Soyun: Little happy b.day

Villám csapás ként vágott belém a felismerés! Ekkora idióta is csak Én lehetek, hogy elfelejtettem a saját és Luhan szülinapját. Azonnal keresni kezdtem a mobilom és tárcsáztam is a számot.
-Igen? - szólt bele Bambi.
-Hogy lehetünk ekkora marhák? - kérdem tőle.
-Mi? Miért? Rosszat csináltam? - ijed meg.
-Huszadika van! Április 20. Nem rémlik valami ezzel kapcsolatban? - kérdezem.
-Jézusom! - olyat sikit, hogy el kell húzni a fülem mellől a mobilt, mert majd megsíketültem. -Boldog születésnapot Yun! - mondja végül.
-Neked is Bambi! - mondom mosolyogva.
-Hol vagy most? - kérdi.
-Itthon. - válasz közben lenéztem az alvó cicára. Olyan aranyos.
-Be tudsz jönni az SM-hez? - hallani a hangján, hogy vigyorog.
-Be. Fél óra és bent vagyok. - kuncogva rakom le, felöltöztem, aztán az ajándékját elvéve minden fontos dolgot magamhoz véve kocsiba ültem, és mentem is az SM-hez.
Bent már szinte mindenki köszönt plusz felköszöntött akit ismerek és engem is. Jjong akkora ölelésben részesített, hogy azt hittem ott halok meg. Minho adott nekem macit, Taemin pedig egy nyakláncot. Ott szidtam őket, hogy mire kellett, végül kaptam még kisebb ajándékokat Onew-tól, Key-től és Jonghyuntól. Mindent beraktam a táskámba. Még jó, hogy a nagyobbat hoztam. Donghea, Siwon, Kyunhyun is meglepett egy hatalmas macival amit közösen vettek. Na nálam itt tört el a mécses, sírni kezdtem. Hyoyeon vett egy gyönyörű karkötőt hozzá egy egyszerű, fülbevalóval. Aztán miután megkaptam mindent, mentek a dolgukra. Én pedig a fiúk terméhez mentem. Luhan, Seok, Chen volt bent, és mint láttam, Lulu épp pakolt le, szóval Őt is elkapták.
-Azta! Ez akkora mint Te! - mondja Minseok.
-Suju maci! Ez lesz a neve is. - kuncogok.
-Boldog születésnapot! - ölel meg Minseok miután lerakom a macit a sarokba.
-Ennél boldogabb nem is lehetne! - szipogom.
-Ne sírj! - tol el és letörli az arcom.
-Azért sírok, mert boldog vagyok. - mosolyogva kócolom össze a haját, aztán Luhanhoz lépek.
-Boldogat Te óriás Bambi! - ölelem meg.
-Neked is törpe! - bújik a nyakamba. -Hol az ajándékom? - enged el. Elnevetem magam, és feltúrom a táskám, aztán odanyújtom neki.
-Tessék! Remélem teszik is majd. - mondom. Azonnal kikapja az ajándékot a kezemből, és a táskájához rohan, majd vissza hozzám egy fehér dobozzal tér vissza.
-Ez a tiéd! Egyszerre! - pattog, elnevetem magam, és ketten kezdjük kibontani az ajándékainkat. Enyém egy csillag és Hold medálos nyaklánc. Luhan pattogva veszi a nyakába az ő ajándékát, én pedig mosolyogva az övét. Maga mellé cipel és csinálunk egy selcát ketten, egymás láncára mutatva.
Nem voltam ott sokáig, mert Nam hívott, hogy menjek vele kávézni. Betuszkoltam a macit a kocdiba, és irány a kávézó.
Már jó egy órát ültem a kávézóban egyedül, mire szólt, hogy mégse tud jönni. Felsóhajtottam és elfogyasztottam a sütit amit rendeltem, pont ittam bele a narancs levembe amikor megszólal a mobilom, amit elő is vettem. Mei neve villog, amin elmosolyodok. Fel is vettem.
-Sooooo Szia Mei vagyok! -
szólt bele azonnal, mire néztem nagyot. -Be kéne jönnöd a stúdióba. Van egy koreográfia ötletem. - hadarja. Bűzlik ez nekem. Tuti van valami!
-Szia Mei! Jongin ott van? - kérdeztem meg azért mindenesetre.
-Nincs...- mondta kicsit nem hihető hanggal.
-Biztos?! - hunyorogva néztem a velem szembeni székre.
-110% százalék. - mondja.
-Csak Én vagyok! - kiabált
bele Lay a telefonba.
-Hjjaaajj. Egy fél óra és ott
vagyok! - sóhajtok nagyot. Aztán pakolni kezdek.
-Szuper. Várunk, várlak. Akarom
mondani Lay és Én várunk. -
hadarta és azonnal megszakította a hívást, én meg csak pislogtam a mobilomra.
-Na ezek is készülnek valamire, az már tuti! - morgom az orrom alatt. Fizettem, és már indultam is. Semmi kedvem nem volt oda menni, főleg, hogy Jongin is ott van, mert tuti, hogy ott lesz.
Közel volt a stúdió, szóval szinte percre pontosan már ott voltam.
Nem értettem mi van, Mei épp öltözött, Lay pedig betolt aztán becsukta az ajtót, rám mosolyogva intett a fejével egy irányba, ahonnan vizes hajjal, póló nélkül, egy szál nadrágban állt Jongin. Nem akarok vele egy helyen lenni!
-Mi folyik itt? - kérdem és hátrálni kezdtem, hogy kimenjek, mire Lay kézen fogott és a tükörhöz húzott, és leültem az egyik székre. Jongin folyamatosan a padlót nézte.
Lay elindított egy számot, mire Mei és Jongin táncolni kezdtek. Ámulva figyeltem az össze mozdulatot, ám amikor volt pár intimebb mozdulat, Layre pillantottam, aki csak mosolyogva nézte őket. 
Újra minden figyelmemmel őket néztem, aztán vége lett a számnak és ketten maradtunk Jonginnal. Két sunyi úgy lelépett, hogy észre se vettem, csak Jongin volt előttem. Felálltam és hozzá sétáltam. Szemben álltam vele, pihegő mellkassal nézett rám. Szőke haja vizesebb lett, és teljesen el voltam varázslva.
-Boldog születésnapot Yun! - mondja. -Ez volt az ajándék egyik fele, remélem tetszett. - láttam rajta, hogy hozzám akar érni, de nem mert, így Én tettem egyik kezem a mellkasára, másikat pedig a nyakára és lehúztam egy csókra. Édes ajkai most szinte felfaltak, úgy csókolt, két karjával pedig magához szorítva fogot. Azt hittem kiugrik a szívem. Sok minden benne volt ebben a csókban, szerelem, harag, fájdalom, minden, amit éreztem. Szemei csillogtak amikor újra rám nézett, és elmosolyodott.
-Szeretlek... - suttogta, de rendesen hallottam. Én pedig becsuktam a szemem, és kibuggyant pár csepp könny a csukott szemeim mellett.
-Most mennem kell... - tolom el.
-Szakíts Donghoonal!
Tudtam, hogy ezt fogja mondani, éreztem, és igaza volt, szakítanom kell Donghoonnal, pedig egy angyal fiú.
Telefonom zavarta meg a csendet, így odamentem a táskához. Suho volt, azt mondta menjek vissza az SM házhoz, mert várnak a többiek. Jongin elment felöltözni, addig én is rendbe raktam magam, és már mentünk is.
-Jézusom, honnan ez a hatalmas maci? - kérdi.
-Suju fiúk adták. Ajándék. - mondom.
-Ja, tényleg! - kutakodni kezd a táskában, aztán elő vesz egy dobozt. -Ez a másik ajándék! - mondja.
-Tedd a többi mellé. - legyintek hátra, aztán befordulok a parkolóba. Lerakja a többi doboz mellé, leparkolok, és irány be.
Természetesen kaptam egy rakás ajándékot, sok puszit, ölelést. Itt volt Nam, Hoon, Jun, és Rin is. Olyan boldog voltam.
-Boldog születésnapot. - mosolyog rám Donghoon. Mosolyom azonnal felragyog miatta, mert olyan aranyos.
-Köszönöm! - kap tőlem egy puszit az ajkaira.
-Vettem neked ajándékot, ott van a kupac közt. - kuncog. -De szeretnék beszélni veled valamiről, nagyon fontos, és tudom, csúnya dolog pont most ezt elmondani neked, de, Én szak... - félbe szakadt a mondata, mert felemeltem a kezem, hogy hallgasson, és az ablakhoz mentem. Mei magából kikelve kiabált. Azonnal rohanni kezdtem ki. Teljesen nem Ő volt. Aztán végül kiderült, hogy bevett egy rakás gyógyszert. Elvettem Jongintól a mobilt, és azonnal hívni kezdtem a mentőt.
Teljesen sokkban volt mindenki.
Aggódtam Meiért, ezért Én is Lay-jel mentem a kórházba. Ott beszéltem a dokimmal, aki elvitte gyomor mosásra, és azt mondta, másnap reggelre jól lesz. Bent maradtam vele, ott is éjszakáztam, majd amikor felkelt, elmeséltem mit csinált. Le volt teljesen sokkolva. Nem is csoda.
Nekem haza kellett menni, mert a telefonom folyton rezget. Hol Xiu, hol Nam, vagy Hoon hívott.
Meg le kell pakolni a rengeteg dobozt.
De nem akartam haza menni, mert sajnos tudtam mit akart Donghoon, és tuti, hogy otthon vár...