-Húzz bele csajszi, mindjárt itt a vizit. - nem bírtam szó nélkül hagyni, nem túl halk turbékolásukat. Mikor azt hittem minden cuccom elraktam elindultam, hogy minél hamarabb találkozhassak Kaival, hogy megbeszéljük Soyun ajándékát. A kórház ajtajában jutott eszembe, hogy a neszesszerem a fürdőben maradt, így bőröndöm a portán hagyva rohantam vissza kórtermembe.
A fürdőszobába lépve egy hatalmas holdvilág, csupa popsi kép fogadott, egyből kitört belőlem a nevetés.
-Még, hogy nem szeretitek, ha néznek. - hasam fogva nevettem, a két elpirult kis dinón - B, vidd el Chanyeolt szolizni, mert túl fehér a feneke. - mondtam búcsúzóul és magukra hagytam őket - Ja és még valami. Siessetek, mert mindjárt itt van a doki. - még mindig rázott a nevetés. A folyosón kicsit le álltam az orvossal beszélgetni, hogy ezzel is kicsi időt adjak nekik. Aztán végre bepattanhattam a kocsimba és elindultam Gangnembe.
-Hallo! Itt Mei, a stúdióban vagyok. Mikor tudnál bejönni? - hívtam fel jövendőbeli tánc partnerem.
-Mei...Most...húúú~ …..mint hallod épp próba közepén vagyok, de amint vége megyek. - válaszolta és ezzel a hívás véget is ért. A bőröndömből előkutattam valami göncöt, amibe nem gond ha bele izzadok.
Átöltöztem, gyors felkötöttem a hajam és megpróbáltam valami koreográfia féleséget kitalálni.
 |
| Ismerkedett a zenével XD |
Talán 2 óra telhetett el, mikor Jongin jelent meg az ajtóban, szegénykém izzadtan és lihegve.
-Tusolj le. - dobtam meg egy törülközővel. Szófogadóan ment is, pár perc múlva vizes hajjal ült le elém és várta a produkcióm. Már volt egy alap ötlete, amit próbáltam megvalósítani, úgy, hogy Ő is könnyen megtudja tanulni a lépéseket. Kicsi szívemnek nagyon is jólesett, hogy álla hangosan csapódott a szám végén a földön.
-Na? - lihegtem - Hogy tetszik?
-Imádom. - nevetett és rám vetette magát - Köszönöm Mei! So biztos el fog ájulni ha ezt meglátja. De meddig fog ez nekem tartani?! Mármint, hogy megtanuljam a koreográfiád.
-Amilyen bonyolultnak tűnik, annyira egyszerű. Gyere. - nyújtottam ki a kezem és felhúztam - Melyik részt szeretnéd?
-Az emelőset.
-Biztos? - válasz kép megvillantotta hatalmas, erőtől duzzadó biceszpjeit, amitől nevetnem kellett. Szembe álltam vele és először megmutattam, hogy hol kell pontosan megfognia. Mivel a tánc a kapcsolatukról fog szólni, lesznek benne intimebb részek, mint például ez az emelés is. Tűrnöm kellett, hogy szinte minden egyes testrészemhez hozzá fog érni. Már jócskán besötétedett mikor kicsit pihentünk. Hajnali 2 óra volt, észre se vettük, hogy ennyire elrepült az idő, de mivel Kai jó táncos, már a felén túl voltunk.
-Szerintem mára hagyjuk abba. - javasoltam.
-Csak még egyrészt. - a hangja furcsa volt, nem válaszoltam csak néztem. Kivette a kezemből a csokim és elém térdelt. Mikor a táncunk a kapcsolatuk harmonikus részét szimbolizálja csattan közöttünk egy gyors színpadi csók. Ami sem neki, sem nekem nem jelent semmit, de félek, hogy a többiek, főleg Lay és So ezt nem így fogják majd fel. Lihegve feküdtünk a földön, mint akik épp most nyomtak le egy gyors menetet, vagy mondhatnám azt is, hogy mint régen. Felé fordultam és jót mosolyogtam mikor láttam, hogy bealudt.
