan így tett. Egy pár percig csak ültünk egymás mellett,némán.
- Megbántad? – szólalt meg hirtelen.
- Istenem. –ültem le az ágyra. L.Joe ugyan így tett. Egy pár percig csak ültünk egymás mellett,némán.
- Megbántad? – szólalt meg hirtelen.
-
Hogy meg… nem..vagyis nem tudom. – vakartam meg
a tarkómat idegességemben. Erre a kérdésre most nem tudtam válaszolni.
- Nem tudod ?... Jól van. Gondolhattam volna. – állt fel hirtelen. – Simán visszamennél hozzá,mi ? Azok után is,ahogy bánt veled. A rohadt életbe Min, te még ezek után is visszamennél ahhoz az… - itt elhallgatott. Kezeit összekulcsolta a tarkóján,miközben fel alá járkált a szobában.
- Te meg mi a fenéről beszélsz? Ezt gondolod ? Hogy csak azért feküdtem le veled,hogy pótoljam Sehunt ? Na,mondd csak ki. Ezt gondolod ?! – a beszélgetésünk kezdett átmenni ordítozásba. L.Joe rám nézett,szemeiben düh és csalódottság csillogott. Abbahagyta a járkálást. Az éjjeliszekrényen lévő lámpára pillantott,majd egy hirtelen mozdulattal felkapta és a földhöz vágta. Soha nem láttam még ilyennek.
- Igen, ezt gondolom ! Mert nem így van ?! Hm? Én miért nem vagyok elég jó neked Min ? Miért nem tudod bevallani magadnak,hogy jó volt az este? Hogy jó volt együtt ? Bassza meg! – szemei szikrákat szórtak felém. Lábával belerúgott az imént a földre hajított lámpába.
- Fejezd már be! Hallod ? L.Joe légy szíves! – megragadtam a karját és próbáltam magam felé fordítani. Mikor úgy éreztem,hogy egy kissé lenyugodott, lassan megszólaltam.– Igen,jó volt az este. Sokkal jobb,mint azt be merném vallani magamnak. És egyáltalán nem azért hagytam,hogy megtörténjen,mert veled akartam pótolni Sehunt. De te sem várhatod el tőlem,hogy egyik pillanatról a másikra tovább lépjek. Nagyon fontos vagy nekem L.Joe. Még mindig. És mindig is az leszel…csak…. nem tudom,hogy most hányadán is állunk. Ezt meg kell értened. – ő csak állt és pislogott rám. Haja félig eltakarta a szemeit. Szájával az alsó ajkát harapdálta és a kezemet szorongatta.
- Ne haragudj. Idiótán viselkedtem. Én csak egy dolgot tudok Min. Én szeretlek téged. Mindig is szerettelek. De ha te nem tudsz többet érezni irántam,akkor azt is elfogadom. Azt szeretném,ha boldog lennél. – szája szélén egy halvány mosoly játszott. Kezével kisimított egy hajtincset az arcomból.
- Tudod,hogy nagyon szeretlek,ugye ? – öleltem át. Arcomat a kulcscsontjába fúrtam.
- Tudom. Nyugi,nem értem félre. – simogatta meg a hajam.
- Sajnálom. Te vagy a legrendesebb srác az egész világon. Ígérem,hogy amint dűlőre jutok saját magammal, azt veled is tudatni fogom. – engedtem el. Próbáltam kicsikarni magamból egy mosolyt. Ő csak bólintott.
- Oké, én tudok várni. De először is össze kéne takarítanom ezt a lámpát. Szerinted ki kell fizetnem? – fordult felém,a tarkóját vakargatva.
- Nem tudod ?... Jól van. Gondolhattam volna. – állt fel hirtelen. – Simán visszamennél hozzá,mi ? Azok után is,ahogy bánt veled. A rohadt életbe Min, te még ezek után is visszamennél ahhoz az… - itt elhallgatott. Kezeit összekulcsolta a tarkóján,miközben fel alá járkált a szobában.
- Te meg mi a fenéről beszélsz? Ezt gondolod ? Hogy csak azért feküdtem le veled,hogy pótoljam Sehunt ? Na,mondd csak ki. Ezt gondolod ?! – a beszélgetésünk kezdett átmenni ordítozásba. L.Joe rám nézett,szemeiben düh és csalódottság csillogott. Abbahagyta a járkálást. Az éjjeliszekrényen lévő lámpára pillantott,majd egy hirtelen mozdulattal felkapta és a földhöz vágta. Soha nem láttam még ilyennek.
