Seo Young - Pls forgive me...

Ha jellemezni akarom a hétfőmet és keddemet két szóval,akkor az nem más,mint a zavaros és fárasztó. Hétfő reggel egymás után 3 fotózás volt. Mind a város különböző részein. Ezekből egy Eunji közre működésével készült. Azt hiszem mondanom sem kell,hogy fagyos volt a hangulat köztünk. Vagyis csak eleinte,ugyanis később sikeresen rám öntötte a forró kávéját,ami eléggé nagy és eltüntethetetlennek tűnő foltot hagyott maga után. Aztán persze ragaszkodott hozzá,hogy kiszedeti belőle,vagy ami még jobb, haza jön velem átcserélni. Na persze….
Délután Soyunnal,és Kai unokatesójával Nanával találkoztam a plázában. Nagyon sokat beszélgettünk és Soyun végre elmesélte,amit Kkamjong már 3 napja ígérgetett. Ez kicsit feldobta a napomat,de csak addig,amíg nem értem haza és vettem tudomásul,hogy a hűtőm teljesen üres. Semmi erőm sem volt elmenni bevásárolni,úgyhogy megelégedtem egy almával. Annyira fáradt voltam,hogy mikor a telefonom csörgött 3 percig ültem az ágyon és mérlegeltem,hogy megéri-e felállnom és érte mennem,a vagy sem. Végül rávettem magam,hogy elsétáljak a nappaliig és fogadjam Luhan hívását. Azt mondta,hogy szerdán a Wu ikrek szülinapi partya lesz és szeretné,ha elkísérném. Nem ismertem még annyira Mei-t és Kris-t,de kedveltem őket és szívesen elmentem volna. Úgyhogy igent mondtam Lulu-nak. Ezek után már csak annyira maradt erőm,hogy vissza sétáljak az ágyamig rávessem magam.

Kedd. Ajándék keresés az ikreknek. Azt hiszem mondanom sem kell,hogy halvány lila gőzöm sem volt arról mit kéne vennem. Boltról boltra jártam,valami ötletes és nem túl sablonos ajándékot keresve. Végül meg akadt a szemem a tökéletes megoldáson mindkettőjüknek.

Miután végeztem a bevásárlással,haza mentem. Sunhee átjött és csináltunk vacsit. Nagyon jót beszélgettünk. Mondtam neki,hogy itt aludhat ha akar,de azt mondta valami más programja van. Már megint ez a titokzatos „más program”. De nem volt kedvem faggatni. Majd elmondja,ha akarja. Olyan este 10 körül csöngettek. Úgy nyitottam ajtót,mint egy holdkóros. A túloldalán egy mosolygós Kkamjong állt,a kezében egy hatalmas plüss oroszlánnal.
- Boldog kicsit megkésett beköltözéééést Seongyyyy! – ölelt át,betolva az ajtón.
- Halkabban,késő van. – löktem meg. Ő csak megrántotta a vállát és becsukta az ajtót.
- Bocsánat,hogy ilyen sokáig tartott, hogy meglátogassalak,de mostanában minden összejött. – adta a kezembe a hatalmas szőrmókot.
- Ez nagyoon aranyos Kai, köszönöm. – nyomtam egy puszit az arcára,majd behúztam a nappaliba.
- Emlékeztem rá,hogy a kedvenc állatod. De ajjjj én akartam az első lenni akivel kipróbálod az ágyat…. mármint nem úgy! – emelte védekezően maga elé a kezét. Nevetve dőltem az ölébe.
- Persze Kkamjong,ebből már nem vágod ki magad. Na de amúgy is mesélned kell! Mindent tudni akarok Soyunról! – csaptam össze a tenyerem.
- Tegnap találkoztatok,nem?
- Na de tájékozott valaki! De,igen,találkoztunk. Viszont én tőled,a legjobb barátomtól akarom hallani. Szóval? – néztem rá.

Kai éjfél után ment vissza a dormba. Nagyon sokat beszélgettünk. Rengeteget mesélt Soyunról. Tényleg úgy láttam,hogy szereti a lányt és fontos neki. Nagyon reméltem,hogy együtt maradnak,mert én is megkedveltem. Mikor rám került a sor a mesélésben fogalmam sem volt,hogy megemlítsem-e Eunjit vagy sem. Végül elmondtam neki,de a lelkére kötöttem,hogy senkinek se adja tovább.

Szerda. Reggel volt két fotózás. Aránylag gyorsan végeztem és 2-re már otthon voltam. Luhan azt mondta,hogy 3 körül átjön,hogy együtt menjünk este a bulira. Éppen a zuhany alatt álltam, mikor csengettek.
- Ezt nem hiszem el! – csattantam fel. Gyorsan magamra tekertem egy törölközőt és kisiettem az ajtóhoz. Résnyire nyitottam ki és úgy lestem ki rajta.
- Szia Seo! – mosolygott rám Luhan a túloldalról. Kifújtam a levegőt és normálisan kinyitottam az ajtót. Luhan füttyentett egyet és bejött,miközben végig nézett rajtam.
- Ilyen fogadtatásra azért nem számítottam. – húzott magához.
- Én meg arra nem számítottam,hogy ilyen korán jössz.
- Korán? Negyed 4 van. – nézett rám furcsán.
- Tényleg? Akkor meg az időérzékemmel van baj. – sóhajtottam,majd a vállába fúrtam az arcomat.
- Mi a baj? Olyan kimerültnek tűnsz. –suttogta.
- Az is vagyok. De összeszedem magam, miután befejeztem a zuhanyozást. - nyomtam egy puszit az arcára, majd visszaindultam a fürdő felé. Luhan elkapta a karom és visszarántott magához.
- Ugye azt te sem gondoltad komolyan,hogy hagylak egyedül bemenni oda,mikor egy száltörölköző van rajtad…illetve – húzta le rólam a vékony anyagot – csak volt.
- Luhan … - kezdtem ,de nem tudtam végig mondani,mert ajkai lecsaptak az enyémekre és vadul falni kezdték őket.
- Vá—várjh. – nyögtem a csókba.
- Nem tudok és nem is igazán akarok. – suttogta,majd egy csókot lehelt a kulcscsontomra. Az érzéstől megborzongtam. A lábaim remegni kezdtek,mikor a falnak nyomott és egyik kezét végig húzta a gerincem vonalán. A bőröm még mindig nedves volt a víztől,ezért duplán éreztem a borzongást. Az előttem álló még szorosabban magához vont és körém fonta meleg karjait,majd beoldalaztunk a fürdőszobába.
- Tudod.. – kezdte,miközben megszabadult a felsőjétől- .. rám is rám férne egy zuhany. –nevetett,majd behúzott a zuhanykabinba,hogy ott folytassuk,amit elkezdtünk.


Készülődés. Csak egy órát töltöttem azzal, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. Szerintem mondanom sem kell,hogy Luhan inkább megszabadítani szeretett volna a választott darabtól,de végül sikerült időben elindulnunk. Vagyis valami olyasmi. Mikor odaértünk már szinte mindenki ott volt. Egy hatalmas bárban volt az egész,iszonyat dögös pincérekkel. Az utóbbit inkább nem hangoztattam. Miután Luhannal odamentünk köszönni a többieknek, én Mei és Kris felé vettem az irányt,hogy át adjam nekik az ajándékaimat. Nagyon kíváncsi voltam a reakcióikra. Az ikerpár lány tagja egy ezüst karkötőt kapott,aminek aranyos kis rózsaszín doboza volt. Krisnek vettem egy rajzkészletet,mert Luhan mondta,hogy „szeret” rajzolni. Gondoltam valami viccesnek örülni fog. Igazam is lett. Mindketten hatalmas mosollyal az arcukon öleltek magukhoz. 

               a ruhám

Kai és Soyun együtt érkeztek a buliba. Nem bírtam magammal és odarángattam hozzájuk Lulu-t is,hogy gratuláljunk. Tisztára,mint valami eljegyzésen .Miután elváltak útjaink én a pult felé vettem az irányt. Luhan megkért,hogy ne igyak olyan sokat,de én mondván „ez egy buli,ahol inni szoktak” , nem igazán vettem róla tudomást. Kikértem a csapostól egy Sex ont he beach-et és rövid ideig szemezve vele,elég gyorsan eltűntettem.
- Látom jól érzed magad. – ült le mellém Lay.
- Hogyne. Jóó a buli. – mosolyogtam rá,miközben a pultos elém rakta a következő kört. Fogalmam sem volt,hogy Lay mikor állt fel mellőlem,de mikor oldalra fordultam már Min foglalt helyet a mellettem lévő széken.
- Óóó szia Seo! Régen találkoztunk. – mosolygott rám,a kezében egy Jack Daniels-sel.
- Igen. Hallom Párizsban voltatok. Nagyon szép hely lehet. – feleltem.
- Igen,tényleg az. Viszont én is hallottam pár dolgot rólad… és Luhanról. Akkor most ti…
- ..Igen,együtt vagyunk. –vágtam a szavába. Min szeme felcsillant.
- Komolyan? Juujj, ezt el kell mondanom Sehunnie-nak. Majd még látjuk egymást Seo. – állt fel a székről és eltűnt a tömegben.

Az este folyamán szinte mindenkivel ittam valamit és beszélgettem is. Legalábbis valami olyasmi. Luhan is előbukkant néha,hogy meg mondja : ne igyak annyit,de aztán valamiért mindig eltűnt valakivel. Én meg nem igazán találtam egy jó indokot sem arra,hogy miért is kéne abbahagynom az alkohol fogyasztását mára.
- Mé---még egy vodkát…vagy mit. – intettem a pultos srácnak,akire legszívesebben rávetettem volna magam. Kai táncolni hívott,de nem voltam biztos benne,hogy meg bírok normálisan állni a lábamon,így hát kénytelen voltam visszautasítani az ajánlatát. Már hajnali 2 óra is elmúlt,de a buli zavartalanul folyt tovább. Ahogy a pia is le a torkomon . Nem mondanám ,hogy részegnek éreztem magam, viszont ez volt a legfőbb jele annak,hogy az vagyok. Nekitámaszkodtam a pultnak és felálltam. Nagyon bizonytalanul vittek a lábaim,de legalább képes voltam megállni rajtuk.

-Seo! Téged kerestelek. – kapta el a derekamat Luhan.
- Jaaaaj,ne oktass kiii. – takartam el az arcom.
- Mennyit ittál? Vagyis inkább mit? – nézett rám.
- Könnyebb lenne arra válaszolni,hogy mit nem. – nevettem.
- Komolyan Seo,ez miért jó? Hogy holt részegre iszod magad!
- Holt? Még élek,nem? – néztem végig magamon. Az előttem álló szúrós pillantást lövellt rám.
- Szerintem itt az ideje,hogy hazamenjünk. – fogta meg a kezem,de én kirántottam a szorításából.
- Ha annyira menni akarsz,menjél. Én még maradok. – indultam vissza a pult felé,de a lábaim valamiért nem akartak engedelmeskedni és felmondták a szolgálatot. Luhan még idejében kapott el.
 - Szerintem meg most volt elég. Hazaviszlek,ha akarod ha nem. – ragadta meg a karomat.
- Nem vonszolhatsz haza. Felnőtt ember vagyok! És nem tehetek róla,hogy egy party gyilkos vagy. – csattantam fel. Luhan a tarkójára kulcsolta a kezeit,majd felém fordult.
- Tudod mit? Maradj. Ha tényleg ilyen vagy igazából akkor,semmi értelme,hogy én is itt legyek. – mondta, a szemembe nézve,majd sarkon fordult és a kijárat felé indult. Csak álltam és néztem utána.
- Ezt nem így kellett volna…-- suttogtam. Mély levegőt vettem és utána siettem. Vagyis próbáltam,de nem igazán tudtam egyenesen járni. Mikor kiértem az utcára,Luhan autója már nem parkolt az épület előtt. Hogy lehettem ekkora idióta? Fogalmam sem volt,hogy mit csináljak. Már a partira se akartam vissza menni. Csak Lulu-val akartam beszélni,viszont ő nem volt itt…. Úgy éreztem,hogy nem bírok megállni a lábamon és összerogytam a járda szélén. Az aszfaltot bámultam.
- Szerencsétlen vagy és részeg Seo. – motyogtam. Nem akartam,hogy bárki is így lásson,hogy Ő így lásson…. elszúrtam. Hírtelen egy hideg kéz ért a hátamhoz. Tekintve,hogy a ruhámon lévő elég mély kivágás az egész hátamat láttatni engedte,nem éppen volt melegem. Felnéztem és egy ismeretlen férfit pillantottam meg.
- Minden rendben hölgyem? – hajolt oda hozzám. Valamiért rossz érzésem lett tőle. Arrébb húzódtam.
- Igen..minden. – suttogtam és megpróbáltam feltápászkodni,de nem igazán ment. A pasi megfogta a karomat és felhúzott a földről. Még mindig nem bírtam megállni a saját lábamon,így csak ő tartott meg.
- E- elnézést…elengedne?- néztem rá.
- Nem hiszem,hogy okos döntés lenne a részemről. Nekem nagyon úgy tűnik,hogy nem bír megállni magától. – felelte.
- Csak engedjen el! – csattantam fel és megpróbáltam kirántani a kezem a szorításából,de esélytelen volt.
- Hohó kishölgy. Ne olyan fürgén. Szerintem nagyszerű estét tölthetnénk együtt. – súgta a fülembe. Megállt bennem az ütő.
- Szerintem meg menjen a pokolba. – ordítottam rá és ágyékon rúgtam. Rögtön lazult a szorítása és a földre rogyott fájdalmában. Imádkoztam,hogy megtartsanak a lábaim és az ajtó felé siettem.
- Te kis kurva! – kapta el ismét a karomat és magához rántott. Felsikítottam,mire a számra tapasztotta a kezét. Próbáltam kiabálni,de egy hang sem jött ki a torkomon. Hírtelen valaki megragadta a vállamat és elrántott tőle. Nekivágódtam a falnak és a földre estem. Mikor felnéztem Sehunt pillantottam meg. A férfi eltűnt.
- Seo! Úristen,jól vagy? – húzott fel a földről.
- I…Igen…- hebegtem. A lábaim remegtek. Az előttem álló magához ölelt. Nem bírtam abbahagyni a remegést.
- Mit csináltál idekint egyedül? És ki volt ez a férfi? Bántott? – suttogta. Visszagondolva a történtekre összeszorult a gyomrom. Nem feleltem.
- Jólvan…menjünk be. – karolt át.  
- Ne! Én…szeretnék haza menni. –suttogtam.
- Persze,értem. Elviszlek,ha gondolod. Vagy szóljunk Luhannak.
- Luhan…- suttogtam.
- Hogy mondod? – fordult felém Hunnie.
- Luhan vissza ment a dormba…
- Igen? De hát miért ment el nélküled? Összevesztetek?
- Valami olyasmi. Én egy akkora idióta vagyok. – fúrtam a fejem a vállába.
 - Sehun, hát itt...vagy. – hallottam meg Min hangját a bejárat felöl.-Úristen mi történt? – rohant oda hozzánk a lány.
Sehun vázolta neki a helyzetet. Min ragaszkodott ahhoz,hogy hívjuk fel Luhant. Hiába tiltakoztam.

Az út csendesen telt. Túl csendesen. Luhan nem szólt semmit,csak az utat figyelte. Mikor megérkeztünk a lakásomhoz furcsa érzésem támadt.
- Köszönöm,hogy elhoztál. – suttogtam és kinyitottam az ajtót.
- Seo! – nyúlt utánam. Kérdően néztem rá.
- Nem akarom,hogy egyedül legyél ezek után. – szállt ki a kocsiból és átjött az én oldalamra.
- Pedig megérdemelném…- sóhajtottam. Lulu becsukta a kocsi ajtót és átölelt.
- Sajnálom,hogy nem voltam ott. Ha az a mocsok csak egy ujjal is… kezdte,de én a szájára tettem a kezem.
- Ne. Nem akarok erről beszélni. - mondtam halkan. Lulu bólintott és kézen fogott. Kicsit kezdtem józanabbnak érezni magam. Vagyis már képes voltam normálisan sétálni. Viszont a lépcsőn kész kínszenvedés volt felmenni. Mikor beértünk a lakásba Luhan felé fordultam.
- Oké. Tekintsünk el attól,hogy majdnem megerőszakoltak. Ha nem lett volna ez az egész,akkor mit gondolnál most rólam? – tettem karba a kezem.
- Azt hogy egy idióta vagy. – felelte az ajtónak dőlve.
- Értem. 
- Egyet értesz?
- Teljesen. Te viszont lehetnél kicsit liberálisabb is . –mentem oda hozzá.
- Jaajj Seo,inkább zuhanyozz le. – tolt el a fürdő felé.
- Te nem jössz? – fordultam felé.
- Nem, még haragszom rád. Viszont…- jött hozzám közelebb - … soha sem akarlak elveszíteni. – lehelt egy csókot a homlokomra.

Danbi: Next day.

Másnap reggel nehézkesen akart megvirradni. Az ágyban forgolódtam csukott szemmel és kerestem párom meleg testét, de csak  a kihűlt ágyon hemperegtem, egyedül.  Nyújtózkodtam egy párat, majd erőt véve magamon, lüktető fejemet fogva vettem fel valamit felülre is és kicsoszogtam a szobából, ami csöppet se volt ismerős.   Hangokat hallottam valamerről, de először az irányt se tudtam beazonosítani, majd kicsivel később elindultam. Lassan pakolgattam egymás után lábaimat mire sikerült kiérnem a konyhába, ahol párom Yeminnel beszélgetett. Megálltam és néztem őket, madj felbukkant egy harmadik személy.

- Na ne… tényleg két Yeminnel van és nem csak a szemünk káprázott tegnap?

- Igen B… - fordult felém Yemin. – Ő itt az ikertesóm,  Nana  - mutatott be tökéletes másának. Köszöntem neki, majd odabattyogtam a legközelebbi székhez és levetődtem rá.

- Jól vagy?

- Persze. –mosolyogtam páromra.

- Egyébként B ugye nem feledkeztél meg az új ágyneműről.

- Új ágynemű? –néztem rá kérdőn, de választ nem kaptam. Channiehoz fordultam segítségért, de ő inkább hátat fordított, így utolsó reményen barátnőm ikertestvére volt. 

- Szerintem nem akarod tudni.

- De akarom.

- Tegnap szépen megtaláltok az egyetlen szobát a házban, ami foglalt.  – próbáltam megfejteni a mondat mögöttes tartalmát, de nem nagyon ment. Kértem egy kávét, amit Yeol azonnal el is készített, miközben kölcsönvettem egy köntös Yemintől, majd a gőzölgő csészével kiültem az erkélyre.  Kattogott az agyam. Próbáltam visszagondolni az este minden apró részletére, de igazából a hazaúttól kezdve nem nagyon rémlik semmi…csak homályos foltok, amikben semmi kapaszkodót nem találtam.  

- Min töröd a kis buksid. – simogatta meg kócos hajam Yeollie.

- Nem emlékszem…semmire.

- Ha vigasztal nekem se rémlik minden.

- Nem vigasztal. – kezdtem el bámulni a járókelőket, akik sietve haladtak el az utcán. – Neked rémlik miért kell új ágyneműt vennem?  - fordultam felé. Valahogy sejtettem az okát, de érdekelt, hogy mit is csináltunk pontosan.  

Délután a lakásomban kongó csendet választottam társaságnak, hogy összepakolásszam szükséges dolgaim az edzéshez, amit nem hagyhatok ki. Kedvtelen arccal dobáltam ruháim a táskába. Kerestem magamnak egy melegítőt, amit egy kiadós fürdés után felvettem és cuccaim magamhoz véve indultam el rózsaszín szerelmemhez.  A városban hemzsegő autók se állítottak meg, hogy rekordot döntsek az út megtételével és egyszer végre időben ott legyek a saját edzésemen.  Lezártam motorom és elindultam az épületben. Az öltözőben szótlanul öltözködtem, miközben hallgattam a jelen pillanatban idegesítően csengő történeteket a többiektől.  

-Mi a baj, B? –jött oda Sunhee.

- Tegnap volt az ikrek szülinapja.

- Tényleg, Seo is mondta.  Látom jól sikerült.

Yemin új ágyneműje :)

- Túl jól.  – ezután nem beszéltünk többet.  A kezdésig még volt egy kis idő, amit én csendben töltöttem, majd az edző hangjára, mint aki feléledt pattantam fel a padról és mentem ki a pályára. Az edzés ugyanolyan kemény volt, mint amire emlékeztem és hiányoltam  a baleset óta, de Yeol megtiltotta, hogy egy hétig a közelébe jöjjek a csarnoknak.  És valljuk be igaza volt az eltiltás illetően, mert kellett egy kis idő még felálltam a sokkból, amit aznap este kaptam.  A másfél órás tréning után kifulladva ültünk a kispad előtt és nyújtottuk fájó izmainkat, miközben figyelmesen hallgattunk mesterünk minden szavát.

- Ugye senki nem felejtette el, hogy holnap indulunk?

- Indulunk? – kérdeztem vissza. Kielégítő választ kapva megannyi problémás gondolattal a fejemben mentem tusolni, majd egy bevásárló központot meglátogatva megvettem Yemin új ágyneműjét, amit rögtön el is vittem neki.

Telefonomat idegese tartottam fülemnél és vártam, hogy végre valaki felvegye a kibaszott elektronikus készüléket. Körülbelül a századik próbálkozásom után, remény veszve terültem el a kanapén bepakolt bőröndöm társaságában. Talán kicsit el is bóbiskoltam, mikor felcsendült kedvenc rapperem ( persze csak Channie után), hangja és hányta egymás után a szavakat.

- Végre. -  szóltam bele a telefonban.

- Valami baj van?

-Nem csak átmennék, ha nem baj.

- Ami azt illeti….

- Öt perc az egész, csak nem akarok egy szó nélkül eltűnni megint. – tettem le a telefont és elindultam a dormhoz.  A kocsiba bepattanva a cd-lejátszó egyből benyomtam és telefonom csengőhangját keresgéltem indulás előtt. Megtalálva Eminem számát maxra kapcsolva a hangerőt indítottam be fehér BMV-ém. Gyorsan szeltem az utakat és röpke negyed óra alatt már a dorm ajtajában toporogtam. Becsöngettem.

- Gyere gyorsan. –fogta meg kezem Lulu.

- Mi történt? – álltam meg a küszöb után és nem mozdultam addig, amíg nem válaszolt nekem kínai barátom.

- Chanyeol.- ennyi elég volt, hogy tudjam mi a probléma.  Lábamról lerúgtam cipőm és kabátomat magamon hagyva mentem be szerelmem szobájába. Üveges tekintettel ült az ágyán. – Baek magunkra hagynál egy kicsit?

- Persze. – ment ki  kérlelő szemekkel. Egy biztató mosolyt küldtem felé, majd az ajtócsukódás után az oly ismerős ágyon foglaltam helyett.

- Chanyeol. -  nem reagált.  – Chanyeol.- szólítottam meg még egyszer, majd fejét magam felé fordítottam, hogy szemébe tudjak nézni. Arcát tenyereim közt tartottam és úgy kezdtem bele mondandómba.  – Ugye nem hitted, hogy kidoblak? – ő csak lesütötte szemeit. – Babo. Tudod, hogy szeretlek és nem tudnálak elhagyni.

- Akkor mégis mi volt az a sok hívás. Mi volt az a mondat , ami után rám csaptad a telefont? – gyűltek könnyek a szemébe, ami engem is érzékenyen érintett.

- Edzőtáborba megyünk. – válaszoltam legrövidebben, mert szomorú arcán látva az én szemeim is megteltek sós folyadékkal.

- Mikor?

- Holnap.

- Meddig?

- 2 hét.

- És hova?- tette fel az utolsó kérdést.

- California…

YeMin - It's party time

A kedd hamar eltelt. Nagyjából az egészet ágyban töltöttük tv-t nézve, az összes mozgás amire hajlandó voltam, hogy el vigyem a kutyát sétálni. Szerdán délelőtt találkoztam Bi-vel, hogy megbeszéljük a buli előkészületeit majd bevásároltunk. Kettő bevásárló kocsit töltöttünk meg púposra alkohollal de a pénztárnál még azon törtük a fejünk, hogy vajon elég lesz e amit vettünk.
A délután készülődéssel telt...a sminkem és a hajam már kész volt mikor tanácstalanul megálltam szekrényem előtt.
-Ott van az a ruha amit egy hónapja vettél.-szólt be a konyhából párom.
-Te egy zseni vagy tudod? Úgyis különleges alkalmakra tartogattam...és ez az!-vigyorogtam és szedtem elő az említett ruhadarabot. Felöltöztem majd teljes pompában álltam meg a tükör előtt. Ritka pillanat mikor királylánynak érzem magam de ez tagadhatatlanul az volt.
Eltettem táskámba az ajándékokat előszedtem kocsikulcsom és már indultam is, hogy a klub előtt találkozzak B-vel az utolsó simításokat ellenőrizni. Az utolsó percekre kezdett bepánikolni ezért csettintettem a pultos fiúnak ő pedig kezünkbe nyomott egy-egy pohár italt. Koccintottunk, megittuk poharunk tartalmát majd megérkeztek a többiek a szülinaposok és Yeol kivételével. B kapott egy üzenetet, hogy mindjárt oda érnek ezért lekapcsolta a lámpákat és vártuk, hogy megérkezzen kedvenc ikerpárunk. Nyílt az ajtó mi pedig szinte egy emberként kiabáltuk el magunk.- Happy Birthday!- abban a pillanatban kapcsolódott fel a hangulat világítás és szólalt meg a szülinapi dal. Az éneklés után oda sétált mindenki az asztalhoz, hogy miután B jelet ad egyszerre köszönthessük pezsgős poharainkkal a szülinaposokat. Az üres poharak az asztalra kerültek majd először Bi sétált oda ajándékával...súgott nekik valamit és átengedte helyét a többieknek.

Utolsóként adtam át ajándékomat és jól megölelgettem őket.
-Boldog szülinapot te buta létra.- csíptem bele Kris arcába ahogy az öreg nénik szoktak.
-Köszönöm te kerti törpe. -vigyorgott rám majd ő is vissza csípett.

 Mind ketten egy-egy órát kaptak...Meinek pedig volt egy plusz meglepetésünk amit Bi-vel együtt vettünk és adtuk oda neki.
-Akkor jöhet a második welcome drink?-kiáltott fel és kért ki mindenkinek egy pohárka vodkát aminek láttán felcsillant a szemem hisz az a kedvenc italom...meg persze B-nek is ezért is lett ez a második ital.
Hirtelen felkiáltott majd elindult az all we got. Megragadtam Tao felsőjét úgy húztam magam után táncolni. A számot végig énekelve kifulladásig táncoltunk. B épp időben kapott el karomnál fogva, hogy ki kérjük a 3. italunkat. -Mi legyen a következő kör?-kérdezte majd folytatta.-Várj, tudom a választ úgyhogy én választok.
Megkérdezte Yeol-t is végül pedig kikért (az amúgy szívdöglesztően helyes pultostól) 3 sex on the beach-t.
Kiürült a poharunk kértünk még egy kör italt és vissza mentünk táncolni. Sikeresen magamra öntöttem tánc közben a kezemben lévő sört (nem is én lennék ha nem.) ezért igénybe kellett vennem a kocsiban hagyott váltó ruhát. Mikor vissza értem őrült éneklésbe és ugrálásba kezdtünk B-vel és Yeol-al az M.I.B megszólalásakor. Alkoholra szomjazva látogattuk meg újra a pultot a mögötte álló srác pedig valami lángoló italt készített nekünk közben tökéletes rálátást biztosítva formásabb testrészére. Lehajtottuk lángoló italainkat majd még egyet és még egyet végig fogyasztva az alkohol lista teljes kínálatát. Persze akadt egy két vissza-vissza köszönő jó barátunk akik csábításának engedtünk és újból poharunkban köszöntöttük őket.

-Szerintem elég lesz.-jött oda Luhan, hogy megpróbálja féke veszett ivászatunkat leállítani de a végeredmény az lett, hogy őt is bevontuk egy körre. B valamiről beszélgetett még vele majd Lulu ott hagyta társaságunk és ezt indokként felhasználva kikértünk még egy kört amit már Bi, Yeol társaságában élvezett ki én pedig párom hiányában a pultos sráccal tettem azt. Már iszonyatosan rosszul voltam a rengeteg alkohol és nyugtatóm keveredett hatásától de azért koccintottam a szexy idegennel. Eltüntettem a pohárból a kék löttyöt majd hirtelen felindulásból az előttem álló srác szájára tapadtam. Kiéhezve csókoltam elborult aggyal.. mintha ott se lettem volna csupán elmosódott képkockák haladtak el szemem előtt. Hirtelen egy kéz ragadott meg és rántott el pillanatnyi partneremtől. -YeMin! -szólt hozzám egy ismerős hang majd arcom kezei közé fogta... kellett kis idő mire tudatosult bennem, hogy az a valaki B. Ő nem mondott mást csak arcom egy kifelé haladó alak irányába fordította. Pár pillanatnyi fáziskéséssel 'rohantam' szerelmem után aki épp kilépett a klub mögötti kis utcára. Idegesen járkált fel alá... A hirtelen ért hideg levegőbe bele borzongtam de kissé tisztább fejjel néztem páromra.
-Sajnálom.-néztem szemeibe mikor végre hajlandó volt egy helyben megállni.

-Remélem élvezted és megérte, hogy ezért vége legyen a kapcsolatunknak!-nézett rám fagyos tekintettel amitől eléggé megijedtem. Épp szóra nyitottam szám mikor gyomrom úgy döntött, hogy a legrosszabb pillanatot választva kívánja vissza adni föld anyánknak a töménytelen alkohol mennyiséget. Neki támaszkodtam a falnak közben Tao megfogta hajamat és simogatta hátamat hátha ezzel segít a szenvedésemen. Hirtelen a földre rogytam és a következő dolog amire emlékszem, hogy Tao a mosdóban a csapnál locsolgatja rám a hűvös vizet, hogy magamhoz térjek. Az egyik wc fülkéből Yeol nevetését hallottam meg, vagy csak hallucináltam nem tudom...igazából lényegtelen. Kicsit összeszedtem magam majd kimentünk a mosdóból megbántott szerelmemmel. Kicsit még bocsánatáért esedeztem (már amennyire tudtam normálisan beszélni.) de nem hatotta meg. Az összes válasza annyi volt, hogy részeg vagyok majd holnap megbeszéljük. Majd B lépett mellém, hogy menjünk haza. Az úton Tao vigyázott mindhármunkra engem támogatott félkézzel B-t és Yeolt pedig el-el húzta az épp velük szembe jövő oszlopoktól akik voltak olyan bunkók, hogy nem kerülték ki őket. Nagy nehezen haza értünk lakásomhoz de valószínűleg a klubnál parkoló autómban hagytam a kulcsaimat ezért becsöngettem. 

-De hisz nincs itthon senki.-nevetett B.
-Hidd el valaki ajtót fog nyitni. -mondtam neki teljes komolysággal majd csuklottam egyet és elnevettem magam. Pár perc múlva nyílt is az ajtó mögüle pedig iker testvérem lépett ki.
-Jé Yemin az ajtó túloldalán....Jé Yemin a hátam mögött. De jó, két Yemin van.-kuncogott Bi.
-Istenem.-forgatta meg szemeit szerelmem majd bevezetett a lakásba egészen a fürdőig. Főzött nekem egy kávét, engedett meleg vizet, hogy kijózanodjak. Beültem a kádba (sajnos egyedül) majd rágyújtottam egy cigire. Kis ideig áztattam magam majd kiszálltam a kádból megtörülköztem majd kimentem a nappaliba reménykedve, hogy szerelmemet még ott találom.. de reményeim hiába valóak voltak, csak testvérem állt együtt érző mosollyal az arcán és megölelt. - Elment miután eltűntél a fürdőbe....-vált el tőlem majd folytatta. - Öhhm és épp az előbb jött ide hozzám Chanyeol meztelenül és kért óvszert. Ja és szerintem azt hiszi te vagyok!- több se kellett elindultam a vendég szoba felé benyitottam de nem voltak ott.. irányt váltottam szobám felé, kinyitottam azt ajtót és megláttam a két jó madarat dolguk kellős közepébe az ÉN ágyamban... hirtelen egyik kezem szemem elé kaptam majd másikat kitettem magam elé és megszólaltam. - B jössz nekem egy új ágyneművel.- ezzel hátat fordítottam és bezártam magam mögött az ajtót, hogy a kanapén folytassam a józanodást.

Danbi: A little party never killed nobody

Az éneklés után egy kisebb asztalhoz sétáltunk, ahova a pezsgők már pohárba öntve várták a társaságot. Mindenki kezébe vett egyet és várta azt az egy piciny jelet, amikor a poharat felemelve elordíthatják magukat.  A fa asztalon körmeimmel kopogtam. Az ikerpár felém fordult és értetlenül nézett rám, majd újra a többieknek szentelték figyelmüket, akik hangja betöltötte addigra az egész termet:

- Saengil chukhahaeyo! – a poharak közben a levegőben koccantak egymással, majd mindenki egyszerre kiitta tartalmát. Én miután végeztem a ma már második pohár szeszes italommal, üres poharam visszatéve helyére az asztal mellett lévő székhez sétáltam, amin becsomagolt ajándékaim hevertek.  Megfogtam a két dobozt, amiben csodás ajándékaim hevertek.  Eléjük sétáltam és átnyújtva az ajándékokat hasznos tanácsot adtam nekik.

- Lehetőleg csak otthon bontsátok ki és mindenképp örökítsétek meg a reakciótokat. – mosolyogtam rájuk, majd egy-egy puszival búcsúztam tőlük és adtam át másnak a helyet.  Arcomon egy görbülettel   néztem, ahogy bontogatják a többiektől kapott ajándékot.

- Nem jössz? – kérdőn pillantottam Yeminre, majd meglengette orrom előtt a kis dobozt, amit együtt választottunk.

- De- álltam fel és újra a szülinaposokhoz sétáltam.

- Hát te? –kérdezte Létra. – Jöttél újabb körre?

- Igen, de nem hozzád. –nyújtottam ki nyelvem, mint egy öt éves, majd egy puszit küldve neki, Meihez fordultunk és átadtuk közös ajándékunkat.  Az ikrek kibontották ajándékaikat, vagyis belekukucskáltak párba , amit mindenki lélegzetvisszafojtva nézett. ( Na jó hülyéskedek, a legtöbben nevetve néztük a reakcióikat. )

- Akkor jöhet a második welcome drink?- álltam fel ordibálva. A pulthoz sétáltam és kértem mindenkinek egy kör vodkát.  Yeminnek felcsillantak a szemei az üveg láttán. A kedvenc italunk volt, ezért döntöttem emellett.

- Cheers! – húztuk le mindannyian a pohárka tartalmát. – Guys, it’s party tiiiiiiiiiiimeeee!- üvöltöttem el magam minek következményeképp megszólalt az all we got.  A kis tömeg egy emberként tette le a kezében lévő poharat és indult el a tánctér fele. Chanyeolt csuklón ragadva húztam magam után a parkett közepére, miközben füléhez hajolva suttogtam a szöveget:

- Just one night all we got, just one night all we got… - a terem közepén állva vártam, hogy felcsendüljön Fergie hangja, hogy vele együtt énekelhessek. – I ain’t got time for you baby… either you’re mine or you’re not … make up your mind sweet baby… right here, right now’s all we got  A LITTLE PARTY NEVER KILLED NOBODY SO WE GON’DANCE UNTIL WE DROP- csatlakoztak hozzám páran a refrénnél és őrült táncba kezdtünk. A végére már az egész társaság együtt ordibálta a refrént. Miután a hangulatot jól beindítottam ezzel a zenével egy kicsit visszafogott ám, de őrült jó feldolgozás csendült fel a hangfalakból a Luanflytól.

- Gyere igyunk valamit.- húztam magam után párom és útközben karon ragadtam Yemint is.  – Mi legyen a következő kör? – fordultam a lány felé a pult előtt.  – Várj tudom a választ így én választok. Chanyeol?- fordultam azért szerelmem felé, hogy vajon ő mit választ. – Vodka.

- Ő is tudja? – kérdezte Yemin.

- Chanyeol mindent tud.  – mondtam az italokat nézve,majd a mellettem csücsülő fiúra néztem. - Bocs édes, de nem csak a vodkával akarok közelebbi kapcsolatba kerülni. –nyomtam egy puszit szájára.

- Döntöttetek? –jött oda a pultos srác.

- Három sex on the beach. – kacsintottam rá.

- Ezt láttam. - mondta Chanyeol.

- De holnap már nem fogsz rá emlékezni.  – mosolyogtam rá.  Elfogyasztottuk a kis alkohol löketet, majd visszafordulva a sráchoz kértünk egy kör absolut miami-t. Miután az is lecsusszant újra a tánctérre szambáztunk és a hangulatot fokozva kezdtünk őrült éneklésbe Yeminnel, mikor megszólalt a Men in Black.

- MEN IN BLACK.Me-me-en in black – húztam magam után Yemint.  Megálltam egy pillanatra és visszanéztem Chanyeolra. – Te nem jössz? – több se kellett felhőkarcolómnak, felállt és jött velünk, habár fogalmam nem volt arról miért örülünk annyira ennek a számnak.

- Okay heundeureodae meori – kezdtem bele Cream részébe, de elfelejtettem a szöveget így csak a többieket kézen ragadva kezdtem ugrálni, majd mikor meghallottam a refrént az ugrálás mellé csapódott az éneklés is. 5Zic, Sims és Cream előadása mellé meg társult a mi csodás alakítsunk is,amit Yeminnel produkáltunk.  És végül elértünk az én részemhez is: Black suit, black shoes, black tie

black watch, black sunglass, black car turn up the music, bounce. – mondtam együtt Cream-el és mutattam is az egészet, csak asztalt nem találtam magamnak, meg egy embert, akit leültethetek magammal szemben, így az alakításom csak hasonlított az övére, de nem volt tökéletese mása. Mit sem törődve ezzel élveztük tovább a zenét és Kangnam részét az előbbiek jóval hangosabban üvöltöttem, hogy mindenkiben tudatosuljon, ő a kedvencem a bandából, bár szerintem másnak fogalma nem volt arról mi ez a szám… egy idő után megszomjaztunk a nagy partizásban,így meglátogattuk a pultot még egyszer és az este folyamán nem utoljára.

- Vodka? – nézett ránk.

- Miért akar mindenki vodkával itatni? – akadtam ki egy picit.

- Mert az a kedvenced. – szólalt meg Channie.

- Igaz. –kezdtem nevetni, majd mikor kiszórakoztam magam válaszoltam a srácnak rendesen. – Most valami tüzeset kérnénk. -  a pultos formás popóját mutatva nekünk, keresgélt poharak után, amiket elénk sorakoztatott.  Tágra nyílt szemekkel néztünk, ahogy elkészíti a szó szerint tüzes piát és megtapsolva őt, nyúltunk a már nem égő poharak után, hogy tartalma eggyé olvadjon a többi elfogyasztott alkohollal.  Egész sokáig élveztük a poharak társaságát. Szinte mindent végigkóstoltunk, vagyis pontosítok mindent végigkóstoltunk és volt aminek a társaságát több körön keresztül is élveztünk.  

- Szerintem elég lesz. – jött oda Lulu, aki még viszonylag józan volt.

- Ohh Lulu is beszáll.  Egy kör tequila mindenkinek viszont most a másikkal.

- Milyen másikkal?- kérdezte a pult mögött álló.

- Citrommal nem olyan jó, hogy hívják a másikat, ami olyan , mint a citrom, de mégse az? – néztem rá barátaimra.

- Narancs?! – érkezett Lulu válasza kérdésként.

- Az. Meg azt a fűszert, amit karácsonykor sokat használunk.

- Fahéj.

- Igen. Szóval vodka… vagyis tequila naranccsal és fahéjjal. –fordultam a pultos felé, majd további figyelmem legjobb barátomnak szenteltem. – Egyébként mi a helyzet Seoval? Együtt vagytok? Megdöntötted már? –tértem egyből a lényegre. (Igen részegen ami a szívemen az a számon.) Szegény Lulu arca pirosban tündökölt ezután. - Szóval yes. – kuncogtam sokat sejtetően és már tettem volna fel a következő kérdést, de belém fojtották a szót.

- Igyunk. – nyomot kezembe egy poharat kínai barátom.  Bekentem naranccsal a kezem rá a fahéj, amit azonnal el is tüntettem onnan és leöblítettem a kis üvegpohár tartalmával majd egy naranccsal a számba vigyorogtam, mint aki jól végezte dolgát.  Lulu elpártolt társaságunktól ezért bánatunk egy újabb pohár valamibe fojtottuk, amire már nem emlékszem mi volt … valami erős az biztos mivel Channieval figyelmen kívül hagyva Yemint estünk neki egymásnak, majd folytattuk mélyen szántó beszélgetést olyan dolgokról, amik egyáltalán nem voltak publikusak.  Már éppen másztam volna újra rá , mikor látószögembe került barátnőm. Elhúzódtam páromról és reménykedtem, hogy Panda nem éppen erre tart, de reménykedésem hiábavaló volt.

- Ebből baromi nagy gáz lesz. – ugrottam le Yeollie öléből és leráncigáltam Yemint a pultosról, aki valljuk be szívdöglesztően nézett, de azért Chanyeolhoz nem ért fel. – Yemin. – fogtam meg arcát és néztem szemébe. Tekintete ködös volt a sok alkoholtól mégis vártam, hogy kapcsoljon, amihez egy kis löket kellett. Fejét az éppen távolodó Tao felé fordítottam. Kellett neki egy kis idő mire kapcsolt, de egyből utána eredt sértődött párjának.  Őszinte leszek itt néhány rész nem teljesen tiszta még nekem se, aki általában mindenre emlékszik akármilyen részeg, de azt hiszem ma este sikerült túltennem saját magamon.  A következő rész , ami tisztán az agyamba vésődött az-az, hogy cirip-cirip.  Just joking.

- Biih.- lökött a falnak Channie, majd ajkaimra hajolva vadul falni kezdte őket.  

- Jobbh ötletemh vanh. – ziháltam, mikor elváltam vöröslő párnáitól.  Nagy szemekkel nézett rám. Ellöktem magam a faltól és vállánál fogva toltam óvatosan hátra majd megállítottam. Kinyitottam a wc-fülke ajtaját lehajtottam az ülőkét és ráültettem. Szemeiből még mindig értetlenkedést olvastam ki. – Nem akarom egy mosdóban csinálni. Ahhoz még nem vagyok eléggé beállva és nem akarom, hogy ribancnak könyveljenek el, ami nem olyan rég még a te fejedben is megfordult- néztem rá fájdalmas tekintettel, ahogy visszaemlékeztem be nem fejezett mondatára. – Valami sokkal jobbat akarok csinálni - mosolyogtam rá, de azért magunkra zártam az ajtót, ölébe ültem és nyakához hajolva kényeztettem puha bőrét majd fülébe suttogtam:

- Próbáljuk ki. - nyúltam kis retikülömért.

- Mikor hoztad be?- nézett táskámra.

- It’s my secret. – cuppantottam bele fülébe, amitől végigfutott rajta a hideg és megremegett alattam. – Szóval… melyiket kéred? – vettem elő kuncogva kincseimet. – Jaj Channie, csak egyet. – néztem rá kiskutya szemekkel.

- Melyiket szeretnéd? – adta meg magát egyből. Ellenállhatatlanok hatalmas szemeim.

- Az összeset. – mondtam halál komolyan.

- És melyikkel szeretnéd kezdeni?

- Szivárvány…nem is, az utoljára kell.  Legyen a fekete csipkés. – vettem a legszélsőt, majd számba véve meggyújtottam.  Szívtam belőle pár slukkot és párom arcához tartottam. – Nem úszod meg és hidd el, nem lesz tőle semmi bajod,csak jól fogod érezni magad. – biztatásképp elmosolyodtam.

- Még ennél is jobban? –húzódott sunyi mosoly arcára.

-Igen.  – emeltem számhoz a nikotintól és egyéb káros dolgokkal telepakolt  cigit, szívtam belőle egyet, majd párom ajkára hajoltam.  – Te jössz. –suttogtam érzékien a szavakat és kezébe nyomtam a kis töltött rudat.  Remegő kézzel emelte szájához, majd félve, szemeit lehunyva adta oda szüzességét a csikknek.  – Na? – hajoltam közel hozzá és néztem hatalmas barna szemeibe, amiket még mindig nem nyitott ki.

- Nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz.

- Azért ne szokj rá. –vettem el kezéből és most már slukkonként cserélgettük a szálat. Miután kivégeztünk kezünkbe vettük még egye és már csak azt vettük észre, hogy egy kis idő a szivárványba csavart méreg egyedül árválkodik. – Szerintem ne hagyjuk egyedül. –néztem párom szemébe válaszát várva.

- Ne is. - kezdett el kuncogni és most ő nyúlt az utolsó darabért és gyújtotta meg, majd mélyet szívva belőle árasztotta el a fülkét füsttel.  Miután az utolsó kis katonát és bekebeleztünk kiszabadítottuk magunkat a szűkös hellyel, majd próbáltunk komolyságot magunkra öltve feltűnésmentesen távozni a mellékhelyiségből, de ez éppenséggel nem nagyon sikerült.

- Hát ti?- mentünk neki valakinek.  Szemébe néztünk.

- Mi van?- kérdezte Chanyeol.

- Szerintem te ne szólalj meg.

- Te sem vagy nála jobb B.

- Te ki vagy? – próbáltam beazonosítani a velünk szemben állót. – Ne válaszolj, magamtól is rájövök. – elengedtem Chanyeol kezét és végigtapogattam az idegen arcát. – Suho ? –pillantottam rá kérdőn.

- Mit csináltatok ennyi ideig a mosdóban?

- Hogy mit csináltunk? –kezdtem el gondolkozni.  – Chanyeol, mit is csináltunk?

- Nem tudom. –rántott egyet vállain, majd belém karolva kacagva hagytuk ott a csapat leaderét.

- Ohh, meglett a gerlepár. – kiáltotta el magát Sehun, aki szintén nem volt a helyzet magaslatán.

- Milyen gerlepár? –néztünk egymásra értetlenül Chanyeollal.

- Szerintem ezek szívtak valamit. - jött ki a hátunk mögül Suho.

- Mi? Ugyan már…- adtuk az ártatlan szerelmemmel. Suho mellénk lépett, megfogadtam kezem és orrához emeltem.  – Oké, talán egy kicsit. – vallottam be mikor láttam Suho pillantását.

- Ha ez kitudódik….

- De nem tudódik.

- De ha mégis.

- Inkább igyál te is. - engedtem el szerelmem kezét és Suho magam után húzva ültettem le a pult előtt felsorakozott egyik székre.  – Héé, adj neki valami erőset. – szóltam a pultosnak. – Addig nem megyünk el innen még nem iszol te is és nem kapcsolsz ki egy kicsit te is. Suho, buli van élvezd te is. – mosolyogtam rá és kezébe nyomtam az abszinttal teli töltött poharat. – Fenékig. koccintottam vele és lehúztam a színes löttyöt.  Kértem még egy kört neki, majd magára hagyva kerestem dinosaurkám után.

- Ohh szia Seo.  Nem is láttalak eddig. Mikor jöttél?

- Az elején.  – megvakartam fejem a válasz hallatán és próbáltam visszaemlékezni a buli elejére.

- Nem rémlik, de a lényeg, hogy itt vagy. - öleltem meg, majd tovább álltam.  Szépen lassan sétáltam körbe a teremben és következő áldozatomat kerestem.

- Chenchen. - üvöltve ugrottam nyakába. – Nem láttad Channie? az előbb még itt volt mellettem, de putty.  Eltűnt. - mutattam a plafonra és nevetni kezdtem.  – Just joking.  – csillogtattam meg angoltudásom még ebben az állapotban is.  Viccesen hangzik így ez, de rájöttök, nem olyan könnyű angolul hablatyolni ilyen állapotban. - Igazából egy ideje felszívódott. - csüngtem megint nyakán. – Jéé… - néztem a mellette álló személyre. - Szia Kimi- köszöntem a lánynak, majd faképnél hagytam őket.  Kacagva ugrálgattam a teremben még mindig páromat kutatva.

- Chanyeol. – üvöltöttem el magam egy idő. Nem válaszolt, de láttam nyílni a terem ajtót és egy Yemint belépni rajta. - YEMIIIN. - ugrottam nyakába. - Menjünk haza.  

- Jó.- nevetettet velem.

- Szia Panda.  Nem láttad Chanyeolt?

- De ott jön mögötted.

- Szia édes. – ugrottam nyakába és martam ajkaira. Lábamat dereka köré fontam, miközben ő fenekem alatt kulcsolta össze kezeit.

- Szerintem ideje mennetek. – hallottam távolból egy hangot, de nem tudtam arcot társítani hozzá. Leugrottam izompacsirta barátomtól és az ajtóban álldogáló pandához sétáltam.

- Hazaviszel minket?

- Mert nem találsz haza?

- Hát… nem tudom hol lakok. – rántottam meg vállam… na és itt totál képszakadás . Vagyis annyira nem. Emlékszem arra, hogy sokáig sétáltunk és Tao volt az egyetlen aki még beszámítható állapotban volt és, hogy nem bírt velük…. törtünk zúztunk mindent. Nekimentünk egy-két lámpaoszlopnak vagy valaminek ami az utunkba került. Egyszóval élvezet volt eljutni hazáig….

Az ajtóban álltunk, de valahogy nem volt ismerős ház, ennek ellenére párom lazán becsöngetett.  Vártunk pár percet még valakinek a lépteit hallottuk bentről és időközben kiderült, hogy Yeminnél vagyunk, aki nem tudja hova tette a kulcsait, de váltig állítja, hogy valaki kinyitja nekünk bentről és hát nem tévedett, mert az ajtó lassan kinyílt.

- Jé Yemin az ajtó túloldalán. - megfordultam. - Jé. Yemin a hátam mögött. De jó, két Yemin van. - kezdtem el kuncogni, min egy 5 éves, aki valami rosszaságon töri a fejét.

-  Istenem. – láttam, ahogy Tao megforgatja a szemeimet, majd beviszi az ajtó túloldalán lévő Yemint.

- Channie, te is kettő Yemint láttál? – foglaltunk helyet a kanapén, ahol egy hatalmas kutya feküdt. Kutya? – De édes vagy. – kezdtem el nyunyurgatni. Párom csatlakozott hozzám és most ketten kinőztük a kutyát és mikor kezünk összeért, pirulva húzódtunk távolabb a másiktól, mint akik most érintkeztek életünkben először.  Pár pillanatig szende szűz pofával néztük a másikat, majd hirtelen változás… Egymásnak esve kerestünk valami üres szobát a házban.   Nem foglalkoztunk az íratlan szabályokkal, csak mint a vadállatok tépkedtük egymásról a ruhát és az előjátékot teljesen kihagyva dőltünk egy személyként az ágyra.  Meztelen testünk izzott a vágytól, minden porcikánkkal vágytunk a másik érintésére.

-Chanyeolh…-  húzódtam el zihálva tőle.

- Monddh.- nézett szemeimbe.

- Condom. – mondtam neki angolul.

- Honnan szüljek?

- Yemin. – válaszoltam neki. Egy pillanatig habozott, majd kisétált a szobából és pár perc múlva már kezében egy kis zacsival tért vissza hatalmas mosollyal az arcán.  Kibontotta, felhúzta és számra tapadva  hatolt belém. Felnyögtem a hirtelen jött érzéstől, mégse várta meg még megszokom a helyzetet, hanem egyből őrült tempót kezdett diktálni. Tetszett, hogy most más volt.  Tetszett ez a vad Chanyeol.  A szobát zihálásunk, sóhajaink hangja töltötte be és csak az ajtó vad nyikorgása zavart meg tevékenységünkben. Chanyeol hirtelen megállt és az ajtó felé fordult, ahogy én is.

- B jössz nekem egy új ágyneművel. – mondta Yemin, majd becsukva az ajtót újra magunkra hagyott.   Döbbenten bámultuk egy ideig az ajtót, majd nem törődve vendéglátónkkal folytattuk előbbi tevékenységünket…

P.S. 

YeMin - Váratlan vendég.

Másnap reggel a telefonom eszeveszett vinnyogására ébredtem. Nem tudom ki lehetett az fél 7 kor... körbenéztem és szomorúan nyugtáztam, hogy párom már elment próbára majd felvettem a készüléket.
-Igen?-szóltam bele egy ásítás kíséretében.
-Minah?-szólt bele a női hang. A hirtelen felismeréstől tátva maradt a szám és nem tudtam megszólalni...a mellkasom szorítani kezdett majd könnyek gyűltek a szemembe. Egyszerre voltam lepődött, boldog, és dühös.
-Nana?!-szóltam bele két szipogás között.
-Koreában vagyok találkozzunk délután!-jelentette ki határozottan én meg csak pislogtam, hogy most mi van..
-O oké..itthon vagyok ma.-megadtam neki lakcímemet majd letettük a telefont. Nem értettem, hogy mi történt. Nővérem...(aki igazából csak 1 órával öregebb nálam) felhívott 10 év után, hogy találkozzunk. Miért most? Miért nem lehetett évekkel ezelőtt?
Mivel tudtam, hogy úgysem jövök rá a miértekre amíg itt nem lesz úgy döntöttem főzök egy teát, hogy lenyugtasson. Kicsivel több mint egy óra múlva megszólalt a csengőm én pedig torkomban gombóccal és görcsös ujjakkal álltam meg ajtóm előtt, hogy kinyissam. Mély lélegzetet vettem majd lenyomtam a kilincset. Kinyilt az ajtó és testvérem könnyes szemmel állt előttem nyakamba borult és zokogni kezdett.
-Minah úgy hiányoztál.

-Te is nekem.-kiváltam öleléséből majd bevezettem őt házamba. -Gyere menjünk fel a lakásba.
-Várj egy picit. Van egy meglepetésem.-szaladt ki autójához. Majd visszatért egy kutyus kíséretében.
Felsétáltunk az emeletre és beszélni kezdett.
-Tudod voltam anyuéknál. Emlékszel még arra a kutyára akit úgy szerettél? Ez az ő kölyke. Úgy éreztem, hogy ő téged illet ezért elhoztam. Ha jól tudom nem adtak neki nevet.
-Köszönöm.-öleltem meg majd megsimogattam a kutyus buksiját.

-Miért csak most?-tettem fel a hirtelen kérdést.-Miért csak most kerestél meg 10 év után?

-Sajnálom.-ő csak ennyit mondott de valamiért nem is vágytam többre. Ez az egy szó többet jelentett mintha üres kifogások hadát sorakoztatta volna fel.
A délutánt nagyjából végig beszélgettük. Rengeteg kérdésem volt nekem is és neki is. Kiderült, hogy egy hónapja látogatta meg szüleinket és, hogy jól vannak de még mindig ugyan olyan kőszívű érzéstelen emberek mint 5 évvel ezelőtt.
-És most hol laksz?
-Jelenleg sehol. De a környéken fogok házat nézni.-mosolygott rám.-Addig pedig elmegyek egy Hotelbe.
-Ne hülyéskedj már...! Nálam maradsz.-néztem rá komolyan, ellent mondást nem tűrően.

Kimentem a konyhába készíteni szendvicseket mikor megszólalt a csengő. Nanának kikiabáltam, hogy nyisson ajtót. Kikukucskáltam, hogy ki az és kettő döbbent arccal találtam szembe magam. Egyik testvéremé másik pedig páromé volt.
-Minah!? Miért áll az ajtódban az EXO-s Tao? -pislogott rám.
-YeMin.Öhhm izé. Otthon hagytam a kulcsaimat..-nézett rám Tao is úgy mint aki szellemet lát.
-Gyertek már be!-szóltam rájuk. -Nana ő itt a párom Tao.-mutattam be szerelmemet.
-Oké, azt mondtad, hogy van valakid de a lényeget elfelejtetted közölni. Mégpedig, hogy az a valaki Ő.
Testvérem szómenését Tao szakította félbe torka köszörülésével. -Izé. Tao tudod valamit nem említettem...-kezdtem bele félve. Elmeséltem neki mindent... hogy 11 éve nem láttam őt mert szüleim 10 éves korunkban Amerikába küldték őt egy bentlakásos iskolába.. és, hogy most hirtelen felbukkant. És persze bemutattam újdonsült lakótársunknak is akit idő közben Boss névre kereszteltem. Jól fogadta a híreket és tudtomra adta, hogy örül, hogy nem megbolondult és kettőt lát. A négylábúval

pedig láthatóan nagyon megkedvelték egymást. Este Nanával eldöntöttük, hogy bulizni megyünk.Én felvettem kedvenc ruhám meg egy magassarkút Nanának pedig odaadtam ennek a fehér változatát. Ha már majdnem egyformák vagyunk a ruhánk mért ne lehetne az? Miután elkészültünk elindultunk.
A legjobb szórakozó helyre mentünk amit csak ismerek Szöulban.
A zene kitűnő a fények mámorítóak a pultos srácok pedig dögösek. Hát kell ennél több? Szinte egybe olvadva táncoltunk és éreztük, hogy rengeteg szempár szegeződik ránk.  Jó párszor meglátogattuk a pultot bár ahogy észrevettem Nana nem csak az italokat de a kigombolt ingű szép fiút is megkóstolta volna...
Tánc közben hirtelen két kar fonódott át derekamon és érzékien simult hozzám fülembe duruzsolva.
Megfordultam karjában és megcsókoltam.
-Tudtam, hogy ide jöttök. -nézett rám azzal a hihetetlenül őrjítő mosollyal az arcán.
Elő vettem legszexibb énemet és úgy ringattam csípőm a zenére ezzel is az őrületbe kergetve őt. Hihetetlenül vágytam rá amire a rengeteg alkohol is rá segített és éreztem, hogy ezzel ő sincs másképp. Tudtuk, hogy ezt a bulit ma este már másképp folytatjuk és idejét éreztük a haza indulásnak. Nana időközben igencsak összemelegedett egy sráccal és egymásnak simulva táncoltak. (Azért valljuk be látszik, hogy ikrek vagyunk.)
Kezébe nyomtam lakáskulcsomat, hogy később ő is haza tudjon jönni majd Tao autójába beülve haza siettünk. Az ajtót bevágtuk magunk mögött és egyből egymás ajkára tapadtunk. Átkulcsoltam lábaim derekán ő pedig az ajtónak szorított úgy faltuk egymást kiéhezve. Lassan a háló felé indult közben cipőim rugdostam le magamról anélkül, hogy megszakítanám a csókot. A hálóba érve finoman lefektetett az ágyra lehúzta ruhámat majd én is ezt tettem övéivel és a szoba végébe száműztem őket. Hátára fordítottam ráültem csípőjére úgy csókoltam végig nyakát és felsőtestének minden szegletét... És az élmény beszámolónak itt vége! Az este további részét nem részletezem...a fantáziára bízom..!
Másnap reggel mikor felkeltem kávé illata csapta meg orrom így a konyhába siettem ahol párom a konyhapultnál tevékenykedett. Mellette pedig ez a látvány fogadott.:

Boss hamar elnyerte párom imádatát.:)

Soyun : Wu party

-Kai, elkések! - szaladtam utána.
-Ha adsz egy csókot visszakapod. - állt meg.
-Jó, csak ad vissza a cipőm és a bugyim. Amúgy, hogy az istenbe szedted le rólam úgy, hogy észre se vettem? - kaptam ki a kezéből a ruhadarabot, és adtam egy csókot az ajkaira.  Ja, amúgy ruhát megyek venni, meg ajándékot.
-Ellenállhatatlan vagyok. Magától jött le.  - kuncogott.
-Inkább sunyi. - vettem fel a bugyim. Eddig csak csók volt köztünk, de ma fogalmam nincs, hogy szedte le a bugyim. Pedig feszül a ruha ami rajtam van.
-Az is. - karolta át a derekam. -És szexi, meg édes, cuki, szexit mondtam már? Imádnivaló. Hmm soroljam még? - mosolygott.
-Egoista! - csaptam homlokon.
-Áucs! Ezt miért kaptam? - engedett el.
-Puszta szeretetből. - kaptam fel a cipőm. -Szia majom! - rohantam kifelé. Seo és Nana már a plázában vártak. 
Végig dumáltuk a fél napot, de azt nem írom most le, túl hosszú lenne. Haza érve, első utam a fürdő volt, egész héten szaladgáltam, plusz elrendeztem mindent amit kellett az óvodában, jövő héten lejár a szabim.
-Soyun! - verte rám az ajtót Kai. Majdnem lefejeltem a csempét.
-Mi van? - szóltam ki neki.
-Bajban vagyok! - verte tovább az ajtót. Felsóhajtottam, és kimásztam a kabinból.
-Megzavartad a fontos rituálémat. - magamra kaptam a köntösöm és kinyitottam az ajtót. -Segíts! - tapadt rám.
-Ha megfojtasz nem tudok. - nyögtem ki nagy nehezen.
- Hyoyeon lesérült, és két hétig pihenni kell, de nekem és Laynek fellépés, te hamar tanulod a koreókat. Szállj be helyette. - engedett el.
-Dehogy szállok, mi vagyok Én? Madár? - kerültem ki.
-Légyszi! - kullogott utánam.
-Nem. - vettem fel fehérneműt, rá póló, és cica naci.
-Kérlek! - jött be miután végeztem az öltözéssel.
-Kai, kérj olyat aki..
-Senki se ér rá! - vágott a szavamba.
-Tollas a seggem? - néztem rá, közben a hajam fogtam össze.
-Nem, inkább formás! De most nem ez a lényeg. -legyintett. -Légyszi! - boci szemek.
-Rendben. - sóhajtottam.
-Imádlak! - csókolt meg. -Itt egy dvd a próbáról, Wu parti után pedig jöhet a próba, addig tanuld meg a koreót. - adott a kezembe egy CD-t. -Szia, és szeretlek! - szaladt el. Kész hurrikán ez a fiú.  Öcsém még suliban, Én pedig egyedül. Remek.
Bekapcsoltam a DVD-t és azt kezdtem nézni. Az egész koreográfia rajta volt, plusz ahogy a tanár tanította. Megnéztem párszor, aztán Én is táncolni kezdtem. Persze első nyolcat rontottam. Na majd inkább próbán. Kikapcsoltam, és mentem kaját csinálni. Aztán meg bealudtam a kanapén. Másnap volt a buli. Én Junnal mentem, egy fekete, fél vállas ruhát vettem, hozzá egy szép fekete cipőt. Kai amikor megjöttek azonnal hozzám jött és egy csókkal köszönt.
-Uh, végre benőtt a fejed lágya. - veregette vállon Luhan Kait.
-Be. - kuncogott Kai.
-Kétlem. Ugyan olyan mint volt, csak most le se lehet kaparni rólam. - nevettem.
-Tapadok mint légy a pók hálóba. - vigyorgott.
-Rosszabb!
Seo és Luhan jót nevettek.

Legurult pár pia miután a buli beindult, kis időre egyedül maradtam, majd Nana csatlakozott hozzám, aztán Baekhyun elvitte táncolni, Kris-szel is ittam, meg Mei-el is, Lay is becsatlakozott, aztán már csak azt vettem észre, hogy otthon vagyok, és épp Kait szabadítom meg a ruhájától. Viszonylag józanabb volt mint Én, mert Ő hozott haza.

Seo Young - Sorry, I'm an idiot

Reggel kómásan battyogtam ki a konyhába. Csak mikor kiléptem az ajtón jöttem rá,hogy nem otthon vagyok. Talán azért,mert végig csukva volt a szemem. Megtorpantam a küszöbön és körbe néztem. Senki sem volt a láthatáron,de egy ekkora dorm-ban ez az állapot gyorsan változhatott. Az ajakamba haraptam a tegnap (vagyis ma) éjszakára gondolva. Ahogy bevillantak agyamba az emlékképek elmosolyodtam. A kilincsért nyúltam,de az ajtó kinyílt és egy kócos,szemét dörzsölgető Luhan állt előttem.
- Jó reggelt! Már azt hittem elmentél! – húzott magához a derekamnál fogva,majd becsukta mögöttünk az ajtót. Mielőtt megszólalhattam volna ajkai az enyémre tapadtak. Édesen csókolt,de volt benne egy adag követelődzés is. Ahogy hátra felé mentem, térdhajlatom az ágynak ütközött és Luhan mellkasának lökésétől már rá is dőltem. Ő mosolyogva nézett végig rajtam.
- Jól áll neked a pólóm, de nélküle is tetszettél. – térdelt rá a matracra és finom csókot lehelt a nyakamra. Az érzéstől megborzongtam. Kezeimet a nyaka köré fontam és lábaimmal átkulcsoltam a derekát, ő pedig felült,engem az ölébe húzva.
- Nem bántad meg? – suttogtam, haját az ujjam köré csavarva.
- Hogy lehet ezek után ilyet kérdezni? – forgatta a fejét és ismét megcsókolt.
- Ma költözöm. – szólaltam meg.
- Ma? Egyedül?
- Kai azt mondta segít, de tegnap este eltűnt, úgyhogy nem volt időnk megbeszélni. Aztán ott van még Eun…vagyis … mindegy. A lényeg,hogy lehet Sunhee is besegít, bútorokat úgysem kell vinnem,mert a lakás be van rendezve. Csak apróbb holmijaim vannak, azokat meg igazából egyedül is elbírom. – feleltem.
- Én is szeretnék segíteni. Nem hagylak egyedül cipekedni. És fel kell avatnunk az új lakásodat. – mosolygott.
- Kkamjong is valami partit emlegetett. - forgattam a szemem.
- Háát én nem pont ilyen felavatásra gondoltam,de ez nem is rossz ötlet! Majd még beszéljünk róla. De most menjünk ki reggelizni,mert éhen halok. –nevetett.

A reggelinket is ketten fogyasztottuk el,ugyanis senkivel nem találkoztunk. Kicsit furcsálltam,hogy ekkora a pangás,de betudtam a tegnapi bulinak és annak,hogy valószínűleg kevesen aludtak ma a dormban. Igazából jobb is volt ez így. Még nem akartam,hogy mindenki tudja,hogy ma itt aludtam.
Kwon úr hívott,hogy lenne ma egy fotózás,úgyhogy be kellett mennem a Voguhoz. Igen,megint oda. Kezdtem úgy érezni,hogy többet vagyok a Vogue-nál,mint otthon. Szóval elköszöntem Lulutól ( nagy nehezen elszakadtunk egymástól) és a buszmegálló felé vettem az irányt.

Beérve az épületbe,a főnököm a hallban várt. Miután barátságosan üdvözölt,elindultunk a lift felé a fotózás helyszínére. Majdnem 10 emeletet mentünk,mikor megállt a lift.
- Mi lesz a mai fotózás témája? – kérdeztem, miközben benyitottunk egy hatalmas terembe.  Rögtön választ kaptam a kérdésemre. A díszlet egy fa házat varázsolt elénk. Még egy kandalló is volt a falnál. Persze nem igazi.  Valóságos meseház volt,olyan,mint amiket a tv-ben látni. A díszlet másik fele egy téli utcát ábrázolt nagyon hitelesen.
- Egy új téli kollekció! – kacsintott Kwon úr,kivéve a gépét a táskájából. Én csak álltam lefagyva és bámultam a díszletet.
- Seo! Hahó seo! – nevetett.
- Ó elnézést. Csak kicsit el vagyok ma varázsolva. - mentem utána.
- Akarod,hogy bemelegítésnek készítsek rólad néhány képet. Csak amíg nem érnek ide a modellek.
- Ró-rólam? – néztem rá hitetlenkedve.
- Persze. A fény beállítások miatt is fontos lenne. Nyugodj meg,nem közöljük le sehol. – mosolygott rám főnököm.
- Hátőő, én nem igazán vagyok jó modell.
- Ugyan már Seo,itt most nem ez a lényeg. És tökéletes leszel erre a feladatra. Ez most főnöki utasítás! – váltott egy fokkal komolyabb hangnemre. Én csak bólintottam és a díszlet felé sétáltam.

Kwon úr elég sok képet csinált rólam. Az elején nagyon ideges voltam,de a vége felé egészen élveztem a dolgot. És a képek sem lettek olyan rosszak,mint hittem.
- Ha szeretnéd elküldöm neked őket e-mailben.
- Köszönöm,az jó lenne. – mosolyogtam. Közben megérkeztek az igazi modellek. Két srác,akik feltűnően jól néztek ki. Kwon úr azt mondta,hogy ők az egyik legújabb modellek a szakmában,de nagyon tehetségesek. Ezt be is bizonyították. Igazán jó képek születtek. Élveztem az egész fotózást. A végén Kwon úr engem is lefényképezett velük. Nagyon vicces volt.


                      A két modell

Mikor végeztünk Kwon úr megköszönte a munkámat és mára elengedett. Rekord sebességgel rohantam haza. Szinte be estem az ajtón. Sunhee nagyon furcsán nézett rám.
- Hát veled meg mi történt? Úgy lihegsz,mint aki most futotta le a maratont. –nevetett.
- Csa---csak nagyon siettem… ma költözöm! – lihegtem.
 -Tudom hugicám,és amíg nem voltál itthon, én bepakoltam a ruháid és bedobozoltam a cuccaid. Úgyhogy már csak át kell őket vinnünk az új lakásodba. – kacsintott.
- Imádlak Sunhee! – öleltem át.
- Tudom! Na de nehogy azt hidd ,hogy ingyen lesz. Nagyon alapos beszámolót akarok a tegnap estédről!- kulcsolta össze a kezeit az álla alatt.
- Tudtam,hogy nem úszom meg.- nevettem,hátra dőlve a széken.
- Mit akarsz tudni?
- Tudod te! Mi volt Luhannal?
- Csak ennyi? Az este többi része nem is érdekel? – kapargattam az asztalt.
- Eltaláltad! – kacsintott rám nővérem. Én mélyet sóhajtottam és röviden vázoltam neki a helyzetet. Szerintem nem is kell mondanom,hogy a reakció egy hatalmas sikítás és több tucat további kérdés volt….

- Luhan! Le ne ejtsd azt a dobozt,mert van benne törékeny dolog is! – vágta hátba Sunhee a lépcsőn felfelé lépdelő fiút.
- Sunhee,hagyd már békén. Inkább a te dobozodra figyelj!- szóltam vissza az ajtóból. Már majdnem kész voltunk a pakolással. Ez volt az utolsó forduló .Szerencsére Luhan el tudott jönni kocsival,ezért volt szállító eszközünk. Több cuccom volt,mint hittem. Mikor az utolsó cuccokat is felhoztuk a kocsiból fáradtan dőltünk le az ágyra.
- Most már tudom miért volt ilyen olcsó a lakás. Nincs lift. – lihegett Sunhee. Luhan erre elnevette magát.
- A lényeg,hogy kész vagyunk! Hivatalosan is beköltöztem. És mielőtt még megkérdeznéd,nem,nem kell segíteni kipakolni! – néztem a nővéremre.
- Jólvan, értem én. Kettesben akartok lenni! – pattant fel a kanapéról.
- Sunhee, én nem ezt mondtam! – mentem utána.
- Ezt mondanod sem kell Seo! Majd este beszélünk. Jó legyél. Te is Luhan! –nyomott egy puszit az arcomra,majd kiment az ajtón.
- Te érted ezt? – fordultam a kanapén fekvő Lulu felé.
 - Teljesen. – nevetett. Leültem mellé és a vállára hajtottam a fejem. Hírtelen rezegni kezdett a telefonom a zsebemben. 2 sms-em jött. Az egyik Soyun-tól,a másik pedig Kai-tól. Elmosolyodtam és megnyitottam a lány üzenetét.

„ Szia Seo! Csak azért írok,hogy elmondjam: nem kell most már segítened a Kai ügyben…. ugyanis összejöttünk. Majd beszélünk. J”

- Ez az! – kiáltottam fel. Luhan ijedten rezzent össze.
- Mi a franc van? – nevetett.
- Css. Olvasok! – intettem le,majd Kkamjong sms-ére is rámentem.
„ Seongyyyy! Annyira sajnálom,hogy tegnap csak úgy eltűntem,de nyomós okom volt rá. Luhan mondta,hogy ma segít neked költözni,úgyhogy örülök,hogy lesz segítséged. Ígérem,hogy ahogy tudok átmegyek megnézni a kastélyodat J És csinálunk egy naaaagy bulit neked! És ugye tudod,hogy mesélned kell? Szeretleeek”

Gyorsan válaszoltam mindkettőjüknek,majd telefonom a zsebembe csúsztatva fordultam Luhan felé.
- Elmondanád végre,hogy minek örülsz ennyire?
- Még nem. Majd az érintett személy elmondja,amikor jónak látja! – kacsintottam rá. A mellettem ülő égnek emelte a kezét.
- Gonosz vagy! – tette karba a kezét.
- Tudom. Gyere,segíts kipakolni. –pattantam fel a kanapéról,magam után húzva.

3 órán keresztül rendeztük a kis lakásomat. Nagyon szép munkát végeztünk,igazán otthonos lett. És hát….khm…az ágy is nagyon kényelmes volt…nyomás alatt is….

-Nem akarunk pizzát rendelni? – szólalt meg Lulu a konyha pulton ülve.
- Pizzát? Rendelhetünk! – nyomtam egy puszit a homlokára. Ő bólintott és a telefonjáért nyúlt. Közben csengettek.
- Ki a fene lehet az ilyenkor? Még nagyon senki sem tudja,hogy itt lakom. – néztem Luhanra.
- Tessék,rendeld meg a pizzát,ne bugyiban nyiss ajtót! – nevetett,majd leugorva a konyha pultról az ajtó felé indult. Én eleget tettem a kérésének és rendeltem 2 db óriás Hawaii pizzát. A biztonság kedvéért,mert ki tudja hány napig nem lesz kedvem vásárolni menni.
- Na? Ki az? – néztem ki a konyhából nevetve,de arcomról rögtön lefagyott a mosoly az ajtóban álló személy láttán.
- Azt én is szeretném tudni. –fordult felém Luhan karba tett kézzel. A küszöbön Eunji állt egy csokor virággal a kezében. Úgy éreztem most rögtön elsüllyedek a föld alá.
- Úgy érzem rosszkor jöttem. – vakarta meg a halántékát engem bámulva.
- Ki a fene ez Seo? – csattant fel Luhan.
- És te ki vagy? – nézett rá Eunji.
- Hé! Mindent elmagyarázok,csak ne kiabáljatok! Vannak szomszédaim is! – mentem oda hozzájuk. Eunji végig nézett rajtam,majd mint akinek leesett valami bólintott egyet.
- Értem már. Az öltözékedből ítélve ő nem a bátyád. Én meg egy hülye vagyok. – sóhajtott, majd a csokrot a küszöbre dobva indult el a lépcső felé.
- Eunji várj! – kiabáltam utána,de nem fordult vissza. Felkaptam a kabátom a fogasról és utána rohantam. Luhan elkapta a karomat.
- Ha most utána mész...- kezdte,de én a fejem forgattam.
- Ne haragudj rám! Kérlek mikor visszajövök akkor is legyél itt. Mindent elmagyarázok ígérem. –néztem a szemébe,majd kirohantam az ajtón. A ház előtt értem utol.
- Eunji,állj már meg! – fordítottam magam felé.
- Minek? Eléggé egyértelmű,hogy nem vagyok szívesen látott személy nálad.
- Egyáltalán nem értem,hogy mi a bajod. Nem vagy a pasim,hogy számon kérj! – csattantam fel.
- Látod,ebben igazad van. Nem is kellett volna ide jönnöm. – nézett rám. Az arca nagyon furcsa volt.
- Én…sajnálom,hogy nem mondtam el neked,hogy járok valakivel,de még én sem voltam biztos az érzéseimben. – néztem magam elé.
- És most biztos vagy? – emelte meg a fejemet az államnál fogva. Az arca túl közel volt az enyémhez..
- Nem tudom…vagyis igen. – egyszerűen nem bírtam normálisan beszélni. Eunji elmosolyodott.
- Tudod mit? Én vagyok az akinek bocsánatot kellene kérnie. Semmi közöm ahhoz ,hogy  kivel vagy. De azt hiszem,hogy az számodra is egyértelmű,hogy nem vagy közömbös nekem. És az előbbi válaszodból ítélve,a lakásodban álló fiú iránt sem vagy olyan elkötelezett. Úgyhogy nem tervezem feladni. Szép napot Seo. –kacsintott rám,majd elindult az utcán. Csak álltam ott,mint egy sóbálvány. Mi az,hogy nem vagyok elkötelezett? Luhan az első olyan ember,akinek igazán elköteleztem magam. És nem érdekel, mit gondol Eunji. Nálam jobban senki sem tudja,hogy mit érzek.


Mikor benyitottam a lakásba,szinte imádkoztam,hogy Luhan ott legyen. A kanapén ült,maga elé bámulva. Odamentem hozzá és leültem mellé. Rám se nézett,úgy tette fel a kérdést.
- Te tényleg velem akarsz lenni Seo?
- Tessék? Miért kérdezed ezt? Luhan, az a fiú semmit sem jelent! Csak egy jó barát,nem több. Én veled akarok lenni!
Ő csak bólintott.
- Nézz már rám kérlek! – suttogtam. Még mindig nem felelt,csak megfogta a kezem és a szájához emelte,majd egy halvány csókot lehelt rá.
- Akkor jó. – nézett rám végül, egy apró mosollyal az arcán.
- Annyira hülye vagyok,ne haragudj. – dőltem a mellkasára.
- Én is az vagyok. Túlságosan is kiakadtam emiatt az egész miatt. Felejtsük el,jó?
- Ezt nem is kell kérned.  – szívtam magamba az illatát.
- De amúgy ki a fene volt ez a srác? – szólalt meg nevetve.