Danbi: Ex-sex.

♥

Másnap reggel telefonom üvöltő csengőhangjára keltem.  Nem néztem meg ki az. Fülemhez emeltem:

- Halló. – szóltam bele erőtlenül.

- Szia B, minden rendben? – érdeklődött legjobb barátom Lulu, hogy létem felől.

- Persze.

- Biztos? – tudom, hogy őt nem tudom átverni, ennek ellenére hazudtam neki.

- Igen.

- Nem csinálsz ugye semmi hülyeséget?

- Kivel beszélsz? – hallottam a vonal túlsó oldalán Chanyeol hangját, így akaratlanul is, de lecsaptam a telefont.  Nagy nehezen kimásztam az ágyból, majd kezembe vettem az éjjeli szekrényen díszelgő lapot.

„ Jó reggelt szépségem. Remélem nem csinálsz semmi hülyeséget a mai nap folyamán. TJ randira ment és nem hiszem, hogy még ma hazaér, és én se vagyok várható ma. D üzleti útra ment, szóval pár napig offra van állítva a „D segít gomb.”  Ha gáz van ,szólj és repülök.  

                                                                                              Puszi: a megmentőd, Tokiya.♥”

mert rólad se feledkeztem meg drága.♥

Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, de nem sokáig tartott pillanatnyi jókedvem.  Ahogy ránéztem a nyitott fiókra egyből eszembe jutott a tegnap este és könnyeim potyogni kezdtek. Órákig sírtam az ágyamnak dőlve, összekuporodva a földön. Semmire nem reagáltam. A telefonom percenként csörgött, de nem érdekelt, még annyira se, hogy a hangját levegyem, nemhogy kikapcsoljam. A csengőnek se tulajdonítottam nagy figyelmet,pedig egy barom odaragaszthatta a kezét. Óráknak tűnt az-az idő, még hangzavarban potyogtak könnyeim immár hangtalanul és megijedtem, mikor csöndbe burkolózott az egész ház.  Félve néztem körbe, de a könnypalástól, mely szememben volt szinte semmit nem láttam.  Pulóver ujjával próbáltam kitörölni a felgyülemlett sós folyadékot, mikor léptek zajára lettem figyelmes. Összerázkódtam. Ijedve hátráltam az ágy felé, de a léptek csak egyre hangosabbak lettek. Lábam akadályba ütközött, és a léptek zaja abbamaradt a hangos koppanásnak köszönhetően. Másodpercek teltekel, mire az ajtó másik felén lévő egyed újra nekiindult. Egyre  közeledett , és én egyre jobban kezdte remegni a félelemtől, de a léptek hangja újra abbamaradtak. Lábaim ekkor mondták fel a szolgálatot.  Az ágyra rogytam és félve próbáltam minél beljebb mászni. Ekkor nyílt ki az ajtó é belőlem egy sikítás kíséretében újra kitört a sírógörcs, de támadóm helyett csak  egy mosolygó, ám ugyanakkor aggódó Jongsuk lépett be.

- Nyugi B- vont karjaiba. – Nincs semmi baj. – kezdett el ringatni.

- Azt hittem…valami…betörő . – szipogtam minden egyes szó végén.  – Tudod.. hogy…megijesztettél?

Jongsuk nem válaszolt semmit, csak hátamat simogatva próbált megnyugtatni. Időbe tel még könnyeim apadni kezdtek és végleg abba nem hagyták a folydogálást.

- Jobb?

- Mm. - bólintottam egyet.

Jongsuk már ismert annyira, hogy ilyenkor mi a teendő. Nem is tétlenkedett tovább, kirántott az ágyból, talpra állított és tolni kezdet az ajtó felé.

- Hova megyünk? - húztam be a vészféket és a lépcső előtt megálltam mielőtt lezúgtam volna.

- Az titok.- kacsintott egyet, majd kezén ragadott és a konyhába rángatott. Ott leültetett egy székre és munkának látott. Egész nap úgy éreztem egy falat se menne le a torkomon, de szervezetem a finom illatoknak nem tudott nemet mondani és üres gyomrom jelzett, hogy ideje valamivel jól megtömni. Így mikor exem mosolyogva elém tette a gőzölgő tányért egy szavába se került azonnal nekiláttam a pusztításnak. De a zabálásból, csak falatozása lett, mert akármennyire éhes voltam, képtelen voltam 10 falatnál többet enni.

- Köszönöm. – toltam el magam elől a tányért.

- Elég volt? – újabb bólintás és nem volt több kérdés. A velem szemben ülő fiú, csak csendben, fölösleges kérdések nélkül fogyasztotta el a késői ebédet, majd mikor végzet, tányéromat betette a hűtőbe az övét meg szépe elmosta. Miután mindennel végzett beültünk a moziszobába és bekapcsoltunk valamit, de őszintén nem igazán tudtam a filmre koncentrálni.

- Valami baj van? Nem tetszik?

- El akarom felejteni. – suttogtam válaszként, majd hirtelen felpattantam és kedvenc barátaimat kezdtem keresni.

-B mit csinálsz?

- Minek látszik? – mosolyogtam rá, majd eltűntem az éléskamrámban és csak két üveg töménnyel tértem vissza, de ez csak az első kör volt. Mindent amit elsőre észrevettem kihoztam. Kerestem valami nagy tálat és önteni kezdtem bele a dolgokat.

- Ennek nem lesz jó vége. – vette el az utolsó előtti üveget Jongsuk.

- És ki mondta, hogy annak kell lennie? – nem próbálkoztam már az utolsóval, csak kicsit összekevertem a kotyvalékot,amit pillanatok alatt gyártottam . Kerestem egy poharat, amit teletöltöttem és minden gátlást levetkőzve húztam le egyből. Torkomat marta a ki tudja hány fokos „koktél”, de nem érdekelt. Legalább érzem, hogy élek. Már a harmadik poharamnál jártam mikor exem váratlanul kikaptam kezemből és helyettem fogyasztotta el. Szinte az egészet eltűntettük, mikor újabb csodás ötletem támadt. Bátran fontam össze ujjainkat és húztam magam után a mozi szobába, ahol kedvenc közös számunkat bekapcsolva együtt kezdtünk üvölteni az énekesekkel, majd a refrénnél a táncot is hozzácsatoltuk.

- TELL ME,TELL ME TE-TE-TE-TELL ME. ~ - üvöltöttük együtt,majd mikor vége volt újabb számot választva szórakoztunk tovább.

Az ajtófélfa a hátamba állt. Jongsuk erősen nekilökött és egy halk nyögés is elhagyta a számat, de, hogy enyhítse az általa okozott károkat ajkait enyémekre tapasztotta. Gondolkodás nélkül csókoltam vissza és számat résnyire nyitva,hagytam, hadd mélyítse el. Nyelveink érzéki csatát vívtak…

Az ágyon feküdtem.  Szinte teljesen meztelen testemet, amit már csak gyönyörű fehérneműm takart egy szexisten barangolt be puha ajkaival. Minden érintéssel egyre közelebb voltam ahhoz, hogy fejemet elveszítve vergődjek alatta. Melleimnél járt már, mikor nem bírtam tovább. Felhúztam magamhoz és újabb vad táncba hívtam nyelvét…

Meztelenül, izzadtságcseppektől csillogó testel feküdtem az esti félhomályban. Jongsuk lágy csókokat hintet ajkaimra, miközben próbált az őrületbe kergetni ujjaival…

Hangos sikoly hagytam el számat, ahogy egész hosszúval bennem volt…

Alattam feküdt.  Csípőm lassú tempóban mozgatva hergeltem…

Csillagokat láttam.  Sukkie minden egyes lökésével eltalálta bennem azt a pontot, amitől elvesztve fejem, a takarót markolászva vártam, hogy elérjen a gyönyör…

Reggel őrült fejfájással keltem. Semmi nem rémlett a tegnap estéből.  Szinte csukott szemmel másztam ki az ágyból. Lassan a fürdő fele kezdtem botorkálni, mikor meghallottam más is van rajtam kívül a szobában. Szemeim ijedtem pattantak. Körbenéztem a szobában. Széthányt ruhák mindenhol és egy kócos hajrengeteg a párnáim között. 

- Jong…suk?!

De ő nem válaszolt csak hót kómás fejjel felém fordult.

- Jongsuk. – szólítottam meg újra.

- Ne most B, hasogat a fejem.

- Szerinted az enyém nem?

- Úr-is-ten. – miután felült körbekémlelte a szobát és elképedt egy kicsit. – Ugye…mi … nem?

-  Ezt szót se erről senkinek. – fenyegettem meg, majd elindultam egy fejfájás csillapítóért, mert nem bírta tovább. Feltettem két feketét főni, meg előkészítettem a gyógyszereket magunknak, majd bementem Jongsukért, aki most már legalább egy nadrágot magára kapott és nem kellett a fehér hátsófelét bámulnom.  Mikor kiértünk a konyhába leültettem az egyik székre, elé tettem a gőzölgő bögrét, majd kezébe nyomtam egy pohár vizet és a pirulákat.

- Sose bírtad a piát…

-Nem hagyhattam, hogy egyedül idd meg, Az felért volna egy öngyilkossággal.

A nap további részében valami csöndes elfoglaltságot kerestünk, amit az alvásban találtunk meg. Késő délutánig volt időnk kialudni a másnaposságot és újult erővel láttunk neki  a munkának. Mire hazaérnek a többiek rendet szerettem volna és eltűntetni az este nyomait, hogy soha ne derülhessen ki.

- Szia..sztok. - jött be Tokiya a nappaliba. – Hát ti?

- Hát mi... mi van velünk.

- Csak furcsa titeket együtt látni. Úgy értem.  Mindegy megyek lezuhanyozom.

 -Tuti leesett neki. – mondtam kétségbeesve.

- Még ha le is esett neki nem fogja elmondani, de szerintem nem.

- És akkor mégis mivel magyarázod azt, hogy hozzád bújva fekszem a kanapén?

- Ismer, nem? – bólintottam válaszképp. – Akkor tudja, hogy ilyenkor szeretetre van szükséged.

- Ami a szexben is ugyanúgy megnyilvánulhat főleg nálam.

- B, nyugodj le. Nem tud semmit. – csókolt meg, hogy semmi értelmetlen hülyeséggel ne tudjak előállni. Csókja édes volt és mámorító. Elvesztem benne, de tudtam, hogy nem követhetem el még egyszer azt a hibát, amit tegnap este már egyszer elkövettem.

- Jongsuk…- toltam el magamtól.  – Jobb lenne ha mennél…- küldtem el őt ugyanúgy, mint ahogy tegnap két lakótársam tette Chanyeollal.