- Igen, ezt gondolom ! Mert nem így van ?! Hm? Én miért nem vagyok elég jó neked Min ? Miért nem tudod bevallani magadnak,hogy jó volt az este? Hogy jó volt együtt ? Bassza meg! – szemei szikrákat szórtak felém. Lábával belerúgott az imént a földre hajított lámpába.
- Fejezd már be! Hallod ? L.Joe légy szíves! – megragadtam a karját és próbáltam magam felé fordítani. Mikor úgy éreztem,hogy egy kissé lenyugodott, lassan megszólaltam.– Igen,jó volt az este. Sokkal jobb,mint azt be merném vallani magamnak. És egyáltalán nem azért hagytam,hogy megtörténjen,mert veled akartam pótolni Sehunt. De te sem várhatod el tőlem,hogy egyik pillanatról a másikra tovább lépjek. Nagyon fontos vagy nekem L.Joe. Még mindig. És mindig is az leszel…csak…. nem tudom,hogy most hányadán is állunk. Ezt meg kell értened. – ő csak állt és pislogott rám. Haja félig eltakarta a szemeit. Szájával az alsó ajkát harapdálta és a kezemet szorongatta.
- Ne haragudj. Idiótán viselkedtem. Én csak egy dolgot tudok Min. Én szeretlek téged. Mindig is szerettelek. De ha te nem tudsz többet érezni irántam,akkor azt is elfogadom. Azt szeretném,ha boldog lennél. – szája szélén egy halvány mosoly játszott. Kezével kisimított egy hajtincset az arcomból.
- Tudod,hogy nagyon szeretlek,ugye ? – öleltem át. Arcomat a kulcscsontjába fúrtam.
- Tudom. Nyugi,nem értem félre. – simogatta meg a hajam.
- Sajnálom. Te vagy a legrendesebb srác az egész világon. Ígérem,hogy amint dűlőre jutok saját magammal, azt veled is tudatni fogom. – engedtem el. Próbáltam kicsikarni magamból egy mosolyt. Ő csak bólintott.
- Oké, én tudok várni. De először is össze kéne takarítanom ezt a lámpát. Szerinted ki kell fizetnem? – fordult felém,a tarkóját vakargatva.
-
Hát,meglehet. – nevettem.
- Ja és Min . Még mindig nagyon jó vagy az ágyban. – kacsintott.
- Ne mondj ilyeneket,és legfőképpen ne nézz így,mert visszahúzlak az ágyba. – dobtam felé egy párnát.
- Én benne vagyok. –dobta vissza nevetve.
Miután rendbe hoztuk magunkat ( átmentem az eredeti szobámba átöltözni ),L.Joe felhívta a szobaszervizt ,hogy bejelentse a törött lámpát. Csodák csodájára a szobalány elhitte,hogy a lámpa egy véletlen baleset folytán magától szenvedett el csúfos véget. Talán közre játszott L.Joe bugyi lepattintó mosolya is.
Szóval jelenleg fogalmam sincs,hogy mit gondoljak a kapcsolatunkról. Tudom,hogy nagyon nehéz neki,és azt is tudom,hogy önző vagyok,amiért nem tudom elengedni. Igazság szerint nem tudom azt mondani,hogy én nem szeretem őt. Mert szeretem. Csak nem tudom,hogy annyira-e,hogy képes lennék-e újra járni vele. Túl sok a „ nem tudom”. Egy dolgot viszont tudok : minél hamarabb el kell döntenem,hogy mit akarok.
- Végre lefáradtatok. – csapta össze a tenyerét Minso. A srácok a hallban voltak,a manegerrel együtt,indulásra készen .- A reggelit már megettük,úgyhogy,ha éhesek vagytok,csak a strandod tudtok enni.
- Muszáj ilyen parasztnak lenned ? – lökte meg L.Joe. Minso durcásan összefonta a karját. – Oh,én nem vagyok paraszt. Nem én feküdtem le az excsajommal.
- C.A.P ! – kiabáltunk rá egyszerre.
- Most mi van ? Már úgy is mindenki tudja. – rántotta meg a vállát.
- Mekkora bunkó vagy . – néztem rá.
