Reggel csak 2 órát töltöttem azzal ,hogy megfelelő ruhát
keressek. Nem akartam rossz benyomást kelteni. Így is annyira izgultam,hogy
kétszer rohantam vissza,hogy megnézzem , bezártam-e az ajtót. Szerencsére
tudtam merre van a Vogue, úgyhogy busszal mentem. Pont a reggeli csúcsban sikerült
elindulnom,úgyhogy jó fél órába telt,mire oda értem. Byeol azt mondta,hogy az
épület előtt találkozunk. Meg álltam a bejárat előtt. Folyton az órámat
figyeltem,mert attól féltem,hogy én jöttem túl korán.- Ne haragudj,te vagy Hwang Seo Young? – állt meg mellettem egy lány. Gyanítottam,hogy ő Byeol.
-I-igen. Te lennél Hae Byeol? – kérdeztem kicsit félénken.
- Ühüm. – nyújtotta felém a kezét. Elindultunk a bejárat felé. A szívem a torkomban dobogott. Még soha sem voltam a Vogue épületében. Hihetetlenül nagy volt és elegáns. Mindenhol emberek nyüzsögtek és szinte mindegyikük kezében volt egy fekete dosszié és egy starbucks kávé. Mint a filmekben. Byeol-lal odamentünk a recepcióhoz,majd bemutatott a főnömnek,Kwon Sang Woo-nak. Azt mondta nyugodtan szólítsam Kwon úrnak. Miután elmagyarázta Byeol-nak,hogy mi lesz a fotózáson a lány külön vált tőlünk. Kwon úr körbe vezetett az épületben és el mondta,hogy mi lesz a dolgom. Nem tűnt annyira bonyolultnak,mint hittem.
- És ez lenne a mai fotózás helyszíne. –nyitott be egy hatalmas,lámpákkal kivilágított terembe. Byeol is ott volt,már készen állva a fotózásra. Nagyon szép volt. Kwon úr oda vezetett egy asztalhoz és megkért,hogy a pakoljam ki az objektíveket a táskájából. Ez nem tűnt olyan nehéz feladatnak,úgyhogy nekiláttam.
A fotózás nagyon jól telt,élveztem.
Szerintem nem voltam olyan rossz segítség,mint hittem. Mikor végeztünk a
modellek kivonultak a teremből,úgyhogy csak a staff maradt bent. Éppen a
dossziékat pakoltam el,mikor Kwon úr mellém lépett.
- Nagyon köszönöm a mai munkádat Seo. Fogalmad sincs róla,hogy mennyit segítettél. Már nagyon nagy szükségem volt egy segédre. – mosolygott rám.
- Én köszönöm, a lehetőséget. Igyekszem hasznos munkaerő lenni. – hajoltam meg.
- Ebben biztos vagyok. Most átmegyünk egy másik terembe,a következő fotózásra. Hoznád azt a táskát? - mutatott az asztalon lévő fekete laptop táskára. A vállamra kaptam és követtem Kwon urat. Lifttel mentünk fel 5 emeletet,majd ismét egy hatalmas teremben voltunk. Még hozzá kellett szoknom az állandó rohanáshoz. A modell még nem volt bent. Még a fényeket állították be.
- 5 perc a beállásig! – tapsolt egyet a mellettem álló nő.
- Seo,a táskát légy szíves. – állt mellém a főnököm. A kezébe adtam,majd követtem,az asztala felé.
- Sűrű a program,ugye? – kérdezte,miközben a fényképezőgépét törölgette.
- Igen,de nem is számítottam másra. – bólintottam.
- Haha, értem. Nyugodtan nézz körbe,nem kell úgy állnod,mint egy sóbálvány. Azért is vagy itt,hogy tanulj. –kacsintott rám.
- Nem baj? – kérdeztem.
- Dehogy baj. Menj nyugodtan. De ha szólok fuss vissza. – nevetett. Én csak mosolyogva bólintottam és elindultam körbe nézni a teremben. 5-en a fényeket állították be, míg másik 5 ember a díszletet csinálta. Egy fürdőszobát. Kíváncsi voltam,hogy kit fognak fotózni. Hírtelen kinyílt az ajtó és belépett a modell, 3 sminkes kíséretében. Megfagytam. Eunji sétált be a terembe, egy szál farmeban. Levegőt venni is elfelejtettem. Leült egy székre,a sminkesek pedig elkezdték az arcát púderezni, egy nő pedig a haját fújta be lakkal. Engem nem vett észre. Gyorsan visszamentem Kwon úrhoz.
- Ő a modell? – suttogtam.
- Igen. Nagyon tehetséges fiú és még csak 23 éves. – felelte.
- Tényleg? – kérdeztem kicsit elnyújtva a szót.
- Igen. Nagyon könnyű fotózni. Imádja a kamera.- nevetett Kwon úr.
- Azt nem csodálom…- dünnyögtem.
- Hogy mondod?
- Semmi,semmi. Segítsek most valamit? – tereltem a témát gyorsan. Nem nagyon akartam Eunji felé pillantani,tekintve,hogy eléggé hiányosan volt öltözve.
- Igen. Oda mennél kérlek a srác ügynökéhez,és megkérdeznéd, hogy mikor kezdünk. Az a magas,öltönyös pasas. – mutatott a terem másik végébe.
- Persze.- feleltem kicsit vontatottan. Elindultam a férfi felé,aki nagyon elmélyedt a telefonjában.
- Őőő elnézést. Kwon úr érdeklődik,hogy mikor kezdünk? – szólaltam meg,mikor mellé értem. A pasi ,fel sem nézve a mobiljából válaszolt.
- Azonnal. Izzíthatja a kamerát.
- Rendben. Köszönöm. – hajoltam meg,majd visszamentem az asztalhoz.
- Azonnal kezdünk. – tolmácsoltam a választ.
- Nagyszerű. Kérlek hozd azt a dossziét. – mutatott az asztalon lévő mappára,majd elindult a díszlet felé. Hónom alatt a dossziéval követtem. Eunji közben beállt a díszletben lévő tükör elé. Tényleg nagyon profin mozgott a kamera előtt. Az idegesség legkisebb jelét sem véltem felfedezni az arcán. A fotózás kb. 2 órás volt. Legalább 150 kép készült,amik közül elég sok zavarba ejtően szexi volt. Kwon úr elmondta,hogy ezekből csak 10 fog bekerülni a magazinba. Nem irigyeltem azt,aki kiválasztja a legjobb tizet.
- Köszönöm a munkát! – hajolt meg Eunji a végén. A staff is így tett. Annyira más volt,mint tegnap. Mintha egy másik ember állt volna előttem. Mikor pakolni kezdtünk valaki megkocogtatta a vállamat.
- Igen? –fordultam hátra és egy mosolygó Eunjival találtam szembe magamat. Immár felsőben.
- Szóval ennél a cégnél dolgozol. – mondta vidáman.
- É-én…igen..vagyis amint látod. – vakartam meg a halántékomat.
- Köszönöm a kemény munkádat. – hajolt meg. Hírtelen nem tudtam mit mondani.
- Nagyon jók lettek a képeid. –nyögtem ki végül.
- Igen? Örülök,hogy így gondolod. Remélem valamelyikből jó címlap lesz. – felelte.
- Címlap? Te leszel a címlapon?
- Igen. Ajánlom,hogy megvedd. –veregetett vállon.
- Most,hogy ilyen szépen kértél. –nevettem.
- Eunji! Gyere,indulunk. – kiabálta az ügynöke.
- Megyek! Remélem a délutáni találkánk még áll. Majd hívlak. – mosolygott rám és egy puszit nyomott az arcomra. Köpni-nyelni nem tudtam.
- I-igen,akkor délután….szia.- szólaltam meg végül. Eunji rám mosolygott,majd elindult az ajtó felé.
- Nagyon köszönöm a mai munkádat Seo. Fogalmad sincs róla,hogy mennyit segítettél. Már nagyon nagy szükségem volt egy segédre. – mosolygott rám.
- Én köszönöm, a lehetőséget. Igyekszem hasznos munkaerő lenni. – hajoltam meg.
- Ebben biztos vagyok. Most átmegyünk egy másik terembe,a következő fotózásra. Hoznád azt a táskát? - mutatott az asztalon lévő fekete laptop táskára. A vállamra kaptam és követtem Kwon urat. Lifttel mentünk fel 5 emeletet,majd ismét egy hatalmas teremben voltunk. Még hozzá kellett szoknom az állandó rohanáshoz. A modell még nem volt bent. Még a fényeket állították be.
- 5 perc a beállásig! – tapsolt egyet a mellettem álló nő.
- Seo,a táskát légy szíves. – állt mellém a főnököm. A kezébe adtam,majd követtem,az asztala felé.
- Sűrű a program,ugye? – kérdezte,miközben a fényképezőgépét törölgette.
- Igen,de nem is számítottam másra. – bólintottam.
- Haha, értem. Nyugodtan nézz körbe,nem kell úgy állnod,mint egy sóbálvány. Azért is vagy itt,hogy tanulj. –kacsintott rám.
- Nem baj? – kérdeztem.
- Dehogy baj. Menj nyugodtan. De ha szólok fuss vissza. – nevetett. Én csak mosolyogva bólintottam és elindultam körbe nézni a teremben. 5-en a fényeket állították be, míg másik 5 ember a díszletet csinálta. Egy fürdőszobát. Kíváncsi voltam,hogy kit fognak fotózni. Hírtelen kinyílt az ajtó és belépett a modell, 3 sminkes kíséretében. Megfagytam. Eunji sétált be a terembe, egy szál farmeban. Levegőt venni is elfelejtettem. Leült egy székre,a sminkesek pedig elkezdték az arcát púderezni, egy nő pedig a haját fújta be lakkal. Engem nem vett észre. Gyorsan visszamentem Kwon úrhoz.
- Ő a modell? – suttogtam.
- Igen. Nagyon tehetséges fiú és még csak 23 éves. – felelte.
- Tényleg? – kérdeztem kicsit elnyújtva a szót.
- Igen. Nagyon könnyű fotózni. Imádja a kamera.- nevetett Kwon úr.
- Azt nem csodálom…- dünnyögtem.
- Hogy mondod?
- Semmi,semmi. Segítsek most valamit? – tereltem a témát gyorsan. Nem nagyon akartam Eunji felé pillantani,tekintve,hogy eléggé hiányosan volt öltözve.
- Igen. Oda mennél kérlek a srác ügynökéhez,és megkérdeznéd, hogy mikor kezdünk. Az a magas,öltönyös pasas. – mutatott a terem másik végébe.
- Persze.- feleltem kicsit vontatottan. Elindultam a férfi felé,aki nagyon elmélyedt a telefonjában.
- Őőő elnézést. Kwon úr érdeklődik,hogy mikor kezdünk? – szólaltam meg,mikor mellé értem. A pasi ,fel sem nézve a mobiljából válaszolt.
- Azonnal. Izzíthatja a kamerát.
- Rendben. Köszönöm. – hajoltam meg,majd visszamentem az asztalhoz.
- Azonnal kezdünk. – tolmácsoltam a választ.
- Nagyszerű. Kérlek hozd azt a dossziét. – mutatott az asztalon lévő mappára,majd elindult a díszlet felé. Hónom alatt a dossziéval követtem. Eunji közben beállt a díszletben lévő tükör elé. Tényleg nagyon profin mozgott a kamera előtt. Az idegesség legkisebb jelét sem véltem felfedezni az arcán. A fotózás kb. 2 órás volt. Legalább 150 kép készült,amik közül elég sok zavarba ejtően szexi volt. Kwon úr elmondta,hogy ezekből csak 10 fog bekerülni a magazinba. Nem irigyeltem azt,aki kiválasztja a legjobb tizet.
- Köszönöm a munkát! – hajolt meg Eunji a végén. A staff is így tett. Annyira más volt,mint tegnap. Mintha egy másik ember állt volna előttem. Mikor pakolni kezdtünk valaki megkocogtatta a vállamat.
- Igen? –fordultam hátra és egy mosolygó Eunjival találtam szembe magamat. Immár felsőben.
- Szóval ennél a cégnél dolgozol. – mondta vidáman.
- É-én…igen..vagyis amint látod. – vakartam meg a halántékomat.
- Köszönöm a kemény munkádat. – hajolt meg. Hírtelen nem tudtam mit mondani.
- Nagyon jók lettek a képeid. –nyögtem ki végül.
- Igen? Örülök,hogy így gondolod. Remélem valamelyikből jó címlap lesz. – felelte.
- Címlap? Te leszel a címlapon?
- Igen. Ajánlom,hogy megvedd. –veregetett vállon.
- Most,hogy ilyen szépen kértél. –nevettem.
- Eunji! Gyere,indulunk. – kiabálta az ügynöke.
- Megyek! Remélem a délutáni találkánk még áll. Majd hívlak. – mosolygott rám és egy puszit nyomott az arcomra. Köpni-nyelni nem tudtam.
- I-igen,akkor délután….szia.- szólaltam meg végül. Eunji rám mosolygott,majd elindult az ajtó felé.
Ma már nem volt több fotózás,ezért Kwon úr elengedett,de előtte még meghívott egy
kávéra a hallban. Holnap egy Instyle fotózással kezdtünk,úgyhogy reggel 10-re
kellett mennem. Mikor kiértem az utcára úgy éreztem,hogy hatalmas kő esett le a
szívemről. Egyszerűen imádtam ezt az állást. Nagyon hálás voltam Byeolnak érte.
És a tény,hogy Eunji-t is megismerhettem még boldogabbá tett. Ránéztem az
órámra. 16:50. Már ennyi az idő? Fel se tűnt. Gyorsan felhívtam Sunhee-t és
elújságoltam neki a jó hírt,miszerint beváltam,mint első munkanapos. Ő is
nagyon boldog volt. Azt mondta,hogy ma sem alszik itthon,mert az egyik
csapattársa születésnapját ünneplik. Lassan többet voltam otthon,mint ő. De
legalább jól érezte magát. Ennek viszont örültem. Reméltem,hogy most majd elég
pénzem lesz ahhoz,hogy kivegyek egy saját lakást. Már nagyon szükségem volt egy
kis önállóságra. És szerintem Sunhee-nak is jól fog jönni,hogy újra csak az övé
lesz az albérlet.
Az utcai lámpák fényében sétálva rezgést éreztem a zsebemben. sms-em jött Luhantól. Már a neve láttán is elmosolyodtam.
„Szia Seo! Képzeld,egész este rá érek. Szóval,ha neked is jó tudunk találkozni. Nagyon kíváncsi vagyok,hogy milyen volt az első munkanapod. Írj,hogy neked jó-e. A lakásod előtt várlak.”
A mosoly az arcomon még nagyobbá nőtt. Gyorsan válaszoltam Luhannak és a lakásom felé vettem az irányt. Hírtelen megint rezegni kezdett a mobilom. A kijelző Eunji nevét írta ki. Megnyitottam az üzenetet.
„Sajnos ma már nem tudunk találkozni,mert becsúszott még egy fotózás. Sajnálom. De remélem holnap is szakítanál rám időt. Majd kiengesztellek valamivel.”
Teljesen meg is feledkeztem Eunji-ról. Válaszoltam neki,majd vissza csúsztattam a telefont a zsebembe. Kicsit kétszínűnek éreztem magam. Nem voltam az a fajta,aki egyszerre két srácot szédít. Pedig most nagyon úgy éreztem magam…..
Az utcai lámpák fényében sétálva rezgést éreztem a zsebemben. sms-em jött Luhantól. Már a neve láttán is elmosolyodtam.
„Szia Seo! Képzeld,egész este rá érek. Szóval,ha neked is jó tudunk találkozni. Nagyon kíváncsi vagyok,hogy milyen volt az első munkanapod. Írj,hogy neked jó-e. A lakásod előtt várlak.”
A mosoly az arcomon még nagyobbá nőtt. Gyorsan válaszoltam Luhannak és a lakásom felé vettem az irányt. Hírtelen megint rezegni kezdett a mobilom. A kijelző Eunji nevét írta ki. Megnyitottam az üzenetet.
„Sajnos ma már nem tudunk találkozni,mert becsúszott még egy fotózás. Sajnálom. De remélem holnap is szakítanál rám időt. Majd kiengesztellek valamivel.”
Teljesen meg is feledkeztem Eunji-ról. Válaszoltam neki,majd vissza csúsztattam a telefont a zsebembe. Kicsit kétszínűnek éreztem magam. Nem voltam az a fajta,aki egyszerre két srácot szédít. Pedig most nagyon úgy éreztem magam…..
-Szia Luhan! – öleltem át a mosolygó fiút.
- Sziaaa! Gyalog jöttél? Nem fagytál át nagyon? – fogta meg jéghideg kezeimet.
- Neeem,dehogy. Nincs olyan hideg. Na? Merre menjünk?
- Háát nekem mindegy. – felelte.
- Ha szeretnél ,felmehetünk hozzám is. Nem olyan nagy szám,de van popcorn és film a laptopomon. – nevettem.
- Nagyon jól hangzik. – kacsintott Luhan, majd a bejárat felé indult.
- Sziaaa! Gyalog jöttél? Nem fagytál át nagyon? – fogta meg jéghideg kezeimet.
- Neeem,dehogy. Nincs olyan hideg. Na? Merre menjünk?
- Háát nekem mindegy. – felelte.
- Ha szeretnél ,felmehetünk hozzám is. Nem olyan nagy szám,de van popcorn és film a laptopomon. – nevettem.
- Nagyon jól hangzik. – kacsintott Luhan, majd a bejárat felé indult.
-Szóval? Milyen érzés dolgozó embernek lenni? – kérdezte,elhelyezkedve
az ágyamon.- Furcsa,de ugyanakkor baromi jó. – ültem le mellé egy nagy tál popcornnal a kezemben. Elmeséltem neki a mai napomat. Eunji-t persze kihagytam a történetből. Luhan végig figyelmesen hallgatott,csak néha bólintott egyet vagy kapott be egy szem kukoricát
- Aztaaa. Rögtön a BEAST-el kezdeni! Lehet,hogy legközelebb a mi fotózásunkon is ott leszel. – mondta vidáman.
- Még az is elképzelhető. Jaaaajj,de annyira élveztem. És Kwon úr is nagyon kedves volt velem. Örülök,hogy nem egy zsémbes,munka mániás főnököt kaptam. –nevettem.
- Háát,az azért fontos tényező. És milyen….milyen tapétát szereztél? – kérdezte.
- Hogy micsoda? – néztem rá. Luhan megvakarta a halántékát.
- Várj….nem tapéta….tapasztalat! Az lesz az! Néha kicsit belekavarodok a koreaiba. – nevetett.
- Jaaaa. De hülye vagy! – nevettem én is.
- Jól van na. – tette karba a kezét.
- Hééé csak vicceltem. Nekem tuti nem menne a kínai. –tettem le a popcornos tálat az asztalra.
