Danbi: Indulásra kész

Talán egy picit most messzire mentem. Majd holnap kiengesztelem valamivel, de jobb, ha ma már nem látja a képem. – fordítottam hátat az ajtónak és indultam el a lépcsőn.  Mivel csak a telefonomat vettem magamhoz, így esélyem se volt bejutni a saját lakásomba.  Otthoni ruhámban, ami egy melegítőből állt, róttam az utakat és gondolkoztam azon, hogyan jutok be a lakásba. 

- Bárcsak itt lenne Yeollie. – ültem le az egyik padra, ami elvétve akadt az utcán.  Lábaimat felhúztam és térdeimet átkarolva bámultam az aszfaltot, mintha ezzel bármi is megoldódna. 

- Hé kislány, minden rendben?

- Kislány az anyád úristenit. – álltam fel és mérgesen arrébb trappoltam.

- Na szépségem, ne legyél már ennyire harapós. – hallottam megint azt az idegesítő hangot.

- Szent szar… Mi a francot szeretne?! Hagyjon. Megspórol magának egy pár rossz emléket és nekem is. – indultam el megint.

- Na kislány. –szólt utánam megint.

- Mondtam már, hogy nem vagyok kislány. – fordultam vissza és ordítottam a képébe.  – És, ha kérhetem addig menjen el még ilyen szépen mondom.

- Csak fél óra az egész.

- Húzzon el a picsába. Nem fogta fel, hogy kurvára nem érdekel egy ilyen vén szatyor , mint maga, akinek a löttyet golyói már a földet súrolják , a bőrét egy őserdő védi és több zsírt hordozz magán, mint az egész Mc’Donalds repertoárja. – ejtettem meg egy kedves mosolyt és diadalittasan távoztam. Útközben zsebemben lévő telefonomat kutattam és vettem kézbe, hogy valami meleg és biztonságos helyet intézzek magamnak éjszakára.  A névjegyzékben keresgéltem. Szemem megakadt legjobb barátom nevén.

- Yeobeoseyo.- szólt bele édes hangján.

- Csóközön.

- B. Mi újság?

- Segítenél nekem?

- Na mondd.

- Hát az van, hogy feldühítettem Mei-t , aki emiatt kirúgott a lakásából, de csak a telefonom hoztam magammal és nem tudok bejutni a sajátomba. Nem tudod, Chanyeol itthon hagyta a kulcsait?

- Gyere át és megnézzük. A többiek úgy is látni akarnak.

-  Oké. Sietek. Puszi. –tettem le a telefont és szinte futó léptekben indultam el a dormig.

Az ajtó előtt álltam és térdeimre támaszkodva próbáltam légzésem visszaállítani a normálisra. Még nem csöngettem , de az ajtó már nyílt.

-Szia B.

- Szia Suho. Gondolatolvasó lettél? Még nem csöngettem.

- Boltba megyek. De te? Mitől fáradtál ki ennyire?

- Futottam.  Ezen a héten a négy fal közé voltam zárva és jól esett egy kis mozgás.

- Nem vagy normális.

- Tudom, sose voltam az. Beengedsz?

- Persze, menj csak. Én majd jövök. Szia.- engedett be és tűnt el pillanatok alatt. Mivel már jártam itt párszor egyből elindultam és az üres nappaliban lehuppantam a kanapéra.

- Ne már, hogy mindenki elvonult.  Ez az én szerencsém.  – nevettem fel kínomban.

- És mivel sikerült Mei-t kihozni a sodrából? – kérdezte Lulu a hazafelé.

- Egész héten hoztam a formám. Már a hétfőn azzal indítottam, hogy majdnem felgyújtottam a lakását és minden nap volt egy kisebb akcióm, de ő nem szólt semmit csak csendben tűrte.

- Akkor meg?

- Pénteken a volt legjobb barátnőjével jött haza és tudod milyen vagyok.

- Féltékeny voltál, mert nem te voltál a középpontban. - nem válaszoltam csak az ablakon bámultam kifele. – Szóval igen. Jaj B, tudod, hogy Mei mennyire szeret, ne legyél már ilyen. – állította le a motort a ház előtt.

- Tudom. – néztem rá. - Feljössz?

- Majd máskor.

A telefonomat bűvöltem, a ma este készült képeim nézegettem, mikor  rezegni kezdett.

- Szia édes. –vettem fel a telefont.

- Szia savanyú.

- Gyökér. – kezdtem el én is nevetni vele.  – Mikor jössz?

- Holnap reggeltől a tied vagyok.

- Reméltem is…Egyébként milyen volt?

 -A legjobb napjaim voltak. Nem volt mellettem…

- Chanyeol.

- Oké-oké. Vicceltem. Hiányoztál.

- Te is nekem.

- Valami baj van?

- Nem.

- B, ne hülyíts hallom a hangodon, hogy van valami.

- De mondom, hogy nincs semmi.

- Nem hiszek neked.

- Megint hoztam a formám, de elmesélem, ha hazaértél.– még beszélgettünk egy darabig, majd elköszöntünk egymástól és a fülemhez nőtt készülék újra ujjaim bűvöletébe került. Bejelentkeztem az SNS-be és lefelé görgetve nézegettem. Semmi új és semmi érdekes nem volt rajta. Feltöltöttem a mai kedvenc képen és úgy döntöttem inkább elmegyek aludni.

készültem a halloweenra. :)

Reggel az óra csörgésére keltem. Rendbe szedtem magam. Megmosakodtam, arcomat bekentem krémmel, a fogaimat megtisztítottam és a konyhába lépdeltem. Megittam egy pohár vizet bevettem a bogyókáimat( megnyugtatok mindenkit, hogy csak vitamint, kalciumot,magnéziumot és étrend kiegészítőt szedek) és erőt véve magamon szobámba sétáltam, hogy kiválasszam mai öltözékem. Percekig álltam a szekrény előtt, mire sikerült valami elfogadhatót összeválogatnom. Leültem a kis sminkes asztalomhoz és fél órát előtte ülve varázsoltam egy átlagos B-ből egy tökéleteshez közelítő B-t.  Választottam egy táskát, ami illett ruhámhoz.  Az irataimat és a szükséges kellékeket beledobálva indultam el a reptérre szerelmem elé…

- Szia nyurgaláb.

- Hali törpe.- üdvözöltünk egymást  a parkolóban Yeollieval. Beültünk a kocsiba és irány haza. Vagyis először a dorm, mert az én drágámnak hiányoznak a csapattársai. Egyem a szívét. Nem , ez nem én vagyok. Fúj. Én nem vagyok ilyen nyálas. Szóval közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, mivel a tegnapi megbeszélt ’ holnap a tied vagyok’-ra rászerveztem, így úgy döntöttünk. Kihangsúlyozom KÖZÖSEN, hogy Chanyeolt kidobom a dormban és majd este bepótoljuk a ’holnap a tied vagyok’ részt. És igen lehet rosszra gondolni… vagyis ácsi még ne.  Na szóval ott tartottam, hogy…

és az én csodás halloweeni öltözékem. *-*

- Sziasztok. – nyitottam ajtót csoporttársaimnak, akik egy emberként estek nekem és fogtak körbe egy nagy családi ölelésre.  Kiváltam a már fojtogatóvá vált szeretetnyilvánításból és beljebb sétáltam a lakásban. A többiek lehuppantak a kanapéra és a táskáik tartalmát az asztalra szórták. – Látom készültetek. Várjatok az enyém még hiányzik. –tűntem el pár perce. Egy hatalmas zacskóval a kezembe jöttem ki a szobából.  Csak a ruhám és a hozzá valók kellékek voltak benne.

- Te se nagyzoltad el.

- Utálom a béna dolgokat. Ha egyszer csinálunk valamit. Csináljuk rendesen. - vetődtem be a kanapén hagyott üres helyre.  Megbeszéltünk, hogy ki minek öltözik, vagyis a ruhájához milyen sminket képzelünk el és már bele is kezdtünk a készülődésbe. Kihoztam én is a szükséges dolgaimat. Órákat töltöttünk azzal, hogy minden egyes vonal a helyén legyen és tökéletes legyen az összhang. A sminkek végeztével jöttek a jelmezek, de ha pontos akarok lenni, akkor a ruhák. Egymás segítségére alapozva öltöztünk fel és már majdnem készen álltunk a nappali közepén. Már csak a parókák és a frizura igazítás volt, amivel viszonylag hamar végeztünk.  Indulás előtt még csináltunk egy közös képet, majd a lakást bezárva belevetettünk magunkat a halloweeni éjszakába.

és a közös fotónk.:3