Seo Young - Halloween és más mesék

Reggel korán keltem,mert ma nagyon sok dolgom volt. Tegnap majdnem hajnali 2-ig Luhannal voltam a városban. Igen,csak a városban. Nem mentünk fel se hozzám se a dormba. De nem is akartunk semmit elsietni. Habár fogalmam sem volt,hogy meddig bírjuk. A lényeg,hogy nagyon jól elvoltunk. Elmeséltem neki,hogy van saját lakásom és a második munka napomról is beszámoltam. Megbeszéltük,hogy ma este 6 körül át megyek a dormba,mert addig szerez nekem valamilyen jelmezt. Nagyon reméltem,hogy valami viselhetőt választ. Most a Vogue-ba tartottam,hogy aláírjam a szerződésemet. Végre hivatalosan is fotós segéd leszek. Tényleg hihetetlen,hogy egy nap alatt mennyit változott minden.

Kwon úr a bejáratnál várt. Mikor meglátott arcán egy mosoly jelent meg.
- Pontos vagy,mint mindig Seo! – tette a vállamra a kezét.
- Igyekszem jó munkaerő lenni. – feleltem szintén mosolyogva. Bementünk a hallba,ahol aláírtam a szerződést.
- Remélem sokáig fogunk együtt dolgozni! – nyújtotta felém a kezét.
- Köszönöm Kwon úr. Én is remélem. – hajoltam meg.
- Jajj,mielőtt még elfelejtem. – kapott a fejéhez.
- Lenne egy feladatod mára. Semmi hosszadalmas munka,csak egy kérés.
- Őőő persze,mi lenne az?
- Tegnap beszélgettem Eunjival és elmondta,hogy ismeritek egymást. Ezt nem is említetted mellesleg. Na mindegy. Szóval megkért,hogy adjalak kölcsön ma az ő fotósának.
- Hogy micsoda? – kérdeztem,talán kicsit túl hangosan.
- Persze,plusz pénzért. Tényleg csak egy óra lenne az egész. És legalább mással is dolgoznál együtt. Ez jó hatással lehet a „karrieredre”. – mondta az óráját tanulmányozva.
- És hova kéne mennem?
-Ugyanabba a stúdióba,ahol legutóbb fotóztuk a fiút. A fotós jó barátom és eléggé elismert a szakmában, úgyhogy érezd magad megtisztelve. – kacsintott. Én csak bólintottam és a lift felé indultam. Fogalmam sem volt,hogy Eunji ezzel mit akart elérni, de biztos voltam benne, hogy nem a munkámra volt kíváncsi. Elköszöntem Kwon úrtól és beszálltam a liftbe. Mikor felértem a 10.-re a lábam valahogy sehogy sem akart elvinni a terem elé. Végül nagy nehezen benyitottam. A stúdióban összesen 3 ember volt. A fotós,egy sminkes és Eunji.  Mikor megláttak az arcukon meglepettség tükröződött.
- Ön lenne a mai segédem? – szólalt meg végül a fotós kedvesen.
- Őő i-igen. Hwan Seo Young vagyok. –hajoltam meg.
- Ahn Suk Joon,nagyon örülök. Remélem zökkenő mentesen tudunk majd ma együtt dolgozni. – mosolygott.

A fotózás során Eunji egy kék pólót és szemüveget viselt. Mint kiderült egy parfüm kampány fotóit készítjük el most a Vogue számára. Eunji most is úgy pózolt a kamerának,mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Kezdtem megérteni,hogy miért ő az egyik legkeresettebb modell koreában. Ahn Suk-kal nagyon jó volt együtt dolgozni. Élveztem az egészet.
- És ennyi! Köszönöm Eunji,nagyszerű képek lettek! – csapta össze a kezét. Eunji csak mosolyogva meghajolt és odasétált hozzánk.
- Még nem is köszöntem neked normálisan Seo! – ölelt át hírtelen. Mondjuk már kezdtem hozzászokni.
- Nem keverjük a munkát a magánélettel. – nevettem.  
- Szóljatok,ha zavarok. – szólalt meg Ahn Suk nevetve. Én zavartan léptem hátrébb Eunjitól.
- Meg fogom mondani Kwon úrnak,hogy nagyszerű segítség voltál. Köszönöm a munkádat. – fordult felém a fiú, immár sokkal hivatalosabb hangnemben. Én csak mosolyogva bólintottam.
- Nos akkor mára végeztünk is! Én is nagyon köszönöm a munkádat Seo! Remélem lesz még alkalmunk együtt dolgozni! – szólalt meg a fotós,majd eltette a fényképező gépét egy fekete táskába.
- Én is  remélem. – feleltem. Ránéztem az órámra. 15:31. Hogy mi? Így eltelt az idő?
- Elnézést kérek,de nekem mennem kell. Fogalmam sem volt,hogy már ennyi az idő! A legközelebbi viszont látásra Ahn Suk úr! – hajoltam meg,majd az ajtó felé indultam,de valaki megfogta a csuklómat.
- Nem engedlek el ilyen könnyen. Reméltem,hogy a délutánt velem töltöd. –suttogta Eunji. Éreztem a leheletét a nyakamon. Mély levegőt vettem és felé fordultam. Az arcunk között alig volt 3 cm.
- Ne haragudj,de mára más programom van. Majd legközelebb. – mondtam, majd meg sem várva a válaszát kisiettem az ajtón.


Az utcán sétálva egész végig a fotózáson járt az agyam. Miért kell nekem mindig ilyen helyzetekbe keverednem? Azt hittem Koreában más lesz,de úgy látszik tévedtem…. Eunji egy olyan fiú volt, akinek egy pillantásától lepattant a lányok bugyija. Nem tudom,hogy direkt csinálta-e,vagy csak alapból ilyen volt,de az biztos,hogy mikor a közelemben volt nem tudtam normálisan gondolkodni. Ezért is hagytam most faképnél.

Gyorsan hazamentem enni valamit,majd a Dorm felé vettem az irányt. Szerencsére most már sokkal könnyebben oda találtam,mint kezdetben.
- Szia Seo! Már vártunk. – nyitott ajtót Lay mosolyogva.
- Szia Lay! – mentem be , viszonozva a gesztust. A nappaliban Xiumin,Kai, Luhan és Byeol ült. Mikor megláttak egyszerre ordítottak egy hatalmas „sziát”.
- Jó ,hogy jöttél Seo. Segíthetsz kifesteni őket. – mondta Byeol nevetve.
- haha mindenki beöltözik? – kérdeztem.
- Persze,hogy mindenki! Hiszen Halloween van! – ugrott a nyakamba Kai.
- Idióta, nem bírlak el. – dőltem a kanapénak.
- Többet kéne gyúrnod. Hogy fogod felcipelni a cuccaidat az új lakásodba? – suttogta Kkamjong.
- Majd te segítesz . –kacsintottam rá.
- Na emberek haladjunk! Hol van Seo jelmeze? – csapta össze a tenyerét Xiumin. Luhan felpattant a kanapéról,majd a csuklómnál fogva maga után húzott.
- Muszáj nektek mindig elvonulni? – ordított utánunk Kai. Lulu figyelmen kívül hagyva csukta be maga után a szobája ajtaját.
- Hiányoztál. – ölelt át.
- Te is nekem.- feleltem halkan.
- Szóval. Szereztem neked jelmezt. Nem olyan nagy szám,de szerintem irtó aranyos. – indult el a szekrénye felé,majd egy dobozzal a kezében leült az ágyra.
- Mi az? – ültem le mellé. Luhan mosolyogva a fejemre rakott egy Minnie egér füles hajpántot.
- Te leszel Minnie! – tapsolt. Én elnevettem magam. A dobozban volt még egy fehér fodros felső és egy fekete nadrág. Nagyon aranyos volt.
- Luhan ez nagyon aranyos,tényleg,de nem túl cuki ez Halloweenra?
 - Várj! Erre is gondoltam. – nyúlt bele a dobozba,majd kivett egy tubus művért.
- Összevérezlek majd! – kacsintott és az ujjára nyomott a piros folyadékból,majd húzott az arcomra egy csíkot.
- Hééé! – dőltem hátra nevetve.
- Szóval én leszek a véres Minnie?
- Pontosan. – kacsintott a mellettem ülő.


Az idő nagyon gyorsan telt. Byeollal kifestettük a fiúkat és mi is felöltöztünk. Idő közben Mei is befutott,Kai pedig lelépett Xiuminnal együtt. Azt mondta,hogy majd a bulin megkeres. Nagyon reméltem,hogy egy bizonyos személyhez siet ennyire. Miután mindenki indulásra készen állt az ajtóban végre elindulhattunk. Mivel nem fértünk be egy autóba,mindenki a sajátjával ment. Luhan Mickey-nek öltözött,mert azt mondta passzolni akar hozzám. Nagyon édes volt. Mikor megérkeztünk a suli előtt már elég sok autó állt. Alig találtunk parkoló helyet. A zene kihallatszott az épület falai közül.
- Seo? – fordult felém Luhan,mikor leállította a kocsit.
- Hm? – néztem rá. Az egész kezem és az arcom egy része is tiszta művér volt.
-  Akkor most igazából mi van köztünk? – kérdezte az arcomat fürkészve a sötétben. Szóra nyitottam a számat,de fogalmam sem volt,hogy mit kéne mondanom. Az ablakon történő hangos kopogás mentett meg a választól.
- Key,ne verd már szét az üveget! – húzta le Luhan az ablakot,az autó mellett álló fiú előtt.
- Nem Key,hanem Piccolo! – hajolt be a kocsiba. Most láttam csak,hogy az egész feje zöldre van festve és tényleg Piccolonak öltözött a Dragon Ball-ból.
- Te pedig Seo! – fordult felém egy hatalmas vigyorral az arcán.
- őőő honnan tudod a nevemet? – néztem rá. Luhan közben kiszállt az autóból.
- Én mindenkinek tudom a nevét. Amúgy Kai mesélt rólad. – suttogta nevetve.
- Látom terjednek a hírek. – nyitotta ki nekem az ajtót Lulu.
- Óóóó értem. Viszont nekem nem mesélt rólad…- néztem a fiúra kérdően. Az arcán meglepettség tükröződött.
- Nem? Pedig azthittem éjjel- nappal rólam beszél. Oké, viccet félre téve.. Kim Kibum, de szólíts csak Key-nek. – mosolyott.
- Oké, nagyon örülök Key…vagyis Piccolo. – nevettem.
- Én nemkülönben. – mért végig még mindig mosolyogva, majd Luhan felé fordult.
- Nagyooooon cuki Mickey pár vagytok. – csapta össze a tenyerét.
- Tudjuk. – kacsintott rá Luhan.

Mikor bementünk az épületbe,már szinte mindenki ott volt. Lay éppen Mei-vel táncolt, B pedig Chanyeolt húzta maga után a parkettre. A hangulat nagyon jó volt. Az este folyamán megismerkedtem még a Shinee többi tagjával is (Mint kiderült Key is egy közülük) és mindegyikőjükkel táncolnom kellett. Nagyon jófejek voltak. Luhan egy kis időre eltűnt Kris társaságában,úgyhogy addig a többiekkel voltam. Összeismerkedtem még Kimmel,Lay húgával. Nagyon kedves lány volt. Sokat beszélgettünk és, mint megtudtam Chennel járt. Összeillettek.

- Szia Seongy! Táncolsz velem? – fogott kézen Kkamjong és a táncoló emberek közé húzott.
- Mesélned kell! – súgtam a fülébe. Ő nem felelt csak bólintott.
- Amúgy mi a fenének öltöztél? – nevettem.
- Hát nem egyértelmű? – kacsintott.
- Nem.
- Ezt mondom. –nevetett.
- Hülye vagy. – forgattam a fejem.
- Te meg véres Minnieee. Látszik, hogy Luhan találta ki. Ha rajtam múlik,akkor…
- Ne! Nem akarom tudni! – tettem a szájára a kezem.
- Jólvan,akkor nem tudod meg. – rántotta meg a vállát.
- Amúgy mindenkivel megismerkedtél?
- Őőőő nagyjából. Nem mondtad,hogy a Shinee összes tagja tudja,hogy ki vagyok.
- Kellett volna? Úgyse tudtad mi az a Shinee. – nevetett. Én csak oldalba vágtam.
- Amúgy Luhan meg közted most…. jártok? – nézett rám.
- Igazából fogalmam sincs. Talán…de nem tudom. – sóhajtottam,a vállára dőlve. Közben vége lett a számnak.
- Mindent bele Seongy! Tudod,hogy ha bármi van én mindig itt vagyok. A lakás avató bulidat is jól megfogom szervezni. – suttogta.
- A mimet?
- Óóóó Suho hív…majd még beszélünk ma Seo. Szeretleeek. – nyomott egy puszit az arcomra,majd elrohant a terem másik végébe.

Valaki hátulról befogta a szememet.
- Meddig szeretnél maradni? – hallottam meg Luhan suttogó hangját. Felé fordultam.
- Nem tudom. Miért?
- Csak mert most üres a Dorm. – felelte elnyújtva a mondat végén.
- Óóóó…és ez nekünk miért jó? – kérdeztem nevetve.
- Háát gondoltam,hogy kicsit kettesben lehetnénk…de ha te nem… -kezdte,de a szájára tettem a kezem.
- Mehetünk. – kacsintottam rá. Lulu elmosolyodott,majd kézen fogott és az ajtó felé indult. A teremben kíváncsi tekintetek szegeződtek ránk és néhányan összesúgtak mikor elmentünk mellettük,de nem foglalkoztunk velük. Viszont se Kait,se Soyunt nem láttam sehol. Reméltem ,hogy ez jót jelent…

Az este többi része a dormban nem igazán publikus. Legyen elég annyi,hogy mint kiderült a jelmezemtől sokkal könnyebb megszabadulni,mint magamra venni…..