- Ne is törődj vele Min.- fogta meg a vállam Chunji. – Az,hogy mit csináltok a paplan alatt, az a ti dolgotok .- kacsintott.
- Igen, a mi kapcsolatunkat ez nem befolyásolja .- helyeselt Changjo.
- Így van. –kontráztak a többiek.
- Imádlak titeket srácok . –mosolyogtam.
- Túlléphetnénk végre ezen az egészen ? – szólalt meg L.Joe, majd a kijárat felé indult.
- Persze, lépjetek csak túl rajta, mi sem egyszerűbb. – emelte égnek a kezét C.A.P, majd zsebre dugott kézzel elindult L.Joe után.
- Most mit duzzogsz? – kérdeztem a mellettem ülő C.A.P-től a kocsiban.
- Nem duzzogok. – válaszolt,miközben kibámult az ablakon.
- Ja és Min . Még mindig nagyon jó vagy az ágyban. – kacsintott.
- Ne mondj ilyeneket,és legfőképpen ne nézz így,mert visszahúzlak az ágyba. – dobtam felé egy párnát.
- Én benne vagyok. –dobta vissza nevetve.
Miután rendbe hoztuk magunkat ( átmentem az eredeti szobámba átöltözni ),L.Joe felhívta a szobaszervizt ,hogy bejelentse a törött lámpát. Csodák csodájára a szobalány elhitte,hogy a lámpa egy véletlen baleset folytán magától szenvedett el csúfos véget. Talán közre játszott L.Joe bugyi lepattintó mosolya is.
Szóval jelenleg fogalmam sincs,hogy mit gondoljak a kapcsolatunkról. Tudom,hogy nagyon nehéz neki,és azt is tudom,hogy önző vagyok,amiért nem tudom elengedni. Igazság szerint nem tudom azt mondani,hogy én nem szeretem őt. Mert szeretem. Csak nem tudom,hogy annyira-e,hogy képes lennék-e újra járni vele. Túl sok a „ nem tudom”. Egy dolgot viszont tudok : minél hamarabb el kell döntenem,hogy mit akarok.
- Végre lefáradtatok. – csapta össze a tenyerét Minso. A srácok a hallban voltak,a manegerrel együtt,indulásra készen .- A reggelit már megettük,úgyhogy,ha éhesek vagytok,csak a strandod tudtok enni.
- Muszáj ilyen parasztnak lenned ? – lökte meg L.Joe. Minso durcásan összefonta a karját. – Oh,én nem vagyok paraszt. Nem én feküdtem le az excsajommal.
- C.A.P ! – kiabáltunk rá egyszerre.
- Most mi van ? Már úgy is mindenki tudja. – rántotta meg a vállát.
- Mekkora bunkó vagy . – néztem rá.
- Ne is törődj vele Min.- fogta meg a vállam Chunji. – Az,hogy mit csináltok a paplan alatt, az a ti dolgotok .- kacsintott.
- Igen, a mi kapcsolatunkat ez nem befolyásolja .- helyeselt Changjo.
- Így van. –kontráztak a többiek.
- Imádlak titeket srácok . –mosolyogtam.
- Túlléphetnénk végre ezen az egészen ? – szólalt meg L.Joe, majd a kijárat felé indult.
- Persze, lépjetek csak túl rajta, mi sem egyszerűbb. – emelte égnek a kezét C.A.P, majd zsebre dugott kézzel elindult L.Joe után.
- Most mit duzzogsz? – kérdeztem a mellettem ülő C.A.P-től a kocsiban.
- Nem duzzogok. – válaszolt,miközben kibámult az ablakon.
-
Látom… . Figyelj már rám. –rántottam meg
óvatosan a vállát.
- Figyelek rád. – eresztett felém egy bájosan cinikus mosolyt.
- Mi bajod van ? – hajoltam közelebb hozzá. Nem akartam,hogy mindenki hallja,miről beszélünk.
- Semmi.
- Jó,majd később megbeszéljük. – adtam fel,majd a mellettem ülő Niel felé fordultam.
A Santa Monica-i volt a kedvencem az összes L.A-i strand közül. Nem számított,hogy milyen napszakban jöttél ki ide,mindig nyüzsögtek az emberek. Most nem felejtettem el fürdőruhát is hozni magammal,mert megbeszéltük a srácokkal,hogy az utó-reggeli után csobbanunk egyet. Kiválasztottunk egy hangulatos kis éttermet közel a parthoz,gyorsan megebédeltünk ( esetemben reggeli volt), majd irány az óceán ! C.A.P kezdett feloldódni,mert a vízbe már ő kapott fel és cipelt be. Fogalmam sincs,hogy mi baja van,de remélem,hogy hamarosan megossza velem is.
Nagyon jól elvoltunk a srácokkal. L.Joe-val végig olyanok voltunk,mintha mi sem történt volna az este. Többször voltak a víz alatt,mint fölötte,de szerencsére senki sem sérült meg. ( sose lehet tudni). Néhány fan is megtalált,mert a partról képeket készítettek rólunk. A fiúk nem foglalkoztak velük.
Kb. fél órája lehettünk bent,mikor Ricky kijelentette,hogy fázik, és kimegy a partra. Mi is követtük a példáját.
L.Joe-t félrehívta C.A.P,hogy beszéljenek. Viszonylag gyorsan lebonyolították,mert 10 perc múlva L.Joe csatlakozott Rickyhez és Changjohoz,akik jégkrém- kereső akcióra indultak. Niel és Chunji visszamentek a vízbe ( engem is vinni akartak,de nem engedtem nekik) én pedig napozni próbáltam, miközben Minso szokásához híven fényképezett…legfőképp engem.
- Inkább elmondhatnád,hogy mi bajod van. – fogtam meg a karját,majd lehúztam magam mellé.
- Igazából csak annyi,hogy… nem értem mit húzzátok egymás agyát. Mindenki látja,hogy van köztetek valami.
- Ez azért nem ilyen egyszerű.
- Csak annyira az,mint az élet.
- Milyen bölcs vagy.
- Én csak azt akarom,hogy … hogy mindketten boldogok legyetek a francba is. –csapott bele a homokba.
- Tudom,és imádlak is érte. Viszont ezt nekünk kell megoldanunk,úgyhogy szeretném,ha nem idegeskednél ezen. Rendben? – húztam oda magamhoz egy ölelésre.
- Figyelek rád. – eresztett felém egy bájosan cinikus mosolyt.
- Mi bajod van ? – hajoltam közelebb hozzá. Nem akartam,hogy mindenki hallja,miről beszélünk.
- Semmi.
- Jó,majd később megbeszéljük. – adtam fel,majd a mellettem ülő Niel felé fordultam.
A Santa Monica-i volt a kedvencem az összes L.A-i strand közül. Nem számított,hogy milyen napszakban jöttél ki ide,mindig nyüzsögtek az emberek. Most nem felejtettem el fürdőruhát is hozni magammal,mert megbeszéltük a srácokkal,hogy az utó-reggeli után csobbanunk egyet. Kiválasztottunk egy hangulatos kis éttermet közel a parthoz,gyorsan megebédeltünk ( esetemben reggeli volt), majd irány az óceán ! C.A.P kezdett feloldódni,mert a vízbe már ő kapott fel és cipelt be. Fogalmam sincs,hogy mi baja van,de remélem,hogy hamarosan megossza velem is.
Nagyon jól elvoltunk a srácokkal. L.Joe-val végig olyanok voltunk,mintha mi sem történt volna az este. Többször voltak a víz alatt,mint fölötte,de szerencsére senki sem sérült meg. ( sose lehet tudni). Néhány fan is megtalált,mert a partról képeket készítettek rólunk. A fiúk nem foglalkoztak velük.
Kb. fél órája lehettünk bent,mikor Ricky kijelentette,hogy fázik, és kimegy a partra. Mi is követtük a példáját.
L.Joe-t félrehívta C.A.P,hogy beszéljenek. Viszonylag gyorsan lebonyolították,mert 10 perc múlva L.Joe csatlakozott Rickyhez és Changjohoz,akik jégkrém- kereső akcióra indultak. Niel és Chunji visszamentek a vízbe ( engem is vinni akartak,de nem engedtem nekik) én pedig napozni próbáltam, miközben Minso szokásához híven fényképezett…legfőképp engem.
- Inkább elmondhatnád,hogy mi bajod van. – fogtam meg a karját,majd lehúztam magam mellé.
- Igazából csak annyi,hogy… nem értem mit húzzátok egymás agyát. Mindenki látja,hogy van köztetek valami.
- Ez azért nem ilyen egyszerű.
- Csak annyira az,mint az élet.
- Milyen bölcs vagy.
- Én csak azt akarom,hogy … hogy mindketten boldogok legyetek a francba is. –csapott bele a homokba.
- Tudom,és imádlak is érte. Viszont ezt nekünk kell megoldanunk,úgyhogy szeretném,ha nem idegeskednél ezen. Rendben? – húztam oda magamhoz egy ölelésre.
 |
| Mr. Bang ,a személyi fotósom :p |
-
- Azért ezt nem ígérem meg,de próbálkozom. –
mosolyodott el,majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Estig kint maradtunk a parton. Senki sem hozta fel a történteket,amiért
hálás voltam.
Nagyon örültem,hogy a srácok elhívtak, és annak is,hogy a manager is megengedte. Holnap reggel indult a gépünk. Csak a végállomás volt különböző.
Nagyon örültem,hogy a srácok elhívtak, és annak is,hogy a manager is megengedte. Holnap reggel indult a gépünk. Csak a végállomás volt különböző.
Mikor vissza értünk a hotelba, felhívtam Haylie-t, hogy van-e kedvük
találkozni Lucassal. Nagyon boldog vol,de sajnos nem tudtuk összehozni,mert
éppen Las Vegasban voltak, ( miért is ne ?) viszont megígérte,hogy amint
visszajönnek,meglátogatnak Koreában. Elég jól hangzott. A végén még hozzátette,hogy
apám valószínűleg a héten fel fog hívni. Nem nagyon tudtam rá mit mondani.
A vacsora után C.A.P-el felmentünk a szobába. Kb. hajnali 2-ig
beszélgettünk a világon mindenről. Az ilyen pillanatokban jövök rá,hogy
mennyire közel állunk egymáshoz Minso-val. Lehet szó bármiről,ő egy azon kevés
emberek közül,akikben 100%-ig megbízom.
Reggel nagyon kellett sietnünk,mert egy kicsit elaludtunk. A srácoknak 4 órával később ment a gépe,de attól függetlenül kijöttek velem a reptérre. Mindegyikőjüktől érzékeny búcsút vettem. Nieltől kaptam egy plüssmacit,amit tegnap nyert tombolán. Nagyon cuki volt.
- Ugye tudod,hogy legközelebb el kell mennünk bulizni valahová? – súgta oda Chunji,miközben magához ölelt.
- Ezt mondanod sem kell. – paskoltam meg a hátát.
- Miiin, ne menj el. Gyere velünk ! – kapott fel C.A.P,majd megpörgetett.
- Jaaj ,tudod,hogy nagyon szeretnék. De nem lehet. Nagyon drukkolok a turnéhoz. Vigyázz magadra te idióta .- borzoltam össze a haját. – És rakd fel a sapkát,amit tőlem kaptál .- nyomtam egy puszit az arcára.
Mindenkinek átadtam „jókívánságaimat”,kivéve L.Joet.
- Hát akkor majd találkozunk. – ölelt magához.
- Igen. Köszönöm. És remélem nem haragszol .- súgtam oda neki,még mindig ölelve.
- Nem. De tudnod kell,hogy nem mondtam le rólad .- puszilt bele a hajamba. Bólintottam.
- Még egyszer köszönöm,hogy eljöhettem. Szeretlek titeket. – fogtam meg a bőröndömet,majd sűrű integetések között elindultam becsekkolni . C.A.P még utánam rohant egy ölelésért.
Reggel nagyon kellett sietnünk,mert egy kicsit elaludtunk. A srácoknak 4 órával később ment a gépe,de attól függetlenül kijöttek velem a reptérre. Mindegyikőjüktől érzékeny búcsút vettem. Nieltől kaptam egy plüssmacit,amit tegnap nyert tombolán. Nagyon cuki volt.
- Ugye tudod,hogy legközelebb el kell mennünk bulizni valahová? – súgta oda Chunji,miközben magához ölelt.
- Ezt mondanod sem kell. – paskoltam meg a hátát.
- Miiin, ne menj el. Gyere velünk ! – kapott fel C.A.P,majd megpörgetett.
- Jaaj ,tudod,hogy nagyon szeretnék. De nem lehet. Nagyon drukkolok a turnéhoz. Vigyázz magadra te idióta .- borzoltam össze a haját. – És rakd fel a sapkát,amit tőlem kaptál .- nyomtam egy puszit az arcára.
Mindenkinek átadtam „jókívánságaimat”,kivéve L.Joet.
- Hát akkor majd találkozunk. – ölelt magához.
- Igen. Köszönöm. És remélem nem haragszol .- súgtam oda neki,még mindig ölelve.
- Nem. De tudnod kell,hogy nem mondtam le rólad .- puszilt bele a hajamba. Bólintottam.
- Még egyszer köszönöm,hogy eljöhettem. Szeretlek titeket. – fogtam meg a bőröndömet,majd sűrű integetések között elindultam becsekkolni . C.A.P még utánam rohant egy ölelésért.
A gépen ülve csapott belém a gondolat,hogy már megint mennyire össze van
kuszálódva körülöttem minden… illetve még mindig. Nagyon gyorsan el kéne
döntenem,hogy mihez kezdek,mert ezzel a viselkedéssel csak a körülöttem lévőket
bántom meg.
Mondanom sem kell,hogy az út felében az járt a fejemben,hogy ezen a héten van Sehun születésnapja…
Miután leszállt a gépem és átvettem a poggyászomat, az első gondolatom az volt,hogy felhívom Sehunt,hogy itthon vagyok. Persze egy pillanattal később kapcsoltam. Meddig fogok még ilyen hülyén érezni magam ?
Végül hívtam egy taxit és hazamentem. Furcsa volt megérkezni az üres lakásba,ahol senki nem várt. Legszívesebben visszarepültem volna L.A.-be. Ott legalább gondtalannak éreztem magam… többnyire.
Eszembe jutott,hogy megígértem Baeknek: ma este átmegyek a dormba. Még jó,hogy a gépem reggel szállt le. Így volt időm összeszedni magam estig. Baek délután 5 körül hívott.
- Sziaaa Minnie. Na akkor jössz? Mi nagyon várunk.
- Szia Bacon. Igen…megyek.- sóhajtottam.- Mikor?
- Akár most rögtön.
Mondanom sem kell,hogy az út felében az járt a fejemben,hogy ezen a héten van Sehun születésnapja…
Miután leszállt a gépem és átvettem a poggyászomat, az első gondolatom az volt,hogy felhívom Sehunt,hogy itthon vagyok. Persze egy pillanattal később kapcsoltam. Meddig fogok még ilyen hülyén érezni magam ?
Végül hívtam egy taxit és hazamentem. Furcsa volt megérkezni az üres lakásba,ahol senki nem várt. Legszívesebben visszarepültem volna L.A.-be. Ott legalább gondtalannak éreztem magam… többnyire.
Eszembe jutott,hogy megígértem Baeknek: ma este átmegyek a dormba. Még jó,hogy a gépem reggel szállt le. Így volt időm összeszedni magam estig. Baek délután 5 körül hívott.
- Sziaaa Minnie. Na akkor jössz? Mi nagyon várunk.
- Szia Bacon. Igen…megyek.- sóhajtottam.- Mikor?
- Akár most rögtön.
-
Jó, 20 perc és ott vagyok. Puszi.
És tényleg. 20 perc múlva már a dorm ajtaja előtt álltam,kissé idegesen… na jó..eléggé idegesen.
- Miiinnie,sziaa! – húzott be az ajtón egy vigyorgó Baekhyun. –Úgy hiányoztál ! – ölelt magához.
- Nekem is te .- viszonoztam a gesztust.
- Gyorsan vedd le a cipőd,a többiek már nagyon várnak. –toporzékolt előttem.
A nappaliban Sehun kivételével mindenki ott volt.
- Sziasztok srácok. –köszöntem mosolyogva.
- Miiin. –ugrottak fel szinkronban. – Hát téged is látni errefelé? –vigyorgott Xiumin,miközben magához ölelt. A többiek is követték a példáját.
- Ritka pillanatok egyike. –kacsintottam.
- Jó,hogy jöttél, épp most rendeltünk pizzát. –szólalt meg Luhan.
És tényleg. 20 perc múlva már a dorm ajtaja előtt álltam,kissé idegesen… na jó..eléggé idegesen.
- Miiinnie,sziaa! – húzott be az ajtón egy vigyorgó Baekhyun. –Úgy hiányoztál ! – ölelt magához.
- Nekem is te .- viszonoztam a gesztust.
- Gyorsan vedd le a cipőd,a többiek már nagyon várnak. –toporzékolt előttem.
A nappaliban Sehun kivételével mindenki ott volt.
- Sziasztok srácok. –köszöntem mosolyogva.
- Miiin. –ugrottak fel szinkronban. – Hát téged is látni errefelé? –vigyorgott Xiumin,miközben magához ölelt. A többiek is követték a példáját.
- Ritka pillanatok egyike. –kacsintottam.
- Jó,hogy jöttél, épp most rendeltünk pizzát. –szólalt meg Luhan.
Miután kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén ( remélem érződik az
irónia), és a pizza is megérkezett, mindenki mesélni kezdett. Kris nagyon
furcsa volt. Nem tudom megmondani,hogy miért,mindenesetre eléggé csendes volt
az este folyamán.
Éppen Suho következett volna a maga kis sztorijával,mikor nyílt a bejárati ajtó és Sehun lépett be rajta. Síri csönd lett a szobában. A srácok hol Sehunt,hol engem néztek.
- Most meg mi van ? –rúgta le a cipőjét az ajtóban álló,majd,miután egy futó pillantást vetett rám,beviharzott a szobájába.
- Utána megyek. –állt fel Luhan,majd ő is eltűnt a hálóban.
- Ne is törődj vele Minnie. – fogta meg a kezem Baekhyun. – Idiótán viselkedik.
- Nem is értem,hogy mi baja van .- ingatta a fejét Kai.
- Hát…én sem. –feleltem szaggatottan. Kezdett bűntudatom lenni, amit egyáltalán nem értettem. Hiszen már nem is járunk.
Éppen Suho következett volna a maga kis sztorijával,mikor nyílt a bejárati ajtó és Sehun lépett be rajta. Síri csönd lett a szobában. A srácok hol Sehunt,hol engem néztek.
- Most meg mi van ? –rúgta le a cipőjét az ajtóban álló,majd,miután egy futó pillantást vetett rám,beviharzott a szobájába.
- Utána megyek. –állt fel Luhan,majd ő is eltűnt a hálóban.
- Ne is törődj vele Minnie. – fogta meg a kezem Baekhyun. – Idiótán viselkedik.
- Nem is értem,hogy mi baja van .- ingatta a fejét Kai.
- Hát…én sem. –feleltem szaggatottan. Kezdett bűntudatom lenni, amit egyáltalán nem értettem. Hiszen már nem is járunk.
Luhan 10 perc után visszatért köreinkbe.
- Azt mondta nem akar zavarni. Szerintem tényleg megverem. – fonta össze a karjait.
- Hagyjad. Majd lenyugszik. Ha engem kérdeztek elég gyerekesen viselkedik. –nyújtózott egyet Chanyeol.
- Azt mondta nem akar zavarni. Szerintem tényleg megverem. – fonta össze a karjait.
- Hagyjad. Majd lenyugszik. Ha engem kérdeztek elég gyerekesen viselkedik. –nyújtózott egyet Chanyeol.
-
Na te csak ne szólalj meg. Nektek sem felhőtlen
a viszonyotok most B-vel. –szólalt meg Tao.
- Még te beszélsz ?! Én is tudnék mit mondani a te kapcsolatodról,ha nagyon akarn…
- Srácok,elég ! – szakítottam félbe a veszekedést. –Legalább ti ne veszekedjetek !
- Jó, igazad van. Bocs haver. –bokszolt bele Tao vállába.
Az este további része nyugodtan telt. Beszélgettünk,filmeztünk,nevettünk,beszélgettünk. Sehun egyszer sem jött ki. Egyszerűen nem bírtam felfogni,hogy miért viselkedik így. Ennyire megutált volna ? A semmiért?
- Még te beszélsz ?! Én is tudnék mit mondani a te kapcsolatodról,ha nagyon akarn…
- Srácok,elég ! – szakítottam félbe a veszekedést. –Legalább ti ne veszekedjetek !
- Jó, igazad van. Bocs haver. –bokszolt bele Tao vállába.
Az este további része nyugodtan telt. Beszélgettünk,filmeztünk,nevettünk,beszélgettünk. Sehun egyszer sem jött ki. Egyszerűen nem bírtam felfogni,hogy miért viselkedik így. Ennyire megutált volna ? A semmiért?
Mikor már mindenki olyan fáradt volt,hogy akár állva el bírt volna
aludni, jóéjszakát kívántunk egymásnak,majd eltettük magunkat holnapra. Én
Baekhyunnal aludtam. Jól esett,hogy mellettem van,olyan volt nekem,mint egy
báty.
- Aludj jól Minnie. Szeretlek. –nyomott egy puszit a homlokomra,majd lassan mindkettőnket elnyomott az álom.
- Aludj jól Minnie. Szeretlek. –nyomott egy puszit a homlokomra,majd lassan mindkettőnket elnyomott az álom.
Másnap
reggel kiabálásra ébredtem. Baekhyunnal álmosan föltápászkodtunk,hogy megnézzük
mi a vita forrása. A konyhában egy félmeztelen Sehun állt egy felettébb mérges
Layel,Luhannal és Kaial szemben.
- Mi a fene folyik itt ? –szólalt meg Baekhyun.
- Kérdezd a Bubble tea hercegét. –vetette oda Kai,majd beviharzott a fürdőbe. Sehun a pultnak támaszkodva állt,és keserűen mosolygott.
- Hallgatlak. –állt elé Baek. Sehun meg sem szólalt.
Nem történt semmi. Egyesek csak szeretik a semmin
felkapni a vizet.- Mi a fene folyik itt ? –szólalt meg Baekhyun.
- Kérdezd a Bubble tea hercegét. –vetette oda Kai,majd beviharzott a fürdőbe. Sehun a pultnak támaszkodva állt,és keserűen mosolygott.
- Hallgatlak. –állt elé Baek. Sehun meg sem szólalt.
- Ha te azt semminek nevezed,hogy nem mész be próbára,aztán,mikor a manager kérdőre von az egészet Kaira fogod,mondván ő mondta,hogy elmarad,aztán még neked áll feljebb. Na igen,ez tényleg semmiség. – csapott az asztalra Lay.
- Mi van ? Ez most komoly ?– szólaltam meg én is.
- A lehető legkomolyabb. És Sehun hülyesége miatt az egész csapatot megbüntetik. Nem elég,hogy Kris kilép,most még ez is. –kulcsolta össze a kezeit a tarkóján Luhan.
- Hogy mit mondtál? Kris kilép ? Mi..mikor…miért? – léptem közelebb Luhanhoz.
- Később,Minnie. – rakta a vállamra a kezét Baekhyun.
- Neked ehhez amúgy mi közöd van ? – fordult felém Sehun.
- Tessék? – fordultam a hang irányába.
- Jól hallottad. Neked ehhez mi a franc közöd van,hm ?! – nyomta meg a mondat végét. – Azt sem értem,hogy most minek vagy itt. Nyugodtan vissza mehetsz a kis kastélyodba,vagy anyucihoz,mit bánom én,csak ne rontsd itt a levegőt. – itt volt elég. Tenyerem csattant Sehun arcán. Ő hátratántorodott egy pillanatra.
- Ide figyelj Oh Sehun ! Nem tudom,hogy miért viselkedsz így,de egy valamit tudok. Sohasem hittem,hogy ekkorát fogok csalódni benned,te idióta barom. – Sehun csak állt és pislogott rám. -Srácok,remélem ez az
Furcsa mód nem éreztem azt,hogy sírni akarnék. Csak csalódottságot éreztem. Méghozzá elviselhetetlen mértékben.
Mikor összepakoltam a cuccaim,egy nagy sóhaj kíséretében kimentem a nappaliba. A kanapén Baekhyun ült,egy laptoppal az ölében.
- A többiek ? –kérdeztem.
- A szobájukban. Azt mondták adjam át,hogy puszilnak. – válaszolta,fel sem nézve a képernyőből. – Min, idejönnél egy kicsit? Ezt látnod kéne. – kérdően Baek mellé ültem. A kezembe nyomta a laptopot. Ami a képernyőn fogadott,az szó szerint lesokkolt.
- Ez meg mi a fene ? – kérdeztem.
- Ezt kérdezem én is. – a honlap afféle pletykalap volt. A főcikk szalagcíme pedig a következő : TAEMIN A SHINEE-BÓL ÉS A VOGUE ÖRÖKÖSE MIN EGY PÁR ? A cím alatt pedig egy kép,amint Taemin veszélyesen közel hajol hozzám,hogy megcsókoljon.
- Azok a kis libák .- szólaltam meg dühösen.
- Mi ez,Min ? – kérdezte Baekhyun idegesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése