Seo Young - at the edge of death

utálom a kórházakat

-          Seo! Seo kelj már fel! – erre a mondatra és egy jó erős rázásra ébredtem. Résnyire nyitott
- Istenem  Mia,mi a franc van? – húztam a fejemre a takarót.
- Seiji! Tiszta vér a párnája! – csattant fel. Erre már az én szemem is kipattant.
- Mi? Mi az,hogy tiszta vér a párnája? Mitől?
- Az orrától. Vérzett az orra.
- És felkeltetted? – ültem fel.
- Nem…nem mertem. Féltem,hogy nem él…
- MI?! Mia ne szórakozz már. – pattantam fel az ágyból és a vendégszoba felé vettem az irányt.
- Addig szólok Kio-nak. – kiabált utánam barátnőm. Seiji a fal felé fordulva feküdt. Rátérdeltem az ágyra és a rátettem két ujjam a csuklójára. Mikor megéreztem a kis lüktetést,ami azt jelezte,hogy dobog a szíve hatalmasat sóhajtottam. Viszont ez a lüktetés eléggé gyenge volt.
- Seiji. Hé Seiji! – ráztam meg a vállát. Ő kicsit felmordult,majd kinyitotta a szemét. Az orrán vér volt,ami miatt olyan lett a párna is. Ez nem tűnt jó jelnek.
- Mi az Seo? Még csak 9 óra van. – dörzsölte meg a szemét. A hangja nagyon erőtlen volt. Közben Kio és Mia is bejött a szobába.
- Látod? Mondtam,hogy véres! – mutatott barátnőm Seijire.
- Mi a vé…- kezdte Seiji,de mikor meglátta a párnáját elhallgatott. Kezét az orrához emelte,majd letörölte róla az alvadt vért.
- Baszki.- suttogta.
- Oké. Elmész a kórházba egy kivizsgálásra. – szólalt meg Kiosuke.
- Dehogy megyek. – nézett rá Seiji.
- Seiji! Nem tudom észrevetted-e ,de a párnád nem kicsit véres,hanem szinte át van ázva. Ez nem normális! Meg is halhattál volna álmodban! – vágott az ágyra Kio.
- Kio-nak igaza van. Ha nem vagy hajlandó magadtól bemenni,akkor kihívjuk a mentőket. – tettem karba a kezem. Seiji segítségkérően pillantott Mia-ra,de az ő arca is kemény volt.
- És mégis mit old meg,ha elmegyek oda,hm? Max lecsuknak droghasználatért. – dőlt vissza az ágyra.
- Nem fognak lecsukni. Viszont kicsit komolyan kéne venned ezt az egészet. Nem egy egyszerű megfázásról van itt szó,hanem drog túladagolásról. És neked kéne tudnod közülünk a legjobban,hogy ez nem játék. Úgyhogy légy szíves vegyél erőt magadon, emeld fel a feneked az ágyról és húzzál felöltözni,mert igenis bejössz a kórházba. Én úgyis terveztem meglátogatni Mei-éket,úgyhogy útba is esik. – néztem rá. Nagyon komoly volt a hangom,éreztem magamon. Seiji mély levegőt vett,majd bólintott.
- Oké,oké,de csak,hogy ne csesztessetek  tovább. A párnát meg majd kimosom….vagy valami.
- Majd én kimosom,te csak elrontanád. – adtam egy puszit a homlokára,majd a többiekkel együtt kimentem a szobából,hogy Seiji fel bírjon öltözni.

Mire mindenki elkészült már elmúlt 10 óra is. Seijit alig bírtuk berángatni a kocsiba. Mondjuk ez lehet azért is volt,mert alig bírt járni és ezt nem volt hajlandó belátni. Végül odaértünk a kórházhoz. Mia elkísérte Seijit a kivizsgáló osztályra,én meg Kio , pedig a recepcióhoz mentünk,hogy megkérdezzük melyik B és Mei kórterme.
- Sajnálom,de Danbi és Mei kisasszonyt tegnap haza engedtük. – felelte a recepciós nő.
- Óóó értem. Akkor kicsit későn jöttünk. Köszönjük. – mondtam,majd a lift felé indultam Kio-t magam után húzva.
- Nem is tudtam,hogy haza engedték őket…- tűnődtem.
- Biztos azért,mert jól voltak. Úgyhogy ez jó hír. – nevetett Kio,majd átkarolta a vállamat,miközben beszálltunk a liftbe.
- Remélem így van és tényleg jól vannak. Mostanában nagyon keveset beszéltem velük. Mindenkinek megvan a maga kis élete és ritkán találkozunk. De hiányoznak. – dőltem az ajtónak.
- Én is megismerném őket. Úgyhogy össze kell hozni egy találkozót . – mondta Kiosuke. Közben felértünk a harmadikra,ahol Seiji és Mia volt. Mia az egyik padon ült a falnál. Tehát Seiji még bent volt. Odamentünk hozzá és leültünk mellé.
- Ez gyors látogatás volt. – nézett ránk barátnőnk furcsán.
- Tegnap haza engedték őket. Úgyhogy erről lecsúsztunk. – feleltem.
- Óóóó értem. De ez jó,nem? – mosolygott.
- De. – mosolyogtam rá én is. Hírtelen kinyílt az egyik vizsgáló ajtaja és egy fehérköpenyes férfi lépett ki rajta,majd felénk indult.
- Önök Enomoto Seiji barátai? – állt meg előttünk. Mia és Kio kérdőn néztek rám,mert a férfi koreaiul beszélt.
- Igen,mi vagyunk. Valami baj van? – álltam fel.
- Ami azt illeti igen. Nem tudom tisztában vannak-e vele,hogy a barátjuknak heroint,kokaint,ópiumot és különböző erős nyugtatókat találtunk a vérében. Ilyen szintű túladagolásnál szerencsés,hogy még életben van. Arról nem is beszélve,hogy a tű,amivel beszúrta magának sem volt tiszta,ezért kisebb vérmérgezést kapott,úgyhogy át kell mosnunk a vérét.
- Te jó isten… fogalmunk sem volt,hogy..- kezdtem ,de a férfi félbeszakított.
- Hölgyem,tudnom kell,hogy a barátjuknak voltak-e már drogproblémái és ,hogy honnan szerezte az anyagot?
- Fogalmam sincs. Tegnap reggel találtunk rá egy szórakozóhelyen,de akkor már eszméletlen volt. És…régebben voltak kisebb ügyei,de soha sem adagolta túl magát. – hazudtam. Nem mondhattam el,hogy elvonón is volt. Az csak rontotta volna a helyzetet. Nagyon nagy szükségem lett volna most Kio-ra,de ő nem tudott hozzászólni a beszélgetéshez.
- Értem. Nos az ő érdekében remélem,hogy igazat mondott. Mivel japán állampolgár nem utalhatjuk be ide elvonóra,de írok egy beutalót az egyik japán klinikára. Szeretném,ha komolyan venné és elmenne. Az ő érdekében.
- Rendben van dr úr. És köszönjük . –hajoltam meg. A férfi csak bólintott és visszament a vizsgálóba. Gyorsan elmondtam Kio-éknak mi a helyzet.
- Mi? Átmossák a vérét? Uramisten! – csattant fel Mia.
- Szerintem örülhet,hogy ennyivel megúszta. – sóhajtott Kio.
- Szerintem is. Sokkal rosszabbul is végződhetett volna. – feleltem.

1 és fél órát vártunk mire kijött az orvos és elmondta,hogy Seijit saját felelősségre haza

szememen keresztül Mia-t pillantottam meg.

kis hülye ♥

engedik,de ha rosszul lenne akkor mindenképpen be kell feküdnie. Seiji holt sápadtan bicegett ki a kórteremből. Szerencse,hogy volt lift és nem lépcsőn kellett mentünk. A haza úton nem nagyon beszélt,mi pedig nem kérdeztük. Mindenki fáradt volt. Mikor felértünk a lakásba rögtön ledőlt. Látszott rajta,hogy nagyon kivan. Holly befészkelte magát mellé az ágyba és mindketten elaludtak. Mia este Sun-nal találkozott,úgyhogy Kio-val maradtam otthon. Nem akartuk egyedül hagyni Seijit. Sunhee is átjött egy kicsit dumálni és hozott pizzát is. Nagyon jó volt valakinek mindent elmondani. Hiányzott már a nővérem.