Danbi: Everything gonna be alright...

my little sunshine on that morning .-. :3

Másnap reggel egy jó adag hányással és egy kiadós fejfájással keltem. Alig találtam el a mosdóig barátnőm házában, hogy ne kelljen rókarudi után takarítani. Órákat töltöttem a földön ülve a wc csésze társaságában , talán időközben még szundítottam is egyet.
- Hé csajszi meg vagy? – kérdezte egy ismerős hang. A mögöttem állóra néztem:
- Donghoon? – kérdeztem erőtlenül.
- Elég ramaty állapotban vagy.
- Hát valahogy úgy is érzem magam. – próbáltam feltápászkodni.  Hoonie azonnal mellettem termet és összekapart a kőről, majd befektetett az ágyba. Pár pillanatra eltűnt és később egy pohár víz és fájdalomcsillapító társaságában tért vissza, amit rögtön belém nyomott. Még tiltakozni se volt időm.
- Azért lehettél volna egy kicsit gyengédebb. – dőltem vissza a párnák közé.
- Mit csináltatok tegnap Yeminnel?
- Csak buliztunk.
- Szerintem ez nem CSAK egy buli volt . – emelte ki a csak szót, miközben befészkelődött mellém.
- Szerintem pedig ez csak egy Yeb-féle buli volt. - kúsztam közelebb hozzá. Ilyenkor mindig szükségem volt egy ölelő karra, így kihasználtam az alkalmat és Donghoon karjaimban pihentem ki a tegnap este. Csak délután ébredtem fel újra, de reggeli társaságom továbbra se mozdult mellőlem. Édesen szuszogva tartott a karjaiban. Mosolyra húzódott szám arcát látva, majd próbáltam óvatosan kibújni öleléséből, de sajnos ez nem úgy ment ahogy elterveztem.
- Felébresztettelek?
- Már épp ideje volt felkelnem. - nyújtózkodott egyet.
- Köszönöm.
- Ugyan semmiség,  Hasonló helyzetben te is megtetted volna.
- Az adósod vagyok- kacsintottam rá , ezzel jelezve, hogy kérhet tőlem valamit viszonzásképp. Miután kimásztunk az ágyból Donghoon lekísért a konyhába, ahol ittam egy kávét, majd benéztem Yeminhez. Még jó , hogy Hoonie elkísért, mert ha ő nincs a látványtól összeesek és a földön kötök ki.  Visszamentünk a szobába ahol hajnalban aludtam meg napközben és az ágyon ülve meredtem magam elé. Csak Donghoon hangja rántott vissza gondolataimból.
- Láttam a videót ami tegnap este készült
- Milyen videót?
- A telefonodban volt egy pár felvétel.
- Te kutakodtál a cuccaim között?

cuz we're crazy.... from the video .-.

- Nem..vagyis igen, de csak azért, mert csörgött és idegesített már.
Megnéztük a videót. De bár ne tettem volna. Teljesen összeomlottam, pedig eddig se voltam valami jól. Donghoon még szóval tartott egy ideg, de úgy éreztem beszélnem kell valakivel. Elköszöntem szomszédomtól és átmentem a szemben lévő házhoz.  Az ajtó előtt dekkoltam már egy ideje, mikor rávettem magam, hogy csöngessek. Mei nyitót ajtót, és egyből előjött a bunkó énem:
- Gyorsabban nem ment?
- Nincs kulcsod?
- Minek a saját házamhoz kulcs?
- Nem vagyok a cseléded-  fordult hátra és elindult a konyha felé. Követni kezdtem
- Senki nem mondta, hogy kötelező itt laknod. – morogtam útközben.
- IGEN?! Akkor vissza is mehetek a lakásomba, ahonnan TE voltál, aki kiköltöztetett, ráadásul az Én megkérdezésem nélkül. Csak egy szavadba kerül és fogom a cók-mókom és elmegyek, ha ennyire nem kényelmes neked, hogy itt vagyok. – akadt ki. Megálltam a lépcsőnél-
- Nem kell elmenned. - suttogtam, miközben Mei majdnem fellökve engem, viharzott el.
- Kicsit vegyél vissza B és gondolkodj mielőtt bármit is mondasz. A szavakat tettek követhetik, ezt jól jegyezd meg. A hűtőben van kaja, ha éhes vagy. – és az ajtó hangos csapósásával jelezte, hogy nem kíván többet mondani.
Visszacsoszogtam a konyháig. Kinyitottam a hűtőt és kivettem valamit. Azt se néztem mi az, csak falatozni kezdtem, de egy-kettő után eltoltam magam elől.  Otthagytam az asztalon nem törődve azzal, hogy kiskutyáim bármikor elvihetik onnan az ételt. Felmásztam az emeletre, és félve megálltam Mei ajtaja előtt, majd inkább szobám felé vettem az irány, de bár ne tettem volna.  Sikítva álltam az ajtó előtt és erre még Mei is előbújt rejtekhelyről.
- Mei… itt mi történt?
- Pedig mondtam nekik, hogy csináljanak rendet.
- Ugye nem azt akarod ezzel mondani, hogy TJ  meg…
- De.
- Kinyírom. trappoltam idegesen a vendégszoba felé.
- Öhmm.. B… TJ nincs itthon.
- Nem baj akkor is kinyírom.  – csak az üres szoba látvány fordított vissza eredeti célomhoz.  – Mei mielőtt bezárkóznál beszélhetnénk?
- Ha nem leszel bunkó.- nemlegesen bólintással jeleztem, hogy nem áll szándékomban, majd szótlanul mentem be a szobájába és foglaltam helyett az ágyán, Rögtön egy párnát vettem kezembe és azt szorongattam, mivel nem tudtam hol kezdjem az egészet kellett a bátorsággyűjtéshez.
- Na mit szeretnél? –foglalt mellettem helyett.
- Először is… sajná…lom. – préseltem ki magamból ezt az egy szót. – Nem kellett volna ennyire felkapnom a vizet, de haragudtam rád.
- Valamilyen szinten megértelek és én is sajnálom, de nem így kellett volna akkor se lerendezned az egészet.
- Tudom, de tudod milyen vagyok.
- Igen, csak ez nem mindig vezet jóra.
- Hát ebben igazad van.
- Na mesélj csak mi történt.
 - Hát gondolom Tokiyától már hallottál mindent.
- Gondolom nem mindent.  Annyit mesélt el, hogy majdnem nekimentél Chanyeolnak, de az ő története itt

szent a béke. :3♥

véget is ért.
- Igazából annyi a nagy történet, hogy elbasztam… szó szerint.
- Hogy mit csináltál?
- Hát tudod Jongsuk meg én... lefeküdtünk.  – Mei nem mondott semmit, csak magához ölelt ezzel egy kis erőt adva nekem, hogy ennek ellenére se adjam fel.  Percekig csend honolt közöttünk, majd kibújva öleléséből én törtem ezt meg:
- Akkor most szent a béke?
- Hát valahogy úgy.
- Ugye nem mondod el senkinek?
- Nem.  Tud még valaki róla?
- Jongsukon kívül senki. – nevettem el magam, hiszen vicces lenne, ha ő nem tudna róla. Ezután megmutattam neki a tegnapi videónkat, ami ő is egy kicsit sokkolódott és szinte kirúgott a saját lakásomból, hogy ne hagyjam Yemint egyedül. Mindenhova kövessem  még akkor is, ha nem kívánt látnivalóban lenne részem… de valahogy ez a program változott. Mivel Mei volt az oka annak, hogy kedves Saur párommal rendesen összekaptunk , úgy gondolta cselekednie kell, de sajnos nem úgy sültek el a dolgok, hogy barátnőm akarta, mert Chanyeol nem volt hajlandó átjönni. Nem nehéz kitalálni az okát miért.  Emiatt új terv vette kezdetét. Mivel Yeol azt mondta Mei menjen át, ha látni akarja, így barátnőmmel helycserés támadást indítva, ő a szomszédunkkal foglalkozott, hogy ne csinálja ki magát a mai este én meg beültem a fekete smartba és elindultam a dorm felé.  Egész gyorsan odaértem, ahhoz képest, hogy az esti csúcsforgalomban indultam útnak. Az ajtó előtt toporogtam már.

- Áhh nekem ez nem megy. - fordultam hátra, de valakinek nekimentem. – Ez az B hozod a formád.

- Vicces mikor magadban beszélsz. – nevetett édes hangján legjobb barátom.
- Ohh szia Lulu. – öleltem meg.
- Szőke lettél.
- Untam már a fogalmam sincs milyen színt, ami a sok mosás után lett a rózsaszín hajamból.
- Jól áll.  Bejössz?
- Nem is tudom. Lehet nem kéne.
- Chanyeol éppen Mei-t várja, de gondolom te jöttél helyette, szóval muszáj bejönnöd.- Lulu karon ragadott és nem engedte, hogy ellenkezzek, így pillanatok múlva már a nappaliban álltam.
- Öhhmm… sziasztok. – mosolyogtam a többiekre, de közben szemeimmel végig Chanyeolt néztem.  – Beszélnünk kéne. – fordultam immár teljesen felé.
- Nem akarok.
- Kérlek.
- Fontold meg haver. Ritkán hallani ezt a szót B szájából. – kapcsolódott be Jongin, de nem volt annyi erő bennem, hogy visszaszóljak. Csak a választ vártam, de rövid idő után feladtam és köszönés nélkül indultam el a kijárat felé, de addig nem jutottam, mert valaki csuklón ragadott és berángatott egy szobába. Csak az ajtócsapódás után tudtam meg ki az. Nem sokan támadják le egyből ajkaim.
- Nemh.. ilyen beszélgetésre gondoltamh. – ziháltam elválva ajkaitól.
- Szerinthem ezzel mindenth elmondtam… - tapadt megint ajkaimra és kezdett el az ágy felé araszolgatni… ( Valahogy ezt a pillanatot nem lehet szavakba önteni, szóval mindenki képzelje el)

imádok így elaludni. ♥

Reggel szerelmem karjaiban ébredtem.
- Jól áll a szőke. – adott egy puszit homlokomra.
- Valami jobb reggeli köszönésre számítottam, de mit vártam egy idiótától- tettem fel a  költői kérdést, ami miatt repültem az ágyból, de nem egyedül, mert még volt annyi időm, hogy gyors magam után rántsam Yeolt.  – Áhh.- nyögtem egyet, mikor teljesen testsúlyával rám nehezedett.
- Magadnak köszönheted.
- Jól van, de azért leszállhatnál.
- Nem is ők lennének. - hallottuk kintről Suho hangját és mindketten nevetésben törtünk ki.
- Héé, semmi nem történt. – ordibáltam ki.
- Persze akkor azt a semmit hallottuk tegnap este.- dugta be a fejét Lulu az ajtón, de nem tette jól, mert rögtön egy párna landolt a fejében.
- Egyébként - fordultam szerelmemhez, aki időközben volt olyan kedves és lemászott rólam. – Jól áll a vörös. – túrtam vörösen csillogó tincsei közé.
- Oké azt hiszem lépek. – csapta be vöröslő arccal Lulu az ajtót, mikor már majdnem egymásnak estünk.

Lulu♥

- És lőttek a hangulatnak. – állt fel Chanyeol. Felöltöztünk mindketten, majd kimentünk a kis csapathoz reggelizni, ami kicsit kínos volt, hiszen mindenki tudott róla, hogy tegnap este mi is történt kettőnk között.  De hát ez van. Szexelni a barátoddal tök természetes, csak lehet ezt nem 11 vagy most jelen pillanatban 10 fültanú mellett kellene csinálni. Reggeli után a hangos párra, vagyis ránk esett a mosogatás, amire én el is húztam a számat hiszen utáltam mosogatni, de muszáj volt.  Nem egészen fél óra alatt végeztünk is mindennel és kész picsamelegmáléra vágtuk a konyhát, ami ragyogott a Saur pár munkájától. Miután végeztünk lehuppantunk a kanapéra, vagyis Yeol lehuppant én meg az ölébe fészkeltem magam és úgy néztük, amit a többiek bámultak a tv-ben.
- Egyébként mikor költözöl? – fordultam hátra megzavarva a csöndet ami körénk ékelődött.
- Mármint hova?
- Roommate…
- Te honnan tudsz róla?
- Tudod van olyan dolog a világon, hogy internet és olyan találmány, hogy okos telefon. Na ennek a kettőnek a segítségével tudtam meg. - vettem elő a telefonom és mutattam fel, de a nagy ügyeskedésben a tegnap ott hagyott videó elindult….