-Kai....- lökdöstem meg - Kelj fel.
-Ne Yun. Csak még 5 perc. - fordult át másik oldalára.
-Kai...Kai.... - nem válaszolt csak magához húzott, izzadt teste az enyémnek préselődött és ajkai az enyémre tapadtak. Akárhogy próbáltam ellökni nem ment, csak még jobban szorított - Me....Mei....Mei vagyok! - nyögtem a szájába nagy nehezen. Szemei kipattantak, elpirult és gyorsan összekapkodva cuccait távozott. Mire kiértem Ő már sehol nem volt. Az eső szakadt. A kocsimban félig volt az üzemanyag. Mivel a szemeim szinte már ólom nehézségűek voltak, úgy döntöttem a kocsimban alszom. Szerencsére az ülések elég kényelmesek ahhoz, hogy az ember egy jót tudjon aludni. Már épp felvettem a tökéletes pózt mikor valaki kopogtatott az ablakon. Akkorát ugrottam, hogy beveretem a fejem. Lehúztam az ablakot és azonnal kihúzott valaki, hogy megcsókoljon. Kiváltam a csókból, hogy legalább megtudjam, hogy kitört rám ilyenkor, mikor megláttam a szép, ám annál fáradtabb arcot, azonnal visszahajoltam és folytattam a csókot.
-Nem engednél be? - a kocsim hangos kattanást hallatva jelezte, hogy az ajtók nyitva vannak. Lay az anyós ülés felől közelített. Mikor körbe nézett a kocsiban furcsa pillantásokat lövellt felém - Elköltöztél?
-Nem, csak még nem volt időm haza menni.
-Hmm?
-Kai szeretne egy tánccal kedveskedni Soyunnak és már ma el kellett kezdeni a próbát.
-Hajnali 3 óra van. - szakított félbe - Mei ugye nem? Mond, hogy nem csaltál meg vele. - Kezeim közé fogtam az arcát és magam felé fordítottam.
Egyetlen csókomba próbáltam az iránta érzett szerelmemet összegyűjteni. Olyan jól sikerült, hogy egy szempillantás alatt az ölben voltam. A kocsim amilyen tágasnak tűnik kívülről, annyira szűk belülről. Ám ez csak még kedvezőbb volt ahhoz, hogy közelebb legyünk egymáshoz, olyan szinten, hogy már majdnem egymásba olvadtunk. Hangosan kapkodtuk a levegőt, Lay keze a pólóm alá csúsztatta a kezét és lassan simogatta a hátam. Mikor a melltartóm, nem túl kombinált csatjával bíbelődött, éreztem, hogy a kezei remegnek.
-Fáradt vagy. - kicsit elhúzódtam, de keze automatikusan a derekamra csúszott és nem engedett lemászni róla. Annyit tudtam tenni, hogy kicsit még hátrébb csúsztam az ölében és a mellkasára hajtottam a fejem. - Lay, ne most. Elég ha velem vagy.
-Már olyan régen nem voltam együtt veled. - egy kis hajtincsemmel játszadozott. Hangjában éreztem, hogy borzasztóan fáradt - Annyira akarlak Mei.
-Én is , de látom, hogy fáradt vagy. A szemeid alatt lassan már bőröndök vannak. Mi lenne ha most csak szépen aludnánk 4 órát. - néztem a telefonomra. Választ nem kaptam, csak egy halk kis horkantást. Megpróbáltam kimászni az öléből, ami nagy nehezen, de sikerült, ráterítettem a pulóverem és csak néztem ahogy alszik. Tudom, hogy ez általában fordítva szokott lenni, de most az sem érdekelt, hogy majd leragad a szemem; látni akartam Őt, magamba szívni a látványt. Ám a fáradtság nagyúr, hamar elaludtam és pikk-pakk már reggel 7 volt. Layt nem ébresztettem fel. Haza fuvaroztam a dormig, ahol Chen és Xiu segítségével becipeltük a még mindig szunyókáló unikornisom. Mielőtt elindultam volna találkozni akartam testvéremmel, de a fiúk azt mondták, hogy elment. Furcsán viselkedtek, ami kicsit megijesztette. Miért nem volt Kris otthon? Mi volt olyan sürgős, hogy már 7 előtt elment? Valami nagyon nem stimmelt, de próbáltam nem észre venni a dolgokat. Haza érve egy mosolygós Tokiya nyitott ajtót.
-Mit törtél el? Mi szakadt szét? - hunyorogtam az előttem állóra.
-Semmi, de mehetnék a kocsiddal munkába?! - vigyorgott.
-A Smarttal? - néztem rá nagy szemekkel.
-Neeeem. Az Exo Mobillal.
 |
| Az Én szépségem |
-Ja. Persze. Tessék. - adtam át neki a kulcsokat. Gyorsan egy cuppanóst nyomott az arcomra és már el is tűnt. - TJ! - üvöltöttem másik lakótársunk után. Kirohant a szobájából és a nyakamba ugrott.
-Sajnálom, hogy nem tudtam bemenni, de a meló, meg Nam. - eltoltam magamtól.
-Mi van Nammal? Soyun Namja? - a fiú fültől fülig vörösödött. Észre se vettem, hogy már nem is angolul, hanem koreaiul beszél hozzám. A konyhába toltam, leültettem egy székre, és amíg össze állítottam magunknak valami reggelit addig Ő mesélt. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan talált magának valakit.
-És mi van veletek? - jött felém a kérdés.
-Lay borzasztóan fáradt a come back miatt. - sóhajtoztam - Várjunk...Te és Nam, már??!!!
-Te perverz dög... - repült felém egy kis darab pirítós - Igen. - nevetett fel TJ. Azonnal képek öntötték el az agyam és valószínű, hogy elvörösödtem, mert TJ újabb adag pirítóst küldött az arcomba - Ne merj elképzelni! Mióta nem csináltad már, hogy meleg párokról fantáziálsz?! - nevetett.
-Régóta TJ.....régóta! - sóhajtottam megint.
-Szívem a végén szegény Lay-t ki fogod készíteni. Előre sajnálom. Még párnapig szex nélkül maradsz kiéhezel és bevadulsz. - most rajtam volt a sor, hogy megdobjam barátom egy kis frissen készült vajas pirítóssal. Még egy ideig beszélgettünk, aztán TJ elment dolgozni, Én pedig gyorsan elláttam a család kis apróságait. Már olyan régen láttuk egymást, hogy akkora volt az öröm, hogy a földön kötöttem ki rajtam két kis mopszlival, plusz egy nyúllal a lábamon.
Miután ki játszottuk magunkat, Kai hívott, hogy szabadnapjuk van, így még ma be is tudjuk fejezni a koreográfiát. Egész délelőtt vért izzadva próbáltunk, közben Lay is befutott, meg több tag is a bandából. De Kris sehol nem volt,a telefonjaimra nem válaszolt, a fiúk meg ha megkérdeztem, hogy hol van, mindig témát váltottak. Délután felé már tudtuk annyira, hogy megmutassuk Soyunnak. Felhívtam, miután Kai megivott idegében vagy 3 energia italt, pörgött, mint a mérgezett egér.
-Sooooo~ Szia Mei vagyok! - szóltam bele azonnal, amint meghallottam, hogy felvette - Be kéne jönnöd a stúdióba. Van egy koreográfia ötletem.
-Szia Mei! Jongin ott van?
-Nincs...- haboztam.
-Biztos?!
-110% százalék.
-Csak Én vagyok! - kiabált bele Lay a telefonba.
-Hjjaaajjj~ egy fél óra és ott vagyok! - sóhajtott nagyot.
-Szuper. Várunk, várlak. Akarom mondani Lay és Én várunk. - hadartam és azonnal megszakítottam a hívást - 30 percünk van. Kai gyere vegyünk át mindent még egyszer.
Soyun perce pontosan érkezett, épp a ruhámba bújtam bele mikor megérkezett. Azonnal körbe néztem, de Kait sehol nem láttam. Aztán egyszer csak megjelent, vizes hajjal, póló nélkül, a nadrágban amit hoztam neki.
-Mi folyik itt? - Soyun hátrálni kezdett, de Lay megfogta a kezét és a tükörhöz húzta. Majd elindította a zenét, mi pedig Kaival belekezdtünk a 2 nap alatt tanult táncunkba. A végén még gyorsan meghajoltam, és meg se várva So reakcióját kézen fogtam Layt és kimentünk a teremből.
Mikor kiszállta a kocsimból észrevettem Krist, akit lassan 3 napja nem láttam. Bementünk és a kezembe nyomott egy papírt. Aztán otthagyva Őt a telefonom kezdtem kutakodni.
-Mégis mikor akartad ezt közölni velem? - toltam az arcába telefonom.
-Mei..hallgas meg.... - remegő keze bilincsként fogta körbe a csuklóm.
-Kris... a testvéred vagyok. - hangom megcsuklott,a szemem könnyekkel teltek meg. Fájt, hogy egy ennyire fontos ügyet a testvéremről, Én tudjak meg utoljára. - Menj el.
-Tessék? - Kris szemei hatalmasra kerekedtek - Mei...
-Kris, kérlek....tűnj el a szemem elől. - nem tudtam szebben mondani. Bátyám rémült tekintete még most is előttem van. De abban a percben olyan mérhetetlenül dühös voltam, hogy látni se akartam Őt. Pedig nagyon jól tudtam, hogy akkor rám lett volna a legnagyobb szüksége. Én pedig elküldtem Őt. Miután távozott szerencsémre a ház üressé vált. Magamhoz vettem egy üveg bort, maximum hangerőre csavartam kedvenc klasszikusom és végig nyúltam a kanapén. Már az üveg felénél jártam mikor kissé kábultan B szobája felé indultam. A járásom már nem igen volt egyenes, útközben valakit tárcsáztam, de nem tudom ki lehetett az...talán Woo Bin.
-Halló! - hangja irritálta a fülem, így eldobtam a készülékem.
-Kim Woo Bin. - mutattam a B ágyán heverő kis készülékre - Én szeretlek téged. Tudd meg, de te...szóval, de Te olyan egy fasz kalap voltál, hogy pucéran hagytál az ágyamban.
-Ez neked szól. - jött a vonal végéről a válasz.
-Ne merj félbeszakítani! - kiabáltam, könnyek csorogtak végig az arcomon.
-Jong Suk vagyok!
-Mi? Hol van az a szemét Kim Woo Bin? - odatámolyogtam az ágyhoz és láttam, hogy a kijelzőn Jong Suk neve ékeskedett.
-Jelen. - szólt bele. Újra elmondtam Őt mindennek.
Aztán a szervezetemben hatni kezdett az a millió kis színes kapszula, amit bevettem míg telefonáltam. Bódult állapotban indultam el az SM székház elé. Az úton az emberek megbámultak, hallottam, hogy suttognak: "Ő nem az Exo-s Kris testvére?" vagy, hogy "Te jó ég, így lejáratja a testvérét." Nem érdekeltek, csak mentem. Azzal sem törődtem, hogy annyira elmosódott előttem a világ, azt se tudtam merre megyek, csak mentem. Aztán észrevettem a nagy épületet és kiabálni kezdtem. Összerogytam az ajtót előtt és sírtam, közben folyamatosan üvöltöttem, hogy tönkre tették a testvérem életét. Egy alak rohant felém és nagy nehezen lábra állított.
-Mei! Mei hallasz engem? - szólongatott valaki, de nem ismertem fel, hogy ki az, csak zokogtam - Mei, Én vagyok az. Chanyeol.
-Miért nem vagy Bvel? - zokogtam tovább, időközben megjelent So is, Layel és Chennel.
-Mi történt? - kapott magához Lay. A gyors helyváltoztatástól még jobban forogni kezdett velem a világ. Úgy éreztem az érzékeim egyre tompábbak. A szemem nehezn tudtam nyitva tartani. Valami húzott lefelé.
-Lay... - nyöszörögtem - Nem vagyok túl jól. - ahogy ezt kimondtam, a zsebeimbe tuszkolt kis pirulák kigurultak a szél rózsa minden irányába.
-Honnan vannak ezek? - rázott meg Chanyel - Mei. HONNAN SZEREZTED EZEKET?! - orrom alá dugott pár kis fehér gyógyszert. Én újra sírni kezdtem. Mivel erősen alkohol hatása alatt voltam, nem bírtam eltitkolni.
-B....B szobájában találtam őket. - és itt mint a filmekben elájultam.
Hajnalban a kórházban ébredtem, a szám íze, mintha valami odaégett kaját ettem volna. So az ágyam mellett aludt. A kezemből infúziós tű lógott ki.
-Már megint mi van? - suttogtam, a fejem hasogatott, a gyomrom olyan üresnek éreztem, hogy egy fél disznót e tudtam volna tolni egybe.
-Felébredtél?! - szorította meg a kezem Soyun.
-Mi történt?
-Mire emlékszel?
-Miután a stúdióból haza mentem, Kris elmondta, hogy ki akar lépni. Erre Én elküldtem Őt, aztán inni kezdtem és bementem B szobájába, onnantól pedig homály az egész. - Soyun elmesélte, hogy mit csináltam az SM előtt. Ahogy hallgattam, inkább egy rém történetnek tűnt, mintsem az igazságnak. Azt is elmesélte, hogy Yemin a pszichiátrián van. Nem bírtam bemenni hozzá, nem akartam, hogy ahmu szürke fejjel, tiszta másnaposan lásson meg. Így inkább felhívtam Woo Bint, hogy jöjjön értem és vigyen haza. Hogy miért pont Őt?! Mert jelen pillanatban rá volt szükségem. Mikor megérkezett láttam, hogy haragszik rám...nem kicsit.
-Mit mondtam tegnap? - kérdeztem, nem mertem a szemébe nézni, így csak a mellkasát bámultam.
-Semmi olyat, ami ne lenne igaz. - válaszolt helyette Jong suk.
-Tessék?!
-Menjünk. - fordult meg Woo Bin. A kocsiban senki nem szólt senkihez. Könnyeimmel küszködtem, Jong Suk beült mellém hátra és magához húzott.
-Ne félj, nem lesz semmi baj. Most kicsit pipa, mert felszakítottad az egyik ragtapaszt, amit nem kellett volna. - suttogta, majd biztatás kép rám mosolygott - Nézed az új sorozatom? - váltott témát.
-Láttam belőle részleteket. De B mindig nézni. Nagyon imádja. - haza érve mindenki a nappaliban várt, kivéve legjobb barátnőm. Mindenki megkérdezte, hogy jól vagyok e, hogy nem vagyok e éhes, szomjas. De senki nem érdekelt annyira , mint B. A szobája felé indultam. Mikor felértem épp az ajtóban állt.
-Megjöttem. - szóltam, és felé indultam.
-Szerinted hol érdekel az engem? - hangja keserű volt a dühtől.
-B mi van veled?
-Gondolkozz. Ha rájöttél szólj, addig nem igazán bírok veled egy levegőt szívni.
-Mi? Mit tettem?! - kiabáltam utána.
-GYŰLÖLLEK! - kiabált a lépcső aljáról.
A lábaim felmondták a szolgálatot és összeestem. Sírni kezdtem és folyamatosan legjobb barátnőm hangja csengett a fülemben. Mit tettem, ami miatt meggyűlölt?
 |
| Miért? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése