Danbi: News from B

Miután Jongsuk elment egész nap a szobámban gubbasztottam. Vagyis gubbasztottam volna, ha Mei nem jön haza. Gyors magamra kaptam valamit, kezembe fogtam az irataimat , a telefonom és a pénztárcám aztán irány az ajtó.  Nagy lendülettel nyitottam ki. Egy pillanatra megtorpantam, de tényleg csak egy pillanat volt.

- Megjöttem. – indult meg felém.

- Szerinted hol érdekel ez engem?- indultam meg dühösen majdnem fellökve őt ezzel.

- B mi bajod van? – jött utánam.

- Gondolkozz, ha rájöttél szólj, addig nem igazán bírok veled egy levegőt szívni.

- Mit tettem?

- GYŰLÖLLEK- üvöltöttem még az ajtóból, majd szépen bevágtam magam után és elhagytam a házat. Beültem szépséges White-omba és görcsösen szorítva a kormányt elindultam, csak azt nem tudtam hova megyek.  Már körülbelül egy órája autózgattam céltalanul, mikor telefonom pityegni kezdett.  Megkerestem és elolvastam az üzenetet, csak közben az útra nem igazán koncentráltam. Csak az éles dudaszó hozott vissza, hogy figyelni is kéne.

- Húú ez meleg volt. – álltam ki az út szélére és rendesen végigolvastam az sms-t, majd választ is küldtem az edzőnek, hogy ott leszek. Gyors menetirányt váltottam és elindultam haza.  Bő fél órába telt még le nem parkoltam otthon és be nem tettem a lábam.  Szépen csendben próbáltam beosonni a szobába, de ez nem éppen úgy ment, mint ahogy elterveztem, így már körül az első lépésnél meghallották a nappaliban ülő, hogy ott vagyok.  Biccentettem egyet neki, mert nem akartam bunkónak tűnni, de sajnos nem úsztam meg ennyivel.

- B várj meg és hallgass meg, kérlek. – állt fel Jongsuk.

- Minek hallgassalak téged?! Hm?!...Ja és Mei, ha őt is el akarod venni, hát tessék. Chanyeolt már úgy is ellenem hangoltad. – hagytam faképnél őket.  Bedobtam pár napi edzős ruhát egy táskába, törülközőt, fürdőruhát, és utcait ruhát és már indultam is.

- Hova készülsz? – kérdezte TJ, amint meglátott a lépcsőn.

- Van valami semmi közöd hozzá?  És Woobin mielőtt megszólalnál, válaszolok neked. Nem , nem vagyok rád se kíváncsi.

- Meg se akartam szólalni.

- Leszarom. – vágtattam át a nappalin és újra bevágtam magam mögött az ajtót.

Délután  a kocsikázás helyett egy hasznosabb programot választottam és órákon át izzadtam ezzel lábamat erősítve, hogy  nyár végén újult erővel lehessek teljes értékű játékosa a csapatnak.  

- Azt hiszem mára ennyi elég lesz. - vágott hozzám egy törölközőt az edző ezzel utamra bocsájtva.  Megköszöntem a kemény munkáját, kimentem az öltözőbe és szép lassan készültem el.  A tusolás közben végig gondolkoztam, hogy vajon most mit kéne tennem, de igazából semmire nem jutottam. Csak egyetlenegy dolgot tudtam, haza nem megyek. Egy darabig nem vagyok hajlandó egy levegőt szívni áruló barátnőmmel.

- De akkor hova menjek? – tettem fel magamnak a kérdést, se sajnos választ nem kaptam rá. Egy sóhajt kíséretében felkaptam táskámat a vállamra, leadtam az öltözőkulcsot és beültem White-ba. Elővettem telefonomat és azt piszkáltam egy darabig. Eközben jöttem rá a ma esti programra.

Kulcsomat bedugtam a lyukba, elfordítottam és motor szépen muzsikálni kezdett, jelezve, hogy az én szépségem indulásra készen. Egyből a gázra tapostam és irány a Seo rezidencia… közben azért tárcsáztam barátnőmet is.

- Lálihóó csajszi. Fél óra és nálad vagyok. - választ nem vártam egyből rácsaptam a telefont.  Fél órán belül tényleg megérkeztem. Gyors leparkoltam és már rohantam is a lakáshoz, persze képletesen értve, mert még nem voltam villám mekvin, aki száguldozni is tud. Mikor felértem rátelepedtem a csengőre és addig nem vettem el a kezem, míg ajtót nem nyitottak.

- Oké, hallunk, leszállhatnál a csen…

- Lálihóóóóóóóóóóó.- ugrottam az ajtó nyitó nyakába.

- Bocsi.- tolódott el tőlem-  de te ki vagy?

- SEEOOOOO. – üvöltöttem be vállai felett.

- BIII.- rohant ki és a nyakamba ugrott.

- Rég láttalak csajszi. – öleltem magamhoz, majd mikro elengedtem bemutatkoztam a félmeztelen srácnak. – Szia B vagyok,  remélem jóban leszünk. – kacsintottam rá.

- B, ne flörtölj. –vágott tarkón Seo.

- Mert mért ne? – indultam meg befele.

- Barátod van.

- Már nincs. – huppantam le a kanapéra.

Elmeséltem mi történt, persze a Jongsukos estémet kihagytam. Közben megismerkedtem Seo barátaival és ők is meséltek magukról. Kio, akinek a nyakába ugrottam nagyon rendes volt, ha nem szeretném Chanyeolt, tuti felszedném, de így… vonz, be kell vallanom, nagyon is érdekel mire képes, de nem tehetem ezt meg Chanyeollal.

- Hahóó B. –integetett Mia orrom előtt, hogy figyeljek rá.

- Bocsi elbambultam.

- Észrevettem. Mit néztél ennyire?

- Semmit. Figyelj Seo tudom pofátlanság, de itt aludhatnék?

- Persze. Az este további részében megismerkedtem Seijivel is, aki hogy is mondjam nem festett valami jól. Mia éjszaka elmesélt róla pár dolgot, így nagyjából vágtam a szitut és úgy döntöttem mesélek neki magamról egy picit, de azt már nem ma.

Másnap reggel megköszöntem a vendéglátást és már útnak is indultam a kövi helyszínre. Seonak megígértem, hogy sűrűbben jelentkezek és, hogy a közeljövőben elmegyünk bulizunk egy jót közösen. Soyunhoz nem jelentkeztem be, de reménykedtem, hogy otthon lesz. ám csak Junnal sikerült találkoznom és az új szerzeményükkel Sky-al. Hát istenem zabálnivaló egy cica. Nem voltam ott sokat. Inkább Yun keresésre indultam. Első utam az Sm-hez vezetett. Habár utáltam ezt az épületet ha látni akartam barátnőm muszáj volt végre valahára felfedeznem. A recepción megkérdeztem, hogy Soyun bent van-e és kurva nagy mákomnak köszönhetően igen választ kaptam.  kértem egy kis útbaigazítást és már el is indultam. Fellifteztem a másodikra, igen bevallom lusta voltam gyalogolni. Kiszálltam a liftből és egyből nekiütköztem egy mellkasnak.

- Bocsánat.- hajoltam meg.

- Jól vagy?

- Persze. - egyenesedtem ki és mosolyodtam el jelezve semmi bajom.  – Nem tudjátok véletlen hol van Soyun?

- Szabad tudnunk kit tisztelhetünk a kisasszony személyében.

- Jaj Donghae ne hülyéskedj már. Attól, hogy megváltoztam még felismerhetnél.

- B? – kérdezte a mellette álló Eunhyuk.

- Yep. – gyors megöleltem őket és a fiúk próbaterme felé vettem az irányt.  mikor odaértem kezem lábam remegni kezdett. Régen láttam már a fiúkat és féltem Chanyeollal is találkozni, de muszáj volt bemennem, mert nagyon hiányzott már Yun.  Erőt vettem magamon és lenyomtam a kilincset.

- Hát nem erre számítottam.

- Szia B. – köszönt elsőként Lulu. Odamentem hozzá megöleltem adtam egy puszit, majd faképnél hagyva az éppen félig alvó lányra ugrottam szeretem kifejezéseképpen

- SZIIAAA YUUUUN. – ölelgettem meg a halálra rémült lányt.

- Azért örülnék, ha nem fojtanál meg.

- Bocsi. - engedtem el. – Csak olyan régen láttalak és hiányoztál.

- Na mi van Chanyeol, megcsalnak. – poénkodott Kai.

- Fogd be. – üvöltöttem le, ami talán kicsit egyértelmű reakció volt, de szerencsére senki nem kérdezett semmit.

- Na meséljetek, hogy haladtok. – ültem le a srácok közé.  Amíg ott voltam végig beszélgettünk és önfeledten nevettünk, de a társaságban volt két mísz ember, akik rontották a hangulatot. – Bassza meg, ha ilyen bili fülék lesztek végig és csak sajnáltatjátok magatokat, menjetek el.  Tudom Chanyeol mielőtt megszólalnál, én basztam el. ÉS Tao mielőtt te bekapcsolódnál tudom Yemin baszta el, de könyörgöm nem állt meg a világ. Ti döntöttek úgy, hogy lapátra tesztek minket, ne ti szenvedjetek már ilyen látványosan. Te- mutattam Chanyeolra.- Ha nem akarsz látni csak egy szavadba kerül, megyek.

- Akkor menj.

- Hát jó. Örültem srácok. Sziasztok. -  hagytam mindenkit faképnél. Délutáni programnak szántam az edzés helyett, Min meglátogatását is, de sajnos őt csak telefonon értem utol, mert éppen egy másik földrészen tartózkodott, de megígérte , hogy amint hazajön első dolga lesz felhívni és átjönni. Mivel ez a program sikertelen volt, így hazafelé vettem az irányt, de nem a saját házam előtt parkoltam le hanem a szomszédnál.  Becsöngettem és vártam, hogy valaki ajtót nyisson.

- Hát őszintén csajszi elég ramaty állapotban vagy.

- Te sem nézel ki jobban. - üdvözöltük egymást.

- Nem vagyok éppen jó állapotban. – huppantam le a kanapéra.

- Na mesélj.  

- Hát gondolom hallottál Meiről.

- Igen.

- Szóval ugye Mei mikor megtudta mi történt Krisel kiborult. Inni kezdett és gondolom nem gondolkodott és megtalálta a bogyóimat. Ezt az egész ügyet megtudta Yeol, akinek ugyebár megígértem, hogy mindent eltűntetek, de nem tettem meg. Tudod milyen feledékeny vagyok- kezdtek el az első könnycseppek folyni a szememből.  – Nem gondoltam volna, hogy ekkora balhé lesz belőle, de mivel Chanyeol találta meg Mei, aki mellesleg még be is köpött, hogy tőlem vannak a gyógyszereket, eljött hozzánk és kidobott.  Én szeretem őt. – de ennél tovább nem tudtam mondani.

- Van még, igaz? – puhatolózott óvatosan.

- Egész este sírtam Tokiya karjaiban, csak pár órát voltam képes aludni. egész nap lézengtem a lakásban, aztán estefelé beállított Jongsuk.

- B nem mond, hogy.

- Filmeztünk, először csak egy baráti estének indult, de kiborított ez az egész helyzet és tudod milyen vagyok. A fezsültség levezetésre egyik jó módszer a pia. – megálltam egy időre. Erőt gyűjtöttem, hogy folytassam. Képtelen voltam tovább mondani, végül  sikerült megszólalnom. – Nagyon sokat ittunk és azt se

belezúgtam. *-* 

tudtam mit csinálok. Igazából nem nagyon emlékszem az estére, csak foltokban van meg, így először nem hittem el. Csak egy hülye álomnak gondoltam, de reggel ott feküdt mellettem… meztelen. – és ekkor elszakadt bennem valami. Yemin próbált vigasztalni, de nem nagyon sikerült neki. Csak órákkal később, mikor könnycsatornáim kiszáradó félben voltak, tudtam újra felemelni a fejem és megszólalni.

- Együnk fagyit.

- Van jobb gyógymódom erre. - húzott maga után. Röpke egy óra alatt teljes harci díszbe vágtuk magunkat és elindultunk az éjszakába.  Józanon kicsit feszélyezett a ruha, mert igazából semmit nem takart, de mire odaértünk  a szórakozóhelyre egy cseppet sem izgatott mi van rajtam, vagy éppenséggel mi nincs rajtam. Az útközben vett pia teljesen ellazított és minden gátlást kiölt belőlem, így jó hangulatba vetettem bele magam egy újabb buliba.  Aznap este minden olyan mennyiségben fogyott, hogy emlékezőképességemet kiölve, tudattalan állapotba repítettek...

that night .-.