Seo Young - Pls forgive me...

Ha jellemezni akarom a hétfőmet és keddemet két szóval,akkor az nem más,mint a zavaros és fárasztó. Hétfő reggel egymás után 3 fotózás volt. Mind a város különböző részein. Ezekből egy Eunji közre működésével készült. Azt hiszem mondanom sem kell,hogy fagyos volt a hangulat köztünk. Vagyis csak eleinte,ugyanis később sikeresen rám öntötte a forró kávéját,ami eléggé nagy és eltüntethetetlennek tűnő foltot hagyott maga után. Aztán persze ragaszkodott hozzá,hogy kiszedeti belőle,vagy ami még jobb, haza jön velem átcserélni. Na persze….
Délután Soyunnal,és Kai unokatesójával Nanával találkoztam a plázában. Nagyon sokat beszélgettünk és Soyun végre elmesélte,amit Kkamjong már 3 napja ígérgetett. Ez kicsit feldobta a napomat,de csak addig,amíg nem értem haza és vettem tudomásul,hogy a hűtőm teljesen üres. Semmi erőm sem volt elmenni bevásárolni,úgyhogy megelégedtem egy almával. Annyira fáradt voltam,hogy mikor a telefonom csörgött 3 percig ültem az ágyon és mérlegeltem,hogy megéri-e felállnom és érte mennem,a vagy sem. Végül rávettem magam,hogy elsétáljak a nappaliig és fogadjam Luhan hívását. Azt mondta,hogy szerdán a Wu ikrek szülinapi partya lesz és szeretné,ha elkísérném. Nem ismertem még annyira Mei-t és Kris-t,de kedveltem őket és szívesen elmentem volna. Úgyhogy igent mondtam Lulu-nak. Ezek után már csak annyira maradt erőm,hogy vissza sétáljak az ágyamig rávessem magam.

Kedd. Ajándék keresés az ikreknek. Azt hiszem mondanom sem kell,hogy halvány lila gőzöm sem volt arról mit kéne vennem. Boltról boltra jártam,valami ötletes és nem túl sablonos ajándékot keresve. Végül meg akadt a szemem a tökéletes megoldáson mindkettőjüknek.

Miután végeztem a bevásárlással,haza mentem. Sunhee átjött és csináltunk vacsit. Nagyon jót beszélgettünk. Mondtam neki,hogy itt aludhat ha akar,de azt mondta valami más programja van. Már megint ez a titokzatos „más program”. De nem volt kedvem faggatni. Majd elmondja,ha akarja. Olyan este 10 körül csöngettek. Úgy nyitottam ajtót,mint egy holdkóros. A túloldalán egy mosolygós Kkamjong állt,a kezében egy hatalmas plüss oroszlánnal.
- Boldog kicsit megkésett beköltözéééést Seongyyyy! – ölelt át,betolva az ajtón.
- Halkabban,késő van. – löktem meg. Ő csak megrántotta a vállát és becsukta az ajtót.
- Bocsánat,hogy ilyen sokáig tartott, hogy meglátogassalak,de mostanában minden összejött. – adta a kezembe a hatalmas szőrmókot.
- Ez nagyoon aranyos Kai, köszönöm. – nyomtam egy puszit az arcára,majd behúztam a nappaliba.
- Emlékeztem rá,hogy a kedvenc állatod. De ajjjj én akartam az első lenni akivel kipróbálod az ágyat…. mármint nem úgy! – emelte védekezően maga elé a kezét. Nevetve dőltem az ölébe.
- Persze Kkamjong,ebből már nem vágod ki magad. Na de amúgy is mesélned kell! Mindent tudni akarok Soyunról! – csaptam össze a tenyerem.
- Tegnap találkoztatok,nem?
- Na de tájékozott valaki! De,igen,találkoztunk. Viszont én tőled,a legjobb barátomtól akarom hallani. Szóval? – néztem rá.

Kai éjfél után ment vissza a dormba. Nagyon sokat beszélgettünk. Rengeteget mesélt Soyunról. Tényleg úgy láttam,hogy szereti a lányt és fontos neki. Nagyon reméltem,hogy együtt maradnak,mert én is megkedveltem. Mikor rám került a sor a mesélésben fogalmam sem volt,hogy megemlítsem-e Eunjit vagy sem. Végül elmondtam neki,de a lelkére kötöttem,hogy senkinek se adja tovább.

Szerda. Reggel volt két fotózás. Aránylag gyorsan végeztem és 2-re már otthon voltam. Luhan azt mondta,hogy 3 körül átjön,hogy együtt menjünk este a bulira. Éppen a zuhany alatt álltam, mikor csengettek.
- Ezt nem hiszem el! – csattantam fel. Gyorsan magamra tekertem egy törölközőt és kisiettem az ajtóhoz. Résnyire nyitottam ki és úgy lestem ki rajta.
- Szia Seo! – mosolygott rám Luhan a túloldalról. Kifújtam a levegőt és normálisan kinyitottam az ajtót. Luhan füttyentett egyet és bejött,miközben végig nézett rajtam.
- Ilyen fogadtatásra azért nem számítottam. – húzott magához.
- Én meg arra nem számítottam,hogy ilyen korán jössz.
- Korán? Negyed 4 van. – nézett rám furcsán.
- Tényleg? Akkor meg az időérzékemmel van baj. – sóhajtottam,majd a vállába fúrtam az arcomat.
- Mi a baj? Olyan kimerültnek tűnsz. –suttogta.
- Az is vagyok. De összeszedem magam, miután befejeztem a zuhanyozást. - nyomtam egy puszit az arcára, majd visszaindultam a fürdő felé. Luhan elkapta a karom és visszarántott magához.
- Ugye azt te sem gondoltad komolyan,hogy hagylak egyedül bemenni oda,mikor egy száltörölköző van rajtad…illetve – húzta le rólam a vékony anyagot – csak volt.
- Luhan … - kezdtem ,de nem tudtam végig mondani,mert ajkai lecsaptak az enyémekre és vadul falni kezdték őket.
- Vá—várjh. – nyögtem a csókba.
- Nem tudok és nem is igazán akarok. – suttogta,majd egy csókot lehelt a kulcscsontomra. Az érzéstől megborzongtam. A lábaim remegni kezdtek,mikor a falnak nyomott és egyik kezét végig húzta a gerincem vonalán. A bőröm még mindig nedves volt a víztől,ezért duplán éreztem a borzongást. Az előttem álló még szorosabban magához vont és körém fonta meleg karjait,majd beoldalaztunk a fürdőszobába.
- Tudod.. – kezdte,miközben megszabadult a felsőjétől- .. rám is rám férne egy zuhany. –nevetett,majd behúzott a zuhanykabinba,hogy ott folytassuk,amit elkezdtünk.


Készülődés. Csak egy órát töltöttem azzal, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. Szerintem mondanom sem kell,hogy Luhan inkább megszabadítani szeretett volna a választott darabtól,de végül sikerült időben elindulnunk. Vagyis valami olyasmi. Mikor odaértünk már szinte mindenki ott volt. Egy hatalmas bárban volt az egész,iszonyat dögös pincérekkel. Az utóbbit inkább nem hangoztattam. Miután Luhannal odamentünk köszönni a többieknek, én Mei és Kris felé vettem az irányt,hogy át adjam nekik az ajándékaimat. Nagyon kíváncsi voltam a reakcióikra. Az ikerpár lány tagja egy ezüst karkötőt kapott,aminek aranyos kis rózsaszín doboza volt. Krisnek vettem egy rajzkészletet,mert Luhan mondta,hogy „szeret” rajzolni. Gondoltam valami viccesnek örülni fog. Igazam is lett. Mindketten hatalmas mosollyal az arcukon öleltek magukhoz. 

               a ruhám

Kai és Soyun együtt érkeztek a buliba. Nem bírtam magammal és odarángattam hozzájuk Lulu-t is,hogy gratuláljunk. Tisztára,mint valami eljegyzésen .Miután elváltak útjaink én a pult felé vettem az irányt. Luhan megkért,hogy ne igyak olyan sokat,de én mondván „ez egy buli,ahol inni szoktak” , nem igazán vettem róla tudomást. Kikértem a csapostól egy Sex ont he beach-et és rövid ideig szemezve vele,elég gyorsan eltűntettem.
- Látom jól érzed magad. – ült le mellém Lay.
- Hogyne. Jóó a buli. – mosolyogtam rá,miközben a pultos elém rakta a következő kört. Fogalmam sem volt,hogy Lay mikor állt fel mellőlem,de mikor oldalra fordultam már Min foglalt helyet a mellettem lévő széken.
- Óóó szia Seo! Régen találkoztunk. – mosolygott rám,a kezében egy Jack Daniels-sel.
- Igen. Hallom Párizsban voltatok. Nagyon szép hely lehet. – feleltem.
- Igen,tényleg az. Viszont én is hallottam pár dolgot rólad… és Luhanról. Akkor most ti…
- ..Igen,együtt vagyunk. –vágtam a szavába. Min szeme felcsillant.
- Komolyan? Juujj, ezt el kell mondanom Sehunnie-nak. Majd még látjuk egymást Seo. – állt fel a székről és eltűnt a tömegben.

Az este folyamán szinte mindenkivel ittam valamit és beszélgettem is. Legalábbis valami olyasmi. Luhan is előbukkant néha,hogy meg mondja : ne igyak annyit,de aztán valamiért mindig eltűnt valakivel. Én meg nem igazán találtam egy jó indokot sem arra,hogy miért is kéne abbahagynom az alkohol fogyasztását mára.
- Mé---még egy vodkát…vagy mit. – intettem a pultos srácnak,akire legszívesebben rávetettem volna magam. Kai táncolni hívott,de nem voltam biztos benne,hogy meg bírok normálisan állni a lábamon,így hát kénytelen voltam visszautasítani az ajánlatát. Már hajnali 2 óra is elmúlt,de a buli zavartalanul folyt tovább. Ahogy a pia is le a torkomon . Nem mondanám ,hogy részegnek éreztem magam, viszont ez volt a legfőbb jele annak,hogy az vagyok. Nekitámaszkodtam a pultnak és felálltam. Nagyon bizonytalanul vittek a lábaim,de legalább képes voltam megállni rajtuk.

-Seo! Téged kerestelek. – kapta el a derekamat Luhan.
- Jaaaaj,ne oktass kiii. – takartam el az arcom.
- Mennyit ittál? Vagyis inkább mit? – nézett rám.
- Könnyebb lenne arra válaszolni,hogy mit nem. – nevettem.
- Komolyan Seo,ez miért jó? Hogy holt részegre iszod magad!
- Holt? Még élek,nem? – néztem végig magamon. Az előttem álló szúrós pillantást lövellt rám.
- Szerintem itt az ideje,hogy hazamenjünk. – fogta meg a kezem,de én kirántottam a szorításából.
- Ha annyira menni akarsz,menjél. Én még maradok. – indultam vissza a pult felé,de a lábaim valamiért nem akartak engedelmeskedni és felmondták a szolgálatot. Luhan még idejében kapott el.
 - Szerintem meg most volt elég. Hazaviszlek,ha akarod ha nem. – ragadta meg a karomat.
- Nem vonszolhatsz haza. Felnőtt ember vagyok! És nem tehetek róla,hogy egy party gyilkos vagy. – csattantam fel. Luhan a tarkójára kulcsolta a kezeit,majd felém fordult.
- Tudod mit? Maradj. Ha tényleg ilyen vagy igazából akkor,semmi értelme,hogy én is itt legyek. – mondta, a szemembe nézve,majd sarkon fordult és a kijárat felé indult. Csak álltam és néztem utána.
- Ezt nem így kellett volna…-- suttogtam. Mély levegőt vettem és utána siettem. Vagyis próbáltam,de nem igazán tudtam egyenesen járni. Mikor kiértem az utcára,Luhan autója már nem parkolt az épület előtt. Hogy lehettem ekkora idióta? Fogalmam sem volt,hogy mit csináljak. Már a partira se akartam vissza menni. Csak Lulu-val akartam beszélni,viszont ő nem volt itt…. Úgy éreztem,hogy nem bírok megállni a lábamon és összerogytam a járda szélén. Az aszfaltot bámultam.
- Szerencsétlen vagy és részeg Seo. – motyogtam. Nem akartam,hogy bárki is így lásson,hogy Ő így lásson…. elszúrtam. Hírtelen egy hideg kéz ért a hátamhoz. Tekintve,hogy a ruhámon lévő elég mély kivágás az egész hátamat láttatni engedte,nem éppen volt melegem. Felnéztem és egy ismeretlen férfit pillantottam meg.
- Minden rendben hölgyem? – hajolt oda hozzám. Valamiért rossz érzésem lett tőle. Arrébb húzódtam.
- Igen..minden. – suttogtam és megpróbáltam feltápászkodni,de nem igazán ment. A pasi megfogta a karomat és felhúzott a földről. Még mindig nem bírtam megállni a saját lábamon,így csak ő tartott meg.
- E- elnézést…elengedne?- néztem rá.
- Nem hiszem,hogy okos döntés lenne a részemről. Nekem nagyon úgy tűnik,hogy nem bír megállni magától. – felelte.
- Csak engedjen el! – csattantam fel és megpróbáltam kirántani a kezem a szorításából,de esélytelen volt.
- Hohó kishölgy. Ne olyan fürgén. Szerintem nagyszerű estét tölthetnénk együtt. – súgta a fülembe. Megállt bennem az ütő.
- Szerintem meg menjen a pokolba. – ordítottam rá és ágyékon rúgtam. Rögtön lazult a szorítása és a földre rogyott fájdalmában. Imádkoztam,hogy megtartsanak a lábaim és az ajtó felé siettem.
- Te kis kurva! – kapta el ismét a karomat és magához rántott. Felsikítottam,mire a számra tapasztotta a kezét. Próbáltam kiabálni,de egy hang sem jött ki a torkomon. Hírtelen valaki megragadta a vállamat és elrántott tőle. Nekivágódtam a falnak és a földre estem. Mikor felnéztem Sehunt pillantottam meg. A férfi eltűnt.
- Seo! Úristen,jól vagy? – húzott fel a földről.
- I…Igen…- hebegtem. A lábaim remegtek. Az előttem álló magához ölelt. Nem bírtam abbahagyni a remegést.
- Mit csináltál idekint egyedül? És ki volt ez a férfi? Bántott? – suttogta. Visszagondolva a történtekre összeszorult a gyomrom. Nem feleltem.
- Jólvan…menjünk be. – karolt át.  
- Ne! Én…szeretnék haza menni. –suttogtam.
- Persze,értem. Elviszlek,ha gondolod. Vagy szóljunk Luhannak.
- Luhan…- suttogtam.
- Hogy mondod? – fordult felém Hunnie.
- Luhan vissza ment a dormba…
- Igen? De hát miért ment el nélküled? Összevesztetek?
- Valami olyasmi. Én egy akkora idióta vagyok. – fúrtam a fejem a vállába.
 - Sehun, hát itt...vagy. – hallottam meg Min hangját a bejárat felöl.-Úristen mi történt? – rohant oda hozzánk a lány.
Sehun vázolta neki a helyzetet. Min ragaszkodott ahhoz,hogy hívjuk fel Luhant. Hiába tiltakoztam.

Az út csendesen telt. Túl csendesen. Luhan nem szólt semmit,csak az utat figyelte. Mikor megérkeztünk a lakásomhoz furcsa érzésem támadt.
- Köszönöm,hogy elhoztál. – suttogtam és kinyitottam az ajtót.
- Seo! – nyúlt utánam. Kérdően néztem rá.
- Nem akarom,hogy egyedül legyél ezek után. – szállt ki a kocsiból és átjött az én oldalamra.
- Pedig megérdemelném…- sóhajtottam. Lulu becsukta a kocsi ajtót és átölelt.
- Sajnálom,hogy nem voltam ott. Ha az a mocsok csak egy ujjal is… kezdte,de én a szájára tettem a kezem.
- Ne. Nem akarok erről beszélni. - mondtam halkan. Lulu bólintott és kézen fogott. Kicsit kezdtem józanabbnak érezni magam. Vagyis már képes voltam normálisan sétálni. Viszont a lépcsőn kész kínszenvedés volt felmenni. Mikor beértünk a lakásba Luhan felé fordultam.
- Oké. Tekintsünk el attól,hogy majdnem megerőszakoltak. Ha nem lett volna ez az egész,akkor mit gondolnál most rólam? – tettem karba a kezem.
- Azt hogy egy idióta vagy. – felelte az ajtónak dőlve.
- Értem. 
- Egyet értesz?
- Teljesen. Te viszont lehetnél kicsit liberálisabb is . –mentem oda hozzá.
- Jaajj Seo,inkább zuhanyozz le. – tolt el a fürdő felé.
- Te nem jössz? – fordultam felé.
- Nem, még haragszom rád. Viszont…- jött hozzám közelebb - … soha sem akarlak elveszíteni. – lehelt egy csókot a homlokomra.