Min-Tartalmas nap

- Gyere velem. Hétvégén elutazunk.
- Hova? -néztem YeMinre kerek szemekkel
- Titok. Hozd Sehun-t is.-vigyorgott rám.
- Hát őő,oké,vagy.. nem is tudom,olyan hirtelen jött ez az egész. És most még pénzem sincs,hogy ki tudjam ...
- Ugye nem gondoltad,hogy te fogod fizetni ?- tette csípőre a kezeit.
- Na neeem,ezt nem engedhetem. Már így is eleget ...
- Nem fogadok el nemleges választ. Jössz és kész. Vita lezárva. - mosolygott rám. Nem tudtam mit mondani,ezért csak elnevettem magam. YeMin hihetetlen volt,de pont ezt imádtam benne.
Kicsit még beszélgettünk,majd haza felé vettem az irányt.

Furcsa mód egész gyorsan el nyomott az álom. Szerencsére álmomban nem találkoztam anyámmal. Pedig lehet,hogy jobb lett volna ott "letudni" ezt az egészet.
Másnap már 8-kor fent voltam,mert eldöntöttem,hogy bemegyek az egyetemre. Nem akartam még egy napot kihagyni. A telefonom kijelzőjén egy sms várt : " Épségben hazaértél ? szeretlek." Elmosolyogtam magam,majd visszapötyögtem neki egy " Hát persze. Tudod,már nagylány vagyok ;) Én is." üzenetet.
Reméltem,hogy nincs semmi halaszthatatlan dolga a hétvégén és el tud jönni velem a "titkos utazásra".

Az egyetemen semmi izgalmas nem történt,csak 2 előadásra kellett beülnöm,hogy behozzam a lemaradásomat. 10 percenként elővettem a telefonomat,hátha van egy nem fogadott hívásom,de semmi. Nem is tudom,hogy miben reménykedem. Az egyik szünetben felhívtam Mei-t,hogy megérdeklődjem hogy

gondoltam elegánsabbra veszem a figurát

van Bi. Aggódtam érte. Biztos voltam benne,hogy megviselte a baleset. És bűntudatom is volt,amiért nem mentem be hozzá a kórházba.Mei megnyugtatott,hogy minden rendben van vele,leszámítva a szokásos "Bi-féle" katasztrófákat. Ezzel a mondatával nyugtázta bennem,hogy tényleg nem kell aggódnom.
Az agyam az utolsó előadáson teljesen máshol járt,mondjuk szerintem ez nem meglepő. Lehet,hogy tényleg nekem kellene megtennem az első lépést,és visszahívnom őt ? Végül is,ha úgy vesszük ő már lépett egyet. Most én következem.
Amint kiléptem az utcára,elővettem a telefonom. Hosszasan bámultam a hívás gombot,de nem tudtam rávenni magam,hogy megnyomjam. Féltem a csalódástól. Talán majd később. Döntöttem el,majd visszacsúsztattam a zsebembe a készüléket. Egy perc sem telt és a mobilom rezegni kezdett. Talán ő az. Futott át az agyamon hirtelen. Tévedtem. Sehun volt.
- Szia.
- Szia. Ráérsz most ?
- Attól függ mire.-feleltem.
- Semmi rosszra.- szinte láttam magam előtt,ahogy mosolyog.- csak gondoltam bejöhetnél az SM-hez,mert most pont szünetet tartunk,utána pedig át kell mennem a Shinee-hoz próbára Luhannal. Tudod,mi helyettesítjük Minho-t két számban. Na,bejössz? Biztos vagyok benne,hogy a többiek is örülnének.
- Persze,úgy is rég találkoztam már a srácokkal. De biztos nem lesz baj,ha bemegyek? Tudod,ha esetleg zavarnék,vagy valami.
- Dehogy is. Min,ha zavarnál,akkor nem hívtalak volna. Na akkor találkozunk negyed óra múlva,oké ? Tudod hova kell jönni. szeretlek.
- Oké.Lehet,hogy lesz az több is.Én is. -raktam le a telefont. Hunnie egy igazi gondolat olvasó. Pont erre van most szükségem : jó társaságra.
Kivételesen nem autóval jöttem,mert az egyetem nem volt messze a lakásomtól,és a séta amúgy is egészséges,úgyhogy elballagtam a buszmegállóig. Ismét rezgést éreztem a zsebemben Villám sebességgel kaptam ki belőle a mobilt. Taemin. Hát persze,hogy nem Ő.
- Szia Tae. Rég beszéltünk. -köszöntem . Tényleg örültem,hogy felhívott.
- Szia Min. Tudom,és nagyon hiányzott a hangod. Sehun mondta,hogy ma bejössz a próbára.
- Igen,ha beengednek a biztonsági őrök. - feleltem cinikusan.
- Ó, amiatt ne aggódj. Ismernek már annyira,hogy beengedjenek. Vagy,ha nem,akkor kezeskedem róla,hogy legközelebb megismerjenek. - válaszolta,tettetett komolysággal a hangjában.
- Haha, oké, bízom benned.- nevettem.
- Akkor siess Min,mert még sok dolgot kell mesélned. És nem csak nekem.
- Oké,de szerintem inkább koncentráljatok a próbára. Nehogy miattam ne tudj valamit. - gúnyolódtam.
- Az soha nem fordulhat elő. Akkor majd ta ...
- Szia Min ! Siess és meghívlak egy sütire.- hallottam meg a háttérből Jonghyun hangját.
- Oké, mindjárt ott vagyok. Sziasztok. -tettem le a telefont. A háttérben egyszerre hangzott el a" sziaaaa" válaszként.
Ahogy leraktam,már jött is a busz. Szerencsére nem voltak sokan,így le tudtam ülni,és a közlekedéssel sem volt semmi baj,ezért 10 perc múlva már ott is voltam az SM épületénél. A biztonsági őr egy mosoly kíséretében engedett be. Talán Taeminnek igaza volt,és tényleg ismernek már.
Fellifteztem a próbatermükig. A folyosón Baek-ba ütköztem.
- Szia Minnie. Hát te ? -nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia Baek. Sehun hívott,hogy jöjjek be megnézni a próbájukat a Shinee-val. Én pedig eleget tettem a kérésének.- mosolyogtam.
- Értem. Bocsi,hogy tegnap csak úgy elrohantam,ígérem majd elmesélem,hogy miért,de most sietnem kell,mert még nekünk és próba van.
- Persze,semmi baj. Mikor végzel ? Ráérsz utána ? - Baek egy pillanat erejéig nagyon érdekesnek találta a padlót.
- Háát,igazság szerint ma nem nagyon érek rá,mert próba után még van egy kis dolgom.Majd ezt is elmondom később. De mindenképpen szakítunk időt egy normális beszélgetésre végre,oké ? Ígérem. És bocsánat,hogy mostanában olyan keveset beszélünk,de tényleg nagyon sok dolgom van. Szeretlek.- ölelt magához,majd ,meg sem várva a válaszom, elviharzott a próbatermük felé.
Biztos voltam benne,hogy egy lány van a dologban. Reméltem,hogy Baek végre talált egy normális és aranyos embert. Én szurkoltam neki.
A Shinee próbaterméhez érve egy pillanatra elgondolkodtam,hogy bekopogjak-e,vagy csak simán benyissak,de végül egyiket sem sikerült megvalósítanom,mert hirtelen kinyílt az ajtó és Key állt előttem,fülig érő vigyorral.
- Miiin, tudtam,hogy mikor kell kimennem vécére.- ugrott a nyakamba nevetve.
- Hát,ezt a mondatot inkább nem kommentálnám.- öleltem vissza nevetve.
- Egy pillanat,mindjárt jövök.- engedett el,majd az imént említett helység felé indult.
- Sziasztok .- léptem be mosolyogva a terembe. A srácok éppen a beállásokat gyakorolták,még zene nélkül. Szinte egyszerre fordultak felém.
- Szia Min !! - indult meg felém Jonghyun,Onew és Taemin egyszerre. Sehun és Luhan csak nevettek.
- Lécci ne egyszerre ugorjatok a nyakamba.- tettem magam elé a két kezem mosolyogva,védekezésképpen.
A srácok egymás mögé álltak,majd először Taemin, Onew majd Jonghyun ölelt magához. Nagyon hiányoztak már.
- Így jó lesz ? - kérdezte Joghyun.
- Tökéletes.- mutattam fel a hüvelykujjam.
- Gyere,ülj le. - fogta meg a kezem Taemin,majd maga után húzott.
- Szia Min.- mosolygott Luhan,majd ő is megölelt. Úgy látszik számomra ma van az "ölelések világnapja."
- Szia Lulu . Neked is mesélned kell ám. - súgtam oda neki. Ő kissé elpirult,majd bólintott.
- Esetleg én is kaphatok egy ölelést ? - tette karba a kezeit Sehun. Mosolyogva léptem felé,majd egy ölelés kíséretében megcsókoltam.
- Hát persze,te idióta.- borzoltam össze a haját.
- Khm. -köhintett Taemin. -Akkor,kezdhetünk ?
- Oh,persze,bocsánat.- ültem le. - Amúgy Minho most is forgat ?
- Igen. Előbb telefonált. Üzeni,hogy puszil. - válaszolta az éppen visszaérkező Key.
- Oh,értem. Én is őt. Na- csaptam össze a tenyerem. - kezdhettek.Ó csak még egy pillanat !- húztam közelebb Sehunt.
- Mi az ? -kérdezte meglepetten.
- Ráérsz a hétvégén ?
- Szerintem igen. Miért?
- Csak mert elutazunk YeMinnel és Tao-val. Ne kérdezd,hogy hová,mert még nekem is meglepetés.- Sehun csak pislogott rám.
- Elutazunk,de nem tudod,hogy hová. Oké-é.- válaszolta lassan.
- Jössz már hős szerelmes? a Love like oxygen-nel kezdünk. -sürgette Onew.
- Majd később még beszélünk erről. -súgta oda,majd a helyére futott.
A srácok nagyon ügyesek voltak,imádom nézni,ahogy táncolnak. Most először láttam,ahogy az Everybody-t

lesi fotó. Szerintem egész jó kép lett.

próbálják.Egy párszor már meg akarták nekem is tanítani a lépéseket,de mindig csak ez első öt lépésig jutottunk el,mert nem volt több idő. Talán egyszer majd egy egész koreográfiát is meg fogok tanulni. A próba végén még lementem Jonghyunnal a beígért sütire. Taemin is elkísért. ( a többiek is jönni akartak,de a srácok lerázták őket. Szegények.)
- Köszönöm,nagyon finom volt. - mosolyogtam Jonghyunra,miközben letettem a villámat.
- Igazán nincsmit.
- Min,többször kéne jönnöd. - fogta meg a kezem Taemin. Én csak rámosolyogtam.
- Ígérem,gyakrabban fogok,de szerintem ti ilyenkor a próbákra koncentráljatok.-szorítottam meg a kezét.
- Jó,persze,de később is összefuthatnánk. Mesélhetnél. Mi van veled mostanában meg ilyenek.
- Nekem is.- szólalt meg a mellettem ülő.
- Oké,majd megbeszéljük. Nektek is mesélnetek kell ám.
- Persze,feltétlenül. Ha kicsit lenyugszanak a dolgok fellépés ügyileg,mindenképpen felhívlak .- nézett rám Tae.
- Én is .- kontrázott Jonghyun.
- Oké, várom a hívásotok. -kacsintottam rájuk nevetve.
Miután befejeztük az evést,visszamentünk a többiekhez. A srácok meghívtak az SM halloween partyjára,de még nem mondtam biztosra,hogy megyek-e. Ki tudja mi lesz még addig ? Miután még kb10x megígértették velem,hogy gyakrabban fogunk találkozni," könnyes búcsút" vettünk egymástól.
Luhant és Sehunt még visszakísértem az Exo próbaterméig,beköszöntem a srácoknak,majd hazafelé indultam. ( Miután jól megölelgettem Sehunnie-t,persze).
Úgy döntöttem átvágok a parkon,úgy is olyan szép így,ősszel. A levelek már lehullóban voltak,igazi festői látvány volt. Azon járt az agyam,hogy vajon hová megyünk YeMinékkel? Örültem,amiért elhívott. Jót fog tenni egy kis kikapcsolódás. Bár fogalmam sem volt,hogy mi is lesz az utazás célja pontosan.
Merengésemből a velem szemben jövő pár szakított ki.Egy pillanatra megtorpantam,de amint megbizonyosodtam róla,hogy ki az egyik,mosolyogva lépkedtem feléjük.
Baekhyun idegesen mosolygott rám. Vicces volt látni mennyire megilletődött.

- Ha ezt el mondod valakinek is én eskü végzek veled. – nevette el magát Baek mire én is csak nevettem

- Én nem, de te dalolni fogsz madárkám. – mondtam mosolyogva.

- Ohh de bunkó vagyok még be sem mutatkoztam.Nam MinJung,de hívj csak Min-nek.
- Park Nana, örvendek.- mosolygott ő is,bár láttam rajta,hogy épp annyira zavarban van,mint Baek.
- Baekhyun legjobb barátja vagyok .- veregettem hátba Baek-et,amolyan " tudtam,hogy erről van szó" mozdulattal.

- Na jó, elég lesz. Nekünk még dolgunk van. - köhintett.

- Áhh, értem,hát akkor jó szórakozást. És Nana,ha érdekel bármi is, nyugodtan kérdezz.- mosolyogtam rá,majd a kezemet nyújtottam.
- Rendben.- válaszolt,majd ő is a kezét nyújtotta.
- Akkor sziasztok.- integettem,majd tovább indultak,miután egy kissé oldalba böktem Baekot,aki egy kedves szemforgatással válaszolt.
Tudtam,hogy egy lány van a dologban. Istenem,milyen édesek együtt. Baekhyun mindent el kell mesélned.Alighogy beértem a lakásba, megcsörrent a mobilom. Unottan vettem elő,mert biztos voltam benne,hogy nem anyám az. Tévedtem. Ő volt. A szívem hirtelen kalapálni kezdett. Mélyet lélegeztem,majd a fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia.- szóltam bele. Próbáltam semleges hangnemben beszélni.
- Ráérsz holnap ? - semmi  " Szia. Hogy vagy? " bár mit is vártam ?
- Öhm,attól függ mikor.
- Délelőtt 11kor várlak az irodámban.- hangzott a válasz,majd a vonal megszakadt. Letette.
Csak álltam a nappali közepén,mint egy sóbálvány. Ez meg mi volt ? Nem számít,az a lényeg,hogy Ő hívott fel. Ezek szerint fontos dologról szeretne beszélni. Jelen pillanatban nem tudott érdekelni,hogy megint a lehető legbunkóbb stílusban beszélt velem. Nagyon szerettem volna hinni abban,hogy végre ,akár csak egy kicsit is,de rájött,hogy ami az utóbbi időben köztünk van,azon változtatni kell.