- Az nem biztos. Segíthetek megtanulni,ha szeretnéd. –fordult velem szembe. Az arcunk között csak kb 5 cm távolság volt.
- Szeretném. - feleltem halkan. Luhan bólintott,majd megfogta az egyik kezemet.
- Shǒu. Azt jelenti kéz. – szólalt meg.
- Sho-u? – ismételtem meg. Lulu bólintott. Végig mentünk szinte az összes testrészen.
- Hát ez nagyon bonyolult. – dőltem hátra az ágyon.
- Elsőre minden nyelv bonyolult. De idővel könnyebb lesz. Ha szeretnéd minden nap elismétlem neked. – nevetett.
- Haha. Megegyeztünk. – mosolyogtam rá. Luhan még mindig nem engedte el a kezemet. Ránéztem összekulcsolt ujjainkra és elmosolyodtam.
- Köszönöm. – néztem rá.
- Micsodát? – kérdezte furcsán.
- Azt,hogy itt vagy. – feleltem halkan. Luhan közelebb húzódott hozzám.
- Wǒ yě gǎnxiè. – súgta a fülembe.
- Ez mit jelent? – kérdeztem.
- Azt,hogy én is köszönöm. – felelte átkarolva a derekamat. Nyeltem egy nagyot. A távolság kezdett egyre kisebb lenni köztünk.
- Őőő.. izé,és azt hogy mondod,hogy…- kezdtem,de nem tudtam befejezni a mondatot,mert Luhan ajkai lecsaptak az enyémekre. Szinte elvesztem a pillanatban. Két kezemet a nyaka köré fontam és még közelebb húztam magamhoz. Ő egyik kezével megemelve a derekamat és lefektetett az ágyra. Mikor ajkaink elváltak,mindketten kipirult arccal néztünk a másikra.
- Wǒ xīwàng wǒ de mèimei bù gēn wǒ huí jiā . –mondta rekedten.
- Tessék?
- Remélem a nővéred ma nem jön haza. – suttogta,majd ismét megcsókolt. Benyúltam a pólója alá és végig futtattam az ujjam a gerince vonalán. Ő ettől kicsit megrázkódott. Elmosolyodtam.
- Seo, a buli elmaradt,úgyhogy….úristen!- hallottam meg Sunhee hangját az ajtóból. Gyorsan lelöktem magamról Luhant és felpattantam az ágyról.
- Su-Sunhee! Te meg miért vagy itt? – toltam ki az ajtón.
- A buli elmaradt,úgyhogy gondoltam haza jövök ,hogy ne legyél egyedül. De látom eléggé jó társaságod van. – nevetett.
- Legalább kopoghattál volna!- csattantam fel.
- Elnézést,de nem volt ki írva az ajtódra,hogy „éppen szexelünk”. –formált idézőjelet az ujjaival.
- Ajj…tényleg kell egy saját lakás.- dőltem a falnak.
- Értem én. Már itt sem vagyok. Szép estét hugi. De gumit használjatok. – suttogta. Én csak oldalba vágtam. Közben kinyílt az ajtó és Luhan lépett ki rajta,kócosan és eléggé zavarban.
- Őőő….most hívott Suho,hogy vissza kell mennem a Dormba,mert …. na mindegy csak vissza kell mennem.- hadarta az ajtó felé indulva.
- Kikísérlek. –mentem utána. Leérve az utcára végre a szemembe nézett.
- Seo? Szeretném,ha tudnád,hogy nagyon fontos vagy nekem. – fogta meg újra a kezem.
- Te is nekem.- néztem rá.
- Ami majdnem megtörtént köztünk azt….szóval azt még bepótolhatjuk. – mondta nevetve. Erre én is elnevettem magam.
- Rendben. Majd egyeztetünk . –kacsintottam rá. Luhan át ölelt és ismét megcsókolt.
- Holnap hívlak. – súgta a fülembe,majd beült a kocsijába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése